Hát... :) El is romlik sokszor a boldog párkapcsolat a gyerek miatt. :)
Az, hogy valaki rendben van a saját életével, nem jelenti, hogy boldog. Annak, aki rendben van a saját életével, nyújthat pluszt egy társ - de annak, aki boldog, annak nem, a boldogságot már nincs hova fokozni.
Különösen hogy a boldogság mulandó kategória, de hát mi mégis arról beszélünk, hogy valaki csak úgy boldog már önmagában is.
Szerintem a boldogságnak azok a forrásai, amikre vágyunk, és megadatik. Ez lehet társ, gyerek, jó munka, pénz, jó hobbi, sokféle dolog. De a legritkábban önmagában az az élet, amit már úgyis élünk egy ideje. Ez utóbbi lehet elégedettségre, kiegyensúlyozottságra okot adó, jó élet, de nem boldogság.
Igen. Az embernek van számtalan szükséglete, és eszerint éli az életét. A boldogság mindeközben megtalálja ezernyi apró helyen vagy tömbromboló bombaként, kataklizmaként vagy nem.
Nem, felőlem lehet a társam boldog, ha én nem vagyok az. Csak nem tudom elképzelni. Két ember szereti egymást, az egyik nem boldog, a másik meg igen. Furcsán hangzik. Hogy nincs befolyással valakire az általa szeretett ember lelkiállapota.
"A flow elméletben hiszel vagy nem, a flow létezik, mint a tektonikai mozgás."
Eddig rendben van.
"A boldogság a flowból fakad"
Az nem boldogság, csak egy mentális állapot. Jó érzés, persze.
Pl., ha van párod és boldogok vagytok együtt, akkor minek nektek gyerek, ha már úgy is boldogok vagytok? Vagy minek második gyerek, ha az elsővel boldogok vagytok? Vagy az elsővel szomorúak vagytok és azért kell második gyerek?
Az, hogy valaki rendben van a saját életével nem jelenti azt, hogy számára nem adhat "extrát" egy szerelem, egy jó párkapcsolat. Egyszerűen egy plusz öröm forrás.
Valódi társaságban is van, hogy az emberek véleménye nem egyezik, ettől még nem kell primitív modorra váltani. Gondolom, előfordult már a te társaságodban is, hogy többen nem értettetek egyet. Vagy ilyen soha nem volt?
A boldogság ritka.
És olyan van, hogy valakinek a párkapcsolat szükséges ahhoz, hogy boldog legyen. Ez nem társfüggőség, hiszen meglehet attól még társ nélkül, csak nem lesz boldog. Attól még elégedett lehet, stb.
Másrészt viszont nem értem, hogy egy önmagában is boldog embernek minek társ. Nagyobb az esélye annak, hogy csak elrontja a boldogságát.
persze, hazassagok jelentos reszeben a ferfi probalna az lenni, ezert megy el horgaszni, kocsmaba, meccsre. ott boldog. aztan kenytelen hazamenni, ahol varja az asszony, aki termeszetesen boldogtalan.
Van flow elmélet, és van flow. Ne keverd ezt is. A flow elméletben hiszel vagy nem, a flow létezik, mint a tektonikai mozgás.
A boldogság a flowból fakad, ami egyeseknek a partner boldogsága, másoknak az, ahogy az anyatigris szoptatja a kicsinyeit, vagy ahogy a szél susog a fák között, vagy ahogy masszírozzák a zacsit.
Ez egyenesen fából vaskarika, vagy inkább klasszikus mexikói felállás, amit kitaláltál, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha a társad is az.
Ő gondolom szintén csak ekkor lehet. Csak egyszerre (de kibebaszott másodpercre egyszerre) tudtok boldogok lenni, különben dől az elméleted.
Szerintem nem durva, egyszerűen csak igaz. Tényleg nincs hozzá közöd.
Az viszont tény, hogy akkor voltam boldog, mikor a társam is az volt.
És jól elvagyok, de boldogságra nem emlékszem úgy, hogy a társam ne lett volna az.
A flow elmélet megintcsak egy olyan dolog, ami távol áll tőlem. Ez nem arról szól, hogy nem ismerem már elég régóta, csak nem igazán fér a "világomba".
Hát így szalad az idő. Pedig mintha csak tegnap lett volna, amikor kimaxoltam a creepy faktort azzal, hogy közöltem, találtam a crossfites terem FB-képei között néhányat, amin ti is rajta vagytok.:)))
Az "akkor vagyok boldog, ha te is az vagy (vagy a társa is az)" mondatot soha nem hallottam senkitől, de szerintem ez teljesen normális, és valószínűleg inkább azt jelenti, hogy a saját elképzelései elé helyezi a másik fél elképzeléseit.
Lehet valaki boldog egyedül, csak számomra kérdés, hogy ez esetben miért kellene párkapcsolat. Anélkül is pont jó, mégpedig rendkívül jó - akkor?
Nyilván a valódi társaságodban az ilyen stílussal kényelmetlen helyzetbe kerülnél - ezért aztán itt, ahol nem látják, úgy gondolod, hogy simán belefér. Engem ugyan nem sért, magadat járatod le vele. Az is egy fokkal jobb lenne, ha a társaságodban ez lenne az általánosan elfogadott stílus.
Én kérek bocsánatot, hogy szóvá tettem, de ez elég gáz.
Es olyankor mi van, ha vki a nagy szerelmi boldogsak kozben depresszios lesz. Ezen agyalok, nincs- e ebben ellentmondas. Szerelmi hevulet folyamataban rajtam meg sose jott ki, vhogy ellentetesnek erzem a ket allapotot.