Visszatérve Asimovra: a RBA-ciklusából a B teljesen kihagyható, egyébként meg az olvasási sorrend feltétlen az Alapítvánnyal kezdődjön.
Ennek oka Hari Seldon alakja. Az Alapítványban egy megaagy tudós, Q-szintű időn átlátó szuperlény, titokzatos és csodálatra méltó. Az Előtt/Előzmény regényekben sokkal emberibbé válik, és ez bár teljesebbé tudja tenni az élményt, de nem jó arra hogy megfogja az olvasót hogy olvassa el a többi (egyébként kiváló) kötetet.
Továbbá a Nagy Csavarok is jobban működnek ha nincsenek felvezetve. Értve itt az Alapítványt, a Második Alapítványt, és a robotok szerepét, így részemről gyűrűben ajánlom olvasni a ciklust az Alapítvánnyal kezdve, időrendben haladva az ...és Földtől visszaugorva a kezdetekhez, az Én a Robot/Teljes Robothoz.
Az Én a Robot kötetet különválasztva jobban tudom ajánlani, pusztán az összekötő-történet miatt ami a Teljes Robotból már kimaradt sajnos.
Előjáték az Alapítványhoz 4/5
Wanda Seldon
A birodalom tovább hanyatlik, Seldon meg kezd kifutni a pénzből. Pedig a Második Alapítvány még sehol. Ami egyébként sima Biztonsági Másolatnak indult, majd később megosztották a képzettségeket: enciklopédisták balra, pszichohistorikusok jobbra. Ezt a koncepciót bővítette az az esemény, hogy
felfedezi hogy egyik unokája pszí, hát genetikai szűrés alapján keresne hasonlókat.
Seldon családja (fogadott gyereke stb.) elhúznak a Trantoron eluralkodott állapotok miatt (zéró közbiztonság, nincs munka, miegymás), egyedül Wanda marad, mert titokzatos érdeklődést kezd táplálni a pszichohistória iránt (nem magyarázzák meg).
Mellesleg, Seldon végtelen sajnálatára, Wanda képességei meglehetősen kezdetlegesek.
Végül kiderül akik elmentek jártak rosszul. Egy helyi háború civil áldozatai lettek.
Viszont Deus Ex Machina: egyik munkatársról kiderül hogy szintén pszí, merthogy neki az is képessége hogy megérezze a többi pszít, és hát Wanda is pszí - értitek. Genetikai vizsgálatok se kellenek. Azokban amúgyse találtak állítólag semmit.
Szóval ők ketten együtt már elég erősek hogy eljátszhassák X-professzort, hát be is veszik magukat a Könyvtárba végre. A pénz sem jelent gondot, evidensen. Annyit rabolnak telepatikus kényszerítéssel adakozásra rávéve üzletembereket amennyit csak akarnak.
Nem kell spoiler, mert ez egy egyszerű epilógus a könyv végén. Új infó nincs, pláne ha olvastuk/olvassuk az Alapítványt. Már persze azon kívül hogy a sejhajából Seldon előkapart egy rakás Új Mutánst, akarom mondani telepatát a Második Alapítványhoz. Azok nyilván úgy teremnek mint almák a fán vagy mi.
A 4. történet talán még elárul erről valamit - vagy nem.
Egyértelmű hogy most ez a karakter fog meghalni, de az is nyilvánvaló ugyanakkor hogy ez nem biztos hogy fontos a történetben.
Másfelől meg az jutott eszembe, hogy Seldon öregedése, hogy a sztorik pont tízévente történnek afféle Doomsday Clock-mítikus elem, amit csak a pszichohistória kifejlesztése állíthat meg.
No de: Cleon halála nem vetette vissza a pszichohistóriai kutatást, sőt, a csoport tagjai már kísérleti fázisba léptek. Nem mintha erről túl sokat megtudnánk. Helyette Seldon fogadott fiának lányának hülye álmával telnek az oldalak. Azért egy, azaz egy darab kísérletet kapunk: az aktuális kormányzat egy ingatag, gyorsan forgó katonai diktatúra, amit Seldonék egy adójavaslattal döntenek meg. A dolog totálisan érdektelen, és bemondás alapján működik.
