Igen, ezt én is tapasztaltam, ahogy elbeszélgettem más szülőkkel. Ebből kifolyólag jutottam arra is, hogy esetleg beleveszek egy összehasonlítást, hogy milyen mértékben változhatott a tájékoztatás, milyen hiányosságok maradtak még.
Azonban még mindig vannak olyan családok, akik valahogy kimaradnak ebből a rendszerből, bár már nem olyan gyakorisággal, mint 10-20 évvel ezelőtt.
Legalábbis ez az én meglátásom, remélem dolgozatommal is alá tudom ezt támasztani.
én kitöltöttem ha ez is számit ,azt azonbn el kell mondanom,hogy a testvéredhez viszonyitva ma már kicsit másképpen müködik az ellátás.. és a felvilágositás tájékoztatás rendszere.
Elnézést kérek, hogy közbeszólok a beszélgetésnek. :)
Baranya Fanni, negyed éves gyógytornász hallgató vagyok. Szakdolgozatom keretén belül kérdőíves felmérést szeretnék végezni a cerebral paresis gyermekes szülők tájékozottságáról betegséggel, kezelésekkel, illetve egyéb nekik járó juttatásokkal kapcsolatban. Nagyrészt inkább arra térnék ki, hogy a kezdetekkor mennyi támogatást, illetve segítséget kaptak.
A mi családunk is érintett a témában, tapasztalataink szerint a szülőknek igen szegényes a tájékoztatásuk (főleg a betegség, és a terápiás lehetőségek tekintetében). Az én nővérem születés közben sérült, oxigénhiányos, és súlyosan sérült értelmileg és fizikálisan is. Jelenleg 23 éves, nem beszél, mozgása szegényes, rengeteg kontraktúrája, deformitása van, járni nem tud így napjai nagy részét fekve tölti. Ahogy hallgatom szüleim történetét, úgy gondolom jelentősen befolyásolhatta ezt az, hogy Svábhegyről kikerülvén magukra maradtak, állandó elutasításba ütköztek, és maguknak kellett terápiás lehetőségek után keresni, minek az lett az eredménye, hogy nővérem csak 4-5 hónapos korától kezdett el kapni rendszeres terápiát.
Mindebből kifolyólag határoztam el, hogy megpróbálom szakdolgozatom ebből a témából írni. Nagyon megköszönném, ha szánnának rá pár percet (5-10perc), és kitöltenék, illetve ha tudnának segíteni, hogy kapcsolatba léphessek más szülőkkel, azt is nagyon megköszönném! Építő jellegű kritikát is elfogadok. :)
Igen, nagy lova van, azaz nagyobb, mint a póni, de nem az a batár nagy, amire csak létrával lehet felmászni. Akkora, hogy én kicsit nyújtózva érem el a hátát. Legalább is mikor fel kellett Erit tenni a hátára, jócskán fel kellett emelnem fejmagasságba.
Szóval érdemes úgy intézni a dolgokat, hogy előre essen?
Eddig én azt csináltam, hogy az ágy elé állítottam és hátralöktem, de nem igazán jó, mert nagyon élvezi a rugózást és direkte esik jó nagyokat.
Eri is pont így esik, a minap eset hatalmasat és ott a dudor a fején. Azonnal jegeltem és bekentem gyógykenőccsel, de többet nem tudok érte tenni. Biciklis bukóban mégsem járathatom álandóan.
A lovaglás fél-háromnegyed óra, egyenlőre a biztos ülés kialakítása a cél, de abszolut nem érzi, hogy bármi baja lehetne, olyan bátor, hogy két kézzel integet, elfelejt kapaszkodni. Nagyon élvezi. Szerintem már az is jó, hogy folyamatosan megy alatta a ló. Lesz olyan, hogy lovon törzshajlítás előre-hátra, forgás előre hátra, karika és labda gyakorlatok. Még csak 2 szer voltunk, de nagyon élvezi. Nekem meg a tenyeremből eszik a paci ;-), szereti az almát.
Sajnos az esés nekünk még nagyon-nagyon messze van, de a régi gyógytornászunk csinált vele gyakorlatokat. Szintén nagy labdán, ülve, oldalra billentette ki hirtelen. Az volt a cél, hogy már reflexszerűen tegye le a kezét.
Mi is úgy tanultunk esni, hogy a gyógytornász megbillentette a szivacson, aztán borult. De persze ki kellett nála alakítani azt a reflexet is, hogy amikor esik, ne csak térdre essen, de utána ha kell a kezét is tegye le, hogy ne az arcára essen. Nálunk már az is nagy szó volt, hogy előre felé kezdett el dőlni, mert korábban mindig azzal hozta ránk a frászt, hogy kizárólag hátrafelé volt hajlandó esni, mint egy krumplis zsák, a feje meg koppant egy óriásit. A mai napig csodálkozom azon, hogy egyszer sem kapott agyrázkódást, pedig esett néhány hatalmasat. Így, hogy a szivacson szándékosan úgy billentették, hogy előre felé essen, lassan megtanulta, hogy ebbe az irányba jobban megúszható az esés, és arra is nagyon hamar ráérzett, hogy először a térdére érkezzen. A kéz letételének reflexé válását meg úgy gyakoroltuk be, hogy hason ráfeküdt egy közepes (nem nagy!!!) méretű labdára előre kinyújtott kezekkel, én fogtam a derekát, aztán hirtelen meglöktem a labdával együtt amikor nem számított rá, és ha nem akart leesni róla, ki kellett magát támasztani a tenyerével. Ezt a játékot egyébként pont azért mert váratlan volt, hogy mikor lököm el, mindig nagyon izgalmasnak találta és élvezte!
