A barátnőm is így vélekedik, és az egyetlen beavatott barátom is azt mondja, hogy aranykalitka volt a feleségem körül.
Persze, amikor éreztem, hogy baja van, próbáltam azzal is segíteni, hogy olyan eszközöket vettem, amik vitték az idejét (gyümölcs centrifuga, mosogatógép, szárítógép, stb), meg fizettem takarítónőt is, hogy ne neki kelljen. Befizettem ebéd kiszállításra, hogy rám ne legyen gondja.
DE ezekkel sem mentünk előrébb, nem szabadult fel plusz idő, ami egymásra is jutott volna, sőt, inkább mintha ezekkel is csak eltemettem volna.
Nyilván ő is máshogy látja, de amikor beszélgettünk a múlt hónapokban, sok-sok dolgokban igazolta, hogy nem véletlenül éreztem szarul magamat. Most nem akarom részletezni, úgysem fontos, de nem csak a bevételi oldalával volt baj, hanem azzal is, hogy nem kellett amit adtam volna.
Nyilván és sem vagyok angyal, hát hogy is lehetnék, amikor évekig csaltam a feleségemet. Bár mást nem tettem. Nem ittam, nem kurváztam, nem dobáltam a gépbe a pénzt, nem maradtam ki, voltunk így is nyaralni minden nyáron, nem voltam vele direkt bunkó, nem éltem vissza azzal, hogy én keresek, vagy én tartom el. Ezek mellett türelmetlen is vagyok, meg hát a franc se tudja milyen bajaim vannak még. Biztosan egy csomót tudna mondani a feleségem. Közel sem vagyok hibátlan. Persze a türelmetlenség az hozott feszkót, meg biztosan van egy csomó dolog, amit nem vettem észre, vagy már elfelejtettem. Sajnos én olyan vagyok, aki nehezen adja fel, de ha egyszer elgurul, akkor rohadt nehezemre esik újra bele állni bármibe is.
Igen, elképzelhető, persze, hogy ott is tönkre mehetett volna a jólét. Nyilván nincs garancia.
Igazából a gyerekem "elvesztése" mellett még azt értékeltem ki a lány vonatkozásában, hogy abszolúte nem vagyunk egy ritmusban. Ő egyedül él, a szülei elhunytak, nagyszülei nevelték, akik szintén már elmentek, gyereke nincs, nem volt soha férjnél és mindehhez képest nagyon korrekt, bár viszonylag szerény, de stabil körülményeket tudott maga köré teremteni egyedül. Nyilván majd rövid időn belül házasságot és gyereket akart volna (ezt mondta is és igen, szülne is szívesen), nekem viszont úgy érzem, hogy ez nem cél. Ha túl lennék a váláson, valószínűleg nem az lenne a célom, hogy hadd ismételjem meg valaki mással.
A 2. gyerek biztosan nem jön. Feleségem már 41 elmúlt, meg a az a helayezte, hogy az elmúlt időszakokban való civakodásaink alkalmával ez is előkerült és ő is azt mondta, mait én is éreztem, hogy nem bírná, nem férne bele. Ezt nem részletezem, hogy miért, de amikor én még évekkel ezelőtt nemet mondtam a 2. gyerekre, azok az okok nem változtak meg, csak az idő ment el.
A szexről és a vágyakról beszéltünk , beszéltem neki folyamatosan. És ne hidd, hogy csak az hiányzott, hogy nem volt hová "lőni egyet" esténként, hanem az volt igazán riasztó, hogy nem kellettem. Soakt beszéltem erről, a válasz az volt többször is, hogy másoknál még ennyi sincs. Én elfogadtam, hogy más a ritmusunk, de nem tetszett soha, hogy így vagyunk. Aztán persze ezzel bennem is rohamosan csökkent avágy felé, de a szükséglet nem szűnt meg.
A minap lett készen egy vérvétel eredménye, amit nem a szexualitás miatt indított, hanem mert hullani kezdett a haja. Szóval, a progeszteron szintje a béka segge alatt van. Ezen majd a nőgyógyász farag valamit, de a szexualitás elmaradására ez is lehet válasz. Bár mondom, nem azért derült ki, mert annak az okát kereste, de mindegy.