A valódi téma hogy az egyik új kutató egyéni babérokra tör, ezért kinyírná Seldont. A merénylet intrikusabb mint egy direkt támadás, az a része Dorsra irányul, akinek láthattuk mennyire beszűkült az idővel a programja, így halála előtt simán kinyírja a munkatársat.
A történetben JoJo pártja vezetőjük halála után újraszervezte magát a Mynek-szektorban. A hanyatló technológiát kihasználva a hanyatlás gyorsításának látszatával szereznek maguknak támogatottságot - egy szabotázs itt, egy mulasztás ott, egy emberi hiba amott. És mivel a hibákat ők maguk okozzák, könnyű lesz javítani a helyzeten ugyebár.
Ha valaki ismeri legalább felületesen a kort, az derülhet itt Asimov világlátásán. Elvégre Asimov korában új dolog volt a demokrácia, ellenben nagy hagyományai voltak az uralkodói berendezkedésnek, pláne a Nagy Medve cári oroszország emlékének az orosz kivándorlók között nyilván. És hát a kommunizmus. Érdekes hogy Asimov a kommunizmusba eredezteti a demokráciát.
Az összeesküvést végül megállítják - ám egy előre nem látott változó, egyetlen ember mint az Öszvér, bekavar és I. Cleon meghal. Ja, merthogy eddigre a pszichohistória 1.0 verziója már fut, és egy egész osztály dolgozik a fejlesztésén.
Csak sajnos I. Cleon nem igazán érdekel senkit, felmerül egy Deus Ex Machina, és hát a sztori nem tesz az univerzumhoz egyáltalán semmit. Sőt. Én azt hittem az Alapítvány 1 helyét és alapjait még I. Cleon hagyta jóvá. Mandela-effektus?
Igazából töltelék-cucc, ami csak az igazán elhivatott, "completionist" olvasóknak ajánlható.
Viszont az átlagos érdeklődőknek egy tisztességes szinopszis elkéne, és mivel ilyen nem létezik (legalábbis én nem találtam), kénytelen vagyok elolvasni és elvégezni magam a feladatot. Pedig tényleg elég nagy időveszteségnek érzem napokat rááldozni ahelyett hogy 5 perc alatt elolvasnám az összefoglalót.
A könyv 5 rövidebb történetből áll az epilógussal együtt, afféle antológia.
SPOIILER
Eto Demerzel
A címet azért kapta mert "Eto Demerzel", alias Daneel, alias Daa-Nee, alias Humin itt lemond és eltűnik a színfalak mögött, hogy majd az ...és Földben tűnjön fel újra.
De a történet nem erről szól, hanem egy bizonyos JoJoról, aki mint korábban annyian császári babérokra tör. A fickó populista politikus: "a nép fiának" mondja magát, és szlogenekben beszél valódi tartalom nélkül, maffiállamot és diktatúrát épít.
Igazából a fentiek annyira mennek neki hogy egyes szektorokban már át is vette az uralmat saját rendőrségével (ami jellemzően "kopaszokból" és III/III-asokból áll), de mindez csak a jéghegy csúcsa. A Császári Galaktikus Birodalom rohamléptekkel esik szét, messze gyorsabban mint bármely (időrendben vagy publikációban) korábbi regény alapján várnád. A császári bürokrácia már csak díszlet, a bolygók és szektorok szinte szóba sem állnak egymással, és a történet végére (mintha sűrítve látnánk a történelmet) a császár báburalkodó és kétségek között őrlődő tehetetlen alak helyett már átmegy "vágjátok le a fejét" karakterbe, akit már csak az R. Daneel ténykedéséből fakadó tehetetlenség, az összeomlás nyilvánvalósága, és Hari Seldon tart össze úgy-amennyire.
Seldon időnyerésre játszik, hogy minimális létszámú csapatával (valójában nincs új embere az ...Előtthöz képest a könyvben) végre eljusson pár alapvető egyenletig mielőtt a helyzet kritikussá válása miatt a kutatáshoz szükséges információk hozzáférhetetlenné válnának.
