" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
A kifagyás, elfagyás elkerülhető ha kukorica szárkúppal körbe rakod...amikor már jönnek a gyenge fagyok. A kúp tetejére tegyél egy ponyvát /vagy fóliát/ hogy ne folyón be az esővíz. Kora tavasszal kibonthatod!
Szia Nino!A kerdesem a kovetkezo lenne hozzad.A Babits fugem aprilisban ultettem el ami most mar 2 meter feletti noveny lett es a torzse mellett kinott egy hajtas ami mar 40-50 cm kozotti.A hajtassal mit tegyek? Varjak vele tavaszig es gyokeresen kiszedheto?Avagy levagni es mashol kigyokereztetni?Par hete megjelentek a masodtermesek a famon vagy 10-12 db,ugy masfel centi atmerojuek lehetnek,ez sajnos ugysem fog mar beerni itt az alfoldon sem.Nem korai meg a termeskepzodes egy ennyire fiatal fanal???Koszi a valaszt elore is.
Ahol az eperfa is kifagyásveszélynek van kitéve, ott semmilyen fügének nincs komoly túlélési esélye. Amint már többször leírtuk és hangsúlyoztuk, a fügék többségének téli nyugalomban -15 fok körül van a tűrésküszöbe, a "nagyon fagytűrőknek" talán még -16 is lehet. A fügénél a korlátozott hidegtűrés faji sajátosság, ez alól egyik fajta sem kivétel. Az egyes fajták szívesebben lógnak ki a sorból a pozitív tartomány irányába, mintsem a negatív felé.
Az udvaron lévő Tipómon úgy tudtam megtartatni egy elég szép termésmennyiséget, hogy a vízellátási hullámhegyek és hullámvölgyek közti különbségeket csökkentendő, az özönvízszünetekben masszívan öntöztem. Ha ugyanezt a vízmennyiséget egy aszályos nyáron adtam volna neki ugyanezekben az időpontokban, én idéztem volna elő a gyümölcshullást. Ebben is mindenki szabadon kételkedhet, mégis így van.
Korábban sokan nem hitték el, amit állítottunk, aztán ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább igazunk lett. (A valóság meghallotta, mit mondtunk, aztán igazodott hozzá.) :)))))
Melyik fügefajtát javasolnátok mint amelyik a leginkább fagytűrő? Nógrádba kellene. Itt már nekem a Morus Alba Eldorado eperfám kétszer is kifagyott (bár a Morus Alba Szicíliainak kutya baja sem lett). Ez utóbbit csak azért írom, mivel a hely olyan, hogy ezen sajátosságával számolnom kell.
Korábban nem hittem el amit állítottatok,hogy egy-egy kiadósabb eső után dobálja gyümölcseit a datolyaszilva. Az idén az özönvizek után mindig erősen szórja a gyümölcsöket, még most is pedig már szeptember van. És érdekes,nem onnét dobálja,ahol több, 5-6 db van az ágvégeken, hanem onnét ahol csak egy vagy kettő, amit kényelmesen elbírna az ág.
Minden viszonylagos. Mi itt nagyon sok fajta viselkedését (gyümölcsök esőtűrését) tudjuk összevetni. Bizony a fajták többsége annál is rosszabbul állja a vizet, mint a djöröcker. Persze mindent a helyén kell tudni értelmezni. Az idei másodérési szezon egy ugyanolyan "töréspróba", mint amilyenekben az időjárás "jóvoltából" immár sorozatosan részünk van évek óta hol az egyik, hol a másik, hol mindegyik növényfajra vonatkozóan.
Sajnos az én györökimről nem lehet ezt elmondani. Rengeteg másodtermés van rajta, tömegesen érik, de tízből kilenc ehetetlen. Szét kell nyitni, megnézni nincs-e benne lakó, nem-e rohadt a belseje. Meg kell szagolni, nincs-e ecetes szaga, ha nincs, akkor jöhet a kóstolás,de még ott is érheti csalódás az embert. Napos, száraz meleg idő kellene ilyenkor, de hát nem kivánságműsor ez,szokták mondani.
