Nem vagyunk egyformák. Nálunk ez családon belül nem kérdés. Bármelyikünk bevállalná bármelyikünk kutyáit. És slussz passz. Sőt, a barátok között is van néhány olyan kutya, amelyre azt mondtam, ha bármi történik, és nincsen más, hozzám bármikor jöhet. Ez csak emberi kapcsolatok kérdése.
Peti! Na, ez nem rossz ötlet majd ki is próbáljuk. Kell a fegyelem...
Vidam kepet szeretnel? Na jo itt vannak a mieink, miutan elkeszult a kennel uj keritese a renovalas kereteben, nincs tobb szokdoses :-) De ha talalunk egy eleg hosszu es erdekes botot, akkor ket kutyat egyszerre is lekothetunk :-)
((nem mertem ennyire utalni a korral járó bizalomvesztésre..............)
Jajjjjjjj gyerekek örüljünk már valaminek,úgy mint Diego is mondja,-tegyetek be vidám,boldog kutyás képeket,mert összecsavarodik a szívem amikor ilyesmiről van szó.
Pár éveset biztosan nem,talán még a lelkiismeret nélküli doki sem tenné meg,bár ki tudja. Az állatorvosok jó része is megéri a pénzét,-ezt mindannyian tudjuk. Egyébként passz.Nem tudom erről van-e törvény egyáltalán. Bár az állatkínzásról van,még sincs hatékony és elrettentő büntetés.
azért nem kell ennyire túlzásba esni, valamint valóban, ahogy snepf is mondta, egy jóérzésű állatorvos nem is altat el egészséges kutyát. lehet találni megbízható embereket, de persze soha ne legyél rájuk szükség ilyen célból.
nalunk nagyon komoly megbeszeles elozte meg,mielott kutya allt a hazhoz.Fontos szempont volt,hogy ha en barmi okbol kidolnek,hajlando-e valaki a csaladbol a helyemre lepni es a kutya gazdaja lenni,ugy,ahogy azt en szeretnem...Mivel tobb jelentkezo is akadt es eddig valoban nemigen csalodtam bennuk,jo volt ez igy....A csaladtagjaimban sem bizom meg teljesen,mert johet barmi olyan korulmeny,amitol kenytelenek a szavukat megvaltoztatni,de egy idegenben semmikeppen..
Én viszont igen.Soha nem lehet tudni mikor vágják-be egy menhelyre,mert nem biztos,hogy a következő gazda akit te kitűnőnek találtál hogyan fog viselkedni évekkel később. Talán túl bizalmatlan az álláspontom,de nem tennék ki egy kutyát hiábavaló szenvedésnek és gyötrelemnek,hogy csak annyi maradjon neki vénségére,hogy a múltjáról álmodik.
bár Bella magától nem mer feljönni az ágyra, csak ha hívjuk. ha épp nem figyelünk és fel szeretne jönni, akkor megáll az ágynál és csóvál,toporog, dünnyög, hogy vegyük már észre. szóval kényelemre igény is van:-))))))))))))))))
nagyon jól nézett ki Gina tortája:-)))és a mostani kép is nagyon aranyos:-))
Rita nem jó példa, mert ő elsősorban versenyre képez, tehát gyakorlatokon is a lövésre távolból is ülnie kell a kutyájának. Namost ez vadászaton enyhén szólva is mókás lenne, ha a kereső kutyám hall egy lövést akkor letenné a seggét.
FT-on ugye nincs kint a kutya, ha lövés vagy lövések hangzanak el akkor kiváló ha a kutya ül láb mellett és csak a leeső vadat figyeli..
Én azt csináltam, mikor Chaka süldő kutya volt, hogy kivittem a rétre ahol sok fácán volt és rávittem a dürgő kakasokra, persze pórázzal. Aztán ha a fácán felrebbent akkor berántottam, és mondtam, hogy nem.. Ez 4-5 eset után berögzült.
Aztán ha őrzésen vagyok, mindig viszem a kutyát és sétálok a madarak között (erről tettem is fel képet) azok szaladgálnak az orra előtt, meg felreppennek, ő nem mehet és nem is megy utánuk.
Amúgy sebzett nyúllal lehet a legjobban elrontani egy "verseny" kutyát (nem véletlen hogy noviceban nem is lövik), mert ott ugye utána kell küldeni a kutyát és a kutyának az jön le, hogy jééé lövés után a nyúl megfogható...
köszönöm szépen:-))mi is nagyon büszkék vagyunk rá, mármint Bellára, mert nagyon partner volt ebben a fogyiban. remélem sikerült neki pár plusz évet adnunk így. kb. háromnegyed éve van nálunk, és hatalamas változáson ment át.
amúgy mi is tartjuk mindkét kutyánk tenyésztőjével a kapcsolatot, leginkább e-mail és telefon a nagy távolságra való tekintettel, de ha eseteleg útba esik valakinek a másik akkor lehet talizni.
Megkövezni semmiképpen sem, inkább csak kiigazítani. :D
Figyelj... Bárkinek alakulhat úgy az élete hogy le kell mondania a kutyájáról. Saját esetemben mondjuk ehhez nem tudom minek kellene történnie, de biztosan nagyon nagy dolognak. Előbb adnám el a kocsimat minthogy valamelyik kutyámat passzoljam el...
Ennek ellenére ha úgy érezném nem tudom őket továbbtartani, vagy nem jó nekik nálam, keresnék neki(k) új helyet. Persze gondosan megválogatva, százszorosan ellenőrizve. De elaltatni biztosan nem altatnám el őket azért mert már nem tudok róluk gondoskodni.
