Szeretném megosztani veletek azt a történetet, amit kevés barátomnak meséltem el bocs, ha kicsit hosszúra nyúlik majd.
Gyerekkoromban valamennyire vallásos nevelést kaptam, de később a Bibliát főleg azért olvasgattam, mert idegen civilizációra vonatkozó nyomokat, utalásokat kerestem benne, amúgy meg az egésszel amolyan hobbyszinten foglalkoztam. Ez nem jelenti azt, hogy Istent elutasítottam volna, hanem inkább egyfajta zavar volt bennem, nemigen tudtam felfogni a létezését.
Kb. négy éve akadtam rá egy apokrif irásra, a Tamás evangéliumára ami Jézus ismert illetve neki tulajdonított ismeretlen mondásait tartalmazza, ez ösztönzött arra, hogy elolvassam az Új-Szövetség evangéliumait. Nagyon megragadtak Jézus szavai és mondásai, minden alkalommal egyfajta lelki béke, szeretet és nyugalom töltött el, ilyenkor már nem tudtam haragudni arra aki megbántott, egyúttal meg csodálkoztam tanításain, hisz abban a fanatikus korban Ő teljesen mást hirdetett mint ami az ősi törvényekben állt. Valahol azt próbáltam a lelkemben átérezni és megérteni, hogy miért mondta azt amit akkor mondott, mi volt az amire meg akart tanítani minket a példabeszédein s rejtett szavain keresztül.
Egyszer azonban, egy szombat délután valami vérengzést mutattak a hírekben és felháborodva azon töprengtem, hogy Jézus hiába áldozta fel magát a kereszten, semmit sem ér, hisz csak körül kell nézni a világban, mi változott? Csak a technika és a színpad, az emberek ugyanolyan vérengzőek és kegyetlenek mint kétezer évvel ezelőtt. Egyáltalán valóban Isten fia volt? Hisz semmilyen történelmi bizonyíték nincs arra, hogy nem-e egy mítosz vagy legendaszerűség akit az akkori papok, farizeusok kihasználtak. Mi a bizonyíték arra, hogy feltámadt? Azt mondta az igazság és jóság mindig győzedelmeskedik és íme körül kell nézni, hogy mi zajlik a világban. Nem, Ő csak egy jámbor ember volt, netán próféta akiből mártírt csináltak, esetleg a későbbiekben különböző történeteket alakítottak ki róla. Ha Ő valóban Isten fia lenne más lenne a világ.
Nem éreztem bűntudatot gondolataim miatt, inkább sajnáltam Jézust, hogy igazságos eszmék és egy álomvilág miatt áldozta fel magát. És akkor éjjel valami hihetetlen történt velem, valami olyasmi, amihez hasonlót soha nem éltem át és amíből tudom, hogy ez számomra az a bizonyíték amire vágytam. Többet ér minden csodánál, vagy külső gazdagságnál, hisz Isten megadta nekem azt a választ ami eloszlatta délutáni kételyeimet. Olyan mintha nem is egy színes álom lett volna, hanem mintha a valóság váltotta volna fel egy pillanatra ezt a világot amiben élünk. Megpróbálom elmesélni ennek az álomnak minden részletét, az érzéseket is, de tudom, hogy nehéz kifejezni szavakkal mindazt amit átéltem.
