"Természetes az igény olyan hangtan kidolgozására, mely összhangban van a magyar nyelv szervességével, azaz páratlan képességével a világegyetem szerkezetének és működésének képletezésére" Végvári 2004:48
Az általános nyelvészet tanúság tétele.
"Nyelvünk hangfejlődésének megítélésében a fonetikai törvényszerűségeket nagyon jól fel lehet használni;a más nyelvtörténeti forrásokból leszűrhető konkrét tanulságokat.
Ezek alapján állíthatók bizonyos hangtörténeti rendszerbe.
Általános nyelvi törvényszerűség pl. a hasadás jelensége.
Tovább nem folytatom, ez vita tárgya.
A hangtörténeti jelenségek arra indítanak, hogy feltételezzem, az uralisztika, az altaisztika, és az indeurópaisztika alapvető módszertani tévedései közé tarozik, hogy a nyelvek, köztük a magyar nyelv szókincsének és grammatikai jelenségeinek vizsgálatakor figyelmen kívül hagyták az általános nyelvészet tanúság tételét.
Ez azt jelenti, hogy a finnugorisztika elmélete tévedésen alapul.
Czeglédi Katalin: Nyelvészeti őstörténeti füzetek
Tisztelettel Sáfár István Safi
Egyre több helyről olvasom és hallom, hogy a Magyar utótagját, az "er(i)-t elfogadják "finnugor" szónak, mivel élt is ilyen megnevezésű ugor nép. Az előtagra, ami a "magy" –mindenféle hagymázas finnugor erőltetett etimologizálástól eltekintve = mancs, mocs(ár) :D, meg mittomén – iráni eredetet vélnek vizionálni, ami talán embert jelentett (manus?). Tehát a nevünk iráni és ugor keverékszó, melynek jelentése Emberember.
Az én véleményem szerint a szóról SIKÍT a török eredet. A ’török ember’ jelentésű türk-eri szóalakból kiindulva – Madz-eri (Magy-ar). Kárgári térképén szerepel a Madz nevű nép. Ez a szóösszetétel egyébként jellemző a török ember és népnevekre (Németh Gyula nyomán).
Ne feledjük a DAI 37. fejezetét sem: Patzinatice a principio ad Atêl & Gecêh flumina habibant erant qui is contermini Mazari, & qui Vzi cognominantur „… a besenyők lakhelye kezdetben az Atêl és Geêkh folyóknál volt, és szomszédaik a magyarok és az úgynevezett úzok voltak.”
mid-15c., probably lit. "land of the Huns," who ruled a vast territory from there under Attila in the Dark Ages; from M.L. Hungaria, from Medieval Gk. Oungroi, the name applied to the people whose name for themselves we transliterate as Magyars. Also related are Fr. Hongrie, Ger. Ungarn, Rus. Vengriya, Ukr. Ugorshchina, but the Turkish name for the country, Macaristan, reflects the indigenous name.
Finnugrabugrálók meg ebből ugye 10 törzset Onogur kreáltak. De ennek is lehet Attila kapcsán valóság morzsája. (mozsár szavunk is figyelmetekbe! :-))
Egy biztos. Mi oszt tudtunk, tudunk és tudni is fogunk élni és zabálni. Mohók! Na jó a zabot a lovaink kapták, amiről a lótartók tudják a lovak zabosok lesznek. Kell a zabla is.
Iszonyat nagy a hun volt, hun nem volt magyarok étvágya.
O.E. hungor "unease or pain caused by lack of food, craving appetite, debility from lack of food," from P.Gmc. *hungruz (cf. O.Fris. hunger, O.S. hungar, O.H.G. hungar, O.N. hungr, Ger. hunger, Du. honger, Goth. huhrus), probably from PIE root *kenk- "to suffer hunger or thirst." The verb is O.E. hyngran (cf. O.S. gihungrjan, O.H.G. hungaran, Ger. hungern, Goth. huggrjan). Related: Hungered; hungering. Hunger strike attested from 1885; earliest references are to prisoners in Russia.
A népnevek két forrásból táplálkoznak. Az egyik a saját forrás (önelnevezés is lehet), a másik meg idegen. Utóbbi gyakoribb általában, csak még nem tudunk róla.
