Én viszont azt látom szomorúnak, hogy Gibson a Passió után (vagy előtt ?) mindegy ... szóval, hogy hogy a büdös francba tudott egy ilyen szar filmben ilyen szarul játszani, mint a Jelek. Pedig Shyamalan sem egy rossz rendező.
Attól meg még szomorúbb vagyok, hogy szerinted a Jelek inkább szól a keresztény hit lényegéről, mint a Passió. Imádom Gibsont, szinte minden filmjét és rendezését láttam, de a Jelek az abszolút mélypont. Gibson nem volt a helyzet magaslatán, nem volt hiteles az átalakulás. Szvsz.
Bocsi, hogy én (is) válaszolok, de én pl. nem vagyok hívő keresztény (bár vakbuzgó nagyszüleim nagyon rajta voltak a témán), mégis imádom ezt a filmet.
Ha valaki ugyanilyen lenyűgöző tehetséggel rendezte volna meg egy másik vallás központi figurájának életéről szóló filmjét, valszeg ugyanígy rajonganék érte. A Kis Buddha pl. egy igen szép kísérlet volt erre.
Egyébként meg ne csodálkozz a hozzászólókon: ebben a kúltúrkörben élünk. Ezt kétféleképpen értem: 1.: a kereszténység körülvesz bennünket Európában, ez van; 2.: az antiszemitizmus meg pláne. Kevesen tudnak higgadtan és elfogulatlanul nyilatkozni itt egy ilyen filmről.
Remélem, az én anno feltett dicshimnuszom sem vallási rajongást tükröz, mert nem abból, hanem a művészet iránti lelkesedésből fakadt.
Én lehet, hogy rossz terembe ültem be a multiplexben, de néha mintha nem is ugyanarról a filmről beszélnénk. Szerintem én az ősi képrombolók között lettem volna, ha akkor élek a földön. Ez a film olyan szinten profanizálja Jézust, hogy az méltatlan.
Ahogy várni lehetett, előbbre nem jutottunk, mindenkitől elnézést, mindenkinek kösz, áradjon belétek a szeretet ebből a filmből akkor továbbra is, nekem ez egy döbbenet, de ebben maradunk.
azt próbáld már meg kérlek megérteni, amit itt többször, több megközelítésben igyekeztünk elmagyarázni, hogy tévesek az elvárásaid. A PASSIO az azt jelenti, hogy Szenvedéstörténet - semmi több. Nem "Jézus élete", nem "Születés-Megfeszítés-Feltámadás", nem hegyibeszéd, stb., csak Jézus életének egy részletét kiemelő vizsgálódás, afféle oknyomozó riport.
Olyan ez, mintha egy falevelet mikroszkóp alá tennénk, hogy sok ezerszeres nagyításban megvizsgáljuk alaposan egyetlen részletét, pl. egy sejtet, hogy hogyan is működik a klorofil, stb.
Te ott állsz a mikroszkóp előtt, és azt reklamálod, hogy a nagyításban eltűnt a falevél gyönyörű erezete, - számodra undorítóak azok a nagy zöld pacák, amik a mikroszkóp nézőkéjében úszkálnak.
De kérlek fogadd el, hogy van, aki szeretne elmélyülni a falevél működését jobban megértető részletben is, téged meg nem érdekel. De attól még a részleteket elmélyülten vizsgálók is szoktak a fa zöld lombjában, meg a levelek susogásában gyönyörködni, és nem perverz állatok.
Olyan ez, mintha ez a film pl. csak és kizárólag a Lukács 23. részt dolgozta volna fel, - a feltámadás már a 24. rész elején van. Nem kivülállóknak készült, ún. "Jézust népszerűsítő", vagy bizonyságtevő film, hanem elsősorban érett keresztényeknek készült alkotás.
Ha egyszer valaki úgy nézi meg, hogy előtte vagy közben olvassa az evangéliumból a vonatkozó részt, azt tapasztalja, hogy a filmben szóról-szóra az történik, ami az "eredeti forgatókönyvben", beszámolóban le van írva, - semmi fikció, semmi öncélú vagy hatásvadász túlzás.
