A rendszerek - valahogy - működtethetők lesznek. A probléma az, hogy a kiegyezés óta nem voltunk ilyen elvileg kedvező helyzetben (Ny-Európához csatlakozás, mégiscsak valamicske fejlesztési pénzek, ajándékok részükről, környező piac dinamizmusa stb.) és azon kell morfondírozni, lesz-e valódi gazdasági összeomlás.
Most kellett volna a nyugdíjrendszert is javítani, ehelyett ...
Neked két klímád van. Mérsékelt, amikor nyáron jó, ősszel meg a csontjáig átfázik az ember a nyirkos ködben, de alapvetően élhető, meg van a jégkorszak, amikor mindenki megfagy.
De olyan opció nincs, hogy nyáron építsünk házat, hogy télen ne egy faoduba nyomorogjunk, mert a házépítés erőforrásigényes, és a 2007-ben nyugdíjba ment Takács Zsuzsika nyugdíját le kellene csökkenteni annyira, mint amennyit ma az 1985-ben nyugdíjba ment Tóth Jolánka kap. És ez éhenhalasztás, ciklonbé, holokauszt. Mint azt emlegetni kegyeskedsz időnként.
Válaszoltam rá - ha nem lesz valódi gazdasági összeomlás, akkor a rendszerek átrendezve bár, de működtethetők. Ha meg lesz, akkor ez lesz a legkisebb bajunk.
Könnyen lehet. Mindenesetre megdöbbentő, hogy mennyire polarizálódott a nyugdíjasok tábora. Ugyanazzokkal a kondíciókkal minden további nélkül lehet a dupláját kapni, mint amit más kap, és ez igazából az elmúlt pár évben pörgött fel eszméletlenül.
A fenéket. Itt ténylegesen rendszerszintű változások zajlottak az elmúlt bő fél évszázadban. Megkockáztatom, a hazai vidék, a parasztság élete sokszorosan többet változott 1914 óta, mint előtte a honfoglalás óta.
Erre az a válaszom, hogy ha csak annyi történik, hogy a hazai GDP a mostani szinten végleg befagy, közben az ismert demográfiai adatok miatt a lakosság lélekszáma lassan csökken - akkor a mostani szint korlátlan ideig tartható.
Márpedig a GDP nőni fog, és 50%-os, kétségbeejtően alacsony aktivitási ráta mellett a népességfogyás nem fog munkaerőhiányt eredményezni - lévén a ma aktív korú népesség fele most sem dolgozik... Nagyobb ennek a füstje, mint a lángja, a nyuggeres topicban említettem, hogy ha a század közepéig a mostaninál is alacsonyabb, évi 2%-os átlagos GDP növekedés lesz, akkor is 2050-re a mostani 230%-án fog állni a GDP, már minimum egy millióval kisebb népesség mellett.
Számomra ez önmagában nem tűnik finanszírozhatatlannak. A problémák inkább társadalmi-morális szinten fognak jelentkezni, ahogy a topicból is látható, szétesőben a szolidaritás, nagyon sokan a más társadalmi rétegeket-korosztályokat parazita ellenségnek látják, és legszívesebben mindenből kizárnák. Ha ez uralkodóvá válik - akkor valóban baj lesz.
De még a kínaiak is, mivel rábuktak a türkmén gázra, másfél év múlva már utazik is feléjük. És ugye némi áremelkedés szükséges, hogy hűtse a ... a ... fogyasztási igényeket. Mert ami erőforrás máshova megy, az nem jön ide :)
Vagy csak simán átalakult. Egy teljesen átmeneti korszakban élünk, amelyben gyökeresen alakultak át az emberi kapcsolatok, a társadalmi-gazdasági relációk, a család jellege és szerepe, de főleg mindezek anyagi nívója. Ahogy reggel említettük: a sok évezredes "ínség kultúrája" után egy egészen friss, még kiforratlan "bőség kultúrája" alakul ki. Jópár vargabetűvel, valószínűleg hibákkal és vakvágányokkal, de ki fog alakulni egy új egyensúlyi állapot. Valamikor a század végére, vagy a jövő századra. Nem ment gyorsabban a feudális rendből a polgáriba átmenet sem - és az is keményen átírta a társadalmi kapcsolatokat.
