"ha az ember ebbe beleragad és ez folyamatosan fennáll az már depresszió"
Persze, nem mondom, hogy nem így van.
A többihez: hát, az az igazság, hogy rengeteg embernek sokkal rosszabb a sorsa a kellemesen meleg langyos kakinak bekategorizált életnél. És rengeteg leszívó, rossz párkapcsolat van, egyszerűen mert az emberek többsége ilyen. Ezért nem is értem, hogy ha valaki élete önmagában boldog, az miért akarná egy párkapcsolattal nagy valséggel elrontani. Elég kicsi az esély rá, hogy magától összejön, magától működik, stb. Jellemzően a párkapcsolatba is energiát és időt kell tenni, alkalmazkodni kell, ezer macera. Minek - hacsak nincs rá valamilyen módon mégis szükség.
Elsősorban aktivitást, úgy a közéletben, mint a magánéletben. Nagy boldogság, ha sikerül egy-egy újabb szép verset, segítő irodalmi művet találni, ezt szerencsére gyakran átélem. Rendkívül jó érzés számomra, ha a nagyvilágban vagy hazánkban átadnak egy új épületet, utat, hidat, felfedeznek valami újat, megoldanak valami régi rejtélyt. S természetesen nagyon örülök, ha a családban is rendjén mennek a dolgok, s tavaly közel húsz ízben kirándultam szép hazánkban. Nagy boldogságot jelent, baráti, ismerősi társaságban kellemesen eltöltött rövidebb vagy hosszabb idő, s örülök, ha jót tehetek, kedveset szólhatok, segíthetek, idegeneknek is.
Még nem publikált egyik vizsgálatomban oroszokat és amerikaiakat kértem, hogy definiálják a boldogságot. Ebből kiderült, hogy az amerikaiak elérhető dolgok megszerzésével azonosítják a boldogságot: család, barátok, pénz, míg az oroszok, bár szintén említik a családot és a pénzt, olyan dolgokat is a boldogságuk előfeltételei közé sorolnak, mint a világbéke és az emberek közti kölcsönös megértés.
A boldogságot leginkább önbeszámolóval szokás mérni, tehát az embereket megkérjük, hogy egy skálán értékeljék, mennyire boldogok. Előfordul, hogy megkérdezzük az illető barátait és házastársát is, hogy teljesebb képet kapjunk. Persze valójában csak te tudod, mennyire vagy boldog, a körülötted élők maximum tippelni tudnak, főleg olyan kultúrában, ahol szokás akkor is mosolyogni, amikor valójában egyáltalán nem érzed jól magad.
"a mentális rendszeren keresztül hasonló érzéseket lehet elérni, pl. erre jó a flow, de az nem a boldogság, hanem egy ahhoz hasonló mentális/fizikális állapot."
"A Boldogság Orientáció Skála (Peterson, Park és Seligman, 2005) pedig a boldogság elérésének háromféle módját különbözteti meg: az élvezetkereső (hedonikus), az értelemkereső (eudaimonikus) és az áramlatkereső (flow-kereső) boldogságot."
A keleti tanokról...A Buddhizmusban már nekem kezdetnek az egy nagyon szimpatikus dolog, hogy azt mondja: Nézd meg, ha tetszik próbáld ki. Ha műkődik használd ha nem akkor ne.
Azt azért itt szét kéne választani a történetben ha van egy rövitávú krízis az átmenetileg tehet frusztrálltá vagy boldogtalanná, de annak normál esetben meg kéne szűnnie amikor a krízis is megszűnik, ha az ember ebbe beleragad és ez folyamatosan fennál az már depresszió. Ezt lehet már írtam korábban de mi kell a kiegyensúlyozottsághoz? Kell egy olyan környezet ahol fel tudsz töltődni. A munkahelyed a legtöbb esetben nem ez ott általában a legtöbb embernek leszívódik az energiája. Tehát otthon és a szabadidőben kellene feltöltődni. Ehhez kell egy olyan otthoni környezet ahol te jól érzed magad, esetleg egy olyan szabadidős tevékenység amit szívesen csinálsz és persze van rá időd, meg egy olyan társ akivel mondjuk nem egy támaszkodó kapcsolatban vagy aki még folyamatosan szívja az energiádat, hanem inspirál, pozitív attitúdje van, egymást húzzátok fel ha valaki éppen padlón van. Abba most ne is menjünk bele, hogy kiből miért lesz "energiavámpír" mert ezer oka lehet. Szóval szerencsétlen esetben a munkahelyeden leszívják az energiádat otthon van egy nem egészséges párkapcsolatod, egy számodra nem túl jó környezetben laksz, aztán évek múlva azt veszed észre, hogy már nincs kedved semmihez, meg már arra sincs energiád, hogy kiszállj ebből az egészből és lehet ülni a kellemesen meleg langyos kakiba. Úgy semmi extra, de jól elvagyunk......