Nyilván mindenki érti azt a szót, hogy a "friccek". Ennek forrása idegen, a keresztneveik adott korban létező gyakorisága miatt, de a magyarok adták, s az adott népre ragasztották.
magyar-megyer..... (A magyar, megyer, a madar önelnevezés, amit itt egyes szomszédok szépen átvettek.)
Mondom ezt azért is, mert rengeteg a vándor vendor madarunk itt a KM-ben. És azt se feledjük, hogy a finnugrizmus semmit sem tud kezdeni a madár szavunkkal. "Ismeretlen eredetű."
Hát!? Én most azt sem tudom kit szólítsak meg. Egyet azonban tudok Kedves Toppiktorok. Ez a topik egy gondolatgazdag, nitottan kreatív, nagyon is értelmes topik lett. Öröm Benneteket kiolvasztgatni a kohómban. Idénként valami koholmány is kigyűl, kigyün. De tényleg! :-)
Több mint valószínű. Mondhatjuk: minden bizonnyal. Kölcsönösen megfeleltethető szó, eltérése maga a kor és tájnyelvi kiejtés. A kor alatt nem időbeli egymásutániságot értek, hanem párhuzamot. Akár mindmáig. Az egy dolog, hogy a krónikások éppen melyik tájnyelvi kiejtést jegyezték le rosszul-vagy kevésbé rosszul, az utókori kutatás ezt nyelvi dominanciaként értékeli , hibás szemléletből adódóan, amik eleve hibás következtetésekhez vezetnek.
( Ha történetesen a SZÖGEDIES beszéd lett volna a lejegyzett legtöbb, vajon ebből azt következnék, hogy az egész ország akként beszélhetett, vagy legalábbis a "szögedi" lett volna a domináns ? Nem. Csupán a lejegyző ebben a nyelvi közegben élt, és ezt érzékelte mind általános és fő áramlatot: ezt tekintette irányadónak. )
Etimolyológiailag TAT-ÁR szótagokból is érdemes elindulni. Az -AR, -ER, -ÁR, -OR (vokális+R gyök) tag nyilván összefüggésben van az ÁR (I=)J A szóval is. (Valamilyen népség.) Na de mi az a TAT? (Lenne egypár 5letem, hát ha 6. :-))
Minden egészséges kisgyermek egy nyelvzseni. Finnugribugris és indogermanisztikus folyamatokat pörgetnek hangzófejlődésileg a múltból bele a jelenbe. Felgyorsítva persze. Sokezer év helyett pár évbe.
A példa remek, mert ami azt illeti, bizony nézték is másnak! :-)
A mongolok neve szinte még véletelnül sem bukkan fel az események kapcsán. Lám, még Te is "tatárjárásnak" hívod!
Mert a valóságban magyarországra főként a TATÁR előcsapatok kerültek (mongol hadvezetéssel) a mongol invázióban a nyugatra terjeszkedő KÉK HORDA révén.
Már maga a TATÁR is vegyes etnikum: hiszen a KUNok és a MONGOLok keveredésével jöttek létre a 13. század elején. De a mongolok keveredtek a besenyőkkel és az úzokkal is Moldvában és a Havasalföldön.
Sajnálatos, de IORNADES GETICA című munkája nagy valószínűséggel kompilált reneszánszkori mű. ( Van olyan elgondolás, hogy V. Miklós pápa környezetében írták.)
A gótokra vonatkozó részek hemzsegnek a HUNok történetével, a hunok elferdített neveinek gótként való föltüntetésével, és még a történeti fordulatok is ugyanazok benne, mint amiket a hunokról ismerünk.
( Akár ha csak a nyugati gótok családfáját vetjük párhuzamba mondjuk Attiláéval.)
Erről a munkáról egy alaposabb , prekoncepcióktól mentes elemzés kideríthetné a keletkezési körülményeit, annak idejét.
De amíg Kiss Magdolna is beleesik abba a sztereotípiába, hogy a VI. századi JORDANESnek (mint mindenki másnak adott korban) tévesésként és tudáshiányként jelzi a HUNok származásának ismeretét, egy ÜRES feltételezés.
