Most hívott egy barátnőm, hogy szeretne egyet futni, ha van nem teljesítményorientált csapat, ahonnét még hiányzik egy ember, akkor szóljatok nekem (vagy itt a topikon vagy mailben vagy telefonon vagy bárhogy) és összehozlak benneteket. Olyan nincs, hogy ne legyen valahol egy hely. :)
A nevezési cetlitek még nálam van túszul. :) Még mindenki tartozik a lével, aki adott vonalkódos matricát, az 1450-el, aki nem, az 1600-al. Sajnos, nem tudom, ki melyik kategória. Mindenki hozzon magával kis címletű, jelöletlen bankjegyeket a kifizetéshez. Ha valakivel esetleg nem találkoznék, az nyugodtan adja oda Chinonak, majd leverem rajta. :)
Nem tudom, mennyire végleges a futási sorrend, kedves párom nevében érdeklődnék, hogy ő mikor következik, illetve lehet-e, hogy viszonylag hamar fusson. Ki lehetne ezt ma találni, ha szépen megkérlek benneteket?
Ha Velencéről indulsz Agárd felé, akkor az állomásokon van csap (elvileg működnek). Az első kút 15.4km-nél Pákozdon van. Aztán 16.4 (Pákozd), 18.6 (Pákozd), 20.8 (kocsma Sukorón :-), 25.2 (Velence). Ezek biztosan ott vannak, legalábbis múlt vasárnap még ott voltak. :-)
Lám, lám, a Team Kivi többsége tudatosan tönkreteszi magát a váltó előtti napon... :) Szóval, Kivi, rosszul számoltál: csak zakka és Döme hozhatja a mínusz két perceket, ergo nekik irány a mínusz hat perc!! :)
Nohát, nohát. Elnézést hogy összemördzsöltelek benneteket SC és akibacsi, meg Hgabo, tőled is, hogy kimaradtál. Szerencsére éles a szemetek, mint a sasé. Csakúgy, mint odaát Limonade Joe-é, aki kiszúrta a technikai-számszaki hibákat. Nem postázom be újra az egészet, csak az azóta tett korrekciókat.
----- 139-en vettünk részt a kilométergyűjtésben, ebből 11 újonc. Összes megtett táv: 5.640 km, ebből:
futás, gyaloglás, túrázás: 3.980 km kerékpározás: 1.633 km úszás: 17 km kajakozás: 10 km torna: 1 óra gereblyézés: 2 óra
A földkerüléshez ebben a hónapban 3.980 km-rel járultunk hozzá. Az idén összesen 14.782 km-nél tartottunk áprilisban.
Ne aggódj, Baloo Bécsben, én pedig a Velencei tónál fogom magam lenullázni szombaton. :-) Így tehát a 6 x -2 percet kénytelen lesz a másik három csapattag (név szerint: Döme, zakka, amatőr) hozni, -4 perc/fő mértékben. :-)))))
Ja, gondolom tali szokás szerint 1/2 10 körül a metrókijárattól balra. Mármint szemből nézve. :-) És 1450Ft-ot fogok majd kérni mindenkitől, Baloot kivéve, az övé már rendezve van.
Persze, jól fogjuk magunkat érezni. Ez nem kérdés. Különben meg majd csak csodálkozol, amikor elindulsz, és megy a lábad. 10 kili nem olyan sok. Egy jó bemelegítés:-)
Én kevésbé hirtelen felindulásból viszont előre megfontolt szándékkal fogok elkövetni szombaton egy 10 km-es versenyt Nyíregyházán du 4-es rajttal. Ha jó idő lesz, és olyan kedvem lesz, tolni fogom neki. Ha nem, nem persze, de lényeg, hogy vasárnap nem feltétlenül leszek kirobbanó formában. Szóval ezúttal nem minusz 2 percet, hanem úgy plusz kettőt ígérnék. De nem lehetne, hogy ne hergeljük magunkat a perceken, hanem csak úgy simán érezzük jól magunkat? Mert szerintem úgy kéne :))
Az első két helyen meg egyezzetek meg Amatőrrel, én meg ezennel le stipistopizom a harmadikat :)
Kedves Team Kivi! Mivel hirtelen felindulásól fogok elkövetni egy középtávú triatlonversenyt szombaton Bécsben, előre is elnézéseteket kérem, amiért kimondottan lassú leszek vasárnap. Nem szeretnék megsérülni, így valószínűleg igencsak kocogósra venném az iramot. Remélem, ebből nem lesz harag. B Az elején jobb lenne futnom, mert akkor nektek sikerélményetek lehet, hogy folyamatosan előztök:-) Ja, meg akkor én is tudok utána riportokat készíteni a Spuri Webrádió számára. Lehetek második?
A 2. hely nekem is szimpatikus lenne! Elsőként még nem ébrednék fel, meg sok-sok bemelegítés kell, főleg fejben ráhangolódni! :)
Baloo és Zakka is "koránkezdő" szokott lenni: nagy lesz a tülekedés a helyekért. :))
Ma még lesz egy kis átmozgatás-Europark, holnap szigorúan pihenés és kajálás ezerrel, szombaton szigetkör PB a hendin, kiffulladásig, csak a rend kedvéért, és hogy modellezzem a vasárnapi helyzetet. "Mínusz húsz másodperc" projekt indul! :)
Van már arról valami elképzelés, hol-mikor találkozunk vasárnap? Vagy a jó kis szokásos 9:30 metróbejáró? Mert izé, én 9:57-re tudok a Nyugatiba érni, így sztem olyan 10:20-25 körül érek a Kossuth térre. Kiviii, ha rádcsörgök akkor, az jó?
Másik. Lehetnék úgy 2. ember? Mer'hogy én kettőt futok, és a másik csapatban a végén. (ok, vészhelyzetben 3. is tudok itt lenni) Mondjuk kezdhetne Amatőr, mert ő is kettőt fut. Egyéb igényeim nincsenek asszem :o)
Neveznék a Délibáb futásra. A nevezési díjat lehet utalni OTP-n keresztül? Milyen szla számra? Ha piros postai csekken fizetem be, azt elfogadja a BSI?
("rendes sárga" csekkem nincs, dombornyomásos kártyám nincs, személyes nevezés meg ugye alapból nem)
Köszönöm. Felszállt volna angol unokanővérem is, aki most van itthon... Így jártunk. Bár lehet, még a jövő péntek is jó. Először utaznék ezzel a járattal. Neki nagyon tetszett az ötlet, nekem meg végre lett volna kísérőm.
:) utolért egy hosszúlábú nyúl és olyan tempót futott, ami már nekem nem volt kényelmes. Két-háromszor elléptünk vagy 1 méternyire egymástól, aztán sikerült elmaradnia. A pulzusom ekkor 198 volt (még 4 fért volna a maxig). 5 perc lett a kör vége az állatkerttől. :)) Az tény, hogy szóltam neked, hogy nem visszavenni neked se a tempóból:
komolyra fordítva: álmodtam én Kassa-marathon előtt is lidércnyomásosat, hogy elkeveredek és aluljáróban futkározom és kérdezem az embereket minden általam beszélt nyelven és még a rendőr se tudta, mit akarok... de a mostaniak mások, T100 előtt olyanok voltak, hogy pölö álmomban kinyitom a szemem, földön fekve (elaludtam? összeestem?), felfelé nézve, körülöttem emberek és mondják, hogy menjek tovább, már nincs sok, és valóban, csak be kell futnom egy vár udvarára és ott a cél, szólnak, hogy 24 óra 50 perc az időm (jöhetnek a nagyok: melyik verseny célja van egy várban és lehet 1 nap körüli időt menni?), és hogy egy magyar srác, a "Dóri" (aki a szigetről ismeri - egy fiú :-)) nyerte meg... annyira valós volt az álom, hogy majdnem elkezdtem sms-t pötyögni az eredménnyel és nem vicc, fáradtak voltak a combjaim, fizikálisan kimerültnek éreztem a lábaimat!
mára virradóra meg azt álmodtam, hogy Pétfürdőről (ott születtem és éltem egy darabig) futunk kifelé (a legtöbb álomnak nincs eleje és vége, ez a legszarabb, nemtom jót futottam-e :-)) Berhida felé, eltűntek a garázssorok és helyette valami erdős rész van, azon keresztülvágva, rohadt meleg van, marha sokan vagyunk, nem esik jól a futás, de tolom, aztán persze megint felébredtem... szóval ilyenek. és ez nem volt az előző években soha, pedig akkor is volt versenyszezon meg minden, jártam is versenyekre, jobb formában is voltam, mint manapság, szóval abszolút nem értem.
Este ráérünk:-) (Sneci, Malter, Speti, Balázs, East, Chino)
Balazs (Reuters csapat)
Macmelon (családi-baráti csapattal)
Mizu? (Mizu? csapat, rsz: 2043)
Tűzegerek (OT Judit, Canis Lupus, 4 x mittudoménki)
Unoka SC (Tomator, Kimyka + 4 családtag)
Kanga (Vígszava Co.)
Maminti (céges csapat)
BVKK (Bitor + 5 fő)
Mmp+3 fő
EdzésOnlányok: pen, Hauanita és még egy titokzatos FB :) + 3 fő
EdzésOnlight: sepi, amatőr, Fűugráló + 3 fő
Futottak már (Zso70, Rohamcsiga, Tüdő, +3 fő)
Oroszlányi Farkasok ( obor és a BPoBp-s csapat )
Sipipi (Poroszkáló Öreg CSávók) csrsz:3029
134-en vettünk részt a kilométergyűjtésben, ebből 11 újonc. Összes megtett táv: 5.358 km, ebből:
futás, gyaloglás, túrázás: 3.698 km kerékpározás: 1.633 km úszás: 17 km kajakozás: 10 km evezés: 2 km torna: 1 óra gereblyézés: 2 óra
A földkerüléshez ebben a hónapban 3.718 km-rel járultunk hozzá. Az idén összesen 14.520 km-nél tartottunk áprilisban.
Gratulálok mindenkinek!
Akik részt vettek a mostani gyűjtésben:
OT Adri gyaloglás 20 km Tojás TT FF ajanó futás 15 km FF ajax futás 16 km FB Akire1 futás 16 km FB Akire1 úszás 2,5 km FF ala futás 112 km FB alt_ futás 26,4 km FB amat futás 30 km FB amatőr futás 6 km OT Andi (bükki farkas) gyaloglás 6 km OT Anikó (bükki farkas) gyaloglás 6 km OT Anna (bükki farkas) gyaloglás 6 km OT Anya (Laci307) gyaloglás 21 km Tojás TT + kavarás FB asciimo futás 45 km kocogással dúsitott túrázás FF Atimati futás 31,85 km FF atom futás 16 km FB awolf futás 14 km 1:45 340 m szint FB awolf kerékpározás 93 km 4:57 965 m szint FB b_feri futás 55 km FB b_feri kerékpározás 20 km FB Baddi futás 80 km Benne: Lemaradás 50 TT FF bajai futás 30 km FF biat kerékpározás 60 km FF Brekasz futás 0 km FF bükki farkas futás 110 km FF bükki farkas gyaloglás 6 km FF bükki farkas kerékpározás 17 km FB c20xe gyaloglás 53,5 km Benne: Teleki 50 TT + jelzésfestés 3-4 km FB CanisLupus futás 0 km FB Chino-San kerékpározás 110 km FF Cica futás 14 km FB csanya. futás 90,6 km 17:32:30 Börzsöny Éjszakai 2x OT Csenge lány (fussanyi) futás 3 km OT Csenge lány (fussanyi) gyaloglás 5 km FB CSERMANEK futás 38,6 km FB CSERMANEK kerékpározás 17,8 km FF Csipisz futás 16,5 km FF daytime futás 11,5 km FB DieM futás 28,5 km FB DIÓ futás 22 km FB DJ_RushBoy futás 90 km 10:15 Tojás 40 TT 4:05, Lemaradás 50 TT 6:10 OT Dóri (biat) gyaloglás 15 km FF Durocelnyuszi futás 8 km FF Durocelnyuszi gyaloglás 20 km FF Durocelnyuszi kerékpározás 42 km FF Durocelnyuszi úszás 5 km FB E_T futás 12 km FB east futás 14 km FB east úszás 4 km FF Elek futás 37 km FF Elek kajakozás 10 km FB Elm futás 14 km FB Elm kerékpározás 55 km FB -ethka- futás 23 km OT feleség (Limonade Joe) futás 4,4 km OT fiú (Limonade Joe) futás 10,95 km FF fussanyi futás 18 km FF fussanyi kerékpározás 16 km OT FutIca (Sipipi) futás 10 km OT FutIca (Sipipi) úszás 1,5 km FF Gabesz72 futás 50 km FF Gabesz72 kerékpározás 25 km FF Gabi1 futás 5 km FF Gabi1 gyaloglás 20 km Tojás TT FB ganki futás 16 km FB gethe gyaloglás 100 km Lemaradás 100 TT FB GOMBOCA futás 14,8 km FF gyaloggalopp futás 21 km FB Hauanita futás 26 km OT haver (macmelon) futás 12,3 km OT Hólapátka (Sipipi) úszás 1,5 km FF hyatt gyaloglás 35 km OT Ildi feleség (fussanyi) gyaloglás 10 km FF Ildus futás 16 km FF Ildus gyaloglás 12 km OT Incelka (alt_) futás 6,1 km FB J.K.F. futás 14 km FB J.K.F. kerékpározás 100 km FF jani 1214 futás 20 km FB janimaci kerékpározás 351,5 km szombat: bringa 3:11 91,4 km (985 m szint), vasárnap: bringa 3:56 106,5 km (1330 m szint), hétfő: bringa 5:04 153,6 km (290 m szint) FB Jozsef futás 53 km FB Jr. Trafalmador Zog kerékpározás 20 km FB K1rk futás 35 km Benne: Teleki 30 TT FB K1rk gyaloglás 20 km Tojás TT FF KáÁ futás 17 km Benne: Csillaghegyi alapidő FB Kanga M. futás 15 km FB Kanga M. kerékpározás 120 km ebből 80 ellenszélben, 20 hegy, a maradék volt az élvezet FB kazuár futás 30 km FB kerékpár futás 36 km FF kolezolo futás 85 km Benne: Lemaradás 75 TT FF Krisz (Ildus) gyaloglás 12 km FB krisz_ futás 6 km FB krisz_ kerékpározás 180 km FF krisz28 futás 25 km FF Laci (Ildus) futás 8 km FF Laci (Ildus) gyaloglás 12 km FB Laci307 gyaloglás 21 km Tojás TT + kavarás OT lány (Limonade Joe) futás 4,4 km OT Leander futás 5,3 km FF lenkeanyu futás 18 km FF Leo futás 26,7 km FF Leo kerékpározás 38,5 km FF Lezo futás 37,4 km Szombat: 6,8km hévizi pihegés közben (+Lilla 4km futás), Vasárnap: kb. 8km gyerek biciklizgetése és utána rohangálás, Hétfő: 22,6km, kellemes futás (1:47) OT Lilla (Lezo) gyaloglás 4 km FF Limonade Joe futás 30,95 km FF Littleyu futás 10,35 km Benne: Hendi FF Littleyu kerékpározás 5 km FB Lúdtalp futás 43,7 km 19/20/4,7 FB lutak gyaloglás 53,5 km Benne: Teleki 50 TT + jelzésfestés 3-4 km FB macmelon futás 12,3 km FB mAlter futás 11 km FB manager69 futás 18 km FF mano futás 15 km FF Mariann futás 8 km FF Mariann kerékpározás 20 km FF márti futás 24 km Felsőtárkány-Pénzpatak FF márti torna 0:50 FF márti úszás 1,2 km OT Márti (biat) gyaloglás 15 km FB mmp futás 10 km FF MOMTeB1 futás 15 km FB Mrs Trafalmador Zog kerékpározás 20 km FB nada(m) futás 10 km FB nada(m) gyaloglás 51 km Lemaradás 50 "A" TT FF Ncsike futás 12 km FF Ncsike úszás 0,04 km FF Nicol egyéb 2:00 gereblyézés :- FF Nicol futás 23,9 km OT Niki kutya (biat) gyaloglás 18 km FB Orbital futás 10,2 km FF panferik futás 19 km OT Panka (bükki farkas) gyaloglás 6 km OT párom (macmelon) futás 14,1 km OT párom (pecsenye) gyaloglás FF pecsenye gyaloglás 20 km FB petami gyaloglás 100,45 km FF Piri futás 42 km FB procaliber kerékpározás 103 km FB pumchi futás 42 km FB riki15 futás 90 km 9:14 szombat: 30 km 3:05, vasárnap: 30 km 3:02, hétfö: 30 km 3:07 FB Ritchy gyaloglás 20 km Tojás TT FB ROHAN_ó futás 7,5 km FB ROHAN_ó kerékpározás 80 km Benne: Somogyszil duatlon FB sancimanó gyaloglás 100,45 km FB Sánta Kutya futás 87 km Lemaradás TT. Többet terveztem, de egy sípcsont menti lábfájás megakadályozott a folytatásban. :-( OT Sára lány (fussanyi) futás 1 km ő még kicsi OT Sára lány (fussanyi) gyaloglás 5 km FF sgerry futás 23 km FB Sipipi futás 42 km FB Sipipi úszás 0,5 km FF Steve futás 41,65 km Benne: Hendi FF stvn futás 36,7 km FB Summer Comfort futás 20 km FB Summer Comfort gyaloglás 50 km 5:24 Lemaradás 50 "B" TT FF suszi futás 14 km FF suszi kerékpározás 42 km FB Szeszabi futás 30 km FB szilvi-019 futás 60 km szombat:12.5 km; vasárnap:12.5 km; hétfő:35 km (ebből 20 km terep) Ezt OT Józsval futottam és miközben nyújtottam kaptam egy jó adag büdös kölnit a fejemre :-) FF tandi futás 25 km FF tandi kerékpározás 20 km OT tesó (K1rk) gyaloglás 20 km Tojás TT OT Tibi (biat) gyaloglás 15 km OT Tibi (biat) kerékpározás 57,5 km FF tibyke futás 55 km FF tpr futás 25 km FF tpr úszás 1,1 km FB Trafalmador Zog futás 7 km FB Trafalmador Zog kerékpározás 20 km FB V42 515 futás 70 km négy részletben FF Viktor futás 22 km FF vinca7 futás 65 km FF yoyoo futás 47 km FF zarije futás 10 km FF zarije gyaloglás 6 km OT Zsuzsi lány (fussanyi) futás 5 km OT Zsuzsi lány (fussanyi) gyaloglás 5 km
A következő kilométergyűjtés május 5-6.-án volt, az összesítés folyamatban! A legközelebbi pedig e hét végén, vagyis június 2-3.-án lesz!
10. Jubileumi Kékes Csúcsfutásra- nem. Pedig nagyon készültem, ez lett volna a 10.
Hogy miért nem?
Munkahelyemen a tulajdonos cég (GEA) Family and Friends 2007 címmel kiállítást szervez, ahol a dolgozók és családtagjaik mutathatják be képzőművészeti vagy hobbi alkotásaikat. Idén mi is jelentkeztünk a feleségem által készített nagyon mutatós üdvözlő kártyákkal és papír virágokkal. A jelentkezésünket elfogadták és meghívtak bennünket Bochumba a megnyitóra jun. 17-re. Utazási és a szállásköltséget is a meghívók fedezik. Utazás 16-án. Ezek után hamar döntöttem az utazás mellett, párom javára. Most egy kicsit ünnepeljék őt is, nagyon megérdemli. Én már annyi mindent kaptam a futástól 1992 óta, amióta írom, jegyzem számolom a km-eket, időket.
Hogy csak párat említsek: Bécs-Bp atomos csapatban 1998, Bp-Bécs atomos váltófutás 1998, ugyanez 2000-ben Stutgart-Frankfurt, 2003-ban iramfutó voltam, aztán a sok egyéni és váltó verseny. És már csak 7 km hiányzik a 29000-hez.
Kanga Nem azé', de az eredeti beírásodból nem derül ki, hogy a közös érdeklődés is feltétel. Csak annyi, hogy mé' ez a nickneved. Maradok tisztelettel.
De ennél most sokkal fontosabb: volna valakinek kedve elkísérni szombat reggeli indulással Bécsbe egy középtávú triatlonversenyre? Két feltétel: 1. érvényes személyi, vagy útlevél 2. érvényes vezetői engedély, és sofőrködés hazafelé Bécstől Budapestig. Nos, valakinek volna kedve ehhez?
Na, döccentem 2 külső kört a szigeten, Kinizsi óta először, ideje volt már... Köszi Kanga a társaságot, elárulom, hogy 28:04-et suhant a másodikra (5:15-ös átlag). Grats. :) Nekem meg ippen hogy kijött az 5 perces átlag. Kúl.
S-Utánfutók csapatunkból sajna egy ember még mindig hiányzik. Ha bármely kedves topictársnak futhatnéka van, de még nincs csapata, de kedve igen, nálam jelentkezhet a papamacihatvanhét kukac googlemail pötty com-on.
kicsit OFF Hali, köszönöm a nickválaszokat, sok-sok választ kaptam. Szívesen várom továbbra is, aztán holnap este nekiülök megírni.
Bár van egy topik a Miért pont ez a nicked, amit már felfedeztem korábban, amikor keresgélni kezdtem a témában, de azt a topikot nem a közös érdeklődés tartja össze, hanem kimondottan arra szerveződött h megmagyarázza miért pont ez a nick. végül is megkereshettem volna a makramé kör topikját is, de momnetán abban nem vagyok érdekelt.ezért esett a választásom a futó (triatlon és egy bringás) topikra.
amúgy jó futást! már felépültem vasárnapi romjaimból, este asszem én is kocogok egyet.
OFF Szép lassan tekerésszél, és ha már nem fáj semmid, az emelkedőket told meg keményen. Aztán lazázz tovább. De tényleg csak akkor erőlködj fölfelé, ha semmid sem fáj tőle. Hátszelet! OFF OFF:-)
Na igen, Leander is megmondta, hogy igazán jellemző pillanatot kaptak el a hegyi feles fotón. :)
K&H maratonváltó: újból felhozom a futássorrend témát. Szeretnék valahol elöl futni egy jóízű "mínusz 20 másodpercest" a Team Kiviben, az edzesonline csapatban már fix az 5. rajthely.
Tényleg: a K&H listához:
EdzésOnlányok: pen, Hauanita és még egy titokzatos FB :) + 3 fő
akkor ezennel hatalmas kísérletbe fogok, szakítva elveimmel ismét elmegyek a Waxweiler marathonra (két éve, első - bécsi - marathonom után három héttel voltam ott először), és megnézem, hogy két hét biciklizés után milyet lehet futni :-))) 720 méter körül van a szint, 3:53 a PB, höhöhö, érdekes lesz :-)))
vattacukorpamacsomat meg beneveztem a 10 kilis körre :-)) még nem tud róla :-))))
Bocsesz nem valaszoltam, de neha jutok csak hozza az irashoz . Sajna az esti futasok a szigeten mar nem jonnek ossze (Ligetben meg esetleg ), akkor mar torlodnak a programok a babaval. Valamiert azt hittem napkozben futsz.
ha már kerékpár: tegnap futottam egy órát hegyen-völgyön, még sajnos mindig érzem a jobb térdem külső felét, ami T100-on durrant be, szóval a futást annyira nem erőltetném, helyette bicikli oké?
