és egy másik csapat: baudelaire, verlaine, Rimbaud
és az angolok: Keats, Coleridge, Blake, Shelley
most éppen Fichte a célpont:
was bin ich selbst, und was ist meine Bestimmung?
Ueberflüssige Frage! Es ist schon lange her, daß meine Belehrung über diesen Gegenstand geschlossen ist, und es würde Zeit erfordern, um alles das, was ich hierüber ausführlich gehört, gelernt, geglaubt habe, mir zu wiederholen.
Und auf welchem Wege bin ich denn zu diesen Kenntnissen gelangt, welche zu besitzen ich mich dunkel erinnere? Habe ich, getrieben durch eine brennende Wißbegier, mich hindurchgearbeitet durch Ungewißheit, durch Zweifel und Widersprüche? Habe ich, so wie etwas Glaubliches sich mir darbot, meinen Beifall aufgehalten, das Wahrscheinliche geprüft, und wieder geprüft, und geläutert, und verglichen, – bis eine innre Stimme unverkennbar und unwiderstehlich mir zurief: So, nur so ist's, so wahr du lebest und bist? – Nein, ich erinnere mich keines solchen Zustandes. Jene Belehrungen wurden mir entgegen gebracht, ehe ich ihrer begehrte; es wurde mir geantwortet, ehe ich die Fragen aufgeworfen hatte. Ich hörte zu, weil ich es nicht vermeiden konnte; es blieb in meinem Gedächtnisse hängen, soviel als der Zufall fügte; ohne Prüfung, und ohne Theilnahme ließ ich Alles an seinen Ort gestellt sein.
Wie könnte ich sonach mich überreden, daß ich in der That Erkenntnisse über diesen Gegenstück des Nachdenkens besitze? Wenn ich nur dasjenige weiß, und von ihm überzeugt bin, was ich selbst gefunden, – nur dasjenige wirklich kenne, was ich selbst erfahren habe, so kann ich in der That nicht sagen, daß ich über meine Bestimmung das Geringste wisse; ich weiß blos, was Andre darüber zu wissen behaupten; und das Einzige, was ich hierin wirklich versichern kann, ist dies, daß ich so oder so über diese Gegenstände sprechen gehört.
Ich habe sonach bisher, indeß ich mit genauer Sorgfalt das Minderwichtige selbst untersuchte, in Ansehung des Wichtigsten auf die Treue und die Sorgfalt Fremder mich verlassen. Ich habe Andern eine Theilnahme für die höchsten Angelegenheiten der Menschheit, einen Ernst, eine Genauigkeit zugetraut, die ich in mir selbst keinesweges gefunden hatte. Ich habe sie unbeschreiblich höher geachtet als mich selbst. –
Was sie etwa Wahres wissen, woher können sie es wissen, außer durch eignes Nachdenken? Und warum sollte ich durch dasselbe Nachdenken nicht dieselbe Wahrheit finden, da ich eben so viel bin als sie? Wie sehr habe ich bisher mich selbst herabgesetzt und verachtet!
Ich will, daß es nicht länger so sei!
Mit diesem Augenblicke will ich in meine Rechte eintreten, und Besitz nehmen von der mir gebührenden Würde. Alles Fremde sei aufgegeben. Ich will selbst untersuchen. Sei es, daß geheime Wünsche, wie die Untersuchung, endigen mögen, daß eine vorliebende Neigung für gewisse Behauptungen, in mir sich rege; ich vergesse und verläugne sie, und ich werde ihr keinen Einfluß auf die Richtung meiner Gedanken verstatten. Ich will mit Strenge und Sorgfalt zu Werke gehen, ich will mir Alles aufrichtig bekennen. – Was ich als Wahrheit finde, wie es auch immer laute, soll mir willkommen sein.