Nyilvan abbol indulok ki hogy igaz amit irt a pasi...segitett a nonek a fel csalad minden a segge ala lett rakva stb...ahogy olvastam a csavo szettorte magat otthon is....ezek a tipik "semmi nem jo nekem" nok....
Nálad a pénz egyenlő a szeretettel? Ha van pénz,akkor boldogság van,punktum,ha fene fenét eszik,akkor is?
És ha a pasi elhallgatta,hogy mondjuk kemény alkoholista? (bocs,nem feltételezem, de érzékeltetném,hogy nem szabad csak a hallottakból kiindulni,a rossz tulajdonságait mindenki szereti elhallgatni,bagatellizálni, finomítani).
Elmesélhetném,én micsoda szent vagyok itthon,a férjem meg mennyire nem értékel - aztán lehet,hogy ha ő mesélne rólam, az derülne ki,micsoda sárkány vagyok. Nézőpont kérdése ;)
Az ő szemszögéből mesélte a történteket. Azt nem tudhatod,amit tett,azt vajon a feleség hogyan vette,értékelte. És azt sem hallottuk még,hogy vajon a feleség mit tett,ami nem biztos,hogy elég volt a férjnek. Minden éremnek két oldala van, hallgattassék meg a másik fél is - ami nem biztos,hogy esetünkben működik, de azért higgyük azt,hogy a nő is tett valamit.
Az érzések, és a megcsalás hasonló. Az, hogy ki mit tesz a házasságért, az majdnem mindegy, ha eljutnak odáig, hogy nem működik, és miért nem működik, aztán pedig jön egy harmadik.
Bocs de ez a sztori koszonoviszonyban sincs a masikkal...a masikban a no semmit nem tett azert hogy mukodjon a hazassag.....legalabbis ezt olvashattuk...a pasi szakadt meg azert hogy alkalmazkodjon
Ez egy kicsit hasonlít a mi sztorinkra, mintha a volt férjem mesélné el a miénket az ő szemszögéből. Mivel én elváltam, és nem vagyok férfi, ezért nem tanácsolok semmit. Azt tudom, hogy az én volt férjem is csak a gyerekéhez ragaszkodott, emiatt megállapodtunk abban, hogy heti váltással, 50-50 %-ban gyakoroljuk a felügyeleti jogot, ennek megfelelően senki senkinek sem fizet tartásdíjat, viszont a költségeket mindenki maga állja, tehát szívem joga, hogy a gyereknek azt és annyiért vegyek, amennyit akarok, a volt férjem nem fizette a nyári tábort sem, ahova én vittem a gyereket, de pl. az iskolai ebédbefizetést felezzük. Egy darabig azt hittem, hogy a kisfiunknak ez a felállás jó. Nagyot tévedtem. Lassan két éve élünk így, ő pedig még mindig azt szeretné, ha apa és anya együtt lenne, és neki nem kellene kettőnk között ingázni (25 km-re lakunk egymástól). Nagyon szomorú, amikor ez szóba kerül, és sír, sokszor és sokat. Nekem pedig megszakad a szívem.
Bocsánat, hogy belekotyogok, csak egy rövid sztori annak igazolására, hogy igenis történik "valami" a gyerek születése után.