„Egy dombon álltam és tudtam, hogy ez valamelyik domb Jeruzsálem mellett. Csodálkozva néztem végig magamon, hogy hófehér lepel van rajtam meg másokon is akik ott állnak és tudtam, hogy mindez kétezer évvel ezelőtt történik. Ahogy néztem a ruhámat hirtelen élénkvörös vér preckelődőtt a szegélyére, amitől ijedten felkaptam a fejem és kerestem, hogy honnan került oda. Hét-nyolc méterre velem szembe láttam, hogy kűzdelmesen botorkálva kapaszkodik fel a dombon Jézus, vállán a kereszt vízszintes fája, fején töviskoszorú és minden lépésnél a homlokán kicsorduló vércseppek a körülállókra hullanak. Láttam, sokan vették őt körül, elkisérték utolsó útjára azok akik szerették és azok is akik csak egy újabb keresztrefeszítést akartak látni. Annyira sajnáltam Őt, hogy hirtelen fojtogatni kezdett a sírás, kétségbeesetten és dühösen arra gondoltam, hogy ez a legnagyobb igazságtalanság és kegyetlenség, ez nem történhet meg. Egyszerűen nem értettem, hogy Ő aki annyi embert meggyógyított és akinek hatalmában van, hogy megszabadítsa magát a haláltól miért nem teszi meg. Jézus észrevette rajtam, hogy mi zajlik le bennem és megállt egy pillanatra mintha csak pihenni akarna. Arca fájdalmas volt és szenvedő, félig lehunyt szemmel körbenézett, azt akarta látni, hogy figyeli-e valaki az arcát. Mikor látta, hogy csak én nézem Őt, felemelte fejét és a szemembe nézett. Arca hirtelen megváltozott, erőt vett minden szenvedésén, eltűnt róla minden fájdalom, helyette kissé elmosolyodva, a szemében mérhetetlen szeretettel és barátsággal nézett rám. ÉS AKKOR KÜLÖNÖS DOLGOK TÖRTÉNTEK. Nem nyitotta ki a száját, mégis tisztán és érthetően megszólalt a hangja a fejemben:
- Nyugodj meg, ne félj, amit teszek az a legtökéletesebb rendben van, légy egészen nyugodt, az Atya és Én tudjuk, hogy miért kell így lennie, nyugodj meg, ne félj.
Amint beszélt éreztem, ahogy szavai mellett az Ő nyugalma, békessége engem is körülvesz majd áthat, éreztem és felfogtam, hogy valóban milyen tökéletesen történik mindaz ami történik. A körülöttem lévő zajok eltompultak, mintha mindketten egy üvegbúra alatt lettünk volna, vagy mintha mindketten kiemelkedtünk volna testünkből ezidő alatt. Minden félelmem, kétségbeesésem elmúlt, olyan béke és nyugalom szállt meg, amit még soha életemben nem éreztem. Tudtam, hogy a halál nem is létezik mert itt most minden örökkévaló. Mindemellett még valamilyen különös tudást is éreztem magamban, és rájöttem, hogy erről valamikor tudtam és most újra megtaláltam. Olyan volt mintha hirtelen megszűnt volna a félelem fogalma, a halál fogalma, az idő fogalma és a gondolkodás, mégis volt értelmes tudásom. Mintha órák teltek volna el oly sokmindent éreztem ezidő alatt. Jézus mosolygott és újra hallottam a hangját:
- Látod, most már te is tudsz erről.
Amikor látta, hogy tökéletesen megnyugodtam, lehajtotta fejét és szenvedve továbbment.
Újra kezdtem hallani a külső hangokat, ebből a nyugalomból visszatértem a világba és láttam amint a többi fehérruhás ember sírva kiáltotta: Mentsd meg magad, Jézus!. Az ő nyugtalanságuk átragadt rám is és én is velük együtt kiáltottam.”
Nehéz leírni azt a hálát és azokat az érzéseket amiket ébredés után éreztem. Leírhatatlan az az érzés számomra, hogy felfedeztem és megértettem: Isten mégiscsak létezik, sőt megérti a kételyeimet amikor a racionális ész hatására elszakadok tőle Ő megkeres és általam soha nem tapasztalt érzésekkel megérteti azt a tökéletességet amit előző este tökéletlenségnek hittem.
Megpróbáltam a lehető legpontosabban, túlzás nélkül felidézni mindazt ami velem akkor történt, úgy érzem ezt az ajándékot nem tarthatom meg magamnak, ez mindenkié.
Szzerintem kibújik a vallásos szög a zsákból!
Mert írod: "...nem az a lényeg, hogy isteni beavatkozás vagy véletlenek sorozata. A lényeg az, hogy Darkman isteni beavatkozásként élte át...".
És így emberek egyébként szép gondolataiból csináltok Istent. Holott Isten (a Biblia szerint) nem gondolat, hanem jól meghatározott egyéniség.
Nem is értelek egészen, hiszen mintha magad is fejtegetnéd, hogy Te is egyéni gondolkodású vagy, aztán követed erőtlen egyházad gondolkodását.
Ezért nem értheted Pedrót! Mert Pedro betű szerint csakugyan mást írt, mint a topic témája.