attól függ mennyi idö és mit müvel a gyerekkel a lovon egy ennyi pénzért...
pethöben szivacs elé állitottuk a gyerekeket és ellöktük.. furán hangzik engem is meghökkentett annak idején, de igy tanultak meg elesni.. és persze nem durván löktük- nem is lehetett volna mert megállitani is csak egy gondolatnyi idöre lehetett öket.. és egy leheletnyi mozditás máris kibillentette öket az egyensulyból és borultak.
Tudnátok olyan feladatokat adni, mutatni, mondani, ami az esést segít megtanulni?
Kérdeztem a konduktorunkat, de azt mondta, ő nem ismeri ezt a technikát. Szóval hogyan segítsem őt abban, hogy ne úgy esen fejre, mintha egy bot esne, hanem csuklodjon össze és térdre, fenékre, hátra essen.
Most lovacskázunk, heti egy alkalommal, alkalmanként egy ezresért. Szerintetek ez elfogadható összeg? Milyen árak vannak?
Most értem haza, és nagyon nagy örömmel olvastam a válaszaitokat!! Köszönöm a sok jó tanácsot!
Nem könnyű helyzet, az biztos. És igen, én is erősen billegek hol egyik, hol a másik oldalra. Amilyen elánnal kiharcoltam neki annak idején, hogy oviba mehessen, most úgy esek át néha a másik oldalra, hogy legszívesebben nem is vinném. Valóban van benne egy adag abból is, hogy szeretném még védőburokban tartani, bár az eszemmel tudom, hogy ezzel csak elodázom a problémát. Igen, igazatok van, tuti, hogy ő ezt tudja, érzi és ki is használja. Megpróbálom megacélozni magam, és bevinni amikor csak lehet. Egyébként ő sincs sokat oviban, általában 9-re megyünk, és délben jön el. Tehát nem egy nagy idő. Nemsokára lesz a szülinapja, ilyenkor ők mindig buliznak, van torta, nagy ünneplés meg minden. Talán ez majd kedvet csinál neki. Februárban meg ugye farsang, aztán húsvét. Majd csak kihúzzuk valahogy nyárig. :-))
Tudjátok, nagyon megnyugtató, hogy nem csak nekem vannak ilyen dilemmáim. A családomnak már úgyis az agyára megyek - na és persze fordítva is. :-) ugyhogy nagyon örülök, hogy legalább veletek meg tudom beszélni a nyűgjeimet.
Most egyébként nagyon fel vagyok villanyozva. Ma voltunk délelőtt logopédiás-gyógypedagógiás fejlesztésen, délután meg Dévényen. Helga végre nem adta elő a szokásos nagy hisztit, egész szépen együtt dolgozott mindenkivel és nagyon meg is dícsérték. Megbeszéltük a gyógytornásszal, hogy a következő alkalommal kivesézzük, hogy szerinte nekünk milyen járókeret lenne a megfelelő, aztán megpróbálom megrendelni.
Megpróbálok az ovónénikkel is beszélni. Igazából egy szavam se lehet rájuk, mert eddig is nagyon türelmesek voltak, remélem kitart még a türelem addig amíg befejezzük az ovit. :-)
ez a külön felelös aki segiti integrált oviban még lehet,hogy bejön,, nálunk a suliban is volt ilyen kitalálva enikö felelös... elég rosszul hangzik, igy nevén nevezve- de eleinte valóban jól müködött mig kicsik voltak és a tantónéni kedvére mindent megtesznek és segitenek. késöbb nyüggé vált.és konfliktusok is lettek belöle.. aztán jöttek azok a gusztustalan felállások,hogy leszek a barátod ha ma én lehetek a felelösöd-mert annak nem kellett lemennie az ebédlöbe reggelizni pl vagy az udvarra. aztán a kitválasszon kérdésköre-melyik ujját harapja meg és a harmadik variációnál már tudta barátság ebböl ugy sem lesz... a yerekek fel nem fogták ésszel miért nem tudja begombolni a nadrágját, mikor a lábai furaságát tapasztalták csak a mozgásában.hogy miért kell fogni a kezét és haj utolsó vagy elsö lesz a lépcsönél az aki éppena felelös....
