Keresés

Részletes keresés

C_ica Creative Commons License 1998.06.12 0 0 44
Dudusch!
Azt hiszem, hogy talán ezt a fajta megközelitést tudom elfogadni. Tudod én mindenféle éjszakai élmény, vagy látomás nélkül is hasonlóképpen vélekedem az életről-halálról, csak az illető iránt érzett bánatomon nem enyhit ez a hozzáállás sem. Vagy ez nem is lényeges?
A kedves bibliahivőknek pedig csak azt tudom mondani, hogy Istenben hiszek a magam módján, de a biblia olvasása során addig a pontig jutottam (és az még igencsak az eleje), hogy istennek tetsző áldozat, amikor az áldozati állatot elégetik, s az Istennek tetsző "illat", mármint az égő hús szagát elképzelve felfordult a gyomrom. Legutóbbi riasztó élményem pedig egy biblia nyomán készült film, amelyben Mózes vezeti népét a sivatagban, s egymással szembe kerül a hivők és hitetlenek tábora. A kedves hivők nem hagyják sorsukra a hitetleneket - márminthogy majd elemészti őket a sivatag isten nélkül -, inkább lekaszabolják őket, ha már megtériteni nem sikerült. (Bocs, ha a bibliában nem igy szerepel, de nem hinném, hogy ilyen lényeges kérdésben nagyon eltérhettek volna a filmkészitők a kereszténység harcos képviselőinek beleegyezése nélkül, ld. volt már néhány film, amit betiltottak)
Elnézést mindenkitől az offtopicért.
C_ica
Laci Creative Commons License 1998.06.12 0 0 43
Dudusch,

hát ez az idézet, hogy ne ítélj, hogy ne itéltessél, ez nem hinném, hogy arra vonatkozik, hogy a bűnt ne itéld el.
Az öngyilkosság igenis elítélendő dolog. És ez jó, mert ez is visszatartja a delikvenst ennek a hatalmas hülyeségnek az elkövetésétől. Az más, hogy az embereket nem a mi dolgunk megitélni, de a bűnt igen.
Én igen is elítélek minden fajta gyilkosságot, az öngyilkossággal együtt.

Ja, és továbbra sem félek a haláltól, de még csak az ítélettől sem.


Mosoly,

üdv az asztalon. (tetszik a nicked)

Laci

Jackie Creative Commons License 1998.06.12 0 0 42
Dudusch, ez nagyon teccett! Köszönöm.
Jackie
Eeyore Creative Commons License 1998.06.12 0 0 40
Régimódi!

Már megbocsáss, de ennél kilátástalanabb, "súlyosabb" helyzetekbe is kerülnek emberek, s lesznek öngyilkosok. Csatlakozom Skorpió véleményéhez.

Eeyore, aki persze nem a Te gondodat akarja ezzel leszólni.

Regimodi Creative Commons License 1998.06.12 0 0 39
Jackie,

Ha valaki csak próbálkozik, akkor az nem akarja igazán megtenni, csak a környezetét akarja megijeszteni.
Ha igazán komolyan gondolná, olyan módszert választana, ahol tuti, hogy ottmarad.

A továbbiakat este megbeszéljük, mert most mennem kell.

Üdv, Régimódi

Jackie Creative Commons License 1998.06.12 0 0 38
Regimodi, egy lány miatt valóban nem szabad öngyilkosnak lenni, mégha ő az Ő, akkor sem.
De bizonyos esetekben, amikor csak az utad rövidíted le vele, szeritem elfogadható. (lásd eutanázia) és kell hozzá erő is, mert nem könnyű megtenni azt amitől oly sokan félnek, ezért csak próbálkoznak.

Te milyennek ítéled azt aki csak próbálkozik? (altató, gyógyszerek...)

mosoly Creative Commons License 1998.06.12 0 0 37
Teljes mértékben egyetértek Lacival, s jó volt látni végre, hogy nem vagyok teljesen egyedul ezen a topicon a hittemmel.
C-ica!
Azt még hozzátenném, hogy a Biblia szerint az öngyilkosság azért egyenlö a gyilkossággal, mert az életet Istentöl kaptuk, neki meghatározott terve van mindegyikönkkel, ezért nem rendelkezhetunk önkényesen felette.

