Ljökelsöy 9 évesen, 1985-ben kezdte síugró pályafutását! Emellett serdülő korában futbalozott, valamint az északi sportok közül az alpesi síelést és sífutást is űzte!
A Világkupában 1993 márc. 11.-én debütált Lillehammerben (34. hely). Két hétre rá már a nemzeti csapatban találta magát, mellyel ezüstérmet szerzett a planicai csapatversenyen, a másnapi egyéni versenyen pedig megszerezte első Vk pontjait is (12. hely).
A következő szezont ('93/94) ott kezdte, ahol előzőleg abbahagyta, mindkét szezonnyitó planicai versenyen stabil pontszerző lett, majd ezt követően is jó néhány versenyen. Második Vk szezonját összetettben egy előkelő 17. hellyel zárta! A '94/95-ös Vk szezon bár nem sikerült jól (összetettben 33. hely), de alighanem emlékezetes marad számára egyéniben elért első dobogós helye (ezüst), melyet épp Planicán szerzett meg!
Ezt követően egészen 2003-ig nem igazán tudott kiemelkedni a Vk mezőnyből, nem ért el komoly sikereket, leszámítva a kuopiói csapatgyőzelmét 2000 nov.-éből Ingebrigtsen, Ottesen és Dönnem oldalán!
A nagy áttörés a 2002/03-as szezonban történt, ugyanis 2003 jan.-jában 26 évesen szerezte meg első Vk győzelmét Sapporóban, majd összetettben a 9. helyen végzett! A következő szezonban ('03/04) érte el pályafutása legnagyobb sikereit! A Vk-érmeket tekintve a legtermékenyebb szezonja volt, 11 dobogós helyezést ért el, ebből 7-szer végzett a legfelsőbb fokán!
Ezek közül az egyik az oberstdorfi sírepülő versenyen történt, ahol pl. akkorát ugrott az első körben, mintha a levegőben rájött volna, hogy valójában ő tényleg tud repülni és nem is akar leszállni. Végül a mérések szerint 223 m.-nél ért földet, de egyes jelentések szerint valójában 226 m.-t ugrott, csak olyan messze már nem volt mérőpont, az utolsó jelzés 223 m.-nél volt! Az addigi sáncrekord 216 m. volt, álmukban sem gondolták volna a szervezők, hogy Roar 10 m.-rel ugrik nagyobbat Widhölzl rekordjánál (tavaly íródott át Ljökelsöy rekordja Olli jóvoltából, aki 2,5 m.-t javított öt éven át tartó rekordján)!
Roar egyike volt a nagy küzdőknek, aki ha a verseny első körében gyengébben is teljesített, nem adta föl! Olyannyira nem, hogy az ő nevéhez fűződik egy kivételes rekord! A sapporói versenyen a 11. helyről nyert versenyt, ekkora hátrányból még senkinek sem sikerült ilyen bravúrt végrehajtania (a köv. szezonban hajtott végre hasonlót, amikor Oberstdorfban a 18. helyről szerzett ezüstérmet, természetesen ez is rekord)! Az igazi sikerek csak ezután jöttek!
Egyik kedvenc helyszínén, Planicán sírepülő világbajnok lett egyéniben és csapatban, majd megnyerte az Északi turnét, végül a Vk-ban a 2. helyen végzett mindössze 10 ponttal lemaradva a győztes Janne Ahonen mögött! Egyébként a szezont végig ők ketten dominálták, az Északi turné befejeztével pedig közel 200 pontos hátrányt dolgozott le Ahonennel szemben. A szezonzáró oslói versenyen ugyan győzött Roar, de Janne 8. helye elegendőnek bizonyult az összetett megnyeréséhez. Ez volt a Világkupák történetének eddigi legizgalmasabb fináléja, valamint egyben legszorosabb végeredménye is!
Ugyan a 2004/05-ös szezon is kettejükről szólt, de itt már nem tudott lépést tartani Ahonen fergeteges szezon nyitásával, de így is kiemelkedőt nyújtott és megismételte előző szezonbeli Vk helyezését! Az oberstdorfi VB-n is mögötte végzett (2. hely), míg csapatban bronzérmet szerzett!