Talán az ellentétén jobban meg tudom világítani, hogy mire is gondolok.
Ha van pl. a munkahelyen egy frusztráltsági helyzet, az eléggé a boldogtalansághoz hasonló állapotot tud kiváltani, de közben mindenki tudja, hogy az csak egy mentális állapot, nem a lélek állapota, az az lenne, ha elvesztenéd valamelyik szerettedet, pl. A fájdalom, a boldogtalanság valami valóban fontos valamidhez/valakidhez kapcsolódó hiány vagy veszteség, de a mentális rendszereden keresztül is tudod magad ehhez hasonlóan érezni.
Ugyanígy látom a boldogságot is, a mentális rendszeren keresztül hasonló érzéseket lehet elérni, pl. erre jó a flow, de az nem a boldogság, hanem egy ahhoz hasonló mentális/fizikális állapot.
Neked ezt azért lesz nehéz megérteni, mert egy jól csiszolt, harmonikus ember vagy, akinek minden oldal fontos. Fontos a család, a szerelem, a munka, az egészség, stb.
Nekem könnyebb különbséget tenni, mert nekem vannak nem fontos dolgok, ilyen pl. a munkám. Tudom, hogy nem fontos, mégis hasonlóan rosszul tudom magam érezni a munkában elszenvedett dolgok miatt, mint a valódi boldogtalan pontok miatt - épp csak annyi, hogy tudok különbséget is tenni, ha odafigyelek.
Azt hiszem, en nem akarok egy hataron tul boldogdag vagy elegedettseg forrasa lenni, nyomaszt. :s inkabb most a sajat elegedettsegem maradvanyaiert kuzdok.
eleg sokszor lattam ahogy a szelerol utanoztak a szuleiket, kozben meg kint futkorasztak is .... jo peldaval kell elojarni, es akkor nagy valoszinuseggel kovetik :)
amugy a gyerekeket siman le tudod a recepcion passzolni arra az orara amig edzel, a tobbiek is igy teszik, mindig tok jol elvannak, sot, nezik ahogy anyu-apu edzik, jo pelda is :)
Az itteni terem is nagyon jo amugy, jo kozosseg, most szombaton lesz is haziverseny meg utana egyutt italozas :D
Jó, belátom, hiába mondom valakinek, akinek azért van társa, hogy boldog lehessen. És ugye rejtély, hogy boldog-e, hiszen a társa boldogsága az titok, az meg szükséges hozzá.
Na de akinek van egy olyan dolga, ami egyik percről a másikra eljuttatja abba az állapotba, mint amilyen a szerelembe esés, az miért keresne párkapcsolatot?
Nincs értelme társat keresni és behozni az életbe, ha ettől teljesen függetlenül is boldog az ember.
Az fog társat keresni, aki nem boldog egyedül. Valamire kell neki a társ. Szexre, gyerekvállalásra, családalapításra, bármire. Bármire, ami őt boldoggá teszi. - Innentől kezdve viszont bármilyen harmóniátlanság boldogtalansághoz vezet.
Lehet, hogy inkább azt kellene mondanom, hogy ha az ember a társa boldogságától függetlenül boldog, akkor az nem fog jóra vezetni, ennél sokkal jobban oda kell figyelni a kapcsolatra. Különben nagy bukta lehet abból a boldogságból, ami figyelem nélkül hagyja a másik fél lelkiállapotát.