Minden rosszban van valami jó (bár van olyan, amiben nagyon kevés). A mi országrészünket özönvizek sújtják. A folyamatos esőzések telibe találták a füge másodérését. Egyes fajták már az érés vége felé járnak. Kiderül, hogy a Djöröcker Laposch nem is annyira eldobni való fajta. Egyike azoknak, amelyek legjobban állják a "sarat".
Legtöbb ágon csúcsig leérve. A jövő héten következő újabb özönvizet már meg sem kell várnia.
a júliusi és az augusztusi özönvizek közti csapadékszünetben öntözött arguta
ugyanebben az időszakban nem öntözött arguta
Természetes csapadékból értelemszerűen azonos mértékben részesültek. Adott száraz időszakban levélsárgult, levélégett, levélvesztett arguta nem regenerálódik, ugyanolyan marad a vegetációs időszak végéig.
Többször idéztem bizonyos hozzászólásaimat, amelyek a jelenlegi klíma jellegét igyekeztek leírni. Íme:
"Ahhoz lehetne hasonlítani az évtizedekkel korábbi klímát, mint amikor egy bizonyos témájú vagy hangulatú, koherens eseménysorozatot bemutató filmben van néhány olyan epizód, aminek kiegészítő dramaturgiai funkciója van, de nem alkotja föltétlenül a cselekmény és a mondanivaló szerves részét. (Ami az időjárásban egy-egy epizód jellegű kivételes eseménynek felel meg: nagy hó, átmeneti nagyobb hideg, tavaszi fagy, nyári vihar, stb. az év nagy részében normális időjárási események közé ékelődve.)
A mostani klíma pedig olyan, mintha sok filmből kivettük volna az említett epizódokat és kizárólagosan azokból állítottunk volna össze egy előadásnyi időtartamú filmet. A filmet csak néző, de következetes cselekményszálra és mondanivalóra nem figyelő közönség részére ez a film-mix is olyannak tűnhetne, mint egy "másik film", különösen azért, mert "azokban is ilyen jelenetek szoktak lenni". De sajnos, az ilyen film csak egy "őrült film" lenne, olyan, mint a mostani klíma."
"Az ilyen esetekben a kedvezményezett területeken a jónép pozitívan éli meg a várakozáson felül jó időjárási viszonyokat. Pedig ha értene a klimatológiához, aggodalommal kellene, hogy eltöltse ez a körülmény. Sajnos a nagyon hosszú időtartamon keresztül fennálló ilyen súlyos anomáliák nem szoktak kimerülni csupán egy-egy periódusra gyakorolt abnormális hatással, hanem időzített bombaként működnek, más időszakokra, más évszakokra vonatkozóan is.
Erre évekkel ezelőtt írtam egy példát, amelyet most ismét idéznék:
2009. október 2-án, Magyarország júliusnak is beillő időjárású szeptembere után, egy korlátozottan téltűrő növényekkel foglalkozó internetes fórumban hozzászólást írtam a megelőző időszak időjárási eseményeinek értelmezéseként. Bevezetőben idéztem az olasz „Agronotizie” internetes újság 2009. szeptember 25-ei tudósítását:
„"...Ilyen esős szeptember emberemlékezet óta nem volt Szicíliában, ahol súlyos problémák keletkeztek a belső közlekedésben, a leginkább sújtott kultúrák pedig a kertészeti ágazat, a csemegeszőlő, a legkésőbbi őszibarackok, de még a citrusfélék növényei is. A szigeten működő Coldiretti azt kérte a Szicíliai Tartományi Tanácstól, hogy hirdessen szükségállapotot, mivel a mezőgazdasági üzemek már több millió eurós károkat szenvedtek. Calabriában is azon munkálkodnak a Coldiretti szakemberei, hogy a károkat elismertessék. A leginkább sújtott térségek a jón-tengeri sávban vannak: a Locride-i körzetben Brancaleoné-tól Monasterace-ig, a Crotonese térségben pedig különösen Cropani-ban és Botricello-ban, de a problémáktól nem mentes a Vibonese körzet és Lametino sem. A heves esők károkat okoztak a közlekedési útvonalakban és az infrastruktúrákban és párducfoltosan tönkretették a vetéseket, a kertészeti kultúrákat, a szőlőültetvényeket, hatalmas problémák vannak a Greco di Bianco szüretelésével és a citrusültetvényekben. A legnagyobb aggodalom Szardíniában is a szőlőültetvényeket övezi, ahol a rossz időjárás nem teszi lehetővé a szüreti munkák normális menetét, sőt egyes körzetekben a legnevesebb szőlők kordonsorait is károsította..."