Ha jól emlékszem, a Miseryben azért nem egészen vallásosság, inkább megszállottság volt a lényeg.
A másik két alkotást nem láttam v. olvastam (azt se tudom, könyv vagy film).
De láttam például a "Máté Evangéliumát".
Vagy olvasd el Michel Quost "Szeress!" c. könyvét.
A "Passió" véres film, de bizony a szenvedés ilyen. A rómaiak nem voltak ábrándos széplelkek, a keresztre feszítés pedig bizony a legkegyetlenebb kivégzési módszer volt.
Jézust a filmben szinte mindvégig, folyamatosan verik. A verések és ütlegek leírása Máté és János Evangéliumaiban is szerepel. Péter például kardot ragadott, s levágta az egyik papi szolga fülét (János 18,10). Biztos, hogy Jézus már ekkor súlyos ütéseket kapott. Az evangélisták nagyon finoman fogalmaznak, amikor azt írják, hogy Jézusra letartóztatói kezet emeltek (Máté 26,50). Ez a valóságban jó pár ökölcsapást jelenthetett, s valószínûleg a dorongokat is használták. Jézus jobb szemét a filmben már ekkor komoly sérülés éri. A torinói halotti leplen jól kivehető ennek a szemsérülésnek a nyoma: a film alkotói tehát itt a lepelkutatók megállapításait vették alapul. A Jézussal szembeni agresszív magatartás a kihallgatások során is folytatódott. Annás egyik poroszlója arcul ütötte Jézust (János 18,22), a főtanács előtt pedig sokan nekiestek, s ököllel verték (Máté 26,67).
Viszont a filmben Krisztusból mindvégig, a legszörnyűbb szenvedés közepette is végtelen szeretet árad. Az egész film arról szól, hogy Jézus ilyen borzalmas gyötrelmek közepette is tudott szeretni, tudott türelmes lenni, tudott megbocsátani. Mindez éppen arra döbbenti rá a nézőt, hogy milyen hitvány dolog a gyűlölködés, s milyen végtelen, nemes erő a szeretet. A film tehát a szeretetet növeli bennünk, és senki iránt sem uszít gyűlöletre.
Ezért sem hiszem, hogy a film bármi módon is antiszemita lenne.
A végén pedig megjelenik a feltámadt Jézus.
Ezzel a vigaszt és hitet nyújtó képsorral zárul a film.
Hány olyan filmet láttál a közelmúltban, amelyik vallásos embereket normálisként ábrázolt? Hány olyan, az utóbbi időben írt könyvet olvastál, amelyik a vallásosságot nem valamiféle idiotizmusként mutatta be? Szerény meglátásom szerint a filmekben a vallásos karakter általában bigott, fanatikus és szemellenzős, és közben vagy nevetséges (pl. Zadie Smith "White Teeth"), vagy - az esetek többségében - gonosz (pl. Larry Clark "Ken Park", Stephen King "Misery",). Nem nagyon tudnék olyan művészeti alkotást mondani az utóbbi időből, amelyik a pozitív főszereplőt vallásosként kedvelteti meg a közönséggel, vagy a vallásosságot, templomba járást, stb. pozitívumként, egy teljes élet részeként ábrázolná.
Azt te sem gondolhatod, hogy a keresztény tanítás alapja az lenne, hogy undorító vérszomjas őrültek halálra kínoznak egy szerencsétlent. Hogy végre egy példát is hozzak, hátha úgy érthető leszek, szerintem pl. a "Jelek" c. film ezerszer inkább szól a keresztény tanítás alapjáról - az isteni gondviselésről, ill. szeretetről, hogy amikor vége van a világnak, és minden, amiben hittél, megdőlt, és nem maradt semmid meg az egész világból semmi, akkor végül azt találod, hogy ott az isten és megment. Ez pl. a keresztény tanítás alapja. Szerinted a Passió is valami ilyesmit sugall? Kereszthalál van benne, de megváltás nincs, és ezzel az egésznek az értelme elveszik.