én ma már ugy látom nem jön be, noha nagyon szociálisan érzékenynek bizonyultak a gyerekekfrissen az ovi után...persze tisztelet a kivételnek- akadt olyan gyerek aki ha meglátott már ugrott is és odahozta a táskáját nekem...
sokszor eszembe jut miért is nem hagytam tovább a pethössuliban is a javaslatukat megvétozva-de aztán megnyugtatom magam,hogy akkor kiadják 12évesen és akkor már biztosan nagyon sokat sirtunk volna- most meg folyamatában hozzáedzödünk a nagyvilágzajához
Én is egyetértek az előttem szólókkal. Nekem is hasonló problémáim voltak, vannak. Eri hihetetlenül érzi, szerintem nálam is jobban tudja, hogy mikor tud befolyásolni egy kis "nem negyek ma oviba" műsorral.
Most a szünet után határozottan erőt kellett vennem magamon, hogy ne az járjon a fejemben, hogy még pár napot maradjon itthon. Próbálkozott, de határozottan elmondtam neki, hogy ovi van és kár a hisztiért, kár a veszekedésért, mert mindenképp el fogom vinni.
Eri egyébként csak délig jár és utánna sokat alszik, az ovi nagyon kifárasztja, kell neki a pihenés. Olyankor sokszor összerezzen álmában, dolgozza fel a délelőtt információözönét.
Én is azt mondom, hogy amit lehet, az oviban kell átélni, mert az iskolánál már nem lehet akkora beleszólásunk a rendszer működésébe, max rosszabb suliba küldik.
Nekem az is szerencsém, hogy a csoport vegyes korosztályú, tehát mindig van benne olyan kisgyerek, aki Erivel egy szinten van. A nagyobbak pedig élvezik, hogy segíthetnek neki, tehát ő nem marad ki semmiből.
Azt talán elmondhatnád az óvónőnek, hogy hagyják néha őt kicsit tovább játszani és ne pörgessék annyira körülötte is a napirendet. Az is jó lenne, ha lenne egy kisgyerek kijelölve, aki segítené őt, ez a többieknek is jó lenne, és a lányka sem maradna egyedül.
Egyébként pont most van erről szó a Kossuth rádióban, a Gyerekekről felnőtteknek-ben, akit érdekel, hallgassa meg a mai műsort a hangtárból.
Teljesen egyetértek Hópihével. A te fejedben dőlnek el a dolgok. Valószínűleg Helga is érzi benned a bizonytalanságot (nem valószínűleg, hanen biztos!!). És tényleg oviköteles 5 éves korára. Már hiányozni sem hiányozhat korlátlanul, nemhogy nem járni. Figyelj, nehogy gondotok származzon ebből! Biztosan nagyon-nagyon nehéz, de ebben szerintem az is közrejátszik, hogy borzasztóan ragaszkodsz hozzá, és burokban szeretnéd tartani a világ "rossza" elől. Nem lehet, hogy így van? Hidd el, amint érzi rajtad, hogy te TUDOD, hogy jó helyre viszed, meg fogja szokni. Engedned kell a köteléken. Nekem is sokszor a szívem szakad meg, ha arra gondolok, hogy mi történik Timivel az oviban. Amikor 1 hónapja feldőlt a székkel, napokig azon kattogtam, hogy miért nem voltam ott, hogy megöleljem, megvigasztaljam!:( Szörnyűek ezek a pillanatok, de meg kell lépni egyszer. El kell engednünk a kezüket, hogy egyszer megállják az életben a helyüket...:(
Máshova nem tudod vinni, ha nem szimpi az óvónéni?
Egyébként ha bevállalták Helgát, meg kell, hogy oldják a beszoktatását, stb... Kell, hogy foglalkozzanak vele többet is, ha igényli.
iiigen ismerem amiröl beszélsz anyai sziv megszakad ésa gyerek otthon marad föleg,mert neked sem terhes a jelenléte és amugy is otthon vagy- de kell egy kis gyengéd eröszak- most csak kicsit sir és te is kicsit de az iskolában akkor nagy sirás lesz mindkettötöknek ha akkor tapasztalja meg a valódi világot maga körül.ami piszkosul kegyetlen tud lenni. és képtelen lesz a tanulásra koncentrálni..
ezentulmenöen 5éves kortül gondolom tudod kötelezö intézményesitett rendszerbe járni- az egy dolog,hogy megvonják a családi pótlékot de a gyámügy is bekapcsolodhat a kérdéskörbe..és ha az adminisztáció lassu akkor is megtalálnak.. nekem 6éves elmult amikor megkaptam a közjehyzöi levelet,hogy legyek szives igazolást bemutatni hová jár a gyerek,mert nem találják..és ha nem tudok felmutatni valamit megteszik a lépéseket..
talán probálkozz kevesebb idövel.. vidd korábban- amikor még kevés gyerek van. a gyeses mamák mindig késöbb hordják be a gyerekeiket mire a kicsivel is elkészülnek.. mire beérkezik az egész csapat nagyjából fél9- kilenc közé akkorra már el is viheted..
ha az ovonéni rugalmas és bevállalós vagy az igazgatónö is bevonható vagy a dajka...egy a lényeg,hogy elkezdjen egy felnötthöz kötödni vagy járj be vele egy kicsit te is..
