Most nem szerelem ideje ez.
Több és kevesebb annál.
Nincs most tompa mélabú, nincs önös fájdalom.
Valami titkos áram delejez.
Rohannék utánad, ha volnál, ha itthagynál.
Ma harsog, és nem fáj, egyáltalán nem fáj dalom.
Most lihegnek illatot virágok,
Most tavaszba fulladtak a kertek,
Oly bódultan köröznek rovarkák,
és most csak én gondolok tirátok,
szép tavaszi nők, csak én, hát jertek! Karcsúk és teltek,
Nézzétek, rég porzottak a barkák,
hát jertek, királyi ma a kedvem,
adni néktek bókot, titkot százat,
súgni fülbe, mit gyónni se mernék,
érzem, jaj,hogy sűrül bennem vérem, nedvem,
késztet, feldúl, érzem én a lázat,
jaj,felkavar, s mást teszek, mit tennék.
Nyugalom. Higgadtan. Úgy. Rendben.
De hát jöttök felém a napsütésbe',
áldott divat! Lehetnyi szoknyába,
mire nem gondolnék, és hát csendben
sem tudok maradni, csak belesnék e résbe,
mely titok-öböl, mámor-kehely!!!... de hiába,
a jómodor, mint páncél, énrajtam.
Kérés csak: kinek gyengéd, szép a lába,
-csak halkan susogja ajkam-
ne bújtassa üvegharisnyába.
A győztes jogán a következő költői téma kijelölésének abszolválásaként is aposztrofálható fennforgás
Heki már jól van - aggodalmad vesd el!
Tegnap ellenőrizte bankbetétjét,
s azon ses költőtársa tétjét
találta, melyet az nagy ötlettel
ön-saját témagyőzelmére tett fel,
elűzve így bizonytalan sötétjét
a döntés előtti halotti csendnek.
S ha ezt most meglepetésükben kendtek
egyből megvesztegetésnek neveznék,
tévednének: csupán egy ereszték
lazult meg heki alkalomadtán
örökemlékű becsület-boltozatján.
Nyertem, na: felejtsük hát el, hogyan.
Irigy kurjantásitok hallom még ugyan,
de felsejlik már szemem
előtt halványkék, ezotero-misztikus ködben
a következő téma: "Ó, tavasz! Ó, szerelem!".
Uff! - én dörögtem.
A tíz napos határidő lejárt már,
akár a rég fel nem huzott zsebóra,
mi bágyadtan csak lóg, alussza álmát
zsebem mély rejtekén zsebpiszokba fojtva,
de tür csak némán, nem ketyeg mióta....
neveztetek ó, számosan,
verseltetek szép charme-osan,
a nyertes: önhatalmulag kimondom
ő az ses. Igy letudva téma-gondom...
Miért nem mentem el a Találkozóra? (alexandrinus helyett inkább szonettben, de azért ne diszkvalifikáljál, heki, jó?)
Pedig elindultam... nem tudtam, mikor
és hol rendezik, de éreztem, hogy én
vándorolnék falun, városon, megyén
át napokig, amíg lábam nem tipor
újra ismerős, lágyan omló talajt:
akkor tudom, ott vagyok - s egy nóta majd
engem, sest is régi barátként köszönt
a többi nyalka, jólfésült nick között!
Elérkezett az ismerős süppedés:
Szemem a teret pásztázva kutatta,
hol van hát a dáridó: ivás, evés,
vajh, a sok derék nick hogyan mulat ma?
Hogy hogyan történt, azt máig sem értem:
sehol senki - csak puha szarba léptem.
Időm kevés nagyon és pénzem is talán,
vagy óriás hiány, csak ür, mi bennem él?
Döntöttem így: hagyom a Törzset Asztalán,
fejetlenül, csak úgy,.. Bár van, ki még remél,
hisz ismeretlenül, bíz bennem, hogyha bíz,
(az ostoba!!! lecsap reá a bú- madár,
édes néki a könny, mint nékünk dinnyeíz,)
Bolond hazám csak ez: szorítja egy határ:
a könnyes félelem, talán ezt vállalom.
Tekintetem, nem kezem emeltem rátok,
Amit érzek magam iránt: a szánalom.
Sajnálom én magam, ez a nagy, lágy átok.
Javagyúúúgy, mindent értek
Ses fejéből ömlik az ének
Bárcsak mondhatnám gyermekeim
Ses ellopkodja rímeim
De kérdésemre csak szemei pislognak
Nem tudja, ki a Kispál utcai Lovag.
Én az alexandrinust nem használom kérem,
mert így kényelmesebb.