Soltika!
Nem teljesen értelek, ugyanis amit írtam, az fuggetlen bármiféle vallástól. Vagy szerinted a mohamedánok és a buddhisták félnek a haláltól? A hitet meg ne keverd össze az egyházzal, mert nem ugyanaz.Nem azért várom nyugodtan a halált, mert "egyházamért mindent megtettem", hanem mert egyszeruen hiszek Istenben.

Regimodi Creative Commons License 1998.06.12 0 0 36
Barátaim,

Én nemcsak a levegőbe beszélek, amikor azt mondom gyávák. Én is akartam öngyilkos lenni, mikor az örök szerelmemnek hitt lány kidobott azzal, hogy
nem élhetünk többé együtt, mert ő a gimnáziumból egyetemre akar menni, én meg beérem a technikummal. /Azóta én már lediplomáztam, ő meg 2 évig bírta a tanulást, bocs de ez offtopic lenne/.
Mikor ezt megtudtam én is komolyan fontolgattam, hogy véletlenül lelépek az úttestre. Aztán gondolkoztam. "Te hülye barom, tényleg képes lennél egy hülye liba miatt meghalni". Egy frászt.
Azért sem. Úgy érzem jól döntöttem, mert ha akkor lelépek az úttestre, mit oldottam volna meg vele ? Mi változott volna ?
Talán visszafogadott volna a lány ?
Baromság.
Szegény szüleim szenvedtek volna egész életükben emiatt.
Bele lehet kötni, hogy ez nem jó példa.
Állok elébe.

Én ebből a szemszögből látom a dolgot, és
ezt a hozzáállást tartom normálisnak.

Üdv, Rm

C_ica Creative Commons License 1998.06.12 0 0 35
Laci!
Azt irod "Ha a Bibliában megnézed, hogy kik lettek öngyilkosok, mindenhol Istentől elfordult, öntörvényű, és emiatt átokba került embereket találsz." Lehet, hogy a Bibliában ez van, de abban az esetben, amiről én irok egy beteg, és remények nélküli emberről van szó, akire inkább az igaz, hogy az Isten fordult el tőle, pedig éppen ő: az Isten a megmondhatója, hogy milyen önfeláldozó, és szerető ember volt. Csak éppen teljesen magára maradt a gondjaival, mert senkivel sem tudta (és akarta) azokat megosztani, hogy ne terhelje vele azokat, akiket szeret. S ha végiggondolom, amit az életéről tudok, akkor elmondhatom, hogy soha senkinek nem vétett, (soha nem lopott - ez valakinek az igazságos topicban nagyon fontos, és épp az ellenkezőjét állitja), csak éppen nem tudta megosztani a gondjait másokkal, (végülis ez volt a betegségének a lényege), mégis nagyon sokan alapvető, durva hibákat követtek el ellene. Ami pedig számomra különösen fájt, hogy éppen abban az időszakban történt, amikor egyre jobbá vált a kapcsolatunk.?((
C_ica
C_ica Creative Commons License 1998.06.12 0 0 34
Laci!
Azt irod "Ha a Bibliában megnézed, hogy kik lettek öngyilkosok, mindenhol Istentől elfordult, öntörvényű, és emiatt átokba került embereket találsz." Lehet, hogy a Bibliában ez van, de abban az esetben, amiről én irok egy beteg, és remények nélküli emberről van szó, akire inkább az igaz, hogy az Isten fordult el tőle, pedig éppen ő: az Isten a megmondhatója, hogy milyen önfeláldozó, és szerető ember volt. Csak éppen teljesen magára maradt a gondjaival, mert senkivel sem tudta (és akarta) azokat megosztani, hogy ne terhelje vele azokat, akiket szeret. S ha végiggondolom, amit az életéről tudok, akkor elmondhatom, hogy soha senkinek nem vétett, (soha nem lopott - ez valakinek az igazságos topicban nagyon fontos, és épp az ellenkezőjét állitja), csak éppen nem tudta megosztani a gondjait másokkal, (végülis ez volt a betegségének a lényege), mégis nagyon sokan alapvető, durva hibákat követtek el ellene. Ami pedig számomra különösen fájt, hogy éppen abban az időszakban történt, amikor egyre jobbá vált a kapcsolatunk.?((
C_ica
prenotalis Creative Commons License 1998.06.12 0 0 33
..... én éppen tegnap vesztettem el valakit, most meg itt van ez a topic....

Idős volt már, és szeretném ha minden szerettemtől így tudnék elválni.