amikor minden gyerek bennt van sem kell feltétlenül elhozni hanem csacsoghat a konyhásnénivelbárkivel-- aki még ott van.. meg kell,hogy találják neki a megoldást a beszokásra- hogy jobban érezze magát.... és akkor még mindig nem kötlezö szeretnie- közben szokja a klimát is... tavasszal ugyanezt az ovi udvarán is el lehet játszani.. ülsz egy széken csak a közelben és elöbb utobb felizgatja öt a sok érdekesség... és arréb megy töled... aztán lehet nemlátható helyen várakozni csak tudja,hogy ott vagy.. és meg kell erösiteni öt abban,hogy az ovoda klassz dolog és mindenki jár dolgozni az ö munkája ovodásnak lenni ,és ami történik vele elmeséli majd neked és a történetei alapján te átélheted milyen jó is volt neked ovodásnak lenni az emlékeidet felidézed és most neki mennyivel jobb,mert annyit változott a világ... és általa te kétszer lehetsz ovodás-mert eljátszhatod a fejedben...és ehhez ö segitett hozzá és boldoggá tett... az érzelmeire hagyatkozz...
és ne félj az ovitöl te sem,mert a te kivetitéseidet prezentálja majd neked...
szóval fel a fejjel- tudom nagyon nehéz megéltem 4szeresen...de megoldottam,hogy csak a kötelezöt voltak bennt a gyerekeim.. délig.
kivéve a pindurt,mert a pethöbenrábeszéltek,hogy náluk a délután sem az alvásról és uzsonnáról szólaztán mehet mindenki ahová akar, hanem délután is van mozgásfejlesztés...
bátorság gyöngyös. és ha te fejben eldöntötted,hogy ovodás lesz és nem félted akkor tudod vele ezt jól kikommunikálni,hogy oviba járni jó.. és ha probléma merül fel akkor is majd mellette állsz és segited öt..
az én kislánykám a pethös védöburkaiból került ki a világi iskolába--szerencsére jó pedagogusokhozkerült azokhoz kötöidik.. a gyerekeket meg kell élnie ha tetszik ha nem, de itthon kap olyan nyugalmat és kiegyensuyozottságot,hogy az megerösiti a tulélésre, és rögtön megbeszéljüka negativ élményeket.. aztán ö is mosolyog csak-és kezdi megismerni megtapasztalni a világ nemcsak mosolygó kedves felnöttekböl áll hanem rémes gyerekekböl is..és hát nálunk szerencse de dea nagyok történeteiböl és problémáikból képes kihallani,hogy ami negativ inger éri nem azért van,mert ö más-, éss lassan megérti azt is mindig van akibe bele akarnak majd rugdosni,hogy levezessék a másokon a savanyuságukat...
legutobb a téliszünet elött adodott a konfliktus az egyik pedagogustól kapott ajándékot... mire a társai közöltékvele ,hogy nekik nem is kellene és ö csak azért kapott mert soró.... aztán pár nap mulva bevallották,hogy nagyon irigykedtek ezért....
Hát igen. Engem az zavar a legjobban, hogy már három éve próbálunk beszokni az oviba, nagyjából sikertelenül. A beszoktatás normál esetben egy-két alkalommal sírással jár, aztán a gyerkőc megszokja a közösséget, és örömmel megy. Na nálunk ez a pont kb. 2x jött el eddig, örültem is nagyon, de ez a fellendülés mindkét alkalommal csak pár hétig tartott. Aztán kezdődött minden előlről. Az utóbbi időben megint reggel hányingere volt, sokszor még hányt is, sírt és könyörgött, hogy ő nem akar oviba menni, mert nem szeret ott lenni. Persze én beviszem, ott újra csak ez megy. Aztán pár nap és beteg is lesz. Azt hiszem Hópihe teljesen igazad van, én sem tudok másra gondolni, mint hogy részben pszichés is a dolog, inkább megbetegszik, mert akkor otthon maradhat.
Ami az edzést illeti, ő gyakorlatilag az első perctől kezdve beteges, ahogy csak megszületett. Ebben persze szerepe volt annak is, hogy ahányszor csak bementünk a kórházba vizsgálatokra, vagy tornára, mindig többen jöttünk haza. Egy-két baci vagy virnyák mindig rá akasztotta magát sajnos. Mondták a korán, hogy valószínűleg 6-7 éves koráig egyfolytában beteg lesz. Nem akartam elhinni, de az elmúlt évek bebizonyították, hogy tényleg így lett. Ráadásul Helga nem csak szimplán náthás, vagy csak köhög, nála minden betegség nagyon hamar átmegy durva változatba. :-(
Szerencsére most már "csak" a légúti bacikkal kell küzdenünk. Az emésztőrendszeri problémákat öt éves korára végre legyűrtük, a veséjével is gond volt amikor született, azt is sikeresen "elnőttük".
Nálunk az jelenti az óriási sikert, hogy az utóbbi egy, másfél évben már egyre többször fordult elő, hogy durvább gyógyszerek nélkül, a saját kis szervezetére hagyatkozva is meg tudott gyógyulni. Korábban ez nem volt jellemző. Ebben volt többek között óriási szerepe a folyamatos homeopátiának.
