Bilincsben vitték a bírósági folyosón,még a lányához sem engedték oda ezt a kiemelten veszedelmes bűnözőt.Mondjuk ahoz képest,hogy Tasnádi házi őrizetbe került,Kulcsár szintén,a Mal teljes szintén,az embernek meginog a hite a jogállamban.
Később szülészorvos is lett.Ez a nagy területet átfogó orvosi tapasztalata lehetővé teszi,hogy másként álljon hozzá a témához,mint teszem azt egy bába.
A Párizs közeli Pithviers-ben a szülészeti osztály vezetője lett.Háborítatlan szülés körülményeit teremtette meg,saját tapaszatlatai alapján.pl. barlangszerű szülőszobája elősegíti a nők szülését.
Én a Császármetszés c. könyvét olvastam,de szeretném elolvasni A szeretet tudományosítása c. könyvét is.
A szülés egy természetes folyamat, amelynél AKÁRMIKOR előfordulhat olyan kimenetel, ami életveszélyes állapotot okoz.
Ez pontosan így van... akár otthon, akár kórházban, akár pont az orvosi működés eredményeképp... és a kérdés mindhárom esetben az, hogy van-e ott valaki, aki ezt képes megoldani...
ok. de ki harcol e képért? az orvosok nagy része nem, az egészen biztos.
Tudod, volt egyszer egy nagy magyarnak egy nagy mondása... nem tudom, hogy Szentgyörgyi vagy Selye János, de SZVSZ inkább az előbbi... arról szólt, hogy a nagy tudósok általában idős korukban annyival vetik vissza a tudomány fejlődését, amennyivel fénykorukban előbbre vitték... (Szentgyörgyi volt képes minden gátlás nélkül "begyöpösödött vén hülye"-zni a nálánál egyébként 10-15 évvel rendszerint fiatalabb kollegáit:))))
Szóval itt nem az orvosok kisebb vagy nagyobb része a kérdés, hanem az úgymond "elit"... bár többkevésbé kivetül minden érdekeltre ez az identitásproblema, akár itt a topicon is szembesülhetsz vele... de az utóvédharc az az akadémikusok, a kamarák, a szakmai kollégiumok, a szakpolitikusok és hasonlók egy jó részének erőssége... Kiknek sajnos messze túlmutat a hatása önmagukon, hisz belőlük kerülnek ki az oktatás vezetői, a módszertani elvárások kidolgozói, a munkahelyi vezetők, a törvények és rendeletek kiagyalói és meghozói, a szakértői testületek agymenjei...
Amit Geréb csinál, azt meg én két részre osztanám... a forradalmári tevékenységével tökéletesen egyetértek, épp ideje nekimenni ezeknek a bástyáknak... az orvosi tevékenységével meg soxor én se...
És talán innen már érthető, hogy én miért mindig arra hegyezem ki a vitát amire...
Érthető.
Dr. Michel Odentet akkor is nagyon ajánlom mindenkinek,akit érdekelnek az élet "nagy" kérdései.Mondhatnám korszakalkotó gondolatai vannak a rengeteg gyakorlati tapasztalata mellett.
igen, valóban teljesen mindegy, hogyan nevezzük. jelen korunkban közmegegyezéssel orvosnak.
ok. de ki harcol e képért? az orvosok nagy része nem, az egészen biztos.
értem, te miért arra hegyezed ki, amire.
viszont te esetleg nem érted, hogy én mire.
merthogy én sem tekintem az orvosokat mindenhatónak és mindentudónak. nem is misztifikálom az orvoslást.
viszont azzal, amit geréb csinál abszolút nem értek egyet (nem az otthonszülés intézményével), akárhogy is nevezzük a tevékenységét. jahh.. és azzal sincs bajom, hogy valami mást akar, mint amit az egyetemen tanult.
de hát ugye azt tapasztaltuk, hogy vannak olyan esetek, amikor mégis kellene az orvos ahhoz a természetes dologhoz.
tkp nem orvos kell, hanem olyan ember, aki az adott dolgot meg tudja oldani... az tök mindegy, hogy hogyan hívjuk...
