Talán a 2012-es első elődöntőt találtam eddig a leggyengébbnek, mióta háromestés az eurovízió, de azt hiszem, ez ma azt is alulmúlta.
Bulgária dalát szerettem nagyon már az adás előtt, az ének miatt kicsit hiányérzetem van, de így is sima továbbjutónak kell ma lennie.
Kellemes meglepetés volt Portugália, úgy tűnik, ők akkor működnek jól, ha kicsit klasszikusabb stílusokhoz nyúlnak.
A finnek elütöttek rendesen a mezőnytől, de legalább volt valami élet bennük.
A svájci és az albán előadó legalább akart még valamit (a svájci dal amúgy nem is rossz), a görögök és a szerbek meg a színpadképet tették oda.
A többiek...
San Marino erőltetett busójárás, a dánok és a lengyelek rémes Modern Talking-utánérzetet hoztak (pedig a dán srácnak jó hangja volt), a moldáv csajszi tuti a keddi ciprusitól kérte kölcsön a ruháját, az izlandiak meg gagyik voltak, mint a litvánok, csak még gagyibbak. Az észt, cseh, osztrák, grúz dal maga a nagybetűs lufihámozás (és miért nem olyan hangnemben énekeltek, ahol legalább megszólalt volna az énekes hangja?).
A lett dalban meg a hangnemet kerestem, mert a zenei alap, a vokál és az énekesnő három teljesen összeegyeztethetetlen világban járt.