Nyáron mondta először a doki nénink, hogy végre alakul az immunrendszere, mert úgy leküzdött egy kombinált betegséget (egyszerre szedett be egy vírus plusz egy baci fertőzést amire egy hét után kijött rajta még egy tüszős mandi fertőzés is), hogy nem kellett kórházba mennünk. Nagyon rémisztő volt, mert egy héten át tartott a láz, de végül ő volt az erősebb, és szépen legyűrt mindent. Igaz mire vége lett én borultam ki testileg-lelkileg.....
Visszatérve az ovira, nem tudom, hogy ha három év után is ennyire utál menni, akkor van-e egyáltalán értelme ennyire erőltetni? Tudom, hogy kellene a közösség, de mit csináljak, ha egyszerűen nem tart rá igényt? Abba meg bele se merek gondolni, hogy ha így áll a dolog, mi lesz az iskolával? Én ott látom a legfőbb bajt, hogy a Helga ovónénije, bár egy hatalmas szívű, jóindulatú és nagyon aranyos nő, alapjában véve egy nagyon impulzív alkat, és a csoportban is állandóan felfokozott a hangulat, a légkör nem nevezhető éppen nyugodtnak. A gyerekek között van egy-két viselkedés zavaros kis zsivány, akiket állandóan fegyelmezni kell. A lányomat pedig aki amúgy is nagyon érzékeny, és totálisan felveszi a környezete hangulatát, teljesen kiborítja ez az állandóan feszült, nyugtalan légkör. Az is nagyon zavarja, hogy senkinek nincs türelme vele leülni játszani. Persze, ennyi idős korban az a normális, hogy össze-vissza jönnek mennek, bekapcsolódnak egymás játékába, de az én lányom aki ezt nem tudja előadni, a legtöbb játékból kiszorul. Vagy egyszerűen nem is engedik, hogy bekapcsolódjon a játékukba. Ő kudarcként éli meg az ovit, és nem érzi ott jól magát. Mit lehet ilyenkor tenni? Pedig itt még nem is csúfolják. Az iskolás korú gyerekek már sokkal "kegyetlenebbek" egymással. Ha itt nem tud beszokni a közösségbe, mi lesz a suliban? Egyenlőre tanácstalan vagyok, hogy kezeljem ezt a problémát. Voltam vele tavasszal pszichológusnál is, pont emiatt, ő akkor azt mondta, hogy szerinte a lányom még nem értett meg az ovira, hiába múlt már el öt éves. A vigyem csak és hagyjam ott, majd csak megszokja módszer pedig nem jött be. Na itt állt meg a tudomány nálam. :-((((
lovaglásról jut eszembe,hogy kérdezted. a pethös kölyköket kihordják lovagolni busszal a közeli lovardába.tavaly már baromira felemelték az árakat ,-lehet,hogy azóta a drágaság miatt nem volt már igény rá.. érdeklödd meg..
de jó szivvel ajánlom neked is kikapcsolodás lehetne és télen is müködik szabadban -alaposan be kell öltözni aztán a lovon dolgozni már ugysem fázós
ahová mi is jártunk a fecskelovas klub. Jáger Éva a vezetöje öt keresd
ezen a fotón a szöke hölgy- fantasztikus asszony. imádja a lovait- de nagy a szigor feléjük,hogy probléma mentes legyen a lovagoltatás.. therápiás lovaglást is csinál van erre külön lova- még te is kedvet kaphatsz,és lovagolhattokegyütt is.illetve egy idöben amig a fiaddalfoglalkoznak neked is van modod lóra ülni..most nem tudom mekkorák a költségek , de nem a lovagoltatásból akar meggazdagodni az biztos..
a dolognak két oldala van szerintem.. az egyik,hogy az ovodában is van egy sajátos klima -fóla amit meg kell szoknia- erre minden kisgyerek reagálhat azzal,hogy eleinte köhécsel vagy dhthás lesz- amikorra megszokja ezt a klima váltást abbamarad mint minden más kisgyermeknél is... és csak akkor döl ki amikor valami erös virus bekerül és végighasit a társaságon mindenkit lebetegitve enyhébb erösebb lefolyással..
a másik oldala pszichés tényezö- a kiköhögöm magamból a világot, beteg vagyok tartozkodjatok távol tölem nem mehetek-mert beteg vagyok felállásban- amikor tudatosul benne,hogy neki ott jó és helye van a közegben a tünetei is megszünnek...
természetesen a másik nézöpont meg az,hogy a beteg vagy betegnek tünö gyerek ne járjon közösségbe,mert befertözia többit is...és puffognak azokra a szülökre akik egy kis köhögéssel bemerészkednek a gyerek közösségbe..
neked kell eldöntened mennyire beteg,bágyadt vagy élénk-jókedélyü e a tünetei mellett
és aszerint vinni vagy nem vinni...
a jelenséget most magamon is ismételten megfigyeltem...azokon a napokon amikor dolgozni megyek folyik az orrom és köhögökis olykor- szoknom kella klimát fizikailag szellemileg és lélekbenis .. mikoritthon vagyokszabadnapon nem köhögök nem folyik az orrom.. olyan nátha meg nincs ami csak a hét bizonyos napjain jön elö
én elsökörben természetes utat javasolnám.. sóporlasztás,párásitással.. feloldja a váladékot és könnyebben kitudja köhögni.. éjszakára meg alaposan beöltöztetni és rányitni az ablakot a hidegszabadlevegö kezelés is hatásos..
patikában salvusvizzel feltöltöd a párásitót és nyomod...
