Egy ilyen zsák volt a rajtcsomagban? Baszki, én miért nem indultam még ezen a versenyen?-) Izgultam ám rendesen miközben olvastam. Vártam mikor jön " agyomrom bekrepált" rész. A végén hepi finis!
Csütörtök esti érkezést követően a pénteki nap az aktív pihenésről szólt. Reggeli után megejtettük a rajtszámfelvételt. Gazdag rajtcsomagot kaptunk, de egy kis homokszem került a precíz német gépezetbe, mert a csomagok összetétele egy picit eltért, az enyémből pl. hiányzott a Salomon rajtszámtartó (ezt utólag kértem), és a Suntoo tájoló is hiányzott, ami másnál előfordult. Azért panaszra nem volt okunk, a gazdag rajtcsomag hasznosabb összetevői: Salomon XA20 zsák, rajtszámtartó, 20EUR bón az expora, High5 minta pezsgőtabi, Petzl energiaszelet, Windstopper csősál, tésztaparti jegy, valami szupervitamin mintája, meg persze egy csomó papiros. Visszafelé az expon bevásároltunk, zokni, combfix (kompressziós combszorító), kompressziós gatya, sapka, PowerBar frissítők, kinek mihez volt kedve. Utána Zugspitz csúcs felvonóval, fent egy kihagyhatatlan Bratwurst és egy csapolt búza hozzá, ha már itt vagyunk. Este pakolás, Német-Görög meccs 3 gólig majd alvás.
Szállásadó nénink korrekt reggelit szervírozott fel fél6-ra, így a 7:15-ös rajt előtt belefért minden folyó ügy, depócsomag leadás. A rajtzónába beengedéskor ellenőrizték szúrópróbaszerűen a kötelező felszerelést, közülünk senkinek nem kellett bemutatnia semmit. Lehet, hogy kritikusabb időjárás esetén szigorúbbak lettek volna, de a 20 fok körüli idő ideálisnak ígérkezett.
Rajt pontban 7:15-kor. Hátulról indultunk és én valahogy ott is maradtam. A zsák lehetett kb. 2-2,5 kiló, botokat nem vittem, lassan pörgött fel a rendszer, de valahogy így esett jól. Egyedüli támpontom az volt, hogy Jakus Béla tavaly 1:10-zel ért az első ponthoz és onnan újabb 1 óra második pontig. Az elsőnél 1:15-tel frissítettem, míg a másodikhoz 2:25-tel értem, így Béla részidejei alapján úgy gondoltam, hogy teljesen jó helyen vagyok. Furcsa volt kicsit, inkább gyorsan szoktam kezdeni és utána meghalni, de nyugtattam magam, hogy lesz még idő javulni. 154. helyen értem oda a ponthoz, a következő ellenőrzőnél már a 97. voltam, a végén pedig 77., a taktika tehát működött. A ponton ISO-t töltöttem a zsákba, amit nem szoktam, mert a gyomrom elég kényes rá, de most tökéletesen bevált. Híg volt eléggé, talán pont ez volt a jó, így viszont 18 órán át folyamatosan tudtam inni, végig izzadtam, rendszeresen pisiltem és a pontokon bármit meg tudtam enni, a máskor szokásos gyomorbajaimból most semmi nem jött elő. A második ponttól kezdtem elkapni a fonalat és éreztem, hogy a körülöttem lévő mezőny inkább túrás és nem futó, gyorsan és hatékonyan botoztak felfelé de a lejtőkön futva elég ügyetlenül mozogtak. A harmadik pont előtt hagytam el Börcsök Andrást, pedig azt gondoltam, hogy mögöttem lehet, de változnak az idők, és a mezőnyön belüli sorrend is. Kezdett túlságosan meleg lenni, erősnen sütött a nap, de szerencsére a pont után emelkedni kezdtünk és szép lassan meghódítottuk a verseny legmagasabb, 2200 méteres hágóját, ahol egy nagy felhőben, 10-15 fok körüli időben sokkal komfortosabb volt. A veszélyesebb részeknél hegyimentők figyelték a mozgásunkat, de azért túlzásba nem vitték a dolgot, mert kötelet sehol sem helyeztek ki az útvonalon. Innen le 1500-ra, majd vissza 2000 méterre, közben az UTMB első 80 km-hez nagyon hasonló single track utak, patakátfolyások hónyelvekkel tarkítva. Egy hosszú hófolton a kezdeti óvatoskodás után a gatyafék bizonyult a leggyorsabb és legegyszerűbb megoldásnak. A hátralévő táv 5 km-ként táblákkal volt jelölve, az 50 km-es résztávnál kereken 8:30-as idővel haladtam el, az előzetesen - pályaismeret nélkül - 'tervezett', vagy inkább bemondott 17 órás idő felénél. 