A cikk idézetéhez a következő gondolatokat fűztem:
„Lehet, hogy valaki erre azt mondja, hogy "ez az ő bajuk, ami engem kevéssé érdekel". Annak érzékeltetésére tettem be ezt a cikkrészletet, hogy reálisabban tudjuk értékelni az idei magyarországi nyárias szeptembert. (2009-ről van szó!) Még mielőtt megnyugodva hátradőlnénk a fotelben, megállapítva, hogy "a globális felmelegedéssel" most már majd egyre inkább ilyen szeptemberekre lesz esélyünk a közép-európai térségben, tudjuk, hogy ez is csupán egy időjárási anomáliából fakadó véletlen volt, amelynek az abnormális jellege a fent leírtakból érzékelhető, és ahogy lehettünk most egy ilyennek a kedvezményezettjei, ugyanúgy lehettünk volna, vagy lehetünk majd egy másik ugyanennyire abnormálisnak a kárvallottjai is!!!”
A magyarországi szeptemberekre vonatkozó vélekedésem érvényességének bizonyítására mindössze egy évet kellett várni, 2010 szélsőségesen csapadékos szeptemberéig. Arról nem is szólva, hogy az egész évet az extrém csapadékmennyiség jellemezte, csúnya cáfolatát adva a korábban egyértelműen kijelölt szárazodási trendnek...."
Az elmúlt évtizedben központi témává vált a „globális felmelegedés”. Szakcikkek százai, ezrei, tanulmányok tömege jelent meg erről. A kutatók többsége hőmérsékletemelkedést és szárazságot prognosztizált az elkövetkező évtizedekre. Az északi féltekén, azon belül az európai térségben is valóban volt tapasztalható a 20. század utolsó évtizedében és a 21. század első éveiben néhány tizedfokos középhőmérséklet emelkedés. Az ezen évek egyes évszakaiban bekövetkező átlaghőmérséklet-változások azt mutatják, hogy az éves középhőmérséklet emelkedés elsősorban a nyári évszak magasabb hőmérsékleteinek volt köszönhető. Jóllehet a klímaelemzők többsége utalást tesz az időjárás szélsőségeinek szaporodására is, a köztudatba mégis elsősorban az ivódott be, hogy már a jelenben is, de az elkövetkező időszakban különösen, egy melegedő klíma tanúi lehetünk. A nevezett időszak éveinek részletesebb tanulmányozása azonban azt mutatja, hogy sokkal inkább az időjárás kiegyensúlyozatlansága, szabályozatlansága érhető tetten, mintsem az azt megelőző időszakban tapasztalható viszonylagos kiegyensúlyozottság magasabb hőmérsékleti tartományban történő megvalósulásáról lenne szó.