Végre nyugi van, kezembe vettem egy jó könyvet, nem bírom letenni... Még élvezem a csendet, aztán visszasírom az együtt töltött napokat:)
El is felejtettem felhívni a homeopátiás vonalat. Én nem fognám otthon a helyedben Helgát, kalitkába zárni szerintem nincs értelme. Mindenképp találkoznia kell előbb-utóbb a vírusokkal, bacikkal. Ez nálunk előbb ment végbe, mert pici korától mindent hazahozott a nagy tesó. (megjegyzem erősebb a gyenge tüdejű lányom, mint az egészséges fiam).
Most veszem először észre, hogy keményebb lett. Eljön nálatok is az ideje!! (még tavaly télen sem gondoltam, hogy nálunk is bekövetkezik)
Bár, azért hozzáteszem, a koraszülött kicsik esetében nem tudom, mást kell-e alkalmazni, ha már megnőttek.
Bezs, mi most vagyunk túl egy ugyanilyen huruton. Láz semmi, köhögés csak reggel és este, egyébként semmi, nátha alig. De akkor Helga is majdnem megfulladt, pedig ő aztán tud erőből köhögni, mégsem használt semmit. Egy hétig nekünk is csak köptetőt meg a szokásos dolgokat írta a doktor néni, aztán egy hét után miután semmi nem javult, kaptunk antibiotikumot. Utána még köhögött pár napig, de az már semmi volt a korábbiakhoz képest, aztán végre valahára tegnap már semmit nem köhögött. Felénk ezeknek a hurutoknak a nagy részét most az A vírus okozta, és több kisgyerek kórházba is került tüdőgyulladással. A doki néni mondta, hogy az a furcsa az egészben, hogy a köhögésen kívül az ég világon semmi tünete nincs a dolognak, még csak nem is lázasak a gyerekek. Én egyébként nagyon homeopátia párti vagyok, de most az ünnepek miatt egyrészt nem volt itthon a doki nénink, így beszélni sem tudtam vele, (vagyis nem tudom, milyen szer használt volna neki) másrészt van egy határ nálam, ami fölött mindenképp a hagyományos orvoslást választom, a homeopátiát csak támogatásként adom.
Szerintem mindeképp nézesd meg mégegyszer, nálunk sem múlt el a dolog sajnos antibiotikum nélkül.
Az a baj, hogy bár a legtöbb légúti panasz nálunk is egyszerű vírusfertőzéssel indul, de Helgánál nagyon hamar rájönnek a bacik, és akkor már nem tudjuk megúszni az antibiotikumot. :-(
Nálunk az a gyakorlat, hogy első körben ha csak nem teljesen egyértelmű a dolog, a doktor néni nem ad antibiotikumot. Általában 2-3 nap múlva úgyis kiderül, merre megy tovább a dolog, és csak akkor ad. Hát most kellett.
Én most abban vagyok dilemmában, hogy január, februárban vigyem-e egyáltalán óvodába. Szeptember óta egy hetet nem bírtunk egy huzamban végig járni, mert ahogy bementünk, pár nap után azonnal beteg lett. Már nagyon tele van a púpom, mert ilyenkor sokszor a kezelésekre sem tudom elvinni, ami nekünk sokkal fontosabb, mint az óvoda. Nem tudom mit csináljak. Mivel ő egyke, neki pláne kellene a közösség, meg a gyerek társaság, de már teljesen kiborulok attól, hogy állandóan beteg. Szerintetek jól teszem, ha tavaszig inkább itthon tartom?
Én is első körben a gyógytornász véleményére hallgatok, és az ORVOSUNKÉRA. Nekünk is egy van, épp azért, amit Hópihe írt. Megpróbáltuk megtalálni azt, akiben megbízunk. Egyébként minden orvos mást mond, minden orvos máshogy csinálná... Arra te mész rá, ha mindenkit meghallgatsz, hiszen laikusként hogyan lehetne eldönteni, hogy melyik a jó megoldás??
