Táv: Vértesi félmaraton 21 km Gánt-Csákvár országúti 8 km
Rendező: Csákvári Torna Club Fejér Megyei Szabadidősport Szövetség
Helyszín: Gánt és Csákvárt összekötő országút, a Vértes hegységen keresztül, illetve a félmaraton a Gánt és Csákvár körzetében lévő országutak
Versenyközpont és cél: Csákvár, Vöröskapu út 14. Sportközpont
Rajt: Gánt Vértes vendéglő
Korcsoportok: Gánt-Csákvár országúti verseny Serdülő fiú, lány: 1993 és később születettek Ifjúsági fiú, lány 1989 – 1992 születettek Felnőtt férfi, női 1968 – 1988 születettek Szenior férfi, női: 1967 és korábban születettek Vértesi félmaraton Felnőtt férfi, női 1968 és később születettek Szenior férfi, női: 1967 és korábban születettek
Helyszíni nevezés: Csákváron a sporttelepen, a verseny napján 15.00-16.30 között.
Díjazás: A korcsoportok 1-3 helyezettjei nemenként tiszteletdíjban részesülnek, a résztvevők között ajándéktárgyakat sorsolunk ki.
Lebonyolítás: A versenyközpontból a résztvevőket autóbusszal szállítjuk a gánti rajtba. A rajtoltatás tömegrajttal történik. A útvonal mentén több helyen frissítőállomás működik.
Nem tudja valaki, hogy lesz-e és mikor az a cuki vértesi hegyi félmaraton Csákváron, ami két éve júniusban volt? Talán tavaly is volt, csak lemaradtam.
Lúdtalp, akkor majdnem találkoztunk! Én is arrafelé akartam menni a mai nap folyamán, de nekem a gatyarohasztó melegre kéne gyúrnom, a mai időjárás túl komfortos lett volna. Másfél-két hónapja voltam a Dorog-Szárligeten és a 9 órából 7-et zuhogó esőben. Elképesztő-anyaszomorító módon néztem ki! A helyi vaddisznó-populáció be is fogadott volna, ha ijedtemben nem futok el :) Biztos vagyunk így néhányan, hogy hűvös-nedves időjárást jobban bírjuk, mint a ragyogó napsütést. Félek egy picit, hogy hamarosan elvonul ez a hidegfront és beüt a meleg, hogy kiüssön :) A másik betojás a sötétben való futást övezi, bevallom, hamisítatlan nyúl vagyok: félek a sötétben egyedül... :s ezért gondoltam, hogy kutyaharapást szőrivel: el kellene menni Bányahegytől Szárligetig, kb 18 órai indulással. És igazából ezt minden kedves T100-ra készülőtől megkérdezném, hogy van vkinek kedve egy ilyen esti bejáráshoz? Autót tudnék szervezni a célhoz, hogy hamar hazajussunk Bp-re.
a magam esetlen módján szeretnék egy történettel jó szórakozást kívánni mindenkinek a Hegyi Feleshez... :)
A kisfiú álmélkodva állt meg az aprócska tó partján. A tükörsima, mozdulatlan vízfelszín szikrázva verte vissza a napsugarakat, aranysárga csillogásba öltöztetve a völgyet. Soha nem járt még erre. Felnézett a szemközt magasodó hegyoldalra, és megborzongott a hatalmas fák láttán. Vonzotta a hegy. Az otthoni puszták, a brekegéstől hangos nádasok, a vibráló, soha el nem érhető látóhatár után a fölémagasodó, égbenyúló emelkedők láttán különös vágyat érzett a futásra. Futni akart, rohanni, fel a sziklák között kanyargó ösvényen, feljutni az ismeretlen magasságokba. Belemártotta a tenyerét a tó vizébe és benedvesítette az arcát. Felnézett a hegyre, nagyokat lélegezve próbálta lecsillapítani a mellkasában doboló feszült várakozást – és elindult. Lankás, széles ösvényen futott, gyorsan haladt az enyhe kaptatón. Nem is olyan nehéz – gondolta megnyugodva, amint a szíve és a tüdeje engedelmesen dolgozott. Lassan, észrevétlenül kezdett emelkedni az út. A fiú futott tovább, de egyre hangosabban fújta ki a levegőt. Eltűntek a gondolatai, csak a szűkülő ösvényre figyelt és a kézfejeire, amelyek mind görcsösebben szorultak