Az Északi turnén nem sikerült a címvédés, Matti Hautamäki mögött is "csak" az ezüst jutott neki! 2005 márc.-ában a szezonzáró planicai sírepülő hétvégén szerezte meg egyéni legjobbját, 230,5 m.-ig repült, mely jelenleg a 7. leghosszabb távolság a világon!
A következő szezonban a Négysáncversenyen bronzérmet szerzett, Sapporóban pedig egy máig is fennálló sáncrekorddal (140 m.) szerezte meg pályafutása 11., egyben utolsó Vk győzelmét! A torinói olimpián egyéni bronzérmet szerzett a normálsáncon, míg csapatban nagysáncon szintén! Bár Vk összetettben csak a 4. helyen végzett, a bad mitterndorfi sírepülő VB-n viszont sikerült megvédenie címét egyéniben és csapatban egyaránt, így ezzel ő lett a legidősebb (29 év 7 hónaposan) sírepülő világbajnok, egyúttal a sírepülő VB címet illetően 4 aranyával a rekordot is ő tartja!
A 2007-es sapporói VB-n egyéniben bronz-, míg csapatban ezüstérmet szerzett, Vk összetettben pedig a 14. helyen végzett!
Az ezt követő Vk szezonok nem igazán sikerültek jól. Ljökelsöy már tavaly vissza akart vonulni, de az olimpia miatt maradt még (a sors iróniája, hogy Vancouverre nem sikerült formába lendülnie, így Kojonkoski kihagyta az utazó keretből).
Idén Oslóban, az új Holmenkollenen versenyzett utoljára, a jubileumi 350. Vk rajtján sajnos nem sikerült kvalifikálnia magát a második, döntő körre, így a szép búcsú elmaradt! Ettől függetlenül márc. 19.-én, a planicai sírepülő VB-n végezhette el utolsó ugrását (197 m.), aztán Walter Hofer egy üveg pezsgővel búcsúztatta el a közönségtől, s egyben az aktív pályafutásától is!
... rekordere:S. Ammann sánc- és egyéb rekordjai a szezonban (lásd. 449 hsz.)
... kellemes meglepetése:A. Kofler (a tavalyi szezon gyenge szereplése után idei szárnyalása és négysánc győzelme miatt)
... csalódása: A. Küttel (szezonbeli gyenge szereplése miatt)
... meglepetésembere:D. Zauner (idei első Vk szezonjában a szezon 2. felétől 11 versenyen a top10-ben volt)
... nagy visszatérője:J. Ahonen (egy év kihagyás után egy négysánc ezüsttel tért vissza)
... győzelme:S. Ammann sappórói fölényes győzelme (a 2. versenynapon 37,4 pontos előnnyel nyert Kasai, míg több mint 62 ponttal a 4. helyezett Hajek előtt)
... pechese:A. Malysz (aki jó pár Vk győzelemmel és olimpiai arannyal lenne "gazdagabb", ha nem fogott volna ki egy a szezon végén kirobbanó formában versenyző Ammannt)
... újításai: beülő és szélkompenzáció szabálya
... bravúrja:J. Ahonen oberstdorfi teljesítménye (a 2. körös 136 m.-es ugrásával - közel 20 m.-t javítva 1. köréhez képest - a 11. helyről a dobogó 2. fokára küzdötte fel magát!)
... "tánca": Moonwalker-ezés lécen (S. Thurnbichler produktuma a bad mitterndorfi versenyen)
... drámája: D. Vassiliev olimpia előtti lesérülése, mellyel egyúttal a Vk szezon is befejeződött számára :(
... kínos pillanata: P. Bodmer cipzár mizériája (a vancouveri normálsánc első körének végén a ruháján beakadt a cipzár, közel negyedórás késéssel tudott csak lejönni utolsóként, ez olyan stresszhelyzetet váltott ki nála, hogy gyenge ugrást produkálva ki is esett a versenyből)
... balfékje: M. Hautamäki vancouveri "buktája" (a nagysáncot olimpiai bronzot tékozolt el, I. körös 134 m.-es ugrására kereken 30 m.-rel kevesebbet ugrott, így csak 26. lett!)
