A probléma megmaradt; Akkor ő ott 1135-ben hogyan gondolhatta, hogy "Spanyolország" császára, amikor a fogalom, hogy Spanyolország majd 200 évvel később fog megszületni...
Azért csak szeretném jelezni, hogy fogalmakat is tisztázni kellene...
Az eredeti (középkori) források nem rosszak, azokból pontosan rekonstruálni lehet azt, hogy nem Spanyolország, hanem a NRCS. császára akart lenni. Egyébként ezt a tényt még emlékeim szerint a teljesen általános ismeretterjesztő Cortázar könyv is említi, amit te használni szoktál.
A feldolgozások - amiket most Kaif "forrásnak" nevezett viszont pont az Internet tarkasága és felületessége miatt tartalmazhatnak olyan botorságot hogy Emperator of all Spain. Ráadásul tedd azt is hozzá, hogy az internetes forrásod szemmel láthatóan nincs azzal tisztában, hogy Spain nem egyenlő Kasztília és León. Hanem ahhoz Aragónia korona tartományai is hozzátartozott volna.
X. Alfonz felvette és használta a német-római királyi címet. NEM a császárit, mert ahhoz pápai koronázás kell, a pápa már pedig vele ellenében először Cornwalli Richárdot, majd Habsburg Rudolfot támogatta. Ez egy üres cím volt, ráadásul jogilag sem állta meg a helyét, bár jól hangzott, kétségtelen.
VII. Alfonz, León, és Kasztília királya felvette a Spanyolok császára címet. Miután sorozatos összeütközésbe került mostohaapjáva, I. Alfonz navarrai és aragón királlyal, valamint még Portugáliával is, egy csavarral felvette a spanyol császári címet, hogy ezzel is jelezze primátusát az ibériai keresztény államok között, illtve finoman célozzon ezzel arra is, hogy igényt tart a többi állam trónjára is. A sors fintora, hogy halála után két fia felosztotta maga között ezt az egy, meglévő országot is, ami így újra két állammá esett szét: II. Sancho Castilla, II. Ferdinand León királya lett. Ergo: VII. Alfonz spanyol császári címe is csak üres frázis maradt, miután csak kis területen uralkodott,ráadásul utódai már nem is használták.
A forrásod itt téved: 1. nem spanyol császár, hanem német-római király 2. német területen sem császár, hanem csak király, ugyanis nem koronázzák császárrá soha."
Egészen felbátorodtatok, már a források is rosszak? Csak így tovább, előre...
1512-ben elfoglalták, 1515-ben a kasztíliai korona része lesz. De érdekes módon nem integrálják teljesen a kasztíliai adminisztrációba, hiszen pl. a navarrai királyi tanács még sokáig létezik, párhuzamosan a kasztíliai királyi tanácssal.
Ez valóban így van. Kvázi az "ősi törvények és előjogok". annyira ragaszkodtak ezekhez a hagyományokhoz, hogy pl. Franco alatt a kiemelt és fontosabb törvényeket, alaptörvényeket (ley, ley orgánica del Estado) is fueroknak hívták, bár modern jog számára már értelmetlen fogalmak voltak.
Ha meg egy asturiasit kérdezed meg, akkor ők azt mondják, hogy azok voltak a legjobb katonák a terciokban. Egy biztos, nagyjából 150 éven keresztül a spanyol gyalogságnak verhetetlen híre volt. Rocroi (1643) az lesz majd a mitikus választóvonal.
Nem mintha Rocroi előtt nem verték meg volna a spanyol sereget, csak az nem fordult elő, hogy ne tudtak volna felemelt zászlóval, szervezetten kvonulni a harcmezőről. Rocroinál meg miután bekerítették őket és nem voltak hajlandók megadni magukat és pár rohamot visszavertek, Conde hozatta a francia ágyukat és kitömte őket ólommal. Függetlenül, hogy navarrai, extremeno, asturiasi, büszkeségnek és kitűntetésnek érezték, ha első sorban lehettek golyófogóként. Picit más volt akkor a mentalitás...
A pestist terjesztő vírusok (vagy baktériumok) a nedvesebb éghajlaton állítólag virulensebbek és jobban szaporodnak, mint szárazabb éghajlat esetén.
Persze az is meglehet, hogy egyszerűen a sűrűbben lakott területeken tudtak, hatékonyabb "munkát" végezni.
