1. Persze, driverfüggő. Pont ez az, ami egy átlag tördelőproginál nem gond.
2. Erre mondtam azt, hogy sokat kell számolni. 10/12 kenyérszöveghez mondjuk 16/18-as cím pont nem jön ki. Tehetsz elé-mögé térzőt, de mi van, ha két soros lesz? Újra számolsz. És mi van, ha becsúszik mögé egy 14/16-os alfejezetcím? Megint számolsz...
Részemről áshatunk, és ne keressük, hogy a gány szó milyen összefüggésben van a fikával.
Ami a dolog érdemi részét illeti, csak kettőre reagálnék (a olyasmi, hogy wordös vagy LATeXes folyóirat van- több nem érdemel szót, főleg azért nem, mert ha muszáj, tudunk mindkettőben dolgozni, sőt, újabban XML-ezünk is).
1. Oldalfordított PS. Már a 6-os Worddel is lehetett alkalmazni, ez igazából nem Word- hanem nyomtatófüggő. Ha a nyomtatódriver tudja, a Word nem akadályozza meg.
2. A soregyennel kapcsolatban - épp emiatt berzenkedtünk, talán nem volt eléggé érthető. Én fejszével csak aprítani tudom a fát, de vannak, akik szobrot faragnak vele. Ha a Wordben fix sorközzel dolgozol, és figyelsz arra, hogy a térközök is a sorköz többszörösei legyenek, akkor bizony soregyen lesz.
1. Ez a hiba nem Word-specifikus. Bármelyik programban előfordul, ami az említett modult használja. "Hiba"-gyűjteményem sem a Wordből van. A Venturához, TeX-hez szerencsére van más.
2. Elképzelhető, rég nem próbálkozom már vele. Ha így van, azt a Win PS-driverének javításával érhették csak el. A vágójellel még adós.
3. 2003? Korábbiakban én még nem találtam meg.
4. Nyilván vannak a könyvkészítéstől idegen szempontok is. Soroljuk a nemzetközi tekintélynek örvendő tudomáynos folyóiratokat, kiadókat, ahol TeX-et kérnek? Netán "camera-ready" anyagot?
5. Mert nincs benne ilyen opció (vagy már beletették?). A pontos elhelyezéshez elég sokat kell számolni. Persze, mondhatjuk, hogy mindent meg lehet csinálni Worddel, csak nem mindegy, mennyi idő alatt, milyen erőbedobással, és főleg, hogy mennyire megbízható. Semmi biztosíték arra, hogy egy másik gépen ugyanaz fog lejönni. Ez alkalmasint fontos szempont lehet nagy terjedelmű könyveknél.
A kedvedért összeszámoltam: az utóbbi négy évben 92-t. A korábbiakból elég hiányos a műszakipéldány-gyűjteményem. Nem sok, kevés munkám van. Szerzői terjedelemben ez kb. 1400-1600 ív. Pénzre hajtó kollégák kb. a kétszeresét követik el. Az említett kiadónál egyébként volt szerencsém Wordben csinálni könyvet. Van elképzelésem az előnyeiről és hátrányairól.
Lehet, hogy így jön le, vegyük visszahatásnak a kezdő megszólításra. Kétségtelen, hogy nyelvészeti, helyesírási kompetenciám mélyen alul marad a tiedének, viszont kérdezni jöttem, nem baromkodni (akár a szó 18. sz.-i értelmében is).
Kedves rumci!
222: Napi szakmányban használom. Szívesen megnéznék, a látatalnba fikázást tudd be a kérdésemre kapott fikázásnak. Sajnos én nagyon ügyetlen vagyok: még nem találtam meg. Hol van?
Nagy terjedelmű szövegek megírására valóban nem jók a tördelő programok, de nem is arra készültek. Mint ahogy a Word sem nyomdai előkészítésre. Egyébként a WP-t (az sem nyomdai előkészítő) használók legalább ennyire berzenkednek az MS-termékektől. Tehetik nyugodtan, bizonyos tekintetben többet tud az övék. Persze, amiben kevesebbet, azt a részét nem tekintik fontosnak...