(Folytatom az évelején megkezdett nyilvános fogadalomtételt)
Január legvégén kezdtem 30 perc körüli Szigetkörös tudással. Heti 2-3 futás a célom (ez inkább 4 lett, mostanában úszással a 7-et közelítem:). Havonta futok egy 2 km-es tesztet. Az első teszt januárban 10:10 lett.
Februárban és márciusban gyűltek a kilométerek. Áprilisban megvolt az aktuális nagy cél: egy sikeres Vivicittá, de utána fáradtan elég rossz 2 km-et futottam.
Íme a havi adatok: Először a hónap végi 2km-es felmérés, utána zárójelben az előző felmérés óta futott km, és az éves össz km.
Január vége: 10:10 (0 km; 0 km) Február vége: 9:15 (31 km; 31 km) Március vége: 8:22 (121,5 km; 152,5 km) Április vége: 8:58 (65,6 km; 218,1 km)
Május vége: 8:29 (99,4 km; 317,5 km)
A kellemes hegyi futások meghozták az eredményt, és a "majdnem felhagyok a futással az úszás kedvéért" úgy jött össze, hogy sokat úsztam (22,5 km egy hónap alatt), de a futás sem csökkent igazán. :)
Igazából a mostani a talán legjobb eredményem, mert egyedül futottam, míg márciusban együtt a nálam 1%-kal gyorsabb futópajtásommal, és úgy mindig sokka-sokkal jobban jön az eredmény.
Ja, ma edzettem is, erről akartam beszámolni:-) Tekertem bemelegítésként 36 kilit 1:03 óra alatt, majd egy villámgyors depózást követően elfutottam a Szigetre. Már a bemelegítés is elég tempósra sikeredett:-) - 12 perces 2.5 km. Majd nekiálltam az 5x1000 m, 1 perc pihenővel projektnek. 3:54 - 166-os max pulzus 3:50 - 167 3:51 - 167 3:48 - 169 3:47 - 171 Az utolsót a Margit-hídra felvezető úton oda-vissza futottam, ezért lett ilyen magas a pulzusom:-) Aztán hazakocogtam 13 perc alatt a 2.5 kilit. Meg még egy utolsó háztömb körüli kilivel végképp levezettem. Én nagyon elégedett voltam magammal. A felkészülési tanácsadóm már nem annyira. Ő holnap szerette volna megcsináltatni velem mindezt. Mondjuk valószínűleg igaza van. Három nappal egy 5:17:02 órás 200 kilométeres bringaverseny után nem biztos, hogy ilyet kell edzeni. De remélem, túlélem...
A segítségeteket kérem. Péntekre el kell készítenem egy dolgozatot, amelynek témája Nicknevek(eredete). Mintegy 60-80 névre lenne szükség, h le lehessen szűrni vmi következtetést.(és nagy okosságokat lehessen írni :) Nagy segítség lenne ha az ironmankukaccitromailponthu-ra elküldi a nicknevének eredetét, h miért lett az ami, esetleg azt, h fiú/ lány, családos/hajadon/nőtlen, gyerekek, foglalkozás. stb.
Én is jól emlékszem még az első szigetkörömre, és arra is, hogy mennyire örültem neki. Minőségileg semmivel nem volt kisebb teljesítmény, mint most a T100.
Kicsit irigykedem is amiatt, ami még előtted van: nekem már sosem lesz többé első félmaratonom. :)
Köszi, tényleg kicsit úgy éreztem, mit szerencsétlenkedek itt a "nagyok" között... :) Maraton egyáltalán nem szerepel a terveim között, ha a hétvégi félmaratont letudom, már örülni fogok, mint majom a farkának. :D
Csak írd nyugodtan ezeket a beszámolókat, úgyis sokszor csak nagyon hosszú brutális futásokról szól a tipik, ezek is kellenek, hogy szinesebb legyen a topik. Mit gondolsz én miért írok kékkel ? :)) Amúgy gratula csak így tovább !!
Nekem igazából van egy csapatom. A Reuters hírügynökség médiaváltójában futok félmarcsit két offtopik munkatárssal. Eddig minden évben kétszer futottam és most is szívesen bevállalok valami ilyesmit...
Tudom, hogy olyan kis lámer dolog a magam dolgaival dicsekedni, mikor maratonokat futtok, de... szóval tegnap úgy gondoltam, aki mer az nyer, és ráhúztam még a szigetkörre 2000 m-t. Sikerült! :) Azon kívül, hogy megállás után úgy éreztem, mintha a fakír ágyán járkálnék, semmi más bajom nem volt. :D
Először is el kell, hogy mondjam, hogy mekkora élmény és motiváció olvasni a T100-as beszámolókat. Korábban azt hittem, hogy ha 2 év múlva nekimegyek a maratonnak, és neadjisten majdan sikerül, akkor már nem lesz soha hosszabb célom, de aki ezeket olvasva nem gondolkodik el... Erről ne is beszéljünk, ősszel futom az első félmaratonom, ne legyünk nevetségesek!
Viszont mióta futok és olvaslak benneteket, azóta nagyon megjött a kedvem az erdei-hegyi futásokra. Mindig azt éreztem, hogy ha gyűröm a sík km-eket, annak az az egyik értelme, hogy mehetek majd az erdőbe.
A hétvégén (túl a második FSME-n), végre belcsaptunk a lecsóba. Jó barátommal és állandó futótársammal szombaton találtunk a sok családi program közt egy kis időt és elmentünk a Kamaraerdőbe. Mondjuk a dolgot picit ott rontottuk el, hogy sikerült szombaton (emlékeztek a durva hőségre) du. 1 és fél 3 között futnunk! Erre mondják teniszben, hogy ki nem kényszerített hiba... Egyik kezemben víz a fejemre, másikban izoital a szervezetbe, de kellett is, mert nagyon fogyott. Az erdőben már elviselhető volt a klíma. Mivel a lefeléfutástól fáj a térdem, ezért mindig lefelé menet frissítés, fölefelé futás volt a program, és igazán jó móka volt az erdőben szaladni, kicsit több, mint 10 km-t. (Kis adalék a helyieknek: egy szakasz nem volt mókás, odafelémenet a Vöröskúti határsoron, és a lépcsőn föl a 7-es útig, az nem jó vicc.)
Aztán hétfőn is erdei mulatság volt napirenden. A párom mostanában kezd berágni a futásra, úszásra (pedig ő is...) hogy már kicsit ekörül forog az életem, és mindennapjaim. Hát nagyot nézett, amikor tegnap a hajnalok hajnalán felkeltem, hogy eltömegközlekedjek Albertfalváról Telkibe, hogy a haverommal és pont az ő bátyjával átfussunk Nagykovácsiba és vissza (Z+ és Z). Ha a szombati jó volt, akkor ez nagyon jó. Kb. 13 km, kb. 270m szint kb. másfél óra, és minden emelkedő tetejére én értem föl elsőnek! :) A legjobb az volt, amikor az utolsó emelkedő kezdetén elhúzott mellettünk egy MTB-os pasas, a lejtőn összegyűjtött lendületével. Na, több se kellett, azt mondtam, hogy nincs az a jó élet, hogy előbb érjen föl a tetejére, mint én. :) Úgy is lett, és megint kiderült, hogy futva a gyorsabb. :)
Minden kezdőnek csak nagyon ajánlani az erdei futásokat. A fartleket utálom, de ha jó a terep, akkor annak is nagyon megteszi! És a két alkalom alatt nagyon megszerettem a két kutakat! :)
Igazából egyetlen egy problémám van: a térdem. A jobb térdem egy ideje mindig megfájdul ha lefelé futok, még lassan is. Úgyhogy csak nagyon enyhe lejtőn futok (az még jó), erősebben inkább sétálok. Valami ötlet, tanács? (Végülis nem gond, ha így marad, é snem lesz rosszabb, legalább a bokám se annyira megy ki.)
Sziasztok, csak olvasom itt a beszámolókat a T100-ról, Horányról, futásokról, gratulálok nektek, s közben fáj a szívem kicsit nagyon, hogy én még egy tisztességes futóedzéssel sem "szolidárhattam" :) veletek. Nna de majd mostantól! Úgy érzem, mintha már nem fájna a sarkam, hát óvatosan elkezdem a futást ismét, a bicajozást pedig háttérbe tolom kicsit, pláne azok után, hogy az első kerék gyorszárát Tiszafüreden hagytam mikor pakoltam vissza a kerót a kocsiba. S ha már Tiszafürednél tartok, akkor ügyesen összekötöm nyavalygásom, hogy megírjam, milyen is volt a Tisza-tó körüli 70 km szurkolói kísérői szemmel. :))
Mivel nem tudtam indulni idén a távon, pedig Ujj Zoli már előre beírt a mevezettek közé, ezért maradt Sanya haverom kísérése, amolyan kölcsön kenyér visszajár alapon: tavaly ő ígérte meg, hogy teker mellettem, s ez olyan jól sikerült neki, hogy én már a célban voltam köbö 10-15 perce, mikor ő is megérkezett.. :) Akkor nem tudtam, hogy mi is tartott ilyen sokáig neki. Már a Debrecen-Tiszafüred kocsiút alatt is nagyon szép volt a táj: a Hortobágyon legelő birkanyájak, tehéngulyák, a pipacsok az út szélén,mint élő szalagkorlátok, gólyák,ahogy lépkednek a zsombékos talajon..
Nagyon bámészkodni azért nem volt időm, mert kisit késve indultam, s féltem, hogy lemaradok a fél 10-es rajtról, de kiderült feleslegesen, mert jó Zöld gömbös szokáshoz illően csúszott azért majd fél órát az indulás. Találkoztam iSTVánnal, Rozitával, Lencsés Éva nénivel, pár szót váltottunk, aztán lassan összeverődtek rajtra várók, Ujj Zoli tartott egy kis eligazítást, itt tudtuk meg, hogy van egy kis változás az útvonalban, ami annyira friss volt, hogy pölö a tiszaderzsi frisstőpontnál álló segítő úgy tudta, hogy Abádszalóknál a Tüzépnél kell majd jobbra fordulni, aztán Szalókon a frisstőnél kiderült, hogy nem, mert ma reggel szólt az ott álló srácnak Zoli, hogy előrébb kerül az "itató" s azon az útvonalon kell tovább futni, ahol 2 évvel ezelőtt tévedésből rossz irányba mentünk. Most ez volt a jó irány. :)
10 óra előtt pár perccel elrajtolt a mezőny, együtt a 10, 20, 70 km-es táv futói, sé a kerékpáros túra résztvevői is. Nekem volt még fontosabb dolgom, mint lottózó felkeresése :), így majd 1 óra hátránnyal eredtem Sanyáék után. A megváltozott útvonal miatt a Tisza tó töltésén kellett menni, s már a legelső métereken akadályba ütköztem, amit egy óriási pipacsmező képezett. :) le kellett szállnom, s fényképezni kezdtem. :) Vissza a keróra, aztán tekerés a mezőny után. Nem ment ám olyan könnyen, mert szemből már jöttek vissza a 10 és 20 km-es táv futói, nekik oda-odaszóltam egy-egy buzdító szót, másrészt meg a töltésen haladva egyik oldalról pipacsok, másik oldalról pedig a Tisza tó vonta el a figyelmemet, középen meg ugye jöttek a futók. :) Ki-kiálltam a nyeregből, s nézegettem a tavat:jöttek-mentek a csónakok rajta, kisebb hajók is feltüntek, aztán rengeteg tavirózsa nyílt a vízen, le kellett ismét szállni, s fényképezni, madarakat bámulni, amint bent állnak a vízben a kócsagok, lomhán szállnak a levegőben..szép volt nna. :) 5 km. környékén volt az első frissítőpont, itt érdeklődtem,hogy jó irányba megyek-e, a megnyugtató válasz hallatán inultam tovább.15 km környékén tűnt fel az első futó, akit utolértem, majd jöttek a többiek szép sorjában. Ahogy elhaladtam mellettük, igyekeztem pár szót váltani velük, pedig itt igazán még nem vehették nagy hasznát ennek, hisz az elején voltunk még a távnak, bár a nap sütött ezerrel. Elhaladtam Maczó Andris mellett, aztán Rozita befogott pénzespostásnak, majd megérkeztem a tiszaderzsi frissítőponthoz. Itt hangosbemondón köszöntenek, mint újabb versenyzőt, szabadkozom, hogy csak kísérek. Éreztem, hogy viszket a szemem, nno baszki,gondoltam itt az allergiám :( Szemet mostam, s reménykedtem, ez elég lesz. Elég lett. Sanyát Abádszalóknál értem utol, olyan 22 km. környékén, ismerős kutat üdvözöltünk, dumálgattunk, majd előre tekertem a Szalóki töltésen lévő frissítőponthoz. Közben teljesítettem a futárszerepemet, majd utolértem iSTVánt, beszélgettünk kicsit, bámultam a tavat, irigyeltem a horgászokat, aztán anyáztam kicsit, mikor bográcsozás illata szállt felém valahonnan. A frisstőpontnál megittam egy üveg sört, jó ez a futás, gondoltam :), aztán vettem másfél liter ásványvizet 300ér' , mert a frissítősrácnál épp elfogyott, a futók meg közeledtek, odaadtam srácnak, alig rakja el, megérkeznek Ujj Zoliék, hozzák a vízpótlást.. grrr..
Futók el, én fotózok, aztán indulnék tovább, mikor elhúz előttem egy bicajos srác Szalók felé. Visszafordul, kérdezi, nem tekerünk-e együtt, mondtam, köszi, nem füvezek :), meg amúgy is a másik irányba tartok. Beszélgettünk kicsit, kiderült triatlonozik, rövid és középtávon, 5000-en kb. 18,5 percet tud. Futva.
Kiskőrösnél újabb frissítőpont, Sanyával itt kajálunk, aztán megyünk együtt tovább, beszélgetve. Illetve inkább én tartom szóval, ő meg fut mellettem. 10,5-es tempót megyünk, ez elégnek tűnik egy 7,5 órás eredményhez. Az út mellett jobbról, balról síkság, zöldellő gabonatáblák, repcemezők, aztán valami lilás virágokkal borított rész, szép ez is, ismét leszállok, fotózok. Vissza a bicajra, utolérem Sanyát, megállapítom, hogy bicajon sem könnyebb, meleg van piszkosul, az aszfalt nyomja vissza a hőséget, árnyék nem sok, de hamarosan itt van Tiszanána,42 km. környéke, templom tövében árnyék,frissítő. Kicsit pihenünk, én lemaradok ismét, gólyfészket, benne gólyát fényképezek, a templomot övező kerítést díszítő fej nélküli szobrot is megörökítem, mint megtudom a fejét a helyiek közül vitte el vki. Aztán muzsikaszó hallatszik, nászmenet érkezik, újabb ok, hogy maradjak még. Dög melegben, délután 2 körül talpig beöltözve jön a menyasszony-vőlegény / vagy férj-feleség páros, nehéz megmondani, hogy a boldogító igen előtt vagy után voltak, :) 3 tagú zenekar a végén, húzzák rendesen, én megfogadom, ha lesz esküvőm, az valami hűvösebb időpontban kell hogy legyen. :)
Tovább tekerek, utolérek egy váltóban induló fiatal lányt, 20 év körüli, most nagyon szenved, beszélgetünk, bíztatom, jönnek mögötte a kísérői, átsegítik a holtponton, két frissítő állomás között inni adnak neki. Sanyának odaadom a hátzsákomban lévő vizet, beérünk Sarudra. Ismerős tehéntelep, ismerős trágyaszag, ismerős kút, ennél, akárcsak a többi kútnál alapos fejmosásban van részünk :), hűtjük a karunkat, nyakunkat. Sarudon olyan 49-50 km-nél járunk, innen már nincs sok, csak a neheze. :) Sanya itt borult meg 2 éve, erre emlékezünk,miközben haladunk szép komótosan a forró aszfalton. Felidézzük az árokpartot, itt is feküdtél, meg itt is, meg itt is :))
Hamarosan Poroszlóra érünk, ám itt elkezd szúrni Sanya mellkasa, kicsit gyalogolunk, olyan 8-9 km/órás tempóban megyünk végig a falun, ami piszok hosszúnak tűnik, minden bizonnyal azért, mert az is. :) Végigmegyünk a falun, a Tisza tó-n átívelő hídon megállunk, kicsit frissítünk, Sanya tovább, én a folyékony forró csokit, ami Sport szeletként látta meg a napvilágot, igyekszem felitatni a hátizsákomból, a beleragadt aprópénzt törlöm épp csokimentesre, mikor megáll mellettem András haveromék kocsija, kicsi a világ, épp Debrecenbe tartanak, kérdik segítsenek-e? Mondom nem szükséges, így ők tovább, mert este a Loki bajnoki címét ünnepli a tömeg a főtéren, oda kell érniük. :)
Utolérem Sanyát, én az út jobb oldalán, ő a balon, átordibálok neki, de így nem valami könnyű a kommunikáció, abba is hagyom. A következő hídon ismét pihi, szúr a mellkasa, de már csak 3-4 km. van hátra, ezt nagyon elrontani már nem lehet. A frissítőpontnál az egyik kissrác, olyan 10 éves forma, nézi a bicajomat, kérdezősködik, s megemlíti, hogy jövőre ő is indulna a tó körül. Csak menjen vele felnőtt kísérő, kötöm a lelkére. Innen már otthagyom Sanyát, betekerek Füredre, várom a befutót. Ujj Zolival beszélgetek, ki az első, milyen idővel, mikor meghallom, majd leülök. Zabari Jancsi 4 óra 34 perccel futott be, fél órát javítva az addigi legjobb eredményen. Jobbat ment, mint a győztes fériváltó. Hihetetlen.
7 óra 56 perccel beérkezik Sanya is, szépet ment ő is, iSTVán korosztályos 2.helyezést ért el, Rozita is ezüstérmes lett a nők között, gratula még egyszer.
Tésztapartizunk a közeli étterem teraszán, mikor érkeznek még befutók, a tányérok mellől tapsolunk nekik, nagyot küzdöttek ők is magukkal, a távval, a meleggel.
Összességében jó volt szurkolóként, kicsit kívülállóként végigmenni, de azért jövőre csak ott volna helyem az indulók között. Ha lementem a képeket, felpakolom valahova, akárcsak a debreceni maratonon készülteket. Ja, s ha már Debrecen, és Zöld gömb, állítólag az 50-es OB itt lesz megrendezve..
visszanézve kicsit hosszúra sikerült a beszámoló,de csak nem írhattam azt, hogy odamentem, leszurkoltam, hazamentem, oszt' kész :))
A Halál 50-re sajnos hűvös időt nem tudok ígérni, de elég árnyas erdei ösvényeken fogunk körözni. A szigethalmite.hu oldalon fent van a kiírás. Térképem nincs az útvonalról, kb. 90m bevezető szakasz után egy kb. 6,5km-es téglalapot futunk meg 8x, mindegyik kör magába foglalja az ún. Haláldombot, ami egy tevepúp alakú kettős dombocska. Ezzel ki is merül a szintemelkedés.
Ja, és még egy apróság. Az elmúlt időszakban eléggé sokat fogytam. Viktorino megnyugtatott, hogy amíg a kézfejemen megfogható bőrnél vastagabbat tudok fogni magamon máshol, addig bőven vannak tartalékaim. Ha már mindenhol olyan vékony rajtam a bőr, mint ott, akkor kezdhetek aggódni. Most nyúlj hátra a derekadhoz. Vastagabb, tehát ne aggódj:-) Persze az ember a megszokott súlyával érzi jól magát, de idővel az is visszajön majd.
Erika! Hidd el, hogy mi, akik itt vagyunk ezen a topikon, pont annyira az életünk részének tartjuk a futást, mint Te. Ne csüggedj, az izmok gyorsan emlékeznek. A gondot a szalagok jelenthetik. Azok nehezebben viselik a terhelés növekedését. De ahogy - balazs - írta, ami egyszer már megvolt, az sokkal könnyebben jön vissza, mintha sose lettél volna olyan magaslaton. Légy türelmes. Nagyon. Soha ne akarj határidőket magad elé tűzni. Kocogj, ha lehet, ha már képes vagy rá, és az orvos is úgy látja. Felejtsd el az órát, nézz szét a döcögéseid közben a világban, és örülj mindennek, aminek lehet. A napfelkeltének, a napnyugtának, a napsütésnek, a szélnek, az esőnek, a hidegnek, a melegnek. A zsongító nyári illatoknak, az állatoknak az út mentén, a madárfüttynek. Szerintem. Ne feledd Kónya Ákos üzenetrögzítőjéek a szövegét, amely valahogy így hangzik: "Nem vagyok elérhető, mert éppen futok. Vagy ha nem futok, a futásról álmodom. Ha végeztem, visszahívom." :-)))
A gratuláció Téged és a többi versenyzőt illeti, én csak kocogni friss levegőt szívni, és tájat csodálni mentem! :-)
Igaz, nem elmérés, hanem rossz irányba terelés volt, de azért egy nyilvános, "bocs tévedtünk" elhagozhatott volna! Én személy szerint kaptam egy szimpi szakállas úrtól érdeklődő és egyben mentegetődző pár mondatot, de azért furcsa volt, hogy az eredményhirdetés alatt a szpíker végéi félmaratonozott, és végül is nem lett kimondva hivatalosan.