Nehéz bemagyarázni bárkinek is, hogy a VI. század emlékezett volna a több mint 300-200 évvel korábbról datált szkítákra, és velük keverte volna össze az őt alig 60 évvel megelőző eseményekkel. ( Már ami Jordanest illeti). Nem is beszélve arról, hogy ezen egyházi személyiségek messze jobban tisztában voltak az etnikai összetételekkel, mint amit feltételezünk róluk, ráadásul a HUN utódnemzetek még Jordanes korában is javában élték mindennapjaikat.
Ilyen alapon a tatárjárást is simán elnézhették volna másnak (akár magyarjárásnak is), elvégre ehhez 300 évvel korábban meg ott voltak a magyar hadjáratok...
Köszönöm a válaszod. Ha nem haragszol még egy számomra nagyon érdekes kérdés megválaszolása érdekelne. Mégpedig az hogy a "Béla féle" pénzeken mi az az arab szerű írás. És milyen okból írták így. Végül is az első pénzeink egyike.
A sztyeppei népek többségében a kelet-turkesztáni komponens is alkotóelem, ilyen szempontból a sztyeppei népek hunutód népeknek számítanak.
Én megfordítanám. A sztyeppei népek NEM MIND hunutód népek (lásd: beolvasztó népek terjeszkedése) , önmagában az Ujgurok hunutódsága nem igazolás a sztyeppei népek hovatartozására. Már csak a türkség többgyökerűsége okán sem.
Ráadásul a HUNok a maguk korában sem voltak csak török típusú népek, mint ahogy az ujgurok is nagyon összetett népszerkezet. A mai népszerkezet nem arra ad választ, milyen volt az ősi szerkezet, hanem milyen rétegződéseken/etnikai keveredéseken jutott a mába. Mivel az ősi szerkezet sem statikus, csak az időből kiragadott pillanatképek (történelmi eseménypontok) alapján készíthetőek TORZ ábrázolások.
Mindezek mellett , még egy vallást, még a nyelvet is le lehet cserélni, de az ősi hagyományok számos eleme/ vagy akár java része jóval túléli a valláscserét és a nyelvcserét is. Hiszen a hagyományok mint olyanok RÍTUSOK ( a mindennapi élet cselekvő szerves részei), amik mai nyelven szólva SZOKÁSok, és a szokások "jó szokás szerint" olyan motorikus cselekedetek/készségek (mint például a biciklizés, kocsivezetés, kaszálás, stb.) amelyek a kor előrehaladtával egyre jobban beégetődnek a bazális idegdúcokba (kisagy), ezért felszámolásuk / módosításuk az idősödő embernél voltaképpen lehetetlenség. Főleg akkor, ha a "szokássá" érlelés már gyerekkorban megkezdődik....És minél régebbi korokba nyúlunk vissza, annál jobban így van.
Mindezt csak azért mondtam, mert mint látjuk, az ujgurok iszlám vallásúak lettek, de ettől még az ősiségüket, hagyományaikat legnagyobb részt megőrízték, mint ahogy a Vádi Halfa környékén élő magyarabok az iszlám vallásuk ellenére kenyérszegéskor keresztet rajzolnak a kenyér hátára.
A nyilvánvalóság nem konkrétan arra vonatkozott, hanem a koronként eltérő "NÉP"-felfogásra.
Másrészről az esetek döntő többségében a népnév jobbára tulajdonnevekből "ruházódott" át....
Jó példa erre KÍNA, hiszen talán ott került a világon legelőször bevezetésre a "vezetéknév"..
A jól fejlődő nemzetségek idővel TÖRZZSÉ terebélyesednek....sok esetben más külső (nem adott vérszerinti) nemzetségek bevonásával is. A stabil és erős törzs azonban inkább mellőzi az ilyen erősödést.
( Ne feledjük, általában nemzetségszinten exogámia van, tehát a törzsi kialakulás a nemzetségszintek egy magasabb foka. Persze az ősiség és hagyományok tisztelete a benne megélt vérségi kötelékek okán jóval szorosabb a nemzetségekben.)
