Aznap reggel esőre ébredtem :-( Az indulást húztam amíg lehetett hogy hátha eláll, de nem volt szerencsém. Úgyhogy búcsút vettem a háziaktól és nem sokkal 10 előtt nekivágtam.
Szerencsére elsőre megtaláltam a völgybe vezető kutyamentes utat, volt áteresz azon a bizonyos árkon, szép komótos tempóban visszakapaszkodtam a vízválasztóra aztán hajrá. Optimista voltam, hiszen az előrejelzés szerint ennek picivel ebéd után el kell állnia, azt meg simán kibírom. Jobb hogy ezt a verziót tudtam, nem a későbbi valóságot :-) Nem is az esetleges elázásom miatt aggódtam, hanem az elszalasztott kilátások miatt, ez a szakasz ígérkezett ugyanis a legizgalmasabbnak. Sajnos képeket déltől a 29-es kőtől kezdve nem tudtam csinálni, mivel a fényképezőm is bemondta az unalmast. Miután aztán 4 óra felé elállt az eső, rövid szárítgatás után életre kelt, úgyhogy a 38-as kőtől megint képdokumentálva van.
A mai napi első része egyébként olyasmi terepen haladt mint az előző napi, többnyire hullámvasutazó erdei szakasz (tölgyes), néha egy-egy fiatalabb erdőrésszel vagy éppen irtással. Az azért feltűnt, hogy mifelénk többször nyílt kilátás, és a tölgymatuzsálemek is mindig a másik oldalon voltak. Nem tudom, ha esetleg nem vágnánk ki mindig minden fát, néhány igazán szép öreget meghagynánk, akkor tönkremenne az erdészet meg az egész népgazdaság?
Azon is agyaltam, hogyhogy itt a fákon meg alattuk maradt a sok levél? Olyan volt mintha november lett volna.. A füzet leírásával ellentétben a Hangonyi-tótól érkező P+ jelzésnek nyomát sem láttam (tavaly mikor a tónál jártunk, akkor sem tűnt fel, igaz, túlzottan nem kerestük)
További egyre intenzívebb eső alatt megtett kilométerek után jutottam el Barát-főig. Sajnos a szél is megerősödött, teljesen elgémberedett a kezem. A kesztyű ott volt a zsebemben, nadehát esik. Az egyébként elég drága vízhatlan lélegzős kabátom se bírt a megpróbáltatásokkal, váll tájékon egyre nedvesebbnek éreztem mindent. Barát-főn egy szabvány beton geotorony áll, a geoláda megkeresése után kis időre afféle esőbeállónak használva be is költöztem. Először szuperóvatosan felmentem körbekémlelni (ha itt leesek, ki tudja mikor talál meg valaki), természetesen semmit sem láttam Az írás szerint leírhatatlan élmény innen más körülmények között körbenézni, természetesen még a Magas-Tátra is látszana. Hát most nem látszott semmi más, csak a felhők lába meg erdők végeláthatatlanul. Mondjuk, ennek is megvan ugye a maga hangulata.
Az itt még erősebb szél miatt túl sokáig nem maradtam, főleg hogy egy-két hópelyhet is felfedezni véltem. Röviden: fáztam mint a franc! Épségben leereszkedve végrehajtottam némi kalóriapótlást, illetve a csuromvíz pólómat egy zacskóban a zsákomba rejtettem, a helyére meg az "esőkabát" alá felvettem a softshell felsőmet, az melegebb is meg picit vízzáró. Sokkal jobb lett! Továbbindulva vettem észre, hogy valószínűleg itt is az elkapkodott jelzésfestés miatt vezet a toronyhoz a legrövidebb úton a Z4 jelzés (ezt sem értem, miért Z4, miért nem Z3? A füzetben utóbbi van, a Kárpáti Lapokban és a valóságban pedig a négyzet). Naszóval ha Domaháza felől jöve picit túlmegyünk a tornyon, egy szép lankás úton is fel lehet menni. A toronyiránt sem vészes, de mégis kényelmesebb lehet erről..
Az innen következő szakasz (a "Terra incognita") tényleg nagyon szép: volt kanyargó mélyút, keskeny gerincek, egyenes is, köríves is. Rájöttem hogy ez a túra a Kárpát-koszorú kistestvére :-) A 35/10-es kőnél a leírásnak megfelelően ott állt egy nagy fán: Hangony. S+ jelzésnek viszont nyoma sem volt..
