amugy a gyerekeket siman le tudod a recepcion passzolni arra az orara amig edzel, a tobbiek is igy teszik, mindig tok jol elvannak, sot, nezik ahogy anyu-apu edzik, jo pelda is :)
Az itteni terem is nagyon jo amugy, jo kozosseg, most szombaton lesz is haziverseny meg utana egyutt italozas :D
Jó, belátom, hiába mondom valakinek, akinek azért van társa, hogy boldog lehessen. És ugye rejtély, hogy boldog-e, hiszen a társa boldogsága az titok, az meg szükséges hozzá.
Na de akinek van egy olyan dolga, ami egyik percről a másikra eljuttatja abba az állapotba, mint amilyen a szerelembe esés, az miért keresne párkapcsolatot?
Nincs értelme társat keresni és behozni az életbe, ha ettől teljesen függetlenül is boldog az ember.
Az fog társat keresni, aki nem boldog egyedül. Valamire kell neki a társ. Szexre, gyerekvállalásra, családalapításra, bármire. Bármire, ami őt boldoggá teszi. - Innentől kezdve viszont bármilyen harmóniátlanság boldogtalansághoz vezet.
Lehet, hogy inkább azt kellene mondanom, hogy ha az ember a társa boldogságától függetlenül boldog, akkor az nem fog jóra vezetni, ennél sokkal jobban oda kell figyelni a kapcsolatra. Különben nagy bukta lehet abból a boldogságból, ami figyelem nélkül hagyja a másik fél lelkiállapotát.
A Boldogság Orientáció Skála (Peterson, Park és Seligman, 2005) pedig a boldogság elérésének háromféle módját különbözteti meg: az élvezetkereső (hedonikus), az értelemkereső (eudaimonikus) és az áramlatkereső (flow-kereső) boldogságot.
Szerintem eleve nem külső dolgoktól, személyektol függ az egyén boldogsága. Vagy ha igen, az roppant illékony. Aki magában nem találja meg, annak a külső megnyilvanulások csak röpke időre hozzák el. Bármi, ami vagy aki körülvesz ma, (és boldoggá tesz) korántsem biztos, hogy holnap is velem lesz, vagy az enyém lesz. És akkor?
Ezer példa van rá, hogy a boldogság, amit egykori siker, társak, javak okoztak, ezek elmúlásával miként roppantottak össze életeket. Szerintem a boldogság meglelése saját út, saját kibontakozas. Természetesen egy társ, siker, család stb csak fokozhatja
"Az, hogy te kevered, egyértelműen jön abból, hogy a társ "boldogságának" függvényének tartod a sajátodét."
Nem tartom annak, csak azt mondom, hogy ha nem boldog valakinek a társa, akkor ő maga sem lesz az. Ettől még jól el lehet a társával.
"Azzal a bukfenccel nem törődve, hogy a társad hogyan lett boldog, ha te nem voltál az."
Ez nem bukfenc, hanem visszacsatolás. A párkapcsolatban nyilván az egymásra találás adja a boldogságot, innentől viszont már visszacsatolásos alapon működik.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy _csak_ ilyen párkapcsolat van - de ami nem ilyen, az inkább praktikus, és elégedettségről, harmóniáról szól, nem boldogságról.
Azt sem akarom ezzel mondani, hogy a boldogság csak párkapcsolattal érhető el, sok más is adhat boldogságot.
De az alapkérdés, a társ boldogsága és a saját boldogság közt való összefüggés szerintem igencsak létező dolog.
Szerintem az csak egy hangulat, ami így egyik napról a másikra annyira gyökeresen és mindentől függetlenül meg tud változni.
Persze, lehetsz boldog 3 gyerekkel, ha nem vágytál a harmadikra, de akkor a harmadiktól teljesen függetlenül vagy boldog, és nem törekszel harmadik gyerek vállalására, csak így alakult...
Ez azért párkapcsolatra nehezen analogizálható, ritkán van az, hogy hát úgy alakult, hogy lett valakim. Mert amúgy mindegy volt, de annyira klappol, hogy bár nélküle is tökéletesen boldog az életem, de ha már így alakult, inkább fenntartom... :)
Egy gyereket nyilván nem dobsz ki attól még, hogy nélküle is tökéletesen boldog az életed - de azért látod, hogy energia és pénz a vele való törődés, stb. Hát így alakult, és tök jó, hogy van annyi pénzed meg energiád, hogy annak ellenére, hogy nem vágytál rá, nem akartad, nem érzed úgy, hogy azért kicsit megfeszíti a nélküle tökéletesen boldog életedet - de ez is ritka. Párkapcsolattal meg van annyi önkéntesen vállalandó macera, hogy tényleg nem gondolom, hogy egy teljes és boldog élethez inkább hozzá fog tenni, nem inkább elvesz belőle.
"Szerintem a boldogság az nem úgy működik, ahogy te ezt beazonosítod. Lehetek egyik nap boldog, a másik nap meg nem, a páromtól teljesen függetlenül, és attól függetlenül, hogy amúgy a párkapcsolat maga vele boldogságot jelent-e a számomra, vagy sem."
"A boldogság olyan, mint az optimális. Nincs optimálisabb meg legoptimálisabb. Ha van, akkor nem optimálisról beszéltünk eredetileg."
Nem. A szerelem olyan, mint az optimális, de a boldogságnak vannak fokozatai. Apró pici dolgok, jelentősebb, hosszabban tartó állapotok, és szerelem, vagy még tovább tartó flow-k.
"Nem értem, miért biztos, hogy én keverem valamivel a boldogságot, miért nem esélyes, hogy mondjuk te."
Nyilván nem aktivitásról beszéltem, hanem arról, hogy miattad, vagy annak következtében, hogy szereted, olyan boldog legyen, mint te, annak következtében, hogy ő szeret.
A szeretet sem feltétlenül aktivitás.
A lényeg, hogy a kiegyensúlyozatlanság a boldogtalanság melegágya, nem a boldogságé, egy párkapcsolatban.
Na most kicsit belekaptál az egyik kutatási témámba, amire kaptam az ösztöndíjat. :)
Szerintem a boldogság az nem úgy működik, ahogy te ezt beazonosítod. Lehetek egyik nap boldog, a másik nap meg nem, a páromtól teljesen függetlenül, és attól függetlenül, hogy amúgy a párkapcsolat maga vele boldogságot jelent-e a számomra, vagy sem.
Lehetek boldog 2 gyerekkel, de ez nem jelenti azt, hogy 3-al nem leszek boldog akkor is, ha amúgy nem vágytam rá (csak így alakult).
A boldogság olyan, mint az optimális. Nincs optimálisabb meg legoptimálisabb. Ha van, akkor nem optimálisról beszéltünk eredetileg.
De előfordulhat, hogy te csak a flow élményt ismered, nem a boldogságot.
Nem értem, miért biztos, hogy én keverem valamivel a boldogságot, miért nem esélyes, hogy mondjuk te. Az elégedettséggel vagy a harmóniával vagy a kiegyensúlyozottsággal, nyugalommal, mentális könnyedséggel... Sok lehetőség van.