Íme jelenlegi és 2020., azaz Trianon 100. évfordulóján meglévő kormányunk centenáriumi programja ezen nemzeti gyászeseményre:
http://www.atv.hu/belfold/20191207-semjen-zart-korben-trianonrol-olyan-nagy-triumfalas-nem-lesz
Tudom, van sok Trianon fórum itt az Indexen is és máshol is, de ez az évforduló egy olyan mérföldkő, ami megérdemel egy külön vitahelyet, mert ez olyan alkalom lesz, amin ha mást nem is teszünk (sajnos), de alaposabban kibeszéljük ezt a magyar sorskérdést.
Szóval ami a fenti hivatkozásra kattintva olvasható:
"Óvatosságot javasol Semjén Zsolt a trianoni békeszerződés 100. évfordulója ügyében. Egy bizonyos szintnél nem szabad, nem bölcs túlemelni a témát. Nem cél ugyanis a határon túli “utódállamokkal” való konfrontáció, sem az ottani magyarellenes sovinizmusnak az élezése - hangoztatta a részvevők elmondása szerint a miniszterelnök-helyettes egy zártkörű rendezvényen, a Kereszténydemokrata Esten".
Tiszta ballib szöveg, ugye? És ezekkel akarunk mi akárcsak tiltakozni is bármilyen sovinizmus ellen?
Miért nem jutott még túl mára a magyar politika ezen a félénk önmegtartóztatáson, főleg ha olyan nagy nemzetinek mondják magukat?
A balosok meg Károlyi és Kun vezetésével Trianonig mélyítették a válságot, majd 1945 után Rákosi és Kádár rendszere újabb erkölcsi és gazdasági válságba taszította azt.
A magyaroknak sem volt leányálom az 1920-as és 1947-es elszakítás, úgyhogy a románoknak sem kéne picsogni, ha vissza kell szolgáltatniuk a rablott országrészeket.
Ami meg minket illet: ha annakidején a "hárommillió koldus országa" vissza tudta integrálni 1938-41 között a hazatért országrészeket, akkor ma is tudnánk, hiszen állítólag pörög a gazdaság, sok pénzünk van és EU-s forrásokhoz is juthatunk.
És nem mellesleg magának az infrastruktúrának a hazaiba való integrálása is munkahelyeket teremtene, hogy az erdőkről, termőföldekről, magashegyvidéki területekről, folyókról ne is beszéljek, amik mezőgazdaságunkra és turizmusunkra hatnának pezsdítően.
plusz erdelyt csak haboruval lehet vissza szerezni keptelenek felfogni hogy egyetlen negyzetmeter szikes anyafoldet se lehet szerezni meg budapesten se
Ez az országnagyobbítás jelen esetben azt jelentené, hogy az adott területen, azaz Erdélyben élő millióknak rosszabb lenne. Hirtelen egy más országba kerülnének, mely nyelve, kultúrája más, mint az övék. Elszakítva érzenék magukat családjuktól. Sőt az ott élő magyarok egy jelentős részének is ez olyan változás lenne, mely nem biztos, hogy örömmel járna.
Rövid távon iszonyatos pénzbe kerülne a magyar közigazgatás kiterjesztése, az infrastruktúra egybeolvasztása, a gazdasági, társadalmi, egészségügyi, oktatási, politikai stb élet összehangolása. Ez a most élőkre olyan gazdasági és társadalmi terhet jelentene, mely életminőségüket komolyan rontaná.
Vajon az ország fizika méretének megnövelése megéri ezt az árat?
Az igazság és az igazságtalanságok megszüntetése a fontos, valamint az ország és a lakosainak jóléte.
Márpedig egy nagyobb Magyarországnak több lehetősége és képességei vannak gazdasági, geopolitikai, demográfiai téren, és az embereknek is több mindent képes nyújtani.
A kérdés az, hogy mi a cél. Békés életet keresel, egy bizonyos narratíva alapján az igazságot, valamiféle köztes dolgot, stb. Mi a fontos számodra, mi a prioritásod? A saját igazságérzeted kiszolgálása, egy ország fizikai mérete? A benne élők élete? A benne élők egy részének élete? Milyen árat vagy hajlandó fiztezni a célod elérése érdekében? Fontosabb-e a célod, mint emberek szenvedése? Esetleg halála? Vagy csak életkörülményeinek romlása? Vagy az emberek egy részének szenvedése cserében mások életének javulásáért?
Ha meg tudod fogalmazni, hogy mi a cél, mi a fontos számodra, akkor érthető lesz az is, hogy ezt miként akarod elérni.
Persze ez nem fogja azt jelenteni, hogy mások azonosulni tudnak ezzel a céllal, vagy ennek következményeivel.