Iránymutató táblák több helyen is voltak, de mindig csak a visszafelé levő dolgokat mutatták. Egy helyen volt kivétel: Őz-bérc. Itt amúgy nevéhez méltóan 6 őzet volt szerencsém végigkövetni ráérős haladásban, arról fújt a szél. Végén már tapsoltam meg pirregtem hogy vajh mi történik, de nagyjából semmi. Pár perc után legnagyobb megdöbbenésemre hosszú sor szarvas váltott át a nem oly távolban, mivel fotózni nem tudtam megszámoltam: 21-en voltak. Aztán pár percre rá még 23. Hihetetlen!
Jöttek a várak (Birinyvár, Pogányvár, Mihályvár) a hozzájuk tartozó jó meredekekkel. Amit most elképzeltek, azt még szorozzátok meg kettővel, na pont olyan meredek volt :-) A 40-es kőnél találjuk a szakasz másik attrakcióját, az egyedülálló homokkő falat. Természetesen a kilátás sem rossz.
Újabb és újabb erdei szakaszok után aztán egyszer csak egy gyönyörű tisztáson találjuk magunkat Hangony fölött, bimbózó héricsekkel, kilátással egész Ózdig Ezt követően szép lassan kezdett a terep is meg látnivalók is laposodni, falopás nyomai, majd tiszteletkör Susa körül. Aznapi gazdámnak korábban telefonon f6 körüli érkezést mondtam, lett abból bőven 7 is. De végtére is megérkeztem, és közben még nagyjából meg is száradtam :-)
Susán több meglepetés is ért. A Z4 jelzés létezik! A szállás amiért harmadannyit fizettem mint előző nap (ez már a szinte ingyen kategória), egész vállalható. Még fűtés is volt! Meg jó nagy konyha. Igaz, minden konyhaszekrény le volt lakatolva, meg lettem kérdezve mire van szükségem, azt kaptam. Vacsora után elmentem felderíteni a települést, eléggé megszomjaztam az egész napi esőzésben :-) Hát, az egyetlen kocsma este 8-kor bezárt. Ha ezt tudom, még vacsi előtt elindulok vadászni. Viszont másnap reggel a kiírás szerint 7-kor nyit. Bár ez Húsvét hétfő volt, egyébként is minden nap nyitva van, akkor gondoltam Húsvétkor is így tesz. Visszaérve a szállásra a hűtőben találtam két gyümölcsös sört, meg egy üveg kvaszt. Mindennek ellen tudok állni, kívéve a kísértést. Úgy megkérdezném a szállásadót hogy megihatom-e? Dehát nincs térerő.. Így végül abban maradtam hogy az egyik sört megiszom, aztán másnap reggel veszek a kocsmában pótlást. Jó terv volt, kár hogy mégse nyitott ki a kocsma :-( Voltam már azért több szálláson is, távozáskor általában elég volt a kulcsot bedobni a postaládába, vagy benne hagyni belülről az ajtóban. Itt kérem előre meg kellett mondanom mikor távozom és akkor történt meg a kulcs visszaadása. Így legalább a sör árát is átadhattam, úgy kellett tukmálnom mert nem akarta gazduram elfogadni. Szóval éreztem bizalmatlanságot is, több ízben (ez egyébként tkp. nem árt) viszont emilyen élmény is volt. Ezen gondolkoztam a főutcán kifelé haladva, de ezt majd legközelebb
Én folytattam az Ak-t a Hajósi pincék és Sükösd között. Azt kell mondjam, hogy kellemes csalódás volt, tetszett a táj is meg az ébredező természet :) Az fura, hogy csak a Hajósi pincéknél kellett pecsételni- Sükösdön is sikerült céges bélyegzőt-, pedig lehetne akár Érsekhalmán vagy a hajósszentgyörgyi vadászháznál is, de még az Ólom-hegy sem lett volna rossz ötlet :)
Mostantól viszont RP-DDK, mert idénre az a fő projekt :)
Van az a pénz! :D Csak viccelek, lehet róla szó, mármint a beszkennelésről :)
Egyébként én nem Tőled szereztem a füzetet? :D Arra emlékszem, hogy amikor még a Magyarországi Kárpát Egyesület tagja voltam és elmentem taggyűlésre, ott maga a szerző - és az útvonal egyik felfestője- tudott volna hozni nekem egyet, de addigra már beszereztem. Neki talán még van belőle, de csak korlátozott számban.
hát igen,kaptál hamisítatlan kóstolót a helyi művelődési központok életéből.engem fel szoktak dobni az ilyen találkozások,rengeteg "bölcseletet "lehet tanulni.nagy kitartással járod ezeket a kietlen utakat,nagy tapsvihar! várom a folytatást
Szombaton a nem túl jó éjszaka után esőre ébredtem. Bedobtam a már említett kiváló reggelit, elrendeztem az elrendeznivalókat, addigra szerencsére el is állt.
