persze, hazassagok jelentos reszeben a ferfi probalna az lenni, ezert megy el horgaszni, kocsmaba, meccsre. ott boldog. aztan kenytelen hazamenni, ahol varja az asszony, aki termeszetesen boldogtalan.
Van flow elmélet, és van flow. Ne keverd ezt is. A flow elméletben hiszel vagy nem, a flow létezik, mint a tektonikai mozgás.
A boldogság a flowból fakad, ami egyeseknek a partner boldogsága, másoknak az, ahogy az anyatigris szoptatja a kicsinyeit, vagy ahogy a szél susog a fák között, vagy ahogy masszírozzák a zacsit.
Ez egyenesen fából vaskarika, vagy inkább klasszikus mexikói felállás, amit kitaláltál, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha a társad is az.
Ő gondolom szintén csak ekkor lehet. Csak egyszerre (de kibebaszott másodpercre egyszerre) tudtok boldogok lenni, különben dől az elméleted.
Szerintem nem durva, egyszerűen csak igaz. Tényleg nincs hozzá közöd.
Az viszont tény, hogy akkor voltam boldog, mikor a társam is az volt.
És jól elvagyok, de boldogságra nem emlékszem úgy, hogy a társam ne lett volna az.
A flow elmélet megintcsak egy olyan dolog, ami távol áll tőlem. Ez nem arról szól, hogy nem ismerem már elég régóta, csak nem igazán fér a "világomba".
Hát így szalad az idő. Pedig mintha csak tegnap lett volna, amikor kimaxoltam a creepy faktort azzal, hogy közöltem, találtam a crossfites terem FB-képei között néhányat, amin ti is rajta vagytok.:)))
Az "akkor vagyok boldog, ha te is az vagy (vagy a társa is az)" mondatot soha nem hallottam senkitől, de szerintem ez teljesen normális, és valószínűleg inkább azt jelenti, hogy a saját elképzelései elé helyezi a másik fél elképzeléseit.
Lehet valaki boldog egyedül, csak számomra kérdés, hogy ez esetben miért kellene párkapcsolat. Anélkül is pont jó, mégpedig rendkívül jó - akkor?
Nyilván a valódi társaságodban az ilyen stílussal kényelmetlen helyzetbe kerülnél - ezért aztán itt, ahol nem látják, úgy gondolod, hogy simán belefér. Engem ugyan nem sért, magadat járatod le vele. Az is egy fokkal jobb lenne, ha a társaságodban ez lenne az általánosan elfogadott stílus.
Én kérek bocsánatot, hogy szóvá tettem, de ez elég gáz.
Es olyankor mi van, ha vki a nagy szerelmi boldogsak kozben depresszios lesz. Ezen agyalok, nincs- e ebben ellentmondas. Szerelmi hevulet folyamataban rajtam meg sose jott ki, vhogy ellentetesnek erzem a ket allapotot.
A keleti tanok sose vonzottak. Nem zavar, ha nem követem a fadaraboknak való útmutatásaikat.
De meg kell mondanom, hogy az én társasági körömben nem szokás úgy beszélni egymással, hogy "telibe hugyozod". Ez elég primitív modor. Így beszélsz az emberekkel általában?
A flow elmélet az intenzív boldogságérzés jelenségét vizsgálja, Csíkszentmihályi Mihály kutatásai alapján lett elismert pszichológia irányvonal. Az elmélet azt a jelenséget írja le, amelynek során az ember tér- és időérzékét elveszítve egy számára örömet és kihívást jelentő tevékenységbe belefeledkezik, és ez számára boldogságérzést okoz.
Miért ne lehetne valaki boldog, ha a társa az "elvan" állapotban van? Pl. nem ugyanolyan intenzitással szeretik egymást, az egyik rajong a másikért, hihetetlen módon örül, ha vele lehet, míg a másik kedveli az egyiket, és pl. nagyon tetszik neki a másik rajongása, de ennyi. Ez csöppet kevés a boldogsághoz.
Csak nem azt mondod, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha a társad is boldog?
Aztán: talán valaki társ nélkül nem is lehet boldog?
Nem mondom, hogy ezzel telibe hugyozod a keleti tanokat, de majdnem. Ha ez számít.
Persze, hogy az ember boldog legyen, érteni kell, kinek mit jelent ez a kifejezés, ez az állapot – és tudatosan tenni is kell érte.–
Nagyon sok útja van, hogy a boldogságot elérjük. Az első, hogy szeretettel, kedvességgel forduljunk embertársaink felé, és ezzel párhuzamosan saját haragunkat, ellenszenvünket csökkentsük. Nagyon sokan ragaszkodnak a saját egójukhoz. Kicsi, apró dolgok is ki tudják billenteni az embereket, türelmetlenné és haragossá válnak. Ez nem vezet előre, ebből szenvedés lesz. A boldogság eléréséhez viszont önzetlenségre is szükség van, ami nem az énhez kapcsolódik. Ehhez fontos az önmegtartóztatás.
De vajon hogyan lehet elérni azt, hogy kisebb legyen az egónk, kevésbé hatalmasodjon el a saját énünk? A buddhista tanító szerint ehhez a tudatunkat kell átformálni, képezni.
...
A mindennapokban, az életben is mindig meg kell nézni más perspektívákat, nem szabad mindig csak a saját igazunkhoz ragaszkodni. Ez nekem győzelem, a másiknak vereség. Ez nem fog boldogsághoz vezetni. Viszont ha egy családban harmónia van, egyetértésben élnek, a békesség kiterjed, a boldogság nagyobbá válik.
"Múltkor tesóm itt az élet értelmét firtatta, mert a pulzuspara miatt nem tudott annyit inni a társaságban, mint szokott s hogy emiatt egyhangúbb lett az élete."
Múltkor tesóm itt az élet értelmét firtatta, mert a pulzuspara miatt nem tudott annyit inni a társaságban, mint szokott s hogy emiatt egyhangúbb lett az élete. S kérdezgette az embereket, hogy ők mivel töltik el az idejüket, van-e, amiért lelkesednek, ami flow élményt okoz, amikor csinálják, amikor pár órát legalább nem várakoznak.
S általában az volt a válasz, hogy nekik jó így, hogy elvannak. MEséli nekem tesóm, hogy egy távolabbi havert is meginterjuvolt erről, hogy mi okoz neki boldogságot s azt mondja csalódottan ,hogy erre azt a választ kapta, hogy hát például amikor elmennek néha kirándulni a családdal.
Nevettem, mondtam neki, hogy szeritnem is sportolni pl. jó dolog.
Négy éve vitakoztam erről tesómmal és azt modnta, hogy "jó, oké, ha lesz demokratikus választás még és nem akar Orbán kilépni az EU-ból, akkor elismeri, hogy nem diktátor. (Mert midnig az van, hogy készül a diktatúrára).
Most azt monjda, várjuk meg hogy ténylegesen átadja-e a hatalmat, ha bukik a választásokon.
Na hátakkor a legtöbb ember elvan a társával, nekem meg nincs és mégis elvagyok. Viszont ha találnék valakit, akkor attól jobb lehetne nekem, akik meg a társukkal vannak el, azoknak csak lefelé vezethet onnan az út. Tehát nekem jobb, logikusan végiggondolva, mint nekik :-).