Amikor a kisfiunk 3 hetes volt, egy nagyon nehéz éjszakát gyötrődtünk végig, a baba folyamatosan sírt, hiába szoptattam, pelenkáztam, altattam, semmi sem használt, végül a férjem vitte ki az udvarra a babakocsiban, hogy ott talán elalszik, én pedig tudok aludni. Nem tudom, mennyi idő telt el, mert az megszűnt számomra létezni, de sötét éjszaka volt, amikor kivitte, én nemsokára álomba zuhantam, és amikor felébredtem, már világos volt. A házban teljes csend. Feltápászkodtam, kimentem, az udvar is üres volt, sőt, a garázsból hiányzott az egyik autó. Pillanatok alatt elöntötte a szar az agyamat, rögtön az jutott eszembe, hogy valami baj van, a kisfiam rosszul lett, el kellett vinni az ügyeletre, mint ahogy arra már volt példa korábban is, 3 hetes kis élete alatt már egyszer megtörtént. Csak azt nem értettem, hogy a férjem miért nem ébresztett fel, miért nem kérte el a gyerek TAJ-kártyáját, ami az én táskámban volt, és miért nem vitte el a telefonját? Nem tudtam rendesen gondolkodni, beültem a másik autóba, és elindultam a város felé. Akkor egy kis faluban laktunk, a főúton vagy balra, vagy jobbra lehetett indulni, balra a megyeszékhelyre, jobbra pedig egy kisváros felé. Én balra kanyarodtam, mert az orvosi ügyelet a megyeszékhelyen van, hátha ott találkozunk, vagy esetleg már jönnek szembe a másik autóval. Már sírtam az idegességtől ahogy vezettem, de közben eszembe jutott, mi van, ha a férjem a babával mégis a másik irányba indult? Ezért megfordultam, és hazamentem. Nem telt el 15 perc, amíg távol voltam, de a férjem már otthon várt, a baba aludt a hordozóban. És a férjem baromi dühös is volt, kiabált, hogy mit képzelek én, miért indultam el otthonról, azt hittem, hogy ő el akarja rabolni a gyereket? Aztán közölte, hogy a legközelebbi pékségbe ment, hogy az autóban aludjon a baba, ő pedig friss kakaóscsigát vegyen nekem reggelire. De ha ennyire nem tudom értékelni a kedvességét, és nekem ez ennyit jelent, akkor nagyon sajnálja. Nem értette, mi történt velem, miért gondoltam, hogy valami baj van, és ő mondjuk elvinné valahova messzire a gyereket anélkül, hogy szólna.
Ezt követően azért lenyugodtak a kedélyek, én igyekeztem a szexet is elfogadható szinten tartani, már amennyire lehetett egy 3 óránként éjszaka is ébredő anyatejes csecsemő mellett, sőt, olyan is előfordult, hogy amikor már 9-10 hónapos volt a fiunk, délután a közelben lakó anyósoméknál hagytam, én pedig az ágyban vártam a férjemet haza a munkából. Ez persze nem volt elég neki, mint utóbb kiderült, folyamatosan ismerkedett, megcsalt, és ez végül váláshoz vezetett akkor, amikor 6 éves volt a kisfiam. Azóta nekem sokkal jobb az életem, egyáltalán nem kívánom vissza a volt férjemet, nem hiányzik a folyamatos megalázás, hazudozás, viszont a gyerekem életét tönkretette a saját apja. Ez tény.
En nem ugy ertelmeztem hogy csak a szex szunt meg hanem mindenfajta szeretetmegnyilvanulas.....mellesleg ahhoz nem kell kulonosebb testi vagy hogy ha igazan szeretek vkit akkor kielegitsem
Aki igy mukodik azzal nagy bajok vannak....ha melyen szeretunk vkit akkor nem szunik meg a szeretet sem szulessel sem halallal sem negcsalassal sem semmivel....
En nem hiszek abban hogy normal esetben kiszeretunk a parunkbol szules utan....ilyen nincs ....plane ha nem tortenik kulonosebben semmi / megcsalas halaleset klinikai depresszio stb/.ahol ez elofordul ott mar alapvetoen bajok voltak szules elott is csak a pasi nem vette eszre....szerintem itt is is ez tortent....vagy nagyon vak volt a srac vagy a no jo szinesz vagy ezek komboi
Szerintem is jól döntöttél. A következő pároddal is előfordulhatott volna ugyanez a szexuális kihűlés,mint az elsőnél,erre nincs garancia. Van ismerősöm,aki belelépett ugyanabba a "szarba" kétszer. (a szeretődnek van gyereke? Szülne neked?)
Ha már letetted a voksodat a nejed mellett,a második gyereket is bevállalod?Ki tudja, talán újra fellángol a szenvedély ;)
A nejed egyébként nem érzi,hogy egy párkapcsolatban a szexualitás elég fontos? Beszéltetek erről?