A mai népfogalmunkkal nem azonos a hajdani sztyeppei népek népfogalma: a nép elnevezése ugyanaz volt, mint a vezértörzs neve, a korabeli szerzők is a vezértörzzsel azonosították az adott népességet, pl. Kelet-Turkesztánban az etnikailag közel azonos összetételű népesség hunnak, azután zsuanzsuannak, majd turkinak volt nevezve, a magyarságnak is a megyer törzs adta a nevét.
A turkológus Vásáry István ennél tovább is megy. Mint írja: "A magyar nyelvet beszélők közössége olyan fejlődésen ment át, amely gazdaságilag és a társadalom felépítése szempontjából a belső-ázsiai népekhez kötötte a honfoglaló magyarságot. Így a nyugat-eurázsiai steppevidék hunoktól magyarokig terjedő története (4-9. század) éppolyanfontos a magyarság kialakulásának szempontjából, mint a finnugor nyelvi eredet ténye [????ténye??? Nethem]...Éppily fontos kérdésnek tarthatjuk a hun-magyar azonosságtudatát. Egy nép történeti tudata meghatározó jelentőségű történeti tényező, [Nethem: Kiváltképpen akkor, ha ezen történeti tudat fölött még a hagyomány,azéletvitel,anépzene, stb.is velünkélő bizonyíték] függetlenül attól,hogy az tudományosan egy helytálló igazságon alapszik vagy sem." (Vásáry, 59-60. o.).....” (KRONSTEIN GÁBOR: A hunokról - tudományosan, Örökség, 1995.) (Nethem/Rédei-X44a.)
Másrészt:
(A37.) /Fodor István írta/ Az obi-ugorok ősei a korai középkorban még óriási területeken éltek. Az Urál nyugati oldalára húzódottcsoportjaik (amelyek a vogulok ősei voltak) a Káma, Vicsegda és mellékfolyói mentén éltek, ahol egészen a 17–18. századig kimutathatók, nyomaikat helynevek sokasága őrzi. Ekkorra azonban kénytelenekvoltakaz Urál keleti oldaláraköltözni. Az Irtis vidékén és abarabaisteppeészaki sávjábanélő ugorokat pedigatörök nyelvű népek asszimilálták,a 6–13. század közötti időszakban a barabai és irtisi tatárok közé olvadtak be. Az újkorban az obi-ugorság szállásterülete tehát kizárólag a nyugat-szibériai tajga és tundra övezetére korlátozódott, ahol korábbi életmódjuk szükségszerűen teljesen átalakult. Régi életmódjuk és kultúrájuk emlékét mára csupán gazdag folklórjuk és hitviláguk őrizte meg; ezek tanúskodnakegykori lótartó múltjukról.
(X37.) Ha a magyarok hun származástudata megkérdőjelezendő, ellenben az obi-ugorság lótartó múltja nem, vajon melyikben mennyire van jelen a tudományosság, és melyikben mennyire van jelen egy prekoncepciónak való megfelelés? Ahogy egy származáslevezetés lehet átvett idea, ugyanúgy egy lótartás is. Ugyanakkor lehet az ellenkezője is. Elég legyen újra utalnom a magyarab-okra, azok származástudatára. Pedig magyar őseik több mint 450 évvel ezelőtt telepedtek le Núbiában, Asszuán (Vádi Halfa) környékén.
A sztyeppei nagyállattartó, lovasnomád népek is kölcsönhatásban voltak egymással: az uráli, a török és az iráni népek kulturálisan és nyelvileg is hatottak egymásra, keveredtek is, pl. a honfoglaló magyarságot us eme népek keveréke alkotta, a volgai finnugoroknál is erőteljes török hatás van.