223: Előfordulhat, bár nekem nem hangzik meggyőzően. DJG többet tudna erről mondani, úgy érzem...
Részemről szívesen elásnám a csatabárdot, a nyelvi jelenségek jobban érdekelnének...
A Magya-rország, tanár-ok, börtön-ében, emlék-ének elválasztásokkal kapcsolatban: meghökkentően Word-verzió-függő, hogy így vagy úgy történik-e az elválasztás (régen jó volt, egy ideig rossz, aztán megint jó; de amikor rossz, akkor is meg lehetett nézni a kivétellistát, és benne volt). Mivel egyéb tényezőkből látható, hogy maga a nyelvi modul azonos a különféle verziókban, ezért erős a gyanú arra, hogy ezek a hibák nem a MorphoLogicnál keresendők (nem úgy, mint az egy szótagú igekötők hibás kezelése), hanem a Microsoftnál, ahol is hol jól, hol rosszul drótozzák be a nyelvi modult a szövegszerkesztőbe.
„Nyelvészek közt a de facto szabvány a LaTeX” Hibáztam. Nem gondoltam rá, hogy a nyelvészetnek a természettudomány-közeli területén valóban nem a Word, hanem a LaTeX a de facto szabvány. Ettől még a többi területre ez nem érvényes. Elegendő megnézni a ma élő magyar nyelvészeti folyóiratokat – a három legnagyobbat: Magyar Nyelv, Magyar Nyelvőr, Nyelvtudományi Közlemények, mind Wordben tördelik.
„nem lehet vele tükörfordított PS-t írni, vágójeleket felrakni” Én szoktam. :-))
„a leginkább szembeszökő tipográfiai nonszensz a soregyen hiánya, aztán nem lehet korlátozni az egymás alá kerülő elválasztások számát” Használtál már öt percnél hosszabban Wordöt? Regisztert a Word régi verzióival is lehetett tartani, az újabb verziókban még fejlesztettek is e vonalon. Az elválasztások számának korlátozása is mindig képesség volt.
„Csak egyet mondok: WordPerfect.” Sajnos elég sokat dolgoztam vele. Tudnám mesélni a rémségeket.
„lehetne fikázni a ti (te?) véleményeteket az igényes könyvről, könyvkészítésről, de nem sportszerű. Úgy tűnik, ahhoz ti nem értetek.” Nem tudom, minek alapján tűnik úgy, de – nem szoktam ilyet tenni – ezt most kikérem magamnak. Ha megnéztél néhány, általam csinált könyvet, és alaposan megbíráltad, akkor természetesen elfogadom a kritikát, de látatlanban egyszerű sértegetésnek tekintem.
„»A magam részéről nem ismerek egyetlen olyan eszközt sem…» Látszik. Épp ezért nem kéne véleményt mondanod róluk.” Nem értelek. Ha kerestem – elég hosszan, kitartóan – olyan szoftvert, amivel ki tudnám váltani a Wordöt (zsigeri MS-undorom okán), és nem találtam, akkor ezt miért is nem mondhatom ki?
„Tipikus ortográfus magatartás: csak úgy helyes, ahogy azt mi kijelentjük.” Erre kénytelen vagyok azt mondani, hogy mielőtt ítélkezel, olvassál el néhány korábbi hozzászólásomat (vagy akár Ádámét, de nem akarok fogatlan prókátor lenni, ezért csak magamat védem), és látni fogod, hogy az ortográfus (ha tekinthetem annak magam) nem így működik. (Fel se merem tételezni, hogy nem ortográfusra, hanem ortológusra gondoltál.)