... butasága:T. Morgenstern kapu előtti cipzár lehúzása Sapporóban (emiatt törölték 2. körös eredményét, mellyel ezüstérmet szerzett volna a versenyen!)
... felfedezettjei: D. Zauner és A. Hajek (de ide sorolható még: P. Bodmer, A. Wank és P. Prevc is)
... legrosszabb döntése: az oslói versenyen alkalmazott beülőkompenzáció
... botránya: S. Ammann olimpián alkalmazott síléckötés mizériája
... kirúgása: W. Steiert eltávolítása az orosz csapattól (az orosz ugrók vancouveri olimpián nyújtott gyenge teljesítményéért)
... búcsúzása:R. Ljökelsöy visszavonulása a planicai sírepülő VB-n
... legjobban keresője: S. Ammann (164.900 svájci frankot keresett)
... bejelentései: A nagy "öregek": Ahonen, Malysz, Schmitt és Kasai újabb egy évig versenyeznek! :)
... ugrásai: S. Ammann (236,5 m.) és A. Hajek (236,0 m.) sírepülő VB-n elért távolságai
A világranglista legközelebb az idei GP után fog módosulni, mikor is a 2010/11-es szezon I. periódusa befejeződik. A WRL-n egyébként minden olyan sportoló szerepel, aki az előző szezon GP vagy VK versenyein legalább egy pontot szerzett! Jelenleg a világranglistán 17 nemzet 110 sportolója van, a legtöbben (14-en) az osztrákok, majd norvégok és japánok (13-13-an) szerepelnek rajta!
Hiába szerezte mindkét kör legnagyobb ugrását Anders Jacobsen (122,5 és 119,0 m.), csapata, a Buskerud csak a 4. lett a bajnokságban! Csapattársai (J. Fuhre, M. Berggaard és T. Lobben) nem tudtak "felnőni" hozzá, mind 110,0 m. alatt teljesítettek, igazából Berggaardon ment el a dobogó! Jacobsen 122,5 m.-ével egyébként sáncrekordot ugrott, A. Koivuranta északi össz.-beli rekordját állította be!
Természetesen a top15 ranglista már nem változik a következő Vk szezon kezdetéig! A topikra korábban (160 hsz.) betett tabellához képest nem sok változás történt, két helyen történt helycsere (Schmitt-Ammann, Romören-Kofler), amúgy csak a pontátlagok változtak!
Zauner első Vk szezonjában továbbra is igen imponáló helyet foglal el a tabellán és egy hasonló jó ill. teljes szezonnal feljebb is léphet akár. :)
Újabb meghökkentő képek Amerikából! 2005 szept.-ében egy nevadai síviaszgyártó ember egy kis K10-es hóval borított sáncot emeltetett San Francisco egyik utcájának közepére, hogy az ugrások által síléceket reklámozzon, elképzelhetően a síugrás népszerűsítése sem lehetett utolsó szempont! Hát..., ilyen is csak Amerikában fordulhat elő! :)
Az új észt bajnok, Kristjan Ilves 13 év 10 hónaposan szerezte bajnoki címét! A legismertebb észt, Jaan Juris a 9. helyen végzett. Érdekes, hogy a 24 fős mezőnyben az egyik ugró, Peep Heinloo 44 (!) évesen versenyzett!
A versenyt a besztercebányai Kralikyn rendezték, mely jelenleg Szlovákia legnagyobb sánca (HS140), a sáncrekordot 2001 óta Manuel Fettner tartja 151,5 m.-rel! 19 sportoló vett részt a versenyen (többek között osztrákok (!) is, valószínűleg a kevés szlovák induló miatt), melyet az osztrák Stefan Kraft nyert meg 264,5 ponttal (129,0 és 126,5 m.), a dobogón honfitársai, Thomas Lackner és Christian Peter végeztek, a szlovák bajnok Tomas Zmoray a 4., az ezüstérmes Robert Kartik a 15., míg a bronzérmes Denis Sindler 16. lett!