Igazándiból az orvoslásnak van ebből a szempontból (az önidentitás szempontjából) egy belső válsága... ugye ez aze lőbb beidézett dolog működött a paleolitikumtól úgy a XX. század közepéig, mert az információ nehezen hozzáférhető volta miatt adott volt az asszimetria... Akkor (meg az akkor szocializálódtak) tényleg úgy néznek az orvosra, mint az általuk nem birtokolt csodálatos tudás forrására, és azt várják, hogy "Kovács néni drága, ebből vegyen be naponta 3x1 tablettát"... na ez az, ami az azóta szocioalizálódottaknál már nem működik, ők már nem a nagy mágust látják, hanem kérdezni, és vitázni fognak...
A másik, hogy ugyanez a szakmán belül is fennáll, volt anno a doktorúr, aki a tudás birtokosa, és a nővérke (figyeled a szóvégeket???) aki szolgaian végrehajt, hisz hogy jönne ahhoz... na, ennek is véget vet, hogy ma már egy rakat szintén felsőfokú szakképzettséggel bíró szakember (adott esetben az említett nővérKE is), akikhez képest az orvos nem többet tud, csak részben mást, vagy részben másként rendszerezve...
Na, innen jön a görcsös utóvédharc, a fingszagú igyekezet a soha vissza nem térő golden area képe, amikor még max a Moliére meg néhány hasonszőrü nem látott szent beavatottságot a fehér köpeny mögött... szal valójában önidentitás-keresésről van szó, valahol félutón a feudális hierarchia, meg a közös célért dolgozó egyenrangú felek (beteg-orvos-eü. dolgozók) terápiás közösségének korszerű szemlélete között... ami ugye már nem arra helyezi majd a hangsúlyt, hogy "ÉN azt mondtam, hogy 3xi fehér bogyó" hanem arra, hogy "mérje időnként a vérnyomását, és ..." - a betegpen PARTNERT lát, és nem UTASÍTÁSOK VÉGREHAJTÓJÁT...
És talán innen már érthető, hogy én miért mindig arra hegyezem ki a vitát amire...
Ékesszólásod sem feledteti érvelésed hiányosságait. : )
43/1998. (X. 9.) AB határozat
...
indoklás:
"A Be. lehetővé teszi, hogy az eljárásban részt vevők — a szakértői véleményhez kapcsolódóan — más szakértő, vagy a kérdésben jártas más személy írásbeli véleményét csatolják. Ebben az esetben a hatóság a bizonyítékok szabad értékelése elvének megfelelően az okiratokra vonatkozó szabályok szerint felhasználhatja e véleményt, azt bizonyítékként értékelheti (BK 164. sz. állásfoglalás). Ha az eljárásban részt vevő úgy véli, hogy a szakértői, vagy a Bizottság által meghozott szakértői vélemény nem helytálló, lehetősége van az általa elfogadható szakértelemmel rendelkező személy írásbeli véleményének csatolására. Az okirat és szakvélemény, egyaránt bizonyítási eszközök, az eljáró hatóságot ezek értékelésében semmi nem köti, meggyőződése szerint dönthet (Be. 5. § (3) bekezdés, 61. §)."
de hát ugye azt tapasztaltuk, hogy vannak olyan esetek, amikor mégis kellene az orvos ahhoz a természetes dologhoz.
a szülés valóban természetes dolog. a halál is természetes. és az is természetes, hogy a szülésbe belehal az anya és/vagy az újszülött. nem is értem, miért csinálunk az anya- és csecsemőhalálozásból ekkora ügyet. mi a frászért akarják csökkenteni a kockázatot azok a hülye orvosok. tuti, csak azért, hogy minél több pénzt kapjanak...
Na, ehhez vissza kellene menni az "eredeti" hippokratesi eskühöz:
,,Esküszöm a gyógyító Appollóra, Aszklepioszra és Hügieiára és Panakeiára és valamennyi istenre és istennőre, akiket tanukul hívok, hogy minden erőmmel és tehetségemmel megtartom a következő kötelességeimet: tanáromat, akitől e tudományt tanultam, úgy fogom tisztelni, mint szüleimet, vagyonomat megosztom vele, s ha rászorul, tartozásomat lerovom; utódait testvéreimnek tekintem, oktatom őket ebben a tudományban, ha erre szentelik magukat, mégpedig díjtalanul; továbbá az orvosi tudományt áthagyományozom fiaimra és mesterem fiaira és azokra, akik az orvosi esküt leteszik, másokra azonban nem. Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlenasszonyt sem magzata elhajtásához. Tisztán és szentül megőrzöm életemet és tudományomat. Sohasem fogok hólyagkövet operálni, hanem átengedem ezt azoknak, akiknek ez a mesterségük. Minden házba a betegek javára lépek be, s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól, különösen férfiak és nők szerelmi élvezetre használatától, akár szabadok, akár rabszolgák. Amit kezelés közben látok, vagy hallok - akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben - nem fogom kifecsegni, hanem megőrzöm. Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek ellenkezője."