Ez az egy mondat a hiszekegyből ne legyen már a keresztény tanítás lényege. Ennyi erővel Mel Gibson erről a témáról is készíthetett volna 110%-ig hiteles filmet, hogy a bibliai szereplők hogyan pisiltek, vagy hogy Jézus hogyan aludt, erről még van is konkrét sor a Bibliában, mondjuk a szél lecsendesítése előtt. Vagy be lehetne mutatni Jézus születését Vészhelyzetnél durvább közelképekkel, láthatnák, hogyan folyik össze Szűz Mária magzatvize az istálló állatainak vizeletével, stb.
Nem értem egyébként, Leevee is maga írta le az előbb, hogy ebben a filmben csak az van, hogy kínoznak valakit, aztán meg ő is az evangéliumi üzenettel azonosítja az egészet. Te is azzal azonosítod, és én itt azt kérdezem kétségbeesetten, hogy miért, de senki nem mondja meg. Én meg csak azt látom ebben a filmben, ami mindazzal ellentétes, ami szerintem tiszteletre vagy szeretetre méltó vagy hinni lehet benne.
Ha "nagyjából ennyi" lenne a kereszténység, nagyon szomorú dolog lenne annak lenni.
"...de a film arról hallgat, hogy ez miért kéne, hogy érdekeljen bárkit is."
Persze, nem biztos, hogy bárkinek is felkelti az érdeklődését, hogy egy-egy rendező miként látja Jézus passióját, de akit ez nem érdekel, az miért nézi meg a filmet?? Ha meg még megnézi, mondja azt, hogy ez engem qrvára nem érdekelt, aszt' kész.
Akit éredekel, és úgy ül be, az nyílván tudja, hogy itt Jézust fog szenvedni, és a történetet is (lagalábbis nagyvonalakban) ismeri, és érti.
"...nem gondolom, hogy ebből a filmből többet meg lehet tudni Jézusról..."
"...csak annyi a címe, hogy A passió, és valóban csak erről szól..."
"...pusztaszenvedéstörténet..."
Amit te írsz, abból is nagyjából az következik, hogy ebben a filmben más nincs, csak krvára megkínoznak valakit, de a film arról hallgat, hogy ez miért kéne, hogy érdekeljen bárkit is. Nem tudom felfogni, miért teszi meg bárki is azt a szívességet Mel Gibsonnak, hogy ebbe a perverz és tébolyult filmbe beleképzeli Jézust. Odáig érteném a dolgot, hogy van egy film, ami semmi másról nem szól, mint hogy valakit baromi durván megkínoznak és végül megölnek (valami ilyesmi a Pasolini-féle "Salo..." is), és aztán az népszerű lesz. De hogy erre miért pont a keresztények buknak rá, az nem fér a fejembe. Mindenesetre ez a jelenség megerősíteni látszik azt a sztereotípiát, hogy minden vallásos ember őrült.
Először is nem gondolom, hogy ebből a filmből többet meg lehet tudni Jézusról, de azt kéne már végre megérteni, hogy ez a film nem is azért készült! Ezért van az a sok félreértés e film körül! A rendező arra épített, hogy egy zsidó-keresztény kultúrán felnevelkedett nézőnek már van némi előismerete Jézussal kapcsolatban. Nyílvánvalóan nem ismeretterjesztő filmnek szánta, nem muzulmán, buddhista vagy mittodomén milyen vallásúnak. A filmnek is csak annyi a címe, hogy A passió, és valóban csak erről szól. Jézus életéről, tanításairól kismillió film és könyv készült, ezekből lehet tájékozódni. Na meg ott van ugye a Biblia. A puszta szenvedéstörténet filmen való megjelenítésére azonban eddig még senki sem mert vállalkozni Gibsonig.
Nálam úgy csapódott le a dolog, hogy közelebb vitt a kereszténységhez, és Jézushoz mint "jelenséghez". Számomra értelemmel töltötte fel az eddig hallott üres sszólamokat.