Amennyiben eltekintünk a többi klímaelemtől, és kiemeltem a hőmérsékletváltozást vizsgáljuk, elfogadva a melegedés feltételezését, érdekes következtetésre juthatunk. Fentebb bemutattuk, milyen jelentős középhőmérséklet különbségeket okoz a domborzat. Néhány tíz méteres magasságkülönbség akár az egész fokos tartományba emelheti ezt az eltérést. Az egyes évek között is jelentős középhőmérséklet különbség van. Ez a tény azonban magában még nem feltétlenül befolyásolja egy adott földrajzi területen hagyományosan működő mezőgazdasági kultúrák biztonságát és termésbiztonságát. Sokkal nagyobb jelentősége van az ezen belül bekövetkező szélsőséges eseményeknek. Olyanoknak, amelyek valamilyen tekintetben a növénykultúrákra nézve bizonyos tűréshatárokat lépnek át. Hasonlóképpen, mint az inverziós jelenségnek köszönhető abszolút minimumokban megjelenő különbségek, amelyek az átlagok közt meglévő eltérésektől függetlenül húznak választóvonalat adott fajnál a téli túlélési lehetőségeket illetően. Az időjárási eseményeket figyelemmel kísérő gazdálkodó megtapasztalhatta az elmúlt években, hogy szélsőségesen meleg periódusokat hirtelen drasztikus lehűlések, teljesen száraz hónapokat özönvizek követtek. A rövidebb időszakok ilyetén szélsőségei évjárat méretekben is jelentkeztek. Kimutathatóan gyakoribbá és súlyosabbá váltak a tavaszi fagyok, érzékelhetően szaporodott a pusztító zivatarok és jégesők száma. Ezek nyilvánvalóan jóval nagyobb súllyal esnek latba, mint az esetleges 4-5-6 tizedfokos hőmérsékletemelkedés, de akár ugyanekkora csökkenés.
Ha vizsgálni kezdjük, miben áll ez a klímajelleg változás, azt láthatjuk, hogy az utóbbi másfél évtizedben megszaporodott az úgynevezett „blocking” helyzetek száma az európai térségben. Ez azt jelenti, hogy az európai időjárást alapvetően meghatározó és szabályozó atlanti ciklonok szabad nyugat-keleti pályán történő mozgását időről-időre szokatlan földrajzi helyeken kialakuló anticiklonok blokkolják. Ez a körülmény az időjárási menet korábbi időszakokra jellemző, úgynevezett „zonális” (szélességi körök mentén haladó ciklonpályák) jellegét „meridionális” (észak-déli) áramlásúvá változtatja.
9. térkép
A térkép (9. térkép) egy, az elmúlt évtizedben gyakran előforduló szinoptikus helyzetre ad konkrét példát. Látható, hogy a sajátosan elhelyezkedő légköri képződmények konstellációjában kialakuló áramlások mennyire éles és mély hullámokat képeznek észak-déli irányban. Ezek mentén időről-időre a szokásosnál hidegebb léghullámok jutnak el déli szélességekre és a megszokottnál melegebbek északiakra. Ezek nyomán a téli időszakban extrém hidegek alakulhatnak ki a kontinens felett, nyáron pedig a keveredési határzónákban pusztító viharok keletkezhetnek. Szélsőségesen meleg időszakokat szokatlanul hidegek válthatnak fel, átmenet nélkül.
Nem véletlen talán ezek után, hogy néhány évvel ezelőtt még szinte kizárólagosan melegedésről és szárazabbá válásról szóltak a kutatók jóslatai, mígnem néhány kivételesen csapadékos, árvízkatasztrófákkal tarkított, és Európa enyhébb klímájú, mediterrán és óceáni területének szélsőségesen hideg telű éve után egyenesen egy kis jégkorszak kezdetének víziója lát napvilágot.
A „józan paraszti ész” tapasztalati „agroklimatológiája”
Aki saját tapasztalataira hagyatkozva, különösen, ha gazdálkodóként figyeli nap, mint nap az időjárási eseményeket, sőt azok következményeit a „bőrén érzi”, egyértelműen valami korábbi rend felborulásaként élheti meg azt. A károkat okozó helyzetek súlyosságát még az a körülmény is fokozza, hogy a kárt okozó időjárási események, furcsa módon, egy-egy adott perióduson belül egyazon térséget érintve ciklikusan makacsul reprodukálódnak, tetézve a már egyszer vagy kétszer bekövetkezett negatív hatást. Amennyiben valaki úgy vélné, hogy csupán benyomásokról van szó, annak érdemes lenne követnie például az időszakos, évszakos, vagy éves csapadékadatokat és azokat összevetni a sokéves átlagokkal, különösen a korábban tipikus területi eloszlás tükrében. Ebben a tekintetben a gyökeres változás elsődleges oka abban áll, hogy a gyakran blokkolt ciklonpályák miatt az éves csapadék jelentős része úgynevezett „konvektív”, azaz meghatározott légköri helyzetekben helyileg képződő csapadék, a korábbi évtizedek frontcsapadék többletével szemben. A ciklonok okkluziós frontjaiból származó csapadék sem föltétlenül mutatja a korábbi időszak területi eloszlását, miután a ciklonpályák is változtak, sőt maguknak a ciklonoknak az eredete is, lévén, hogy arányaiban megsokasodtak, az úgynevezett „magassági hidegcsepp” helyzetek és a mediterrán ciklonok, amelyekre jellemző, hogy csapadékukat területileg koncentráltan bocsájtják ki, időnként extrém mennyiségben, atipikus módon teremtve atipikus viszonyokat, soha nem látott időjárási helyzeteket az érintett földrajzi területeken."