Figyeltem, tavaly ilyenkor még 1201 sánc volt a világon, azóta eléggé "termékennyé" váltak egyes nemzetek sáncépítés terén! Főleg a németek jártak ebben az élen, az elmúlt egy év alatt 26 sáncot építettek, így jelenleg 340 sáncuk van, ami a legtöbb a világon! Ezek a számadatok egyébként mindenféle sáncra kiterjednek, kissáncoktól a repülősáncokig, valamint beleszámítanak a kisebb, mára már igencsak lepusztult sáncdombok, ugratók, melyeken anno tréningeltek vagy versenyszerűen ugrottak! A legdrágább sánc Oslóban készült el, az új Holmenkollen építési költsége mintegy 220 millió eurót tett ki! A németek után a csehek (18), majd a japánok és amerikaiak (13) építették a legtöbb sáncot röpke egy év alatt!
Nemzetek, ahol sáncok épültek az elmúlt egy évben:
Igazi kuriózum felvételek ezek az emberi leleményesség és a jó értelemben vett "elmebaj" határát feszegetve! A 3 kép még valamikor a XX. sz. első felének végén készülhetett, mely a chicagói futballstadionra épített sánckolosszust mutatja be. 1937-ben épült és '54-ig állt fönn, melyet teljesen fából építettek. Az 1905-ben létesült Norge Ski Club (melynek "főhadiszállása" a Chicagótól 40 mérföldnyire északra fekvő Fox River Grove-n volt) néhány alkalommal olyan versenyeket is rendezett, melyet ezen a chicagói (Soldier Field) stadionra épített K50-es fasáncon bonyolítottak le. Itt nem csak a távolságok, hanem az egyre izgalmasabb ún. trükkös ugrások miatt is látogatták a nézők ezeket a síugró eseményeket! Ugyanis egyedülálló módon itt rendeztek először részben szimultán (két ugró egymás mellett) ill. rövidebb távközű ugrásokat gyors egymásutánban!
A FIS nem készít olyan statisztikát, hogy ki szerezte a szezon legnagyobb ugrását - tudtommal. Ezt csak érdekességképpen én állítottam össze! Attól még, hogy bukta az ugrását ez a szezon legnagyobb ugrása nagysáncon, a fis honlapján is így szerepel!
Egyébként ha ezt nem számítanánk bele, akkor sem Ammanné lenne a legnagyobb ugrás, mivel Schlieri a kuusamói tréningen saját rekordját állította be 147 m.-rel!
Egy gyors kérdésem lenne. A bukott ugrások mióta számítanak be, a legnagyobb ugrások közé? Idén Ammané volt a legnagyobb ugrás ha minden igaz 146 m-el, mivel ő meg is állta.
A 31 Vk szezon alatt összesen 732 egyéni és 49 csapatversenyt bonyolítottak le! 124-en nyertek meg legalább egy versenyt, míg 222-en szereztek legalább egy érmet! A szezon legnagyobb előnnyel nyert versenye Simon Ammann nevéhez fűződik, aki a sapporói versenyen 37,4 pontos fórral szerzett aranyat N. Kasai előtt (Ammann 293,1 p., Kasai 255,7 p.). Legminimálisabb előnnyel pedig (0,5 ponttal) Robert Kranjec nyert a kulmi sírepülő versenyen épp Ammann előtt (Kranjec 382,5 p., Ammann 382,0 p.).
Legnagyobb verseny összpontszámok:
- síugrósáncon: 299,8 p. (B.E. Romören - Kuusamo)
- repülősáncon: 426,7 p. (A. Jacobsen - Oberstdorf)
(Ha a planicai sírepülő VB-t is beleszámítanánk, akkor a 2. nap köre alatt Simon Ammann szerezte a legmagasabbat, 490,2 pontot, ami egyben új rekord is lenne a sírepülő pontszámokat illetően!)
