A fiaink >19 és <18 évesek. Amikor kicsik voltak, a feleségem aggódott, hogy talán ugyanolyan csibész&nemtörödöm&igénytelen&lusta&stb. kölykök lesznek, mint nagyon sokan. Azzal nyugtattam: ha érzik a szeretetünket, odafigyelünk rájuk, nem tudnak megvezetni a hisztivel, jó példákat mutatunk, érdekes dolgokat mesélünk nekik, akkor valószínüleg megússzuk a kudarcot. Ma már úgy látszik, bejött.
Van néhány személyes ügy, amit nem kötünk az orrukra, de egyébként mindig mindent elöttük vagy velük beszéltünk meg. Annyit értettek belöle, amennyi akkor számukra érthetö volt. Igy nem ma döbbennek rá, mennyit kell valamiért dolgozni, hogy valamelyik rokon egy szemét disznó, hogy nehéz bennünket becsapni...
A nagyobbik mondta, örül hogy mi vagyunk a szülei. Persze a világ általában nem egyszerü, nem is vagyunk mindig egymással megelégedve, de remélem mindketten így gondolják.
Nyelvtanulás: a feleségem családjában mindig németül diskuráltak, az utcán és az iskolában tanult magyarul. A rokonságból sokan beszélnek több nyelvet, a nemzetiségi környezet miatt. Szerintem csak jó, ha valaki korán kezdi a tanulást. Az a fontos, hogy a nyelvet folyamatosan kell tanulni és használni, nemcsak tanfolyam jelleggel.
Nemrég egy széleskörű baráti beszélgetésen az érzelmi intelligencia volt a téma. Szóba került persze a gyereknevelés is. Aki a beszélgetést indította, felhozta a teljesen erőszakmentes nevelés ideáját. Rajta kívül mindegyikünk határozottan állította, hogy nem kivitelezhető.
Neki még nincs gyereke...
:))
Mint kiderült, egy vendég kislány aludt nálunk, s azt mesélte a Borinak, hogy teliholdkor le kell kötözni magunkat az ágyhoz, mert a Holdból kinyúl valami, s kiszippantja az embereket az ágyból. Most micsinájjak, vigyem el a Planetáriumba Holdat nézni?
Ugyanis az anyuék uccájában lakik 1 milliomoscsalád, ahol a ~4 éves gyereknek tényleg IGAZI, persze pici méretű, elektromos motorral működő motorja van. Eddig csak mi háromszor majdnem elkaszáltuk, mer persze az úton szlalomozik össze-vissza, nem néz semerre, de gondolom, mások se nagyon számítanak ijen hüjeségre az úton haladva. Remélem, nektek nem ijen van???
Nahát, tiszta döbbenet, hogy ez a topic feléledt. Több mint 1 éve indítottam. Érdekes, azóta ez a hisztizés dolog gyakorlatilag megoldódott. Oviban is mondták a nagyobbra, hogy ugyan év elején még többször földhöz vágta magát, de már megnyugodott.
A másik, hogy azóta kitaláltam egy jó dolgot a hiszti ellen. Nem mondom, hogy mindig beválik, de volt már hogy működött. Pl. lánygyereknek mondom, hogy vegye fel a cipőjét, elkezd kiabálni, hogy nem tudja, semmi gond vedd fel akkor a másikat, felveszi, utána már az első is megy.
A másik, hogy a verés probléma is nagyrészt megoldódott, most hogy lehet vele kommunikálni, igaz a kicsi néha még kap a fenekére (2 év), pl., ha kimotorozik a villamos elé. Viszont a másik, hogy ő nem tanul belőle nem úgy mint annak idején a nővére.
Nálunk a lányom születésekor volt ilyen, a fiam megirigyelte, hogy a kicsi ott van szoptatásilag. Odavettük őt is, 3 perc múlva aludt, mint a tej, akkor bevitte a férjem. Most a kicsi adja elő ezt pepitában, minden este valakinek "tentéznie" kell a babát. De csak addig, amig elalszik. Akkor reggelig nincs baj.
Ha eddig mindig a sajat helyen aludt, akkor lehet hogy mostanaban
elkezdett felni valamitol. Az en fiam is probalja elerni hogy velunk aludjon, de en nem engedem es Neked sem javaslom. Amikor ugy latom, hogy fel a sajat szobajaban elaludni, valahogy rabeszelem hogy atmegyek vele en is, es ott maradok amig el nem alszik. Ez eddig meg bevalt, persze nem tudom, kesobb nem lesz-e meg akaratosabb.