Arrivati a fine agosto l'estate si avvia alla sua naturale conclusione. Settembre è alle porte ed è già tempo di bilanci. Com'è andata quest'estate 2014? Possiamo definirla davvero estate? Purtroppo oltre alla già pesante crisi economica e finanziaria che ha ridotto di molto le vacanze estive degli italiani, quest'anno si è aggiunto anche il maltempo a mettere i bastoni fra le ruote ai vacanzieri.
Il mese di luglio è stato piovoso e fresco come non lo era dal 1916 (pensate un po'): ben venti i giorni di maltempo. Un vero danno per stabilimenti balneari e albergatori, costretti a fare i conti con ombrelloni chiusi e spiagge deserte. A confermare la crisi di questo periodo arrivano puntuali i dati della Coldiretti. Sarebbero, infatti, oltre 1 miliardo le perdite registrate, tra agricoltura e turismo. Anche a ferragosto ( il momento clou delle vacanze italiane) ha portato temporali, temperature in picchiata rispetto alla media, bombe d'acqua e grandine. Nel settentrione si sono avute nel mese di luglio più del triplo delle precipitazioni rispetto alla media, con i cicli vegetativi delle piante ma anche la vita degli animali sconvolti. Sottolinea la coldiretti che se, l'arrivo della grandine in questa fase stagionale provoca danni irrimediabili alle coltivazioni, il problema sorge anche per gli animali che si vedono ridotta la loro quantità di erba. Bombe d'acqua dicevamo; proprio queste piogge così improvvise e violente hanno sconvolto città intere, come Milano e Firenze portando anche danni gravi e in alcuni casi morti. Colpa dell'anticiclone delle Azzorre, dicono i meteorologi, che non si sorprendono se questa estate sia stata così fresca e piovosa. Tutto ciò porterà ad un aumento dei costi di produzione per difendere viti e alberi da frutto, incrementando di conseguenza, i prezzi dei prodotti.
Il sindaco di Forte dei Marmi, qualche giorno fa, ha avanzato la proposta di posticipare il rientro a scuola per allungare di un paio di settimane la stagione estiva. Secca la smentita del ministro dell'istruzione Giannini, la quale sostiene, impossibile riformulare adesso i calendari scolastici; ma non esclude di poter programmare per i prossimi anni un ritorno sui banchi nel mese di ottobre; come avveniva anni fa. Ma cosa ci garantisce che il mese di settembre possa regalare caldo e scottature, come ad agosto? Pareri discordanti dell'opinione pubblica. Il dibattito è aperto. Cosa aspettarsi adesso, dall'inverno? E, soprattutto, dalla prossima estate?
La parola va agli esperti che sapranno darci informazioni a riguardo: sperando che questo sia stato solo un anno anomalo e che non diventi la normalità. Altrimenti gli italiani, e tutti i turisti saranno costretti a rinunciare a ciò che più di ogni altra cosa, oltre all'arte, ci distingue nel mondo: il sole. O' sole mio, cantano da sempre i napoletani: speriamo che lo possano fare anche nel futuro.
Elérkezve augusztus végéhez, a nyár lassan természetes végéhez közelít. Küszöbön a szeptember, ami már a nyári mérleg megvonásának ideje. Milyen is volt 2014. nyara? De nevezhetjük-e ezt egyáltalán nyárnak? Sajnos a már különben is nyomasztó gazdasági és pénzügyi válság mellé, ami már egyébként is megnyirbálta az olaszok nyaralási lehetőségeit, ebben az évben még rossz időjárás is párosult, ami igencsak a nyaralók szekerének küllői közé tette a botot.