Mégis inkább Pedrónak van igaza, és Te nem érted őt, mert Pedro éli amit írt!
Én nem ismerem Pedrót, talán, ha egyszer szóltunk egymáshoz itt az Asztalon, de sok loyan embert ismerek, aki éli, amit Pedro írt!
Te valószínűleg nem születtél újjá, ezért nem érted.
Szerintem Pedro ilyesmi istenélményeket kért, szabadulást, gyógyulást, kijelentést, magyarázatot, stb.
És Jézus beszédei végül is örökké megmaradnak. És Isten Szelleme sem magától szól, és Jézust dicsőíti. A szabadítót, a gyógyítót, a megváltót, stb., amiről Pedro írt.
Én kicsit szomorkodom, mikor rendes emberek erőlködését látom, hogy Istenre mutassanak, ahelyett, hogy újjászületnének. Kegyesnek látszó jelenségeken gondolkodnak, és az élő Istent nem keresik, csak mint szép gondolatok tárgyát.
Ezek eredménye, hogy a katolikusok többsége alig ismeri Istent, Jézust, a Bibliát, inkább felekezetük tanításaiban bznak, és egymás szép gondolataiban.
Azt meg észre sem veszik, mennyi szenvedés van, és mások az ő gondolkodásukhoz hasonlóan, de a szenvedést nézve káromolják (hibáztaják) a szenvedést megendedő Istent.
Szerintem tehát egyik tábornak sincs igaza, azaz Isten nem a gondolatok közt van, hanem azokat cselekszi a hívőkkel, amiket Pedro írt.
Ne haragudj, de topic-nyitó felhívásodra a bibliai idézetek nem adnak választ. Az én
szövegértelmezésem szerint Te szubjektív élményeket kérsz, amelyek alapján
valaki a maga számára úgy érzi, hogy "találkozott Istennel", vagy "Isten
megérintette" őt. Ezért a nyitás utáni hozzászólásod ezt a kérést szinte keresztbe
veri.
Amit Darkman írt és amivel kapcsolatban ZULLU a véletlenekre hivatkozik, avval
kapcsolatban nem az a lényeg, hogy isteni beavatkozás vagy véletlenek sorozata. A
lényeg az, hogy Darkman isteni beavatkozásként élte át. A hit egyéni ügy. Ha
Darkman ezt isteni beavatkozásként tudta megélni, és számára ez Isten
megnyilatkozása volt, akkor ez AZ volt. Függetlenül attól, hogy milyen fizikai,
biológiai, pszichológiai stb. törvényekkel megmagyarázható.
Isten nem szorul arra, hogy csodákkal bizonyítsa létét. A "csodákkal" segítséget ad
az embereknek, hogy felismerjék, Ő létezik. Mi emberek szorulunk erre, és Ő a
maga jóságával segítséget ad. Az emberek szabad akaratába beletartozik, hogy ha
JEL-t érzékel, elfogadja azt vagy nem. Szerencsés, aki felismeri, kész befogadni a
tudatába, érzésvilágába, és elfogadja.
Biztos vagyok abban, hogy véleményem és hitem számtalan ponton ütközik
egyházam véleményével és az általa hirdetett hittel. Már középiskolás koromban
(most már túl vagyok az 50-en, piarista diák voltam) mondtam tanáromnak, hogy
engem a középkorban eretnekként megégettek volna. Ő akkor azt mondta, "majd
kinövöd, mindenki átmegy ezen". Hát nem nőttem ki. Jézust valóban Isten
egyszülött fiának tartom, a SZERETET Istenének. Érzem ŐT, mindenhol a
jelenlétét, és változatlan üldöztetését. Üldöztetését, ahogy a világból kiürül a
SZERETET.
Római katolikusként mind - magát az alapvető lényeget, az istenhitet, és Jézusba
vetett hitemet nem érintve - egyes törvényeket, mind az egyházat mint szervezetet
tekintve, éreztem időnként ellentmondásokat, voltak fenntartásaim. Most úgy
érzem, hogy számos ilyet sikerült feloldani. Mindek köszönhetem? No nem
valamely szektának vagy új gyülekezetnek, hanem egy olvasmánynak (Badiny Jós
Ferenc: Jézus király a pártus herceg).