Tamara,nőként nagyon jól tudod,hogy a hormonok milyen dolgokra képesek egyes nőknél: van,akinél a szülés eufóriát okoz, én tele lettem energiával,mások meg depresszióba esnek. Nem ő az egyedüli nő az univerzumban, aki eltemeti magában a nőt,hogy anya lehessen.
A lényegi részében minden szavaddal egyetértek, hiba volt gyengének lenni. Én is érzem, hogy az ő kis ártatlan életét is tönkre tenném ezzel és pontosan a gyerekem tart vissza.
Az elmúlt napokban én is arra jutottam, hogy egyszerűen nem adhatom fel, muszáj megpróbálni helyre hozni a házasságomat. Ha nem megy és végképp katasztrófa, akkor való igaz, hogy évek múlva is meg lehet lépni.
A lánnyal beszéltem pár napja, elmondtam neki, hogy nem tudom/akarom elhagyni a gyerekemet.
Még akkor sem, ha egy városban maradnánk, de most még ez sem valószínű. Szóval, ha nem is kell kirúgni, talán ezzel a döntéssel és azzal, hogy beleállok a házasság megmentésébe, valószínűleg ő eltávolodik majd. Az elején nehezen, de aztán egyre gyorsabban.
Ezt akartam én is írni, amit Emberke, ha van még egy icipici remény, pislákol még egy kis láng, akkor lehet előremutatóbb lenne, ha a házasságod megmentésére fordítanál egy kis energiát, hátha rendbe hozható még. Leülhettek beszélni is az asszonnyal, de néha jobb, ha te beleteszed azt, ami szerinted őt boldoggá teszi és remélhetőleg jön majd erre a válasz részéről is.
mint regi megane klubos bajtars, azt mondanam: haver, ezt kurvara elcseszted, a kukit a nadragban kellett volna tartani, semmilyen no nem er annyit, mint a fiad
es ha valtok, a gyerek megszivja, nagyon
meg akkor is, ha minden heten/nap lathat
a munkahelyi csajt kirugnam, a hazassagot rendbe hoznam
Mondjuk azt sem ertem hogy ha van 1 kurva jo kapcsolat szerelem boldogsag szex akkor hogy a picsaba lehet hogy a gyetek utan ez megszunik....nem lehet hogy ez a no marcsak a kora miatt is csak a gyerekcsinalas miatt volt veled es nem szerelembol?
Nezd vagy maradsz vele es titokban csalod vagy elvalsz es megkockaztatod a hogy a gyerek eltavolodik toled lelekben.....sajna sok opcio nincs....ha vele maradsz meg mindig megteheted hogy kesobb elvalsz mikoir mar felno a gyerek.....egy pasi 50 evesen is tud uj eletet kezdeni sokkal nagyobb esellyel mint egy no
Én ott tartok már, hogy nem érdekel, hogy mitől lett ez, ami van.
Sajnos tovább bonyolódott a dolog, tegnap előjött azzal a kártyával, hogy elviszi a gyereket 200 km-rel arrébb, ha el akarok válni. Nem marad itt, egy számára idegen városban, a családi ház után egy 2+hallos panelban.
Valahol érthető, de ezzel nekem nem marad semmi esélyem, ha a gyerekemtől nem akarok elszakadni. Nagyon el vagyok szomorodva. Ezt én nem tudom vállalni.
Soha nem ertettem az ilyen noket....maximalisan ki van nyalva a picsajuk es nem tudjak jodolgukban mit csinalnak.....az en fiam is hasfajos volt de senkit nem kellett hozzankkoltoztetni mert megoldottam egyedul....lehet hogy itt basztad el hogy minden a nejed akarata szerint tortent.....
Kezdem egy kis bemutatkozással: 39 éves férfi, középvezetői beosztásban, kifejezetten jó anyagiakkal, egy 4 éves gyönyörű és egészséges, kifejezetten okos kisfiú apukája, egy 41 éves, kifejezetten csinos nő férje, immáron 6 éve.
Feleségem pécsi, viszont így együtt, Székesfehérváron élünk, a szüleim által épített, majd ehhez hozzáépített, teljesen különálló családi házrészben, kerttel, medencével, illatos virágokkal.
