Azt hiszem, en nem akarok egy hataron tul boldogdag vagy elegedettseg forrasa lenni, nyomaszt. :s inkabb most a sajat elegedettsegem maradvanyaiert kuzdok.
eleg sokszor lattam ahogy a szelerol utanoztak a szuleiket, kozben meg kint futkorasztak is .... jo peldaval kell elojarni, es akkor nagy valoszinuseggel kovetik :)
amugy a gyerekeket siman le tudod a recepcion passzolni arra az orara amig edzel, a tobbiek is igy teszik, mindig tok jol elvannak, sot, nezik ahogy anyu-apu edzik, jo pelda is :)
Az itteni terem is nagyon jo amugy, jo kozosseg, most szombaton lesz is haziverseny meg utana egyutt italozas :D
Jó, belátom, hiába mondom valakinek, akinek azért van társa, hogy boldog lehessen. És ugye rejtély, hogy boldog-e, hiszen a társa boldogsága az titok, az meg szükséges hozzá.
Na de akinek van egy olyan dolga, ami egyik percről a másikra eljuttatja abba az állapotba, mint amilyen a szerelembe esés, az miért keresne párkapcsolatot?
Nincs értelme társat keresni és behozni az életbe, ha ettől teljesen függetlenül is boldog az ember.
Az fog társat keresni, aki nem boldog egyedül. Valamire kell neki a társ. Szexre, gyerekvállalásra, családalapításra, bármire. Bármire, ami őt boldoggá teszi. - Innentől kezdve viszont bármilyen harmóniátlanság boldogtalansághoz vezet.
Lehet, hogy inkább azt kellene mondanom, hogy ha az ember a társa boldogságától függetlenül boldog, akkor az nem fog jóra vezetni, ennél sokkal jobban oda kell figyelni a kapcsolatra. Különben nagy bukta lehet abból a boldogságból, ami figyelem nélkül hagyja a másik fél lelkiállapotát.
A Boldogság Orientáció Skála (Peterson, Park és Seligman, 2005) pedig a boldogság elérésének háromféle módját különbözteti meg: az élvezetkereső (hedonikus), az értelemkereső (eudaimonikus) és az áramlatkereső (flow-kereső) boldogságot.
Szerintem eleve nem külső dolgoktól, személyektol függ az egyén boldogsága. Vagy ha igen, az roppant illékony. Aki magában nem találja meg, annak a külső megnyilvanulások csak röpke időre hozzák el. Bármi, ami vagy aki körülvesz ma, (és boldoggá tesz) korántsem biztos, hogy holnap is velem lesz, vagy az enyém lesz. És akkor?
Ezer példa van rá, hogy a boldogság, amit egykori siker, társak, javak okoztak, ezek elmúlásával miként roppantottak össze életeket. Szerintem a boldogság meglelése saját út, saját kibontakozas. Természetesen egy társ, siker, család stb csak fokozhatja
"Az, hogy te kevered, egyértelműen jön abból, hogy a társ "boldogságának" függvényének tartod a sajátodét."
Nem tartom annak, csak azt mondom, hogy ha nem boldog valakinek a társa, akkor ő maga sem lesz az. Ettől még jól el lehet a társával.
"Azzal a bukfenccel nem törődve, hogy a társad hogyan lett boldog, ha te nem voltál az."
Ez nem bukfenc, hanem visszacsatolás. A párkapcsolatban nyilván az egymásra találás adja a boldogságot, innentől viszont már visszacsatolásos alapon működik.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy _csak_ ilyen párkapcsolat van - de ami nem ilyen, az inkább praktikus, és elégedettségről, harmóniáról szól, nem boldogságról.
Azt sem akarom ezzel mondani, hogy a boldogság csak párkapcsolattal érhető el, sok más is adhat boldogságot.
De az alapkérdés, a társ boldogsága és a saját boldogság közt való összefüggés szerintem igencsak létező dolog.