Nekem a Bibliában megszámlálhatatlan rész igen fontos. Az Ószövetségből is, az Újszövetségből is. Számomra azt, hogy az emberrel mi történik, történhet, milyen is az élet folyása, annak az esetlegességét a Prédikátorok könyve mutatja. Egyfajta bölcsességre okításra a Példabeszédek könyve számomra az igazi mérce. A dolgok valódi, cselekvő tartalmát számomra az Újszövetség mutatja. A dinamitot ez adja.
Legjobb példája ennek (számomra) a házasságtörő asszony egyszerű, kis tíz soros története. Odarángatják a rajtakapott asszonyt Jézus elé, azzal, hogy Mózes törvényei szerint, a TÖRVÉNY szerint meg kell kövezni büntetésül. Mi erről Jézus véleménye kérdik. Jézus azt mondja nemes egyszerűséggel: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen". A tömeg egy emberként, de előbb a bölcsek, utána a többi elszégyellik magukat és elpárolognak. Ekkor Jézus azt mondja a nőnek, menj és ne vétkezz többé.
Mint évente néhányszor templomba járó ember találkoztam ennek az Igének a kitárgyalásával a templomban. Én is órákat tudnék mesélni a szituációról, annyira megérintett a dolog. Az itt megnyilvánuló társadalmi méretekre kiterjeszthető tömörített lényegről. Ami a keresztyénség lényege.
Az ősiséggel együtt élni, de Európai módon. Körülbelül ez az üzenete számomra politikusan fogalmazva a dolgokat.
Lehet, hogy valakinek ez nem stimmel, túl patetikusan hangzik, de nekem tényleg ezt jelenti a történet.
Semmiképpen sem a Pedro témájának lényegét akartam ellenezni.
Hozzászólásomnak a lényege az volt, hogy belegondoltam magam egy fiatal Isten ellenesen nevelt ember helyébe, aki éppen Pedro hozzászólását olvassa. Így nézve a dolgot azt mondtam volna magamban, mi ez a rengeteg soron ideírt rejtjeles üzenet, ugyan ezek bennfentes módon szédítenek! (Pedro bocs!)
Én is úgy közelíteném meg a kérdést, ahogy Te. Közérthetően. Úgy, mondjuk, ahogy az öreg emberek egy padon elbeszélgetnek az élet dolgairól, közben a hitükről is nyíltan beszélnek. Nem rejtjelekben, nem a kisegyházak letámadó, esetleg gátlástalanul kitárulkozó módján, olyan bölcsen. Persze nehéz a műfaj, könnyű a dolgot elrontani. Gépen színpadiasabban beszélget az ember. Ezért nem is próbálkoztam meg vele.
Szerencse volt. Persze lehet minden pozitív történésre azt mondani, hogy : "Nicsak! Isteni beavatkozás történt!" De akkor mit mondanál a kedvezőtlen fordulatokra? És mit a tragédiákra? Vagy csak azt minősíted, ami a világképedbe beleillik?
Kedves Pedro!