Ich will wissen. Mit derselben Sicherheit, mit welcher ich darauf rechne, daß dieser Boden mich tragen wird, wenn ich darauf trete, daß dieses Feuer mich verbrennen würde, wenn ich mich ihm näherte, will ich darauf rechnen können, was ich selbst bin, und was ich sein werde. Und sollte man etwa dies nicht können, so will ich wenigstens das wissen, daß man es nicht kann: Und selbst diesem Ausgange der Untersuchung will ich mich unterwerfen, wenn er sich mir als Wahrheit entdeckt. – Ich eile meine Aufgabe zu lösen.
Grigory Sokolov - Mozart sonata C major K545; Fantasia K475; sonata C minor 457
All That Jazz A 9:30 Zenekar 9:30 c. albuma Tagjai: Huszár Erika (dob, szintetizátor), Szappanos György (basszusgitár), Birta Miklós (gitár), Nagy János (zongora, szintetizátor), Zsemlye Sándor (alt-, szoprán-, tenorszaxofon), Fekete Kovács Kornél (trombita, szárnykürt) Közreműködik: Tátrai Vilmos (gitár), Jamie Winchester (rap), Sandra Grant (ének, tenorszaxofon), Kovács Gábor (szintetizátor), Kormos János (gitár), Borlai Gergő (dob) 1. Huszár Erika - Jamie Winchester: Cars, Planes, Boats & Trains, 2. Huszár Erika - Kovács Gábor: Z vitamin, 3. Huszár Erika: Hey Josef (Joe Zawinulnak mély tisztelettel, 4. Nagy János - Huszár Erika: Lugosi Béla Boogie, 5. Huszár Erika: 9:30, 6. Rostás Tibor: Ugye ma nem leszünk sokáig?, 7. Huszár Erika: 380V, 8. Huszár Erika - Sandra Grant: An Illusion, 9. Rostás Tibor: A hangmérnök életének nagy megpróbáltatásai, 10. Huszár Endre - Kovács Gábor: Ikaros, 11. Huszár Erika: I.M.M.D.
Parsifal utálta a musicalt, csakúgy mint az operettet vagy az elmúlt 50 év magyar könnyűzenéjét.
2 musical volt kivétel. A Hair és az All That Jazz.
Isten is meghalt, Nietzsche is, Vergilius is meghalt, a halálban semmi különleges.
-illetve van, ha jól írják meg.
Die äußere Handlung schildert, wie der Kranke am Abend in einer Sänfte vom anlandenden Schiff durch das mit Schaulustigen überfüllte Hafenviertel Brundisium, die steil ansteigende Elendsgasse hinauf zum kaiserlichen Palast getragen und dort in einem Gastgemach von Sklaven versorgt wird. Anlass des Menschenauflaufs sind die Ankunft und der bevorstehende Geburtstag des Kaisers. Kraftlos vom Husten, vom Fieber, umklammert er fest den Griff seines Manuskriptkoffers. Der Marsch der Träger durch den „vielfältigen Dunst der Menschentiere“[7] wird gelenkt vom vorausschreitenden Knaben Lysanias, der ihm den Weg durch das Gedränge bahnt, indem er ihn als Zauberer und großen Dichter ausruft. Das beeindruckt den Pöbel jedoch wenig und man verspottet ihn als lebenden Leichnam, der das Zurückschleppen nach Italien nicht wert ist. Lysanias begleitet den Sterbenden als sein nur ihm sichtbarer Genius und seine kindliche Lebensstufe durch das ganze Buch.