A pillanatnyi krízis megoldása az lesz, hogy Seldon közvetve elmondja JoJonak hogy Daneel robot, amit az rögtön el is fogad, mert valójában mycogenből jött, ami az Auróra világának maradéka. A mycogenieknek meg elárulja hogy JoJo mycogeni. így mikor egy nyilvános közvetítésű vita alkalmával JoJo megszégyenül a vádjaival (Daneel egyszerűen kineveti a vádakat, mire a közönség ráeszmél hogy sárkányokkal és manókkal riogatták őket) kénytelen száműzetésbe vonulni.
- Asimov bevallottan nehezen boldogult a megírásukkal, de
- az Alapítvány Előttben elég erőteljes női karaktert írt. Céltudatos, és mindkét kezében fegyvert forgat, ráadásul kiegészítő tudása van a főszereplőhöz szakképzettségben.
Szóval én most úgy látom Asimov bár egyértelműen hitt a női és férfi nemi szerepek szétválasztásában, de abszolut egyenrangúnak tekintette a két nemet. Pusztán egy olyan korban nőtt fel amikor ez a dolog úgy állt mint ma szinesbőrűt indokoltan szerepeltetni: a nyugati világban egyes speciális esetektől eltekintve nincs belőlük sok, így nem indokolt rá szereplőt válogatni, vagy kifejezetten fehért követel meg a szerep hogy hiteles legyen. Nem mert nem tudná elfogadnia néző, hanem mert nem hinné el.
Ez nyilván korjellemző, ami miatt elavulhat egy adott írás. Ez van. A Disney is gyártott olyat hogy Song of the South, és Asimov művei messze nem annyira problémásak.
Az a gond veled, hogy szögmérővel meg függvénytáblázattal akarsz Asimovot olvasni. Keresed a nagy összefüggéseket, szabályokat, együttállásokat, és mikor következetlenségeket találsz, akkor az kiesik a szent kánonból meg miért nem írta újra, hiszen a varázslós-kardozós-baszós fantasykben jól bevált dolog, hogy utólag beleírogatnak a rajongók kívánalmainak megfelelően. Mert az úgy nem menő, hogy nem függ össze minden mindennel és mindenkivel, hát miféle univerzumépítés az ilyen?
A másik vesszőparipád, hogy Asimov kellően pc volt-e, és mik ezek a szexista, homofób karakterek, meg miért nem felelnek meg az ötvenes években írt nemi szerepek a 2017-es gender-trendeknek. Asimovnál is bele lehet kötni egy csomó mindenbe -objektív és szubjektív dolgokba egyaránt -, de ezek olyan saját hajuknál fogva előrángatott problémák, mintha egy focimeccsen az lenne a legnagyobb gond, hogy az egyik szögletzászlónál 1 milliméterrel hosszabb a fű a nemzetközi sztenderdnél.
Ezt hogyan olvastad ki ebből az angol nyelvű idézetből?! Nincs benne semmi without writing a new novel vagy ilyesmi. Attól, hogy nem nevezett néven egy új kötetet sem, még nem következik az, hogy újraírással. Ezt pont azért írta, mert már felmerült benne a gondolat, de még nem öltött testet, azaz esetében: nem írt új regényt még. Ilyen dolog mindenkivel megesik. Általában előbb gondolunk valamire, spekulálunk róla, mint hogy a tettek mezejére lépjünk, és egy konkrét cselekedet véghezvigyünk.
"Tehát semmiféle szerződés nem kényszerítette semmire."
Mert a kiadó csak puszira adja az előleget, nem köt szerződést?
"at some unknown date (prior to writing Foundation's Edge)"
Ami simán lehet az előleg meglebegtetése után...
"Asimov a régebbi írásai újrakiadásaiba belenyúlt, és ezt-azt megváltoztatott, "
Ehhez meg kellene nézni egy régi és egy új kiadást és meg kellene találni a különbséget... Én nem tudok róla, hogy belenyúlt volna bármennyit is azért, hogy kiigazítsa. Az alapítvány trilógiát olvastam két különböző kiadásban, két robotos regényt is, nem tűnt fel különbség (persze ez nem sokat jelent).
Jó lenne ha a szócikket jelölné aki felhozza ha az nem egyértelmű. Az "Alapítvány sorozat" szócikknél hiába kerestem a mondatot, a ...Pereme-szócikknél találtam meg.
Érdekes megnézni mit hagytál ki, mert lerombolja a "nagy gonosz Soros-multi kiadó kényszerítette" mítoszod.