Megnéztem a haranglábat, egy kisboltban némileg kipótoltam a készleteimet aztán irány a határ!
Egy kishídon átkeltem a Tarnán, majd átslattyogtam a néptelen országúton, lefotóztam az egész jól olvasható itteni északi zöldes táblákat és végre tényleg belevágtam.
Kezdetben jó darabig kísér a falu látványa, később is még sokáig a kultúrtájé a főszerep. Egy picit sikerül elkavarni, pedig jelzés híján a határkövek is mutatják az irányt (derékszögű kanyar volt.. a jól kijárt út meg ment tovább egyenesen)
Nemsoká választanom kellett, hogy a határvédő bozót jobb oldalán megyek a mély szántásban, vagy a bal oldalán a keskeny mezsgyén a (vadvédő?) kerítés mellett. Utóbbit választottam, de egy idő után kezdett nyomasztó lenni a kerítés. Pedig se magas nem volt, se robusztus, és mégis.
Aztán kissé tocsogós út került a lábam alá és a kerítés is elmaradt, majd akácosban kisebb "csomópont" fakitermeléssel és a hozzá tartozó jó nagy sárral. Újból ösvény jött egy húsvéti nyúllal, itt volt az egyetlen rész hogy inkább a határnyiladék mellett mentem, mert nagyon le kellett volna hajolnom a belógó kökényes miatt
Volt aztán még rengeteg őz, kinyíló táj szép kilátással Itt egy helyen picit metszőollóztam, annyira nem lett volna muszáj, de időm is volt, meg hogy elmondhassam hogy nem potyára hoztam a metszőollót :-) Határőrlaktanya előtt már elkezdődik a jól járható út, itt is megvan még az útbaigazító tábla, jobb híján oszlopostól nekitámasztva a bokroknak
Újból legelők jöttek, meg kilátás, meg egy kerülendő horhos Kis kaja után tovább, újból akácosban halad az ösvény, aztán ismét jól járható földút. Zöld kereszt előtt egy irtásnál szintén jó kilátás és ismét jól járható szekérutak, bár egy helyen megejtettem a második metszőollózást.
Domaháza előtt eleredt az eső hogy tudjak minek örülni. Tudtam, mert a levezető utat sikerült egyből meglelnem. Eddig nem tudtam honnan jött az osztrákoknak az ötlet hogy az Alpokban tehenészkedjenek, de az itteni tehenek rávezettek a megoldásra (fent voltak a hegyen)
Sajnos nem vettem észre egy jobb kanyart, mentem tovább az erős úton egyenesen, ami egy major (tehenészet) udvarába vitt, térdig érő sár, kutyák, mi szem szájnak ingere.
Szerencsére itt voltak a háziak és kinyitották nekem a drótkerítésen az ajtót. Pár mondatot beszéltünk, hogy másnap vissza kellene mennem ebben a völgyben hol tehetem ezt meg magánterület no meg a kutyák háborítása nélkül. Kérdezték ma itt alszom-e, megbeszéltünk szépen mindent, épp indultam volna tovább mikor az IFA mögül ami mellett már jó 5 perce álldigálltunk egy büdösnagy kuvasz rontott nekem. Láncon volt, de hatótávján belül voltam. Nem is értem hogy nem féltem le a bokámat..
Egy kék kútnál megejtett kis bakancsmosás után elzarándokoltam a remek fekvésű szállásomhoz, pont szemben van vele egy kocsma. Ha már így alakult, ott kezdtem :-) Voltak mindenféle álmaim (előző nap a balleveshez csapolt barna staroprament ittam), hát elég nagy csalódás volt. Csapolt sör nyista, elvitelre kis üveges kóla nyista, valami normálisabb páncélos sör nyista.. Úgyhogy kimért fanta lett, meg valami noname külföldi dobozos sör..