Mellesleg az a pár plusz kili és csodaszép helyen volt! :-)))
A terepfutás mellett szóló sok biztatás, érv elkezdett dolgozni bennem: pár nap, és talán újabb listára jelentkezem a maratonváltó mellett... :) Na, azért figyelmeztetésül a hétvégén kétszer megbicsaklott a bokám az Europark oda-vissza alatt, pedig csak annyi történt ebben a nyári hőségben, hogy a kissé árnyékosabb másik oldalon mentem, ahol viszont jóval huplisabb, elhanyagoltabb a járda, és tessék... :)
Két napja már 400 km-nél többet mutat az idei km-összesítés, az őszi Plus maratonig azért előre kell pörgetni a számlálót. Biztos vannak erre spéci megoldások, pl. dupla-tripla Europarkok, versenyfélmaratonok. :)
Kicsit hasonló a hangulatom, mint a PH után. Csakazértis szeretem ezt a versenyt, bár néhány negatív benyomás megpróbálta elvenni akedvem tőle. Bár úriemberi becsszóra megígérték, hogy 4 kilinként lesz frissítés, főként a csapvizes frissítés miatt inkább egy fél liter izoitallal a kezemben vágtam a távnak. Az első kilométert Zilaci megtisztelő társaságában futottam, aki lángmintás trikójához méltóan - udvariasan exkuzálva magát - megindult az élmezőny irányába. Már az elején csodálkoztam, hogy a rév és az utána következő déli irány helyett a tavalyi útvonal és a térképvázlattal ellentétben nyugatnak fordultunk és homokos erdei utakon kezdtük meg a versenyt. Az első kilik a homok ellenére 4:37, 4:48, 4:58 lettek, de mivel pulzusban jól álltam (165 alatt) ezért nem zavartattam magam. Az első meglepetés akkor ért, amikor a 6. kilométertábla helyett újra egy egyes jött (gondoltam egy másik táv útvonalára vonatkozik). A kettest is negligáltam, de a 3-asnál már megnyomtam a körszámlálót. Az az igazság, hogy futóversenyen az én fejem igen minimális információ feldolgozására képes, egy olyen intellektuális feladatra, hogy chipes időmérés esetén tévútra terelnek bennünket - bevallom őszintén - nem készültem fel. Délre húzva aztán feltámadt a szembeszél, de a nap is, úgyhogy nagyon örültem a hozott itókának. Később már megvoltak a 4 kilométerenkénti frissítők, de annak, aki az elején dehidratálódott ez már sovány vigasz lehetett. A kapott vizespalackokat én főként test- és fejhűtésre használtam. A táj ismét gyönyörű volt, egy helyütt baloldalt sárga (talán repce) virágok, jobboldalt piros pipacsok nyíltak, kék volt az ég, zöld volt a fű és az erdő. Újra északra tartva aztán finom tűszúrásokkal permetezni kezdett az eső. 17 kilinél (eredetileg 12 lett volna) aztán végre banánt, almát és szőlőcukrot is kaptunk, igaz a banánt pucolatlanul. Szintén nagyon korlátozottan vagyok csak alkalmas 2 palackkal a kezemben futás közben banánt pucolni, de kénytelen voltam a frissítóállomás személyzete állításának igazságtartalmát belátni, miszerint is a banán ilyen melegben hamar megbarnul :-) Sebességemet egyre lankadó futókedvem ellenére igyekeztem pulzushoz igazítani és tartani az átlagos 170-et. Újabb intellektuális feladatnak bizonyult feldolgozni azt a tényt, hogy a tikkasztó hőségben a félmaratoni 21-eshez képest 25 %-al többet kell futnunk. Volt, aki - miután 21 kilinél kiderült, hogy még 5-öt kell futni hangos káromkodásözön közepette belesétált. Én tudtam, hogy a düh csak elveszi tőlem az amúgy is egyre fogyó energiáimat, így nem hagytam a dolgot emócionális síkra csúszni. Azért, miután a célegyenest megtestesítő gátra felfutottam én is belesétltam, amíg a pulzusom le nem nyugodott kissé. Utána a cél közeledésének bitos tudatával pulzuskontrollal toltam a maradék távot. A homokos befutószakasz előtt meglépni terveztem egy hozzám hasonlóan fáradtnak látszó sporttársat, de a támadási kísérletet észlelve ő sikeresebben mozgósította vésztartalékait és előttem néhány méterrel futott be a célba. Tavaly ez jobban sikerült, de kísérlet nélkül nincs kudarc :-) A versenyközpontban a pulzusom nem akart csökkenni, a chip letéteseknek nem volt váltópénze (mire készültek vajon ?), így kénytelen voltam elvánszorogni a sporttáskámért. Aztán a célcsomagban található bögre felett érzett örömemben hosszan hevertem egy fa alatt. A pulzusom a beérkezés után 20 perccel is még 160 fölött volt, de aztána Ca-Mg tabletta, a Szezamki-szelet, csoki és sok-sok folyadék után helyreállt. A eredmény 2:08:26, az átlagpulzus 171 és a maximum - valószínűleg a keméyn végső sprint hatására - 194 volt. Amint a végén többeknek mondtam: a bosszúság néhány nap alatt eltörpül a sok szépséghez, lelkes szervezői/rendezői munkához képest és a Vízvonal továbbra is az egyik kedvenc futóversenyem marad.
Gratula minden Horányban futónak, különösen - sneci bácsinak !
Köszönjük. A rajt előtt megjegyeztem, hogy a pénz és a benzin elfogyott, ha nem nyerünk, baj van. Bejött... ;))
Sok időm nincs hosszú beszámolóra, sajnos...:)
Jó hétvége volt. Szombaton futottunk egy gyönyörűt: Dömös - Prédikálószék - Pilisszentlászló - Dobogókő - Rám - Dömös. Megrázó különbség a Tisza-töltéshez képest...
Vasárnap a zergék váltóztak, én meg futottam egy jó hosszú khmm... félmaratont - amivel végre megint sikerült 130 km feletti hetet produkálnom.
Sneci hihetetlen volt megint, ez az ember már nem fut - versenyez. :) Szeszabit követtem végig, hol közelebb, hol távolabb - már nem látszott a mozgásán a T100... :) Papamacival még szembe futás közben is pacsiztunk - azért látszik, hogy sokat erősít felsőtestre, ahogy a tenyerembe csapott, úgy jártam, mint a pofozós török a vursliban, sarkon perdültem, hogy azt sem tudtam, merről jöttem... :))) Kangát saját bevallása szerint megviccelte az útvonal - de a célban olyan jól nézett ki, hogy kicsit féltem is, hogy elhív még egy levezető kocogásra... :)
Szóval jó volt végre találkozni sok felsorolt és fel nem sorolt ismerőssel. :-)
én is voltam Horányban szombaton, igaz bringával, és mindenkinek aki ott futott (meg mindenkinek, aki ebben a hőségben egyáltalán) nagyon gratulálok, ügyesek voltatok!
Kint futkároztam ma délelőtt a Vértesben. Szemügyre vettem a tájat, igazából. Lupus, Csanya, értékelem azt a figyelmességet, hogy Vitányvárhoz a szopóbódénál kell felmenni és nem a lankás, egész jól járható kéken. :-)))
Jajj. Ezt bevallom, én se tudnám "szebben" csinálni. Azért kalandos lehetett...
Látod-látod, kellett Neked lejönni a pályáról?? :o)
Mi itt a szegedi szekció 50%-ával, név szerint Zolival és Hgabo-val kocogtunk egy egészen kellemes kis 22 km-t. A jó többek között az volt benne, hogy: 1. Mi nem tévedtünk el :-), 2. Amikor ittunk egyszer a kútnál Deszken, meg egyszer Hgaboéknál Szőregen, na az mindkettő szenzációs volt. 3. Nem fáztunk, kicsit sem.
Szóval a körülményekhez képest tényleg jó volt, jólesően laza tempóban, telejsítménykényer nélkül, a Zoli hülyeségeivel, poénjaival, barnulási lehetőségekkel; klassz kis futás volt.
A héten még egy felpörgetős, átmozgatásos, nem megerőltetős kb. 10 kili csütörtökön, majd egy full-extrás hétvége 2 versennyel, 3 futással.
Jól mentél!ügyi vagy. ráadásul előzőnap Füred. nem vagy egy kispályás. nem is az volta baj, h 21 vagy 25 km mert ennyit le kell tudnom futni, hanem h az összes erőmet és pulzusomat ott hagytam 15 és 21 között. de mint látjuk mégse. valahonnan még mindig jött az energia a végére... (az előző hszben rosszul írtam, a holtpont nem 20 km-nél, hanem 20as km táblánál jött.) mindenestre nagy grats még 1x neked.nem semmi amit mostanában produkálsz. én éjjel álmomban bicikliztem 200 km-t :-) meggyötört tagokkal ébredtem...még 1 bukásba is belekeveredtem, amit szerencsésen kikerültem, néhányan ottmaradtaka földön, mi meg mentünk tovább egy bollyal... izomlázam viszont semmi !! :-))
Én csak a tájért, a csodálatos környékért mentem futni Horányba. Meg egy kis levezetésnek az előzőnapi Bfüred után. Na meg régen futottam már hosszút. Úgy, hogy olyan 6:00, 6:30 as kiliket szántam menni. A verseny előtt papamaci67 jóvóltából beállítottuk a vadiúj csilivili pulzus mérő órámat, ami tud szinte mindent!
Innen tudom, hogy 138 -as átlag pulzussal kocogtam le a távot 3:00:25 alatt, amiről már a 6. km -nél tudtam, hogy rossz fele fordultunk és bónuszként ráfutottunk 5 km -et. Vártam egy ideig, hogy akkor a végét rugalmasan lecsippentik, de nem tették. Sőt hivatalosan el sem hangzot, hogy "bocs sporik, kicsit elmértük" Engem ez különösebben nem zavart, de aki nyerni ment (pénzdíjas volt a verseny), vagy aki itt akart PB -t futni, másként látja.
Összességében nekem azért még mindig tetszik a verseny, jővőre, ha lesz ott leszek! Mert mint tudjuk"ami nem öl meg, az keményít" :-)))
Látom, volt pár bosszúság a hétvégén túra/verseny témakörben, következzen ím még egy feladás. A hétvégén egy hosszabbat szerettem volna futni, de Horány drága volt nekem, úgyhogy maradtam nagyjából a tájegységnél és beneveztem a Felvon-oh! teljesítménytúrára Visegrádon. A kiírás alapján már egész érdekes dolog sejlett fel előttem, de a helyszínen döbbentem meg igazán: rögtön a legelején a sípályát kellett megmászni a felvonó mellett, a Nagy-Villámig, majd vissza és második felvonónál újra fel a kilátóig. Ez konkrétan olyan meredek, hogy ihaj. (szóval, nagyjából tényleg sípálya.) Sikerült is -gyakorlatilag futás nélkül, mert valami embertelen volt a dolog - 22perc alatt letudni ezt a részét a túrának (6:40 az első pálya, 7:30 a második, mindkettő a felvonó kiindulópontjától számolva, a többi meg az össz 3 pecsételés, meg merretovább). Gondoltam, hogy az előzetes 2óra30-as idő a 20km-re kicsit pesszimista volt (850m szinttel), még jobb is lehet, ha belehúzok. Szépen futogattam lefelé, és a várhegy kb felénél kattant be, hogy a leírásban nem szerepeltek jelzések, és jelenleg rossz oldalán vagyok a hegynek. Mindegy, nem gond, leérve visszafutottam a Panoráma út torlkolatához majdnem a templomtól, csak kispistázni nem ér, nagypistázni de. Következő pontig jól ment a futás, enyhe felfelé, de néha elő kellett venni az itinert, mert mint említettem, nem jelzéseken ment a túra, ami teljesen rendben van, de egy darab szalag nem volt, a térképvázlat meg kicsit halvány volt az olvashatósághoz. Gyakorlatilag a második pontig számíthatom magam a túra résztvevőjének, ugyanis innen datálható egy legendásan hatalmas keverés. Az itiner a kunyhó mögötti baloldali utat jelölte meg követendőnek, csakhogy szűkebb értelemben is 2 út tartozott bele ebbe a kategóriába, tágabb értelemben 4. Kiválasztottam egyet, nem jött be. Nagyonnem. Egy órányi téblábolás-árokátmászás-útkeresés-mindenirányba futkosás után kijelentettem, hogy elég, és elkezdtem átvágni futva a műút felé. Ami valahol a hegy túloldalán volt. Mindeközben megismerkedtem a Visegrádi-hegység teljes állatvilágával, a bájos állatkölykök bumfordi hangjával, a szülők kevésbé bumfordi hangjával, és az egyre apadó kulacs kedélyesen hevülő tartalmával. Tulajdonképpen felfoghattam volna tájfutósabban is ezt a túrát, mert tudtam, hogy juthatok el az adott pontokba hagyományos módon, de gondoltam, ha már beneveztem, a kiírást követem. Jelentem, futva nem tudtam, gyakorlatilag fél km után szúrtam el. A kijelölt úthoz való görcsös ragaszkodásom most jól megtréfált, mert volt megadott útvonal, csak nem volt jelölve. Összességében futottam 10kilit legalább és gyalogoltam vagy hetet, jobbára keresztülkasul. Nem fáradtam el, de meguntam a bolyongást, a teljességgel jelöletlen utakat. Kár érte, mert a túra alapötlete, a hegyi hajrákkal, túra közbeni kérdésekkel szerintem zseniális. Nekem azon a pár, iránymutató szalagon múlt, ami nem volt. Tehát hetvenkét kitűzőátvétel után egy elmaradt. Dráma. (és persze konklúzióként: rövid távon is építhető szopóbódé.)
nekem azért nem volt gyanús, mert az elején ez a homokban meg murván futás miatt gondoltam, lassabban haladok a megszokottnál. baromira féltettem a bokámat(gyenge pontom) mondjuk az azért túlzás volt, h 48 perc volt a 4 km-es táblánál, ami ezek szerint 8,5-9 lehetett, de azt gondoltam, rossz a tábla 1-2 kilivel, én meg lassú vok,(na de ennyire?) stb. csak a pulzusomra koncentráltam, h az ne menjen feljebb. mondom még 16nál is reménykedtem amikor már minden erőmet, utolsó energiámat kiadtam, h pár száz m múlva itt a cél. azért bevallom, h a 20as táblánál eltört a mécses, hányingerem volt h.f.ba kivántam a futást, és hiába lassitottam a pulzusom nem ment lejjebb. Jó pihit neked meg mindenkinek!
Nekem már az első 4 km után gyanús volt. L.Z. mondta, hogy 4km-enként van a frissitő. De sehol nem volt. 6 km környékén volt csak. Aztán megjelent a 2km-es tábla... Egy 5-ös kis mezőnnyel futottam 4 prc körülivel. A 4. km-nél mondtam F. Katinak, hogy minket átvertek. Mikor a 8. km-nél szintén volt frissitő, akkor már biztosak voltunk benne. A jkérdés csak az volt, hogy a 21-nek megfelelő kezdést bírjuk-e jó 25 km-en. Mivel eléggé elmentünk az utánuk jövőktől, már jöhetett pár 4:20-as km is. Végül az egyik srác 18 körül lemaradt, mi nyomtuk végig. Végül (saját mérés) 1:44:29 lett, amit ha a P-H-hoz viszonyítok, akkor szerintem 25-25,5 km-t futottunk. Ja, 3km-enkét akartam nézni az időt, amiből ugye semmi se lehetett.. Gondolom mondani se kell a 4. helynek mennyire örülök!:)
ha találsz eredménylistát, linkeld be lszi. na a mai napra igaz volt, nem a táv öl, hanem az iram... 21ig az se ölt. ésszel indultam, beosztottam az erőmet. egy félmaratonra...semmi fáradtség nem volt, 1ó 30 percnél kezdtem tolni, de úgy, hogy magam se hittem, h szinte repülök. érzésre olyan 5:10es ezrek lehettek. 21re ki is adtam minden erőmet. onnan már érezhetően picit lassultam, de még így is 28-30 perc lett az ucsó 5 km. a körülményekhez képest sztem tök jó. én egyébként abban reménykedtem 16nál, hogy utána párszáz méterenként kirakják a táblákat és valóban csak 21 lesz, esetleg valamivel több. az egyetlen szerencsém volt, h a belőtt pulzusomhoz ragaszkodtam az elején és ha 1et följebb is ment, visszavettem.tehát az elejeén tényleg nagyon visszafogtam mgam. mintha csak megéreztem volna, h szükség lesz az erőre... így aztán, 70-75 majd 10 kilitől 80, és az ucsó 20 percre 85% (pulzus) volt a tervezett tempó. de az utolsó két kilin annyirta jól ment, h még megtoltam egy kicsit. És akkor jött a feketeleves... még mindig abban reménykedtem, h csak 1-2 kili kül. lesz és sűrűbben lesznek a táblák. nekem amúgy senki nem szólt közben... az ucsó 5kilin már nem ment lejjebb apulzusom, pedig érezhetően lassult a tempóm.
mondjuk így utólag nem bánom, jó társaság volt, kicsit gyakoroltam, hogyan mozgósítsuk rejtett tartalékainakat és betudom egy hosszú edzésnek... de célban nagy halál volt. zilaci látta dicsőséges bevonulásomat...:-/
végül is könyveljük el úgy, h futottam egy 2 ó 28 perces 25 vagy 25,5 km-t (némi fartlekkel kb. 15 és 21 között :-)))
Szerintem helyes, hogy megosztod velünk a bajodat. Gyógyulást!
El kell gondolkodni, hogy mi vezethetett ide? - volt-e a családban korábban ,jelentkeztek-e olyan kezdetleges panaszok amik esetleg előjelei lehettek a nagy bajnak.
Érdemes lenne egy jó orvos, esetleg táplálkozástudományi szakember véleményét kikérni. és ők véleményt mondanak arról, hogy mit kell mindenképpen megváltoztatni. Lehet, hogy sokáig csak úszni szabad pl. Politikusok szokták mondani, hogy mindent megtesznek ezért -azért az ügyért. Neked ennyire nem kell buzgónak lenned, elég, ha sokmindent megteszel és ez több lesz annál a mindennél.
Köszönöm a szurkolást! A hőség ellenére nagyon jó verseny volt (ma persze szemerkél az eső...), "természetesen" az én szereplésemtől eltekintve. Váltóban a váciak nagyot mentek (bocs, de nem jegyeztem meg pontosan, de 4 perc körüli kilométerátlag), viszont Zabari Jani megelőzte őket... Végülis ők csinálták jól, feleannyit kellett a napon izzadniuk, mint nekem :-) A feléig szokásos módon tisztességgel futottam, aztán sok szép gyaloglással, nézelődéssel "fűszerezve" 8:20 környékén értem be (tavaly 6:24 volt) Még írok majd, de most eléggé fáradt vagyok, főleg fejben.
Egyetlen kilométer sem vész el. Amit egyszer lefutsz, az ott marad az izmokban, gyorsan a felszínre jön. Egy sérülésből mindig sokkal könnyebb visszajutni egy adott szintre mint korábban volt, amikor az a szint még egy új csúcs volt.
Most szerintem a gyógyulás a legfontosabb. Jobbulj és nemsokára újból várnak a régi futóterepek. Szorítunk érted.
Sajnos a monitorom elromlott a túra előtti héten, így nem sokat tudtam olvasni és készülni a kihívásra. De felállítottam egy listát, amiben ez az éves tervem, és szerettem volna egy olyat futni, amire sokáig emlékezek majd a jövőben, hiszen az ember nem fut mindig 100 km-t.. A hétvégi teljesítménytúrákon kívül szinte semmi mással nem készültem, pedig egy ideje már halogatom magam a hétközbeni futásokkal, de mindig ellustulok.. Az első Kinizsim volt ez, és egyben az első 100-asom is, így dupla kihívással kellett megküzdenem.
A túra napján úgy pattantam ki az ágyból mint a puskagolyó. Igyekeztem mindent elrakni, és vagy fél órán át pakolásztam, illetve gondolkodtam hogy mi kéne még..
Kb. 6:15 fele voltam Csillaghegyen, ahol már nagy tömeg volt, és készült a sok futó a nagy megmérettetésre. Ismerősök akadtak bőven, volt akinek csak intettem, illetve többekkel beszélgettem, és a terveket szövögettük. Nekem a 17 órás szintidő tartása volt a célom, mivel első teljesítő voltam, ezért nem tudtam semmihez viszonyítani. A rajtban megláttam Annát (Nyika Lászlóné). Örömmel beszélgettünk egymással, és megbeszéltük hogy együttmegyünk ameddig bírjuk. Annával többször futottam már. Jó vele menni, mert a tempónk azonos általában, ő is most az első Kinizsijére készült szintúgy mint én. Tapír és balazs köszöntője után megindult a futóosztag, és kattogtak a fényképezők is. A Kevélyre fölérve sokkal szebb kilátás fogadott mint a nemrég megrendezett Pilis 50 túrán, ahol minden köd volt. Persze most nem szemlélődtem csak a szemem sarkából, hiszen most itt vagyok a Terep 100-ason, és minden perc számít. A Kevély után száguldottunk lefele, majd a K-jelzésre tértünk át egy darabig. A Hosszú-hegy tényleg elég hosszan és sunyin emelkedett, itt gyalogoltunk általában. Majd szinte észrevétlenül már a Z-jelzésen repesztettünk. A műútnál sok depókocsi, és szurkolnak, ami jól esik. A következő műútnál ismerős arcok a pontőrök: Urs, Gandi, és larzen fotóz minket. Utólér szantogeri, aki nem is frissít hanem egyből indul is tovább. Mi persze Annával élvezzük a terülj terülj asztalkám fílinget. Be is nyomok két kólát, illetve eszem a sóst, az édeset, a gyümölcsöt, nem győzök válogatni. Jó kedvünk volt, jó formában éreztem magam. A 9-es átlagot hozzuk szépen. A Pilis szerpentinjeinél jó ötletnek tartottam hogy minden kanyarba egy pontőr állt, szellemesebbnél szellemesebb szurkolói feliratokkal. RitaB-nek fincsi volt a sütije, berzsonál és VD-nél almák hegye állt frissítésre. Majd jött a Gerecse. Kesztölcnél ismét hatalmas választék, nem győztem tömni magamba a finom falatokat. Innen kissé egyhangú rész Dorogig, ott jól jött az Oxygen Wellness kis ajándéka, köszönet Nekik érte! Kb. innen számítva hágott a meleg a tetőfokára, hát persze hogy akkor amikor a Gete hegycsoport állt előttünk. De nem fogott ki rajtunk. Inkább gyalogoltunk, csak elvétve futottunk. Már nagyon vártam hogy felérjek, ami sikerült is jól megizzadva. Be is húztam vagy fél liter üdítőt kapásból. Innen rombolás lefele, Hegyeskő, majd a meglepi pont a Tokodi Pincék kínálata üdítette jobbra a kedvemet. Innen kellemetlen meredek emelkedő, a dolog érdekessége hogy qvic-cal (L.Viktor) sokszor kerülgetjük egymást,beszélgetünk egymással úgylátszik megegyezik a tempónk. Az emelkedőn kicsit otthagyom a többieket, és még jó hogy Mogyorósbánya előtt épp frissítettek többen a kútból, mert lila ibolyám nem lett volna hogy hol van az a Kakukk Vendéglő, és simán mentem volna tovább a K-n. De így szerencsém volt, és hamarosan már ott is voltam. Anna és Viktor egyből mentek tovább, én kicsit pihentem, ami abból állt hogy ittam kb. két kortyot :-) Megint egy kellemetlen emelkedő jött, kezdtem úgy istenigazából fejbe is ráhangolódni a dologra, mert nem akartam elbukni. Persze a nap hétágra perzselt, így sokkal hamarabb fáradt az ember, és bizony fáradtam én is. Főleg hogy most 12 km.-en át semmi nem lesz. Sajnos útközben beszúrt a jobb oldalam keményen, így vissza kellett vennem a tempómból. Talán attól van hogy nem ettem eleget, de ezek csak tippek. Anna elhúz a lejtőn, Viktor mellettem marad, és Anna el is téved hamar, benéz egy elágazást, ahol tényleg egy gyatra, alig látható K- volt. Megint műút kis ideig, majd jobbra fel. Kifejezetten örültem a felfeléknek ilyenkor mert akkor legalább nem kellett futni, és szenvedni ezzel a rohadt fájással ami az őrületbe kergetett. Anna utólér minket, így megint hármasban futkosunk. Pusztamarótra érve ismét a TTB Team pompásul felszerelt frissítőállomása jött, ahol jól belakmároztam, kb. 10 percig pihentünk, több futó is elment mellettünk. Persze nem volt nehéz dolguk ;) Talán tényleg a kajahiány miatt szúrt az oldalam(?), mert indulás után rendbejöttem, és a célig már nem is volt bajom ezzel a részével a testemnek. Bányahegynél lelocsoltatom magam a slaggal, frissítünk, bekapok egy műzliszeletet és rohanunk tovább. Na de hopp.. Pár km. után egyszercsak benyillalt az egyik vádlim jelezve hogy közel a görcs. Visszábbvettem a tempóból, bár a terep jó volt, de szinte függőleges lábbal futottam az elkövetkező 10 km-t figyelve minden lépésre és kiálló kőre, mert éreztem elég egy kis félrelépés, és jön a görcs. Anna szuper jó formában volt, el is lépett innentől, és nem is láttam már a célig. Viktor velem maradt, és előre engedtem hogy diktálja az iramot, mert én most nem éreztem a topon magam. Vértestolnai műút - 76 km. Itt már nem bírtam, mondtam Viktornak hogy menjen, nekem már nem megy az ő tempójában. Innentől egyedül maradtam. Itt megettem két almát, vagy 3-szor ittam kólát, és elindultam félve.. Meg nem mondom hogy urs, Gandi, és gyaloggalopp Koldusszállásnál vagy Tornyópusztánál volt-e.. :)) Itt már tök egybefolyt minden, és nem is nagyon koncentráltam semmire. Arra viszont emlékszem, és nem feledem hogy gyaloggalopp olyan masszázst adott a vádlimra, amit egy bombázó csajtól is megirigyelnék :-) Fájt rendesen, de Ő ha nem is teljesen, de újraélesztette őket. 1000 köszönet érte!! Aha! Beugrott! Tornyópusztán az itt megismert akibacsiék voltak. Akkor az előző Koldusszállás volt, de most nem rondítok bele, jó ez így :) Egy maydayray nevű FB taggal kerülgettük egymást, majd utólért a Sárvári hősnő Nagy Zoltánné. Szépen el is ment mellettem, de most nem akartam senkitől sem függeni. Persze jól esett a bíztatása főleg hogy egy 4-szeres Sárvári győztes látja meg bennem a lehetőségeket. Somlyóvár után a tavak jöttek. Kb. olyan 92-nél utólértem a futónőt, és immár együtt tettük meg a hátralévő km-eket. A tónál maydayray bevetette magát a székbe, mi egyből indultunk is tovább a maradék 5-ösre. Az órámra néztem, és csak ámultam.. Ebből így nagy idő lesz.. Nem rohanunk, azaz már csak így érzem, meg lehet a 14 órán belüli teljesítés is talán.. Majd egy lábakat nem kímélő aszfalt, a lábaim már csak totyognak, de még futok ez a lényeg. És itt a cél! Ránézek az órára, 13:34:07... Wazze!! Erős voltam ma, és boldog de nagyon. A dolog érdekessége hogy csak 1 vízhólyagom volt, és még járni is tudtam rendesen, sőt ülni is. A quechua zokni nagyot alkotott, és a régi Kalenji cipőm is szuperül funkcionált. Nagy gratula mindenkinek, jövőre ugyanitt. Ha kimaradt valami vagy valaki akkor sorry de már késő van, és rengeteg dolog jutott eszembe, és csak töredékét tudtam leírni, mert ezt bizony át kell élni!