55 km-nél megkaptam az előreküldött csomagot, így tudtam pótolni a fogyasztást, PowerBar gumicukor, MagneB6, de az energiaszeletektől és a csokitól sem irtózott a gyomrom, pedig ennyi idő után már nem szoktam tudni befogadni ezeket. Sík szakasz következett, így zenét kapcsoltam és próbáltam egyenletesen megfutni ezt a sétautat, egy kis előnyt összeszedve. A zsákom viszont nagyon nehéz volt, felvettem a ponton fél liter Powerradet, egy másik feles kulacsban narancslevet és még töltöttem a zsákba több mint 1 liter Iso-t és még a kajás zsebeket is kipótoltam. Elvileg csak 70 km-nél lett volna frissítő, ezért pakoltam így fel, de meglepetésemre 65-nél is lehetett frissíteni, igy viszont csak egy kis dinnyét vettem el. Közben pedig jól megszakadtam a nehéz zsák miatt, ráadásul az Powerrade és a narancslé is tömény volt a híg iso után, ami a gyomromat is megülte kicsit. A 60 km-es résztávnál kereken 10 óra volt az időm, még mindig vállalható. 70 km-hez eléggé kitikkadva értem oda, pedig lehetett volna futni, de belemerevedtek a lábaim. A sózott koktélparadicsom és a kenyér-szalámi-sajt kombó helyrerakott, és visszaváltottam az isolöttyre, ami máskor halál lenne, most viszont gyógyírnek bizonyult. 70 és 80 között még akadt futható szakasz, amit egy újabb ampulla magneB6 után képes is voltam futni. A ponthoz levezető durva lépcsősor azért odacsapott a combjaimnak ismét. A pont egy patak mellett feküdt, ahonnan kiépített lépcsőkön kellett visszaemelkedni, kb. olyan sebességgel tettem, mint egy nyugdíjas kirándulócsoport. A 80 km-es táblánál 13:30-as idővel voltam, maradt még 20 km, nagyjából 1000 m szint fel és le, gyakorlatilag egy Balboa kör, és volt rá 3 és fél órám (17 órához). Innen nézve nem lehetetlen... 85 km-nél lámpát kellett kapcsolni, pont amikor az addigi széles dózerút szűk, gyökeres, köves ösvényre váltott. Itt mintha bedobtak volna egy vasvillát a küllők közé, úgy belassultam mint valami holdkóros. A körülöttem lévők sem voltak toppon, egy 5 fős csapatot még gyök2 sebességgel is én vezettem fel a ponthoz. 88-nál paradicsomleves, tea, kóla és egy kis üldögélés után felébredtem kicsit, amikor Börcsök András ért be a pontra és egy gyors frissítés után tovább is indult. Már beletörődtem, hogy ez a hajó elment, de felfelé nem volt gyorsabb, így felértem rá és innentől a célig együtt haladtunk, ami nagy segítséget jelentett. Az ajándékhurokról lefelé rengeteg lépcsőn kellett lejönni, András a Hoka + bot párosítással helyzeti előnyben volt, mégis én mentem elöl, így próbáltam nem nagyon feltartani. Ahhoz képest, hogy sötét volt és jöttünk már több mint 90 kilit, egész vállalható tempóval ereszkedtünk le. A ponttól még 7 km a célig, ebből 5 erdőben, 2 aszfalton, itt András zúzott elöl, én próbáltam rajta maradni, de a csúszós részeken eléggé elmaradtam. Az aszfalt aztán már megváltás volt, itt én tudtam volna kicsit gyorsabban menni, de max. 1-2 percet lehetett volna hozni, értelme sem lett volna, szépen begurultunk, András magyar zászlót fűzött a botjára, és így értünk be együtt 18:08 idővel. A Balboa körnek beillő utolsó 20 km 4:40 lett, hehehe. :)
Összefoglalásul. Úgy érzem, hogy nem rontottam el semmit. Az óvatos kezdés meghálálta magát, a frissítés nagyon jól sikerült, a rengeteg híg izó végig fenntartotta a rendszer működését. A kapott hátizsák stabil, kényelmes, jól pakolható és az oldalzsebeknek köszönhetően minden kéznél van ami kell. A végén a lassulás pedig betudható egész egyszerűen az edzetlenségnek, km-ben nem futok ugyan keveset, de elég egyhangúan, túl sok hegyi kilit nem gyűjtöttem idén. Botot nem vittem, a végén valószínűleg sokat segített volna, 70 km-ig viszont csak zavarna, az UTMB-re mindenesetre viszek. A verseny korrekt, a nevdíj teljes egészében visszajött, a terep jó felkészülés az UTMB-re, a hegyek csodásak. Mindemellett a társaság is nagyszerű volt, köszi mindenkinek és persze gratulálok!