A kölcsönhatások módosító irányát nagyban befolyásolta az adott társadalmak fejlettsége (én inkább úgy fogalmaznék: szervezettsége / mivel a "fejlettség" mindig egy utólagos, folyamatosan változó állapothoz viszonyítás, ezért alkalmatlan objektív megítélésre. De ha már fejlettség, akkor bizony olyan kritériuma lenne az első, hogy mennyiben tud az adott társadalom szimbiotikusan élni a környezetével. Összhangban, vagy éppen sáskahad módjára mindent fölélvén..../)
ebben a helyzetben pedig nagy a különbség a BEOLVASZTÓ és a FÖNNHATÓSÁGI társadalmak között. A sztyeppei népek jórészt fönnhatóságiak, akik az önnön kultúrájukat, vallásukat és nyelvüket elzárták a külvilág elől, azokkal maximum a csatlós népek ismerkedhettek meg. Ennek ellentéte a beolvasztó, ahol az uralom alá hajtott területek lakosságát előbb vagy utóbb mind kultúrájukban, mind vallásukban, életvitelükben és nyelvükben az uralkodó nép sajátosságai domináltak. Amíg a fönnhatósági társadalmak által létrehozott birodalmak életkora alig 50-100 év, addig a beolvasztó társadalmaké 500-1000 is lehet.
Ez alapján már nyilvánvaló, miért is tudunk keveset a fönnhatósági társadalmakról, és miért többet a beolvasztókról.
Nem megítélés kérdése, melyik jobb vagy rosszabb a másiknál, csupán a KÖRNYEZETi hatásokból és a társadalmi berendezkedésből adódó eltérések okozták ezt a különbséget. Adott térben és időben , adott technikai eszközökkel a SZTYEPPE uralmát másként nem lehetett megoldani, mint ahogy más uralmi eszközöket kíván egy tengerparti terület birtoklása, vagy éppen a sztyeppén kívüli területek.
Nem titok, hogy az őseurópai nyelv határozottan ragozó volt, és gyakorlatilag egy egységes sáv részeként beleillett a Tarim-medencéig húzódó, ugyanazon világszemlélettel és nagyjából ugyanazon napi rítusokkal bíró népek nyelvi folyosójába.
A nyelv voltaképpen a gondolat kivetülése. ( gyakorlati értelemben az agyhullám átültetése egy közvetítő közegbe: történetesen HANGhullámra.)
Ezt a világszemléletet érték más (főleg déli ) világszemléleletek, amik a gondolati/nyelvi alkalmazásokban is jelentősen eltértek.
Legtöbbször politikai döntés, hogy mi számít külön nyelvnek: nyelvészetileg a norvég, svéd és dán egy nyelvnek számít, kölcsönös érthetőség van közöttük, mint a macedón-bolgár, a szerb-bosnyák-horvát viszonylatban, a cseh és a szlovák között is kölcsönös érthetőség áll fent. Viszont a Brit-szigeteki angolban ha mindenki anyanyelvjárásában beszél, a manchasteri, a dél-londoni és az északangol nem értik meg egymást, csak irodalmi nyelven.
Nyilván ennek történelmi okai is vannak, de éppen az angol a bizonyíték rá, hogy csak a történelmi ok nem elég.
Még az sem kellő ok, hogy az angol hajós nép, mert a norvég, svéd és dán is éppúgy az. Az angolok esetén az egyik nyilvánvalóság a kontinenstől való elkülönülés. A másik ennek folyománya: sokkal több őshonos nyelv létezett, amik artikulációja hatással volt a később felvett angolra. Elég itt most csak a két legnagyobb másik nyelvre gondolni: a skótra és a walesire.
Másrészt az angolt jóval nagyobb hatások érték a különböző korokban , akár ugyanazon nyelv részéről többször is, lásd francia, amik gyorsabb tájegységi eltéréseket eredményezett, nyilván főleg az alárendelt néprétegek között, amire csak rátett ezen rétegek mozgáskorlátozottsága is.....
"Bizony, jóval többrétegű hatásokról kell beszélni, és ráadásul nem csupán egy kapcsolódási időszakról.
Ha megnézzük, a finneknél például több száz éven át az uralkodói réteg svéd volt, akik a lakosság majd 20 %-át tették ki.
A finn tanulmányok szerint a16. században a finnek összlétszáma 300 ezer, és ennek ötöde voltaképpen svéd..... A kereszteshadjáratok idején pedig a lakosságszámot mindössze 80 ezer köeüli teszik, míg Észtország lakosságát 1200-ban kb. 160 ezerben becsülik.