Bár minden hétvégén meglátogattam, most szerdán mentünk le hozzá vidékre (kórházba), megmutattuk a kölköket, (dédunokáit) beszélgettünk (inkább hozzá mint vele), el tudtam mondani neki mindent amit még el akartam, meg tudtam tőle kérdezni mindent amit még meg akartam és eljöttünk.

másnap reggel 10-kor elment...


Valahogy én is így szeretném befejezni.
Mondjuk egy esős őszi délutánon, családi ebéd után, beszélgetve a gyerekekkel, unokáimmal. aztán délután a fotelban, újságolvasás közben elaludni és többé fel nem ébredni.... ettől nem félnék.

Megöregedni pedig nem rossz ! Most ugyan még 30 éves vagyok, de ahogy a gyerekektől természetes, hogy nem teljesen önálló, vagy tudja ellátni magát, hogy másképpen gondolkodik és értelmez, úgy nekünk felnőtteknek meg kellene változtatni a mentalitásunkat, viszonyunkat az öregekhez is. Csak remélhetem, hogy a következő generáció - mire mi is megöregszünk - majd meg tudja csinálni.
Természetesnek veszi hogy mások vagyunk, mások lettünk.......

Skorpió Creative Commons License 1998.06.12 0 0 32
Regimodi !

Persze hogy van kiut. Csak nem mindig van cel. Aki megteszi, nem mindig azert, mert egy problemat nem tud feloldani, hanem nem latja ertelmet az egesznek. Elege van mindenbol.
Meggyözödese, hogy nincs megoldas vagy nincs cel.
Ebbol kell kizökkenteni.

Szerintem -es ez furcsan fog hangzani-, batorsag kell hozza (mar aki komolyan gondolja.) Nem egyszeru itt hagyni MINDENT.

(Egyebkent hanyszor nem merunk szembenezni a problemakkal mi is, akik kevesbe vagyunk "megaldva" suicid hajlamokkal.)

Szerintem mindenki kerulhet olyan helyzetbe, amikor megfurdul a fejebe. Ha akkor nem eleg erös, barmi tortenhet. (ekkor talan a vallas meg segithet)

Eeyore Creative Commons License 1998.06.12 0 0 31
Régimódi!

Miért lenne gyáva, aki öngyilkos lesz? Meghalni sem könnyű!!! Nem tudhatod, miket élt át, aki megteszi, nem éled át az Ő lelkiállapotát...
---
Én speciel inkább a meghalástól félek, mint magától a haláltól. Nem szeretek fájni...
Régebben (még egészen kölyökként) voltak halálfélelmeim. Az volt a legrosszabb érzés, hogy én már nem leszek, a többiek még mindíg léteznek, süt rájuk a nap... Egyszer-egyszer mostanában is előjön ez az érzés, de most már gyorsan túllépek rajta.
Amit leginkább nehezemre esik elfogadni, a mások halála. Piszok rosszul érzem maga tőle.
---
Mellesleg a halál része az életnek. Halál nélkül nincs helye az új nemzedéknek, ha nincs új nemzedék, nincs fejlődés... Persze, hogy ez jó, vagy rossz...

Bocs, kicsit hosszú lett.

Eeyore

Jackie Creative Commons License 1998.06.12 0 0 30
Bocs, Regimodi. Lehet, hogy rosszul asszociáltam. Szavaidból hasonlót éreztem, de ha nem így van annak csak örülök.

Én például gyáva lennék megölni magam.

Regimodi Creative Commons License 1998.06.12 0 0 29
Jackie,

Egy szóval nem mondtam, hogy lenézem.
A gyáva embereket miért kellene lenézni ?

Ne add a számba a szavakat , plííííz.

Laci Creative Commons License 1998.06.12 0 0 28
Hát, hogy Pál apostolt idézzem:
"Nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség. (...)
Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni, és krisztussal lenni, mert ez sokkal inkább jobb.
De e testben szükségesebb megmaradnom tiérettetek."
Amíg ateiste voltam én is féletm a haláltól. De mióta tudom, hogy nekem az örök életem már elkezdődött, és tudom, hogy mivel Jézus Krisztusban hiszek, ha meghalok is élek, és fel is fogok testeben támadni akkor, bennem egy csöppnyi halálfélelem nincsen. Az után vágyódom, hogy itt a földön minél hasznosabb legyek (felejtsétek el a középkori vallásos dogmákat, most nem erről van szó), és bárcsak megadná az én Istenem, hogy az idézet utolsó mondata be is teljesedjen az én életemben is.
A kereszténységen kívül egyik másik vallás sem tesz olyan merész állítást, hogy figyu, nem csak a szellemed, nem csak a lelked, de a tested is fel fog támadni. Aki jót cselekedett az az örök életre, aki rosszat, az az örök kárhozatra. De kívánom, hogy közületek mindenki eljusson a Igazság megismerésére, és ez a remény legyen meg benne is, mert ez be is fog teljesedni!

