Hát az állítólagos gulyás látványával még nincs nagy gond, ha ázsiai ételként nézem. De amit krumplifőzelékként adnak (miközben annak az alkotórészeiből csak a babérlevél van benne, de se főtt krumpli, se tejföl, se vöröshagyma), na az kimondottan mérgezőnek néz ki azzal a zöld löttyel.
A helyi közönség nemigen lelkesedett a Huszár féle konyháért. Mi is ettünk ott talán kétszer is, de nem tudtam lelkesedni, persze nekem olyan egyszerü proletár izlésem van. Huszár vihar sebeen eltünt, akkor talán 2-3 hétig a személyzet akarta átvenni és tovább vinni az üzletet. Hirtelen sokan lettek délben a vendéglőbe, nagyon normális dolgokat főztek. Aztán a tulajdonosnak nem voltak elég előkelőek és kirakták őket. Utána valami csodafinom reggelizőhely jött, ami szintén nem aratott sikert. Hosszú bezárt időszak után, most Pilates van benne.
Nagy kár viszont, hogy a Felicita bezárt, pedig ment. Mindig jókat ettünk ott, nem volt olcsó, de ha jó, akkor elviseljük.
Akkor onnan volt annyira ismerős a cikkben szereplő "krumplifőzelék-vagdalt" kombó, még a budai milliomosok rohadt drága elit bevásárlóközpontjának bazi nagy hodályában üzemelő étteremben (nem tudom már akkor éppen mi volt a neve, mert gyakran változott) ettem ehhez hasonlót sok éve, akkor, amikor Huszár Krisztián volt a séf.
Egyébként baromi finom volt, csak rohadt drága, gondolom a helyi célközönség pénztárcájához árazták be.
Neki volt akkor ez a koncepciója, hogy úgymond egyszerű csárdai vagy menza ételeket készített el "újragondolva", meg hogy megmutatja, hogy ezeket az egyszerű ételeket el lehet készíteni magas színvonalon, éttermi minőségben is. A cikkből úgy tűnik, hogy a tanítványa ezt a vonalat viszi tovább.
Ilyet egyébként Széll Tamás is csinál a Stand25-ben, ott én még nem ettem rosszat, a gulyása fenomenális.
Látszik hogy dolgozott a Huszár Krisztián mellett, innen jön az ázsiai vonal szrintem. De elítélni kóstolás nélkül fura. Szerintem sincs gond vele. Ez is egy verzió. Kóstolod, nem jó, elengeded. Nem tetszik, nem kóstolod. Gochujang-ot én néha pörköltbe is teszek. De gustibus.
Épp most vontam fel a szemöldököm én is. Alapvetően bírom a fúziós konyhát (mértékkel) ,de ez kicsit sok(K) !
A Hildában kapható gulyás magyar tarka marhából készül. Az étlap egy másik szereplőjének, a grillcsirkének a maradékából készül az alaplé, van benne hagymalekvár, sült kápia, sült paradicsom, sok fűszer gochujang (fermentált szójababos csilipaszta), gochugaru (koreai csili, ezt használják a kimcsihez) is van benne, de még halszósz is és szecsuani bors is. A tetején pedig egy zöld, nyers, ropogós frissítő, ellensúlyozandó az amúgy elég súlyos fogást. Komplex, de nem izzadságszagúan, és az ázsiai kiegészítők ellenére ez nem egy ázsiai gulyás mondta a séf a receptről.
angliaban jo nehany eve voltam egy ilyen nagy zabaldaban. tele volt kulfoldiekkel, akik minden szir-szart felpupoztak a tanyejukra, es utana a fele a kukaban vegezte. de azert meg utana elment szedni valami masik kajat.
A gyerekem születésnapi kívánsága volt éveken keresztül a Trófea, szerencsére leszokott róla. Nekem nem jön be, az ugyan nem érdekel, ha nem "eszem le" beugrót, de ahogy öregszem, egyre kevesebb étellel beérem, a gyomrom pedig egyre kényesebb a minőségre. A korábbi Trófea látogatásokon is inkább csak a szusi-libamáj-tenger gyümölcsei körből válogattam. A desszertjeiket műízűnek találtam, pedig elég édesszájú vagyok.