A teljes idézet:
"It was written more than thirty years after the stories of the original Foundation trilogy, due to years of pressure by fans and editors on Asimov to write another, and, according to Asimov himself, the amount of the payment offered by the publisher."
Azaz azért íródott meg a ...Pereme harminc évvel az eredeti sztorik után, mert a) a rajongók b) a szerkesztőség (értsd: a kiadó) éveken keresztül kérte hogy legyen, és végül Asimov a kiadó által felajánlott jó nagy pénzösszeg miatt állt rá a dologra.
Tehát semmiféle szerződés nem kényszerítette semmire.
Ellenben az megvan a "Foundation series" lapon, hogy "Then, at some unknown date (prior to writing Foundation's Edge) Asimov decided to merge the Foundation/Empire series with his Robot series.", azaz:
- Asimov maga, mindenféle nyomás nélkül
- úgy döntött a három szériáját egyesíti
- anélkül hogy újabb kötetet írna (a döntés még a ...Pereme előtt történt, ami az egyesítés ötletétől függetlenül merült fel, mert a kiadó egyszercsak elég sokat ígért érte).
Következtetés: Asimov a régebbi írásai újrakiadásaiba belenyúlt, és ezt-azt megváltoztatott, hogy egyesítse a történeteket egy gigantikus sztorivá.
Más opció ugye egyszerűen nincsen hogy a dolgot meg lehessen tenni.
"fejedben volt a változtatás lehetősége, miért nem tetted meg?"
A Lucky Starr regényeket sem írta újra, amikor több információ derült ki a Naprendszerről. Ezek nem szakkönyvek, ahol fontos, hogy pontos és friss legyen az információ, hanem szórakoztató irodalom. Üzletileg nem lett volna értelme régi regényeket módosítani és újrakiadni, jobban megérte újat írni.
Ah, kit érdekel mi motiválta az írásra? Nem ez volt a kérdés.
Hanem hogy ha már elkezdett írni azt milyen szándékkal és tudatossággal csinálta.
Az meg, hogy te emlékezetből próbálsz feldézni egy sokadszintű hallomáson alapuló véleményt, hát had ne essek hasra.
Az meg pláne nem az én hibám hogy nem olvastad el az apróbetűs részt. Valamiről, amiről adott szerző (Asimov) soha nem is állította hogy ő írta.
És gondolom volt tartalomjegyzék, ahol minden novállánál ott volt ki írta.
Ennyi.
------------
Ami miatt viszont most:
A Kavics az Égen elején ugye ír "atomháborúról". Ezzel semmi gond, lásd Robotok és Birodalom.
De aztán a cucc közepén azt írja, ezen "atomháború" még akkor történt, amikor a Föld egyedüli lakott bolygó volt. Ez viszont WTF?
További probléma hogy ez tisztázta és rögzítette volna hogy a Föld az Eredeti Bolygó, ami viszont nem történt meg.
Kétséges elem még ezen felül a talajfrissítés is, szóval kuka az egész.
PS: az egészre még egy lapáttal rátesz Asimov utószava:
"A Kavics az égben 1949–ben íródott, és először 1950–ben látott napvilágot. Akkoriban, mindössze négy évvel Hirosima után (gondolom, az egész világgal egyetemben) alábecsültem az alacsony intenzitású radioaktív sugárzás élő szövetekre gyakorolt hatását. Akkor azt gondoltam, hogy elképzelhető az emberi élet fönnmaradása egy általánosan radioaktívvá vált világon is. Ma már nem ez a véleményem, de a könyvet nem változtathatom meg, hiszen a sugárfertőzöttség egyben acselekmény egyik vezérfonala. Annyit kérek csupán az olvasótól, hogy tegye félre egy időre a jelenséggel kapcsolatos fönntartásait, és a maga érdemei alapján olvassa élvezettel ezt a könyvet (föltéve, hogy méltónak találja arra).
Isaac Asimov 1982. november"
Fenébe ember, ha fejedben volt a változtatás lehetősége, miért nem tetted meg? Nem a Radioaktív Föld miatt, hanem amit fentebb elmondtam!