Van egy ismerosom, aki nehanyszor megengedte a gyerekenek hogy vele aludjon, es most mar egyaltalan nem tudja ravenni, hogy a sajat helyen fekudjon le.
Segítség!
A lányom 5 éves, nem hisztis, akaratos ugyan, de lehet vele egyezséget kötni, csak mostanában egyben hajthatatlan:
nem akar a saját szobájában, a saját ágyában aludni. Idáig ő volt az ideális gyerek, fürdés-mese-alvás szó nélkül, most meg küzdelem az ágyért. Érdemes szívózni, vagy hagyjam, hogy velem aludjon?
Tetszik ez a topic!
Nekem egy épp-két-éves-múlt kislányom van. Ahogyan a szakkönyv (Spock) írta, tényleg hisztisebb lett az utóbbi időben, de egyelőre még kezelhető. Többnyire el lehet terelni a figyelmét a hiszti tárgyáról, és akkor abbahagyja. Viszont van egy kortársa (a házunkban lakik), aki, ha nem teljesül valamilyen kívánsága, teljesen olyan tüneteket produkál, mint amit itt többen leírtatok: üvöltés, pörgés a földön, rúgkapálás - és ezt akár fél órán keresztül. Lecsendesíteni általában azzal lehet, ha leöntik vízzel. A legérdekesebb a dologban az, hogy csak akkor csinálja a fesztivált, ha a szülei is ott vannak. A bölcsiben, vagy ha nálunk játszanak, teljesen nyugodt és szófogadó. Szóval, én hajlok arra, hogy a gyerek csak akkor művel ilyen hisztit, ha érzi, hogy megcsinálhatja, mert a szülei engedik.
Amúgy a verésnek nem vagyok híve, illetve szerintem nem szabad odáig eljutni, hogy szükség legyen rá. Én eddig legfeljebb a kezére ütöttem a kislányomnak, ha nem vette tudomásul, hogy valamihez nem szabad hozzányúlni. De most már régóta nem történt ilyesmi sem. Viszont ha odáig fajult a dolog, hogy a gyerek (ahogy valaki említette) a szülő fejét rugdossa, vagy kínoz másokat stb., akkor bizony meg kell pofozni, és meg kell neki mondani, hogy ez nem való.
A multiplex-jelenségről: azért nem kell az egész ifjúságra általánosítani, ráadásul minden korban és korosztályban többségben vannak az igénytelenek. :-( Én abban bízom, hogy a gyereknek elsősorban a szülői példa számít. Ha a szülő igényes, és kényszer nélkül meg tudja értetni a gyerekével, hogy mi a különbség a popcornos-szemetelős mozizás és a tartalmas szórakozás között, akkor a gyerek nem fog idáig süllyedni.
Igen, ezt a modszert, hogy hiszti eseten nem figyelunk oda, probaltam. Nem mukodik, mert a gyerek rettenetesen kitarto, es hiaba nem figyelek ra, odajon mellem, ott ordit, es ha meg mindig nem figyelek, akkor elkezdi a labam utogatni. Ekkor szoktam berakni az etetoszekbe es atmenni a masik szobaba, hogy hadd legyen egy kicsit magaban.
Azért jár a kicsinek nasi, mert ő nagyon jól eszik. Mindegy hogy mikor, hol, mit, mennyit, mindent megeszik. A nagynak meg azért nem jár, hogy ne rontsa el az "étvágyát". Na ez az elmélet. A valóság az, hogy a kicsi 3 évesen 15 kg, a nagy 6 évesen 17 kg és ráadásul sportol is. Teljesen más a két gyerek. Ennyi.
ha az egyiknek nem jár nasi (amit hejeslek), akkor a másiknak mér?
Más dolog: VÍGASZTALJATOK!!!
Tegnap botor módon Dunaplazában voltam moziba (közel van), és depressziós lettem, annyira undorító volt az egész (a filmről nem is beszélve):
1. Mindenki ordít: reklám, filmelőzetesek, film, nézők.
2. Bemutatott filmek rendkívül agresszívek, és abból is a legrosszabbakat vágják össze, minden vibrál, és törik-zúzzák a kocsikat (inkább nekem adnák, de ez más tészta)
3. Mindenki pattogatott kukit zabál, nagyvederből, majd a végén minden szemét ott marad.
4. Úgy tűnik, hogy erre sok fiatal vevő.