Együtt szenvedtünk, együtt nevettünk, együtt sírtunk, hiszen ez egy ultrafutás volt, és így pl nekem is sok dolgot kellett leküzdenem magamban..
Hallgass a szabászra! Ő tudja, mit csinált, merre és meddig. A háziorvosaim alig ismertek (kivéve Eszter nénit, a legelsőt, akit egy injekció beadásakor kölnivíz-sugárral próbáltam megfékezni, sikertelenül). Aztán esetleg lehet kimélőbb kiegészítő sportot is úszni (mán ha lehet, de erről is a kézelő orvosát kérdezze). A test csak akkor kezd gyorsan leépülni, ha valami miatt kénytelen kitartóan a tartalékaihoz fordulni. Úgyhogy: dont vori, bí hepi:-)
Először is gyógyulj meg!Nem tudom mi lehetett a gond,de egy nagyobb műtét után természetes,hogy nagyon legyengültél.Nekem február elején volt egy kisebb műtétem.Arra számítottam,észre sem veszem majd.Elég nagy pofon volt,hogy napokig menni is alig tudtam,úgy éreztem magam,hogy soha nem tudok futni.Pedig aztán azt hittem velem nem történhet ilyen.Nálam 3 hét maradt ki.Ugyan ennyi kellett,hogy eredeti állapotomba kerüljek.Így utólag nem is olyan sok...Meglátod rendbejössz és gyorsan el is felejted,ahogy erősödsz ezt a pár hetet,vagy esetleg hónapot!
Így ismeretlenül is jobbulást! Hauanita a megmondhatója, hogy pont ebben a cipőben voltam januárban. Műtét után 2 hét fekvés, még 2 hét otthonlét. Utána sikerült elkezdeni futni. Min. 1 hónap volt, amikor a távok elkezdtek a korábbihoz közelíteni, míg a jóleső tempó-pulzus még 1 hónap volt mire visszatért. A műtét előtt-után én is egyfolytában azon rágódtam, hogy mikor folytathatom-kezdhetem újra. Egy biztos, sok türelem kell hozzá. A 6 hét alkattól és a műtét súlyosságától függ, engem eleve el sem akart a háziorvosom addig engedni dolgozni, nemhogy futni ennél korábban. Ő 3 hónap futásmentességet írt elő, míg aki műtött pedig a varatszedés utáni naptól engedett volna dolgozni és az 1 hónapos kontroll után már a futást kimondottan javasolta a gyorsabb gyogyuláshoz.
Amúgy nekem sérvműtétem volt, lényegesen kisebb sebbel. Egy biztos, a seb hamar összeforr, de az alatta lévő szöveteknek nem árt megadni az időt.
Bocs, ha hosszú voltam, remélem segítethettem valamennyit.
Okosat mondani nem tudok, csak azt, hogy várd ki türelmesen a lábadozás idejét, ne akard siettetni a dolgokat. Esetleg -ha már azt lehet- inkább túrázgatással próbáld visszaszerezni az erődet, az azért kisebb terhelés, és talán hamarabb elkezdhető, mint a futás. Ne görcsölj, sokat fogunk még futni látni, remélem, és minden bizonnyal visszatér majd az állóképességed, gyorsaságod is, de ne ez legyen az első, hanem, hogy továbbra is/újra élvezd a futást!!
öten csaptunk bele a távnak, és hát tényleg nagyon kellemesen haladtunk,
szerintem a 3:19 (bár lehet hogy a nagy hárshegyre való felfutással volt a baj ) nem rossz 7 dl vízzel meg pláne nem :-) Mi egy lajtoskocsit húztunk magunk után, a végére kiürült...szép időnk volt
Ahogy Maydayray írja, a gyógyulás az első, mert csak úgy tudod élvezni a futást!!!! Ne kapkodd el a kezdést. Mikor úgy gondolod,h már lehet, akkor még ne menj, hanem várj inkább még 3 napot. Az állóképességed kicsit kopik, ez természetes. DE! Nem fogsz abszolút nullára kerülni. Mikor újra kezded, kezeld úgy Magad, mintha most kezdenél el, életedben először futni. Lassan óvatosan. Meg fogod látni, milyen hamar visszazökkensz a régi kerékvágásba. Most, míg "pihensz", rögzül az erőállapotod. Ne aggódj!:-)))) Sok sikert, és persze teljes gyógyulást!:-))))
Budai Bércek 26: nagyon rossz időeredménnyel 3:19-cel teljesítve. Sokat gondolkoztam ezen a szombaton mire is menjek aztán megláttam ezt a túrát. 26 km, ismerős helyeken, itthon betanultam az útvonalat, és azt mondtam hogy ennek legrosszabb esetben is maximum 3 órán belül meg kell lennie. Az elején jól ment minden, meg tudtam futni az emelkedőket is minimális belegyaloglással. 2 óra elteltével viszont megkezdődött a vánszorgás, egyszerűen csak gyalogolva tudtam feljutni Nagy Hárshegyre. Mondjuk 2 óráig csak folyadékot ittam, akkor ettem meg a powergel-t amit most ettem életemben előszőr. Ízre jó volt, de nem éreztem hogy energiát is adott volna. A lejtők megint mentek, de Makkosmáriától Csillebércig megint csak gyalogolni tudtam. Na ekkor fogadtam meg magamban hogy 3-4 éven belül eszembe se jusson a Terep100, mert látom hogy mennyire felkészületlen vagyok egy több órás futásra. Szóval ha 2010-ig T100-ról beszélnék üssetek le, illetve kérem Balázst hogy ha jelentkeznék mondja azt hogy betelt a létszám ! Szóval látom magam hogy jól elfutkározok én 2 órát is, de utána rohamosan csökken az energia, állóképesség nem sok. 3 óra futás után már csigaként haladok felfelé a gyalogosokkal. Aztán a cél felé már rámtört a szomjazás is, 7 dl-t ittam a túrán. Ez szerintetek elég ? A célban rögtön +7 dl, aztán utána egy órával még 1 liter, szóval olyan 2 liter folyadék állított helyre. Aztán jött a szokásos (már cél uán) hogy minden kaját sótlannak érzek és sóznom kellett mint állat. Amúgy a túra tetszett, nem tévedtem el, túl meleget sem éreztem mert kevés volt a nyílt terep. Jól viselte a mozgatórendszerem, szóval minden jó volt kivéve hogy nem duracell elemek vannak belémpakolva :(( Nagy Hárshegyen a rendező mondta hogy már elment előttem egy futóbolond (persze hogy nem értem utól), vajon ki volt az ? Norb29, Gaandi ?
Először is jobbulást! Ez legyen az első gondolatod, ne a futás!! A kilométerek nem vesznek el, ott lesznek veled, mikor újra cipőt húzol!! És ha majd ott vagy, hogy újrakezded: csak szépen, óvatosan!!! Gyógyulj meg!!
Sajnos mostanában már nem olvastalak Benneteket. 3 és fél éve ez a kedvenc topikom. 3-4 hete pedig csak a saját bajommal foglalkozom. Nem akartam fájdítani a szívem. Kezdődött azzal, hogy egyik futás közben végig fájt 8 km-en kersztül a hasam. Nem gondoltam semmi rosszra, 2 nap pihi, majd újra próbáltam, nem ment. És utána sem. Csak futás közben éreztem, hogy valami gond van. Orvos, majd egy hét múlva újra, következő nap pedig műtét. Kis dologgal mentem, közben derült ki, hogy sokkal nagyobb a baj. Ha nem futok, még nem vettem volna észre. Ha később megyek, még rosszabb lett volna. Hivatalosan 6 hét a lábadozás. Én bízom benne, hogy nekem kevesebb is elég. De a 18 cm-es seb a hasamon nem biztat sok jóval.1 hét alatt 4 kg-ot fogytam (a különben se nagy súlyomból) és olyan, mintha az összes izmomat vesztettem volna el.
Szerintetek hány hét alatt veszti el valaki az állóképességét? Hány hét kell, hogy fokozatosan vissza lehessen térni a sporthoz?
Bocsi, ha valakit zavartam a problémámmal. De nekem a futás az életem része, nélküle a lelkivilágom is nehezebben gyógyul.
azért nem szentírás, amit írok :-), de nekem általában síkon jöttek ki az achilles- és térdproblémák, nem igazán terepen, a Kinizsi100-on is csak akkor durrant a térdem, amikor megpróbáltam egy csúnya vízhólyagos felrepedéses seb miatt kicsit féloldalasan futni (az még ma reggel is fájdogált).
Sajnos a K&H előtti napon nem merem vállani a Szigethalmi Sündörgést, bár már másodszor sajnálom nagyon, hogy nem megyek. Viszont a honlapotokon felkeltette az érdeklődésemet a 1. "HALÁL 50" TEREPFUTÁS. Ha akkor hűvösebb idő lesz, szívesen résztvennék rajta. Lehet valami bővebbet tudni róla ? Útvonal, térkép, szint ?
amatőr, teljesen megértem a "zabszem"-es állapotod. Tavaly hasonló érzésekkel és gondolatokkal vágtam a Dobogókői Hegyi Futóversenynak. Csak a 13-ra neveztem, mondván, hogy a 20 hosszú lesz. Kivi mellé társultam, hogy - GPS-e lévén - el ne tévedjek. Kivit elhagytam, kicsit eltévedtem, majdnem 20 kili lett, hatalmas küzdelem és élmény maradt. Szvsz. vágj bele, mert utólag sajnálni fogod, ha nem. Jó buli lesz és ez még a számodra/számomra is vállalható kihívás, nem úgy, mint a T100.
bazi sok szint volt szerintem is :-) biztos ez is közrejátszott, hogy megtörtént életem első feladása. Azért azt álmomban sem gondoltam volna, hogy feladok egy 26 km-es túrát. :-) Fáradt voltam, nem vittek a lábaim, és úgy gondoltam, minek tovább kínlódni... lehet, hogy kell még kicsit pihenni. De a társaság tényleg jó volt, és kicsit tanítottam a fiúkat lassan futni. A'szem kínlódtak a tempótól rendesen :-)
Szoktam olyat csinálni, hogy számolok visszatekintő mozgó 12 havi futásmennyiséget. Most számoltam egy mozgó 52 hetes értéket. Két és fél éve van folyamatosan edzésnaplóm, vagyis másfél évnyi a grafikon.
A grafikon elejénlátható a 2005-ös Spartathlon utáni motiválatlanság és erőtlenség eredménye. Hónapokig alig futottam majd márciusban kezdett valami elindulni.
És az is látszik, hogy a tavalyi Spartathlon után minden másképp alakult. Motivált lettem, erős és elkezdtem menetelni. A gyenge bázisadatok segítségével március végéig meredeken emelkedett a futásmennyiség amit végül a Barkley Marathons sérülésem állított meg. Viszont ha stabilizálódik is a mennyiség, a tavaly jellemző értéknél lényegesen magasabb szinten fog történni. Júniusban magas a bázis. Igaz, júniusra idén sem nyugágyhajtás tervezek. :-)
Őszintén szólva, a Terep 100-as szele, egy kicsit engem is megcsapott:-)))) Gondolkodom rajta,h indulok én is, bár a félelmeim Amatőrével megegyezik. Az én térdeim nemigen vaók terepre, de ha nem csinálom a terepet, akkor mindig csak félelmek maradnak. Megaztán a hazai pálya előnye:-)))) Tehát, obor, gondolkodó állományban:-))))
Pedig ez most jó alkalom lesz, hogy kipróbáld, milyen az élet az épített környezettől távol. A túra/verseny útvonala majdnem végig kifejezetten jól futható (széles, egyenletes erdei utak), nem különösebben technikás, a Vértes pedig csodaszép. Nem kell a megszokottnál sokkal magasabbra emelned a lábad :-) amennyivel meg igen, az szerintem kifejezetten jót is tesz. Odafigyelni persze kell, legfeljebb nem arra, hogy nehogy kutyapiszokba lépj. Ez azért minőségi különbség :-)
A disznótor persze most sem erőszak, csak aztán utána ne az elszalasztott páratlan lehetőségen sajnálkozz :-) Van élet az Europarkon túl is! :-)))
nagyon erős bokaszalagok és kellenek oda. a szívem vinne a terepre , de az eszem megálljt parancsol!
------------
Kékes listára vegyetek fel lszi!Haza bringával szeretnék menni, van még vki aki ilyenre vetemedne aznap és rám van vágyódása? mmint arra, h arra h a kékes után díszes társaságomban kerekezzen haza Pest felé?
Rádumáltam egy kollégát(mmint a Kékfutásra) mongyuk sokat nem kellett, de örülök, h jön.
amatőr, szárligethez egészen közel, az autópálya aluljárójában van egy felirat: "Future, ne bénázzál már!" :) -- Most ez jutott eszembe valamiért: amatőr, ne bénázzál már! :)
Ez egy tök jó rendezvény lesz, erdőn s mezőn, félmaraton, alig több szinttel, mint a normafai feles, és a szintidő három és fél óra! Nem fogsz eltévedni, de ha mégis, akkor legalább lesz mit mesélni az unokáidnak. Szóval, ha nem érsz rá, vagy ilyesmi, akkor azt mondd, mert ez az ideológiai alátámasztás eléggé roskadozó. :)
Hát, igen. Az itinert olyn embereknek találták ki, akik tudnak olvasni és szövegértelmezni. Úgyhogy ne is próbálkozz ;) És fújj, borzasztó rossz lehet kinn futni a zöldben. És amúgyis: egy teljes félmaratont?? Nem is tudom. Persze egy kis fejbenkészülés meg egy kis tésztázás még segíthetne... :))
nem belepofa :-), de annak idején nekem kimondottan sokan (ilyen kezdők, mint pölö FUTURE) ajánlották, hogy akár "városi" versenyhez is készüljek nyugodtan dimbendombon, így műxik, fordítva kevésbé :-) (meg anno nagyon-nagyon kezdőként a helyes futóstílus megtalálásához sem volt rossz), magamon pedig amúgy is megfigyeltem, hogy a hónapokon át tartó MAF mellett a fel-le futás az, ami igazán megdobja az összes létező mutatót (erő, állóképesség és sebesség)
Lupus, nem is feltétlen a távval és a gyalogolható :) emelkedőkkel van gond, hanem a terepfutás műfajával.
Pár hónapja itt is téma volt, hogy egyszerűen másképp kell futni terepen, túrán, mint az aszfaltos városi versenyeken. Pl. az apróbb-nagyobb kövek az úton, faágak, huplik stb. terepegyenetlenségek megkívánnak bizonyos rutint és odafigyelést. Az "alig emelem a lábam" futóstílus sem szerencsés terepen. Az itiner meg külön misztika: merre is vezet az út? :)
Kisebb falatokkal kezdve, társaságban közelebb lehet jutni persze ehhez a csodás világhoz, a túrafutáshoz. Ki tudja, talán egyszer nem csak olvasok hozzátok hasonló izgalmas és szép beszámolókat, hanem át is élem. :)
Irigyellek ezért a versenyért, de ugye nem lehet minden hétvégén... :-/ Talán majd jövőre. Nagy H A J R Á ! ! ! (bár már bizti nem olvasod...) gyuro! Te ott vagy-e?
Már alig várom: "nyár, 38 fok, rekkenő hőség, Csobánka" (és a frizura tart :-))) - pancsolás a kútnál, aztán egy jéghideg sör, és nyomás vissza a csúcsra. :-) Olyan szempontból is mindenképpen jónak tűnik a kör, hogy a szint nem elaprózva van benne - lehet gyakorolni a hosszú emelkedést és ereszkedést...
Összecsomagoltam és állok elébe :-) Azért bízom benne, hogy ha nem is írtunk listát a Tisza-tóról, utólag megállapíthatjuk, hogy lehetett volna. Az előző két évben a távomat akartam javítani - ez most nem már cél :-)) Az időmön javítani szép lenne (6:24 volt tavaly), de az elmúlt egy évet tekintve nem reális. Egy 7 órán belüli teljesítés azért megnyugtatna. Kellemes futásokat mindenkinek!
Pontosan nem tudom. A csobánkai műútat 10.6 km-nek írja a K100 itiner, onnan visszafele is nagyjából ennyi (központtól inkább a P+-en kellene menni). Szint a műútig 480 méter, visszafele egy hajszállal kevesebb lehet, hiszen bár le kell onnan gurulni a falu közepéig, de az a szintrajz szerint még mindig magasabban van, mint Csillaghegy.
21km / 900m és féltávnál még kocsmázni is lehet. Kell ennél jobb? :)
Na tehát, a Kékes listát én 1-2 naponta frissítem, de ezt a "6 verseny egy hozzászólásban" listát nincs kedvem menedzselni, csinálja az aki összevonta. :-))) Ez a görgetős dolog azért nem jó, mert ha valaki beírja magát, és vele egy időben másvalaki is saját magát, akkor már van két eltérő lista. Aztán ha mindketten helyesbítenek, meg még egy jószándékű harmadik is belejavít, akkor máris van 5 listánk, és semmire nem megyünk vele. :-)
(Elnézést, én is komoly ludas voltam. Mentségem, hogy a topikon, ahol szocializálódtam, ott a "görgetett" megoldás jött be. Nem is értettem, hogy hogy-hogy nem mindenki bővíti a listát, mintha várna valakire, hogy megcsinálja helyette. Aztán rájöttem, hogy itt nem évi 2 lista van, és még picit több aktív tag is. :)
2 napig Aradon voltam munkaügyben, nosztalgiáztam egyet a benzinkútnál, szép emlékű Bcsaba-arad váltó pár éve (aradi befutó) ahol kiadtam taccsot. Jötömben-mentemben átutaztam Szegeden, ahogy elnéztem, vannak ott jó kis parkok és partok. Szegedi szekció irigylésre méltó.
találx Horányban, 2 embert el tudok vinni, szólljatok ha gondoljátok, de még agyalok ezen a hajós verzión. Ki jön esetleg vizi úton?
Akire, ugye Te komlói vagy? Tudnál helyi futóútvonalat ajánlani, ahol biztonságosan lehet kocogni? Az Alkotmány utcából indulnék a közlekedési park felett picivel. Nem vagyok túl edzett és túl bátor sem, de nagyjából egy-egy órát futással kellene töltenem, lehet, hogy kétszer is az elkövetkezô napokban :-) Köszi elôre is.
És még igazad is van. Eddig soha nem volt szokás így ész nélkül ismételgetni a listákat. Én írom a Kékest, minden este frissítem, elég minden induló egyszer beírja hogy jön. Valahogy ezt kellene alkalmazni a többire is.
Kezdem megérteni iSTVánt, amikor arra gondol, hogy ezek az 5 percenként egy-egy névvel bővülő, újra és újra bemásolt listák elég élvezhetetlenné teszik a topikot. Nem lehetne, hogy egy gazdája legyen a listáknak (vagy akár listánként egy-egy), pl. aki elkezdte, és az frissítse kb 1-2 naponta? Szóval úgy, ahogy ez már egy jóideje zajlik??
Mondazonáltal:
K&H:
Team Kiviben a hiányzó két név emlékeim szerint Zakka és Baloo.
Kiviiii, illetve többiek: Futhatok valahol az elején? Hogy a másik csapatban is életképes legyek. (minusz 2 percet idén nem tudok ígérni, mert előtte való nap is versenyzek. De nem baj idén a minusz 2 percet Zakka hozza ;)
Ja, a BUÉK kiváltására eszembe jutott egy másik alternatíva is: Csillaghegy - Nagy-Kevély - Kevély-nyereg - Csobánkai-nyereg - Csobánka (főtér, nyomóskút) - Breda-pihenő - P- Kevély-nyereg - Nagy-Kevély - Csillaghegy. Van benne pörgetős rész is, mászós rész is, ivóhely is, szép is, klasszikus.