Az "all you can eat" egyedül a running szusinál jött be, de ott eleve kis adagok érkeznek és kicsi az esély a hirtelen "túlzabálásra"
Ha jól emlékszem, a Hotel Szépalma éttermében a svédasztalos vacsora után üresen maradt tányért egy 1000 forintos "bonnal" jutalmazzák, amit a következő étkezés alkalmával beszámítanak. Nyilván több napos ott-tartózkodás esetén lehet kihasználni.
Sok évvel ezelőtt egy másik életemben az akkori cégem rendszeresen ott tartotta az évzáró vacsorát, a dolgok jellegénél fogva rendszerint 6 másik céggel együtt, érdekes szociológiai tanulmány volt minden alkalommal.
A kékgallérosok szinte mindig kulturáltan viselkedtek, a managment, aki amúgy is megengedhette magának, hogy étterembe menjen, szintén nem égette magát, szinte mindig a vállalati középréteg, a "Manyika a bérelszámolásról" volt, ahol gyomorrepedéssel küszködve nyolcadszor is sorba állt a grillpultnál, meg ott figyelt a tányérján a pacalpörkölt mellett a francia krémes.
a listához nyugodtan hozzá lehet még adni az angol white-trash nyaralókat is, egyszer voltunk ilyen all-inc rendszeru uduloben (Lanzaroten) veluk es katasztrófa volt a viselkedésuk.
nekem egy svedasztalos reggelinel egy sultkobasz, mustar, egy kanal rantotta, egy kenyer, tea meg udito boven elegendo. meg esetleg egy sajttalat szoktam osszeallitani.
Ezt a műfajt igazából a Trófeában járatták (járatják? - a Covid előtt voltunk utoljára) csúcsra, a Szerémi úti műintézményben láttuk sok éve azt a csodát, hogy egy vidéki atyafinak látszó vidéki atyafi (nem kizárható, hogy ő is akkor járt először ilyen helyen) az ételvadászatból visszatérvén egy pacalpörkölt-somlói galuska-tormás sonkatekercs-meggyes rétes-tatárbifsztek-vadas marha kombót halmozott fel a tányérján (több-kevesebb sikerrel, mert egyik oldalon a pacal, a másikon meg a vadas csöpögött le róla).....(persze hasonlókat másoktól is láttunk, de ez volt a legdurvább).
A salátát és sültet evő feleségét meg jól lecseszte, hogy ne ilyeneket egyen, mert akkor nem eszi le a beugrót.(Ha jól emlékszem, akkor 6000 Ft/fő volt a hétvégi beugró, mostanság 14.000 Ft/fő)
A Trófeában egyébként szinte minden esetben volt szerencsétlenségünk a klozetben rókázó honfitársainkhoz is (illetve szerencsére csak a tevékenyégük hanghatásához), azt nem tudom, hogy magától jött a vuk, vagy hánytatták magukat, hogy többet tudjanak zabálni.
Na persze Hévíz egyik sokcsillagos szállodájában mesélték a pincérek, hogy az oroszok (akkoriban közvetlen járat volt Oroszországból a sármelléki repülőtérre a Hévízen áztatni kívánó ruszkiknak) és a németek (akiket - attól függően, hogy Németország melyik részéből érkeztek, azaz kelet-, vagy nyugodt németek voltak - ők akkoriban vagy "Honecker-árváknak" vagy "fasisztáknak" becéztek) a magyaroknál sokkal durvábban űzik ezt a műfajt....
Akkor szerintem rosszul magyarázta, mert ha van szervizdíj, akkor bizony kötelező, a lényeg, hogy az étlapon fel kell legyen tüntetve a mértékével együtt.
Olyan értelemben persze nem kötelző, hogy a vendéglátóhely dönti el bevezeti-e vagy sem.
Ez lényegében egy olyan eszköz, amivel a tulajdonos olyan módon tudja az alkalmazottak béremelését megtenni, hogy arra kisebb adó- és járulék rakódik, mintha az alap vendéglátói szolgáltatós bevételéből kellene azt kitermelni.
Optikailag is más, ha nem az egyes tételek árait emeli meg X%-kal, ezzel látszólag olcsóbb lesz, mint az a hely, ahol beépítik az árakba.
A múlt héten elhíresült dél-koreai zabálógép csaj után azért meg kell emlékezni arról, hogy az sem piskóta, amit Péterünk betol....(már ha ezt az ételsort egyedül falta fel).
Külön érdekesség, amikor egy ételkritikus szinte elnézést kér az étterem tulajától, hogy le mert írni némi kritikai hangvételű gondolatot is.....