(Ezek azok az idők, amikor a magyar királyság éppen Velencével és Bizánccal küzd a dalmát tengerpart megtartásáért....)
Egyébként már svéd hatásról lehet beszélni a Kr.e. 2. évezred elején is." - A sztyeppei nagyállattartó, lovasnomád népek is kölcsönhatásban voltak egymással: az uráli, a török és az iráni népek kulturálisan és nyelvileg is hatottak egymásra, keveredtek is, pl. a honfoglaló magyarságot us eme népek keveréke alkotta, a volgai finnugoroknál is erőteljes török hatás van.
"Sajnos ma is ugyanúgy egy adott koncecpcióhoz történő ragaszkodás dönti el az aktuális nyelvi történetet, mint ahogy az aromán, az isztroromán és meglenoromán esetén is: ezek most inkább nyelvjárások, vagy már külön nyelvek-e éppen.... Egzakt mérőműszerek és behelyettesíthető matematikai képletek ehhez nem állnak rendelkezésre. Mint mondtam, már csak annak okán sem, mert a nyelv élő szövet, aminek minden szálja egy adott ember nyelvi struktúrája, ahol az egyedi változások kihatással vannak az összképre, térben és időben hol kisebb, hol nagyobb erővel..." - Legtöbbször politikai döntés, hogy mi számít külön nyelvnek: nyelvészetileg a norvég, svéd és dán egy nyelvnek számít, kölcsönös érthetőség van közöttük, mint a macedón-bolgár, a szerb-bosnyák-horvát viszonylatban, a cseh és a szlovák között is kölcsönös érthetőség áll fent. Viszont a Brit-szigeteki angolban ha mindenki anyanyelvjárásában beszél, a manchasteri, a dél-londoni és az északangol nem értik meg egymást, csak irodalmi nyelven.
Akkor érdemesebb a nyelvcsaládok belső viszonyait és kölcsönhatásait többdimenziósan leírni, pl. a balti nyelvek hagyományosan a szláv nyelvekkel vannak egy alcsoportba sorolva, holott a balti nyelvek térbelileg a szláv nyelvek, a germán nyelvek és a latin között vannak és a finnségi nyelvekkel is hatottak egymásra.
Bizony, jóval többrétegű hatásokról kell beszélni, és ráadásul nem csupán egy kapcsolódási időszakról.
Ha megnézzük, a finneknél például több száz éven át az uralkodói réteg svéd volt, akik a lakosság majd 20 %-át tették ki.
A finn tanulmányok szerint a16. században a finnek összlétszáma 300 ezer, és ennek ötöde voltaképpen svéd..... A kereszteshadjáratok idején pedig a lakosságszámot mindössze 80 ezer köeüli teszik, míg Észtország lakosságát 1200-ban kb. 160 ezerben becsülik.
(Ezek azok az idők, amikor a magyar királyság éppen Velencével és Bizánccal küzd a dalmát tengerpart megtartásáért....)
Egyébként már svéd hatásról lehet beszélni a Kr.e. 2. évezred elején is.
Ez például az újlatin nyelvekre teljesen áll. De a balkánon a hátravetett névelő esetében melyik nyelvé az elsőbbség, az albáné, a macedóné, a bolgáré, vagy a románé?
Nincs olyan hogy elsőbbség, vagy legalábbis ilyen értelemben kibogozhatatlan. Ez olyan dolog, mint amikor egy csomó férfi és nő keresztül-kasul kamatyol egymással, utólag már képtelenség a sorrendet és a folyamatot rekonstruálni, maximum az elkapott betegségeket lehet föltérképezni, de még így is problémák adóhatnak, hiszen számos betegség valakinél csak recesszív (hordozó, de nem betegedik meg), míg mások ha elkapják, megbetegednek... stb..
A nyelv élő "szövet" egy társadalmon, és a belső és külső kölcsönhatásai folyamatosak. Ha csak a belső kölcsönhatások léteznek, akkor szigetelődik, ha csak a külsők, akkor átalakul, ha rendre mindkettő - persze soha nem egyenrangúan -, akkor több generációkon átívelő lassú változáson megy át, az adott körülményekhez (világlátás, vallás, rítusok, napi élet) igazodóan.