Az is érdekes, hogy miközben itt szétvert családokról, nyomorról meg kilátástalanságról beszélünk, közben a honfoglalás óta nem éltek ilyen jól a Kárpát-medencében. De máshol sem Európában.
És ez nem hurráoptimizmus, csak ez a realitás. Még a problémáink szintre is egészen más.
Meglátjuk. Ha igazad lesz és hihetetlen távlatok és magasságok nyílnak meg a magyar GDP előtt, szállni fog, mint a fecske vagy a MALÉV oly magasan, akkor persze nem. De, ha, és - akkor viszont igen, mert a szükség nagy úr.
Kíváncsi vagyok, hogyan fogjátok eltartani saját idős szüleiteket, amikor már magukra sem lehet hagyni őket, és miként fogtok lemondani a hétvégi kirándulásról, a nyári nyaralásról, a világon mindenről - miattuk. Vagy éppen hogyan fogják tömegek inkább magukra hagyni elpusztulni a szüleiket.
Akkora hülyeségeket írogatsz, ami már fáj. Persze, ez ment évezredeken keresztül.. Hogyne vazze, a rabszolgatartás is ment évezredeken keresztül, meg a jobbágyrendszer és a rendi társadalom is. Gondolom térjünk azokhoz is vissza..
Basszus... Hagyják békén inkább, elgurult a gyógyszered. Amit összesipákolsz itt a többi topicban, hogy téged így meg úgy nem hagynak érvényesülni - hát Te leszel az első, aki hagyná a szüleit éhendögleni.
Egy nagycsalad egy környezetben lakik es nagyjabol egy "közös" infrastrukturat kell fenntartania, ahol mindenki (az öregek is) tudnak valami hasznosat tenni.
Egy 10 helyre szetszort nagycsaladnak pedig 10 környezetet kell fenntartania.
Igy mar nem megy pl. a 3-4 megroggyant tamogatasa a "közösböl".
Különösen nem, ha a fixköltsegek allandoan es mertek felett emelkednek. Az ugyanis beszükiti a "szabadkezet".
Széthullott, mert anyagilag el lett lehetetlenítve. Ha elvonják a jövedelem jelentős részét a CSALÁDTÓL és ezt állami csatornákon csorgatják, akkor egy jelentős összetartó erő sérül.
vagyis hogy a nyugdíjrendszer nem állami, hanem családi valami.
Csak eppen az alapja, az eltarto, gondoskodo csalad nem letezik (esetleg egy elzart kinai faluban). Itt-ott talan, de nem altalanosan. A nagycsalad, mint modell szethullott. Nem lehet semmit se raterhelni.
Nem rendőrállamhoz vezet, hanem az állami nyugdíj jelentette uszkve 100 éves bohóckodás végét, és a visszatérést oda, ami azt megelőzően több ezer évig működött, vagyis hogy a nyugdíjrendszer nem állami, hanem családi valami.
Sokkal könnyebb ezt az egyszerű lépést megtenni, mint azon kínlódni hogy egy elvi okokból működésképtelen rendszert milyen paraméterek mellett mégis működtetni. Nem lehet, mert olyan, ezt be kéne végre ismerni, és aszerint lépni.
Aki 1997-ben tisztességgel ledolgozott évek után lett nyugdíjas, az közepesen jól járt. Aki 2007-ban nyugdíjba ment, az jól járt. A legjobban. Aki ma jól keres minimálbérre bejelentve, és öngondoskodik, az szintén jól jár. Aki elszórja a pénzét, vagy tisztességesen adót és járulékot fizet sz rosszul jár. Aki szegény és időről-időre elveszti a munkáját és a limeszen tengődik, ő NAGYON meg fogja szívni.