No, közkinccsé teszem a legújabb "csodakörömet" :-) Mindjárt el is neveztem magamban "Botocskás"-nak, mert ez volt életem első túrabotos futása. :-)Elöljáróban (ahogyan már írtam): "legalább" 23,5 kili (bringás méréssel 23,8), meg 899 m szint. Két határeset emelkedő van benne, tudniillik, vagy beledöglik az ember vagy nem :-) Következzen az útvonal. Beszállás a Fenyőgyöngyénél, kezdeti útvonal OKT, menetirány Árpád-kilátó. Felérve a hurkot is megfutjuk (! :-) és szaladunk tovább a kéken végig az Oroszlános szikla mellett a Határ-nyeregig, majd egy balos letéréssel a sárga sávon átkaptatunk a Vadaskerti-hegyen, és onnan lezúzunk Hűvösvölgybe. Hűvösvölgyből makacsul kapaszkodunk vissza a Határnyereghez a kék sávon, majd felérve rávetődünk a sárga sávra és a BUÉK körből sokak által ismert "döglesztőn" túrjuk a földet az orrunkkal, felfelé az aszfaltig. Felérve balra vesszük az irányt, és tovább tapadunk a sárgán. Vigyázni kell, mert a jelzés elkanyarodik balra egy alsóbbrendű ösvényre - igaz ha felnézünk segít egy tábla :-) Futunk tovább a sárgán, illetve ugrándozunk a sziklákon felfelé :-) és ha hűen követjük a jelet szép kilátás lesz a jutalmunk a túra későbbi célpontjai felé, a siklóernyösök rajthelyéhez felérve. Fenn egy kicsit felsóhajthatunk, mert sokáig könnyebb részek következnek. A sárgán elrobogunk a Virágos-nyeregig, és nem is jövünk le róla, míg a Csúcshegy túloldalán másodszor el nem érjük a zöld jelzést. Na ha ezt megcsíptük, azon lefelé jól ledurrantjuk a combjainkat (ez a Zöld 45 útja is) :-) A zöld sávon egészen addig szaladunk, míg szembe nem jön egy zöld kereszt jelzés. Ha jön, azt választjuk. Közeledünk túránk egyik legmélyebb pontja felé, ami kissé aggasztó lehet, mert ugye innen akkor ki is kell mászni :-) Az Alsó-Jegenye völgyet elérve a jelzés beköt a sárga sáv éles kanyarjába. Veszünk néhány nagy levegőt, nem szidunk senkit, és elkezdünk komótosan emelkedni. Az eleje eléggé szuflás, aztán kissé enyhül, majd újra nehezedik és ez így megy... A Kötők padja után már nem vészes, rövidesen elérjük a zöld sávot. Ezen jobbra felizmozunk a Csúcs hegy aljába, és elcsípjük a kék sáv jelzést. Megyünk rajta egészen a HHH tetejéig, meg még egy kicsit tovább... :-) Jelentem a kéken ebből az irányból fekocogni a csúcsra nem piskóta. Pláne, hogy nem egy, hanem két rohadt, meg egy közepesen szemét emelkedő jön mire elénk tárul Budapest panorámája, a Duna, a Gellérthegy stb. Fentről továbbra is a kéken indulunk lefelé, de még egy kis csavart belerakunk. Nem rohanunk le a Fenyőgyöngyéhez, hanem a zöld sávot hamarosan elérve lefutunk a Guckler-sétányig. Azt elérve, jobbra kanyarodunk a zöld kereszten, és kidöcögünk az aszfaltig. Innen már tényleg a célegyenesben vagyunk, és a kéken legurulunk a Fenyőgyöngyéhez. Huhh. Nekem kissé még kockás combokkal, 154-es átlaggal, 178-as max.-szal, két rövid megállással 2:34 kellett hozzá. Akinek van kedve próbálja ki. Szép, jórészt árnyas, eléggé döglesztő kör. SC! Egyeztessünk időpontot! :-) Na jól beszámoltam :-)
Sziasztok, bocsánat az offolásért, csak Lupusnak szeretnék egy linket ajánlani, de küldöm mindenkinek, aki szereti az állatokat! :) http://nyulcypo.uw.hu/
Bevallom, volt egy kis rossz szájízem, hogy nem tudtam végig maradni, pedig nagyon szerettem volna ott lenni, és tapsolni a befutóknak. A Szárligeti Iskola lépcsőin mindig olyan meghitt a hangulat. A hegy valamilyen misztikus kapoccsal varázsol közösséget belőlünk.
A gratulációt köszönöm szépen, bevallom én is vállonveregettem magam. :-) Eddig valahogy szeret engem ez a túra. Talán azért is, mert ez kölcsönös. Most persze vérszemet kaptam, és iszonyúra elszánt lettem a jövő évi versenyre :-) - de azt hiszem vagyunk így egy páran.
Ja, érdemes böngészni a részletes eredménylistát. Future 26 percet tolt Nagyegyháza Szárliget között. :-D Látszik, hogy, már megint kímélte magát odáig :-)
Igen, megírtam, de Te még lógsz a tavalyi Rómával... :))
Én is szeretnék gratulálni minden K/T100-as teljesítőnek, főleg azoknak, akiknek személyesen nem volt módom. (már rég az esti filmet nézték, mikor mi beértünk, ugye, Lúdtalp?!:) Azt a géppuskalábú mindenit, nagyon ügyes vagy!)
Ethkának végre megtanultam a nevét, egész végig ő volt a "mosolygós, kedves fiú", akit nem tudott kikezdeni a fáradtság. Mindig jókat vigyorogtunk, ha előzési akcióban összefutottunk vele. Lupus komámnak, Spetinek is nagy gratula, szegény Petit nagy részvétben részesítettük a célban, Farkassal vmiért azt hittük, hogy sérülés miatt neki is fel kellett adnia. Sajnos, még sokatok nevét nem tudom az archoz párosítani, de talán idővel szép lassan megtanulom és tudok személyesebben hozzátok szólni.
Cipőkből bespájzoltam az évre! :) Egyékbént minden cipőből és ruhából (legalább) 30% kedvezmény van! Cipőből meglehetősen nagy a választék, ruhából már kisebb, de azért abból is találtam megfelelőt.
Aznap van a Lowe Alpin Maraton is, amit Csanya meg Canis Lupus neve fémjelez. Lehet, hogy az FB mezőny nagy része inkább itt napozik. Remélem, én is... :)
Gyorsan átrobogok - gratulálva a hétvégi nagy versenyhez és versenyzéshez - egy szolgálati közleménnyel. Szombat reggel 7 óra tájban keresztülviharzom Budapesten (előtte 6-os út, utána M3), cél a X. Tisza-tó kör 9.30-as rajtja (gondolom 9-re simán odaérek). A Suzuki egyelőre nincs megterhelve :-) Írásilag szeretnék hamarosan megemlékezni Sárvárról, aztán az edzesonline-on olvasható két frissebb beszámolómról. (Meg persze időnként igyekszem olvasni is :-))
Hosszas ücsörgés és éjszakázások után én is megszültem a beszámolót. Bocsi, kicsit hosszú lett, de akinek van hozzá türelme/ideje, lásson hozzá :)
TEREP SZÁZAS
Így kezdődött...
Pusztamaróton, tavalyi pontőrködésem alatt született meg a fejemben a gondolat, hogy "de jó lenne jövőre..." És tudjuk milyenek a mockosz kisz gondolatockák, nem hagyják az embert rendesen aludni. Mivel Ispi készített fel Sárvárra, evidens volt, hogy őt bombáztam megint, hogy segítsen. Szóval elkezdődött a felkészülés. Minden rendben ment, csak az a a bizonyos bal lábfejes makacs fájdalom zavart, amely úgy ragaszkodott hozzám, mint kullancs a kutyához. Gyógymódot nem találva az óvatos terhelés mellett döntöttem, ami abszolút bejött: a verseny előtt 2-3 héttel fogta magát és nyomtalanul eltűnt :)
Felkészülési alappillérek: igyekezz észrevenni a tested jelzéseit és hallgass is rájuk. Feladat ide, vagy oda, örülj a a futásnak, ne szenvedj, különben az egész értelmét veszti. Az edzéstervet igazítsd az aktuális testi-lelki állapotodhoz, szemrebbenés nélkül lazíts, ha úgy érzed jobbnak, vagy szárnyalj magasabban, ha tele vagy energiával. Ismerd meg a terepet, fuss minél többet a tett helyszínén. Tudj meg minél többet arról, mivel működsz a legjobban, kaja, pija, egyebek... és nem utolsó sorban tanulj meg bízni magadban és ne rinyálj annyit... Cucu, mikor látta, hogy az esküvői banzájon is a T100 kiírásba vagyok belefúródva, azt mondta: "Te Nyúl, tedd már le azt a ...-va papírt! Nem tudsz mindenre előre felkészülni. Ha helyzet lesz, bízz magadban, hogy majd ott és akkor úgyis megoldod..." tehát Cucuka intelmeit hozzákapcsolva: tanulj meg nem túlzásokba esni :)
Néhány nappal a rajt előtt:
már nem álltam 2 lábbal a talajon. A küszöbén voltam a várva-várt megmérettetésnek, egyfajta eufóriás gőzben csücsültem, amin nem hatolnak át a mindennapok gondjai. Pénteken frissítői egyeztetés Nicolékkal. Egy nappal a rajt előtt tyúkszem-műtét, éjszaka 4 óra alvás, majd óra nélkül, frissen ébredés...
Elrajtolunk
Nagyon gyorsan történik minden, rajtszámfelvétel, Bocsiékat megtalálni a szines, futómezes kavalkádban, üdvözlés, örülés mindenkinek, dejó, Ispi is itt van, az utolsó bátorító szavak, húúú, jó lett volna még egyszer pisilni... Farkas begyűjti a pecsételő papíromat, mostmár végérvényesen együtt kell menni velük, vele és Alabácsival, akik jóval gyorsabbak és tapasztaltabbak nálam, istenem, csak ne hozzak szégyent magamra, csak ne legyen velem semmi gondjuk... emellett hallatlanul örülök, hogy együtt leszünk egész nap, biztonságérzet van, nem is akármilyen. Innentől már csak futni kell... Nicol még egyszer meglapogatja a vállam, Bocsitól kapok egy utolsó hajrát. Szurkoló sms-eket kapok, még azt olvasom, köszönöm szépen! Balázs már az épített környezeti emelvényen áll, elmondja, hogy nem illik csalni és vigyázzunk magunkra. Balázs le, Tapírka föl, megszólal a hosszú, vicces trombita, röhögünk és elindulunk. Elkezdődött...
Az első nagy szakasz: Csillaghegy-Dorog
Komótosan baktatunk felfelé, jókedvűek vagyunk, klassz hűs van. A géppuskalábúak gyorsan elhúznak, én állandóan Farkast és Alát kutatom, hogy a tömegben megvannak-e még... Rókahegyet gyalogoljuk, felérve a hírhedt kutyabandát keresem, erre egy aprócska, pár hónapos jószág vakkant a futókra... szóval ettől a "vérebtől" voltam én betojva :) Kevélyen néhány perccel korábban vagyunk, mint gondoltam, jön az első EP, Chino mosolyog, megyünk tovább. Levágtatunk a nyeregből, jajdejólesik kiereszteni a lábakat! SK kedvenc fáját csodáljuk, hatalmas lombot növesztett, gyönyörűségesen szép. Pár lépés és elénktárul Csobánka jobbról, fölötte Oszoly sziklái, látom, merre másztam régen. A műút felé közeledve izgatottan várom az első találkozást a frissítőinkkel, Nicollal és Bocsival. A Skoda feneke eközben igazi zsúrkocsivá alakult, van benne minden, mi szem-szájnak ingere, a fiúkat irigylem, milyen jó az evőkéjük! Én flakont cserélek, Steve csodateáját kérem, nem megy belém semmi szilárd. Hosszúhegy, majd leronygyolunk a szántói műúthoz, ahol Ursi egy örömteljes ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ-vel fogad, de jó is őket látni! Szerencsére van mobil wc, beugrom, aztán Béla tölti belém a piros izolöttyöt, Gandika naranccsal, finom almával kínál, olyan jó, ha az emberre így odafigyelnek! Búcsút intünk, elkezdődik a gyaloglás a Pilis teteje felé. A szerpentinen szétröhögjük magunkat a kiírásokon, örülünk a "nagyon szigorú pontőr"-nek, hm, ezek a Futóbolondok! :) Csak úgy röpül az idő... Pilisnyeregben újra tali Nicolékkal, mindig itt szoktam a bejárások alatt műzliszeletet enni, szóval azt kérek. Diemmel egymást előzgetjük és közben jókat mosolygunk. Mindjárt Kesztölc, aztán Dorog és vége az első szakasznak. A kocsma felé közeledve mintha Béla bozontját látnám... "ezek meg mit keresnek itt??"-mondjuk, de úgy megörülünk a meglepinek, hogy az csak na! Fejest ugrom a barackos konzervdobozba, még a leve is eszméletlen jólesik. Nyomom magamba a narancsot és az almát, azt eltűri a gyomrom. Dorogon Farkasék krumpliznak, én csak iszom, Nicol, mint egy kismacskát mosdat a hidegvizes törölközővel. Ez az átkozott, kóros izzadás! A só marja a szemem, már nem tudom hova, mibe törölni a tacsakot az arcomról, jól jön a segítség. Az időnk egyébként tök jó, 5 óra körüli. Bocsi morcos, hogy megint nem eszek, de talán majd legközelebb.
Második szakasz: Dorog-Bányahegy
Pavuk Andi szegődik mellénk, négyesben másszuk a Getét. Lefelé menet Farkast okosan előreengedem, had tobzódjon... komolyan mondom, úgy tud száguldozni, mint egy rallizó hegyizerge... Kezd melegedni az idő, Tokodnál frissítünk, majd gyorsan megyünk tovább Hegyeskő felé. A kék + os kisúton felfelé Adi ücsörög megzuhanva, de nem kér semmit, így csak biztatni tudjuk. Larzenéknál "dugás" :) pici nyújtogatás, ahogy Alától lestem el és már ott se vagyunk. Höhö, és jön az a lejtő, amin az egyik esős bejárásomon igen hamar leközlekedtem... :) Egy kis bokaszaggatás, Alabácsi darálja a "biciklizom, hej, biciklizom!" fantáziacímmel ellátott lejtőnótát. Kisüt a nap, Yoyokáékra gondolok, vajon hol járhatnak most? Csak ne legyen melegebb, ha szabad kérni, kérem szépen... Hajrá Főnööööök!!! Milyen érdekes, van, aki rövidesen beér, hacsak nincs máris bent... A tokodi pincéknél Szaszára és Csermanekre csodálkozunk rá, sajnos föl kellett adniuk. :( Ettől nem lesz jókedve az embernek, de ha már így alakult, ez az okos döntés, nem szabad egy még nagyobb sérülést kockáztatni. Ügetünk a zsíroskenyér-szag irányába, kedves emberek fogadnak, kínálnak. Jól esik a hideg víz, de a kenyér helyett inkább az uborkát dugdosom a sóba, azt rágcsálom. Nagyon kezd meleg lenni. Mászunk a Kőszikla felé, tűz a nap, most érzem magam először igazán kellemetlenül a bőrömben. Alabácsi úgy trappol fölfelé az árnyékba, mint akit kergetnek. Tartom a lépést, de semmilyen módszerrel sem tudom normalizálni a pulzusomat, grrrrrr, morgok csöndben, biztatom magam, hogy mindjárt felérünk. Erre felnézek és egy nagy, vigyorgó képet látok biciklihez támaszkodva... POGREEEG!!! Nagyon örülök, soha jobbkor nem jöhetett volna. Ki is mondom amire gondolok: "Végre van alibi a megálláshoz!" :) Huhh, szívok egy kis bónusz-levegőt, majd összeállunk egy gyors fotózás erejéig. Pogreg, drága... képes volt Szárligettől visszafelé elbiciklizni, csak hogy biztatni tudja a futókat... Búcsút intünk, néhány méter még a várva-várt árnyákos lombokig. Fönt persze, hogy ki kell állni a sziklához, hogy elmélázzon az ember...milyen gyönyörű itt minden!...és igen, onnan jöttünk, mutogatunk bele a panorámába, ott a "spenótos puding sajtmártással" (Gete), ott meg a "Tapír-kő", sőt, messzebb még a Pilis is látszik. Továbbindulunk, Adi feltámadott porhüvelyét vélem felfedezni, ráadásul futva! Ok, így kell ezt csinálni, jegyzem meg félhangosan, aztán Hayett is elgaloppozik előttünk. Jó ennyi ismerős arcot látni. Már semmi bajom, mindjárt Mogyorósbánya, akkor pedig túlvagyunk a táv felén. Hihetetlen gyorsan telik az idő... Az ovi előtt fejmosás a kék kútban, nyújtás, immár önnállóan :) Bekocogunk a Kakukkhoz, Farkas bemegy pecsételni, de gyorsan kijön, hogy mi is kellünk. Jajj, de fura volt az a Kinizsis csapat! Képzeljetek el egy termet végtelenül hosszú asztalokkal, akár a Harry Potterben, ahol szigorú arcok ülnek szabályos egymásmellettiségben, a monitorokba mélyülve. Ki is fakadt belőlem, hogy olyan félelmetesen festenek, mint egy érettségi vizsgabizottság, erre csak egy pici, szájszegleti mosolykezdeményt látok az egyiknél, na, ezt nem találták túl viccesnek... :) Kint már Szasza sörözget Csermanekkel, leheveredünk, majd szegény Szaszát kifosztom a mazsolájából. Csermanek még aszalt eperrel is kínál, na, ez aztán a döfi kaja, röfögünk Farkassal. Jó az idő, szép az élet, de fel kell még baktatni a köves úton... szedelődzködünk és már kocogunk is. Pélin jó gyerek vagyok, végre eszem egy szem agyonsózott krumplit, izot iszom, közben begyűjtjük Pirit, szegény eltévedt és a Szent-kútnál kötött ki. Többesben indulunk a "nemszeretem" hely felé, és ez a hozzáállás visszaüt: a műútról letérve szinte bejósolható módon száll el a komfortérzetem. Csendben vagyok, Farkas már a szeme sarkából is látja, hogy nem vagyok túl jól, de azért nem vészes. Pici belegyaloglás, meg a lombos környezet meghozza az enyhülést, jönnek a lejtők, Alabácsi megint biciklizmozik :) Bajóti műút: Nicole mosdat, milelőtt szétmar a só, Szaszáék már megint itt vannak, nagyon aranyosak, biztatnak. Vaskapunál Piriéket megmentjük az újabb elkavarctól, hipp-hopp Pusztamaróton vagyunk. A frissítők nagyon kedvesek, mindenki kap néhány jó szót, engem még be is spréznek, mondják, az jóttesz a fáradt izmoknak. Berzsó etet és mosolyog... elbambulok egy pillanatra, tavaly én csináltam itt ugyanezt, itt született az elhatározás a teljesítésre. Pici torna, muszáj vmi mást is mozogni. Búcsút intünk, remekül vagyunk, szépen megyünk tovább. Adi megint az úton poroszkál... Enyhe hagymaszag, a Gerecse oldalán gyalogolva dicsérjük a szép, fák között beszűrődő fényeket, aztán vhogy Hayett is hozzánk csapódik. Farkas a beígért sárbirkózást hiányolja a papi üdülőnél. Furcsa, de tényleg nincsen sár, ahol múltkor 20 perc alatt eveztem át, most 2-3 perc alatt áthaladunk. Ispi kedvenc fáját megsimagtjuk, a Nagy Öreg megérdemli a szeretet... Nagyon jó időben érjük el Bányahegyet, ahol Bocsiék várnak.
Harmadik szakasz: "ahonnan már legurulunk", azaz Bányahegy-Szárliget
Nagyobb szusszanást tervezünk, lemosdás, ruhaváltás, felszerelkezés az utolsó etapra. Nicolék már nem kísérnek tovább, okosan kell frissítenünk. Kendőt cserélek, pici sós kex lecsúszik, flakon a kézbe. Akkor tudjuk meg, hogy Diemnek baj van a gyomrával, kiállt. Nagyon sajnálom :(( Szeszabi is ül az autó mellett, neki sem jött össze... egy pillanatig habozok, talán csak egy kis biztatás kellene neki, hiszen látszólag olyan jól néz ki... Összekapjuk magunkat és indulunk az utolsó megmérettetésre. Számolok, osztok-szorzok, ez már gyerekjáték lesz... aha, mer' igen, szólal meg egy gunyoros hang belülről, várjuk ki a végét! Minden annyira kedves és ismerős, csak érzem, hogy fáradok. Chinoéknál megint gyümölcsevés, nézem a tájat, egyre szebbek a fények, igazi fotóscsemegéket kínál a természet. Egyenletesen kocogunk, bámulom Farkas lábait magam előtt, hogy bír még mindig ugyanúgy mozogni, mint mikor elkezdtük?! Alával néha szótlanul egymásra pillogunk, hiába, bennünk van a mai nap... Koldusszállás felé virul a fejünk, hamarosan újra találka a mieinkkel, végre megkóstolhatom a csodakókuszgolyókat! Remekül van a gyomrom, húú, de finom az alma és nem csalódom a kókuszosban sem, hiába, tud ez a Gandika. Bélát keresem, tudom, hogy van még itt vmi, de nem jut eszembe, búcsúzunk és megyünk. Szerencsére pár méterrel arréb kapok észbe, hogy a fejlámpát és a hosszúujjút el kell kérnem. A sorompónál nagyon megörülök a barackbefőttnek, és megborzongok, ahogy Hayettet látom sajtot enni. :) Alabácsi "zsíroz", szép lassan kocorászunk a felfelén, kezdi fényét veszteni a táj. A Somlyón nagy tűz lobog, eszembe jutnak a József Attila sorok: "Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek..." Hűvösödik, futunk bele az estébe. A lábaim egyre többet vétenek, az egyenetlen talajon meg-megbotlom, fáradt vagyok, mégis boldog. Érzem, hogy ez már megvan... Furcsa mód szúr az oldalam, vagy inkább a hasfalamnál van vmi, de nem komoly. A gyaloglás-futás aránya a gyaloglás felé tolódik, a lejtmenetek már nem esnek annyira jól, mint a Kevélyt elhagyva... Útközben begyűjtünk néhány eltévedt lelket, mindjárt az utolsó EP-nél vagyunk és utána csak egy hosszúlépés. Közel a ponthoz bevárom a többieket, előrehajolok, de hirtelen érzem, hogy nem tudok kiegyenesedni, annyira kell pisilni. Hayett kezébe nyomom a cuccaimat, előreküldöm őket és ott helyben fél hordónyit ürítek...Uristen!!! Hát igen, régen volt a szántói műút, de utána nem éreztem, hogy bokorba kellett volna mennem. Talán ez volt az oka a hasfalnyomoromnak is(?) Nagyon jó a kedvem, Rékáéknál vagyunk, megint alma-narancs tankolás, Alabácsi majdnem lebontja az EP bútorzatát :) Feliratok jönnek, már mindenen vigyorgok, nagyon-nagyon közel járunk! A műúton már tisztességből is futni próbálunk, könnyen betalálunk a kék lukba, az irtáson átbotorka, jön a kacsázás, meg a föl-le, már halljuk a szárligeti vasútállomás hangjait... és itt a falu széle, kutyaugatás, MEGJÖTTÜNK!!! Falábaink új életre kelnek és futunk, bele az utolsó párszáz méterbe. Felüljáró lépcső, jajistenem, de ismerős alak ül rajta, az én drága emberem várta, hogy megérkezzek... nem is tudom, mit érzek, olyan sok ez hirtelen a végére! És már üdvrivalgunk az aluljáró sötétjében, és felsejlik a keskeny út felfelé az iskoláig... pár méter még, a kapuban egész szurkoló csapat tapsol, hajrázunk, és ahogy közel érünk, kirajzolódnak a kedves, ismerős arcok... Vége van, megérkeztünk. Utolsó dugás, vki lehúzza az ujjamról a szerkezetet, kapok szép oklevelet, mellette a Tupermanes póló, amire annyiszor gondoltam az úton. Körülöttem mindenki mosolyog és gratulál... Nagyon-nagy hálát és boldogságot érzek. Farkasékkal összeölelkezünk, majd körbe állunk és hipp-hipp hurázunk :) Hayett jól írta, "kell egy csapat"...