Én nem vagyok vallásos, és nem tudom, minek kellene történnie, hogy azzá váljak. Én személy szerint abszolút nem azonosítottam hát a filmet a kereszténységgel. Valóban néhányan próbáltak térítgetni a topicban is meg máshol is, én ennek akkor sem láttam értelmét, de hát a keresztény vallás az ilyen. Viszont észrevettem, hogy a film ellenzői között csekély számú volt a vallásosok száma, inkább ateisták támadták, és rájuk annál inkább jellemző volt - ahogy említetted -, hogy a kerszténységgelk azonosították a filmet, és a kereszténységet, ha úgy tetszik dogmáit fikázták. A zsidózás meg szerintem csak hiszti volt, valami elmebeteg kitalálta, h ez a film antiszemita,a többi birka meg lelkesen bólogatott. Én így objektívebben nézve több hónap távolságból se találok antiszemitizmust A passióban.
Most végre rájöttem, hogy miért nem bírok elszakadni ettől a topiktól. Tényleg Don Quixote módjára, de még mindig azt remélem, hogy sikerül majd megértenem, hogy miért pont ezt a filmet védik és magasztalják ennyien.
Most vasárnap hallottam pont a prédikációban, hogy a Krisztus utolsó megkísértése milyen jó film. Mondjuk az se életem filmje, de ezerszer jobb, mint a topik tárgyát képező film. Teljesen őszintén érdekelne, kedves Leevee, hogy te miért gondolod, hogy ez a film bármit is elmond Jézusról, illetve méginkább az, hogy szerinted ez a film mennyiben mond többet (jobban), mint bármelyik más Jézusról/Istenről szóló film, biztos láttál már néhányat.
Nagyon érdekesnek találom, hogy a filmet kritizáló hozzászólásaimra milyen kis arányban érkeztek érdemi reakciók ebben a topikban. A fikázókat a többség jámbor szilárdsággal megtéríteni próbálta, egy jelentéktelen kisebbség meg zsidózott. De mindkét hozzáállásból az következik, hogy akiknek a film tetszett, azok azt a kereszténységgel azonosítják, a filmet ért támadásokat a kereszténység elleni támadásokként értékelték, és ebből következik, hogy azt is gondolják, hogy akinek ez nem tetszett, az nem is lehet keresztény. Leevee, kérlek, hogy arra is válaszolj, ha még visszanézel ide, hogy ez szerinted is így van-e, és ha igen, miért.
Kérdésedre a válasz szerintem: ő a Megváltó volt, aki Máté evangéliuma szerint a korbácsolás után még órákig bírta, és Mel Gibson az evangéliumi Krisztusról csinált filmet.
Ha ez tényleg így van, akkor nagyon örülök, mert tovább növeli a film iránti rajongásomat. A három kifogásom közül ui. ez volt az egyik. Most akkor valaki ideologizálja meg nekem léci a lator szemét kivájó hollót is !
Aztán meg retusálja ki belőle Barabást és tegye be Anthony Quinn-t !
És akkor tökéletes is lesz :).
Egy barátom azt írta egyszer nekem, hogy ez a film nemcsak Jézusnak volt szenvedés, hanem neki is. Hát én is megkínlódtam vele, de minden percét a filmvászonra tapadva néztem végig. Még mindig lenyűgöző alkotásnak tartom.
Teljesen irrelevánsnak találom a kérdést, amit taglalsz, engem baromira nem izgat, hogy milyen volt az ostorozás 2000 évvel ezelőtt (Jézusra inkább kíváncsi lettem volna, de ebből a remekműből róla sajna sok minden nem derült ki számomra), viszont te is azt írod, hogy sokan nem élték túl az ostorozást. Ha ennyire életszerűek vagyunk, akkor hogy magyarázzuk meg, hogy Jézus utána még órákig egész jól bírja, és kilométereken keresztül viszi a keresztet?
Életem legrosszabb filmje volt ez, és idegesít, hogy nem bírom ki még most se, hogy távol maradjak ettől a topiktól.