-----------
No mindegy. Most jön az Alapítvány Előtt, amire ha jól emlékszem egy közepesen béna akcióregény, ami nem igazán tesz hozzá a franchise-hoz. De legalább alig lehet megkülönböztetni címben az Előjáték az Alapítványhoz-tól, lol
Még a Wikipédia (meg ha jól emlékszem, az Alapítvány peremén előszava is) írja, hogy "It was written more than thirty years after the stories of the original Foundation trilogy, due to [...] according to Asimov himself, the amount of the payment offered by the publisher."
A Szukits-féle kiadás előszavából veszem, ami messze autentikusabb forrásnak tűnik, mint a neten bármi, tekintve, hogy Dr. Torkos Attila lektorálta, akiről úgy sejtem, hogy valószínűleg már évtizedek óta nyakig benne van/volt a nemzetközi spekulatív irodalom vérkeringésében, mert például Amerikában már 15 éve jelent meg Dűne-kiadás az ő kronológiájával és jegyzeteivel.
Megpróbálom emlékezetből felidézni a lényeget: Asimov a hetvenes évek elején akart újabb robotos/alapítványos regényeket írni, de nem jött az ihlet. Néhány évvel később egy író haverja ajánlkozott a folytatásra, erre Asimov újra elővette a félbehagyott x oldalnyi kéziratot, de továbbra is reménytelennek érezte a dolgot, majd a Doubleday kiadó "erőszakot követett el Asimovon" és ekkor kezdtek el pötyögni a folytatások.
Ez egy olyan brand volt, hogy egy időben boldog-boldogtalant felbéreltek a kiadók, hogy írjanak bele az univerzumba, mert az Alapítvánnyal, a robotokkal meg Asimovval gyakorlatilag bármit el lehetett adni. Például magyarul is megjelent a rettenetes Robotváros, ahol ugyan Asimov írta az előszót, de ezt leszámítva semmi köze nem volt hozzá. Naiv tinédzserként én is szépen beszoptam a kiadók ármánykodását, mikor minden zsebpénzemet elköltöttem erre a szarra: csinos asztronauta buksza, hegynyi betűkkel Asimov neve, alatta meg szinte elrejtve az apróbetűs rész: Mike McQuay regénye.
"Azaz ő maga, tudatosan, nem csak újraírt mert mondjuk kötelezte volna rá külső forrás (a kiadó),"
Nem arra kötelezte a kiadó, hogy "legyen gondolatolvasó meg manipuláló robot", hanem adott Asimovnak egy nagyobb előleget azzal, hogy "írj folytatást az Alapítvány-könyvekhez". Ebből lett a folytatás. Magától (a pénz nélkül) lehet, hogy eszébe nem jutott volna ilyen könyveket írni.
Mert bizony sok könyvnél, legyen az bármilyen műfajba tartozó, a különböző kiadások között komoly átdolgozások történhetnek. A legkomolyabb szerkesztést a fantasy területén tudom mondani, a Skandar Graun könyveknél.
Meg lehet tenni, és meg is szokták tenni.
Az meg nem tudom honnan veszed hogy "Asimov nem akarta, nem törődött vele felszólításra se nagyon, az egész a kiadó ötlete volt".
Én mindössze a wikipedia szócikkére tudok hivatkozni:
"Merging with other series
The series is set in the same universe as Asimov's first published novel, Pebble in the Sky, although Foundation takes place about 10,000 years later. Pebble in the Sky became the basis for the Empire series. Then, at some unknown date (prior to writing Foundation's Edge) Asimov decided to merge the Foundation/Empire series with his Robot series. Thus, all three series are set in the same universe, giving them a combined length of 15 novels, and a total of about 1,500,000 words (see the List of books below). The merge also created a time-span of the series of around 20,000 years.
The stand-alone story Nemesis is also in the same continuity; being referenced Forward the Foundation, where Hari Seldon refers to a twenty-thousand-year-old story of "a young woman that could communicate with an entire planet that circled a sun named Nemesis." Commentators noted that Nemesis contains barely disguised references to the Spacers and their calendar system, the Galactic Empire and even to Hari Seldon which seem to have been deliberately placed for the purpose of later integration into the Foundation universe.[6]"
"In the spring of 1955, Asimov published an early timeline in the pages of Thrilling Wonder Stories magazine based upon his thought processes concerning the Foundation universe's history at that point in his life, which vastly differs from its modern-era counterpart. Many included stories would later be either jettisoned from the later chronology or temporally relocated by the author." - itt az utolsó mondatra hívnám fel a figylemet, miszerint Asimov mondta meg, és idővel szerkesztette át mi tartozik a franchise-ba, és mi nem. Azaz ő maga, tudatosan, nem csak újraírt mert mondjuk kötelezte volna rá külső forrás (a kiadó), hanem szerkesztette és folyamatosan felülvizsgálta a sorozatot, azaz igenis törődött vele.
