Szerintem le lehet. Csak nem így kell. Úgy kell lekommunikálni, hogy az inaktív az a többiek nyakán élősködik, és ő érezzen bűntudatot. Elég sokan éreznének is. Sőt, sokan most is éreznek, csak így kényelmesebb.
A dolog igenis működhet - ha tudunk azonnal, a segélyrendszerek leépítésével egyidejűleg kiterjedt közmunkaprogramokat biztosítani. Mert az viszont valóban nem megy, hogy azt mondjuk: "aki nem dolgozik, ne is egyék", majd teszünk róla, hogy hetedhét határban még véletlenül se legyen semmiféle munkalehetőség. Ám azt is figyelembe kell venni, hogy pl: a munkabérekre rakódó költségek és a maradó nettó 2:1-ről 1:2-re fordításával minden két munkahelyen megtakarításra kerülne egy harmadik bére, és a legtöbb helyen lenne is igény felvenni még embert - csak lehetőleg változatlan bértömeg mellett. Ergo egy ilyen lépés több százezer új munkahelyet szülne, az oda belépőknek már nem kell segélyeket folyósítani - összességében az sem biztos, hogy az egyensúly egyáltalán romlana.
Hát, én inkább attól félek, hogy reális lehetőség az, hogy elkéssünk az ütemezett, átgondolt stratégiával. Jelenleg a gazdaság "beszorult", de ez csak a látszat, a valóság az, hogy nagyon sok itt befektető csöndben vár, és ha rövid időn belül nem lát érdemi, jelentős elmozdulást, akkor mozdul, és esetleg elkezdi itteni befektetései likvidálását, átvitelét perspektivikusabb gazdaságokba. Ez meg már recessziót, tőkekivonást fog jelenteni. Ha addig totojázunk, amíg ez bekövetkezik, akkor már semmiféle ütemezett, kommunikált, pántlikázott program sem lesz jó semmire, csak azonnali, sokkszerű bejelentésekkel (akár év közbeni drasztikus adóreform) lehet a folyamatot megállítani. Ez meg a kiadások ugyanilyen sokkszerű lefaragását fogja jelenteni. Egyik hónapról a másikra akár teljesen megszűnhetnek segélyek, támogatások, érezhetően csökkenhet a nyugdíj stb...
A lakosság meg persze fellázad... Nagyon dülékeny helyzetben vagyunk.
Nyilván lenne pár átmeneti év, amikor a költségvetés számára a tehercsökkentés negatívumként jelentkezne, még akkor is, ha a kiadásokra figyelnének.
Az lenne az ideális, ha egyéb belső forrás híján olcsón tudnánk finanszírozni a deficitet. Pl. 3-4% körüli kamattal, mint a csehek vagy a szlovákok. Ugyebár ez azt jelenti, hogy ők dupla annyi hitelt vehetnek fel ugyanannyi plusz kamattehert válalva.
Azaz: mindenképp a kamatszint csökkentésére kellene törekedni, ehhez persze alacsony deficit és infláció kellene pl.
Azaz ördgi kör ez.
Szerintem a következő ütemben kellene lépni: 1. Drasztikusan levinni a deficitet. 2. Így lehetne alapkamatot csökkenteni 3. És ezután lehetne radikálisan csökenteni az adókat.
Persze az 1-es fázinál már kell kommuinikálni, hogy a konkrét tervek szerint mikor jön a 3-as fázis, azon belül milyen reformok jönnek és azoknak mikor lesz pozitív hatása.
Kérdés, hogy akkor az 1-es fázisban hogyan lehetne csökenteni. Nyilván olyan tételekkel, amelyek nem okoznak feháborodást széles rétegekben. Szóval tényleg a segélyek maradnak. Plusz beruházások (autópálya stb).
A minimálbér adómentességének jelentőségét túlbecsülik, attól ugyanis, hogy esetleg megszűnik rá az adójóváírás, attól még nem fognak többen minimálbért lényegesen meghaladó jövedelemről számot adni. Legfeljebb nőnek némileg az adóbevételek, de éves viszonylatban a minimálbér újra "teljes értékűként" adóztatása nem haladná meg a 100 milliárdot.