Az ostorozás jelenetével kapcsolatban szerintem szó sincs eltúlzott kegyetlenségről, a film hűen mutatja be a történteket. A római ostorozás minden ókori forrás szerint épp olyan kegyetlenül zajlott, mint ahogy ez a filmen látható. Horatius a három bõrszíjból álló római ostort, melynek végén ólom- vagy csontdarabkák voltak, „horribile flagellum”-nak, vagyis szörnyû ostornak nevezi. Nem véletlenül. Josephus Flavius zsidó történetíró szerint ha a rómaiak megostoroztak valakit, annak a húsát csontig szaggatták. Az ostorcsapások nemcsak a hátat, hanem az egész testfelületet érték. Az így megfenyített személynek egyetlen ép porcikája sem maradt, s mindenhonnan ömlött a vére. A források szerint az ostorozást sokan nem élték túl. Egyáltalán nem túlzás tehát az, ami a filmen látható.
valojaban az a baj a szinkronnal hogy az mar nem az amit a filmkeszitok eredetileg csinaltak
mint a popslagerek magyarul vagy hamis festmenyek
szerintem is van par szinkron ami jo (gyalog galopp, regi eddie murphy filmek, ravasz...) de hiaba mert az mar nem az amit az alkotok csinaltak
trukkosen azt is mondhatnam hogy adjuk meg a tiszteletet az alkotoknak azzal hogy azt nezzuk meg amit ok keszitettek
de ha szinkronos filmet nézel, akkor meghal az alapkérdés, miszerint miért nem olyan hülyék a filmesek, hogy ha egy filmben 2 orosz beszélget, akkor miért nem oroszul beszélgentek
Kedves pzkpfwv, egyáltalán nem sértettél meg. Azonban Krisztus amikor ember volt, fizikailag ugyanúgy ember volt, mint te meg én. Hogyha jobban bírta mégis a fájdalmat, akkor kevesebb részvét illetné meg? Egyébként sem arról van szó, hogy bírja, vagy tűri, hanem arról, hogy az ember fizikailag ilyen mértékü ütlegnek a felétől is meghal órák alatt. És ismétlem, az ütlegek sokasága inkább hozzászokáshoz vezet, semmint együttérzéshez. Egyetlen pofon talán ma már sokak szerint nem is számít bántásnak...
Azt hiszem nem véletlen, hogy idehaza az a rendőr megfojtotta az elkövetőt, mert a haláltusát már nemigen tudja megkülönböztetni az agresszív ellenállástól. Gondolom "csak" néhány percig fojtogatta, ennyit meg egy jobb filmben gond nélkül elvisel még egy mellékszereplő is...
Nehogy az idegen nyelveket beszélők gyakorolhassanak ... úgy kell elcsípni egy filmet a moziban, mielőtt szinkronizálják, videóra/dvd-re teszik vagy eljut a tv-be.
Én pl. kifejezetten hiányolom az Anyegin (Ralph Fiennes, Liv Tyler) eredeti verzióját. Még az hbo szokásos hétfői, feliratos esti sorozatában sem adták le.
Egyébként az eredeti nyelv szerintem is csodálatos alaphangulatot ad egy filmnek.
Ugyanakkor az is igaz, hogy sok filmet eredetiben meghallgatva inkább maradok a magyar szinkronnál, mert az gyakran sokkal ízesebb és fantáziadúsabb az eredetinél, érzékletesebben adja vissza a humort vagy az érzelmeket.
nem akarlak megserteni de tudtad hogy krisztus isten fia volt - feltetelezheto hogy esetleg tobb utleget is elbirt
egyebkent szerintem is tulsagosan ragyurtak a kegyetlenkedos reszekre
de a film legnagyobb erdeme hogy hiteles (bar en remelem akkoriban nem eccse homo-nak mondtak) nyelven beszeltek
szerintem minden filmet ugy kellene csinalni hogy a szereplok az adott nyelvet beszelik es nem a gazos rhotic englisht-egyebkent letezik ez a tendencia annyiban hogy a nem modern (kosztumos) korban jatszo filmekben manapsag mar tulnyomoreszt brit szineszek vannak akiknek meg van meltosag a kiejteseben
-szerintem ez nem veletlen
"Ez a film pedig semmibe veszi a perc tragédiáját."
Szvsz: ez a film percek tragédiájából, s azok percről-percre történő, állandó túlélésének hihetetlen erőpróbájáról szól. És ezek olvadnak össze egyetlen, megrázó tragédiává.
Az nem egy riport volt, hanem az MTV Movie Awards-hoz készített promo, mondhatnám piss-take. Kb. 5 ilyen interjú-szerű promót csináltak hozzá és a Peter Jacksonoson kívül mind vicces volt.