2. Ahogy már írtam, a döntés nálam is ilyesféle hibaminimalizálási megfontolásokból született. Azonban az angolhoz ennek semmi köze. Másokét természetesen nem ismerem belülrôl, csak a sajátomat, de semmi kimondott vagy kimondatlan kapcsolat nincs az angollal. A szótagolómodul kap egy szót, és vissza kell adnia a lehetséges szótagolási pozíciókat (a fôprogramtól függôen kaphat további paramétereket, és adhat vissza a puszta pozícióknál több információt is). Semmilyen további megszorítás, más nyelvnek vagy a fôprogram valamiféle — nyelvi, gondolati vagy egyéb hasonló — struktúráinak nem kell megfelelnie. Az elválasztómodul írója, természetesen, elkövetheti azt a hibát, hogy nem tiszta lappal kezd, hanem korábbi, más nyelvi fejlesztéseibôl indul ki, és azokból túlságosan sokat emel át, de nem hinném, hogy ez a mi konkrét eseteinkben bárkivel is megtörtént volna.
A kérdéseddel kapcsolatban csak sejtem, mit kérdezel, mert nem világos, milyen szabályokra gondolsz.
1. lehetőség: a magyar nyelv különírás-egybeírás szabályai
Ezzel kapcsolatban van kialakult érvrendszer, az Osiris Helyesírási Szótár 90. oldalától kezdve viszonylag részletesen kmi van fejtve. A kérdés nyelvfilozófiai kérdése természetesen vitatható, és van benne önkényes pont, azonban a rendszer következetes.
2. kérdés: a morfológiai elemző miért helyezi a szabad morfémákat a kötött morfémák elé. Ez minden bizonnyal valamilyen optimalizálás eredménye, és ugyancsak minden bizonnyal összefügg azzal, hogy ezeknek az eszközöknek az alapjait a kváziizoláló angol nyelv figyelembevételével alakították ki.
nézd, a 203-ban voltál szíves kiemelni a mondatot külön. Még csak érintôleg sem volt benne szó a Worddel készült könyvekrôl és azok fogyasztóiról, hanem a szövegszerkesztô programról és annak alapvetô felhasználási irányáról.
De ennél a meddô vitánál sokkal érdekesebbnek tartom a dolog meritumát, amelyben egyszerûen csak nem értünk egyet.
Emellett teljesen elsiklottál amellett a szempont mellett, ...
Nem siklottam el, de mint többször jeleztem, a Worddel kapcsolatos vitát itt szeretném befejezni. Élve felajánlásával, Rumcinak írtam egy levelet, amelyben elkezdtem kitérni bizonyos szempontokra, és ezt örömmel megvitatom bárkivel, veled is, levélben és nyilvánosan egyaránt (de erre a célra nem javaslok például egy már létezô Word-topikot, mert oda berobbanva csak ott okoznánk nyugtalanságot).
1. Az kétségtelen, hogy a Word elválasztója zavart okoz azzal, hogy először összetett szóként elemez dolgokat, az 'ének' ilyen jellegű megoldása tényleg hibás. Ez azonban összefügg a szemantika hiányával. Hiába old meg valaki n problémát kivételszótárral, a generált megoldás akkor is ilyen marad.
2. Honnan veszed, hogy Worddel nem lehet oldalfordított PS-fájlt készíteni? Ez nem igaz, lehet.
3. Ugyanez az egymás alatti elválasztások számával.
4. Soroljuk azokat a mértékadó nemzetközi fórumokat, ahol a konferenciaanyagokat Wordben kérik?
5. Miért nem lehet a Worddel soregyent tartani?
6. Ki mondta azt, hogy nincs a Wordhöz hasonló képességű program? A tördelőprogramokkal hasonlítottuk össze.
Viszont kiváncsi lennék rá, hány könyvet készítettél életedben, hogy megállapítod, hogy mi azt nem tudjuk igényesen csinálni?
