Legyen ez a topik a csillagászati nevek, eszközök, fogalmak gyűjteménye --- Folytatás a szólánc szabályai szerint --- Könnyítés, hogy nem csak az utolsó, de hátulról a második, vagy harmadik betűvel is lehet újat írni! --- ... és hogy az élmény minél nagyobb lehessen, képet is feltehetsz!
A Súlyzó-köd volt az elsőként felfedezett planetáris köd, mintegy 1200 fényév távolságra található és 3000-4000 éve alakult ki. A központjában található egy 13,5m látszólagos fényességű fehér törpe, amelynek ledobott gázburkából alakult ki a köd.
A NASA Dawn űrszondája folytatja a kutatókat meglepő képek küldését a Ceres törpebolygóról. A 2015. február 19-én mintegy 46 ezer kilométer távolságról készült felvételeken a Ceres régebbről is ismert nevezetes fényes foltja kettős szerkezetet mutat: a folt mellett közvetlenül egy nála halványabb, de szintén nagyon feltűnő kisebb fényes folt figyelhető meg. A kettős fényes folt egy nagyobb mélyedés aljzatán látszik.
A precesszióra "rárakódik" a nutáció, amely a földtengely kis billegéseként mutatkozik. Ez onnan ered, hogy a Hold hatása nem mindig ugyanakkora. Minimuma akkor van amikor a Hold maximális szögtávolsága a földi, illetve az égi egyenlítőtől a legkisebb, és maximuma van a legnagyobb szögtávolságnál. Ez az utóbbi eset akkor lép fel, ha a holdpálya felszálló csomója egybeesik a tavaszpontal. Ekkor ugyanis a Hold az ekliptikai hajlásszöge és a saját pályaelhajlása miatt összesen 23,5° + 5,1° = 28,6°-os északi, vagy déli deklinációt érhet el. Ha azonban a leszálló csomó esik a tavaszpontra, akkor az északi vagy délideklináció már csak 23,5° - 5,1° = 18,4° lesz. Mivel a csomóvonal 18,61 év alatt egyszer megkerüli a holdpályát, a nutációs periódis hossza is ennyi. A precesszió 26 ezer éves periódusán belül kb. 1400 nutációs periódus van.
A Kis Oroszlán (latin: Leo Minor) jellegtelen csillagkép az Oroszlán feje fölött. Legalább 100 mm-es nyílású távcső kell a megfigyeléséhez, ennél kisebb szinte semmilyen élményt nem nyújt.
A közé a négy első fényrendű csillag közé tartozik, melyek fedésbe tudnak kerülni a Holddal és a bolygókkal. Ezek: Regulus, Spica, Antares, és Aldebaran. A Pollux kissé messzebb helyezkedik el az égi ekliptikától, ezért nem kerül teljes fedésbe a Hold mögött, de közel tud kerülni hozzá.
A Hold 2020-ig Magyarországról nézve kétszer is elfedi a Spicát.
A görög mitológia szerint a kígyó csodatévő ereje segítségével Eszkulápiusz (őt a Kígyótartó szimbolizálja) meggyógyította a betegeket, a holtakat pedig feltámasztotta. A Kígyó az egyetlen olyan csillagkép amely két különálló részre szakad: az egyik a Serpens Caput (a Kígyó feje), a másik a Serpens Cauda (a Kígyó farka). A két rész között a Kígyótartó van. A Kígyó csillagkép késő tavasszal és nyáron látható.
Binokulárokkal is könnyű megtalálni, 5 cm-es refraktorral, 20x-os nagyítás mellett falusi égboltról fél fokos inhomogén fényszivar, 20 cm-es távcső mellett 100x-os nagyítással a spirális szerkezetét, foltos felszínét is láthatjuk.
Az Aldebaran (α Tauri, Alpha Tauri) a Bika csillagképben található - „a bika szeme”.
Az Aldebaran arab név, jelentése: „a követő”. Ez talán abból ered, hogy a hét nővért, vagyis a Plejádokat követi.
A legfényesebb csillagok közül neki van a legmélyebb narancsszíne a K-színképosztályban, de nem annyira vörös, mint az M-osztály csillagai (mint például a Betelgeuse).
Az Aldebaran volt a Földről látható legfényesebb csillag az elmúlt egymillió évben. Az Aldebaran nagyobb sebességgel távolodik tőlünk, mint bármely más, első fényrendű csillag (valójában gyorsabban távolodik, mint a 300 legfényesebb csillag közül bármelyik).
Az Aldebaran 320 000 évvel ezelőtt volt a legközelebb a Földhöz és ekkor volt a legfényesebb is, a számítások szerint -1,m54 értékkel. Távolsága akkor 21,5 fényév volt.