Köszönök mindent. Farkasnak és Alának a vigyázó társaságot, Nicolnak és Bocsinak a frissítést, hogy egész nap a mi kívánságainkat figyelték. Balázsnak, és a szervezőcsapatnak a munkáját, a sok kedvességet. És nem utolsósorban köszönöm Ispinek a felkészítést és a családomnak, hogy elviselte a hiányomat, amíg én kint futkároztam. :) Nagy csapatmunka volt ez. Sok apró dolognak kellett masszív gombóccá összeállnia, hogy jól működjön a szerkezet. Kellettek, akiknek nyafoghattam, akik végig biztattak a felkészülés során, nekik külön is köszönöm.
Miután sikerült a múlt hetet elbénáznom, tegnap végre megint kijutottam a szigetre. Igaz, úgy a 4. km tájékán kellett sétálnom, de utána még rátettem egy csücsköt és a pesti oldalon álltam meg a kőlépcső után. S még így is, hogy kavicsot piszkáltam ki a cipőmből, meg a séta, 39 perc volt. :) Úgyhogy most vigyorgok, mint a tejbetök. :)
kivi, tomator Köszönjük a fotózást (is), nagyon jók a képek!
-balazs- Juhijj! Na most aztán lesz mit elemezgetni megint! Ja! Egy kis apróság: ha belinkeled a K100 topicra, lehetne a fővárosi és vidéki indulókat külön színnel? :-))))))
norb29, köszönöm, hogy belevágtál és köszönöm, hogy megerősítettél abban, hogy felkészülés nélkül nem szabad. Én idén is - tavalyhoz hasonlóan - kihagytam, bár a lelkesedés és a hangulat nagyon vonzott. 18 évvel ezelőtt egyszer végigjártam a K100-at. Mielőtt T100-ra mennék előbb néhányszor túrázva fogom. Az idő nekem dolgozik :-)
Ma már mocorogtam egy kicsit, ugyanis elmentem montizni. Na jó ez így nem igaz, de majdnem. Felültem a Fenyőgyöngyénél egy MTB típusú bicóra és többnyire a pedálokkal hajtottam a kerót előre, kivéve ahol toltam, mert túl meredek emelkedő, vagy lejtő, vagy marhára sziklás terep jött szembe :-). Arra azért figyeltem, hogy az első kerék szépen forogjon végig, és a szintmérőmet is gondosan bekapcsoltam. Így sikeres volt "bejárás". Ui. a mai nap a "Jövőnek" volt szentelve, azaz kijelöltem az új "csodakört". :-) 23,5 km, 899 m szintemelkedés. Rövidesen be is futom, és majd jól beszámolok róla!
Köszi a bíztatást, már ott is jól esett amiket mondtál. Nem tom én úgy éreztem ez nem holtpont ez A VÉG! Bár lehet ez is a tapasztalatlanság számlájára ír6ó!
Mindegy racionálisan kellett gondolkodnom és döntenem: Sajna vasárnap még mennem kellet reggel 7-re a Qw@ melóhelyemre egy kis 12 órás melóra... :-(
Ha tovább mentem volna ráadásul fejlámpa nélkül talán még most sem volnék Szolnokon... ;-)
Így két órát aludtam (meg 1 felet az autóban, mert majd' leragadt a szemem vezetés közben)
A versenyre is csak úgy tudtam elmenni hogy az engem helyettesítő embernek 10rongyot fizettem ..... :-(
Sziasztok! Segítséget szeretnék kérni. Június 2-án, szombaton Bécsben lesz egy középtávú triatlonverseny 12 órás rajttal. Kísérőt keresek magam mellé reggeli indulással. A feladat annyi lenne, hogy a verseny végeztével haza kellene vezetnie az autómat - benne az én földi maradványaimmal, persze:-) - Budapestig, vagy full exrtaként Szegedig, ha valaki onnan érezne késztetést erre. Ugyanis ez utóbbi az aznapi kirándulásom vége. Az összes költség természetesen engem terhel. Valakinek lenne kedve ehhez? B
Huhhhh... most megnyugodtam :-) Szombat éjszaka nem látszottál túl lelkesnek, ez volt az egyetlen igazi negatívum az egész idei T100-ban (beleértve azt is, hogy Csanya csúnyán alázott :-))
Jajjaj... :) Ez az én bűnöm, van is miatta lelkiismeretfurdalásom. Már régen le kellene adnom Gankinak az anyagot, de mindig találok valami kifogást...
Pedig csak arról van szó, hogy nem vagyok író. Szeretek Nektek történeteket írni, hízik a májam az időnkénti dicséretektől :)) - de még mindig nem látom ezeket könyvként.
Alakul, formálódik - de még nem tudom útnak ereszteni...
A T-100/K100 nekem valamiért különleges. Az a jelvény amit a végén kapsz, annak misztikus ereje van. Nem illik ilyet mondania egy T100 szervezőnek de én nagyrészt a jelvényért futok. Ezért tudom azt is, hogy jöhet bármi baj, végig fogok menni. Ha kell gyalog. Ha kell bevonszolom magam 23 órára. Ez persze egy picit extrém hozzáállás és nincs még egy ilyen verseny az én életemben.
Öt Kinizsi alatt szívtam párszor. És voltam már ott, hogy 'ennek semmi értelme, hagyjuk az egészet a francba...' Aztán persze tovább mentem. És idővel kijöttem a gubancból. Meg volt olyan is, hogy nem. De mindig beértem és amikor a kezemben volt a jelvény, minden baj elmúlt.
Szombaton Pusztamarót után mentünk el Lótifuti mellett. Szomorúan nézett és mondta, hogy ennyi volt, Kinizsi 60. Aztán Koldusszállásnál beért és nagyon csúnyán bebüntetett.
Azt hiszem csak annyit akarok mondani, hogy nincs az a baj ami ne érne véget. Nem kell mindig, mindegyiket végigharcolni de a holtpontban az a jó, hogy biztosan tudod, hogy jönni fog és azt is tudod, hogy ha elég türelmes és szorgalmas vagy, el is múlik majd. A 2008-as versenyen meg leverjük a Gerecsét. :-)
Ha Te lennél Tapír, eltörnéd a lábát vagy minimum kiszúrnád az autójának a kerekei. :-)
És ne privát Kinizsit csinálj hanem Isziniket. Az sokkal nagyobb buli. Odafelé a hülye is tudja. (Lást Tapír tanítványát. :-))) De amikor 96 killer után kell megmásznod a Kevélyt, mondasz majd cifrákat. :-)
Előtte való nap volt egy fogadásom hogy 14 órán belül teljesítem..ha ...ha nem állok ki. AZ idő kegyes volt jó idő, jó kis hűvösség, erdő, zöld, madárcsicsergés, futók csörtetése. Nem rossz tempóban mentem, klappolt minden...először nem futottam senkivel, aztán valahogy egy négyes, majd egy 8 as fogat közepén találtam magam... 25-nél elkezdtem gondolkodni, hogy ez így erős lesz, de jól ment, aztán 28-nál is eszembe jutott hogy ez így gyors.
Szerencsére, jött egy büfé, azaz én mentem oda , kihasználtam az alkalmat egy kis falatozásra többiek elfutottak én meg jól megreggeliztem.. aztán újra belendültem Kesztölcnél büféztem, ittam a kólát, igazán jólesett. EZ nagyon jó ötlet, még soha nem próbáltam. Kesztölc után kicsit visszavettem a tempóból, számolgattam, ez így túl gyors lesz és 70 km felett nem tudom mi vár..A Getére való út nem volt vészes, nehezebbre számítottam, aztán a Gete tetején éreztem, hogy a lábfejem inrészénél problémák vannak, lépésenként mozgásra nyilal. És ez így nem jó. Még csak egy maratonnál járok, a java még hátra van.
Ugyan jól éreztem magam,nem éreztem magam fáradtnak, gondoltam a lábfejemet pihetnetetem...sétálok, aztán lefele egyre erősödött a nyilalás. Egyre inkább nem tetszett. Innen már csak sétálta 4-5 kili vívódás után döntöttem, hogy a legelső civilizált résznél kiállok, így a Tokodi pincéknél kiálltam.. Nem volt jó élmény! Még nem éltem át, de az ész győzedelmeskedett felettem. Az első feladott versenyem/túrám volt ...számolgattam.. a 4-5 km-es sétával és a szint 2/3-dával a hátam mögött 5:30 körül jártam 49-nél ha csak sétálok is....., de itt most nem volt választás. Találkoztam Csermanekkel... agyaltunk logisztikánkon, aztán hála SC papájának illetve FF Bocsinak és Nicolnak majd egy barátommak (aki azt hitte csak 7-8 körül jön értem) eljutottunk Szárligetig. Köszi Misi!
Tapasztalatok:
- soha nem voltam még K-100/T-100-on. A leghosszabb túrám a Tortúra volt még télen, és az gond nélkül ment. Ugyan nem becsültem le a távot, de ahogy esik úgy puffan alapon indultam el. Nem szabad.
- Mivel nem adtam még fel semmit és soha nem fogalmaztam meg a "hogyan jutok haza? " kérdést, ezzel kapcsolatban adódtak problémák.
- Erőnlétemmel nem volt ugyan gond, de ez a lábfej-in probléma kérdést nem tudtam a helyszinen megoldani, szóval ez teljesen váratlanul ért. Nálam tapasztaltabbak szerint az utóbbi időben nem terheltem heggyel. És ez igaz is. ( Margita volt az utolsó)
- a terepet soha nem jártam be korábban és térképet sem vittem :-( Minek sokan leszünk és csapódok elven. Aztán nem mindíg sikerült. 3 szor is előfordult, hogy elbizonytalanodtam és elindultam visszafele, aztán jött valaki.
- a 70 feletti érzés továbbra sincs meg.
És a jövő:
- ami bennem maradt az a: vágy
- Ami fontos: a tudatos tervezés, útvonal, esetleg kísérő.
- és nem titok ebben az évben be szeretném járni ezt a részt... többször...részletekben...talán egybe.. Hogy jövőre büntessek!
Bár nem nyáron lesz: előtérbe helyeződött: aug. 25.
Gratula a teljesítőknek, és köszönöm a sok-sok ismerősnek aki futva, vagy szervezőként bíztattak pillantásukkal vagy töltöttek energiával, hogy érjem el célom.
Jól van, csináljátok csak. Írjátok itt a jobbnál jobb beszámolókat, én meg két napja bőszen nézegetem a naptáramat, mikor férne bele egy privát Kinizsi. :))
Terep"70"---avagy lecke arról, mi van 50-en túl...
Igen-igen, a címből is kiderül (és aki még nem tudná) nekem a szombati verseny sajna csak 70-ig (Bányahegy) tartott... :-( Ez volt életem első feladott versenye :-( Nem baj, nem baj jólecke volt! CSERMANEK sporinál aludtam az előeste nagyon jól sikerült Csermané Jucus fincsi spenótos-paradicsomos tésztája csak emelte az est fényét,melyet csakis a pici Samu cuki gőgicsélése überelt! :-)))
Szóval a verseny tanulságai: Ne 5 órát aludj 1 százkilleres buli előtt Tiszteld a (főleg számodra ismeretlen) távot. ---Rohantam 30-35-ig az elsők közöt és azt hittem hogy huúúú tök jó,de jól megy! Igen-igen csak volt még hátra néhány killer... Légy tisztában az útvonallal, a jelzésekkel-vagy csapódj a tapasztaltakhoz. ---Mikor magam maradtam mindig eltévedtem (3szor)..:-( Zabálj ha kell ha nem. "'21perc alatt sikerült még a verseny elején lenyomnom 1 mini müzliszeletet-evvel nem nagyon lehet 100kiliket lenyomni... Tehát a lényeg: Bányahegyig (du 4 óra körül lehetett)annyira elfogyott az erőm hogy egyáltalán nem bírtam már futómozgást végezni,így gondolkodtam és úgy döntöttem számomra itt vége a mai RACE-nek :-( Ugyanis reggel hétre Szolnokon kellett lennem kipihenten reggeliztetni majd ebédeltetni a "kedves" vendégeket, no meg aztán fejlámpa sem volt nálam és köztudott tény hogy ÚÚÚTÁLOK gyalogolni. Közben azt gondoltam hogy mit keresek én itt és hogy ezt a versenyt soha többé, de úgy vagyok ezzel, mint Nagyatáddal hogy mostmár TUDOM hogy a következőn megint ott leszek és majd megmutatom! Minden tiszteletem azoké akik lenyomták becsülettel akár túrázva akár futva!!! GRAT!!!
Millió köszönet a frissítőknek a pontőröknek a duggatóknak aszervezőknek, a póló-ügyben közreműködőknek! Nagyon szupi, nagyon családias kus buli volt ez! K Ö S Z I ! ! ! Köszi továbbá FF Nicolnak és Bocsinak a Szárligeti, valamint sanyijaninak és Helgának a Bp-i III.kerületi extra fuvart, hiszen nélkülük nem lehettem volna reggel időben a QW@ melóhelyemen... És köszi Petikém a szállást! Jövőre ugyanitt Veletek! Ja igen: Tudom hogy nem érdemeltem meg a pólót, de az is szupi! H A J R Á ! ! !
Nem győzöm újra és újra megköszönni a frissítőállomások személyzetének a segítséget, amit nyújtottatok. Azonkívül extra szolgáltatásként tök jó fejek is voltatok. :)
Nem titok, a beszámolóból végülis össze lehet rakni, szeretek leszámolni azokkal a szakaszokkal-versenyekkel, amik egyszer kifogtak rajtam, szóval a kölni (vagy más) 12 óra a terv,csak már van egy Ararat-hegymászás őszre, meg szeretnénk hosszabb szabira is elutazni kedvesemmel, szóval nemtom mikor férne bele, ha lesz megfelelő időpont, akkor igen, ha nem, akkor jövő tavasszal. Ahogy írtam: nem sietek sehová :-).
Tetszik nekem ez a mondás: az ultrafutáshoz három dolog kell: fej, gyomor és fogak ((c) alow, legalábbis úgy emlékszem). Nos, lássuk, hogy az én esetemben hogy szuperált ez a három a szombati Terep Százason.
A fej
Azt hiszem, alapvetően nem volt vele gond (eltekintve persze az esztétikától :-) de ez most nem ide tartozik). Csanyával a mezőny legvégéről, spórolós tempóban rajtoltunk el, ökörködtünk, lassan zárkóztunk fel a mezőnyre, előzgettünk. Mogyorósbányáig nagyon élveztem a futást, jó ritmusban, könnyedén ment minden. Az időjárás tényleg kegyes volt, a Kesztölc-Tokod szakaszon - amitől a legjobban tartottam - még kellemesen felhős volt az ég. Mogyiig kb. a tavalyi tempót sikerült megismételni (még éppen 7 órán belüli továbbindulás), bár gyorsabbat terveztem, de sebaj. Aztán ahogy melegedett az idő és ki-kisütött a nap, egyre többet kellett foglalkozni a fejjel. Főleg a hűtésével. A Bányahegy előtti irtáson már nagyon elegem volt melegből, de aztán a ponton FF Nicol és Bocsi pazar fürdőt varázsoltak, ami csodálatos módon magamhoz térített. Persze amíg én pancsoltam, Csanya megalázó módon ellépett... Jó tempóban, jókedvűen indultam tovább, ez azonban sajnos nem tartott sokáig, de erről majd később.
A gyomor
Semmi panaszom nem lehet rá. Mint ahogy neki sem a frissítőasztalok kínálatára. Ezekről főleg a gyümölccsel éltem: kifejezetten kívántam az almát, nagyon jól esett a barackbefőtt, de számomra a csúcs a narancs volt. Saját készletből mentek az űrkaják (almás Isostar zselé, csokis és gyümölcsös Powerbar Harvest), nem azért, mert annyira szeretem ezeket, hanem mert belefért az övtáskámba és így a pontok között is gyakran tudtam enni. Nyerő volt még a RitaB-féle kekszrolád (vagy miaszösz), a híres Gaandi-féle csoda-kókuszgolyó és a Nyúl-féle sajtos pogácsa. Azt hiszem, kiegyensúlyozottan sikerült ennem, mert minden jól esett és a végére sem lett csömöröm az édestől. Italban sós Isostarral kezdtem, Mogyorósbányán söröztem, később a kóla majd a tiszta víz esett jól. Gyomor tehát megdicsérve.
A fogak
Bizony, sor került a csikorgatásukra. Bár jó tempóban és hangulatban indultam el Bányahegyről, a vértestolnai irtáson megint jött Helios napisten a gumikalapáccsal, és jól fejbevert vele. Valószínűleg többször is üthetett, csak elhibázta, és máshová is talált, mert a bal vádlim is elkezdett fájni. Először görcsre gyanakodtam, így a ponton kértem Chinoéktól egy kis magnéziumot, de sem ez, sem az egyre gyakoribb nyújtás sem segített. Spórolós tempóban futottam Koldusszállásig, ahol jókora csomót sikerült kitapogatni a vádlimban. Megpróbáltam kimasszírozni, valamennyire sikerülhetett is, mert alábbhagyott a fájdalom. Így mentem Tornyóig, majd a Somlyóvárig, az emelkedőkön szigorúan gyalogolva, síkon, lejtőn óvatosan kocogva. A Somlyó alatti dózerúton aztán úgy éreztem, hogy a fájdalom innen már bírható, óvatosan fokozni kezdtem a tempót, hogy aztán Hiverék pontján egy utolsó lendületet vegyek és az M1 aluljáró előtti dombtetőtől megindítsam a hajrát. Jól mehettett a fogcsikorgatás, mert a ha csak kevéssel is, de sikerült 14 órán belül beérnem (13:57).
Utána jó volt ott ücsörögni az iskola lépcsőjén, ünnepelni a beérkezőket, élvezni a társaságot. A tervet (13:45) sajnos nem sikerült teljesíteni, ennek ellenére nagyon örülök az eredménynek, ami persze PB :-) A beállt vádli kétségtelenül új tapasztalat volt (még mindig ápolom, de határozottan javul), de ezt bőven ellensúlyozta, hogy az eddig "hagyományos" koldusszállási holtpont ezúttal kimaradt - megtört a varázs? :-)
Nagyon köszönöm a lehetőséget a szervezőknek és minden segítőnek! Ismét mindenki beleadta szívét-lelkét és egy egyedülálló, remek verseny lett belőle. Gratulálok az indulóknak és a győzteseknek, nagyon erős mezőnyben fantasztikus eredmények születtek!
Még ha ez nem is mindig látszott, nagyon élveztem a versenyt, és azt sem bánom, hogy a vége kicsit kűzdősre sikerült. Szeretnék jövőre is indulni :-))
segítséget szeretnék kérni: a hétvégén Bikács mellett leszünk. Tudtok esetleg arra valami jó kis futóterepet ajánlani (12-16 kmert szeretnék futni)? Láttam van ott egy tájvédelmi körzet, de nem tudom lehet-e ott futni, ill. egyáltalán futásra alkalmas utak vannak-e arra...
először is nagy-nagy GRATULA minden Tuperman-nek!!! ((c:§ Nagyok vagytok!
ismét hatalmas élmény volt ott lenni, pontőrködni, frissíteni, szurkolni!
nekem így utólag egyfolytában bevillannak dolgok. ilyesmik:
- a bazikorai kelés. és amikor jön az sms Kivitől, hogy milyen beteg dolog már ez.(c:§ (és én belegondolok, hogy pár hónap múlva önként fogok én is a Verseny miatt ilyenkor résztvevőként készülődni. most még ott a megkönnyebbülés, hogy csak segítenem kell.((c:§)
- a sorozatban érkező T100-asok, a meglepő ismerősök a túrázók között, a hasfájásig fajuló röhögések a Kevélyen. Krisztián 10 pontos poénja.
- Németh Csabi híre amint pánikszerűen fut végig a pontokon, hogy nyissunk gyorsan-gyorsan mert képes és frissítés és ellenőrzés nélkül szaladja végig a 100kilit.(c:§ (mi szerencsére jócskán beelőztünk Vértestolnán.(c:§)
- az első, nagyon frissnek tűnő futók, amint még ritkán csordogálnak, s szinte meg se állnak. Németh Cs., Ispi, Future...
- majd a többiek, a sok-sok ismerős, kedvelt arc. fáradtak, vidámak, meggyötörtek, küzdősek. egy páran akik szinte úgy néznek ki mintha csak egy kört kocogtak volna a Szigeten.
- Balázs meglepően kommunikatív. valszeg jól mehet neki. (úgy is volt!)
- MDR-nek még udvarolni is van ereje 76km után.(c:§
- Imo szája természetesen be se áll. nem számít a megtett táv.
- Aláék csapata olyan vidám, mintha csak baráti kiránduláson lennének.((c:§
- Speti hozott nekem egy dvd-t. nem tudta odaadni a rajtban, mert ott rohanásban voltunk, hogy odaérjünk a Kevélyre a futók előtt, ezért elszaladt vele pár km-t. noooormális?!?(c:§ (elteszem kabalának, ha egyszer elszánnám magam a K100-ra...)
- jönnek "vendégségbe" páran az FB-k közül a pontra. Akibacsi+Vica, Luna, Obor. (utóbbi természetesen be is szól, hogy mit pakolok jobbra-balra megint.(c:§ pedig én csak vártam a futókat.)
- Lupus nem néz ki valami jól. meggyötörte a meleg. de nagyon elszánt. az Erő vele van.
- SC se tűnik 100-asnak, amikor bekocog. mondtam is Kivinek, hogy ezeknek a képeknek nem biztos, hogy örülni fog. de aztán szerencsére erőre kap.
- Ethka egész vidám. fáradt, de tudja, hogy meglesz. most már tutti meglesz, csak azt mondja szar érzés, hogy még végig kell menni azt a 25kilit.(c:§
- jópár embert hiányolunk, pláne, hogy nem tudjuk mi történhetett velük.