Tanácsot szeretnék kérni tőletek: Timi már 1 hónapja nagyon hurutos. Csak éjjel köhög, de majd megfullad a rengeteg huruttól. Köptetőkön túl vagyunk. Homeo bogyót nem találok rá (bár felhívom a vonalukat, ha így eszembe jutott), mivel csak éjjel köhög. Teákat nem issza meg. Furcsa, mert pár nap alatt be szokott lázasodni, ha köhög, most szerencsére semmi. Csak olyankor kap antibiotikumot, és elmúlik. Mit tegyek? Nincs ereje felköhögni, az a baj. Nézem a jó oldalát: azért nem lázas, mert erősödött a szervezete... Mit tehetek még??
a pethöben a laboros Ica (igy hivja mindenki) vele beszélj babakocsi kérdésben,majd ök elintézik neked a papirhalmazt és ha megérkezik a kocsi ott fog várni téged az is a pethöben.
minden doktor kicsit másképpen tapasztalt vagy vélekedik, ezért nem biztos,hogy érdemes szétforgácsolnod magad,mert mindenki mást fog mondani, és te omlassz össze,hogy melyiknek higyj és mit fogadj el illetve mit válassz a gyerekednek... a csoportban levö konduktorokkal beszélj ök látják a gyereket nap,mint nap , régen az oda feljáró rendelö aktuális orthopédusnak is segitettek megbizhatóan milyen segédeszköze legyen a gyereknek.
ezt a nem csontosodott gerincet nem igazán értem.nyitott kicsit?
gyakran van egyhelyben topogás ! ne csüggedj.!soha nem mulhat el a remény benned-mert akkor milyen pozitiv hullámokat adsz át a gyereknek..tudom én könnyen jártatom a szám, de hidd el tapasztalatból beszélek megjártam a hadak utját- az "élet küzdés maga"
----------------------
boldogabb uj évet kivánok reményekkel ,energiával telit mindenkinek!
Régen jártam itt ez igaz,mert nagyon összejött minden sőt kimondom decemberre kicsit ki is borultam.
Összejött szó szerint minden amitől féltem:kiderült hogy Bence hátába van egy görbület(röntgen szerint nem csontosodott)de ez most teljesen gátolja a továbblépésbe ugyhogy egyhelybe "topogunk".
Februánba pedig folyt.köv. elmegyünk Pécsre az Illés Professzorhoz hogy megnézze meg mondjon valamit hogy hogyan tovább....Az tudom hogy addig nem fog tovább lépni amig a hátával nem csinálunk valamit.Most lehető legjobb az uszás és a lovaglás lenne!Valaki aki Pesti nem tud valami jó lovaglási lehetőséget ami ilyenkor télen is működik?????
Most a Petőbe üllőkorzettet csináltattak neki igazából ez azért nem tul jó neki mert ő az a gyerek aki nem szeret nagyon egyhelybe maradni.
Ez az ABDA-i elérhetőség engem is érdekelne ha megtennéd Bezs elküldenéd nekem:turbucz.aniko@gmail.com címre!Van honlapjuk is akkkor azt is légyszi!!!Biciklit szeretnék meg babakocsit nézni.Köszi
Decemberbe voltunk egy esettanulmányon a petőbe ahol a Mező doktor volt jelen ő tartott a gyerekeinkről jellemzést(én kértem hogy nézze meg a hátát)ő ott röviden annyit mondott hogy szerinte a bokasínjét kell lefixálni akkor szebb lesz a menése(eddig mozgobokás sínje volt).Most lefixálták(megjegyzem szerintem igy sem megy szebben és a háta sem lett szebb),ennyit az orvosokról.....
azt gondolom,hogy akik ezeket a rendeleteket hozzák nem láttak még gyereket sem, nemhogy olyan sérültet akiböl a fejlesztések és asegédeszközök meg az idö faktor is számit persze hoztak olyan eredményt,hogy azt mondják megérte,mert késöbb dolgozó aktiv vált belöle... a tajgetoszi elméletet ugye nem alkalmazhatják, de amit lehet és ahol csak lehet meghuzzák a határokat vagy hallgatnak róla.
a pethö is használja a bokában bukó sineket, de kell hozzá egy olyan állapot amikortólazt irjákfel.. nekünk is elöször a merev sinünk volt. lbtt nem kell tulfényezni anno a sallust is is ök furmánykodták ki a pethöböl.és nem készitenek olyan jó cipöt mint a sallus..söt a pethöben is trükkösen a rugalmasság álcája alatt kapkodják a betegeket, ugy kell ülön kikérni a beutalót ha máshol akarják csináltatni és nemnáluk és erröl illik nem reklámot csinálni.
te kapsz magasabb családi pótlékot pl???
lehet,hogy olyan neurologusod van akinek rutinja van esetlegesena kis sulyu ujszülöttek egészséges koraszülöttekröl de a valóban sérült kisbabákés a velükjáró kapható dolgokban már nincs jártassága, ugyanigy az orthopédus is.
amit lehet ki akarnak huzni szülöizsebböl, ami nem is lenne probléma ha mi ezt direktben kivánnák a gyerekeinknek zongora óra és balettóra helyett..
Nekünk az eszközfelírásról nagyon jó tapasztalataim vannak. Legutóbb is felírt 2 féle sínt, a babakocsit, kondit, szandit, ülőfűzőt. Nekünk is olyan sínünk van, ami hajlik bokában, térdben pedig lehet rögzíteni fixre, de lehet hajlítani is. Nekünk egyenlőre a fix működik...