Ilyen alapon franciaország is megszűnt, mert megszállták a németek. Én kérek elnézést, hogy minket csak 150 év múlva szabadítottak fel és közben kipusztultunk. Aki hozzánk jött, tudta, hova jön. 1914-ig eszébe sem jutott senkinek, hogy az ott nem Magyarország.
A kozepkori Magyarorszag 1000- tol 1526-ig tartott, aztan 500 evre megszunt. Nem lehet az otszaz evvel korabbi allapotokhoz visdzaterni, ez pl a vikingeknek sem szikerult, igaz ok nem is probalkoztak. Es a litvanok se probaljak visszakapni nagy litvaniat, orulnek a mostani kicsinek is. A torok uralom meg a harcok alatt a magyarok fele elpusztult vagy elmenekult, es a helyukbe romanok, szerbek meg szlovakok illetve betelepitett nemetek kerultek. Ezek aztan sajat allamukhoz akartak csatlakozni, kiveve a neteket akik szetszortan eltek az orszagban.
És arról nem tudnak, hogy a Magyar Királyság már jóval az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulása előtt is létezett? Hogy 896-ban volt a magyar honfoglalás és 1000-ben az államalapítás, az egész Kárpát-medencére kiterjedő ország létrehozása?
Magyar történelemkönyvekből tanultak ezek egyáltalán? Mert azokban elég világosan le van ez írva.
Azt tudom, hogy a nyugatiak legtöbbször fel sem tüntetik a térképeken a középkori Magyarországot, de gondolom hazánkban még nem az ő faszságaikat tanítják.
A tortenelemkonyvek szerint osztrak magyar monarchia volt. Lehet hogy Fischer ezeket olvasta a mindenfele trianoninakarmik hagymazas irasai helyett. Aztan 1914- ben beszapltunk egy teruletszerzo teruletveszto haboruba, amiben vegul vesztettunk, de nyertunk is mert negyszaz ev utan uira megalakult az onnallo magyarorszag, hapla trianonnak
Nem tudom azt sem, mit akar a Fidesz az ilyen ballib-szerű bájolgással elérni, mint amit Áder is levágott akkor. Skizofrén az egész hozzáállásuk Trianonhoz. Vagy inkább sunyi módon ezt is csak ki- és felhasználják a szavazatszerzéshez és saját hatalmuk bebetonozásához. Undorító.
Ha a világon valakinek van oka kijjebb tolni az államhatárait és nagyobbá tenni országát, akkor azok mi, magyarok vagyunk. És ezt meg tudnánk értetni mindenkivel anélkül, hogy agresszióra, harcra, háborúra kerülne a sor, csakhát akkor el is kellene kezdeni végre őszintén beszélnünk róla. Nemcsak és főleg nem itt egymás közt egy fórumon, hanem a nagypolitikában, országos szinten és államok között.
Fischer Ádám, Juszt László és hasonló önjelölt trianonológus urak szerint 1920 előtt biztosan még magyarság sem volt, hanem az csak államalapító Clemenceau urunk fejéből pattant ki, amikor megrajzolta hazánk új térképét ott a messzi Franciaországban...
Valaki mondja meg, miért van az, hogy politikusaink, médiaszemélyiségeink és egyéb véleményformáló embereink ilyen degeneráltak, gyávák és hazaárulók, ami a revíziót és a magyar sorskérdéseket illeti?
Mert az egy dolog, hogy a hozzájuk hasonló kaliberű eleink, mint Károlyi, Linder és Kun, elbaszták az országot, nade hogy azóta is csak ilyen nyomorékok kerülhetnek vezető pozíciókba és véleményformáló helyekre, az már több, mint gyanús. Akkor Magyarország és a magyarság 1945 óta változatlanul nem ura önmagának és saját sorsának?
Ugyanakkor biztató is. Ha eljön az idő, majd olyan műsorok lesznek a tévében, és ennyi elég lesz hogy kigyógyuljon a magyar nép a bolsevik gondolkodásból.
És ilyenek osztották az észt... rádiós-, tv-s is volt, önálló műsorai is voltak, stb. Szellemi mérgezés a köbön, egyszerűen borzalom. Nem is csoda, ha még mindig itt tart a jónép... :(
"Csak végre olyan vezetés kellene, amely határozottan és következetesen kiáll az összmagyarság és a revízió mellett."
Hát ez az, ami még mindig nincs!
A mai politikai hozzáállást és helyzetet sajnos jól jellemzi Áder János köztársasági elnök, 2020.06.04-i beszéde is. Idéznék belőle, amihez a véleményem is hozzűfűzném...