Esetünkben a kettő (mármint a nedvesebb és a sűrűn lakottabb) egybeesik, mégpedig Nyugat-Európa bizonyos régiói (Észak-Franciaország, Németalföld, Rajna-vidék, Észak-Itália).
Tu escribes: "Máshol meg azt olvastam, hogy a XVI. századi spanyol hadseregben a navarraiak voltak a legjobb, legtehetségesebb parancsnokok? Ennek van valami alapja vagy csak egyszerű mende-monda?"
Inkább az utóbbi. A spanyol birodalom legkeményebb és legkiválóbb katonái Extremadura tartomány földjén látták meg a napvilágot. Az Indiákat meghódító conquistadorok nagy része is közülük került ki.
jav: XIII. Lajos mégis felvette, és 1620-ban kijelentették, hogy a Navarrai Királyság Franciaország elszakíthatatlan része. Egészen 1791-ig felvették, bár nem használták a címet a mindenkor francia uralkodók, a forradalom és a restauráció után azonban ez valahogy elsikkadt. Érdekesség, hogy ma Fro-ban a baszkok és úgy általában a navarraiak el nem ismert kisebbség, míg Spanyolországban az egykori Navarra területén létrejött baszk államok széleskörű autonómiát élveznek. Bár ez megint messze vezetne, ha belemennénk, milyet is:)
Inkább legyen akkor 2 évszám, amihez köthető: 1512 és 1589
A túlnyomórészt baszkok lakta kis Navarrai Királyság a eredetileg a Pireneusok két oldalán feküdt. A 12. századtól kezdve francia eredetű dinasztiák uralkodtak ott (d'Artois, Capet, d'Evereuax, Foix). Uralkodóik általában valamelyik francia vérbeli hercegi ház fejei is voltak egyúttal (lásd Évreaux hercege, Fiox grófja stb). Katolikus Ferdinánd a félsziget egyesítésének a lázában szemet vetett a Pireneusok déli lábánál fekvő, ún. baszk-navarrai részre, és 1512-ben el is foglalta, bár érdekes módón nem Aragóniához, hanem Kasztíliához csatolta(1515-ben). Az északi maradék állam elvi függetlenségét egészen 1589-ig megőrizte, amikor is Bourbon Henrik navarrai király a Valois-ház kihalása után megörökölte a francia trónt is. Onnantól kezdve IV. Henrik néven francia és navarrai királyként uralkodott. Fia, XIII. Lajos már fel sem vette a navarrai királyi címet, így gyakorlatilag a beolvasztás hivatalos kimondása nélkül is megszűnt jogilag önálló államnak lenni.
A források többsége szerint az elmegyenge az igaz. (Ez valamivel több és súlyosabb, mint a perverz szadista, de adott személynél ezt is magában foglalta.)
Az összeesküvő nyalka hős inkább az opera figurája
"a XVII. sz. első fele tehát valóságos demográfiai katasztrófával ért fel Spanyolországban. "
És a XIV. század?
A XIV. századi nagy pestisjárványok, főleg az 1347-1349. évi tudjuk, hogy milyen óriási pusztítást okozott Nyugat-Európa nedvesebb éghajlatú részein. Egyes régiókban a népességcsökkenés elérte a 75 %-ot is.
Mi volt a helyzet a jóval szárazabb éghajlatú Hispániában?
Don Carlos trónörökös (II. Fülöp fia) kivégzésének okairól, körülményeiről mit tudtok?
Az egyik könyvben azt olvastam, hogy apja azért végeztette ki, mert perverz, aberrált természete miatt alkalmatlan volt az uralkodásra (állítólag örömét lelte az állatok és emberek kínzásában), míg más forrásban azt olvasom, hogy összeesküvést szőtt apja ellen.
Ha már szóba hoztátok Navarrát, én úgy emlékszem rá, hogy önállósága valamikor a XVI. sz. folyamán szűnt meg, amikor is a spanyolok és a franciák fölosztották egymás között. Pontos évszámot nem tudtok?
Máshol meg azt olvastam, hogy a XVI. századi spanyol hadseregben a navarraiak voltak a legjobb, legtehetségesebb parancsnokok? Ennek van valami alapja vagy csak egyszerű mende-monda?