A nyomonkövetéssel én sem vagyok megelégedve. Nagyon jó az ortopédorvosunk, de ő ugye csak ortopéd... Timi nem neurológiai eset, így neurológusunk sincs, aki összefogná a dolgokat. A koraszülöttön feküdt, mint spec. eset anno, így lehetne menni utógondozásra, talán az volt a legjobb, de nem voltunk 2 éve, mert ők azok, akik fel vannak háborodva az optimizmusomon, hogy a lányom feláll a tolószékből. "Nem értem, honnan ez a fene nagy optimizmus"- szó szerint ez hangzott el a főorvos szájából.
Én azt sem értem, hogy aki tényleg nem tud elhelyezkedni a sérült gyermeke mellett, miért nem éri meg jobban minimálbért adni?
Engem is felháborít, hogy a jogszabályokról én világosítom fel az ezzel foglalkozó szakembert, és hogy nekünk kell kijárni, hogy milyen fejlesztés, kezelés létezik még, amit érdemes lenne kipróbálni...
Nekünk az ismerősök "dobták össze" a járógépünket. Crocodile Walker, ez kb. 250ezer kiegészítőkkel. Nekünk nagyon bejött.
Küldöm a nap folyamán az elérhetőségeket privátban!
Nem tudom ez máshol hogy van, de nekem sajnos mindenért úgy kellett könyörögnöm. A spéci cipőt, a járósínt is úgy kellett kijárnom neki, hogy ne kelljen műteni az achillesét ha nem muszáj. (Szerencsére nem is kellett.) Az akkori gyógytornászunktól hallottunk az LBT Kft-ről, meg hogy létezik náluk speciális bokamozgatós járósín is, ami sokkal jobb lenne nekünk, mint az a fajta amit pl. a Pethőben is használnak. Az ő segítségével nagy nehezen találtunk egy olyan ortopéd orvost aki nem csakránézett a gyerekre, hanem normálisan megvizsgálta, megröntgeneztette, és hajlandó volt felírni is azt, amire szüksége van. Ja, és a környékünkön ő volt az egyetlen ortopéd orvos, aki hallott már erről az eszközről, mert a többi azt sem tudta mi ez. A járókeretet szintén úgy sikerült felíratnom, hogy a kórházba ahová gyógytornára is jártunk, a tornászunk szólt át az ortopédiára, hogy jó lenne, ha végre felírnák, mert használnánk. Vagyis az is csak hátszéllel lett meg. Ha a sokat tapasztalt gyógytornászaimnem segítenek,nemtudom mi lett volna velünk. Tőlük hallottunk a Kmeth Béláról is, az első cipőjét ő készítette. Az LBT Kft-ről meg anno én meséltem a járósín kapcsán a neurológusunkkal, a címüket is én adtam meg neki. Becsületére legyen mondva neki annyira megtetszett a bokamozgós sín, hogy felvette velük a kapcsolatot. Azóta már ott tart a dolog, hogy lejönnek a megyei kórházba havonta 2x Pestről, ugyhogy a swash-ért már csak oda kellett elmennünk, ami nem kis könnyebbség.
Annak is én jártam utána, hogy három éves kora után kaphat közgyógyra pelenkát. A neurológián miután rákérdeztem, szó nélkül ráírták a papírjára, hogy jár neki, de ez alapján ugye a háziorvos írhatja fel, akinek fogalma sem volt róla mit és hogyan kell felírni, mert ilyen esete még nem volt. A férjem nyomozta ki, hogy melyik cég gyártja, mi kértünk tőlük termékmintákat is. Igaz utána a doktor nénink nagyon megköszönte, hogy segítettünk neki.
Amikor anno felvetettem, hogy jó lenne valami járás segítő, azt mondták van, persze, Atlas walker 640.000,-Ft-ért zsebből, mert a tb nem támogatja. Köszi. A swash-t is tudták, hogy kell neki, de mivel drága, és arra van tb támogatás, nagyon szigorú feltételei vannak a felírásnak, így másfél évet vártunk rá mire megkapta. Nekem összességében nagyon rossz véleményem és tapasztalatom van mind a nyomon követésről, mind az állami fejlesztésről. Ha magán úton nem tudnám őt vinni mindenhová, a többiért meg nem verném a tamtamot, vagy nem járnék utána a lehetőségeknek, semmi nem lenne a gyerekemből.
Egy dolgot nem értek igazából. Bocsánat, de most anyagi szempontból fogom nézni az egész helyzetet, mivel szerintem az állam sem gyerekekben, hanem csak forintokban gondolkodik, ha róluk van szó. Szóval azt nem értem, miért nem éri meg az államnak az, hogy ezeket a gyereket a lehető legkorábban, minden maximális lehetőséget megadva próbálja meg segíteni és fejleszteni amennyire az állapotuk engedi? Mert sokuk így mire felnőne, képes lenne önálló életet élni, vagy egy megfelelő munkahelyen dolgozni, és nem lennének rászorulva az állami segélyekre meg támogatásokra, ami hosszú távon óriási spórolás lenne az államnak. Na de mindegy, nem bosszankodom tovább…. Sajnos nem tudom megváltani a világot, pedig nagyon szeretném!!
