Na most nézzünk a számítógép képernyőjére. Rakjuk sorba az egymás fölött jobbra-balra mozgó tükörpárokat. Olyan sorrendben, hogy a képernyő alján van egy "álló" tükörpár, aztán feljebb egy sorral van egy lassan mozgó tükörpár, aztán feljebb ehhez képest egy még gyorsabban mozgó tükörpár. Így tovább. Nehány tükörpár, ami a képernyő felső részén megy a leggyorsabban. Szerintem ugyanez van itt is. Bármely tükörpárhoz választhatunk egy másik tükörpárt amihez vizsgáljuk az idődiletációt. Bármely tükörpáron csücsülő manó ugyanúgy érzékel, mind a fénysebesség ugyanaz, mind az idődiletáció. Szerintem nincs különbség a manók érzékelésében, hogy van egy tükörpár ami a képernyőhöz képest áll. A képernyőhöz képest álló is azt érzékeli mint a többi. Nem tudja, hogy ő a képernyőhöz képest áll. :-) Azt se tudja, hogy mi az a képernyő :-)
"...ha a modell helyes, akkor egy ilyen modellel jellemzett világban minden inerciarendszer egyenértékű..."
A modell alapja pedig éppen az, hogy minden inerciarendszer egyenértékű. A kör bezárult.
De az egyenértékűség tévedés.
Einstein is rájött, hogy " ...a tér éter nélkül elképzelhetetlen...". Ha pedig van fényközeg, akkor a közeghez kapcsolt rendszer nem lehet egyenértékű a többivel.
A te gondolatmeneted már az elején megbukott. A modell nem helyes.
Elméletileg és gyakorlatilag is meg lehet találni azt a rendszert, amelyik más mint a többi.
"De térjünk vissza modellhez. Mintha nem értenéd, hogy ha a modell helyes, akkor egy ilyen modellel jellemzett világban minden inerciarendszer egyenértékű, tehát elvileg is lehetetlen egy bizonyosat találni, ami más, mint a többi. Érted ezt?"
Hogyne. Úgy gondolom értem, de persze lehet, hogy mégse. Minden jobbra-balra mozgó tükörpárban fénysebességgel mennek a fotonok. Minden tükörpárban függőleges pattogást lát a manó ami ott ül. Ha választunk bármely két tükörpárt, az egyikről nézve a másik felé látja a manó az idődiletációt. Fordítva is a másik tükörpáron utazó manó is látja az idődiletációt a másik tükörpáron. Minden inerciarendszer egyenrangú. Igen? Jól mondom?
a föld kering a nap körül, a nagy rendszerünk kering a galaxisban,
Egy GPS hold őálya menti sebessége 3,9km/s. a Földé a Nap körül 30km/s, a Naprendszeré a kormikus háttérdugárzás által kijelölt rendszerhez képest 380km/s. Ezek egyáltalán nem nagy arányok, a mérések pontossága ennél sok nagyságrenddel jobb.
Célzott kisérlettel 10-16 alá szorították le a fénysebesség esetleges anizotrópiáját. Kevesebb, mint 1 mm/s.
De térjünk vissza modellhez. Mintha nem értenéd, hogy ha a modell helyes, akkor egy ilyen modellel jellemzett világban minden inerciarendszer egyenértékű, tehát elvileg is lehetetlen egy bizonyosat találni, ami más, mint a többi. Érted ezt?
Nagyon úgy tűnig, hogy nem látod át a modellt, csak rábólintasz, hogy jó, legyen úgy, de nem érted mivel jár ez, mit csinál, milyen a viselkedése.
"Aki önálló létezőnek tekinti az elektromos mezőt"
A létezők önállóságán vagy nem önállóságán elmélkedni terméketlen időtöltés. Hiszen senki se tudja definiálni, hogy mik volnának a "létezők", és mit jelent az "önállóság"?
Enélkül pedig ugyanolyan dőreség erről spekulálni, mint az akarat szabadságról, vagy az isten mindenhatóságáról.
A fizika éppen azáltal vált hatékony, használható tudománnyá, hogy kikászálódott a metafizikai elmélkedések ilyen mocsarából.
Nagyon jó kérdés, mert ha a válasz az, hogy a statikus elektromos tér indikálja az éter létezését, akkor felmerül az is, hogy a statikus gravitációs tér is indikálja-e a géter létezését, és ha igen, mik a géter tulajdonságai, azonos-e a géter az éterrel, magával viszi-e a mozgó Föld a gétert is, mint az étert stb.
"Igen, a látszólagos időeltérés valóban létezik a nagy távolság miatt. "
Ha a számítógépes modellemet veszed akkor bármegy két tükörpár közötti pattogás szám csökkenés figyelhető meg távolról a másik tükörpáron csücsülve. Mindegy melyik páron csücsülsz. Oda is, vissza is. Ha egyáltalán nem foglalkozunk az alap rendszer létével, amiről regéltem. Attól független.