Az általad említett balkáni nyelvek múltjáról meglátásom szerint alig valamivel többet tudtunk meg mint amennyit tudtak vagy föltételeztek róluk a 19. században. Ma is ugyanazokhoz a történelmi sémákhoz fordulnak, illetve a történelmi sémákhoz igazodva próbálják területileg behatárolni keletkezésük helyét, illetve a bennük fellelhető más nyelvi hasonlóságokkal igyekeznek a kölcsönhatásokat , és ezáltal a vándorlási irányokat meghatározni.
Sajnos ma is ugyanúgy egy adott koncecpcióhoz történő ragaszkodás dönti el az aktuális nyelvi történetet, mint ahogy az aromán, az isztroromán és meglenoromán esetén is: ezek most inkább nyelvjárások, vagy már külön nyelvek-e éppen.... Egzakt mérőműszerek és behelyettesíthető matematikai képletek ehhez nem állnak rendelkezésre. Mint mondtam, már csak annak okán sem, mert a nyelv élő szövet, aminek minden szálja egy adott ember nyelvi struktúrája, ahol az egyedi változások kihatással vannak az összképre, térben és időben hol kisebb, hol nagyobb erővel...
"A hozzászólásod további része éppen arra bizonyíték, hogy milyen elhibázott volt egy kétdimenziós nyelvcsaládfába sorolni a nyelveket, amikor a rétegződések, kölcsönhatások és egymásbafonódások jóval szerteágazóbb és 2D-ben ábrázolhatatlan nyelvi állapotokat eredményeznek.
A nyelvi családfákat jó lenne már elfelejteni." - Akkor érdemesebb a nyelvcsaládok belső viszonyait és kölcsönhatásait többdimenziósan leírni, pl. a balti nyelvek hagyományosan a szláv nyelvekkel vannak egy alcsoportba sorolva, holott a balti nyelvek térbelileg a szláv nyelvek, a germán nyelvek és a latin között vannak és a finnségi nyelvekkel is hatottak egymásra.
"Vannak csomópontok, ahol általában egy FÖNNHATÓSÁGI ( társadalmi-politikai-gazdasági hatalom szerves velejárójaként) nyelv befolyása alá kerülnek az adott térség (alárendelt társadalmak) nyelvei, amik aztán tovább terjedve az új hely térségének új fönnhatósági befolyása alá kerülvén új elemeket vesznek be, vagy éppen maga válik az új térség fönnhatósági nyelvévé, és önmaga kezdi a hatását kifejteni a befolyási övezetében található nyelvekre..." - Ez például az újlatin nyelvekre teljesen áll. De a balkánon a hátravetett névelő esetében melyik nyelvé az elsőbbség, az albáné, a macedóné, a bolgáré, vagy a románé?
Az AUSZTROÁZSIAI annyiban jó, hogy inkább az indokínai térség tartozik hozzá, és benne foglaltatik a MUNDA nyelvek is.
Egyedi esetek azonossága máshova sorolás igazolásaként nem igazán mérvadó. A komplex jelleg a fontos.
A hozzászólásod további része éppen arra bizonyíték, hogy milyen elhibázott volt egy kétdimenziós nyelvcsaládfába sorolni a nyelveket, amikor a rétegződések, kölcsönhatások és egymásbafonódások jóval szerteágazóbb és 2D-ben ábrázolhatatlan nyelvi állapotokat eredményeznek.
A nyelvi családfákat jó lenne már elfelejteni.
Vannak csomópontok, ahol általában egy FÖNNHATÓSÁGI ( társadalmi-politikai-gazdasági hatalom szerves velejárójaként) nyelv befolyása alá kerülnek az adott térség (alárendelt társadalmak) nyelvei, amik aztán tovább terjedve az új hely térségének új fönnhatósági befolyása alá kerülvén új elemeket vesznek be, vagy éppen maga válik az új térség fönnhatósági nyelvévé, és önmaga kezdi a hatását kifejteni a befolyási övezetében található nyelvekre...