Klemencsics Zoltánt nagyon tudom ajánlani, engem és több ismerősömet többször is "összerakott", amikor ez másnak már nem sikerült. Az aszisztense száma: 30/229-4222, margit krt -on van magán rendelője.
Az ultrán egyedül én botoztam, a hónyelves átkeléseknél különösen jó volt, (meg egyébként is) bár egy nagyobb seggen csúszást én is bevállaltam - ami buli az buli alapon. :)
Nagyon jót mentetek, jó volt ott lenni a célban, amikor beérkeztetek. Nem is látszott rajtatok fáradtság :-)
Nézegettem a részidőket, elég sok infót lehet nyerni belőlük. Nekem elég jól sikerült az utolsó lefele, de még így is rám vertetek három percet. Balazitó "borulása" is jól látszik. Viszont én kezdhettem volna erősebben a részidőim alapján is, meg érzésre is...
1:25.04,6 224.
3:50.39,5 178.
5:53.35,8 144.
7:22.05,1 132.
9:27.55,6 112.
10:57.33,9 100.
11:49.54,1 95.
Egy pici benne maradhatott, de nem vagyok elégedetlen. Edzésnek tökéletes volt.
Mindenki tűkön ül, mindenki menne már, dózerolná le a hegyeket... Nóri meg én valahogy tolnánk a rajtot. Hátha jönne egy sms, hogy arrébb rakják, hogy lehet még pihenni. Fáradtnak, jóllakottnak érzem magam Korzika után. Nem érzem a harapást, a lázat, a "drájvot
Nincs meg a tempó, nincs meg a keringés, nincs meg az izom. Nem baj, száz killer hosszú, az alatt fel is állhat a rendszer - hitegetem magam a rajt előtt.
Szinte leghátulra állunk, aztán a rajt után tűz, húzzuk magunkat előre a mezőnyön. Balazito percek alatt tűnik el, Bélával egy jó 3/4 órát tartom a lépést, aztán látótávolságig leszakadok, majd közelítek, majd leszakadok. Van, hogy csak néhány másodperc, van, hogy több perc a különbség köztünk.
Próbálok saját ritmust tartani, rászánom az időt a frissítésre, aztán tolom neki.
Az első nagy mászás során 6 perc különbséget is mérek, majd szem elől vesztem Bélát. Türelmesen, de konokul gyűröm, pedig nem megy. Órákon át magas a pulzus, dől rólam a víz, nincs erő, csak fej van. 3-4-5-6 óránál tartunk, teszem a lépést ahogy tudom, amikor egy frissítőnél elérem Bélát. Megvár: hamár 6 órája mögötte vagyok percekre, akkor akár együtt is mehetünk...
Szótlan vagyok és küzdök. Várom a kalapácsost, vagy a megváltást. Telnek az órák, de nincs döntés. 7-8-9 óra. Sík szakasz jön, ultrabalatonos feeling. Daráljuk, de nem pörög. Sejtem, hogy az utolsó tartalékokat emésztem, de akkor is kiszedem, így nem ömlik ki az idő a puttonyból. 10. óra. Szinte minden lépésre görcsölök. A sóim kifogytak, kezdek pánikba esni. Mit csináljak? Ha teljesen befog az izom, akár ki is kell álljak. Azt pedig nagyon nem szeretném. A hátizsákban powerade van. Iszom amennyit csak írok. manbo jár a fejemben: inni inni inni. Pedig ittam rengeteget, de mégsem eleget? Pedig áll rajtam a víz.