Mégis én leszek a nyero, hiába a heki, merthogy otet disc-
vali-
fikálom,
mivelhogy elfogult és nemutolsó sorban
(sörben)
összeférhetetlen mint bíró és versenyzo együtt - egy mag Ában. (Ében)
Én vagyok a legszemérmesebb és legfélhülyébb poéta és kész!
Mint aki a húrok közé eresztett:
vékony sugárral vágva köztük rendet,
s élvezve, hogy a nedű mint penget
fűzfalantján egy kvintet és szextet;
ilyesmi kellemes, borzongó bizsergés
áradt bennem szana-szerte-széjjel
ahogy kék versedet ízlelgettem kéjjel -
míg hozzám nem vágtad: "plagizáló sertés".
Ki az, kihez rímeim úgy hasonlítanak?
Tenmagad? Vagy tán a Pál utcai Lovag?
Tudd meg: ver-ses téren egy sincs, ki mintát ad:
csak saját rímekre pazarlom tintámat.
1. Miért nem mentem el a találkozóra? (már megint)
Csak.
De túl a keresztrímen, túl megadott témán,
túl néhány kényszerből odatett fonémán,
saját kútfőből új félhülye dal fakad;
ha nem kell pisilni, jer ide, hallga csak:
2. Mikor nagyon megkívánlak... zavart lelkületű szerelmi vágyódás
"...tested vonalánál, haj, ma nincs kedvesebb
látvány! A szemünk ég, ajkaink nedvesek:
olvadjunk egymásba hevesen!
Majd, amikor kopogtat a nagyi,
terüljünk szét mélán, mint a fagyi-
gombóc a tűzforró levesen..."
Hát ez van, mikor nagyon megkívánlak:
nekidőlök az agyonvert díványnak,
és hátrahajtott fejem búbja mögött
megszületik az ötlet, e furcsa, lökött,
s rendkívül tisztességtelen ajánlat:
valóságos testi-lelki magánlak-
sértés.
Sörtés
sertés
legyek, ha nem érted:
kiért legyek oda, ha nem érted?!!
Bár fogalmam sincs, miért nem mentél
Talán mondhatnám, hogy nem érdekel
De fogadok, hogy hajadra zselét se kentél
Pedig egy poéta a meetingre így megy el
Talán a fránya távolság fektetett két vállra
Netán a tömegközlekedés az oka
De lehet, hogy nem maradt üres a kék vállfa
Hősünk otthon ült, ehhez is van joga
Tulajdonképpen megfejteném
A kérdést vagy kéttucat versszakkal
De most inkább nem tenném
Mert pisilnem kell, így felhagyok a lanttal.
A nagy találkozás iránti vágy bennem buzog,
De hiába, ha a River felé nem visznek buszok,
Fáradt vagyok, meghajszolt tüdőm kissé szuszog,
Szószólom most helyettem a szigeti szúnyog.
:-)
El is feledkezém, mi vész várhat miránk...
Nullás lányok, fiúk, arcuk vad tüzben ég!!!
Könyör? Ismeretlen szó, bármely topic iránt,
lecsapnak ők vadul, nekik sosem elég,
No nézd, egy nullás itt! -száll játszi könnyedén
a h0arci induló ajkuk rőt bársonyán
s gazda? Szegény, gyalog. lehet vitéz legény,
de ütve, mint paraszt, kihül mint a remény,
és remegve mereng, pár döglött verssorán.
Kedves (volt)hüjje költők, és mindenki,
először is elnézést szeretnék kérni freeze flashtől, hogy egy hasonló topicot indítok.
Másoccor ünnepélyesen bejelentem, hogy megalakult a SFPC, mely társaság célul tüzte ki maga elé, :
hogy valamelyest, nem teljesen, csak félig hülyéskedvén,
ugyanakkor mondhatni enyheteg gátlással és nem gátlás nélkül szórakoztatja ennenmagát és a t.publicumot, különös tekintettel arra a tényre, hogy a mennyiség minőségbe nem mindig csap által.
Tekintetbe veendően persze azt is, hogy bizonyos mértékig a poeticai kánonoknak alávetvén versírási nekibuzdulásait öncenzúrailag fegyelmezé magát.
A társaság müködése:
nevezetes költői versenyek mintájára képzelendő el, megadott témákkal és formában. Nevezni több pályamüvel is lehet. Egy egy verseny, egy témával és formával 10 napig él. A győztes joga, hogy új témát dobjon bé
Valószínüleg ez a topic nem éri el egy nap alatt a 3452 hozzászólást----épp ezért lett kitalálva.
A zsüri és a versenykiíró bizottság is, valamint -minő véletlen- a győztes is én vagyok, de a többi hely még szabad.
Első téma: Miért (nem) mentem el a Találkozóra?
Forma: alexandrinus, keresztrímmel, versszakok száma kötetlen.
Hajrá...