ökölbe. Átugrott egy kiszáradt vízmosást és felnézett a hirtelen elkanyarodó csapásra. Meredek, simára csiszolt hegyoldal állt előtte, melyen alattomos, láb alól kigördülő kövek várták. Nagyot nyögött. Fájtak a combjai, égető, nehéz érzés feszítette őket, az alkarja zsibbadni kezdett és apró fénykarikák villantak fel a szeme előtt... De még futott. Lehajtott fejjel, egyre lassuló lépésekkel. Nem látta, inkább csak érezte, hogy elszalad valaki mellett, hallott néhány szófoszlányt - de már erőtlen volt visszapillantani. Már tudta, hogy elbánik vele a hegy, de még... Egy útra dőlt fát aztán már nem bírt átlépni. Megállt, nekitámaszkodott, és felnézett az elérhetetlennek tűnő hegycsúcs felé. Még nem látta az ösvény végét, az eltűnt valahol a ráboruló lombok takarásában. A fiúcska bosszúsan csapott a sajgó combjára. Futva akart feljutni. Kocogni kezdett lefelé, otthagyva az átkozott hegyet, dühösen, a könnyeivel küszködve. Meglepve vette észre a cserzett arcú erdészt az egyik farakás tövében. - Föl akartál futni? – kérdezte az öreg a hegycsúcs felé biccentve. – Nem adja olyan könnyen magát, mi? - Fel tudok futni – mondta a fiú dacosan. – Fel fogok.
És másnap újra megpróbálta. Fájtak a lábai, alig bírt leguggolni, de elindult. Féltávig sem jutott, hiszen fáradt volt a tegnapitól. Visszafordult, keskenyre szorított szájjal kocogott vissza a tóhoz.
Naponta nekiveselkedett. Futva akart felérni, térdre roskadni a tisztáson, kitárt karral üvölteni világgá: Itt vagyok, megtettem, enyém a hegy! Újra és újra makacs lendülettel ugrott az emelkedőnek, futott, ökölbe szorított kézzel, amíg az ájulás nem kerülgette – mert az utolsó nagy emelkedőn nem tudott feljutni. Tomboló dühvel gondolt a hegyre, amely nem engedi magához, ami napról-napra egyre meredekebb. Időnként, egy villanásra látta az öreg erdészt, aki elgondolkodva babrálta az őszülő szakállát.
Aztán egy napon ködös, párás levegő ülte meg a völgyet. A fiú – mint eddig minden reggel – lesétált a tóhoz. Szomorú volt, hogy holnap vége a nyaralásnak, és haza kell utaznia. Pedig annyira szeretett volna feljutni ODA. De most biztosan. Nagyon akarta. Vadul csillogott a szeme, keményre feszültek az arcán az izmok. Már nem az a kisfiú volt, aki néhány napja. Teleszívta a tüdejét levegővel – és hangos fújtatással, riadtan engedte ki, amint megérintette valaki a vállát. Az öregember állt mellette. - Bocsánat, ha megijesztettelek – mondta az öreg szégyenlős mosollyal. – Látom, nagyon készülsz a mai futásra. - Holnap hazamegyek – bólogatott a fiú. Az öreg lassan előhúzott a zsebéből egy gyűrött papírt, összehajtotta és a fiú tenyerébe nyomta. - Én már soha nem jutok fel. Megtennéd, hogy... felviszed oda? A fiú zavartan forgatta a papírt, aztán bólintott, és elindult.
Futott. Átért a vízmosáson. Nem nézett előre. A földre szegezte a tekintetét és szorította a gyűrött papírt. Átlépte a kidőlt fát. Riadtan érezte, ahogy lassan beszivárog a fájdalom a vékony combjaiba, egyre apróbbakat lépett – de futott. Elhagyta a köveket. Ritkulni kezdett az erdő, és lassan kiért a völgyet megülő ködfelhőből. Itt már volt árnyéka a fáknak. Soha nem jutott még el idáig. Csak el ne szórja az öreg papírját. Szaladt tovább a fiú, sípolva tört ki belőle minden lépésnél a levegő. Már nem érzett fájdalmat, nem érezte a fáradtságot, a térdeit látta, ahogy dolgoznak fel-le-fel-le, egyenként hagyta maga mögött az ösvény melletti fákat, még egy és még egy lépés...