A te hozzászólásod tipikus Petigabi hozzászólás - "mindegy, mik a tények, nekem van igazam"
172: Teljesen egyetértek. De úgye, te is látod, hogy ez nem nyelvészeti (helyesírási) kérdés?
173:1. Az egyébként szerintem is helytelen beszólásom a vitakezdő megjegyzésed (157 első mondata) váltotta ki. Talán más is tudni szeretné, amit te, hányinger nélkül. Lehet, a helyes(?)írásnál nem az önérzet a legfontosabb... 2. Pont arra hívtam fel a figyelmed, hogy szoktak ezzel példálózni (mármint szemantikai elemzés, szövegkörnyezet nélkül nem lehet eldönteni), közben senki nem tudott még mutatni olyan helyet, ahol ezt valóban el kellett volna. Egyszerűen az élő nyelvben ez a jelentése nincs, így a tényleges jelentésére bármelyik progit fel lehet készíteni. A kiagyalt példák nagy része ilyen, tehát nem a M.I. jelenlegi fejlettségi foka okolható egy sokat vétő elválasztó modulért, hanem annak fejlesztői (még ha az esetek nagyobb részét jól is oldja meg: egy ilyen modulnál az 1-2% feletti tévesztés már sok). 3. Nem legutóbb, hanem amire "válaszoltál", abban hoztam, hogy ez a modul a toldalékolt formában -ének végű szavakat (szó nem volt összetételről!) is helytelenül választja el. Néhány a kivételszótáramból: adás-vétel-ének, elv-~, hit-~, hely-~, jel-~, lét-~, törzs-~, zseb-~ -- amely szavak természetesen összetétel utolsó tagjai is lehetnek,pl. a törzs fatörzsként bukkant elő --, amire vsz megint azzal jönnél, hogy szemantika nélkül nem megy. (Csak azokat a példákat hoztam, ahol a köznyelvi jelentésben összetételként egyértelműen "ritka".) Szerintem meg morfológiailag is eldönthető, s pont az az érdekes, hogy ugyanaz a cég írt/forgalmaz is olyan modult. Nem a gyártót, a szoftvert minősítettem, s fenn is tartom: gány. A fenti hibák tükrében próbáld megvédeni. S vedd figyelembe azt is, hogy van jobb is (tehát másnak sikerült e hibákat kivédeni M.I. nélkül), csak sajnos nincs kizárólagos szerződése az MS-sel a magyar nyelvi modulra...
176: Nem hiszem, hogy jól saccolsz, de még akkor sem lenne alapod erre a stílusra. Mellesleg lehet, hogy nagy tudásod téged sem jogosít fel arra, hogy felületesen olvass másokat, s folytonosan fikázz...
205: Hatalmas tévedés. Nyelvészek közt a de facto szabvány a LaTeX (mellesleg tördelők is elismerik). Nagytudású nyelvészkedőknél lehet, hogy a Word (mellesleg teljesen alkalmatlan tipografálásra).
211: Van egy külön topic Word-felhasználóknak, ez is inkább oda tartozna, de akkor sose látnád. Nekem egyébként kedvencem, kézirat előállítására (majdnem) tökéletes. Viszont tipográfiára teljesen alkalmatlan. Pl. nem lehet vele tükörfordított PS-t írni, vágójeleket felrakni, persze ez titeket nem érdekel (bár ez talán egy nyomdásznak szükséges lehet nem profi munkához is), de mondjuk a leginkább szembeszökő tipográfiai nonszensz a soregyen hiánya, aztán nem lehet korlátozni az egymás alá kerülő elválasztások számát, kezelhetetlenek a rövid kimenetsorok és -oldalak, az oldalszám, élőfej/élőláb elhagyása egy-egy oldalról külön bűvésztrükk, ugyanez a hasáb- és margókezeléssel, és még sokáig folytathatnám a sort, de tényleg nem ide tartozik. Az egalizálás meg többnyire a fontban van, annak korrigálása (már ha szükséges) nagy fokozatú címeknél történik kézzel. Egyébként a Worddel is lehet, csak nem érdemes (mert bonyolult, és nem lehet bizonyos pontosságnál többet kicsikarni belőle). Tehát ilyesmi érvek vannak, még sok, ami nem azt jelenti, hogy a Word rossz. Nem tipográfiai/optikai program. Szövegelőállításban bármelyik tördelőprogit veri (talán a TeX-et mégse), de ez nem azt jelenti, hogy nincs másik, legalább ilyen képességű progi. Csak egyet mondok: WordPerfect. Sajnos nincs olyan jó marketingje, mint a Wordnek... És akkor itt lehetne fikázni a ti (te?) véleményeteket az igényes könyvről, könyvkészítésről, de nem sportszerű. Úgy tűnik, ahhoz ti nem értetek.