AJ: "Eltelt száz év. Telve fájdalommal, újabb veszteségekkel, sok-sok tapasztalattal. Magyarországot a második világháború óta újra és újra megvádolják a határok megváltoztatásának szándékával, figyelmen kívül hagyva, hogy amikor erre a történelem lehetőséget kínált, Magyarország sosem élt területi követelésekkel szomszédaival szemben. Sem a Ceauşescu-rezsim bukása, sem Jugoszlávia szétesése, sem a Szovjetunióból kiváló Ukrajna megszületése, sem Csehszlovákia kettéválása idején."
Nos, ez a baj!
Még mindig itt tart a magyar politika: védekezik, és ez már több mint szomorú, és több mint tragédia! Pedig megszívlelhetnék egyik tönkretevőnk állama elnökének, Francois Mitterandnak 1992-ben elhangzott mondatait, amit éppen Áder János idézett a beszédében, és ami azt jelenti, hogy a nagyhatalmak is belátják az egykori hibáikat, tehát lehetne náluk lobbizni, pártfogókat találni, meggyőzni őket a fennálló problémák megoldásának fontosságáról, de nem! Mi továbbra is tiszteletben tartjuk szomszédaink területi sérthetetlenségét, hadd pusztítsák továbbra is az uralmuk alatt élő magyarságot!:
"E század valamennyi békeszerződése, és különösen az 1914–1918-as háború nyomán sarjadt békeszerződések, kezdve a versailles-in, de az 1945-ös és az azt követő békeszerződések is igazságtalan békeszerződések, melyek a győztes dicsőségének vagy hatalmi vágyának, vagy közvetlen érdekeinek kielégítése érdekében mindig tagadták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. A következő háború drámája mindig az előző békeszerződések rendelkezései közé íródott."
És itt van egy másik is:
Túlzás nélkül merem állítani, hogy a sajtóértekezleten „diplomáciai bomba" robbant. A Francia Köztársaság elnöke„Magyarország számára különösen fájdalmasnak" nevezte a nemzeti kisebbség kérdését, mivel az országot, tette hozzá, „mindkét világháború után megfosztották területének kétharmadától". Francia államfő szájából hasonló kijelentés még sohasem hangzott el.
AJ: "Mi tiszteletet adunk a szomszédainknak, de azt kérjük, ők is tiszteljenek minket és az országukban élő magyarokat. Mi tiszteletet adunk a Magyarországon élő nemzetiségeknek, és azt szeretnénk, ha ők is tisztelettel fordulnának felénk."
Ez nagyon szép, és humánus hozzáállás, csak közben föl kéne már végre ébredni, mert a szomszédaink egyáltalán nem tisztelnek minket, kedves elnök Úr! Továbbra is azon dolgoznak, hogy az uralmuk alá került magyarságot a történelmével, a kultúrájával együtt fölszámolják, eltüntessék, hogy semmi ne emlékeztesse az új "birtokosokat" arra, hogy korábban ott magyarok éltek, magyar világ volt...
AJ: "Nekünk egymás javára, és nem egymás ellenében kell dolgoznunk. Amit a nagyhatalmak elrontottak, nekünk kell kijavítanunk. Ha így teszünk, a trianoni átok lekerül rólunk."
Ennek szintén a kölcsönös tisztelet, és szomszédaink részéről a belátás lenne a feltétele, az meg egyáltalán nincs meg! A szomszédaink csak a maguk javára dolgoznak, és nem nagyon érdekli őket, hogy ehhez mi mit szólunk...
AJ: "Ám beszéljünk világosan, fogalmazzunk egyértelműen! Nem leszünk partnerek az elhallgatásban, a történelemhamisításban, az anyaországon kívül élő magyarok megtagadásában. Partnerek leszünk viszont az őszinte beszédben, a történelmi esélyek kihasználásában, a magyarok és magyarok, a magyarok és más nemzetiségűek közötti kötelékek erősítésében. Senki sem vitathatja el tőlünk a jogot, hogy azért dolgozzunk – ha már a nemzet földrajzi határai megváltoztak –, hogy a nemzet lelki határai változatlanok maradjanak."
Ez ismét csak akkor valósulhatna meg, ha a szomszédainkban meglenne a szándék a kölcsönös tiszteletre, ami abban nyilvánulhatna meg, ha az uralmuk alá került magyarságot nem kockázati-, és veszélyt jelentő tényezőként kezelnék, hanem megadnák neki azokat a közösségi jogokat, amelyek már rég kijárna neki. De ilyenről a "kedves" szomszédaink még csak hallani sem akarnak...
Beteg ez a nemzet de vannak különösen beteg tagjai, köztük sajnos ekkora nyilvánossággal rendelkezők is.
Már csak azt mondja meg nekem drágabolgárúr drágajusztúr, hogy "Csehszlovákia" esetében, ahol a lakosság 54%-a nem cseh volt, miért tetszik ilyen elfogadónak lenni?
Drágajusztúr, tagja-e ön esetleg egy daraboljuk fel Csehországot és Szlovákiát csoportnak?