Im Zentrum des Romans steht die innere Handlung: In personaler Form wird das Geschehen, v. a. der Kp. I, II und IV, konsequent aus der Perspektive des Protagonisten erzählt und in einer Art Bewusstseinsstrom mit seinen Gedanken vermischt. Er fühlt, dass er sterben wird, und gerät dadurch in eine existentielle Krise, die er zu fassen sucht, indem er das schwer Erklärbare und eigentlich Unsagbare – wie später seine Visionen von Unter- und Überwelt – mit immer neuen Wortschöpfungen spiralförmig umkreist. Sein Weltbild ist geprägt von polaren Kräften, die im ersten Kapitel in einer Wassermetaphorik miteinander verbunden werden: Wellen, heimflutend, verbrandet, hinweggespült usw. In Rückblicken erinnert er sich an verschiedene Lebenssituationen, v. a. an seine behütete Kindheit bei den bäuerlichen Eltern, seine Rolle als Günstling des Kaisers. Dann, ins Philosophische erweitert, denkt er über den Tod und sein Dichten im Zwischenbereich der Dämmerung als Gleiten im Strom des Lebens zwischen Licht und Dunkel, Erde und Himmel, Vergänglichkeit und Ewigkeit nach
Ars nova- a XX-XXI. század zenéje ArTRIUM 2024 - a Bartók Rádió tavaszi kortárszenei hangversenysorozata (VI/5. rész)
I. Kurtág György: Játékok - a) Csendes beszélgetés az ördöggel (III. kötet no. 5), b) Korál Rajeczky Benjamin 80. születésnapjára (V. kötet no. 11), c) Hajdú András 60 éves! (VI. kötet no. 26), d) Az elme szabad állat (III. kötet no. 3), e) Tollrajz, búcsúzóul Schaár Erzsébetnek (III. kötet no. 9), f) Üzenet Szőllősy Andrásnak (VI. kötet no. 21), g) Doina (VI. kötet no. 30), h) Janáček modorában (VI. kötet no. 25) (Csalog Gábor - zongora), II. Heinz Holliger: Contrechants I-VI - Baudelaire nevére (2007) (Rozmán Lajos - klarinét), III. 1. Soproni József: Jegyzetlapok - részletek az I. és II. füzetből - a) Korál helyett, b) Harmóniák, c) Hommage a Wagner, d) Harangütések közjátékokkal, e) Tovatűnő fellegek, 2. Csapó Gyula: Sarah Bande (Magnétique) pour L, 3 Csalog Gábor: a) Hommage a R. W., b) Nyári esti dal - Fazekas Mihály versére (Csővári Csilla - szoprán /3/, Csalog Gábor - zongora), 4. Kondor Ádám: Variations of a Double (Rozmán Lajos - klarinét, Jan Michiels - zongora) (A június 21-i adás ism. - bef.
bachot felmutatja Fejérvári Zoltán, Kantot meg Parsifal hendrix (majd valamikor)
Isten lepillantott a Zeneakadémiára
2024. december 12-én, csütörtök este tényszerűen annyi történt, hogy a Zeneakadémia teltházas Nagytermében elhangzott Johann Sebastian Bach négy billentyűs partitája Fejérvári Zoltán zongoraművész előadásában. Csakhogy az, amit a jelenlévők átéltek, nem írható le tényszerűen. A szünetben és a koncert után a közönség tagjai sokféle metaforával próbálták megragadni, amit ebben a két órában átéltek. Istentisztelet, transzcendens élmény, vérátömlesztés, megtisztulás, fényterápia… alighanem az járt a legközelebb az igazsághoz, aki nem szólalt meg.
Fejérvári Zoltán harminchét éves, a Zeneakadémián végzett, pár évet Spanyolországban tanult a legendás orosz zongoristánál, Dmitrij Baskirovnál, 2017-ben megnyerte a Montreáli Nemzetközi Zenei Verseny fődíját, húszéves volt, amikor Bartók 3. zongoraversenyét Kocsis Zoltán vezényletével adta elő, rövid ideig alma materében tanított, jelenleg a Bázeli Zeneakadémia tanára. A nagy zenei intézmények legkedveltebb marketingfogását imitálva hosszan lehetne sorolni, hogy ki mindenkivel és hol mindenhol játszott már – az egyszerűség kedvéért maradjunk annyiban, hogy számos jelentős zenésszel számos jelentős város számos jelentős koncerttermében. Őt nem karrierjének állomásai emelik ki a magyar zenei életből, amelynek meghatározó alakjai nemcsak nagy zenészek, hanem zenei nagyságukkal méretarányosan megfelelő egóval is rendelkeznek. Fejérvári Zoltánt ezzel szemben egyetlen dolog érdekli, és az nem a népszerűség, nem a befolyás, nem a pénz, nem a magamutogatás, nem a hatalom, nem a csillogás, hanem a zene.