Hogy nem jegyzett meg piszlicsáré adatokat amik a történet eseményeire nincsenek kihatással, hanem csak adatok, az ugyanolyan mint hogy "milyen pólót viselt", vagy "melyik kezében volt melyik pisztoly" a filmeseknél - elhanyagolható.
-----------
Bár hogy teljesen őszinték legyünk, különösen látva a Kavics...-ot, valóban jobb elfelejteni az egész Birodalom-cécót.
Akit nagyon érdekel persze elolvashatja, de túl sok benne az elavult "előrejelzés", azaz olyan sci-fi elem amit nem lehet puszta fantáziának betudni, mert túlontúl kötődik a mindennapi élethez.
A robotok az oké. A robot színtiszta fantáziaelem lehet. A körítés kissé anakronisztikus, de épp olyan szórakoztató mint egy '50-es évekbeli feketefehér scifi, mint a Metropolis, vagy a Robot Monster.
Az Alapítvány-alciklus meg színtiszta szociológia (mind az 5 része), és még mindig érdekesek a felvetései (különösen az ...és Föld tartalmaz nagyrakás kulturális diverzitást, amitől különösen időtálló, pláne hogy lehetőséget ad részeit továbbgondolni, miközben mindent elmond a saját történetéből).
A Zsákutcát azért még érdemes lehet elolvasni, de mint az Alapítvány-ciklus részét (kvázi).
-----------
A Kavics az Égben-nel van egy tipikus problémám, ami rendszeresen előjön: a hazug hátlapszöveg. Ami itt azt sugallja, Józsi jól megpróbál végig hazatérni, és erről fog szólni az egész.
Nos, már az első nyavajás mondat leleplezi hogy erről szó nincs: "Két perccel azelőtt, hogy örökre eltűnt az általa ismert Földről, Józsi Chicago külvárosának kellemes utcáit rótta."
Pfff.
A wikipédia is rettenetes. Azt hazudja nukleáris kísérlet okozta az időutazást. Pedig nem. Láthatólag vagy véletlen esemény, vagy szabotázs történt.
Biztos azt hitte hogy ha a kocsikat, telefonokat vissza szokták hívni egy-egy hiba miatt, ezt meg lehet tenni a könyvekkel is: kicserélnek benne pár lapot, majd visszaküldik a tulajdonosának.. :DD
Utólag átdolgozni őket??? Mondj már egy sci-fi regényt, amit utólag átdolgozott a szerző és még volt is értelme. A könyv nem zene, hogy utólag masztereljék meg demókat, bónuszokat rakjanak fel rá, meg nem is film, hogy legyen rendezői változat meg kimaradt jelenetek. A könyvet egyszer megírták és az már úgy is marad.
Nem vállalt fel tudatosan semmilyen univerzumépítést: voltak a robotos dolgok meg az Alapítvány-trilógia, de a Robotok és Birodalom meg az Alapítvány előzményei-utózmányai sosem születtek volna meg kiadói nyomás nélkül. Tetszik vagy nem tetszik, de a nyolcvanas években megjelent regények csak azért készülhettek el, mert a kiadó pénzt látott bennük, Asimovnak meg voltak szerződéses kötelezettségei a kiadó felé. Teljesen értelmetlen a kohézió hiányát felróni 34 év különbséggel megjelent könyveknél, mikor Asimovot kb. annyira érdekelte a dolog, hogy még alapvető életkori dolgokra sem figyelt oda, pl Vasillia születési ideje sem stimmel két történetileg egymást követő, a nyolcvanas években nagyjából egyszerre megjelent könyvben.
És az nem kifogás hogy '950-ben írta őket, hiszen utólag volt lehetősége átdolgozni őket, és ha tudatosan felvállal egy univerzumépítést...
