1512-ben elfoglalták, 1515-ben a kasztíliai korona része lesz. De érdekes módon nem integrálják teljesen a kasztíliai adminisztrációba, hiszen pl. a navarrai királyi tanács még sokáig létezik, párhuzamosan a kasztíliai királyi tanácssal.
Ez valóban így van. Kvázi az "ősi törvények és előjogok". annyira ragaszkodtak ezekhez a hagyományokhoz, hogy pl. Franco alatt a kiemelt és fontosabb törvényeket, alaptörvényeket (ley, ley orgánica del Estado) is fueroknak hívták, bár modern jog számára már értelmetlen fogalmak voltak.
Ha meg egy asturiasit kérdezed meg, akkor ők azt mondják, hogy azok voltak a legjobb katonák a terciokban. Egy biztos, nagyjából 150 éven keresztül a spanyol gyalogságnak verhetetlen híre volt. Rocroi (1643) az lesz majd a mitikus választóvonal.
Nem mintha Rocroi előtt nem verték meg volna a spanyol sereget, csak az nem fordult elő, hogy ne tudtak volna felemelt zászlóval, szervezetten kvonulni a harcmezőről. Rocroinál meg miután bekerítették őket és nem voltak hajlandók megadni magukat és pár rohamot visszavertek, Conde hozatta a francia ágyukat és kitömte őket ólommal. Függetlenül, hogy navarrai, extremeno, asturiasi, büszkeségnek és kitűntetésnek érezték, ha első sorban lehettek golyófogóként. Picit más volt akkor a mentalitás...
A pestist terjesztő vírusok (vagy baktériumok) a nedvesebb éghajlaton állítólag virulensebbek és jobban szaporodnak, mint szárazabb éghajlat esetén.
Persze az is meglehet, hogy egyszerűen a sűrűbben lakott területeken tudtak, hatékonyabb "munkát" végezni.
Esetünkben a kettő (mármint a nedvesebb és a sűrűn lakottabb) egybeesik, mégpedig Nyugat-Európa bizonyos régiói (Észak-Franciaország, Németalföld, Rajna-vidék, Észak-Itália).
Tu escribes: "Máshol meg azt olvastam, hogy a XVI. századi spanyol hadseregben a navarraiak voltak a legjobb, legtehetségesebb parancsnokok? Ennek van valami alapja vagy csak egyszerű mende-monda?"
Inkább az utóbbi. A spanyol birodalom legkeményebb és legkiválóbb katonái Extremadura tartomány földjén látták meg a napvilágot. Az Indiákat meghódító conquistadorok nagy része is közülük került ki.
jav: XIII. Lajos mégis felvette, és 1620-ban kijelentették, hogy a Navarrai Királyság Franciaország elszakíthatatlan része. Egészen 1791-ig felvették, bár nem használták a címet a mindenkor francia uralkodók, a forradalom és a restauráció után azonban ez valahogy elsikkadt. Érdekesség, hogy ma Fro-ban a baszkok és úgy általában a navarraiak el nem ismert kisebbség, míg Spanyolországban az egykori Navarra területén létrejött baszk államok széleskörű autonómiát élveznek. Bár ez megint messze vezetne, ha belemennénk, milyet is:)
Inkább legyen akkor 2 évszám, amihez köthető: 1512 és 1589
A túlnyomórészt baszkok lakta kis Navarrai Királyság a eredetileg a Pireneusok két oldalán feküdt. A 12. századtól kezdve francia eredetű dinasztiák uralkodtak ott (d'Artois, Capet, d'Evereuax, Foix). Uralkodóik általában valamelyik francia vérbeli hercegi ház fejei is voltak egyúttal (lásd Évreaux hercege, Fiox grófja stb). Katolikus Ferdinánd a félsziget egyesítésének a lázában szemet vetett a Pireneusok déli lábánál fekvő, ún. baszk-navarrai részre, és 1512-ben el is foglalta, bár érdekes módón nem Aragóniához, hanem Kasztíliához csatolta(1515-ben). Az északi maradék állam elvi függetlenségét egészen 1589-ig megőrizte, amikor is Bourbon Henrik navarrai király a Valois-ház kihalása után megörökölte a francia trónt is. Onnantól kezdve IV. Henrik néven francia és navarrai királyként uralkodott. Fia, XIII. Lajos már fel sem vette a navarrai királyi címet, így gyakorlatilag a beolvasztás hivatalos kimondása nélkül is megszűnt jogilag önálló államnak lenni.
A források többsége szerint az elmegyenge az igaz. (Ez valamivel több és súlyosabb, mint a perverz szadista, de adott személynél ezt is magában foglalta.)
Az összeesküvő nyalka hős inkább az opera figurája
"a XVII. sz. első fele tehát valóságos demográfiai katasztrófával ért fel Spanyolországban. "
És a XIV. század?