Legnagyobb (1 kör alatt szerzett) verseny pontszám:
- síugrósáncon: 153,8 p. (P. Bodmer - Kuusamo)
- repülősáncon: 225,8 p. (A. Jacobsen - Oberstdorf)
(Ha a planicai sírepülő VB-t is beleszámítanánk, akkor 251,6 p. - S. Ammann).
A szezon legszebben ugró sportolója Gregor Schlierenzauer volt, a legmagasabb zsűripontszámot (59,0) egyedül neki sikerült megszereznie a planicai sírepülő VB csapatversenyének utolsó ugrásával, melyen 231,0 m.-ig repült! A szezon 32 versenye alatt is ő kapta a legmagasabb zsűripontszámot, összesen 15-ször volt a legstílusosabb versenyző!
A szezon alatt a verseny két köre közötti legnagyobb rontását Robert Kranjec érte el, 24 helyet rontott a kuusamói nyitó versenyen (1.kör: 6., 2.kör: 30.), míg a legnagyobb javítását Anders Fannemel, aki 18 helyet javított élete első vk versenyén Lillehammerben első körös teljesítményéhez képest (1.kör: 28., 2.kör: 10.)!
A szezon alatt a legtöbbször "nap emberé"-nek választott sportoló David Zauner volt, aki lényegébe véve csak a szezon 2. felétől állt rajthoz, de onnantól kezdve végig az egyik legjobb vk pont/rajt mutatóval rendelkezett! 7-szer érdemelte ki ezt a titulust (Sapporo, Zakopane 2x, Klingenthal, Kuopio, Lillehammer, Oslo)!
Kvalifikációt is ő nyert a legtöbbször Anders Jacobsennel együtt, összesen 3-3 kvali nyertek meg! Zauner Zakopanéban, Lahtiban, Lillehammerben, míg Jacobsen Innsbruckban és Oberstdorfban (HS213 és HS137).
A szezonban nem volt új Vk győztes, de érmes és pontszerző annál inkább! Élete első Vk érmét szerezte Pascal Bodmer (Kuusamo, ezüst), Andreas Wank (Sapporo, ezüst) és Emmanuel Chedal (Lillehammer, bronz). Első Vk pontjukat pedig a következők szerezték:
Anders Fannemel, Andreas Stjernen, Peter Prevc, Kenneth Gangnes (Lillehammer), Michael Hayböck, Richard Freitag (Innsbruck), Kento Sakuyama,David Zauner, Olli Muotka, Roberto Dellasega (Sapporo), Grzegorz Mietus, TobiasBogner (Klingenthal), Alex Korolev, Florian Schabereiter (Willingen), Atle PedersenRönsen (Oslo).
- normálsáncon: 71,0 m. (T. Okabe, Vancouver - tréning)
- nagysáncon: 65,0 m. (B. Pavlov /BUL/, Lillehammer - kvali)
- repülősáncon: 90,0 m. (S. Tochimoto, Planica egyéni - tréning)
A szezon legnagyobb ugrásai:
- normálsáncon: 109,5 m. (A. Malysz, Vancouver - tréning)
- nagysáncon: 150,5 m. (G. Schlierenzauer, Lillehammer - verseny)
- repülősáncon: 236,5 m. (S. Ammann, Planica egyéni - verseny)
A szezon alatt 6 hivatalos és 1 nem hivatalos sáncrekorddöntés született (erről részletes lista majd egy későbbi hsz.-ben lesz)! A legtöbb Simon Ammann nevéhez fűződik, 5-ször állított föl új hivatalos sáncrekordot!
17 bukás történt a szezon alatt, Janne Ahonené volt talán a legkomolyabb, részleges szalagszakadást szenvedve, mellyel búcsút kellett mondania a vancouveri nagysánc verseny küzdelmeinek! 15-ször történt diszkvalifikálás (kvalin, versenyen) a szezon alatt, talán a legértelmetlenebb Thomas Morgensterné, aki a sapporói "derbi" 2. napján idő, azaz a kilépő kapu előtt húzta le ruhája cippzárját a FIS szabályzatát megszegve, mellyel ugrott a versenyen szerzett ezüstérme!