214: "A magam részéről nem ismerek egyetlen olyan eszközt sem..." Látszik. Épp ezért nem kéne véleményt mondanod róluk. Amiket leírtál, azon a tipográfusok és grafikusok ugyanúgy megsértődhetnének, mint a Word-felhasználók, azzal igényes (?) könyvet készítők DJG véleményén. Persze titeket csak a saját "sérelmetek" érdekel. Tipikus ortográfus magatartás: csak úgy helyes, ahogy azt mi kijelentjük. Ha bármi közötök van hozzá, nagyon rossz kezekben van a magyar nyelv "hivatalos sorsa"...
Azt hiszem, meglehetősen fontos rámutatni arra, hogy a szavaknak nemcsak a formája, hanem a tartalma is lényeges. A te kijelentésed félreérthetetlenül azokat minősítette, akik a Word-szövegszerkesztővel készült könyvek fogyasztói. Egyáltalán nem lehetett úgy érteni, hogy a Wordöt nem jól használó alkalmi szöveg-előállítókról lenne szó. Ez alapjában véve azért sértő, mert - mint rumci is utal rá - nem egyedi jelenség, hanem főleg a professzionális kiadványszerkesztők körében eltrjedt elitszemléletre utal. Tehát nem a magam és a kollégáim számára volt sértő, amit írtál, hanem az olvasóink számára. A dolog értékrendi oldalát az jelenti, hogy az általunk készített kiadványok maximálisan szövegcentrikusak (ami azért egy fokkal intellektuálisabb, mint a kép- és színcentrikus).
Korábban nem vetted észre, de ide tartozik például az, amikor groteszk betűvel szedetnek kenyérszöveget. Az életben nem felejtem el, hogy amikor egy nagyvállalatunknál oktattam Wordöt, és elmondtam a kánont: kenyérszöveg antikva, cím groteszk, egy hallgató elővette a cég vadonatúj arculattervét, amely a kenyérszövegekhez 11 pontos Arial Narrow-t írt elő. Természetesen nem könyvtipográfusok készítették az arculattervet, hanem grafikusok.
Ugyanez a körülmény, amely miatt nem értek egyet elvileg sem az elválasztómodullal kapcsolatos nézeteiddel. A számítógépen készült szöveget igényes kiadó mindenképpen korrektúráztatja, mégpedig lehetőség szerint papíron. Ennek átvezetése során a tördelúnek kutya kötelessége megnézni az elválasztásokat. Elsősorban azért, mert a homonímia, különösen a morfológiai homonímia mindig tartogat meglepetéseket. Az összes ilyen problémát nem lehet előre látni. A laza sorokat és a hibás elválasztásokat nem nehéz észrevenni. Ilyenkor az utolsó fázisban (ami nálunk a pdf-re való konvertálást jelenti) még be lehet állítani a sorvégeket, mégpedig nemcsak elválasztással, hanem sűrítéssel és ritkítással is (rumcival ellenkezve én némi betűköz-sűrítést/ritkítást is megengedhetőnek tartok, 0,2 pontig). Szerintem a maximális automatizálás az ellenőrzés ellen hat. Még azt sem árt ehhez hozzátenni, hogy a laza szöveg valószínűleg kisebb hiba (legalábbis nyelvileg), mint egy hibás elválasztás, amely a túlbiztosított elválasztómodul és a revizor fáradtsága vagy figyelmetlensége miatt a szövegben marad.
