ismeretlen istenekben hittem egyre tűrhetetlen csapott le rám végzetemnek időpontja mikor végül menni kellett fentebb hágni hágcsó hátán túlsikerült mennybeszállás mélybefordult valóvilág (ebből ne írjál még krónikát)
Válasz legalább egy miértre
...nekem ismeretlen
minden szava
születési időpontja
kellett volna
fentebb mondtam,
a horoszkópja
a dátum miatt
sikerült túl rosszra…
már fordult az ég
a világ alatt írhatnám
e krónikát még
de nem foghatom
a Teremtőt szaván…
Ábránd
ui: Jó, hogy megint Rátok találtam. Hosszú utat tudhatok magam mögött...
Vers… vagy inkább aprócska,
Fáradhatatlan intrók sokasága, Rímbe szőtt gondolatok hajszája,
S van, hogy az agy könny helyett használja.
Sokszor egy szó,
Lehet rossz, lehet jó,
Mit kimondani talán nem mer,
Mert ha fáj, nagyon gyenge az ember...
Illetve ha az élmény édesen átölel,
Félő, hogy túl gyorsan múlik el…
Aztán kényszereddé válik,
S ezzel kívánod elpusztítani
A fölhalmozódott sötét árnyakat…
A fejedben tömegével táncoló sok kis árnyalak:
Betűkké formálódó alakzatok, vonalak,
Takaród alól a mába
Ha arra kellett ébredned,
Hogy az ébredés a kényszered,
S hogy e kény száraz
Elemeddé válik hűvös, ám lázas
Reggelen, s ezzel elpusztítani…
Illetve szánalmasan agyoncsapni
Vagy kénytelen álmaidat,
S hogy e kény tálon
Hozza eléd az álom
Megsemmisülésének súlyát,
Kihasználja, hogy már-már
Ürügyeket keresnél a visszaalvásra -
De nem teheted, mert izmaid már várnak
Hogy a vérnek,
S így a lüktetésnek
Teret engedvén nyújtózkodj a takaród alatt,
Sőt, gondolatban már szádban olvad az első falat
Reggeli, kávéba mártott kalács-darab,
Más választásod úgysem marad…
Bújj ki takaród alól a mába.
jó dolog a fórum mindig van ügyelet meg lehet beszélni a fontos ügyeket aki kérdést tesz föl és a választ várja előbb utóbb akad beszélgetőpárja
van itt mindenféle összeszokott banda akad bölcs és cvíder humoros és sanda van ki mindent csak elpusztítani vágyik s van kibeledumál aztán köddé válik
van akinek soha be nem áll a szája az egész fórumot szószéknek használja prédikációhoz mindig nagy a kedve midenkit kutyázó szavakkal illetve
ha magadra ismersz gondolkodj el azon viselkedéseden van szemernyi haszon rá kéne ébredned ha ez a kényszered elvadítod ezzel azt is aki szeret
Kontrasztok
Nyikordult a dióbarna ajtó, egyébként tölgy,
Lábam előtt ködkárpitba bújva didergett a völgy,
A présháztetőn, érett dió koppant,
A mestergerenda lustán nyújtózott, csendesen roppant,
A ködben kínlódva nyikordult egy fáradt szekérkerék,
A padláson vidáman hancúroztak az idei pelék,
A tűzhelyen vidáman táncolt a láng, illatozott az ünnepi sült,
Kál medencéjén pihentető őszi vasárnap ült.
Szerettem….
-o-
Ha jön az ősz
Dióbarna kéreg-ráncokon addig hancúroztak ma kövér esőcseppek, míg ősszé érett az idő, s a kopasz ágakon levél híján a vasárnap ült meg.
Láthatatlan lángnyelvek medencéjén hűsöl pihentetőn, álmodva a szél...
Míg az ősz szeret, temet, érlel és megöl:
Az életről mesél.
Szerettem dióbarna hangjaid, hancúroztak csiklandó érett húrokon. Vasárnapok úsztak álmok medencéjén, s pihentető édes dallamokon. Néha-néha fellángolt a lelkünk, s felejthetetlen lett a pillanat. Néha újra magunkra maradtunk, s tudtuk, mindez a miénk marad...
dióbarna csönd, államig húzom, melegit
apró fénypöttyök hancúroztak még az imént
szemhéjam alatt, érett, bölcs mosolyával
atyai szózattal intett a vasárnap, ne legyek
tüzes, szilaj ma, inkább terüljek el szélesen
Kárpátoknak lanyha medencéjén, mint
korhadt fatuskón ahogy szertefut a láng;
pihentető, puha izek szaladják be nyelvem,
és a naphény hullámhossza is arról szól, akit
tegnap szerettem, szeretem ma is nagyon
Gyermekek hancúroztak a padon,
Érett gyümölcsöt találtak,
Fel is falták ők vasárnap.
Medencéjén a fény láng
Visszajár mint bumeráng,
Nem pihentető már álmom
Száraz szemekkel szilárdan
álltam a földön... vártam
- sejtjeimbe kódolt bizonyosság voltál -
Te tanítottál érezni, fájni
pacsirták énekével magasba szállni
s sírni is újra te tanítottál
Lesült bőröm alatt a strandon
nem is érdekelt, sose figyelted
jelentéktelen, apró foltot
hagyott-e már,
s hányat hagyott az élet
Nekünk jó ez így, nincs is más álmunk
nézd, elirigylik méltóságunk
s bámulnak ránk az emberek
foltot pacsirták elirigylik sült néz kódolt száraz nekünk
Hiába foltozom...
Kódolt álmokkal köszön be az éj. Hamubasült vágyak integetnek nekünk. A pacsirták elnémultak, arcunkba száraz leveleket söpör az idő. Még a foltot is elirigylik előlünk. Nézd, hullócsillagok üzennek egy másik világ küszöbéről.
Nekünkkódolt üzenet
Itt van, megérkezett
A pacsirták elirigylik
Mások meg nézik, csak nézik
Szeme rég száraz volt
Könnye nem ejtett foltot
Ünnep asztalán a sült
Mellette ember ült, csak ült