Szinte kirobbant a csúcsra. Apró tisztáson találta magát, hófehér kövek verték vissza a napsugarakat. Négykézlábra ereszkedve állt, fejét lelógatva, a tüdeje fájón kapkodott a hiányzó levegőért – és nevetni kezdett. Olyan hangosan, gyöngyözően, gyermeki kacajjal, hogy szúrni kezdett az oldala, és hanyatt kellett feküdnie, de nevetett tovább, fájón köhögve, de határtalan boldogsággal. Lassan megnyugodott, aprókat kuncogva felállt, és körülnézett. A napsütötte kis hegyormot körülvette a mélységet megülő szürke köd, amelyből csak a szomszédos csúcson lévő sziklatorony látszott ki. Leguggolt, kisimította az öreg gyűrött papirosát. Csak most látta, hogy a verejtékétől elmosódtak a betűk. Egy megfakult, szürkére kopott, kivehetetlen ceruzapacát tartott a kezében. Lágyan összehajtotta, és betette a papírt egy kő alá. Felállt, aztán óvatos, apró lépésekkel elindult vissza a völgybe. Soha nem tudta meg, mi volt valójában az az írás.
Kipurcantam, megborultam, kimerültem, bedobtam a törülközőt. Na ez mind igaz a mai teljesítményemre. Úgy tűnik megint sikerült elérni az edzésterhelhetőségem határát. Január óta 1340 km futás, az utolsó 7 nap 130 km, március vége óta kb 6 kg fogyás. Egy tőlem telhetően erősre megfutott maraton után egy nap pihi, majd az azt követő napokban csökkenő erővel (táv.km/szint.m): 20/ 735; 19/500; 9/175, 20/500, 20/570 edzések. Eddig ok is, de a mait másképp terveztem. Úgy gondoltam, döcögök egy nagyon lájtos Dorog-Szárligetet (62 km) - hehehe :-))) Reméltem, hogy menni fog - de éreztem, hogy nem fog. Nem is ment. :-) A Getére még szépen felslattyogtam 36 pec alatt 140 körüli átlaggal, aztán onnan lefelé már nem volt az igazi... Csúszott, vizesek voltak a bokrok, átáztam, fáztam. A Horgásztó kaptatója idén annyira meredek lett, hogy tuti valaki mélyebbre ásta az árkot az alján :-) Mogyin bevásároltam szendvicsnek valót, gondosan elkészítettem a parizeres, sajtkrémes kalóriabombákat, majd magamba tömve vártam a hatást. Nem történt semmi. :-) Végigpörgettem magamban az útvonalat Szárligetig, benne a kiszállási lehetőségekkel... Aztán sarkon fordultam, s elkocogtam majdnem Dorogig az országúton és hazabuszoztam. :-)
Nekem olyan x lábam van, hogy nyári éjszakai túrák során csiszolóvásznat teszek a térdeimre és ahol összeérnek ott szikrázik. Nem is kell lámpát vinnem magammal.....
Egyéb ként meg, kicsit el van varázsolva az Ironman felkészüléssel, nekem nattyon színpatikusan:-) Én meg tegnap tőle voltam elvarázsolva, mikor bringált;-)
Mit mongyak, a kérdésedből nekem se világos, hogy azt nem tudta, hogy Te indulsz-e valamin, vagy hogy rendeznek-e valamilyen futóversenyt a hétvégén... :-D
Este beszélgetek Chinoval s azt kérdi van e bármiféle futóverseny a hétvégén. Kérdem, hogy ez most beugratós kérdés e. Mondja, hogy nem. :-) Na ennyit a listavezetésről. :-D
Nem akartam magamat példának... Mióta lassú hosszúkat futok, fogytam vagy 6 kilot. Így kb. a versenysúlyomnál vagyok. Ami meglátszik az eredményemen is.
Amióta futok hízok. Amióta kicsit hosszabbakat, azóta még jobban. Három éve 60 kiló voltam (csakúgy mint az azt megelőző 10 évben...) Most 66 vagyok. Azzal nyugtatom magam, hogy ez biztos mind izom:-)
Amúgy ma voltam a szigeten és futottam egy csodálatos 21 kilométert. Soha még ilyen jól nem voltam utána... Mintha nem is csináltam volna semmit. Szüper volt.
Pedig ékes példa a futással való lefogyásra TZ. Ismerem jó pár éve. Mikor elkezdett ultrára edzeni, nem találkoztunk pár hónapig. Mikor találkoztunk, alig ismertem meg. Majd megkérdem tőle, mennyit adott le. (a már említetet K. Kriszta is mikor komolyan kezdett el edzeni, úgy csontsoványodott. És nem koplalással.