Emellett teljesen elsiklottál amellett a szempont mellett, hogy a kiadványaink szerzői művek, amelyeket meg kell írni, illetve a fordítást le kell írni. Erre elsősorban a szövegszerkesztők alkalmasak. A magam részéről nem ismerek egyetlen olyan eszközt sem, amelyik egyszerre kínálna lehetőséget a szövegírásra, a szövegellenőrzésre, a vonalas ábrák készítésére és képek beillesztésére, ezen kívül olyan szövegmanipulációkra, mint a keresés és csere. És még nem beszéltem arról, amit rumci írt, hogy mindezt meglehetősen sok nyelven - akár egyszerre is.
Épp ezért azt állítom, hogy a szövegcentrikus kiadásban most a Word a legjobb, és az elválasztómodulja is teljesen megfelelő.
A személyes sértésnek vételt nyilván nem rád értettem, Ádám volt az, aki kifejezetten megharagudott egy olyan mondatomért, amely a szövegszerkesztônek (nem speciálisan a Wordnek) mint programfajtának a piaci területét és felhasználói körének (nem speciálisan Kis Ádámnak és munkatársainak) nyelvi tudását taglalta.
De, én szívesem megteszem. Viszont, mint mondtam, nem itt — ha találunk erre a célra alkalmasabb fórumot, készséggel.
Nem vettem személyes sértésnek. Te azt állítottad, ezzel az eszközzel nem lehet professzionális munkát végezni (többen is állították már, de még senki nem tudta ezt az állítását igazolni). Én azt állítottam, ez nem igaz, mert lehet, feltéve, hogy a színes technikától eltekintünk (az engem nem érint, úgyhogy részemről eltekinthetek). Én valóban készséggel elhiszem, hogy rossz eszközt használok, csak mutasson már rá valaki azokra a pontokra, ami miatt ez az eszköz rossz. Készséggel elhiszem, hogy a Worddel készült munkák körében nagyobb arányú a talmi, de ez nem a Wordöt minősíti, pusztán abból következik, hogy ehhez a legkönnyebb hozzáférni, tehát az alacsony igényszintűeknek inkább kerülhet ez a kezébe, mint egy InDesign. Szóval a magam részéről úgy vélem, hogy csináltam már egy-két igényes könyvet Worddel, ezzel tehát én érveltem az állításom mellett, komolyan -- minden érzékenységtől mentesen -- kíváncsi vagyok, mi is a baj ezzel az eszközzel. Ha nem érvelsz (mint ahogy mások se tették), kénytelen vagyok a Word-ellenességet egyszerű előítéletnek tartani.
Engedelmeddel, nem teszem — itt legalábbis nem. Így is van némi lekiismeret-furdalásom, hogy eltérítettem egy kicsit a beszélgetés folyamát (bár az elválasztás önmagában még talán bocsánatos bûn volt).
Ádám a színes kiadványt is félreértette, pedig nyilván nem a Blikkrôl és társairól beszéltem, csak azért említettem, hogy nekem sokkal szélesebb palettát kiszolgáló eszközökre van szükségem, mint amire a Word elvileg képes, nem is beszélve a gyakorlati kérdésekrôl.
De nem, nincs értelme. Valahol kicsit szomorúnak tartom, hogy ha az ember véleményt mond egy eszközrôl, akkor ezt az illetô eszközt használó ember veszi személyes sértésnek. Szinte mindennapos tapasztalat, nem azért mondom, fennáll a Windows és Macintosh-használók között, meg az ilyen és olyan programokat használók között, meg... Mindegy, nem éri meg.