Na ez az én bajom. Meg lehet-e ezt előzni neveléssel, hogy valaki erre a szintre süllyedjen, hogy ilyenekre legyen igénye???? Nemsokára gyereket szeretnék, de ilyenektől mindig rettegek.
A hiszti letörésére több lehetoség kinálkozik - ami nem muködik az a rábeszélés, a meggyozés. A hiszti egy túlpörgés, amibol drasztikusan kell kizökkenteni a hisztizot: a kisebbik fiam egyszer ruhástól lett berakva a zuhany alá (nyáron, kellemesen huvös víz alá. A nagyobbik - még kiskorában - olyat atyait kapott, hogy beborult az asztal alá. Ezek olyan sokkhatásúak, hogy utána hosszú ideig a hisztit csirájában el lehet folytani az emlék felidézésével. Nagyobbaknál pedig az antihisztit tudom ajánlani. Legnagyobbik gyermekem (feleségem) hisztijeinél leülök a fotelba és el kezdek mosolyogni. Kb. fél perc alatt elmúlik az egész és tárgyalóképes lesz.
Első dackorszak. Ugyanebben a cipőben, a lányom holnap lesz 3 éves. Nem egy nagyon hisztis-típus, inkább az a baj, hogy a fiam, aki 6 éves, vele próbál meg mindent "elintéztetni". A fiam rossz evő, neki nem jár nasi étkezések között. Nosza, küldi a kicsit kunyizni valamit. Ha rájönnek, hogy lebuktak, ketten tombolnak. Az egyetlen hatásos módszer, hogy rájuk se nézünk, akkor hamar belátják, hogy hiába az előadás, nincs közönség. Nálunk veréssel nem megy semmi, nem is próbálkozunk.
Ez mind nagyon szep, de velem a kovetkezo tortent:
Az altalad leirt elveket kovetve neveltem kisfiamat, tunderi jo gyerek is volt egeszen 2 eves koraig. Akkor fordult a kocka, szinte egyik naprol a masikra elkezdett hisztis "budos kolyok" lenni, eloszor csak finoman, majd egyre erosodve, es most mar ott tartunk, hogy teljesen a fejunkre nott.
Igazan probalok vele turelmes lenni, megkerdezem, mi a baja, miert csinalja azt amit eppen csinal, de abszolut nem figyel ram. Ha mar nagyon begorombul, egyszeruen berakom az etetoszekebe es ott hagyon par percre hadd tombolja ki magat. Utana egy darabig jol viselekdik, de par ora mulva megint kiakad valamin. Most 3 eves.
Na erre adjatok tanacsot!
Elayne
Az más, nekem az már a harmadik nyelv volt, és másodiktól a francia. Gimiben orosz, az egyetemen angol, most éppen japánul tanulunk:-)))
Rei, annak, aki érti.
Én lehúztam egy extra évet egy idegen nyelven az oviban. a hivatalos nyelven, ami nem magyar volt arrafelé. aztán tovább is tanultam a suliban és volt összehasonlítási alap azokkal akiknek kimaradt az idegen nyelvű év, de szintén tanulták a nyelvet a suliban. szóval igen nagy elôny volt. végig sokkal jobban beszéltem, mint az átlag.
Az iskolát még csak ősszel kezdjük, de egy komoly tapasztalatom már van. A fiam 6 éves, de már egy éve ír-olvas, mert kényszerűségből alternatív oviba járt. Pénteken volt a judo-vizsgája, és hiába írtam le neki a kifejezéseket, ha nem kérdeztük volna ki, ő is megbukott volna elméletből, mint sokan mások, mert nem fektettek rá elegendő hangsúlyt az edzéseken. Amúgy meg gyereke válogatja, velem soha nem tanultak otthon, sőt egyszer az apám megkérdezte, hogy biológiából mit tanulunk, pedig ő is biológia szakos volt. Jó, ez egy vicc, mert iskolája válogatta, de el tudom róla képzelni, hogy nem is tudta időnként, hogy hányadikos vagyok.