Teljesen igazad van! De miért van az, hogy 10-ből 9 nő az edzés elején avval kezdi, hogy csak futni ne kelljen. Személyi edzőként dolgozom, gyakorlatból tudom.
Valamit nagyon félreértettél. Én azt gondolom, hogy általánosságban csont sovánnyá lefogyni lehetetlen futással, mert előbb vagy utóbb nem lesz energiád semmihez. Az anorexiások sem futással érik el 20-30 kg közötti súlyukat, hanem koplalással. Egyébként én 20 éve futok kizárólag terepen, az utóbbi 5 évben 50-80 km hetente és fél éve 100-120 km-et. Ami érdekes, hogy hiába emeltem fel kb. a duplájára a km-eket (természetes nem a fogyás, hanem a Trans Alpinra való készülés miatt) a súlyom nem változik. Igaz zabálok, napi 3500-4000 Kcal-t eszem, ezt azért tudom íly pontosan, mert dietetikus is lennék. MOst 58-59 kg vagyok a 173 cm-hez, az átlagember szerint sovány, a zsírszázelék-mérő szerint (12-13 %), még mindig nem vagyok igazi hosszútávos. A hosszútávosok zsírszázaléka általában 5-10 % között van. A versenysúlyom 56 kg, ami azért fontos, mert lényegesen jobban megy a hosszú táv.
amatőr > Hogy érzed magad a hegyi előtt? Mivel készülsz? Jól, egyre kevesebb és könnyű futással (kedd 9, csüti 5 kili) és sok-sok pihenéssel (Alt mester módszertana az utolsó hétre :-)). Meg ma utolsó pillanatban szerveztünk egy K&H váltót, igaz még csak 2/3-os :-)
> Én -biztos, ami biztos- tegnap este nyomtam egy Europarkot 26 perc környékén, > bele-beleerősítve, hegyóriásokat odaképzelve. :) Ez hozzád illő intellektuális megoldás !
Hú, ezt szeretem, bár sosem tartozott az erősségeim közé... :)
Q szögnek hívják a "térd-csípő" szöget. Nagyon leegyszerűsítve x vagy o láb.
Megpróbálom jól leírni... :) A combcsont tengelye (a csípőizülettől a térdizületig) - és a térdkalács középpontja, valamint a sípcsont felső részén található kiemelkedés által meghatározott egyenes egy szöget alkot. Néhányan erre vezetik vissza a térdfájdalmak egy részét, minél nagyobb ez az érték, annál esélyesebb. Elvileg a nők szélesebb csípője miatt ez gyakrabban előfordul.
Hm. Kriszta, kb 20 éve a barátnőm. Sok mindenben nem értek vele egyet, de azt tudom, h nem koplal. Időnként együtt kajálunk, komolyan mondom a dupláját +eszi amit én, és leküld utána egy kis édességget.
-----------------
Sztem az alkat döntő ebben a témában. 1 év óta leadtam a testsúlyom közel 20 %-t és most se vagyok sovány. pedig nagy része zsírból ment le, és épült azért izom is.
pedig kajáltam (normálisan).
3 hónapja azonban beálltam a mostani súlyomra és se hosszú, se rövid futással, se úszással, se bringás edzőtáborral semmivel nem tudom kimozdítani. (20 évesen voltam 48 kilós de az alkatom akkor is ilyen volt és gyerekkoromban kimondottan nyeszlett kislány voltam. aztán kamaszlányként kezdtek a nőies idomok előtérbe kerülni)
hozzáteszem nekem ez a mostani a normál súlyom, tehát nem úgy vagyok vele, h az egyszeri kövér ember rácsodálkozik a világra, jé milyen normális súllyal élni.
középiskola, 1.és 2. gyerek után is ennyi voltam. (mondjuk nem ennyi izommal.)
Biztos egy drasztikus fogyokúra engem is csontsoványá aszalna, de nem biztos h jobb futó lennék. Sőt. Még szeretnék pár kilót ledobni, mert azért látom a kis zsírpárnácskákat de egyelőre nem erőltetetem.