Nem azért van minimálbéren bejelentve az alkalmazottak nagy része, mert az adómentes, hanem azért, mert olyan elviselhetetlenül magasak az adók, hogy inkább nem jelentenek be a minimálisnál megköveteltet meghaladó összeget. Ez nem változna ezek után sem. A tulajdonosok többsége meg nem bérként veszi ki a cégéből a jövedelmét, hanem osztalékként - ami után adózik. Én sem fizetek sokkal többet magamnak a minimálbérnél, viszont ennek sokszorosát veszem fel osztalékként.
Drasztikusan, nagyságrendileg a felére kell csökkenteni a munkajövedelmeket sújtó elvonásokat, mert valahol ott van az egyáltalán elviselhető határ, és amíg ez nem történik meg, addig teljesen hiú ábránd bármiféle érdemi elmozdulást várni.
bár fideszes vagyok, elgondolkodnék a vezetők helyében, hogy nem érné -e meg a az egykulcsos adó, aminek meg van a veszélye, nem is igazságos annyira, de a környező példák szerint beválik minndenhol...
családi adózást pedig fejtsék ki bővebben egy kicsit, mert nem vagyok képbe annyira vele.
most tényleg lépni kell valamit, mert 0 %-os gazdasági növekedésből nem lesz családi adózás sem..
bizonyos lépéseket meg kell lépni, amit az mszp nem mer.
adómentes minimál bér veszélyét mindneki felfogja = Nem fizet senki adót
ezen változtatni kell.
ügyfelem aki szó szerint milliárdot termelő céget vezet minimálbéren tengeti magát a céges mercedesében...
egyszerűen nem szabad ilyen könnyelműsáéget folytani.
ami nehezebb, az a nyuggerek hozzájárulása a tb-hez. de ez is megoldható lenne, ha felemelnék 2-3 százalékkal a nyöddíjat. és ezzel együtt bevezetnék a 2-3 %-os tb hozzájárulást.
A "hülye svéd és dán megtakarítónak" az állam nem inflálja el esztelenül a megtakarításait, ezért akar megtakarítani. (talán az sem lényegtelen, hogy az állam náluk nem éli fel a gazdaságot, hanem segíti, támogatja annak versenyképességét és a közpénzek elköltése nyílvánosság előtt történik. Ott, senki nem hivatkozhat a közpénzek elköltése esetén arra, hogy "üzleti titok"? )
A viszontbiztosítási elképzelésemet az alapozza meg, hogy nem csak itt a fórumon, de hivatalosan is foglakoznak az egészségügy finanszírozása kapcsán a "fix. díjas " finanszírozás mellett. A Mihályi féle baropmságra egy szót sem érdemes pocsékolni. A Bokros által említett 12 000 Ft/hó mit is takar? A munkajövedelemmel bíró járulékfizető esetében 144 000 Ft/év eü. járulékot, vagy egy átlagos 4 fős család esetében 576 000 Ft/év? ( a minimálbérből és a nyugdíjakból akár a 144 000 Ft/évet hogyan is oldaná meg?)
Az adó/járulékfizetők 20 %-a már ma is 1 000 000 Ft/év fölött fizet évente egészségügyi járulékot. Ha tizennyolc év után végre az illetékesek meghatároznák, hogy mit is takar az "alapellátás" az Alkotmányban megfogalmazottak szerint az egészségügyi ellátásban, akkor máris léphetnénk tovább. A "viszont biztosítás" lényege, hogy csak egy meghatározott szint ( az alapellátás fölötti rész esetén lép be a képbe , akkor ) "teljesít" . Az alapellátás jelenleg az Alkotmány értelmében, hogy minden állampolgárnak joga van a "gyógyuláshoz". Ha az egymillió, vagy a fölötti járulékból levonjuk "átlagban" az 576 000 Ft/év összeget, akkor a fennmaradó cc. 500 000 Ft/év "viszont biztosítás díjért", ha a társadaombiztosító milliós nagyságrendben egyben köt viszont biztosítást, már egy EU.-s szintű térítési díjat biztosíthat annak az intézménynek, amelyik ellátja a biztosítottat. (azért, azt is vedd figyelembe, hogy az én korosztályom, akinek a szülei már nincsennek körünkben, a gyermekeink felnőttek, önálló életet élnek, önálló adózott jövedelemmel bírnak, családjuk van már nem az én járulékomból kell az ő biztosításaikat fedezni, viszont megnőtt a saját "kockázati tényezőm" ) Mindezt, a költségvetésben nem, csak önálló társadalombiztosítóként tehetné meg a TB.