Gyaloglásnál minden lépésnél görcsölök,nem tudok menni. Béla már messze jár. Inkább aprókat joggolok, még felfelé is, akkor nem görcsöl a lábam. Próbálom fogyasztani a kiliket de csak az óra pörög kíméletlenül.
Jön a 80-as pont. Innen 1300 m mászás, majd 9 kili lejtő. Komótosan frissítek. A lábamnál ismerős palack. Jé, Balazito itt? Ő sincs a legjobb passzban, megtöltöm a tartályát, lassan elindulunk. Ja, CH-ot meg elfelejtettem enni! Megint megállunk, aztán nekiveselkedünk. Nem túl acélos a tempó, de csináljuk. Balazito lassan elmarad, de nem lassítok tovább, nem akarom még nyújtani.
88-nál már kezd megcsapni az este. Lassan szedelődzködök hosszúujjúba, kesztyűbe, és az SSC-s Bükki Hard nyaksálba bújok. Még mindig lenyűgözőek a hegyek, egyik pillanatban még tűzi a csúcsokat a Nap, aztán csak homály és a gerinceken gyúló órási máglyák. Fantasztikus.
Nóri hív, beért. Óriási eredmény, örülök, de közben borzasztó energetikai vákumba kerülök, szinte nem is haladok, csak kóválygok, amikor hátulról ismerős "Pálya!" beszólást hallok. Balázs!? Na gyerünk próbáljuk meg. Még lámpa nélkül akarja behúzni az itteni ajándékhurkot, toljuk felfelé, majd ereszkedünk ahogy csak bírunk. Nincs iram, de mégis durva, ahogy haladunk: verjük hátba a rövidtávosokat rendesen.
94-nél elbúcsúzunk a 16 órán belüli időtől, teázunk, colázunk, pisikélünk, aztán elindulunk lefelé. Előre állok, kezdem kiengedni a fékeket, szinte ugrálnak félre az előttünk haladók, ahogy hallják a robajt. Rettenetesen fájnak a térdeim, semmi izomzat nincs már ami fogja az ízületet. A 4 kilis táblánál az órámra nézek. Balázs szól, hogy ne nézzem, nem hajlandó ezzel foglalkozni, csak menjünk.Megyünk, adrenalinos a zuhanás, Balázs bot híján 2x kér lassítást.
A lehűlő éjzsakában lecsapódó párától iszonyatosan csúsznak az amúgy is fényesre kijárt kövek, mindketten csusszanunk is hatalmasakat a sötétben, de bukó nincs. Berombolunk a faluba, bő két kili még és 15:50. Na ezt akartuk elkerülni. Lendületesen megyünk, 500 m még és 15:57, Balázs emeli tempót, még emelné, kíméletet kérek - ezúttal én, nem akarok hányni, aztán 150-nel a vége előtt kiengedjük, hadd szóljon. 15:59:55. Sima ügy.
A célban Nóri és Rss vár, utóbbi kezében egy korsó hideg csapolt sör - Isteni volt!!!
Még több mint 1,5 órát sörözgetünk a célban. Ismét hihetetlen élmény volt a hegy, a verseny. Előkerül Béla, frissen mosva vasalva - bő órát hozott rajtunk. 31-32 helyen jöttünk be. Vell dán. Legközelebb azért formát kell időzíteni, mer' ez így nagyon SSC-s lett :)
Konkrétan a 3. napon (15,5 órás volt) mondtam Nórinak, hogy a T100 ehhez képest könnyed röppenet. A lépések 85 %-a kőkemény küzdelem.
Mindig az elérhető és fenntartható legmagasabb intenzitásra tempóra törekedtünk. Kb. 4 óránként álltunk meg - így értük el általában a turistaházakat - (közben végig nyomtuk) 20 - 30 percre frissíteni. Vizet kaját többnyire csak itt lehet szerezni, közben az van amit visz az ember.
A sikeres teljesítéshez minden tapasztalatom jól jött, a teljesítés amolyan "prájsz" volt az eddigi évekre.
Alapban ez egy 14-15 napos gyalogtúra, napi 6-7 óra nettó menetidővel - nagy zsákkal.
Én egy 10-12, Nóri egy 3-5 kilós zsákkal nyomta.
Franciáknál komoly hagyományai vannak. Találkoztunk néhány "futóval" akik 5 naposra tervezve nyomták, többnyire abszolút minimál (UTMB körüli felszereltséggel). Mentünk is együtt pár napot, jó srácok voltak.