Ja persze, ez egyértelmű. Arra gondoltam, hogy nálunk ez ugye még kiforratlan. Ritánál olvastam, hogy ezt amolyan droppolásos módszerrel lehetne beletenni. Felkelti a madarat és ugye nem kéne h utánamenjen, ergo leültetni, vagy állítani, vagy mindegy, de ottmarasztalni kellene. De gőzöm sincsen ezt hogyan kellene beletenni. :-(
Vadról leszedni már tészta, mármint volt hogy elszaladt egy felrepülő fácán után, vissza tudtam hívni, csak ugye valahogyan a kettőt kellene összetenni. :DDDDDD De egy nyúlról mondjuk sztem mostani állapotában nem biztos hogy le tudnám szedni.
Na,engem az ilyen képek rohadtul felidegesítenek!! Pedig az én kutyám kerti kutya,a házba nem jöhet be,de nem tudom sokan vannak-e az olyan gazdák akik naponta 2-3x cserélik a kutyájuk szőnyegét a fedett teraszon és szárogatják a radiátoron,hogy még csak véletlenül se feküdjön nyirkos-vizes szőnyegen az a kutya. (A háza belsejének téli napi karbantartásáról pedig ne is beszéljek) Ezért ,-mert nem tudom,hogy élek-e még esetleg 10-15 év múlva /remélem igen/,de a kutyámat nem tenném ki annak,hogy egy bekövetkezett betegség,vagy egyéb külső ok miatt "jó helyre kerül" reménnyel elajándékozom (elpasszolom))) ,mert inkább elaltattatom!
Tudom ,ezért most megköveznek a fórumozók,-de attól még vállalom a gondolataimat.
Ááá én ilyenekre nem tanítottam meg. A vad, főleg ha keres, akkor behúzódik bokrok alá, vagy a magas fűbe. Ha kinyomozza, vagy megérzik, akkor ő nem állja, mint a vizsla, hanem simán kinyomja és figyeli... sajnos már mindkét kutyám ismeri a 16-osom hangját és főleg Brit nem várja, hogy küldjem. Ő már nem ad előnyt a kószáló vizsláknak.
Ha meg elhibázom, akkor visszanéz rám, hogy "hülye vagy? potyára dolgozom" nem érti meg, hogy februárban nem szabad lőni a tyúkot :D
Szerintem gyakorlatban is tök mindegy, hogy áll, vagy ül. Ne menjen utána.
hidd el nekem, az emberekre is ráférne. a városomban van egy család, apa anya fogyatékos, a 4 gyerekből 2 szintén. apa anya meghalt, a milliós teher az egyik huszonvées ép fiú nyakába szakadt, és vele van a fogyatékos bátyja is. na most ez mégis kinek volt jó?
Csodálatos eredmény ez a fogyásban! Ilyenkor mindíg belelkesülök, hogy igen, ilyen gazdik is vannak! Gratulálok!!!
Mi is mérlegeltünk január 01-én... A sajátomat most nem mondom, legyen elég annyi hogy van miből fogyni, Kyra az 27,5, Carlos 28 kg. :D
Szerintem most tök jó súlyban vannak. Képet most így hírtelen újat nem találok, de lejjebb akad talán december végén készült... :DDDDD
Almok... Igen, ezek lerágott csontok. És való igaz, nem feltétlenül annak tudod mondani aki valóban a gazember... Mégis hiszem, hogy fontos dolgok ezek.
egy példa... Egy másik fórumon volt egy lány. egy neveletlen, macskinyírós, szocializálatlan agrentín doggal. El akarta passzolni a háztól (megoldhatatlannak találta a nagyon is megoldhatót, azaz a saját hibáját). persze már az új kutyán gondolkodott, ami nem volt lágyabb, sőt konkrétan egy kanári szigeteki kutyában gonbdolkodott, h na majd azzal... Aki ismeri ezt a csodás típust tudja, h szuper kutya, de nem való határozatlan embernek.).
Szó szót követett, elmondtuk neki a véleményt, hogy minden ember felelős az általa elb@szott kutyáért, és hogy a gyávaság és a megfutamodás jele ha ha nem is próbálja menteni a menthetőt, hanem belevág egy másikba, a régi kutyt meg passzolja...
Én személy szerint nagyon kikeltem magamból, mert számomra ez nem bocsánatos bűn. A végén már kulturált formában folyt a vita, a lányt sikerült olyannyira felbosszantanunk hogy "csak azért is megmutatta". Kőkeményen melózott a kutyával (Nem volt egyszerű egy pár éves fejrenőtt kutyát visszatenni a helyére a falkában, vért izzadt, de megpróbálta és sikereket ért el. Hagy ne mondjam új kutya nem került a helyére, viszont a mai napig is kapok tőle beszámolókat és képeket, olyan csodálattal beszélve a kutyáról aki igenis JÓ tagja a falkának. Persze próbáltunk segíteni is hasznos és kevésbé hasznos tanácsokkal, de Ő melózott vele. Nos, nem lett a legjobb barátnőm, de ma már elmondhatom, elég közel kerültünk egymáshoz. És erre mondom, már megérte. Mert mindenki jól járt. A lány is, a kutya is.)
Szóval csak enyit akartam... Néha el sem hinnénk milyen hasznos az ha szembesítenek bennünket a hibáinkkal... Én mégha nem is szeretem, mindíg abból tanultam a legtöbbet.
Dóra elárulom, van ilyen. sőt olyan is van, aki később is elmegy meglátogatni a kutyát a gazdinál. azt gondolom, hogy a szüleid felelőtlenek voltak, hogy belementek egy ilyen fedeztetésbe.