A szezon leghosszabb versenye a vancouveri nagysánc csapatversenyén volt, 133percig tartott! A legenyhébb idő is Vancouverben volt, a nagysánc egyéni versenyén 9,5 C volt, míg a leghidegebb az oberstdorfi (HS213 egyéni) versenyen, -15 C-ig csökkent a hőmérő higanyszála! A legszelesebb idő a sapporói verseny próbakörén volt, olykor 2,9 m/s-dal is fújt a szél!
A szezon alatt alkalmazott legalacsonyabb beülő a 2-es volt, Bad Mitterndorfban és Lillehammerben alkalmazták, az előbbi helyszínen 70-szer, míg az utóbbinál csak 5-ször! A legmagasabb beülőválasztás a 37-es volt, az oberstdorfi sírepülőversenyen 25-ször használták! A szezon alatt a legtöbbször használt beülő a 10-es volt (736-szor alkalmazták a tréningeket, próbakörökat, kvalikat és versenyeket egyaránt beleértve!), ha csak a versenyeket vesszük alapul akkor a 11-es, melyet 387-szer használtak a versenyzők)!
A legnagyobb elugrási sebessége síugrósáncon a kazah Alex Korolevnek volt, 97,4km/órás sebességgel síklott le a vancouveri nagysánc tréningjén, míg repülősáncon Lukas Hlava volt a leggyorsabb (107,0 km/ó - Planica HS215 egyéni)! Anders Bardal volt a szezon alatt legtöbbször a leggyorsabb, 5-ször!
19 volt a legtöbb induló nemzet egy adott versenyen (engelbergi és garmischi kvali), míg rajthoz a legtöbben, 72-en álltak (kuusamói, lillehammeri és innsbrucki kvalin)!
Egy év kihagyás után tavaly tért vissza a síugrás "vérkeringésébe", ahol a szezon első felében a régi Ahonent láthattuk, a Négysáncversenyre a formaidőzítése kiváló volt, nem sokon múlt a 6. győzelem! Visszatérésének fő célja az olimpia volt, mivel a nagyobb rangú kupák közül még ez hiányzott neki az éremgyűjteményből! Sajnos addigra formája hanyatlani kezdett, de még így is 4. tudott lenni a whistleri normálsáncon. A nagysánc verseny előtt azonban egy nem várt sérülés közbeszólt, ami visszavetetette formáját, a próbaugráson olyat bukott, hogy részleges szalagszakadást szenvedett, az Északi turné versenyeit ki is kellett hagynia! A sírepülő VB-re a visszatérése nem sikerült jól, még érződött a sérülése, egyéniben csak a 27. helyen végzett, a csapatversenyen már nem állt rajthoz, helyét Olli Mouotka vette át. Ahonen a sírep. VB után jelentette be, hogy még egy újabb évig folytatni kívánja pályafutását! Fő célja a négysáncverseny és az oslói VB megnyerése! Egy jó felkészüléssel minden esélye meg is van rá! :)
Fly Janne fly! :))) (ez a bajusz tényleg hülyén néz ki rajta...)
Igazi kuriózum felvételek ezek az emberi leleményesség és a jó értelemben vett "elmebaj" határát feszegetve! A 3 kép még valamikor a XX. sz. első felének végén készülhetett, mely a chicagói futballstadionra épített sánckolosszust mutatja be. 1937-ben épült és '54-ig állt fönn, melyet teljesen fából építettek. Az 1905-ben létesült Norge Ski Club (melynek "főhadiszállása" a Chicagótól 40 mérföldnyire északra fekvő Fox River Grove-n volt) néhány alkalommal olyan versenyeket is rendezett, melyet ezen a chicagói (Soldier Field) stadionra épített K50-es fasáncon bonyolítottak le. Itt nem csak a távolságok, hanem az egyre izgalmasabb ún. trükkös ugrások miatt is látogatták a nézők ezeket a síugró eseményeket! Ugyanis egyedülálló módon itt rendeztek először részben szimultán (két ugró egymás mellett) ill. rövidebb távközű ugrásokat gyors egymásutánban!