Mivel egy ideje némi közöm a mindennapi munkám során is van ehhez a területhez, megnyugtatlak arról, hogy az eü. speciális volta miatt nagyon kevesen vennék igénybe az országon kívüli ellátást. Tudod, a beteg ember sokkal érzékenyebb mint egészségesen. Elvárja, hogy a szerettei ott legyenek mellette. (saját példámból tudom, amikor az apósom tizenhárom éve "agyvérzéssel " bekerült a kórházba, a jobb oldala lebénulva, azonnal idultunk hozzá (még az unokája is félbe hagyta az olasz nyaralását.) A napi munka elvégzése mellett, azt a 160 Km távolságot oda vissza 320 Km. kétnaponta megtenni, nem is volt olyan könnyű. Egy év kemény munka eredményeképpen talpra állítottuk az öreget úgy, hogy bot nélkül járt, nem volt ágyhoz kötve. Gondold csak el, milyen tizenkét évben lett volna részünk, ha a "bénulást" nem tudtuk volna megszüntetni? ) Gondolj bele, mennyivel többe került volna mindez, a TB-nek? Megtudnád ezt tenni, több ezer Km. távolságból?
Korántsem említettem mindent ( a "nagy klasszikust" idézve "nem bontottam ki a teljes igazságot" ) de talán, gondolat ébresztőnek egyenlóre ennyi is elég, hogy lássuk mit is jelent az a 12 000 Ft/hó, az egészségügyi ellátás területén, annak zavartalan biztonságos működtetése területén, amit ugye az Alkotmány szövegén kívül, Te is joggal elvársz, ha rólled, vagy szeretteidről van szó. ( tehát, ha a hazai intézmény annak a 20%-nak és családtagjainak a megemelt "viszont biztosítási összeget" fizeti az eü. intézménynek, abból már a technikai feltételek mellett, a magasan képzett ellátó személyzetet is biztosítani tudja itthon, ami a nyugdíjasok és a minimál összeget befizetők rendelkezésére is ott áll. a Te "hotel szintű ellátásod adott esetben, csak töredéke lesz annak a költségnek, amennyivel Te többet fogsz kapni.) A sokat emlegetett "szolidaritást" így is el lehet képzelni, ahogyan azt a "Marshall- tervebn " is megfogalmazták.
Amíg egy ország folyó kiadásokra vesz fel hitelt fejlesztések helyett, addig bizony azzal mások járnak jól. A hülye svéd meg dán, akik spóroltak és spórolnak.
A viszontbiztosítási elképzelésed nem tudom mi alapozza meg abban a helyzetben, amikor a befizetések a relatíve olcsó magyar egészségügy finanszírozását sem biztosítják. Ebben a helyzetben azt gondolni, hogy majd akkor minket gyógyít majd Európa, jelentős tévedés. Egy ilyen konstrukcióhoz a mai befizetések megsokszorozására lenen szükség, ami sansztalan.
Sőt, a helyzet pont fordított. Az egészségügy és a gazdaság jelenlegi helyzetéből pontosan a nálunk fejlettebb országok betegeinek gyógyítása lehetne az egyik kitörési pont. A Figyelő már arról ír, hogy az USA betegei repkednek a Távol-Keletre a lényegesen alacsonyabb beavatkozási költségek miatt. Érdemes lenne nekünk is vonzó célponttá válni az ügyben, gyógyító-centrumok és rehabilitációs intézmények fejlesztésével.