Glenn Gould vagy Szvjatoszlav Richter, hogy a 20. század két legkülönösebb és legelementárisabb Bach-játékosát említsem, olykor fényévekre járt mindattól, amit a 18. században billentyűs játékmódnak gondoltak, és ennek ellenére letaglózó az előadásuk.
Fejérvári Zoltán kezében otthonosan érezték magukat ezek a zenék – barokk korszakkal foglalkozó zenetörténészként, és e zenék közeli barátjaként én legalábbis így éreztem. A stílusosan kivitelezett 18. század eleji tánctételek ugyanakkor mégsem váltak puszta műfajtörténeti demonstrációkká, hanem intenzív érzelmi élményt is jelentettek, éppoly letaglózóak és felkavaróak voltak, mint a legnagyobb Bach-zongoristák interpretációi. És Fejérvári Zoltánnak egyetlen teátrális gesztusra, egyetlen hátravetett hajtincsre, egyetlen túljátszott mimikára nem volt szüksége, hogy zsigeri hatást gyakoroljon a hallgatóra. Zongorázásának tisztasága (technikai részletkérdés: egyáltalán nem használta a pedált), billentésének koncentráltsága, az előadásából sugárzó szigorú rendezettség mögött végig érezni lehetett a tomboló energiákat. A szilárd kőzetrétegek alatt a mélyben őrjöngő lávafolyamot.
This is IMPOSSIBLY DEEP & BEAUTIFUL!!!!! It’s his greatest gift for the entire humanity.
melóból hazaérve, mint ma is, nyitom a jókora kaput és automatikusan, reflexerűen nézek a lábaim, keresem az elém rohanó kutyáimat, mint az elmúlt 30 évben mindig, és az elmúlt két hétben már nem látok senkit.
Háromfelvonásos opera Szövegét - kelet- és észak-európai mesék, ill. mondák alapján - Hugo von Hofmannsthal írta Vez.: Yannick Nézet-Séguin Ea.: Metropolitan Operaház Ének- és Zenekara Szereposztás: A császár - Russell Thomas (tenor) A császárné - Elza van den Heever (szoprán) Dajka - Nina Stemme (szoprán) Barak, kelmefestő és varga - Michael Volle (basszbariton) A felesége - Lise Lindstrom (szoprán) A szellemek küldötte - Ryan Speedo Green (bariton)
az árnyék nélküli asszony és a tulajdonságok nélküli ember találkozása
ha Wagnert hallgatok mindig rádöbbenek, hogy őt szeretem a legjobban(hiába, a 10 éves Wagner társaság és a rendszeres operába járás, Bayreuth mélyen belémvéste minden hangját)
Wagner körül ott hemzsegnek Nietzsche, Schopenhauer, Liszt, Beethoven, Bach, a Niebelungok..........
024.11.16 19:00 - 23:11 Bartók Rádió
Bayreuthi Ünnepi Játékok 2024 Richard Wagner: Siegfried Háromfelvonásos opera Szövegét a zeneszerző írta Vez.: Simone Young Ea.: Bayreuthi Ünnepi Játékok Zenekara Szereposztás: Siegfried - Klaus Florian Vogt (tenor) Mime - Ya-Chung Huang (tenor) Vándor (Wotan) - Tomasz Konieczny (basszbariton) Alberich - Ólafur Sigur?arson (bariton) Fafner - Tobias Kehrer (basszus) Erda - Okka von der Damerau (alt) Brünnhilde - Catherine Foster (szoprán) Erdei madár - Alexandra Steiner (szoprán) (Bayreuth, Fesztiválszínház, 2024. július 31. - befejező rész: november 23., 19.0