"Az pedig, hogy a valóságban is így van-e, vagyis hogy az a modell, amit így építettek fel, jó modellje-e a valóságnak, az kísérleti kérdés. A te kísérleti elrendezésedet ellenőrizni lehet GPS holdakkal. Azok mindenféle irányokban keringenek, atomórákat hordoznak, és mindig le is adják az óráik állását. Ha az lenne, amit elképzeltél, akkor nem működne a helymeghatározás, olyan feltűnő lenne, mint egy dühöngő elefánt a porcelánboltban."
A számítógépeg modellben a képernyőn könnyű az alap álló rendszerhez képest irányt váltani.
Az univerzumunkban a föld kering a nap körül, a nagy rendszerünk kering a galaxisban, a galaxisok távolodnak. Ezek mind hatalmas sebességek. Ha van alap rendszer akkor pl a műhold föld körüli mozgása az alaprendszerhez képest óriási sebességhez képesti mozgás csak egy kis lokális ingadozás. Ezt azért más dolog kimérni, mintha az alaprendszerhez képest tényleges irányváltás történne. Itt már tényleges valós számokkal, számításokra lenne szükség, hogy mi van akkor ha van alaprendszer és ahhoz képest a föld körül a műhold ehhez képest kevésbé vagy jobban mozog. Ahogy a földet kerülgeti. Tehát ha feltesszük a föld a műholdjaival pl mindenképpen távolodik az alaprendszerhez képest, akkor a műholdak is mindig távolognak az alap rendszerhez képest. Mindegy, hogy a föld melyik oldalán vannak éppen. Csak az a kérdés, hogy mennyivel távolodnak, ha az alaprendszerhez képest ahogy a föld körül mennek.
"...holmi idődiletációnak nevezett távolról megfigyelt lokális illúziókhoz. Amik léteznek persze."
Igen, a látszólagos időeltérés valóban létezik a nagy távolság miatt.
Ezen felül még létezik a szubjektív időérzék is, amely miatt néha állni látszik az idő, máskor meg rohanni. Ehhez távolság sem kell. De ez is csak illúzió.
Einstein fantáziája ebből a két illúzióból kreált "valóságot".
Egyszer megkérték Einstein, hogy magyarázza el egyszerűen az idő relativitását. Ő ezt válaszolta:
"Ha a kedveseddel töltesz egy órát, az csak egy pillanatnak tűnik, de ha egy pillanatra ráülsz egy forró kályhára, akkor az egy órának tűnik."
Ennek persze semmi köze sincs a relativitáselmélet relatív idejéhez, annál inkább a szubjektív időérzékhez.
Most úgy gondolom, hogy különbőző időpontban érzékeli a manó a jeleket, mert jobbra és a balra menő órák az alaphoz képest más sebességekkel mennek és más az idejük.
Rosszul gondolod. Semmit sem mond, hogy a modellnek axiómája, hogy ez nem így van? Olyan transzformációt kerestek, amit alkalmazva nem így van. Találtak, mégpedig önellentmondástól menteset.
Ennek következtében matematikai bizonyossággal lehetetlen olyan gondoltakísérletet találnod, amely ennek ellentmond. Átlátod ezt?
Az pedig, hogy a valóságban is így van-e, vagyis hogy az a modell, amit így építettek fel, jó modellje-e a valóságnak, az kísérleti kérdés. A te kísérleti elrendezésedet ellenőrizni lehet GPS holdakkal. Azok mindenféle irányokban keringenek, atomórákat hordoznak, és mindig le is adják az óráik állását. Ha az lenne, amit elképzeltél, akkor nem működne a helymeghatározás, olyan feltűnő lenne, mint egy dühöngő elefánt a porcelánboltban.
Úgy használod ezt az "anyag"-szót, mintha tudnád, miről beszélsz. Sőt mintha neked az egész világ tudományával szemben külön saját bejáratú közvetlen nexusod lenne vele.
A valódi fizika pontos törvényeket ismer a tömeges anyag részecskéi közötti különböző kölcsönhatások működéséről. Az EM kölcsönhatásról, meg a gyenge és az erős kölcsönhatásokról, amelyek leírására a kölcsönhatási mezőket alkalmazza. A valódi fizikában e részecskék és a kölcsönhatásaik együttesét nevezik anyagnak.
Ha akarod, nevezheted te anyagnak magukat a kölcsönhatási mezőket is, de nekünk fogalmunk sincs, mit értesz ezen, mert még semmit se mondtál róla. Egy elnevezés szemernyit se növeli egy dolog magyarázó erejét, az egyedül a tulajdonságai, s a működésmódja megfelelő meghatározásán múlik. Ezeket kellene egzakt módon definiálnod, ám te az égvilágon semmit se mondtál még a fényközeged tulajdonságairól és működésmódjáról. Csak, hogy "anyag", jelentsen az bármit is. Pusztán prédikálsz róla, mint valami pap a maga mindenható istenéről.
Megint elértünk a képességeid határához. Te már képtelen vagy a gondolatmenetet a magyarázókkal tovább követni, ezért visszazuhansz a számodra kedves akolmeleg KORLÁTOLT kényelembe: a világon senki sem ért semmit, viszont te vagy a villamos.