A július esős és hűvös volt, mégpedig olyan fokon, amilyen 1916. óta (gondoljunk csak bele) nem fordult elő: jó húsz nap rosszidő. Valós károk a fürdőhelyeket és szálláshelyeket működtető vállalkozások részére, amelyek kénytelenek a bevételi számvetéseiket leeresztett napernyők és üres strandok mellett megtenni. Ennek az időszaknak a válsághelyzetét megerősítendő, érkeznek a Coldiretti pontos adatai. A regisztrált veszteségek bizony több, mint egymilliárdra (EURO!!!) rúgnak a mezőgazdaságban és a turizmusban. Nagyboldogasszony napja, (ami a turistaforgalom hagyományos csúcspontja) szintén zivatarokat, átlag alatti hőmérsékleteket, felhőszakadásokat és jégesőket hozott. Észak-Olaszországban július hónapban az átlagos csapadékmennyiség több mint háromszorosa hullott, ami felborította a növények vegetációs ciklusát és az állatok életfolyamatait. A Coldiretti hangsúlyozza, hogy a jégeső ebben az évszakban orvosolhatatlan károkat okoz a növényi kultúrákban, probléma keletkezik az állatállomány takarmányozásában is a tökrement fű miatt. Felhőszakadásokról szóltunk, ezek a hirtelen bekövetkező, heves esők egész városokat dúltak fel, olyanokat, mint például Milano és Firenze, súlyos károkat okozva, sőt néhány halálesetet is. Mindez az azori magasnyomás számlájára írható, mondják a meteorológusok, akik nem lepődnek meg azon, hogy ez a nyár olyan hűvös és esős volt. Mindez a termelési költségek emelkedéséhez vezet a szőlő és a gyümölcsök fokozott növényvédelme miatt, következésképpen megemelve a termények árát.
Forte dei Marmi polgármestere azt a javaslatot terjesztette elő, hogy késleltessék az iskolakezdést, hogy ezzel pár(!) héttel még megtoldják a nyári szünidőt. /Egyébként is szept. 15-én kezdődik a tanítás. (Fordító)/ Giannini miniszterasszony ezt határozottan elutasította, mondván, hogy most már nem lehetséges újratervezni a tanév idei menetét, nem zárja ki azonban, hogy az elkövetkező években az iskolapadokba való visszatérés októberre legyen programozva, amint az évekkel ezelőtt történt. /Hej, milyen boldoggá tenné ez az én Roberto nevű kertész-horgász-társamat! (Fordító)/ De hol van a garancia arra, hogy a szeptember ugyanolyan meleget és lebarnulást ajándékozhat? A közvélekedés eléggé vegyes erre vonatkozóan. A vita nyitott. Mit várhatunk most a téltől? És különösen a jövő nyártól?
A kérdés a szakértők felé irányul, akik válasz adhatnak erre: abban a reményben, hogy ez csupán egy anomál év volt és nem válik normalitássá. Máskülönben az olaszok és a turisták kénytelenek lesznek lemondani arról, ami a művészeten túl, minden egyébnél inkább, a világban megkülönböztet bennünket: a Napról. O, Sole mio, (Ó, én Napom) éneklik öröktől fogva a nápolyiak, reménykedjünk, hogy a jövőben is megtehetik.