Csak sajnos a boldogságot baltáztuk el.
Amíg a kis srác nem született meg, addig iszonyatosan együtt voltunk, nem számított még az sem, hogy volt egy nyitott gerinces terhességgel járó, elvett kisbabánk. Nagyon szerettük egymást, kifejezetten jól működött minden. Aztán egy kis nőgyógyászati pihenő után, kb 2 év múlva jöhetett a pici. Nagyon szerettük egymást, nagyon akartuk a gyereket, aki egy igazi kis szerelemgyerek lett. Imádni való, kis gengszter. Egy igazi hóhányó, aki azért érzékeny lelkű kis srác, egy szépséges kis pasi.
De nem volt vele könnyű. Hasfájás szüntelen, akaratosság és ezzel együtt minden figyelmet és energiát lekötött páromnál. Az első fél évben még anyósom is ide cuccolt, mert volt hová és segítőkész volt, kifejezetten hasznunkra volt. Páromnak meg egy kis felüdülés.
Aztán a hasfájás megszűnt, mama hazapucolt, és egyre inkább eltávolodtunk egymástól. Páromnak a gyerkőc volt a 100%, nekem meg hiába akartam őt, egyszerűen nem fértem bele. És ez így ment még két évig. Szóltam, beszéltünk róla, hiányzott a szex, a törődés, az elismerés, amit szerintem jó, ha egy feleség meg tud adni a férjének. Közben nem szűntem meg apának lenni, én is altattam, meséltem neki, mosogattam és éjjel is vállaltam bármit. Ha kellett gyermekorvosi ügyelet, ha kellett fagyasztott anyatej kiolvasztása hajnalban és azzal itatás, böfiztetés, és visszaaltatás. Mellette mentem dolgozni, fenntartottam az piszkos anyagiakat, nem volt soha hiány, sőt, mondhatom, hogy jó és tehetős körülményeket sikerült kialakítani.
Láttam, hogy feleségemnek ez így sok, hát jött az ötlet, hogy jöjjön mama Fehérvárra Pécsről, lakáscsere lebonyolítva, de sajnos félre sikerült. Nem szépítem, én más fordulaton pörgök, mint általában a környezetem, nem lett jó vége. A lakás olcsón lett nagyon jó, de neki nem tetszett. Egy év itt tartózkodás után, inkább visszacsináltuk az egészet. Mellesleg mama +2 millával zárta ezt a kis kiruccanást, de a lelke csak így nyugodott meg. Hát semmi gond, tényleg szebb város Pécs. Viszont azért bevert pár szöget ez az egész konfliktus a kapcsolatunk koporsójába. Feleségem egy ideig pártolta a viselkedését, aztán látta, hogy mennyire vállalhatatlan a hozzáállás, a vége egy erős döntetlen lett, keserű szájízzel.
Aztán akkor került szóba a 2. gyerek kérdése. Én akkor nemet mondtam. Pedig mindig úgy képzeltem az életemet, hogy nekem 2 gyerekem lesz, testvérek, boldogságban, szeretetben. Az esküvői gyűrűjén is azért van 4 kis kő, mert ezt szimbolizálja, de éreztem., hogy nem férne bele.
Szóval, a szex sehol sem volt, az intimitást a kis srác elvitte, külső segítség befuccsolt. A boldogság sehol, csak a feladatok és a nem igazán működő kapcsolat a maga esetlen, szerencsétlen kimeneteivel.
Közben nekem felvitte az Isten a dolgomat, előléptettek, más fordulat kellett bent, más gondolkodás, több munkaidő, de a hiúságom és a pénzéhségem nem engedte, hogy ezt a lehetőséget ne akarjam magaménak. Meg hát azért csak kell a pénz a családot eltartani, a boltban fizetni kell, a kocsiba muszáj tankolni.
Aztán ahogy lenni szokott, sajnos az évek felemésztették a kapcsolatunkat és befért egy harmadik, egy közeli munkatárs. Nem mentegetem magamat, csak egy ideig tudtam tartani magamat, hiába szuggeráltam, legyőzött a vágy a működő életért, a szerelemért, a jó szexért. Hitvány vagyok, de ez van. Többször próbáltam lezárni, de valahogy mindig erősebbnek bizonyult a nőhöz való vonzalom, mint a kifakult feleséggel való semmihez kötődés, még gyerekkel együtt is.