- aztán befut az utolsó ember. majd mégegy utolsó.(c:§ és mégegy.(c:§ az utolsó utolsó már a szintidőn túl 40 perccel, de azért becsekkoltatjuk, hátha hoz még az időn eleget. van még rá 25 km-e.
aztán már tényleg pakolunk és irány Szárliget. ott még kis társasági élet. rengeteg fáradt de nagyon boldog arc. majd haza.
kedves T100-asok! köszönöm szépen Nektek ezt a napot!
A hétvége örömére, h tulképp ez volt az egyik verseny amire nagyon készültem és 95%osan elégedett vagyok magammal (fejben nagyon összeszedett voltam, pedig volt zűr előtte rendesen, elégedetlenségem 5%a az a nyavalyás könyöklő menetközbeni letörése, amit már írtam) tehát így, h sikerült Győrben abszolválni a rövidtávot, elkezdek hosszúkat futni. Azaz eddig is futottam hosszabbakat, de most ezen lesz a főbb hangsúly.
Hétvégén lesz a horányi félmaraton, 21 km pont illik most az edzéstervbe.
Kölyköket előgyereknapi ajándékként megfuttatom a váltóban.
Megtaláltam a honlapjukat, de se egy telefonszám, se a rajt időpontját nem lelem. vki tudja esetleg? esetleg jön vki?
"Csaba jó formában, nyilván okos taktikával, tökéletesen kihasználhatta a szinte ideális időjárási körülményeket. "
Hát, szerintem ideálisnak legföljebb délelőtt 11-ig lehetett mondani az időt, utána este 6-ig igen meleg volt (és hát Csaba 4-re be is ért...). Összességében még ezzel együtt hálás vagyok az égieknek az időjárásért, mert elég jó volt, komoly panaszunk nem lehet (kivéve pl. asciimot, aki, ha jól tudom, napszúrásos tünetekkel küzdött), de azért a "szinte ideális" szókapcsolat talán túlzás.
Ideális időben lehet, hogy 8 órán belül lenne a rekord. :)
A mai edzésemről is beszámolok azért. Futottam egy óra alatt 11 km-t 146-os átlagpulzussal. Hát, ez eddig nem valami nagy szám, ugye, aztán még levezettem egy plusz kilivel. De volt benne 5, kicsit gyorsabb kili is, egy perces pihenőkkel (sétálás a Szigeten a km-jelzések körül) Az első 2.5 kilis bemelegítés után 4:02 - 165-ös max pulzus 3:55 - 173 3:54 - 173 3:48 - 176 3:35 - 183 Az egy perces pihenők közben úgy az 50-55. másodpercben mindig visszaállt a pulzusom 117-123 közé. Hajnali 6 órás indulással, éhgyomorra nem is olyan rossz:-) Az egyetlen aggasztó tény, hogy az elmúlt két évben minden esetben megsérültem, vagy beteg lettem, ha 180-nál magasabb pulzusértéket produkáltam. Az órám szerint mindössze 35 másodpercet töltöttem 181 és 183 közötti pulzusom, és ennek a fele már a futás végeztével volt. Ugye nem szúrtam el nagyon? Különben valószínűleg az egyetlen lehetséges időpontot választottam ehhez a futáshoz. Az órám szerint hajnalban 18-19 fok volt. Érzésre 25-26. Brutális páratartalom volt, ömlött rólam a víz. Olyan érzésem volt, mintha egy kályha mellett futnék.
alt_, nagy gtarula Incelkának és a gyerekeknek, valamint köszi az utolérhetetlen szurkolást a kerékpárosfutamban.
Gratula a K100, T100, Wink, Wekerle és egyéb távokat legyőzőknek.
Én a hétvégén 2 alkalommal szimpátiafutottam a K100-al és erősen gondoltam Rátok !
Újpesti Futófesztivál (szombat)
dóribórival becsülettel letudtuk mind a 3 versenyszámot:
- 1.3 km futás: 0:11:50,
- 7 km kerékpár: nem mértem, de dóribóri bőveb előttem ért be, beleadva szívét-lelkét,
- 4.3 km futás: 0:44:52.
Az eredmények nem árulkodnak hihetetlen sebességről, de becsületünkre legyen mondva, hogy végig futómozgást emuláltunk és a délutáni családi program után még este is vígan roptuk együtt a táncházban.
Mintegy 5 órai alvással reggel 1/2 hétkor bemelegítésül :-) nekiindultam a Kiscelli utcai 20 %-os emelkedőnek.
A szakaszidők a következők lettek:
M->F 0:21:03 Hú, de természetellenes hegynek fel futni.
F->H 0:21:42 Sosem lesz már vége ?
Pihi 0:03:19 De szép a kilátás.
H->F 0:20:00 De jó lefelé kocogni.
F-H 0:21:48 Ilyen hamar felértem ? Az előbb sokkal hosszabnak tűnt.
Pihi 0:03:40 De finom a Sezamki.
H->F 0:17:01 Csevegős zúzás alkalmi futótárssal a kék jelzésen.
F->M 0:15:50 Gyeplő a lovak közé.
A végére teljesen felfrissültem és most már jogosultnak érzem a Kékesen való indulásomat. Viszont egy dolog miatt aggódok: nem volt izomláz se vasárnap, se hétfőn. Ennyire jó a Farkaserdei homokos emelkedős futás a mindennapos konditermi súlyzós gugolással kombinálva ???
Ez a kép nem teljesen adja vissza a pólót, de a lényeg látszik. Szóval íme a Terep Százas pólót. Természetesen minden érdem az enyém. :-) Kivéve ami Imaroé és Tapíré, akik elég sokat tettek azért, hogy ez a póló megszülessen. :-)
a bolyozást be kéne tiltani. majd összepisiltük magunkat Rajmunddal Kesztölcön, amikor a 18 futó egyszerre érkezett a pontra, ahol ketten próbáltunk kiszolgálni mindenkit. arra emlékszem, hogy 10 másodperc alatt elfogyott az összes kitöltött folyadék, folyamatosan kérdeztem, hogy mindenki dugott már? itt van a középső asztalon! és közben próbáltam leírni a rajtszámokat, de a futók folyamatos mozgásban voltak a ponton, így volt, akit háromszor is fel akartam írni :))
Erre a gyors futástól széteső mozgásra kitűnő ellenszer a futóiskolai gyakorlatok beiktatása a bemelegítés után - térd-, sarokemelés, lépés- és ritmusgyakorlatok, valamint az edzések végén 6-8x100m koordináló futás, ahol a hangsúly nem elsősorban a tempón, hanem a gördülékeny, szép mozgás beidegzésén van.
Az más kérdés, hogy nem biztos, hogy annyira szétesően futsz, mint azt Te gondolod. :)
Ajjaj, a pontos definícióval mindig bajban vagyok, de ha jól nézem a Saci-néni féle edzésterveket, akkor ez olyan 60-80m-es lendületes futás.
Van ennek egy olyan alfaja, hogy fokozó, én inkább ilyet szoktam. Távra ez is hasonló (én 80-100m-est szoktam olykor), de ennek lényege, hogy óvatosan kezdesz, lassan felgyorsulsz a táv 4/5-ére, majd az utolsó 10-20m-en kinegedsz.
Én élvezni szoktam. Ilyenből 4-5-6-ot csinálok, ha csinálok, közte sétálok annyit, hogy lenyugodjon a pulzusom. (pl. visszafelé ugyanaz...)
Ezt a T100 előtt akartam útravalónak egy Pilinszky versből kiragadva....
Bocs, hogy így utólag találtam meg...
és utólag még1x grats mindenkinek!
"....csak mész. Köröskörűl hegyek roppant magánya, itt-ott kivert tanyák és félszerek gazdátlan foltja villog, és küldenek, hogy vándorolj, bár buknál végre holtan a puszta földre, ajkadon kibékülő mosollyal. De ekkor szűk ösvényre érsz és hirtelen megállasz, mögötted hosszú csönd van...."
köszi a tanácsot! lomha vagyok, ezért nem esik jól túlzottan a gyorsítás. ha "gyorsulok", még a mozgásom is tökre szétesik, pedig az eddigi sem szépségdíjas :-) próbálkozom türelmesen. már csak azt kellene tudnom, mi az a "repülô". attól félek, az is valami gyorsabb futás.
Na, ne nyavalyogjál tovább, hanem gyere!! :)) Bár én tavaly báloztam első, bizton állíthtom, hogy ez egy klassz verseny. Csak nem szabad komolyan venni :)
Sokáig eszemben volt az a profi kétkapus csekkelés a Kevélyen! Nagyon pörgősen csináltátok, grats! Vértestolnán meg még (kontrolált?) mélypontom volt, eléggé közel a szintidőhöz. Aztán a Könyörtelen Előrehaladás Módszerét alkalmaztam és lehet, hogy valóban nem néztem ki jól. :)) De sokat segített a jó szó a pontotokon, illetve az is, hogy chino beszólt, hiányolva az ígért gyorsításomat. Sikerült felpiszkálnia. :)) Köszik.
Mindenek előtt gratulálok minden T100 teljesítőnek, nagyon jó idők születtek. Egyszer talán én is felpróbálok egy ilyet - bár nekem ezek a tavaszi fölkészülések sehogyan se nem jönnek össze.
viszont a tavaszi egy maratonomhoz meg ragaszkodom, így aztán adta magát a siófoki Wink maraton. Az idő megint hasonlított a tavalyihoz, csak most már a rajttól meleg és pára volt. Még a rajt előtt találkozam Szilvivel (akinek újfent gratula a 3:45-höz), Ainariellel, akivel már előzetesen megbeszéltük, hogy bizton számíthatunk egymás társaságára a versenyen, mivel nagyjából hasonló teljesítésben gondolkodunk. Gabesszel is váltottam pár szót, meg krisszel, akik a felét futották.
Tök jó volt, kaptunk chipet, majd a start előtt elzavartak minket előre, és a chipszőnyeges rajtvonaltól kb. 200 méterrel előrébb rajtoltunk, mert úgy adtam magát a hivatalosan kimért táv. Megfogadtam, hogy 6:00-ás tempóban próbálok kezdeni, és azt tartani. Na, ez nem sikerült, nagyon próbáltam magam visszafogni, de az első 14 km így is 5:45-ösre sikeredett. Aztán a második kör már 2-3 másodperccel 6 percen kívüli tempóra sikeredett, és féltávnál volt egy kisebb holtpontom, amitől kicsit berezeltem, mi lesz itt még? Aztán a harmadik körre nagyon jól jött Ainariel társasága, nagyon nyugodtan végigkocogtuk a távot, csak az utolsó 3-4 km-re búcsúztam el tőle. az utolsó kör így kb. 6:34-es tempóban telt el, de nem keseredek el, végülis komolyabb problémák nélkül, élvezetesen végigkocogtam a távot. Ha belegondolok, hogy két hónapja még 50%-os légzésfunkcióval "büszkélkedhettem", és decembertől áprilisig az elvárt km-ek felét sem hoztam, elégedett vagyok. jól fog jönni még ez a marcsi az őszi "végelszámolásnál". Köszönöm Ainariel az együtt töltött időt.
A hétvégi Flóra futás is megvolt, Incelka 40 perccel teljesítette a 6.5 km-t. A Káposztás futáson pedig jó hangulatban futottunk egy 1.3 és egy 4.2 km-es távot a gyerekekkel, 6 perces tempóban. Jó kis hétvége volt.
IV. Wink maraton - avagy hogyan lesz a rosszból jó
Jó futóidőnek indult a dolog, aztán jó nagy meleg lett belőle. Az első kör jól ment, 5.44-es átlaggal. A második körben már éreztem, hogy meleg van és gond lesz. Ki is csúsztam 6.18-as átlagra. Szerencsére a kör végén Orbital utolért. Ha ő nincs, valószínűleg nem megyek ki a harmadik körre. Nagyon jó volt, hogy nem engedett a kör első frissítőpontjáig belesétálni. 11 km-t futottunk együtt a frissítőig, aztán ő ment. Még egyszer köszönöm neki, hogy ott volt velem (megszavazok egy életmentő plecsnit :) ). Ez után a frissítőpont után elkezdtünk sétálni egy futóval. Megállapítottuk, hogy futni kéne, aztán sétáltunk tovább. Majd futottunk egy keveset, sétáltunk egy keveset. (-Futni kéne. -A bokortól futunk. -Jó. Melyik bokortól? -Akkor a két bokor közötti fehér táblától.) Ő a végén belesétált még egyszer, én már nem mertem. Saját mérés 4:25.59 lett.
Azt hiszem most elkezdtem tanulni magam. A verseny előtt éreztem, hogy az április 1-jei maraton túl közel van, és számítottam arra, hogy nehézségeim lesznek, így nem tűnt annyira rossz becslésnek a 4:20 körüli tervezett idő. Bár bírom a meleget, de az idő szerintem kicsit közrejátszott a teljesítményen alakulásában. Megtanultam, hogy nem a gyengeség jele, ha belesétálok, ill. addig ki lehet mászni a gödörből, amíg van, akit utol lehet érni, vagy van, aki engem ér utol. És ha nincs fizikai sérülés, a legjobb orvos a célvonal: ahogy áthaladtam rajta, az összes rossz elmúlt. A térdeim jól bírták, izomláz van, de nem vészes.
A rendezésről jobbára csak jót tudok mondani. Szinte minden sarkon állt valaki, aki mutatta az utat, ha rossz irányba fordultál volna a jelzések ellenére, a kényesebb pontokon végig rendőri biztosítás volt. A körönkénti 3 frissítőponton (5, 7 és 11 km után) végig volt víz, izoital, banán, vizes szivacs, néhol mazsola, szőlőcukor. Két negatívum csúszott be: az utolsó 1 km kb. 1,5 km lehetett, ill. a chipszőnyeg előtt lehetett frissíteni a körök végén (szerintem a szőnyeg után logikusabb lett volna).
Összességében nagyon pozitív érzéssel zártam a versenyt. Ha tehetem, jövőre is megyek.
Ma reggel kaptam a hírt, hogy Soós Oszkár (a topicon Oszi/hackz) a napokban meghalt. A körülményekről nem tudok semmit, de 47 évesen fiatal volt a halálra. Értékes tanácsaival, pozitív életszemléletével, a futósport iránti rajongásával és az első félmaratonomra írt edzéstervvel nagyban hozzájárult a futásbeli fejlődésemhez. Aki ismerte személyesen, vagy látásból, most gondoljon rá jó emlékezettel egy percre. Honlapja: http://www.oszi.eu/
"Gyorsan teltek az órák, időközben segítettünk egy egyéni frissítőt hozó srácnak is, aki félig az árokba, félig a villanypásztorba parkolt le, és nem tudott kijönni. Őt kihúztam a hullaszállítóval, remélem épségben hazaért, nem rohadt le többet az autója"
Na én ebben a pillanatban értem melléd, és kérdeztem meg hogy hol a pont.
Kékes csúcs? 2001-ben, első szezonomban kétszer voltam rajta: először és utoljára (1:22:30). Achilles harcos már akkor szólt, hogy ehhez nem elég az Europark oda-vissza.
De gyakran elfog valami megmagyarázhatatlan lelkesedés, amikor olvasom a BSI reklámszövegeit, vagy beszélnek róla a futótársak. Lám, most is. :)
Próbáld ki mindenképp! De ha érzékeny az Achillesed, előtte tervszerűen terheld felfelékkel.
Te jössz a Kékes Csúcsfutásra? Nekem nagyon birizgálja a fantáziámat, mert eddig csak busszal és kerékpárral volt fent, futva még nem. Lesz még FB elsőbálozó rajtam kívül?
Erős egy hétvége: Terep100, Duatlon vb, félmaraton: szép teljesítmények, gratulálok nektek!
Itt Kispesten volt egy hangulatos wekerlei tizedmaraton /Székelykapu futás/, a szokásos lelkes szervezőkkel, kanyargós útvonallal. A 4.2 km "helyi PB" lett. 2004-től minden évben indulok: 20:14-ről ment le a mai 19:17-re. Még pár évtized, és 3:30-as tempóval abszolút első leszek! :)
Az előkészületek részemről péntek délután kezdődtek, amikor Balázs elhozta a vértestolnai frissítőpont ellátmányát, és a két nagy vizeskannát (az egyikből már akkor hiányzott a dugó, de gyártottam bele másikat). Ekkor már az autóban volt az asztal és a 6 szék. Miután bekerült a kaja is, már tele volt a csomagtartó, és akkor még sehol nem volt a négy ember (Chino, aakrisz, east, kivi) saját motyója.
Éjfél tájban megtöltöttem a két 20 literes kannát, levonszoltam az autóba, így a hullaszállítóban csak annyi hely maradt, hogy mi beüljünk. A 4 órai kelés meredek volt. Amikor elindultam, meglepve láttam, hogy esik az eső. Gyorsan berobogtam még a boltba az esőkabátomért, majd összeszedtem eastet, aakriszt és végül Chinot. 5:50 körül értünk a rajthoz, ott felvettük az FB molinót, és robogtunk a Kevélyre. A hegytetőre 6:55-kor értünk fel, még bőven időben, nem úgy mint tavaly. :-)
Előkészültünk, és nem is kellett sokat várni, mert már jött is Németh Csaba, majd pedig utána szépen sorban mindenki. Gördülékenyen ment a dolog, aakrisz folyamatosan darálta a szöveget, miszerint "T100 dug, K100 továbbmegy, K25 és 40 pecsétel". Chino pecsételt, én a listát vezettem, east fotózott és az időket írta a túrázók lapjára, ha kérték.
10 órára lement a mezőny, bezártuk a pontot, és indultunk Vértestolnára. A pontunk hivatalosan 13:45-kor nyitott volna, 12:40 körül tomator hívott kétségbeesve, hogy az ő pontjukon Németh Csaba a nyitás előtt 20 perccel haladt át. Szerencsére most más utat terveztem mint tavaly, így sok időt nyertünk. Olyan helyenken jártam ahol még az életben soha, de a GPS jól tette a dolgát. Végül 13 óra előtt pár perccel már ott voltunk. Gyorsan belaktuk a pontot, tettünk ki banánt, almát, vizet, Isostart, és 13:15-kor, jött Csaba. 30 perccel a pont "nyitása" előtt.
Utána sokáig senki, majd jött Ispi, Future, alow, jó messze egymástól. A ponton mindenki megtalálta a feladatát. Két ember mindig a versenyzőkkel foglalkozott kulacsot töltött, Isostart kevert, tartotta a dugókás dobozt. A többiek addig gyümölcsöt pucoltak, fotóztak, ettek, pihentek. Gördülékenyen ment minden, remélem ezt a versenyzők is így érezték.
Nálunk nagyon nagy sikere volt a sajtnak, a kólának, az Isostarnak és az almának. Banán és narancs is fogyott, a mézes kenyér és a csoki nem annyira.
15 óra tájban felmentem a domboldalra fényképzeni, és mielőtt a napon gutaütést kaptam volna, jött is pár ismerős versenyző: Lúdtalp, BTímea, Balázs és mások is. Majdnem mindenki bement a K jelzésre, annak ellenére hogy most nem volt ott titkos pont. Volt aki kérdezte hogy be kell-e menni, és csak harmadszorra hitte el, hogy nem kötelező. BTímeáék négyfős csapatából ketten egyenesen mentek le, de a többiek visszahívták őket, és mentek a K-ra.
Gyorsan teltek az órák, időközben segítettünk egy egyéni frissítőt hozó srácnak is, aki félig az árokba, félig a villanypásztorba parkolt le, és nem tudott kijönni. Őt kihúztam a hullaszállítóval, remélem épségben hazaért, nem rohadt le többet az autója. Közben folyamatosan azt számoltuk, hogy ki nem volt még, és vajon ki csúszik ki az időből. Ermak, ethka és SC még bőven az időn belül jöttek, SK már igen közel a limithez. Sajna DieM valahol eltűnt. :-(
19 óra felé már kezdtük tervezni a visszapakolás mikéntjét. A dolgot bonyolította egy óriási szemeteszsák, amit alig tudtunk úgy bepréselni a kocsiba, hogy ne szakadjon ki, és beférjen a többi holmi is. 1-2 futó jött már csak ekkor, ők még tudtak dugókázni. Hamar átértünk Szárligetre, útközben láttunk a versenyzőket ahogy Tornyó felé vonulnak. És láttuk SC-t, aki nagyon rosszul nézett ki, de elmondása szerint jól volt.
A célban másfél órát tapsoltunk, beszélgettünk, majd 22 óra felé elindultunk haza. Pikk-pakk hazaértünk, sorban haza (vagy majdnem haza) vittem a többieket, és éjfélre én is itthon voltam. A többiek látták hogy egész nap az allergiámmal küzdöttem, naná hogy épp egy olyan napra esik a 3-4 havonta megjelenő csúcspont, amikor épp a legrosszabb az alkalom. Lázasan dőltem be az ágyba hajnali 1:30 körül. Becsuktam a szemem, majd azonnal kinyitottam: már 15:20 volt. Hoppá.
A versenyzőktől mi semmi panaszt nem hallottunk, azt hiszem összességében mindenki elégedett volt.
Először is gratulálok a T100 és K100 teljesítőknek! nem vagytok sámlik!
ma én is kocogtam Győrben, duatlon Vb. Age Group.
a terv a PB volt. a mezőny erős mégiscsak egy Vb. Szal kb tudtam, h a korosztályomban az ucsó helyre vagyok esélyes, így is lett.
Előrebocsátom,h a pálya rövidebb volt, de ha megvan a 10 kili és az 5 akkor is jobb, mint a legutóbbi rövidtávú versenyem.(dutalon ob.)
Végül is pontosan nem tudjuk mennyi volt a pálya, elhangzott 8,8 és 9,2, így átlagoltunk és 9 km-nek mértük, a másodikat pedig 4,5nek.
Az időeeredményemet bemásoltam, nem szertenék kóbor medvékkel vádalkut kötni.
00:48:37(162)
01:20:47(159)
00:26:28(144)
02:35:52( 22)
Tűzött a nap, volt egy felüljáró 2x, ahol,olyan meleg volt, h a cipőtalpon keresztül éreződött, h süt a beton. A fejemben lüktettt az ér. Ennek ellenére sikerült józannak maradni. Aztán követkzett egy szintén rövidebb 36,6 km-s bringa, ahol bruttó időnek 1:20:47 (de ebben benne volt a depó (én nettőnak 1:15:15öt) mértem. Technikás sok fordulós pálya volt, volt szél is, bolyozni nem lehetett a szabályok szerint, tehát saját zsíron.
nekem ez a sok fordulós, megállás, elindulás, x sebességről felgyorsulás, iramodás tetszik, pici felüljáró, pici lejtő)
Az egyetlen peches dolog ami történt: letört menet közben a könyöklőm tartókája, úgyhogy csak fél kezemet tudtam pihentetni a kormányon, elég xar volt így, nem vok elégedtelen, bringán jobbat terveztem ennél.
És ezután volt még egy hivatalosan 5 km, valójában kb 4,5 futás 26:28 alatt.
Nekem nagyon tetszett, a meleg ellenére, jó mulaccság vót.
