Na a stigmatizálással nagyon egyetértek. Bár szerintem ez mindegyik mentális betegségre igaz. Ugye az emberek nagy része, még mindig a küszöb alatt kúszik el az áterhez:-(((
Sokan ezt is félreértelmezik,ezt a bipoláris dolgot,ha a neten ha olvasod a leírást,olyan embert nem találsz pontosan,mint a leírásban. Az utcán vagy beszélve ilyen emberekkel legtöbbször nem tűnne fel semmi,kivétel akut mániás szakaszban,az meg a legtöbb betegnél nincs is.
Általában a depressziós fázis a kifejezettebb,illetve enyhén hypomán állapot,ami még keveredik is egymással.
A stabilitás hiánya a legszembetűnőbb,ha hosszmetszeti képet nézel. Nincs megbízható alapállapot, a hullámzás,kiszámíthatatlanság akár 10 percenként is változik,magas hangulati fekvés,jó közérzet mellett is előfordul pl. dühkitörés. De emellett sokszor vannak szomatikus tünetek,mint a szédülés,fulladás,rosszullét,ezek a depresszív fázis tünetei,ennek az alsó szakasza egy ilyen betegnél
kegyetlen szenvedést okoz.
Alkalmazkodás problémás-függőségek-bizonytalan önkép-külső megerősítés fontossága-emellett extra magas önbizalom-kiemelkedő teljesítmény-magas intellektus, ezek annyira jellemzőek.
Macs is az,nem kétséges,bár nagyon negatív ez a jelző a köztudatban,stigmatizál, és ráadásul megfoghatatlan,főleg egy átlagembernek.
Sajnálom Kismaccs, pedig azt hittem, hogy olyan régen jelentkeztél tuti minden smakkol:-((( Amúgy szerintem a te betegségednek tényleg nem tesz jót ez az össze-vissza evés, csakhát vagyunk ugye mi, akiknek nem elég, hogy egyszer tűzbe teszik a kezüket, még párszor bele kell tenni, hogy tanuljanak.
A hangulatod miatt viszont tényleg elmennék orvoshoz, hogy ha ennyire hullámzol, kicsit már kezd bipolár lenni ez a dolog, bár én nem vagyok orvos.
Vedd rá magad és még az elején kapd el szerintem, mert hamarabb lenne javulás.
a savcsökkentőkkel. Az én gyomrom és emésztésem nem birta. Egy állandó köldök körüli fájdalmam volt tőle. rossz lett az emésztésem miatta . De a gyomorhurutra azt irták fel késöbb más orvosok is azt modták nagy butaság volt. PPI csak fekélyesek és refluxosok szedjenek. El is fogytam tőle szépen .
Voltál tükrözésen vagy csak tipp a fekély? amúgy nézesd meg a helikodat nekem is visszajött 1.5 éven belül pedig mindenre odafigyeltem. Lehet az okozza a fekélyt és a panaszt. Na meg a sok sav.
Azért újult ki amit írtál, kávé. csoki ,zsiros, fűszeres kaják. Lehet neked vigyázni kell ezekkel, mert sok savat termel és kevésbé birja a gyomrod. Én jobban vagyok igaz engem inkább félrekezeltek. Most már nem szedek gyógyszert. El is múlt az a bajom , de neked szedni kell a savcsökkenőt egy darabig.
Ugyanez volt,állandóan fájt,biztos voltam benne,hogy valami ollós állat.alig mertem tükrözésre is elmenni.
De utána se lett jobb mikor már tudtam h semmi komoly,"csak" nyombélfekély.
Azt elmondom,akkor csak rivotrilt szedtem a dilire,az meg semmit nem ér. 2012-15 közt folyamatosan rossz volt a gyomrom,aztán a depi javulásával ez is enyhült,majd megszűnt teljesen.
A refluxtól jött vissza a szorongás, a reflux meg az össze- vissza kajálás miatt. Nagyon durván egészségtelenül táplálkoztam. ( Napi egy tábla csoki, fél liter Cola, fűszeres, zsíros kaják...)
Köszi a tippet, fontolóra veszem. Mintha olvastam volna hogy neked is volt nyombélfekélyed. Hogy múlt el? Milyen tüneteid voltak? Kiújult valamikor? Helicobactered volt?
Szia Kismacs! En is reg jartam erre. Sajnalom hogy visszajott de mitol kezdtel el megint szorongani es mitol jott vissza a refluxos fekelyed? Azert az sem egyik naprol a masikra alakul ki. Azert ha lehet keves gyogyszerrel probald nem biztos hogy fekelyed van . Az antidepivel ovatosan szerintem.