Biztosan gyűlölni fogtok ezért, de ez van. Az életet akartam, az elismerést, a támogatást, a figyelmet, a szeretet. Aki ezért elítél, az nyugodtan tegye, de vegye hozzá, hogy ez évek óta sehogy sem működő kapcsolat árnyékából eredt meg. Biztosan meg lehetett volna oldani máshogy is, én úgy érzem, hogy tettem is érte a páromnál, de valahogy olyan volt, mintha egy csukott könyvet akarnék rávenni arra, hogy mutasson nekem Napos képeket.
Aztán elindultunk totál lefelé. Én úgy éreztem, hogy otthon nem kellek, nem számítok, csak a gyerek számít és csak a feleségem kényelmét és jobb életét kiszolgáló, engem totálisan nélkülöző események.
Viszont a másik lány pont azt adta, amit a feleségem képtelen volt, vagy nem is akart. Ott volt pezsgés, volt élet, volt szex és volt NŐ, számított a férfi, számítottak a tettek, nem volt kifogás. Más fordulat, más típus, egészen más jellem. Beleszerettem. Szar alak vagyok, de ekkora kontrasztot nem lehet figyelmen kívül hagyni.
És eltel így 3 év. Itthon a családi nihil, ott a lehetőség, hogy boldog legyek.
Én válnék, közöltem is itthon, de nem léptem, mert a gyerekem nélkül nem akarok élni, feleségem korrekt még, nem akar Pécsre menni, maradna itt, meg is tudnám oldani egy másik lakásba költöznék, ők maradnának a családi házban. De a fiam, az a fiam. Olyan az illata, olyan az alakja, olyan a szemöldöke, mint az enyém és látom, hogy egy frankó srác. Nem akarom elveszíteni. Nagyon szeretem őt és úgy érzem, hogy kellek az életébe 100%-ban. nem hétvégi apukaként, hanem teljesen. Nem akarok nélküle élni, de tudom, hogy az anyjánál van jó helyen, imádják egymást. Párom ebben iszonyatosan jó, bravúr, ahogy neveli a gyereket, tényleg tisztelem érte és le a kalappal, én ezt így biztosan nem tudnám csinálni. Ebben soha semmi negatív megjegyzést nem tettem, és ha kellett, akkor én is oda álltam és szülői egységet alkottunk. Viszont kicsit félek, hogy ez nélkülem hogyan menne neki, mert se végzettség, se munkahely, se megtakarítás, csak amit én adnék.
Közben a lány pedig érthetően lépni akar, nem fiatal már ő sem, itt a 35. Feleségem nem tudja, csak sejti a helyzetet, nem voltam korrekt ebben, sajnálom, nem fedtem fel a titkos viszonyt. Lehet, hogy csak áltatom magamat, de nem a lány miatt van ez így, ahogy, hanem a lány azért van jelen, mert így alakult az eredeti kapcsolat. Szerintem óriási a különbség és nem akarom ezzel is súlyosbítani a helyzetet.
Nekem az elsődleges még mindig a gyerekem.
Persze, könnyű azt mondani, hogy egy rossz kapcsolatot nem érdemes fenntartani a gyerek miatt, de ezt többnyire olyanok mondják, akik a válással nem bukják el a gyermekükkel való együttélést, többnyire lányok, nők, anyukák.
Az nem opció, hogy elpereljem a gyereket az anyjától, tudom, hogy ott jobb helyen van, mint nálam. Viszont rohadt egy érzés, hogy ezért eltemetem, feláldozom magamat és a boldogságomat.
Átéltétek ezt bármelyik oldalról? Elsősorban apukák véleménye érdekel, mert női hozzáállást már hallottam párat, de az nem az én utcám. Férfi vélemény létezik?