Az eleje világos. Azok, akik régen mentek nyugdíjba, azok sokkal kevesebbet kapnak, mint most. Van év, hogy 95 ezer Ft felett kap az MA aki jó évben lett nyugdíjas és van, aki 70 ezer alatt kap MA, mert az egy szerencsétlen év volt, amikor nyugdíjba ment.
2006 körül a nyugdíjak rakétaként törtek az égbe. De csak az új nyugdíjak. A régiek nem :)
Úgy gondolom, hogy ez a tetű rendszer nem fog változni. Ha 2012-ben szemléljük a nyugdíjakat, akkor azt fogjuk látni, hogy a 2000-ben nyugdíjba mentek kevesebbet fognak kapni, mint amit a 2006-ban nyugdíjba mentek, akiket nevezhetünk nyugdíjasarisztokratáknak, és akik 2012-ben mennek nyugdíjba, azok szintén kevesebbet fognak kapni, mint amit a 2006-ban nyugdíjba mentek kapnak.
Tehát ELSŐSORBAN attól fog ezután is függni a nyugdíj, ki jó és ki rossz évben lett nyugdíjas.
Maga a grafikon nem szól a nyugdíjak reálértékéről. Az csökkenni fog, nyilván. Minden korosztálynak. De a 2006-osok, bárhogy is forduljon a világ, mindig is többet fognak kapni, mint bárki más.
Az a baj, hogy ez a két pálya üti egymást. Az egyénileg legcélszerűbb pálya társadalmilag összeomlás. Ám a társadalmi összeomlás az egyéni pályát is tönkreteszi. Ergo valahol egyensúlyra kell törekedni.
Ha mindenki kivonul a mai járulékfizetésből - mert neki ez egyénileg most jó - akkor az államcsődhöz, a költségvetés összeomlásához, teljesen ellehetetlenülő kétmilliónyi idős emberhez fog vezetni, akiket valahogy mégiscsak el kell látni a vége pedig rendőrállam lesz, amire az egyéni válasz-stratégia már csak az emigráció lehet.
Van egy súlyos társadalmi-gazdasági-demográfiai tranziens, aminek a következményeit ésszel csillapítani lehet. Változatlan feltételek mellett a ma munkaerőpiacra belépő fiatalok reálisan nem számíthatnak akkora nyugdíjra, mint a most onnan kilépők. Viszont van-lesz egy sereg lehetőségük olyasmikre, amelyekre az előző generációknak kevésbé, vagy egyáltalán nem volt.
Itt nem könnyű jó megoldást találni, de win-win kimenetelű pálya nincs. Egyensúlyhibás maga a rendszer, tehát mindenképpen húzni kell rajta valahol. Most az a kérdés, hogy teljesen egyoldalúan adott rétegekre hárítsunk-e mindent, vagy elosszuk-e a terheket? Esetleg ez utóbbit sem fűnyíróelven, hanem az adott rétegek tehetbíró képességéhez mérten? Nyilván egészen más mozgástere-lehetőségei vannak egy friss diplomás huszonévesnek, mint egy 87 éves kisnyugdíjasnak - ezt is figyelembe lehetne venni.
Én általában azt látom, hogy a vélemények legalább fele arról szól, hogy az egész balhét vigye el egyvalaki - és természetesen valaki más. Vegyük el például az egész nyugdíját a ma öregeknek, vagy legalábbis csökkentsük a vegetáció szintjére. Letojva azt, hogy mit tett vagy nem tett életében. Avagy éppen adóztassuk halálra a fiatalokat, nyúvasszuk meg a gazdaságot, de a segélyekhez-nyugdíjakhoz hozzá nem nyúlunk (by Fletó..).
Te magad fogalmaztad meg: mivel a mai nyugdíjrendszerből a mostani befizetők már nem számíthatnak valódi értéket képviselő nyugdíjra, minek fizessen be akár 1 forintot is?
Akkor az a helyes stratégia, hogy az egyén minden lehetséges jövedelmét feketén szerzi, abból egy forint adót, és főleg járulékot nem fizet be, az így megtartott pénzből pedig takarékoskodik, ahogy tud.