A XIV. századi nagy pestisjárványok, főleg az 1347-1349. évi tudjuk, hogy milyen óriási pusztítást okozott Nyugat-Európa nedvesebb éghajlatú részein. Egyes régiókban a népességcsökkenés elérte a 75 %-ot is.
Mi volt a helyzet a jóval szárazabb éghajlatú Hispániában?
Don Carlos trónörökös (II. Fülöp fia) kivégzésének okairól, körülményeiről mit tudtok?
Az egyik könyvben azt olvastam, hogy apja azért végeztette ki, mert perverz, aberrált természete miatt alkalmatlan volt az uralkodásra (állítólag örömét lelte az állatok és emberek kínzásában), míg más forrásban azt olvasom, hogy összeesküvést szőtt apja ellen.
Ha már szóba hoztátok Navarrát, én úgy emlékszem rá, hogy önállósága valamikor a XVI. sz. folyamán szűnt meg, amikor is a spanyolok és a franciák fölosztották egymás között. Pontos évszámot nem tudtok?
Máshol meg azt olvastam, hogy a XVI. századi spanyol hadseregben a navarraiak voltak a legjobb, legtehetségesebb parancsnokok? Ennek van valami alapja vagy csak egyszerű mende-monda?
V. Károly nem számolt fel jogiéag semmit, a korlátozások is papíron maradtak. Erre a legjobb példa fia, II. Fülöp esete Aragóniával és Antonio Pérezzel. Antonio Pérez egy rendkívül érdekes figura. Egy udvari írnok törvénytelen fiaként futott be rendkívüli pályafutást a 16. századi Spanyolországban. Rendkívül jó iskolázottságának, és tehetségének köszönhetően már fitalaon a Consejo de Estado első titkára lett, azaz tulajdonképpen olyan államminiszter rangú, polgári származása ellenére. Legfőbb támogatója Fülöp udvarában dolgozó két ellentétes párt, az ún. "béke párt" vezetője, Ruy Gómez da Silva, Éboli hercege. A fiatalúr azonban a források szerint kicsikét túl sokat akart. Könnyen megvesztegethető volt, és a vizsgálatok szerint keményen benne volt a keze az Alba-párt által támogatott Don Juan de Austria titkárának, Juan de Escobedó-nak a megöletésében. A rossz nyelvek szerint ráadásul viszonya volt Éboli hercegnőjével, akire pedig a királynak is fájt a foga:) Mindenesetre perbe fogták, és bebörtönözték, csakhogy onnan Aragóniába szökött, és a Justicia Mayor (tk. aragón alkirály) joghatósága alá helyezte magát. A fennálló jogrend szerint aki ezt teszi, a fölött maga a király sem ítélkezhet, sőt, még csak el sem fogathatja, amíg a Justicia Mayor másként nem rendelkezik. Ez csak az egyike az aragón kormányzat egyik, akár a királyi döntéseket is felülbíráló jogának (fuero-knak nevezik ezeket). Fülöp pedig tehetetlen volt éppen emiatt. Ezért egy olyan szervet keresett, amely szupranacionális jogkörrel rendelkezett, azaz mindenféle előzetes beleegyezés nélkül is intézkedvet bármelyik királyságában, és meglepő módoj iylen csak egy volt: az inkvizíció. Ezért ezt próbálta meg felhasználni Pérez elfogatására. Erre azonban az önérzetes aragónok lázadással reagáltak: Fülöp az ő nézőpontjuk szerint kikerülte és megsértette ősi jogaikat. A lázadást bár leverték, de Pérez a hugenotta Navarrába, majd Angliába szökött, ahol királyi kegydíjon tengődve élete hátralevő részét sértettségében II. Fülöp és a spanyol királyságok befeketítésének szentelte. Ennek a folyománya a Las Relaciones című könyve, amit a protestáns angolok, hollandok, és az ősi ellenség, Franciaország is agyba-főbe terjesztett mindenhol. A könyv hatását mutatja, hogy a kora újkor Spanyolországról a köztudatban, és egyes elvakultabb részlehajló történésznél is, máig élő kép a komor, sötét és elnyomó országról, ennek a könyvnek köszönhető. Ezt nevezi a szakirodalom "fekete legendának".
Egyszóval: még 1590-ben is olyan jogai voltak Aragóniának, amit még a központosított államszervezet megalkotója, a keménykezű II. Fülöp sem tudott átlépni annélkül, hogy fegyveres felkelést nem szított volna ezzel.
Így igaz. IV. Konrád 1254-ben meghalt, utána gyakorlatilag interregnum volt a császárságban. Különböző ellenkirályok után 1257-ben a birodalmi rendek - biztos ami biztos alapon - mindjárt két királyt is választottak: a pápa támogatta Richard of Corwall-t, a legendás Földnélküli János kisebbik fiát, illetve X. Alfonzot. Az utóbbi 1257. április 1-jén fel is veszi a németr-római birodalom királya címet, amit visel haláláig, eltekintve attól az apróságtól, hogy soha nem járt új "országa" területén, illte attól is, hogy időközben mindekttőjüket trónfosztottnak nyilvánították, és 1273-ban I. (Habsburg) Rudolf lesz a király.