C_ica,

a kereszténység részéről az öngyilkosság, egy élet elvesztése, nagyjából egyenértékű a gyilkossággal. Egyébként az egyik legnagyobb becsapás, mert azt próbállja meg elhitetni az emberrel, hogy ezzel minden problémát megold, pedig az igazi problémák még csak azután fognak kezdődni a számára. Ha a Bibliában megnézed, hogy kik lettek öngyilkosok, mindenhol Istentől elfordult, öntörvényű, és emiatt átokba került embereket találsz. Ez az egyik legszörnyűbb állapot. Mindenkit arra buzdítanék, hogy ne tegye, hanem tartson ki. MERT NEM TUDJA BIZONYOSAN, HOGY MI JÖN UTÁNA, és nem biztos, hogy a problémái ettől megoldódnak. Sőt...

Laci

Regimodi Creative Commons License 1998.06.12 0 0 27
Cicus érveit elfogadom. Igazad van.

Skorpió

Akkor úgy javítom ki magam, hogy nem tudom elképzelni azt a helyzetet, amiből
csak az öngyilok lehet a kiút.
Egyetlen dolgot kivéve, ha mondjuk szellemileg épen feküdnék magatehetetlenül egy kórházi ágyon.
De csak akkor ...

Jackie Creative Commons License 1998.06.12 0 0 26
Volt személyes élményem a témával kapcsolatban, nem túl közeli rokonnal fordult elő. Megpróbáltam megérteni, de nem teljesen sikerült. Szerintem az ő célja az volt, hogy mindenki egészségesnek, szépnek tartsa meg az emlékezetében. A vég számára biztosnak látszott (szerinte). De azt a lelki törést amit másokban okozott ezzel kifelejtette beleszámolni.
Szerintem a büszke, hiú emberek hamarabb lesznek öngyilkolók.
Jackie Creative Commons License 1998.06.12 0 0 25
Az öngyilok lehet megoldás, de csak nagyon kevés esetben lesz ez a jó megoldás.
Csatlakozom Skorpió véleményéhez, lenézni a menekülőt nem a legjobb módja a segítésnek.
C_ica Creative Commons License 1998.06.12 0 0 24
Alighanem igazad van Régimódi, DE ha olyan valakiről van szó, akit nagyon szeretsz (szerettél?), akkor minden más okot előbb elfogadsz - amiben mindben van igazság -, mint hogy őt vádold. Inkább okolod önmagad (meg másokat), és képtelen vagy megszabadulni a Mit mulasztottam el, miért nem vettem észre (komolyan) a bajt? kérdésétől. :((((
C_ica
Skorpió Creative Commons License 1998.06.12 0 0 23
C_ica !

Van. Sajnos. Sehogy.

Regimodi !

Tudom, hogy ez egy altalanos felfogas.
Azoke, akik nem kerultek ilyen helyzetbe, meg kozvetve sem.
Rendkivul cinikusnak tartom.

Regimodi Creative Commons License 1998.06.12 0 0 22
Cicus,

Szerintem az öngyilkosok gyáva emberek, akik nem mernek szembenézni a gondjaikkal, problémáikkal. Nem csak az öngyilok lehet a megoldás.

C_ica Creative Commons License 1998.06.12 0 0 21
Bocs, még az előző kérdéseimhez: Dudusch, és mindenféle vallási szakértők (nem pejorativ értelemben gondoltam) a vallások hogyan kezelik ezt a problémát?
C_ica
C_ica Creative Commons License 1998.06.12 0 0 20
Az öregséget ellenzőknek ajánlom figyelmébe, hogy az öregség szerintem arra való, hogy szeretteinknek könnyebb legyen elfogadni a halálunkat. Nekem pl. iszonyú lassan két év után sem tudom elfogadni, hogy meghalt az édesanyám, és ha minden jól meg, még 40-60 évig kell ezzel együtt élnem.
Egy mellékkérdést szeretnék itt feltenni, mert topicot nem szivesen nyitnék róla. Az öngyilkosság (amikor sikerül) mivel magyarázható, és hogyan lehet elfogadni, ha egy hozzád nagyon közelálló távozik ilyen módon? Van valakinek itt erről tapasztalata?
Jackie Creative Commons License 1998.06.12 0 0 19
Félek is meg nem is. De tényleg inkább a szeretteim elvesztésétől félek.
Érdemes ezzel folglalkozni vagy sem? Szerintem igen, hogy ne legyen elpocsékolt napod, ami után vétek lenne meghalni.