Viszont hosszasan faggattak (a csapos cigánylány még oda is ült az asztalomhoz :-) hogy merről meg hova és elég hitetlenkedve nézegettek. Jöttek a szokásos amatőr kérdések: hogy biztos megvan a zsákom harminc kiló (ja, fel se tudnám venni :-) meg hogy az országúton megyek-e (nem, a határban) meg hogy melyik úton jöttem akkor (mondom, végig a határsávban), láttam-e migránsokat (azt nem, de eddig még rasszista cigányt se :-) és mi van a, mi van ha... itt valami nagyon nagyot akart mondani a csapos lány, mi van ha történik valami? Néztem rá bután, de még most se tudom mit akart tudni. Volt ott valami buszsofőr, egy álruhás bölcs (tényleg nagyon szakadtan nézett ki de több sütnivalója volt mint a többinek együttvéve) ő sietett a segítségemre, hogy hát meg van tervezve mennyi a napi táv, le van a szállás foglalva, és csak oda kell érni estig. Bólintottam egyet, helybenhagyólag, több kérdés nem volt. Rövid hümmögés után a kettővel mellettem ülő azért összegezte az érzéseit: '..szom se gyalogolna. A hangsúlyban ott volt, hogy és aki nem így tesz (tehát gyalogol) az egy marha. Az ilyet annyira túlzottan nem szeretem, én is mondhatnám hogy fa...m ülne egész nap a kocsmába' , de mégse mondom
Ez aztán meg is ölte a bulit..
Átsétáltam a vendégházba ahol feleannyiért mint előző este kétszer olyan jót aludtam! Elég családias szálláshely, itt is el kellett mesélnem ugyanazt csak más volt a végkövetkeztetés (azért gyalogolok mert kompenzálok) kaptam ebédmaradékot, meg forró gyömbéres teát, meg sütit, a hűtőbe bepakolhattam a cuccaimat, reggelire is járt egy tea, még útravalót is akartak csomagolni, alig tudtam lebeszélni a nénit :-) Táv 20km fölött volt, aznap út közben nem találkoztam az égadta világon senkivel
Füzet? Hát ezt még jó régen szereztem (10 éve?) mikor volt belőle, talán a Népfürdő utcába kellett érte elmennem
Aztán magát a mozgalmat (mit is beszélek, hiszen nincs is hozzá díjazás) naszóval a túrát 2013-ban kezdtem, aztán 2014-re eljutottam Somoskőújfaluig, most meg tovább.
Nem sietem el az OKT-t se, azt 2007-ben kezdtem és kb Írott-kőtől Mátrával bezárólag vagyok meg
Az egyébként ne tartson vissza hogy nincs füzet, mivel a pecsételésnek csak szakrális jelentősége van ez esetben :-)
Bár a térkép meg a leírás jó benne, donjuan-é még szűz, esetleg beszkennelhetné..
Egy vonattal indultunk - és én is jártam aznap Cereden! :)
Igaz, mi közlekedési érdeklődésűként egy vonatos-buszos kilométergyarapításra adtuk a fejünket, Egertől Istenmezején át utaztunk busszal Salgótarjánba, és amolyan mellékprogramként másztuk meg mellette a Pécskőt (hogy lejöhessünk az üdülőtelepről a 2T busszal) - ez úton köszönöm a topiktársaknak a pontos leírást a P+ jelzésről, az érdeklődés pár nappal ezelőtt ennek szólt! Kicsi sár volt, a hely egyébként nagyon hangulatos. Kár hogy a látóhatár alig terjedt a városig, mikor fent voltunk. Na nem baj, talán majd ha megyek a Kohász Kékre, nagyobb szerencsém lesz az időjárással (bár egy rossz szavam nem lehet, mert minimális esővel megúsztuk)...
Egyébként - Északi Zöld igazolófüzethez hogyan jutottál? Van még forgalomban, vagy sokkal régebben szerezted? Netán olyan története van, ami itt nem publikus?
Nem biztos, hogy a csecsemőt is végig viszik, bár háti hordozóban az sem egy nagy dolog!
Ismerek olyat aki a Kazinczy teljesítménytúrán is simán elindult hátihordozóval, és csak a Tolvaj-hegynél mondta, hogy na jó itt inkább kerülünk :)
De egy nagyobb család simán kimehet úgy is, hogy nem mindenki megy végig, a nagyit meg a gyereket lent hagyják a játszótérnél, ők meg mennek egy menetet a Rám-szakadékba.
Kéktúra hossza: kb: 1160 km / 25 nap = 46,4 km/nap (de 30 nappal is 38,6 km/nap).
Vagyis majdnem egy hónapon keresztül minden nap 46,4 km-t haladni napi átlagban, hegyen völgyön, min. 15 kg-os zsákkal, és szemetet gyűjtve... ez nem kéktúra, hanem túlélési erőpróba.
Érdemes lenne átgondolni elképzelésedet! ...szerintem ezért kértél tanácsot, nem!?