In baltischen Ländern hält das heiße Wetter an. In mehreren Wetterstationen wurden am Wochenende neue Rekordtemperaturen gemessen. In Lettland und Litauen wurden die Hitzerekorde seit Beginn der Wetteraufzeichnungen übertroffen. In Hafenstadt Ventspils im Westen Lettlands kletterte das Thermometer auf 36,7 Grad hoch. Im Kriegsjahr 1943 wurde „nur“ 36,4 Grad plus gemessen. Auch in litauischen Tauragé im Südwesten des Landes konnten die Meteorologen mit 36,5 Grad plus einen neuen Wärmerekord verkünden. Estland hatte zwar keine Hitzerekorde bekanntzugeben, das Wetter dort ist aber seit langem sommerlich warm, wodurch das Gefahr für Waldbrände deutlich gestiegen ist
A balti államokban tovább tart a hőhullám. Több meteorológiai állomás új rekordhőmérsékletet mért. Lettországban és Litvániában a hőségrekordok meghaladták a mérések kezdete óta eddig mért legmagasabb hőmérsékleteket. A nyugat-lettországi Ventpils kikötővárosban a hőmérő higanyszála 36, 7 fokig kúszott. Az 1943-as háborús évben "csak" 34,6 fokot mértek. A délnyugat-litvániai Tauragé városában a meteorológusok 36,5 fokkal új melegrekordot jelenthettek be. Észtország ugyan nem adott közre melegrekordot, ám az időjárás ott is hosszú ideje nyáriasan meleg, ami miatt jelentősen megnőtt az erdőtüzek veszélye.
Arrivati a fine agosto l'estate si avvia alla sua naturale conclusione. Settembre è alle porte ed è già tempo di bilanci. Com'è andata quest'estate 2014? Possiamo definirla davvero estate? Purtroppo oltre alla già pesante crisi economica e finanziaria che ha ridotto di molto le vacanze estive degli italiani, quest'anno si è aggiunto anche il maltempo a mettere i bastoni fra le ruote ai vacanzieri.
Il mese di luglio è stato piovoso e fresco come non lo era dal 1916 (pensate un po'): ben venti i giorni di maltempo. Un vero danno per stabilimenti balneari e albergatori, costretti a fare i conti con ombrelloni chiusi e spiagge deserte. A confermare la crisi di questo periodo arrivano puntuali i dati della Coldiretti. Sarebbero, infatti, oltre 1 miliardo le perdite registrate, tra agricoltura e turismo. Anche a ferragosto ( il momento clou delle vacanze italiane) ha portato temporali, temperature in picchiata rispetto alla media, bombe d'acqua e grandine. Nel settentrione si sono avute nel mese di luglio più del triplo delle precipitazioni rispetto alla media, con i cicli vegetativi delle piante ma anche la vita degli animali sconvolti. Sottolinea la coldiretti che se, l'arrivo della grandine in questa fase stagionale provoca danni irrimediabili alle coltivazioni, il problema sorge anche per gli animali che si vedono ridotta la loro quantità di erba. Bombe d'acqua dicevamo; proprio queste piogge così improvvise e violente hanno sconvolto città intere, come Milano e Firenze portando anche danni gravi e in alcuni casi morti. Colpa dell'anticiclone delle Azzorre, dicono i meteorologi, che non si sorprendono se questa estate sia stata così fresca e piovosa. Tutto ciò porterà ad un aumento dei costi di produzione per difendere viti e alberi da frutto, incrementando di conseguenza, i prezzi dei prodotti.
Il sindaco di Forte dei Marmi, qualche giorno fa, ha avanzato la proposta di posticipare il rientro a scuola per allungare di un paio di settimane la stagione estiva. Secca la smentita del ministro dell'istruzione Giannini, la quale sostiene, impossibile riformulare adesso i calendari scolastici; ma non esclude di poter programmare per i prossimi anni un ritorno sui banchi nel mese di ottobre; come avveniva anni fa. Ma cosa ci garantisce che il mese di settembre possa regalare caldo e scottature, come ad agosto? Pareri discordanti dell'opinione pubblica. Il dibattito è aperto. Cosa aspettarsi adesso, dall'inverno? E, soprattutto, dalla prossima estate?
La parola va agli esperti che sapranno darci informazioni a riguardo: sperando che questo sia stato solo un anno anomalo e che non diventi la normalità. Altrimenti gli italiani, e tutti i turisti saranno costretti a rinunciare a ciò che più di ogni altra cosa, oltre all'arte, ci distingue nel mondo: il sole. O' sole mio, cantano da sempre i napoletani: speriamo che lo possano fare anche nel futuro.