Na, ez a kiemelt sor, ami megteremti a Cosa Nostra szerű orvosi működés alapjait és hagyományát... hogy van az orvos, ki birtokosa az információnak, van a beteg, aki ugye nem az (és ne is legyen az) és a kettejük közötti asszimetrikus viszony. Ennek persze van még történelmibb megalapozottsága (már a törzsi varázslók is pont így működtek, az ókorban a papság is pont így jött létre...) és olyan görcsösen tudnak ragaszkodni hozzá az érintettek, hogy a gengszterváltás után pl. a kamara ki akarta lobbyzni, hogy pl. a vényköteles gyógyszerek szakmai ismertetői ne legyenek publikusak... (az egy másik kérdés, hogy korunk trendje az információval ennek tökéletes ellentéte, tehát tekintsük ezt szimpla elkeseredett és bukásra itélt utóvédharcnak).
Na, hát is itten jöttek Geréb és a hozzá hasonlók, akik azt mondták, hogy a szülés egy természetes dolog, és nem köll hozzá orvos - ami kb annyit tesz, mint ha egy pap azt kezdené terjeszteni, hogy Isten azt áld meg, amit akar, ergo az egyházi frigyhez felesleges a pap...
Ez igaz... ahogy az is, hogy bizonyos körben és módon azért elvárom a "jognemkövetést"... mittudomén többször leírtam, hogy semmi bajom a kocsmárossal, ha a részegeket nem szolgálja ki, semmi bajom vele, ha rendbe rakja a magáról megfeletkező ifjúságot, de ahhol elkezdenek a korsó sörhöz rendszeresen személyit kérni, oda nem fogom betenni a lábam...
Nem vagyok orvos, de én se szivesen dolgoznék Gerébbel. Teljesen öntörvényü, az a helyes amit és ahogy ő csinál. Nem mondom, hogy anarchista, mert jó cél érdekében teszi, de ahogy csinálja, az nem tetszik. Mintha valamiféle Semmelweissnek tartaná magát, mintha kizárólag az ő elvei szerint lehetne bolog esemény egy szülés és az összes kórházi szülész-nőgyógyász lelketlen , fafejű barom lenne. Hát ez messze nem igaz.
egy Geréb Ágnesnek kell hogy legyen annyi rábeszélőkéje, hatása az anyukára
Miért kellene? Ez ugye két emberen múlik mindig, aki megpróbál rábeszélni valamire, meg akit megpróbálnak rábeszélni valamire... ami az elveimmel végletesen ellenkezik, arra engem se tudna rábeszélni senki...
Pedig igaza van... Geréb látványosan és messzehangzón kilépett a véd-, és dacszövetségből, sőt szembefordult vele, patetikusan úgy szokják ezt mondani, hogy "megtörte a hallgatás falát"...
"De a tiedét nem vállalnám, még pénzért sem. Nem azért mert esetleg nem tudnám megjavítani, hanem azért nem, mert inkább az van benne a zsákban, hogy nem tudnám megjavítani. "
Akkor nem azt kell elvállalni, hogy megjavítod, hanem hogy megnézed. Aztán ha kiderül, hogy meg tudod javítani, akkor meg tudod, ha nem, nem. Azt - gondolom -, egészen biztosan tudod garantálni, hogy rosszabb nem lesz (legalábbis ha annyira szeded szét, ahonnan még össze is tudod rakni).
Ja. Nyilvánvalóan halva. Legalábbis a kép alapszínéből ítélve, pluszban a fejénél fogva a tenyérbe ragasztott, továbbá szálegyenesen fekvő újszülött legalábbis a rigor mortis gyanúját veti fel. (Hogy a baba fele hol maradt el, azt most talán ne is firtassuk. Brrr....)
