Seprűnyélen lovagló boszorka,
Akiről a szél a port szembe szórta,
Repült az égen át, iszonyú vágtában,
12 faluszél dőlt össze átkában.
Száguldott fel-alá a nyír, a háncs,
A seprű könyörgött: - Anyókám! Ne bánts!
A vénasszony repült, és mert ezt akarta,
A cirokon csücsült, s nyélt tartott a marka.
Na, hogy ez mitől jött, - nem tudom,
De az illető nem az én hugom.
És ha minden igaz, én sem vagyok tán,
Annyira vasorrú, mint ez a boszorkány.
:-)
Ahogy ideérek, a percek ahogy múlnak,
Látom, a ses-testvérek ezerrel nyomulnak,
ledöntve minden falat,
(mi torkomon lecsusszan, )
hát emelem rájuk a poharat,
éljenek ők hosszan,
mégha vannak husszan,
akkor is éljenek,
éljenek a ses-ek,
kik nem sasok, csak (ver-), vagy vérebek.
Heki elvtárs, jól döntöd a tőkét -
most is sasszemmel vetted elő két
régebbi pályaművemet
(bár egyik sem műremek),
hogy azon firtasd énvalóságomat:
hát jöjjön itt egy durva lenyomat.
Mitagadás: személyiségem
sokoldalúsága tény, nem is félem;
ennyi kétes alak együtt - kész regény,
vagy micimackósan: sok lélek, egy legény.
Egy testbe mi szépen összejöttünk -
de skizofrén, az egy sincs közöttünk!
sas jött és ment, nem akart ő ses lenni:
hess – ennyi!
Azóta békében vagyunk.
Amire viszont büszkébb agyunk,
az a ses-rokon:
mondhatnók, ha nem venném zokon,
hogy sebtiben begépelt két verse
jobb, mint az enyéim. Na persze,
nem gond az, ha saját öcséd arat:
a családban marad!
De következzék a sorzáró summázat,
melyet, mint tortáról rum-mázat,
ízlelgetni Tenéked ajánlnék -
értelme az nincs, de ajándék:
„ahogy a lúd is csak fosztva paplan,
úgy sesetek is egy és oszthatatlan”!
SKIZOFRÉN VAGY SKIZOFRTE VAGYOK
Sesért aggódó nóta
Rettenet, mi történt sessel,
de a rémülettől ne ess el,
hasra ne ess, inkább sesre hass,
hogy ne duplázza magát, ne nass-
olgassa magát, osztódva magában,
tán zabszem van a valagában?
A sok ses másolat közül itt magaslik
az egyik, fejünk fölé a sas-lik,
mely rímeket hány kifelé magából,
mely rímek olyanok igazából,
mint a margarin,
nem kecske-, de marharím.:)
Aztán jön a ses number two,
mit várhatunk ettő az embertő?
Tán ses kollega, skizofrén kend? Ő
ha az, akkor vagyok én kendő.
(de ezt csak a rím miatt kell megszokni,
mert én kendő nem vagyok, csak egy zokni:)))).)
Kakas szólal:
kuku-
rikú
vekker rivall:
berr-
berr
kászálódás:
csissz-csossz
kávé dafke
lity-löly
kinn má megin
locs-pocs
ázom-fázom
brrr-
brrr
eső esik
kipp-kopp
/vágyam: ágyam
(tipptopp)/
mig aztán már
spricc-spricc
eszem-faszom ...
hipp-hopp!
ember, állat
hipp-hopp!
jármű, fülem
zümm-zümm
MI jöhet méééég?
utolsó óra!
kuku-
rikú
kicsöngetés
berr-
berr
szivem szerint
csissz-
csossz
mer az agy má
lity-
lötty
kinn még mindig
locs-pocs
végre aztán
kipp-
kopp
...lelke,teste
tipptopp
vágyam: ágya...
hipp-hopp
eszem faszom...
hipp-hopp
aztán meg má
spricc-spricc
aztán béke:
zümm-zümm
Mi kéne még?
Fontos a fontolás,
jó a meggondolás,
Két karomba kaplak,
Magammal ragadlak,
Tedd szét a lábad,
Feszítsd meg a hátad,
Kettős nagy kanyarba,
Nem hagylak magadra,
Kezed nem engedem,
Hát jönnöd kell velem,
Mert két karomba kaplak,
S nagyon megforgatlak.
Jó ha meggondolod,
S mindezt megfontolod,
Lesz időd mélázni,
Ki mer korcsolyázni,
Ne legyen hát titok,
Bizony én se tudok...
:-)
Vajh ki ez a nem ártó
rímeket gyártó,
verseiben színes,
de siváran spleenes
halálú,
haláli
hal-állú,
hosszú rúdorrú
borús modorú
ses-rokon?
És ha elfogadjuk, hogy az,
hogy az ?
Hanyad fokon?
Ritka-jó ritmus rí rí-
mei előtt,
mely előtt,
sej, előbb
helye lőn
a bejelölt,
de önmagában
üresen pangó
magánhangzó-
uralta, épp-oda-jó szavának –
vagy legalább a szó javának.
Na szóval, nekem testvérem itt
e rímektol ölelt nagy ember:
s remélem, hogy bökversemmel
kiharcolok nála egy remit.
Alacsony kis székre ülve,
Kényelmesen hátradülve,
Vízszintesből ellendülve,
Mostmár biztos, hogy feldülve,
Egész világ elferdülve,
Két kis talpam fellendülve,
Csak nem vagyok elszédülve???
Gombócz fejem kőre koppan,
Hallom ahogy csontom roppan,
Nem értem, kinek ártottam,
Vitába nem bocsátkoztam,
Kis székemet elátkoztam,
Nagy-nehezen felállottam,
És mérgesen toppantottam.
>:-(
Te kedves széplelkű, lecsúszott alak!
Odasuhanok - és felállítalak!
:-)
Mit nyújthat e terep - kény,
fogad között a repkény.
:-)
és nem érdekel a hal adó,
velem együtt leszel - haladó!
:-)
Korcsolyámról szikra pattan,
csúszkálok a jégen.
Ezt nem inkább állva kéne?…
nem kelek fel mégsem.
Kört karcolva a tükörre
a fogam el balra:
ott siklik a jéghidegben
s kipattan a partra!
Megindultan tovább fekszem,
aki áll, irigylem;
tovább kúszok napsugárban,
haladás – még mit nem!
:-)
Korcsolyámról szikra pattan,
Csúszkálok a jégen,
Felpörgetett dupla lucban,
Nem esem el mégsem.
Kört karcoltam a tükörre,
Ellendültem balra,
Siklottam a jéghidegben,
Nem nézek a partra.
Megindultam, tovább megyek,
Ami áll, elhagyom,
Tovább siklok napsugárban,
A haladás - vagyon!
:-)
Megmásztunk tegnap pár hegyet,
Testünk-lelkünk belegebedt.
Vízben loccs-poccs,
Sárban cupp-cupp.
Erdők hangja,
harkály kopp-kopp.
Patak kövén,
ugra-bugra.
Vízesésen
falra mászva.
Hegytetőről legurulva.
A végén csak vánszorogva.
Izomban görcs,
szájon vigyor.
Túl éltük és
ez már humor.
Remeg a kezem és száraz a szám
Megint csak én, csak én gondolok rám.
Hideg a reggel és sivár az élet
Már megint csak te kedveled téged
Nem számít, hogy te vagy a tök number one,
Ha ilyen nagy orrod csak neked van
És hiába vagyok a csúcs, fönn a spiccen,
Ha megint lecsúszott, s beakadt a sliccem