Rég jártam már erre....sokáig jól voltam és most a reflux kiújulásával ismét elővett egy kis életuntság, szorongás.
Betegszabi On.
Közel sem olyan erős a szorongás mint egy éve volt, de azért elég rendesen padlóra tesz. Van itthon Xanax és Rivotril, de Xanax nálam csak nagyobb adagban ér valamit, a Ricsitől meg pánikrohamot kaptam.
Tulajdonképpen inkább vagyok most depresszív hangulatban mintsem szorongós.
Egy kis emlékeztető rólam: Durván hipochonder, refluxos, légszomjjal küszködő és ezért ezer tüdőgyógyászt megjáró, 160-as nyugalmi pulzusú 34 éves nő. Hivatalosan: Generalizált szorongás, borderline személyiségzavar, és pánikbetegség.
Én naív azt gondoltam, hogy velem nem történhet meg még egyszer, nem lehet újból refluxos, fekélyes, gyomorhurutos. Persze nagyon is tudtam, hogy ez a betegség kiújulásra hajlamos, mégis úgy éreztem, hogy azzal, hogy elkezdtem sportolni, letettem fél éve a cigit és viszonylag
jól elvagyok a kis 10 mgnyi Rexetinemmel (vagyis nem stresszeltem magam semmin) nem térhet vissza ez a pokoli jobb bordaív alatti szúró, maró éhségfájdalom.
Mellé egy kis böfögés, nyelőcsőfájdalom émelygéssel megspékelve. Persze nyomom max dózisban a Controlocot (gyomorsav termelődését gátolja) és a Ventert. (gyomornyálkahártyabevonó)
De pontosan tudom nem szabadulok ilyen könnyen. Egy éve is négy kínkeserves hónap volt mire megszabadultam ettől a pokoltól. Pszichésen és fizikailag is padlóra vágott.
Az egyik pszichológus aki kezelt ezzel egy idióta,-szigorúan a protokollt követő- nő volt, a másik egy velem egyidős sztárpszichológus pasi, aki kicsit többet is akart velem kezdeni annál, hogy helyrerakja a fejemben az összekuszálódott dolgokat.
A pasi állati jó képű, ezért eleinte tetszett a dolog hogy hízeleg, azt gondoltam ez is a terápia része. Ott kezdett gyanús lenni a dolog, amikor az 50 perces ülésből 120-150 perces lett... én a hipochondriámmal kerestem meg, ő meg valahogy minden témát a párkapcsolat és erotika irányába terelt. Szóval ennyit erről, megszakítottam a terápiát.
Már öngyilkosságon gondolkodtam. Féltem elveszítem a munkám. De ahogy rendeződött a refluxom, úgy simultak ki az idegeim is.
És most megint támad ez a szemét.
Ráadásul a hangulatom, egyszer fent, aztán lent mint a hullámvasút. Ha fent vagyok éppen akkor olyan dolgokat csinálok, amiket magam előtt is szégyenlek... ilyenkor végletes vagyok.
Mint például most is. Kisregényt írtam, amihez pl.: egy két óra múlva már semmi kedvem lenne.
Ezért nehéz velem tervezni, irányítani egyenesen lehetetlen, megjátszani magam, alkalmazkodni pedig szinte képtelen vagyok.
A reggeli felkelések pedig még a legjobb időszakaimban is kínkeserves szorongással járnak.
Az xedik munkahelyváltoztatásomkor az új helyen jött először, hogy ha egyvalakivel beszélgettem, elkezdtem szédülni egy idő után plusz szívdobogás, izgalom, agyköd.
Ha nagyobb társaságban voltunk, és megoszlott a figyelem, akkor nem jött, csak egy az egyhez.
És akkoriban kezdtem el deperszonalizációs tüneteket is produkálni.
Ekkor írta fel az xedik pszichiáterem a cipralexet (mert éppen nem szedtem ssri-t vagy 3 éve), és attól el is múlt szép lassan.
Gáz. Nekem sose volt szoc. fóbiám. Rohadék szorongás, pedig tényleg szeretem a társaságot. Ma beszélgettem egy régi barátnőmmel külföldön él sose látom ahelyett hogy örültem volna neki jó szarul lettem. Utálom ezt a nyomorék idegrendszeremet. Azért régebben nem voltam ennyire nyomi.