Jobban kellett volna csak fókuszálnia egyébként. Eléggé odafigyelt őkelme a részletekre, de az ...áramlataiban kifejezetten amatőr hibákat követett el.
Pl. ha a bolygón mindenki ír (vörös haj, fehér bőr), akkor ott egy máshonnan való (itt: földi) nem tud eltűnni.
A kyrpt is önellentmondás, mert most vagy luxuscikk ami nélkülözhető, vagy valamiért iparilag fontos. Utóbbi lehetőség a műhöz tisztán kapcsolta volna Trantort ahelyett hogy sima széljegyzetként jelenik meg.
A Birodalom-alciklusba amúgyis több írás kéne. Lehetőségként látom hogy különböző államformákkal kísérletezett akkoriban a több-bolygós emberiség, viszont a Trantor vált be legjobban. Még az se baj ha nem keveredik be a Trantor maga, hanem csak látjuk hogy egyre nagyobb, viszont a puszta léte kihatással kellene legyen a döntésekre mellesleg.
Mert pusztán azért hogy regénynek gyengék a Csillagok.. és az ...áramlatai, még nem jelenti hogy Birodalom-kezdet írásoknak is gyengék lennének.
És csak azért mert mások mint az Alapítvány-rész, nem jelenti hogy el kéne vetni, szintúgy a Robotos cuccokat. Sőt, elismerésre érdemes hogy lehet ilyen műfajváltás egy univerzumon belül elkövetni.
---------
A Zsákutca (nem bírtam ki, előrevettem a gyors sikerélményért) elég jó, de ott is az a bajom hogy később nem dolgozta át kellőképpen, méginkább nem bővítette regénnyé.
A gondom ugyanis a Nagyobb Kontextus. Mert Asimov nyilvánvalóan az irodistára volt kíváncsi, és abból a szemszögből minden nagyon frankó. A gond, hogy a "telepata robot" esetén már láttuk az mire képes, tehát kérdések merülnek fel.
Kérdések merülnek fel ott helyben, és kérdések merülnek fel az ...és Föld kapcsán. Ami szerintem a legjobb regény a franchise-ban.
Az univerzumbővítések kár hogy egyáltalán nem foglalkoznak a "Birodalom"-ciklussal. A másik kettő felépített, szilárd alapokat nyújt, annyira hogy még én is tudnék írni bele:
Robot egy család szolgálatában áll. A házban tesz-vesz, a család meg a kertben játszik. Kiskisasszony hintázik, fogócskázik, szülinapot ünnepel, Kiskisasszony már nem is olyan kicsi, már öregasszony, következő generáció, és újabb, és újabb...
Mígnem mindenki elköltözik, csak egyvalaki marad, az sem fiatal már, mire Robot egy napon megfogja, beviszi egy szobába, felszíjazza egy műtőasztalra, és elkezdi lenyiszálni a testrészeit, mesterségesekkel pótolva. Az illető persze végig ellenkezik, de Robot az Első Törvényre hivatkozik, hogy ő meg akarja menteni az ember életét.
Végül kicseréli a fejet is. És akkor mindketten kikapcsolnak.
Szerintem a birodalmas regényeknek nincs közük a többiekhez (meg egymáshoz sem), csak később erőltették bele egy sorozatba. A Kavics az égben még jó, a másik kettő gyenge. Igazából szerintem nem volt jó ötlet a robotos és az alapítványos sorozat egymáshoz illesztése sem, ott is eléggé változatos a színvonal (az összekötő könyvek közül a két robotos még OK, a két Alapítvány-folytatás már gyengébb, a két Alapítvány-előzmény viszont értelmetlen).
Az ötvenes években írt regényektől túl nagy összerántást ne várjál, hiszen Asimov csak évtizedekkel később írta meg azokat a sztorikat, amik "összekapcsolják" az univerzumokat. Ezek a könyvek azért nem illenek sehova, mert Asimov eleve nem is úgy gondolkodott az ötvenes években, hogy van itt egy nagy közös univerzum, hanem csak úgy írt bele a nagyvilágba. A nyolcvanas években kiadói és olvasói nyomásra születtek meg azok a kapcsok, amik miatt RBA-univerzumról lehet beszélni.