Az alábbiakat azért írom le mégis, mert fontosnak tartom, hogy a minket olvasó társaink (ha ilyen késeibe forduló órán már talán nem is, de holnap-holnapután betekintve) tisztább képet alkothassanak. Nem várom el, hogy válaszolj, azt sem igénylem, hogy elolvasd. A te dolgod.
Arról ejtettem szót, hogy megengedhetônek, sôt, kívánatosnak tartom, hogy ha – mint azt egyetértôleg megállapítottuk – jelenlegi számítástechnikai eszközeinkkel nem oldhatunk meg egyértelmûen bizonyos nyelvészeti vonatkozású dilemmákat, különbözô felhasználási területeken a gyakorlatban különbözô taktikát alkalmazzunk.
A szövegszerkesztôkre vonatkozó, imént beidézett mondatomat pusztán azért értetted félre, mert kicsivel elôtte ebben a témában vitatkoztunk. Ahhoz nem olvastad elég figyelmesen, hogy átlásd: az igénytelenség vagy mûveletlenség magától értetôdôen nem rád, rátok vonatkozik. A szövegszerkesztô programokat gyártójuk, pontosan, ahogy írtam, "alapvetôen szövegekhez, dokumentumokhoz, túlnyomórészt irodai, otthoni" felhasználásra szánja. Ezen nem változtat, hogy ti konkrétan mire használjátok, a Word felhasználóinak többsége, nagyon túlnyomó többsége, ilyen célokra használja. Ez a felhasználói közösség (irodák, üzleti élet, otthoni levelezés, satöbbi) meglehetôsen vegyes összetétele folytán nyilván messze nem olyan igényes nyelvi szempontból vagy mûvelt nyelvi szempontból – a kiemelés igen fontos, hiszen ezt írtam, nem általános mûveltségi színvonalukról értekeztem —, mint a nyelvvel, szöveggel hivatásszerûen foglalkozók. Ebben az esetben tehát teljesen elfogadhatónak tartom, hogy a szövegszerkesztôkben az elválasztómodul kétséges esetekben inkább egyáltalán ne válasszon el, hiszen széles hasáboknál (tipikusan levélpapírról van szó, azaz mifelénk alapvetôen A4-rôl, és az ebbôl következô nagy hasábszélességrôl) ez nem okoz túlságosan rossz tipográfiát, és ha okoz is, ennek a felhaszmálói körnek és felhasználási célnak ez is megfelel (ennek nem örülök, csak megállapítom).
Ezzel szemben gondolom úgy, hogy az igényes tipográfiában alkalmazott programok elválasztómoduljai inkább döntsenek a kérdéses, kétértelmû esetekben is valamelyik változat mellett. Ezeknél a kiadványoknál magától értetôdik a szöveg alapos megolvasása, beleértve a sorvégi elválasztásokat is (illetve, mint közbevetôleg megjegyeztem, sajnálatosan idônként itt is csak magától értetôdne). Az automatikus letiltás ezen körülmények között több gondot (sok kézzel pótlandó elválasztás) eredményez, mint amennyit az adott kontextusban esetleg félreértett szótagolás kijavítása okoz.
Amúgy meg miből gondolod, hogy a nyelvészek igényesek és/vagy műveltek? Hiszen többnyire egy vasuk sincs, és a nyelvészeti könyvek ritkán színesek. Igaz, a Korona kiadó remek kísérőszíneket alkalmazott, és az Osiris szürkéje sem rossz.