V. Károly nem számolt fel jogiéag semmit, a korlátozások is papíron maradtak. Erre a legjobb példa fia, II. Fülöp esete Aragóniával és Antonio Pérezzel. Antonio Pérez egy rendkívül érdekes figura. Egy udvari írnok törvénytelen fiaként futott be rendkívüli pályafutást a 16. századi Spanyolországban. Rendkívül jó iskolázottságának, és tehetségének köszönhetően már fitalaon a Consejo de Estado első titkára lett, azaz tulajdonképpen olyan államminiszter rangú, polgári származása ellenére. Legfőbb támogatója Fülöp udvarában dolgozó két ellentétes párt, az ún. "béke párt" vezetője, Ruy Gómez da Silva, Éboli hercege. A fiatalúr azonban a források szerint kicsikét túl sokat akart. Könnyen megvesztegethető volt, és a vizsgálatok szerint keményen benne volt a keze az Alba-párt által támogatott Don Juan de Austria titkárának, Juan de Escobedó-nak a megöletésében. A rossz nyelvek szerint ráadásul viszonya volt Éboli hercegnőjével, akire pedig a királynak is fájt a foga:) Mindenesetre perbe fogták, és bebörtönözték, csakhogy onnan Aragóniába szökött, és a Justicia Mayor (tk. aragón alkirály) joghatósága alá helyezte magát. A fennálló jogrend szerint aki ezt teszi, a fölött maga a király sem ítélkezhet, sőt, még csak el sem fogathatja, amíg a Justicia Mayor másként nem rendelkezik. Ez csak az egyike az aragón kormányzat egyik, akár a királyi döntéseket is felülbíráló jogának (fuero-knak nevezik ezeket). Fülöp pedig tehetetlen volt éppen emiatt. Ezért egy olyan szervet keresett, amely szupranacionális jogkörrel rendelkezett, azaz mindenféle előzetes beleegyezés nélkül is intézkedvet bármelyik királyságában, és meglepő módoj iylen csak egy volt: az inkvizíció. Ezért ezt próbálta meg felhasználni Pérez elfogatására. Erre azonban az önérzetes aragónok lázadással reagáltak: Fülöp az ő nézőpontjuk szerint kikerülte és megsértette ősi jogaikat. A lázadást bár leverték, de Pérez a hugenotta Navarrába, majd Angliába szökött, ahol királyi kegydíjon tengődve élete hátralevő részét sértettségében II. Fülöp és a spanyol királyságok befeketítésének szentelte. Ennek a folyománya a Las Relaciones című könyve, amit a protestáns angolok, hollandok, és az ősi ellenség, Franciaország is agyba-főbe terjesztett mindenhol. A könyv hatását mutatja, hogy a kora újkor Spanyolországról a köztudatban, és egyes elvakultabb részlehajló történésznél is, máig élő kép a komor, sötét és elnyomó országról, ennek a könyvnek köszönhető. Ezt nevezi a szakirodalom "fekete legendának".
Egyszóval: még 1590-ben is olyan jogai voltak Aragóniának, amit még a központosított államszervezet megalkotója, a keménykezű II. Fülöp sem tudott átlépni annélkül, hogy fegyveres felkelést nem szított volna ezzel.
Így igaz. IV. Konrád 1254-ben meghalt, utána gyakorlatilag interregnum volt a császárságban. Különböző ellenkirályok után 1257-ben a birodalmi rendek - biztos ami biztos alapon - mindjárt két királyt is választottak: a pápa támogatta Richard of Corwall-t, a legendás Földnélküli János kisebbik fiát, illetve X. Alfonzot. Az utóbbi 1257. április 1-jén fel is veszi a németr-római birodalom királya címet, amit visel haláláig, eltekintve attól az apróságtól, hogy soha nem járt új "országa" területén, illte attól is, hogy időközben mindekttőjüket trónfosztottnak nyilvánították, és 1273-ban I. (Habsburg) Rudolf lesz a király.
A forrásod itt téved: 1. nem spanyol császár, hanem német-római király 2. német területen sem császár, hanem csak király, ugyanis nem koronázzák császárrá soha.
Kasztília és León 1230-ban lett véglegesen perszonálunió, de ez még nem jelentette az egységes Spanyolország megteremtését, hiszen Aragón (Catalunyával együtt) külön királyságot alkotott, délen pedig nagy területeket birtokolt a granadai mór emirátus.