Én most nem az én esetemről, hanem a nagybátyáméról beszélnék.Nála ugyanis szerintem isteni beavatkozás történt.A következőképp történt a dolog:azt tudni kell, hogy a nagybátyám egy állati jó fej.Tehát minden jó tulajdonsággal meg van áldva.Jelenleg pilóta a Malévnál, annak ellenére, ami történt vele.Valószínűleg mindenki hallotta azt az esetet, amikor Ferihegyen 30 m magasságról lezuhant egy sportrepülőgép, amelyben 2 ember tartózkodott.Az egyik, aki sajnos még a helyszínen meghalt, jó ismerőse volt a családomnak.A másik személy a nagybátyám volt.A baleset során szinte mindene összetört,kivéve a feje és a gerince.A jobb alsó lábszárát amputálták,az intenzíven pedig több mint fél évet töltött.Többször leállt a veséje, többször alakultak úgy a dolgok, hogy végleg elveszítjük.De nem így lett.Összesen 3 évet töltött el azzal, hogy felépüljön ebből a szerencsétlen helyzetből, s ez sikerült is neki.Ma újra pilóta, autót vezet, lovagol, biciklizik, úszik, síel, egyszóval mindent, amire egy normális ember is képes.Kivéve futni.Na de a lényeg tulajdonképpen az, hogy volt neki egy barátnője, még jóval a szerencsétlenség előtt.Ez a nő abszolút nem illett a nagybátyámhoz, mert teljesen más irányba sodorta őt.Amikor összeköltöztek, a nagybátyám gyökeresen megváltozott.Ráadásul pont rossz irányba.S ez mind amiatt nő miatt történt.Vagyis hogyha igaz az az állítás, amiben én is hiszek, hogy minden ember egy megadott utat követ, tehát van egy célja, amit el kell hogy érjen, akkor ebben Isten biztos hogy segíti őt.Egyengeti az útjait.Valószínűleg ez történt az én nagybátyám esetében is.Megszületett, a tudatalattijában menetelt az adott cél felé, s azán jött ez a nő, ez az úgymond zavaró tényező, s eltérítette őt az útjáról.Erre mi történik?Jön egy nagy véletlen:lezuhan a repülőgép.A nagybátyám annyira nyomorékká válik, hogy a barátnője ezt nem bírja elviselni, és otthagyja.Akkor, amikor a legnagyobb szüksége lenne a nagybátyámnak egy érző lélekre.Most mi van?Egy új barátnője, egy fia, s boldogabb mint valaha.Erről mi a véleményed?Mi volt ez, ha nem Isteni beavatkozás!
1.Isten örökkévaló tervének részesévé válik:a Krisztusban hivőket Isten mar eleve elismerte, mint hivőket az örökkévaló múlttól fogva (Róma 8,28-29; I.Péter 1,2; Ap.Csel 2,23).
2.Megszabadult (Róma 3,24; I. Korinthus 6,20; Jelenések 5,9). A megszabadítás nemcsak azt fejezi ki, hogy Isten megvásárolta az elveszett embert, aki egykor a Sátán rabszolgája volt, hanem szabaddá is teszi az isteni kegyelem által.
3. Megbékélt Istennel (II. Korinthu s 5,19-21; Kolossé 1,20). A megbékéltetés Isten cselekedete, amely megváltoztatja a hívőt, hogy Isten igazsága szerint elfogadható legyen az Ő számára.
4. Kapcsolatba került Istennel Krisztus engesztelő áldozata által. A kiengesztelés azt jelenti, hogy Is ten elégedett Krisztus bűneinkért történt helyettes áldozatával (I. János 2,2). A bűn problémáját Krisztus tökéletesen megoldotta a
5. Minden bűne meg van bocsájtva (Kolossé 1,14; 2,13; 3,13; Efézus 1,7; 4,32; Róma 8,33-34).
6. Összekapcsolódott Krisztussal. A Róma 6,1-10 versek szerint a hívő egyesült Krisztussal az Ő halálában és feltámadásában. A hívő régi bűnös természete megítéltetett Krisztus kereszthalálakor.
7. Megszabadult a törvény alól (János 1,17; Róma 6,14; 7,4; 8,2; Galáczia 5,18). Többé má r soha sem kell igazolnia magát jó cselekedeteivel Isten előtt.
8. Isten gyermeke lett (János 1,12-13; 3,3; II. Korinthus 6,18; Galáczia 3,26).
9. Isten örökbefogadta (Efézus 1,4-5; Galáczia 3,26; 4,6). Isten felnőtt fia lett annak ellenére, hogy a keresztény életben még éretlen.
10. Isten elfogadta a hívőt Jézus Krisztus által (Efézus 1,16; I. Péter 2,5). A hívő megkapta az örök életet (János 2,30) és Krisztus tökéletes igazságát (II. Korinthus 5,21). Krisztusban van, ezért tökéletes és Isten elfogadta ő t úgy, ahogyan Krisztust.
11. Megigazult hit által (Róma 5,1; I. Korinthus 6,11; Galáczia 3,24). Isten igaznak nyilvánította. Habár a megváltás elfogadásának pillanatában még nem tökéletes, mégis törvényesen igaznak van nyilvánítva, mert Krisztusban van ( Róma 5,1).