A Vega a Lant csillagkép, és egyúttal a nyári csillagképek legfényesebb csillaga az északi féltekéről nézve. Összességében az ötödik legfényesebbnek látszó csillag.
A Kepler feladata annak meghatározása, hogy a Tejútrendszerben a földszerű bolygók mennyire gyakoriak a csillagok körüli lakható zónánbelül, ahol a földihez hasonló élet lehetséges. Az általa talált földszerű bolygók számából már komoly következtetést lehet levonni ezek gyakoriságára, amennyiben egyet sem talál, akkor az ilyen bolygók, és ezzel együtt a földön kívüli élet is nagyon ritka lehet galaxisunkban, egy tucat, vagy annál több földszerű bolygó felfedezése esetén ez a bolygótípus viszont közönségesnek tekinthető, így az élet számára is viszonylag sok hely lehetséges. A Drake-formula egyik tényezője is a Tejútrendszerben egy időben létező, életre alkalmas bolygók száma, erre a Kepler segítségével viszonylag pontos becslés adható.
A gravitációs lencse a tér nagy tömegű objektumok által okozott elhajlítása, mely a közelében egyenes vonalban haladó fény terjedését is meggörbíti, így lencseként működik.
Az ózonréteg a Föld sztratoszférájában, mintegy 15-30 kilométeres magasságban alakul ki az ultraibolya (UV-) sugarak hatására. Ez a réteg bolygónk egyik fő védelmi vonala, hiszen részben kiszűri, elnyeli a Nap káros sugarait. Létezése tette lehetővé a földi élet és a légkör kialakulását. Az ózonpajzs sérült, elvékonyodott részeit hívjuk ózonlyuknak.
A képen a 2M1207barna törpe (kék) és bolygója (2M1207 b, vörös) a VLT2006 szeptemberi felvételén. Ez volt az első exobolygó, amelyet közvetlenül sikerült megörökíteni.
Az akkréciós korong (vagy anyagbefogási korong) egy központi test körül keringő diffúz anyag (általában por, gáz vagy plazma) áramlása közben létrejövő szerkezet.
A litoszféra a Föld külső, a kéregből és a legfelső köpenyből álló, szilárd, merev kőzetburka, amely a köpeny asztenoszféra nevű, képlékeny részén úszik. A litoszféra szokásos vastagsága 70–150 km: az óceánok alatt vékonyabb, a kontinensek alatt vastagabb. A litoszféra nem egységes héj, hanem több, különböző méretű kőzetlemezből áll. Ezek mozgásának természetével és okaival foglalkozik a lemeztektonika.
A képen a földköpeny felső két rétege (litoszféra, asztenoszféra) látható, alattuk helyezkedik el a mezoszféra.
A Rigel (β Orionis, Beta Orionis, Béta Orionis) az Orion csillagkép legfényesebb csillaga, a két lábát alkotó csillag közül a jobb oldali. A Rigel az ötödik legfényesebb csillag, ami a közepes északi szélességekről látható, és összességében a hetedik legfényesebb az égbolton.
Tejútrendszerünknek négy fő spirálkarja van, a Perseus-kar, a Norma- és Cygnus-kar, a Scutum-Crux-kar és Carina- és Sagittarius-kar. Van két kisebb kar is, ezek közül az egyik a Napnak is helyt adó Orion-kar.
A Gliese-832c, definíciótól függően, a lakhatósági zónán belül, vagy lazább feltételek esetén annak legbelső szélén kering. A lazaság annyit tesz, hogy a kutatók elfogadják azt a lehetőséget is, hogy a bolygó csak a korai fejlődése során tarthatott meg folyékony vizet, ahogy manapság a Vénuszról és Marsról is feltételezzük.
A szórt korong a Naprendszer külső részén, a Kuiper-övön túl egy égitestekkel gyéren benépesített terület. Belső határa behatolva a Kuiper-övbe 30 csillagászati egység, míg külső határként néhány tagjának pályája akár 1000 CsE-re is elnyúlhat. Az Eris (törpebolygó) és a Szedna a két legnagyobb ismert szórtkorong-objektum (SDO).
a Jupiter egyik holdja, a legnagyobb hold a Naprendszerben. Ha nem a Jupiter, hanem a Nap körül keringene, mérete alapján akár bolygóként is besorolható lenne. Mérete a Mars háromnegyedét teszi ki, nagyobb a Merkúrnál (bár összetételük különbözősége miatt tömege csak feleakkora) és a Plútónál.
Teljes napfogyatkozás 2009. július 22. Bangladesh
Az 