A forrásod itt téved: 1. nem spanyol császár, hanem német-római király 2. német területen sem császár, hanem csak király, ugyanis nem koronázzák császárrá soha.
Kasztília és León 1230-ban lett véglegesen perszonálunió, de ez még nem jelentette az egységes Spanyolország megteremtését, hiszen Aragón (Catalunyával együtt) külön királyságot alkotott, délen pedig nagy területeket birtokolt a granadai mór emirátus.
Lehet, hogy az én angol tudásom a gyenge, de szerintem a szöveg azt írja, hogy X. Alfonz 1257-ben a Szent Római Birodalom, azaz a Német-Római Birodalom császárának óhajtotta megválasztatni magát.
A Spanyol Királyság ma is tizennégy autonóm régió szövetsége.
Én viszont halványan emlékszem rá, hogy V. Károly császár valami lázadás után jogilag fölszámolta vagy legalábbis erősen lekorlátozta, névlegessé tette Aragón önállóságát. Neked nem rémlik valami?
A peremvidéki régióknak (főleg Aragón és Catalunya, de kisebb mértékben León és a többi is) mindig nagy bánatuk volt a történelem során, hogy az összspanyol birodalomban, ill. államszövetségben mindig a kemény, katonás Kasztília volt a meghatározó elem és nekik csak másodhegedűs szerep jutott.
De hát hogy lehetne egy birodalom vezetését rábízni egy andalúzra vagy egy katalánra?
Ferdinánd és Izabella között csak perszonálunió volt, mégis a hagyomány alapján beszélünk onnantól kezdve Spanyolországról. Ezzel szemben pl. a belső vámhatárok, a külön államirányítás (Real Consejo de Castilla, Real Consejo de Aragón, Cortes de Castilla, Cortes de Aragón, Generalitat de Catalunya, etc.) gyakorlatilag még a Bourbonok, sőt az újkor végig fennmarardnak.
Pl. az uralkodó máig azt mondja, hogy Mi, János Károly, Spanyolországok Uralkodói.
A katalán nemzettudat máig hangsúlyozza a saját különbségüket, hogy ők nem spanyolok, hanem katalánok.
Köszi a számadatokat. Bevallom én ennél kevesebbre gondoltam.
Más téma: jogilag mióta van egységes Spanyol Királyság. Úgy tudom, hogy az aragóniai és a kasztíliai királyság jogilag önálló maradt Ferdinánd és Izabella életében, sőt még azután is.
Ki egyesítette végleg a kettőt, Károly vagy II. Fülöp?
Én is Carolushoz hasonló nagyságrendű adatokat tudok mondani.
Pontos adatok nincsenek, mert a legtöbben engedély nélkül, mondhatni illegálisan vándoroltak ki.
1500-1560 között pl. mindössze 15 ezer regisztrált kivándorló volt, és ez később sem volt nagyságrendekkel nagyobb.
Wittman Tibor szerint 1492 és 1560 között kb. 120 ezer fő vándorolt ki, 1560 és 1700 között pedig több mint 300 ezer.
1700 után a kivándorlás aránya némileg csökkent, de erre már nem hoz becslést sem Wittman.
Én a magam részéről úgy saccolom, hogy 1492 és 1808 között legalább félmillió, de inkább olyan 600-700 ezer spanyol hagyta el az anyaországot, de lehet, hogy megvolt az akár 800 ezer is. És ebben a Brazíliába kiment portugálok még nincsenek is benne.
A kivándorlás a XVII. sz. első felében érte el csúcspontját, és mint tudjuk, ekkor került sor a mórok és moriszkók kiűzésére is. Ez utóbbiak létszáma megközelítette az 1 milliót, a XVII. sz. első fele tehát valóságos demográfiai katasztrófával ért fel Spanyolországban.
Andalúziában és Extremadurában pl. egész körzetek néptelenedtek el, hiszen ebből a két régióból mentek ki a legtöbben az Indiákra és a mórok nagy része is délen élt.
Biztos, hogy valahol megvan az adat. Én csak emlékeimre tudok hagyatkozni: az 1492-1600 közötti periódusra ha jól emlékszem 100-150.000 főről beszélnek, majd az 1600-1700 között újból ennyiről.
ami nehéz, hogy a Szerződések Háza, majd megszűnését követően más intézmények által regisztrált személyek száma nagyságrenddel kevesebb, mint ahányan kimentek valójában. A félsziget lakossága a XVI. században kb. 8-9 millió, XVII. században kb. 9-10 millió. (Portugália ebből kb. 1 millió)