Jackie

Lewinfiú Creative Commons License 1998.06.12 0 0 18
Nincs semmilyen bizonyíték arra nézve, hogy létezni jobb, mint nem létezni. Ergo: a halálfélelem programozott dolog, ésszel nem magyarázható, a genetikus program része, aki nem fél tőle arra rá kell ereszteni egy debuggert.
Regimodi Creative Commons License 1998.06.12 0 0 16
Csatlakozom Gwalkerhez.
Én is inkább a szeretteim halálától félek,
a sajátomtól nem. Én inkább attól rettegek,
hogy öregkoromra terhére leszek a gyerekeimnek. Nem akarok megöregedni.


Regimodi

Koala Creative Commons License 1998.06.12 0 0 15
Ja, a lényeget elfelejtettem.
Igen természetesen én is nagyon félek a haláltól.
Gyorsan elhessegetem a gondolatát is. Hess!
Koala Creative Commons License 1998.06.12 0 0 14
Chornell,

érdekes felvetés. Szóval Te ugy képzeled el a halálod, hogy mint öregember szépen este lefexel és reggel nem ébredsz fel?
Nos az emberek zöme legalábbis ebben az országban nem éri meg az öregkort, hanem kb. középkorúan 45-65 évesen meghal. Ez statisztika.
A haláltól mindenki fél még az is aki nem vallja be. Szerintem nincs olyan ember, főleg ahogy itt olvasom a hozzászólásokat, hogy ne ismerné a halálfélelmet.
Ember nem tudja megemészteni, hogy él és egyszercsak vége, jön a nagy semmi. Vagy elégetnek, vagy a kukacok tápláléka leszel.
Na szóval ezzel a gondolattal nem lehet megbarátkozni, csak elhessegetni. Lehet hogy van tulvilág, de nagy valószinűséggel nem tudhatjuk, én személy szerint csak akkor hiszek benne ha nagyon félek, ez megnyugtat.
Szóval mivel a halál végleges és megmásithatatlan, ráadásul általában nem öregkörukban halnak meg az emberek, amikor esetleg már jobban el tudják fogadni, nagyon félelmetes. Igen már soxor gondoltam arra, hogy itt töröm magam és esetleg a következő pillanatban felfordulok és vége. Akkor pedig mi értelme az egész küzdelemnek???
Én ismerem a halálfélelmet, rettenetes érzés.
Annak ellenére, hogy nem tudom elfogadni a halált, mint az élet részét, sajnos én is meghalok előbb-utőbb, én inkább utóbb szeretnék. Mert akár milyen is az élet mégis csak szép. Nagyon szeretem a természetet, imádom bámulni a Dunát, szeretek sétálni a Margit-szigeten, szeretem a vihart, a szelet, az esőt, néha még az embereket is. Órákig képes vagyok elnézni az ablakom alatt álló hatalmas akácfát, minden pillanatban van változás rajta, a legnagyobb szélcsendben is mozognak a levelei és gyönyörü, no meg a rigók, akik minden reggel felkiabálnak. Szóval nagyon rossz lenne, ha egyszercsak ennek vége. És a nagy semmi. Ember számára felfoghatatlan, és elfogadhatatlan a halál.
Mint ahogy nem tudjuk felfogni a világűr végtelenjét sem. Na és hol a végtelen vége?
Mert az ember csak ilyen, csak véges dolgokban tud gondolkozni, lehet hogy éppen azért, mert a mi életünk is véges. Egyedül a halál végtelen, de azt sem tudjuk felfogni.
Egy életigenlő ember vagyok. És különben is mi lesz a rozsáimmal, na meg az örökzöldjeimmel, azokat ápolni kell, és gyönyörködni bennük, mert attól jobban fejlődnek.

Töfröcsó Creative Commons License 1998.06.12 0 0 13
Gwalker!
Megelőztél!
1-et értek WELLed!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!