Amúgy meg semmi különöset nem tettem azért, h jobban menjen a futás, egész egyszerűen télen futogattam a 7 percesben hosszabb távokat (gondoltam veszteni valóm nincs), aztán tavaszra
meglepetten vettem észre, h jobban megy. 5 km éppen 5 percen belüli (igaz nyúllal)
30 kili körül a 6 perces. másnak ez bemelegítő tempó, de nekem ezek erdemények, de tudom, h futóalkat soha nem leszek. úgy igazán január február óta élvezem a futást.
Bocs a szómenésért,
összegezve: Fussatok lányok, asszonyok!
üdv: k.
(A téma inkább enegem a térd csipő szög miatt érdekelt, ezt azóta se vágom.)
amatőr, tőled függetlenül most készült el, de kérdésedre örömmel válaszolva:
Albertirsa, Tessedik Félmaraton
Barátságos, családias hangulat várt minket Albertirsán. Dóri lányommal a temérdek orgonát csodálva, szagolva szaladtuk le a 2.5 kilis rövidtávot mintegy 17 perc alatt, számomra bemelegítésül. A hosszútáv már a vasút túloldaláról indult, és a hatvanegynehány fős tömeg nekilódult. Mivel Orbital mégsem jött el, tar-patak-ot meg én nem ismertem (meg ő sem engem, pedig elég feltűnő FB pólóban futottam), így egy Horányi ismerős mellé szegődtem, aki jellegzetes copfmozgatásáról ismeretes. A gyereknevelés és a futás kérdéseit áttekintve aztán hagytam előremenni, mert edzésként váltakozó iramban futotta a távot. A Mikebuda felé vezető erdős út a napsÜtésben gyönyörű volt, csacsi, lovak és tehenek is élénkítették a tájat. A km felfestések, a családias frissítések (ásványvíz bubis/bubitlan, üdítő) és a pontos távkimérés egy profi futó szervezőmunkáját dícsérték. A fordító és a frissítő után egy helybéli lakos locsolócsövéből kaptunk kérésre frissítőkaput. 17 kilinél lehagytam copfos futótársamat (aki a női 3. helyezett lett), majd az eső is szemerkélni kezdett frissítésül egy 2 kiliméter erejéig. 20 körül megelőztem a Gerecse 50 levezetéséül futó Toma Beát (női 2. helyezett), majd a kis emelekedésű aluljárón át megkezdtem az utolsó kilit. A célba 1:50:32 alatt értem, 162-es átlagpulzussal, amivel Hegyi-Feles előtti utolsó hosszú edzésként nagyon meg voltam elégedve. Az már nem a szervezőkön múlott, hogy a gyurgyalagok még nem érkeztek meg Gyurgyalagosba, csak a rigók és verebek tartották a frontot.
Az előttem szólókkal egyetértve én is nagyon tudom ajánlani ezt a családias, de nagyon profin szervezett versenyt. I'll be back :-)
XXIV. Nagy Kilométergyűjtő 7vége! 2007. május 5-6. (III. évfolyam, 5. szám)
Mutassuk meg együtt, mi fér egy hétvégébe!
1) Szombaton 0:00 és vasárnap éjfél között végezz annyi mozgást, amennyi jólesik! Az időszak kezdetén ill. végén éppen folytatott tevékenység teljes egészében beleszámít a gyűjtésbe! 2) Hívd magaddal barátaidat, családtagjaidat is! 3) Kedd estig írd be a Futanet Futófórumra vagy az index FUTO bolondok topicra, hogy mit végeztél/végeztetek! 4) A beírt adatokat összesítjük, és pár nap múlva Te is olvashatod mindkét helyen, minek is voltál a részese!
Hajrá!
A kilométergyűjtő hétvégékkel kapcsolatos bővebb információt a
januári kiírásban találsz! Az elmaradt kilométerek számbavétele pedig előrehaladtatott, rövidest kihirdettetik!
Ezzel a kijelentéssel vitába szállok. Az engem másfél évtizede is ismerők elszörnyülködve nézik mostani valómat. Akkor sem voltam kövér (191 cm/83-85 kg). Most viszont alulról súrolom a 80-at. Semmi más nem történt, csak elkezdtem négy éve hosszabbakat úszni, bringázni és futni. Ha nem hetekben, és hónapokban gondolkodsz, hanem minimum egy éves távlatban, akkor a sportolás célra vezetőbb megoldásnak látszik, mint a koplalás. Főként, hogy én most is egy hatalmas tál rizses pisztráng mellett üldögélek, és időnként annyit zabálok, hogy te valószínűleg attól egy hétig rosszul lennél:-) De ha gondolod, jó koplalást:-)