12. Közelvalóvá lett (Efézus 2,13).
13.Megszabadult a sötétségből (Kolossé 1,13). A megváltás elfogadása előtt az ember a Sátán hatalma alatt van (Efézus 2,2), vak az evangélium felé (II. Korinthus 4,4). Mihelyt elfogadja a megváltást, megszabadul a sötétség hatalmából.
14. Isten átvitte az Ő országába (Kolossé 1,13, I. Thesszalonika 2,12, I. Péter 1,11).
15. A Sziklára, Jézus Krisztusra helyeztetett (I. Korinthus 3,10). Ezért a sziklára kell építenie a házát (Máté 7,24-27; I. Korinthus 3,11-1 5).
16. Ajándék Krisztustól az Atyának (János 17,6-9; 17,11-12; 17,24; 18,9). Minden keresztény Isten ajándéka Krisztus számára.
17. Szellemi értelemben körül van metélve (Kolossé 2,11, Róma 2,28-29).
18. A szentpapság részese (I. Péter 2,5-9, Jelenések 1,6).
19. Kiválasztott (I. Péter 2,9).
20. Mennyei állampolgár lett (Filippi 3,20).
21. Isten családjába tartozik (Efézus 2,19,Galáczia 6,10).
22. Közösségbe került a szentekkel (János 17,11; 17,21-23, Efézus 4,3-5).
23. Krisztus társa lett az életben (Kolossé 1,27; 3,4; I. János 5,11-12), a szolgálatban (I. Korinthus 1,9; 3,9; 15,58; II. Korinthus 6,1; 6,4), az imában (János 14,13-14), az eljegyzésben, mint az Ő menyasszonya (Efézus 5,25-27) és az áldott reménység várásában (Titus 2,13).
24.Istenhez mehet (Róma 5,2, Efézus 2,18, Zsidók 4,16, 10,19-20).
25. Tárgyalett:
- Isten bővölködő kegyelmének (Róma 5,18-20; Efézus 4,7; Titus 2,12-13),
- Isten hűségének(Filippi 1,6; I. Thesszalonika 5,24; Zsidók 13,5),
- tárgya és elfogadója lett Isten békességének (Róma 5,1; János 14,20; Galáczia 5,22; Kolossé 3,15)
- Isten vígasztalásának (II. Thesszalonika 2,16-17),
- A Szent Szellem közbenjárásának (Róma 8,26),
- Krisztus közbenjárásának (Zsidók 7,25).
26. Isten örökséget adott neki Krisztusban (Efézus 1,18).
27. Mennyei örökséget kapott (I. Péter 1,4; Efézus 1,14; Kolossé 3,24; Zsidók 9,15).
28. Világossággá lett. A hívő világossággá válik, amely ragyog a sötétségben (Efézus 5,8-9), ezért kell a világosságban járnia (I. János 1,5- 7). A 119. zsoltár 105. versében ez a világosság Isten akaratának írott kijelentése.
29. Egyesült a Szent Háromsággal. A hívő az Atyában van és az Atya őbenne (I. Thesszalo-nika 1,1; Efézus 4,6), a Fiúban van és a Fiú őbenne (Róma 8,1; János 14,20), a Szent Szellemben van és a Szellem őbenne (Róma 8,9; I. Korinthus 2,12).
30. Isten megáldotta a Szent Szellem zálogával (II. Korinthus 1,22; Efézus 1,14). Minden hívőben ott lakozik a Szent Szellem, és fel van kenve általa (János 7,39; Róma 5,5; II. Korinthus 1,21), Szellemtől született (János 3,6), megkeresztelkedett a Szellem által (Efézus 1,13; 4,30; II. Korinthus 1,22).
31. Biztos lehet abban, hogy dicsőségben részesül. A megdicsőülés Isten egyik ígérete azok számára, akik bíznak Krisztusban (Róma 8,18; Kolossé 3,4; Róma 8,30).
32. Teljes Istenben (Kolossé 2,10).
33. Isten megáldotta minden szellemi áldással (Efézus 1,3).
Ide megírhatod bizonyságaid. Megoszthatod hívőkkel és nem hívőkkel, mit tett és tesz veled Isten. Azért, hogy mi akik alfogadtuk Jézust erősödjünk a hitben, akik pedig tagadják létét okulhassanak.
Mielőtt bárki 0-ra minősíteni a topicot...nem érdekel.