Hogyan lehet ezt a helyzetet jól megoldani? A feleségemmel nem akarok kitolni, korrekt akarok lenni vele, mindig tisztelni fogom, hogy egy gyönyörű gyereket szült nekem és azt is, hogy azóta is példa értékűen neveli. De nőként sajnos már megszűnt nekem. Nincs kémia, nincs semmi.
Viszont élni akarok és a gyerekemet sem akarom elveszíteni.
Nálunk nincs olyan, hogy "odadugja az orra alá a papírt" és alá kell írni.
A férj elmegy egy ügyvédhez, az ügyvéd ír egy keresetet, amelyet elküld a bíróságra, illetve a feleségnek. A keresetben a férj elmondása alapján szerepelni fog az, amit a válás után ő szeretne elérni, illetve nyilván ingatlan-ingóság tulajdoni jogát igazolni kell. A keresetben le kell írni, hogy mivel megegyezés nem lehetséges, ezért rögtön vagyonmegosztási és gyermekelhelyezési pert is szeretne indítani a férj. A bíróság erre hivatalból el fog járni, kitűzi az első tárgyalás időpontját.
A feleségnek semmit sem kell aláírni, ő egy levélből fog értesülni arról, hogy a férje válni akar, és arról, hogy ezt ő milyen feltételekkel gondolja. Ezek után a feleség fordulhat ügyvédhez, vagy akár saját maga is intézheti az ügyet, válaszol a keresetre, tanúkat keres az előbb említett perekhez, stb.
Nem olcsó mulatság, a jó válóperes ügyvédek megkérik a szaktudásuk árát, viszont eredményesen dolgoznak. És a bíróságok is normálisan járnak el, ha a peres felek normálisan viselkednek.
Segítséget kérnék, a családunkban megromlott egy házasság.
9 éve házasodtak össze, mert jött a gyerek. A feleség egy hóhányó, csak adósságot hozott. A férj családjától kaptak egy lakást, ami kettőjük nevére lett íratva. A nő csapnivaló anya, csak vitte a pénzt + 3 éve csalja a férjét.
A férj képtelen lépni, azt mondja a felesége ordít, ha szóba kerül a válás, arra hivatkozik, hogy ki akarják forgatni mindenéből és a gyerekétől el akarják szakítani. (amúgy nyilván nem érdekli, mert az elmúlt években sem sokat foglalkozott vele)
Azt megteheti a férj, hogy megíratja ügyvéddel a papírokat, és odadugja a felesége orra alá, hogy írja alá?
Sajnos a volt férjem érzéseiért nem tudok felelősséget vállalni. Igaz, lehet, hogy már nem szeretett, de én hiába csináltam volna BÁRMIT, akkor sem "szeret vissza" belém. Így utólag visszagondolva hiba volt, hogy korábban nem hagytam el, még mielőtt ezzel a nővel lebukott volna. Mert volt más is. Nekem viszont egy gyerekem van tőle, akit családban szerettem fölnevelni. Ezért is vártam évekig. Én vagyok a hülye, nem kellett volna, de nehogy már azért is én legyek a hibás, hogy a volt férjem nem szeretett már.
Hát, köszi, ez most nagyon jól esett! Megjegyzem, többször leírtam már ezen a fórumon a válásom történetét, és most nem nagyon szeretném ismételni magam, csak ennyit írok le: nem, nem tartott pisztolyt a férjem fejéhez, csak amikor a férjem közölte vele, hogy mégis engem választ, akkor azt hazudta, hogy terhes. És igen, hazudta, nem csak azt hitte, mert kicsit késett, vagy ilyesmi, hanem konkrétan hazudott. Azért, hogy megtartsa. A férjem egyáltalán nem akart elhagyni engem, nagyon kényelmes volt neki, hogy én mosok-főzök-takarítok, mindig a gyerekkel vagyok, ő pedig emellett nyugodtan eljárhat a nőjéhez, meg bulizni, meg ahova akar. Én ezt pár hónapig tűrtem. Aztán otthagytam a picsába, a hülye picsájával együtt. A nő háromnegyed évvel az után költözött a volt férjem házába, miután én eljöttem onnan. Rá fél évre elzavarta a drága, mondván: ha nem tetszik valami, el lehet menni. Ő is kiköltözött. Ennyi.