Szilárd meggyőződésem, hogy Worddel is lehet maximális igényességű tipográfiát csinálni (színes anyagtól eltekintve), csak szakértelem kérdése. Egyébként a szakértelem többek között onnan ismerhető fel, hogy a könyvbe belenézve nem lehet azonosítani a szoftvert. Engem speciel legjobban a sorkizáráshoz használt betűritkítással lehet kikergetni a világból, amivel például épp az agyonszidott Word nem él. Meg hát kíváncsi lennék arra a tördelést is lehetővé tevő eszközre, amellyel rendesen tudok Unicode-ot kezelni, és mondjuk kétnyelvű magyar–japán könyvet csinálni. A Worddel ez lehetséges. (Nem véletlen, hogy nyelvészeti tárgyú művek készítésében de facto szabvány lett a Word.) Jó lenne, ha leírnád a konkrét bajaidat a Worddel, akkor megpróbálhatom megvédeni előtted. Vagy belátni, hogy tévedtem a megítélésében.
Jaq, és még annyit, te ne nekem tegyél szmerehányást, hogy nem olvasom figyelmesen azt, amit írsz, hanem magadnak, hogy fogalmad nincs arról, hogy elfogultságod mikor válik bántó nagyképűséggé.
"Egy szövegszerkesztônél, amelyet alapvetôen szövegekhez, dokumentumokhoz, túlnyomórészt irodai, otthoni, tehát nyelvi szempontból nem igényes vagy mûvelt közönség számára készítenek, az automatikus nyelvi helyesség célszerûen elsôbbséget élvez a tipográfia felett."
Úgy húsz éve kommunikálok az interneten és különféle elôdjein, ezen idô alatt még egyszer sem kellett leírnom, amit most fogok: hátrébb az agarakkal, jó?
A vitának van egy alapkövetelménye: el kell olvasni, amit a másik írt. Az indulatos mondatodból látom, mit értettél félre, de most nem írom le még egyszer: szerintem így, a távolból, pusztán a vita tisztessége okán tartoznánk egymásnak annyival, hogy ismételten elolvasod. Nem hiszem, hogy valóban azt hüvelyezheted ki belôle, amit elsô nekifutásra sikerült; ennek ellenére, ha akarod, és nem valamiféle kioktató, képzelt felsôbbrendû posztról akarsz letekinteni, mintha te egyetemi professzora lennél valaminek, aminek én kisiskolása; szóval, készséggel kifejtem alaposabban, jobban, talán még kevésbé félreérthetôen. De ebben a stílusban nem.
Te szerinted a Worddel készült könyvek igénytelen és műveletlen embereknek valók. Ezzel szemben a színes-képes kiadványok az igényes-művelteknek.
Nekem általában az a megfigyelésem, hogy ma a kommersz igencsak színes, szövegében felületes (bár időnként jól van elválasztva). Ez a kiadványtípus az, amely esetleg megteremti az anyagi feltételeket az ilyen kivitelhez.
Az én nézetem teljesen más. Szerintem a könyv funkcionális értékében az egalizálás (amiben a Word esetleg nem tökéletes) kisebb szerepet játszik, mint mondjuk a korrekt terminológia és a tartalmi érték. Utóbbiak átadására a Word teljesen alkalmas, jó, az egalizálásra nem teljesen.
Az eszköz lehetőségeinél a tördelő személye sokkal többet jelent. A szoftver egyre többet szolgáltat, és ez egyre inkább elbizakodottá teszi a használókat.
Kézbe vettem egy igényes, színes képes, exkluzív kiadványt. Megjelölve, hogy tervezője az egyik legismertebb magyar tipográfus.
Egypár megállapítás:
Címlap : a tervező nem hallott az aranymetszésről.
Címlap verzója: köszönetnyilvánítás van rajta, ISBN-szám, valamitn t a kolofon. A jog megjelölése nincs ott.
A kenyérszöveg kát hasábos, és az egalizálása olyan, mintha wordben készült volna.
Hasáb tetején, kép alatt, dupla térköz alatt beütött bekezdés. A beütés 3 mm, a sorköz 6 mm.
Hasáb alján fattyúsor (Wordben nem lenne)
Jó lenne, ha elgondolkodnál azon, mennyi múlik a gépen, mennyi a szoftveren és mennyi az emberen.