A 12k nem kevés, az csupán a fix összeg, ez mintegy 5,5 millió ember esetében 3600-12000 Ft/hó közötti befizetés növekedést okozna, ami nem bagatell összeg a bevételi oldalt tekintve. Ráadásul olyan formában fizettetném, ami kivenné legalább ezt a summát az Apeh áltaé reménytelenül követelt körből.
Most sajnos ideje lenne eldöntened, hogy az összeg kicsi vagy nagy, egyszer elhanyagolható, egyszer embereket tesz tönkre, közben meg pénzeket kellene felhalmozni, szóval túl sok a vágy és túl kevés a tény.
Persze, de a korrupció csökkentéséhez szükség van szervezeti és szervezési módszerekre -ez nem pénz kérdése, sőt!-, és szükség van a széles értelemben vett döntési pozícióban levők megfizetésére.
rendezni léne a pártfinanszírozást: kb. 10-15 Mrd/év
parlamenti és önkormányzati képviselők fizetését: Megsaccolni sem tudom mennyi pénz
közalkalmazottak és köztisztviselők fizetését: min. 1000 Mrd
Szép summa.
Ma egyelőre az van, hogy a 30 éves elszánt, jól képzett ember fele annyit visz haza egy közintézmény alkalmazottjaként mint az ott üldögélő alkalmatlan 50-es, de a jól képzett, közigazgatásban jártas, tapasztalt munkapép 50-es meg nem keres értékén többet, mint az egész nap pletykálgató 30-as. Viszont heti egy ügy pénzzel zsírozott elintézése esetén jövedelmük megsokszorozódik. Túl nagy a kísértés.
Nem tudom feltűnt-e neked, hogy minden önkormányzat környékén ott sertepertél egy pár emberke, akik feltűnően hasonlítanak egymásra külsőleg és belsőleg egyaránt, munkájuk pedig abból áll, hogy közvetítenek az ügyfél meg az önkormis csókosok között, nem kevés pénzért. Gyakorlatilag seftesek, csak ők jogásznak nevezik magukat. Seftelnek olcsó önkormányzati ingatlannal, infókkal, engedélyekkel, kapcsolatokkal. Már ott tartunk, hogy nem az ügyfél próbál vesztegetni, az erre szakosodott gárda szállítja az ügyfeleket, és intézi a pénzügyeket. Ennek pedig senki nem tud véget vetni amíg leépítések lógnak a közalkalmazottak feje felett, amíg a fizetésük nem túl jó, viszont gyakorlatilag lehetetlen rendkívüli felmondással elküldeni őket. Az más kérdés, hogy amíg egy Antall Attilát nem vágnak hókon egy lapátnyéllel amikor még neki van pofája pént követelni, addig a megfelelő fizetés sem garancia semmire.
Ha megnézed idősoron akkor látod, hogy a foglalkoztatottsági ráta szinte évről évre javul (2004-2005-ben volt minimális csökkenés, tipplek, hogy közszféra létszámleépítés okán), másrészt az derül ki, hogy a pályakezdők helyezkednek el sokkal nehezebben, plusz az 55 év feletti korsztálynál csökken erősen az aktivitás, de ebben benne vannak a korkedvezményes nyugdíjasok, az ország egészségi állapota is lehetne jobb. Konkrétan 55 éves kor körül vana letörés, az is látszik. Miután a tendencia 98 óta folyamatosan javuló, plusz tudjuk mia a gond 55 év felett, plusz a vállakozások kiugróan magas adóterhelése összességében nem látszik igazolni a cikkbeli lustaságra, munkaundorra vonatkozó állítást.
De a lényeg így is látszik: a pályakezdőknél meg a nyugdíjkorhatár közelében van a difi. Szerintem ez nem igazolja azt az állítást, hogy mindenki lusta és nem akar dolgozni.