(Mondjuk jól is indult a móka, a múlt héten sikerült egy újabb fránya kilótól megszabadulni,(most már nem adják olyan könnyen magukat) tegnap este viszont, ott Győrben beletolattam egy mögöttem parkoló kocsiba, nem lett komoly baja egyik járműnek sem, de este 11kor még papírokat töltögettünk..-/ ez viszont nem volt túl biztató) aztán reggelre a fejfájásom is elmúlt, fitten ébredtem)
A legjobb az egészben, h sikerült a tervezett pulzust szinte szívdobbanásra tartani.A végén már bántam, h a bringát nem toltam kicsit erősebben, de végig az járt az eszemben, h még futni is kell.
Rohanónak külön gratulálok, hatalmasat ment és Ironmariant a szurkolásért illeti köszönet.
Mi a tavalyi esetből tanulván, nem vártuk meg az eredményhírdetést, pedig annyi minden szép ajándéksorsolást beígértek. Tavaly is sokat kellett várni és nagyon elhúzták az egészet.
Amúgy egész sokan voltunk a versenyen innen a fb-fórumról! :))
Én félmaratont futottam, az időm 1:49 lett, de a célban nem tudtam örülni neki, mert bután csináltam az egészet.
Szerintem fáradt voltam mind fejben, mind testileg. Elkezdtem egy gyors tempóban, amire hamar ráéreztem, hogy ez gyors lesz, de az agyamig nem jutott már el. Nem lassítottam, toltam tovább. 10 km-nél már tudtam, hogy ezt nem fogom sokáig bírni, de akkor már úgy voltam a dologgal, hogy megy, amíg megy... 12-ig ment is, ott azonban a frissítés miatt belesétáltam, és nem bírtam újra elindulni. Az addigi gyors tempó megbosszulta magát, és bár a lábaimban nem éreztem se fáradtságot, se fájdalmat, mégsem akartak elindulni. Meg közben kicsit a gyomrom is felkavarodott. Kb. 5 km-t kocogtam, közben kezdtem szidni magamat, hogy lehetett ilyen hülyén futni, mint akinek elment az esze. Aztán próbáltam magam nyugtatni, hogy ma ez egy ilyen futás volt: futottam 12 km-t és most hosszan levezetek.
17 km környékén volt egy újabb frissítő. Itt újra megálltam amíg ittam. Aztán újra elindultam, de gondoltam, innentől már össze kellene magamat szedni! Nagyjából sikerült is. A célba úgy érkeztem, mintha semmi bajom sem lenne.
A verseny szervezése még hagy némi kívánnivalót magaután, de a táv ki volt mérve, volt frissítés, chipes időmérés, 1. helyezetteknek pénzdíj. Tavalyhoz képest szerintem már a mezőny is nagyobb volt. Talán pár év múlva beletanulnak a versenyszervezők is.
Végül én is gratulálok minden hétvégi versenyzőnek!!!
Remélem az a néhány negatív mondatfoszlány, amit akkor hallottam tőled amikor előtted futottam - bizony ez is megtörtént és nem is a legelején :-) - azok a mondatok csak pillanatnyi hangulatingadozásból fakadnak.
Jövőre szeretnék újból a T100-n indulni, ha kell azonnal nevezek :-)
A magam futásáról röviden csak annyit, hogy nem sikerült a tervem, nem értem be 13 órán belül, 13:04 - nél dugtam utoljára.
Én is írok egy kicsit hosszabb beszámolót, aztán majd jól bemásolom ide is.
Kesztölcig igazából a félelem és a pánik futott versenyt egymással. Olyan keményen nyomtam, hogy az már már az ésszerűség határát súrolta mégis bőven a mezőny közepén voltam. A Pilis tető előtt, amikor Ganki szólt, hogy 45. vagyok, majdnem összerogyott a lábam. Negyvenötödik? De hát hogyan? A Larzen-Ákibácsi módszert csinálom méghozzá atommeghajtással! Idáig csak féltem, hogy nagy gebasz van és ez nem az én napom de innentől eluralkodott rajtam a pánik. Aztán a Pilis gerincén futva, amikor kazuár benyögte, hogy 4:45-ös tempót futunk, ismét összerogyott a lábam. Ebből csak meghalni lehet!
Nem értettem a dolgot. Egyrészt halálosan fáradtan indultam. A T100 rendezése több munka volt mint tavaly és verseny előtti este már alig álltam a lábamon. Rohantam, pakoltam, vásároltam, cipeltem. Ezt csináltam egész héten. Szóval nem meglepő ha nem megy a futás. Ugyanakkor meg akárhányszor számoltam át a tempónkat és időnket, az jött ki, hogy 12 órán belüli ritmust megyünk. Az egyéni csúcson nem mellesleg 11:55, amit frissen, kipihenten futottam olyan évben amikor ezt tekintettem a célversenynek.
Szóval a Pilisen nagyon csúnya dolgot műveltünk. Összeálltunk egy bolyba és zúztunk. Néhol 5 percen belül. Sorra daráltuk be az előttünk futókat akik általában beszálltak a bolyba. Mire megérkeztünk Kesztölcre, a táv harmadához, már 18-an voltunk a bolyban. Úgy csörtettünk, hogy a Kétágú-hegyen pontőrködő Hiver ijedtében majdnem infarktust kapott.
A tempó persze érthető volt. Hűvös, esős idő volt és a hegyen átfújó szél is rendesen hűtött. Ez ideális volt. Én magam is úgy gondoltam, hogy többet nyerünk azon, ha átérünk a nyílt, árnyék nélküli Dorogi Medencén mielőtt kisüt a nap, mint amennyit veszítünk a tempóval. De ez a tempó persze kicsit túlzás volt.
Tudtam, hogy ebből ki kell szállnom. Sokat elmond a durvulásról, hogy Kesztölcön, az az 34 kilométernél már csak 28. voltam. Annyira a megreccsenés szélén álltam, hogy ha egy ilyen bolyban megyek tovább, féltáv előtt befekszem az árokba. A megoldás az volt, hogy fél pillanat alatt továbbmentem. A legtöbb futó hosszú perceket röfög (copyright Lőw András) a frissítőkön én pedig inkább fél perc alatt végeztem. Amikor tovább indultam, a boly még csak kezdte a lakmározást nálam pedig megszűnt a tempókényszer.
Nem sokkal később beértem Kerékgyártó Petit és Gönczi Tamást. (Vagy Ők értek be engem?) Petivl szeretek túrázni. Sokat futottunk már együtt és valahogy hasonló a ritmusunk. Szóval magától érthetődő volt, hogy megpróbálok betársulni.
Kesztölcön már hozzányúltam a titkos fegyverhez, a kólához de megfogadtam, hogy Mogyorósbányáig nincs több kóla. Persze amikor Olipapa kólával kínált Tokodnál, csak az illem miatt nem ittam meg az egész liternyit amit kikészített. Micsoda életmentés! Köszönöm.
Mogyorósbányán jött még fél liter kóla (nagyon jó évjárat volt...) majd egy két trükkös és genyó szakasz. De azt vettem észre, hogy a Kesztölc környéki gyengeség teljesen elmúlt és féltávnál megint úgy érzem magam mint aki most kezdi. Ó, wow!
Pusztamarótig hármasban, majd onnantól Petivel kettesben mentünk. Szép egyeletes tempóban és sorra fogtuk be az embereket. Az árnyas sűrű erdőben még az se zavart, hogy kisütött a nap és jó meleg lett. Annyira jól ment a lábam, hogy a második felében az emelkedők egy jó részét is megfutottuk. Ilyen az elmúlt négy Kinizsin nem volt. Örültem amikor sikon tudtam futni. Néha jött egy pici holtpont de mindegyiken gyorsan átlendültem (ilyen se volt még) és utána ismét erőből tudtam futni. Az, hogy a tornyói műút nagy részét is meg tudtuk futni, az már egyenesena sci fi kategória volt. Itt már egyértelmű volt, hogy ha nincs kék halál, 12 órán belül leszük. Csak az volt a kérdés, hogy mennyivel.
Somlyó után, amikor ismét kezdett felborulni a világ egyensúlya, akkorát estem, hogy krátert hagytam magam után. Pár pillanatig meg se mertem mozdulni mert biztos voltam abban, hogy vagy eltört vagy leszakadt valami. Aztán kiderül, hogy semmi bajom csupán ennyi kellett az egyensúly helyreállításához. Nagyegyházánál a 11:30 látszott reálisnak, bár ahhoz kicsit azért futni kellett. Ezért hát mi mást tettünk volna? Futottunk mint akit seggbe lőttek. 11:29-re értünk be és a célban kisodródtunk a kanyarban.
A verseny után még a fél estét pakolással meg hasonló fincsi dolgokkal töltöttem. Most három óriási doboz tartalmát próbálom szortírozni, hogy rend legyen mielőtt Gabi hazaér. Az alternatíva, hogy visszafekszem aludni és most ez tűnik a vonzóbb választásnak.
Köszönöm szépen mindazoknak akik segítettek abban, hogy ez a verseny létrejöhessen. Sokan dolgoztak nagyon sokat. Nélkületek nem ment volna.
Gratulálok a Terep 100-as részvevőinek! Köszönöm a lehetőséget, hogy a rendezők között lehettem és segíthettem a futókat. Rendezői szemszögből profinak találtam a versenyt, nem volt semmi kérdésünk, fennakadás, olyan hogy nem tudtuk volna, most mit, hogyan kell csinálni. Minden össze volt készítve nekünk már a rajtban a frissítőktől kezdve az elsősegély csomagon át a pontőri felszerelésig. Semmi sem hiányzott. Sőt a többi rendező se sajnálta az időt az extra információkra, például, hogy ki mikor haladt át valamelyik ponton. Az én csapatomban volt 3 TTB topikos lány, akik a hangulatot hihetetlen módon felturbózták, remélem a futók is élvezték a mi ellenőrzőpontjainkon töltött perceket. A lányok saját készítésű limonádéval és sütivel is kínálták a versenyzőket, ami a fogyás alapján úgy gondolom ízlett nekik. :-) Az egyenpóló nagyon jól jött, a túrázók nagyon betűzgették a feliratokat, de jövőre már biztos tudni fogják, hogy mi a T100-as rendezők vagyunk. :-)
Most, hogy túléltem a T100-at, azt hiszem, visszaköltözöm erre a topikra. Terepről néhány hónapig hallani sem szeretnék. A jelszó: "Vissza a Margit-szigetre!" :)
Gratula a rekordereknek, és Neked és minden szervezőnek és frissítőasztalos futópajtinak egy külön nagy köszönet ezért a csodás élményért, sikerült 13:37-tel legyőznöm Kinizsi és Terep arcokat :-)))
Nem kicsit lepett meg minket, amkikor pontosan 30 perccel a mi pontunk hivatalosan nyitása előtt már megjelent. Hál' istennek, meg a nehéz jobb lábamnak, már ott voltunk. A fene sem gondolta volna, hogy ennyire elsülnek a lábai. :-)
A Terep 100 fantasztikus volt, mint mindig. Öröm volt résztvenni a rendezésben. Számtalan fotó, és egy helyen video is készült, hamarosan felrakom őket.
Gratulálok minden teljesítőnek! Most már mindenkinek bent kell(ene) lennie, lejárt az idő.
A Winket tavaly a kinai tulaj inditotta pisztollyal - ami nem sült el.Idén egy dudát adtak a kezébe,de az meg ne dudált,és akkor a szervező elorditta magát,hogy rajt!
Hol lehet megtudni az eredményeket?A Wik lapon nincsenek!
Akkor a "7241Gabi, és Tapírka1014 nickjében szerplő számok mit jelentenek?" cím össznépi játék után a "Mi XARAI foglalkozása?" című veszi kezdetét, kellemes izgalomban tartva ezzel egy ideig a topik úri közönségét:-)
Igaz, elárulhattam volna mit dolgozok, nem mondhatnám, hogy szégyen. :) De így legalább nem unatkoztok, van min törni a fejetek. :) Futásról: Tegnap ami a "csövön" befér légzéstechnikát alkalmaztam 2000-en, és bejött! Éreztem, hogy eddíg gond volt a levegővétellel. Szerintem legalább fél percet javított az időmön.
Gratulálok!!! :) Szép futás lehetett!!! Egyre másra futod ezeket a 3:45-öket!! Viszont igenis nagyon szépen helytálltál volna a Terep 100-on is!!!
Ha már rajt. Nálunk meg ott hadonászott a főszervező egy játékpisztollyal, és amikor páran (persze Zilacival az élen) elkezdtek előle menekülni, még közölte is, hogy nem igazi. Vicces kis szituáció volt. Aztán rajtkor csak kicsit kattant, majd mikor elindultunk, akkor hangosan. Reméljük, hogy nem a rajtot lőtték vissza, mert senki nem állt meg :)
Ma nagyon sokat gondoltam és gondolok a T100-t futókra.Nagy hajrá nekik!
Magam részéről futottam egy 3:45-ös Wink maratont.Ez a harmadik helyre azért elég volt.Volt pár baki a szervezésben,az eredményhirdetésre "csak" 3 órát vártunk,aztán hazamentem,mert még akkor sem kerültek sorra a maratonisták,engem meg ugyebár 3 kiskorú csemete várt otthon.a pálya jól ki volt szerintem mérve,de a rajt az érdekes volt:egyszer csak azt vettük észre (minden visszaszámlálás ,vagy valami egyéb figyelmeztetés nélkül),hogy már futni kellene a többiek után.Egyszer pár száz métert elkavartam,mert ugyan minden sarkon állt szervező,csak épp ott nem ahol kellett volna...Na mondtam ugye,hogy a T100-as nem nekem való,még aszfalton is eltévedek!:-))
Miért, szerinted ezen a topikon senkit sem érdekel a T100 eredménye? :-))) Csatlakozom a gratulálók várhatóan igen népes táborához. Csaba jó formában, nyilván okos taktikával, tökéletesen kihasználhatta a szinte ideális időjárási körülményeket.
Kis porszem került a gépezetbe: a holnapi feles helyett nagy valószínűséggel itthon fogok lazítani torokgyulladással. De azért a mákosguba jó volt, szerintem nem ott hibáztam. No nem baj, majd átmentem a formámat a következő alkalomra.
Na, ez már megint csak az első + az utolsó bekezdésemet rakta be, úgyhogy megkísérlem berakni a többit:
Lassan elérkezett a mi rajtunk ideje is. Kiderült, hogy gyakorlatilag a Felső Tisza-parton futunk végig, egy kb. 2 km-s szakaszt, majd fordító és vissza. Ez egy kör, ebből kell 6. Vegyes érzelmeim voltak, egyrészről nem örültem, hogy nem inkább Tápé felé vitték ki a versenyt, ahogy az eredeti tervekben volt, másrészről viszont az nekem hazai pálya. Mellesleg a körözgetős versenyeknek megvan az a nagy előnye, hogy folyton szembe lehet futni az előttem/mögöttem futókkal, lehet egymásra mosolyogni, lehet a másikat bíztatni, és ugye ez sokat ad ám.
Szóval elindultunk. Zilaciékkal indultam, ahogy ígérték lazán, aminek örültem, merhogy én nem vagyok ám formában, meg egyáltalán rámtört ugye a héten ez a futódepi, szóval nem erőlködünk, nem keresünk kudarcesélyt, meg ilyenek. Csak lazán. Csak aztán elment mellettünk Szeged futóvilágának nagyja, és engem is elkezdett rángatni a Verseny Szellem. Az első körben én voltam a jobb, és keményen visszaszóltam neki :) Csak aztán a második körben már annyira rámtelepedett, meg egyre hangosabban kiabálta, hogy "tudsz te még ettől kicsit gyorsabban menni úgy, hogy jól is essen", hogy aztán csak elindultam. Ahogy Zoli mondaná: "benne volt a boogie a lábaimban". De hogy került bele?? Második kör végére Zilaci fiúcsapata vissza feljött rám, és elkezdtek húzni. Ekkor már/még(? :) nagyon élveztem a futást, így mentem velük, bár sejtettem, mi lesz a vége :)) A Zilaciékkal ily módon megtett körök megállós frissítéssel együtt lettek 20 percesek, ami ugye kicsit 5-ön belüli tempó lehetett. Ezen a ponton jutott eszembe először, hogy szóval én úgy a Pécs-Harkány óta 20k fölött nem futottam, és kezdtem kissé kamikázénak érezni a tempót. Ment volna még talán, csak már nem mosolygósan, azt meg nem akartam. Meg amúgyis, közben azzal szórakoztattam magam, hogy nézegettem, hanyadik vagyok a női mezőnyben (na, persze, mivel ez nem verseny volt, rajtam kívül senkit sem érdekelt :), és időközben feljöttem a 3.-ra, ahol jól elvoltam, de a 2. meg elég messze volt ahhoz, hogy motiváljon. Aztán az 5. kör elején egy technikai szünet miatt "hatalmas" előnyt szereztem Zilaciék előtt, de ők aztán gyorsan bedaráltak, én meg önvédelmi okokból hagytam, hogy elmenjenek. Ezen a ponton amúgyis elkezdett esni az eső (mert mi akkor futunk, amikor jólesik :), ami kissé csökkentette az endorfinszintemet, de azért mendegéltem, de immár a magam kissé kényelmesebb tempójában. Nagyon lassú ez se volt, úgy 21 perces kör jött ki belőle. Bár az utolsó körre csitult az eső, valahogy azt éreztem, ez már annyira nem kéne, dehát az ember nem áll ki az utsó körről, ha odáig már eljutott, szóval mendegéltem tovább becsülettel. V42 és Zoli beértek tán 2-3. helyen, nagyon klassz idővel, Robi folyton azt mondogatta, milyen lazán nyomom, láttam, amint Zilaci az "alfa hím pozícióban" futja az utolsó egyenest, aztán lassan én is fordultam, majd egyszercsak beértem. Az összidőm 2:04:48 lett, ami 5:12 tempó, amit így igazából 12 kilire terveztem mára, szóval maradéktalanul elégedett vagyok.
Aztánmég beszélgettünk a végén kicsit meg gratulálgattunk egymásnak és jó volt megint a nagy szegedi futócsalád egy tagjának lenni :) Szóval egy kicsit feldobott ez a mai futás, de nem akarok átesni a ló tulsó oldalára, megpróbálom most egy kicsit pihenősre venni, és nem nagyon messzire tervezni. Azért egy hétfői laza 15-ös edzés már le van beszélve Robival :)
Na, ez érdekesen alakult. :) Mivel esőt ígértek mára, azt godoltam ki, hogy felkelek fél 8-kor, és ha esik, akkor nagyongyorsan visszahúzom a fejemre a takarót, ha meg nem, akkor irány a Vizitelep. Nem, nem úszni mentem: futni. Szépen ki is caplattam, kicsivel 9 után értem ki, ahol Zilaci feleségével, a fiával és egy tanítványával futottam szembe, és Erika elkezdte pedzegetni, hogy nem-e futnék-e inkább én is a hosszú (24 km) távon. Gondolom a fejemben zárlat keletkezhetett, mert nem gyulladt ki a "há' emmeg milyen hülye ötlet" lámpa, így végülis annyira nem kérettem magam, bár azért végig tudtam: én ezt nem akartam, ebbe csak belerángattak :)) Mondjuk így legalább volt idő beszélgetni a futótársakkal, régi vagy új ismerősökkel, összefutottam pl. egy volt osztálytársammal, de nem azzal, aki hardcore rövidtávos, hanem egy másikukkal, aki most a középtávon indult, és csak néha szoktam látni versenyen.
És mindezenközben is meg azóta is sokat gondolok a Terep100-asokra, a Florán futókra, a Wink félmaratonistákra, és nagyon várom a további beszámolókat!!
A kérdés szakmai részére majd válaszolnak az edzéselmélészek, én laikusként annyit hadd írjak, hogyha rosszul esett a fartlek, nem csináltad "jól". Ezeket a belegyorsításokat görcs nélkül érdemes csinálni, és nem kifulladásig, hanem csak annyira gyorsan, hogy élvezd a gyorsaságot, de még ne fájjon :) Azt nem tudom, hogy így van-e értelme szakmailag a fartleknek, de nálam így is hatásos, és így viszont élvezetesebb :)) Úgyhogy hajrá!! :)))
én ma életem elsô, kiprintelt edzésterv alapján végrehajtott fartlekkel dúsított futását csináltam este. közben és utána erôsen elgondolkodtam, hogy hány darabra szaggassam a papírt majd otthon, mert eddig elôírásra még sosem gyorsítottam (gyorsítás? én? hmmm.) a tempómon. valószín?leg, mert nem tudok. csak ahogy jött. na mindegy. eléggé elfáradtam, már közben is. azt írják az edzésterv végén, hogy 21 km, végállomás. mondjuk ez inspirál.
Fartleknél a minôség (mennyire gyorsít az ember) vagy a mennyiség (hányszor gyorsít bele az adott idôintervallumban) számít? és a résztávos futásnál?
Mára is beterveztem 7 km fartleket. Estére. Napközben sok dolgom volt, legalább 10 km-t gyalogoltam (ebből legalább 5 km-t nehéz csomagokkal...), mégis a futás előtt úgy éreztem, szétszaggatom a betonlépcsőket, meg az aszfaltot is. :-) Ez kb. 500 m-ig tartott, akkor már tudtam, hogy mégiscsak hatott az egész napos terhelés. Mindenesetre hiszti nélkül lenyomtam a távot, bele-belegyorsítva időnként, a Margit-hídi emelkedőn kétszer is sprintelve felfelé. Igyekeztem a kellemes fáradtságig eljutni, ez sikerült is, most ásítozom, de még mindig érzem az erőt. :-) Legközelebb hétfőn futok.
Én úgy látom, hogy ezek a távok helyszínenként változnak. Itt a 24km a hosszútáv lesz, 4 pontért. Én a 12-t 2 pontért futom (illetve én baromira nem a pontokért futok, de annyit fognak rá adni). A Bükki hegyin egy maratont kell lefutni a 4 pontért. A többi sportoknál is vannak eltérések, és akkor az elmért távokról még nem beszéltem...
Bátran miki! Nagyon jó futó vagy, bízzál magadban! Induljunk neki, mi történhet? Legfeljebb, ha megborulunk, akkor megpihenünk - ha meg mégse akkor még jobb. Hajrá!
Lehet, hogy adottak lesznek a körülmények egy gyors teljesítéshez. Bárcsak jobb formában lennék. Viszonylag kicsi sár és elfogadható hőmérséklet együtt csak pár évente van.
Így jár az aki tavaly magasra teszi a lécet :-) Gyakorlatilag végig lehetett követni a felkészülésed. Végig csodáltam a profizmusod, elszántságod. Szóval sok sikert Lúdtalp!
Holnap nagy csaták várhatóak a Pilis és Gerecse túristaútjain! Harcosok: T100 futók. Ellenfelek: emelkedő, lejtő, meleg, hideg, eső, szárazság, sár, por, jelzés, jelzéshiány, izomgörcs, vízhólyag, gyommorrontás, hasmars, bizonytalanság... Segítők: önbizalom, akaraterő, türelem, versenytársak, rendezők. :-)
Jómagam a kétségek közt vergődő bizakodás hangulatában pezsgek éppen:-) Meglátjuk az egy év alatt lefutott 2300 kili mire lesz elég. Eddig minden alkalommal javítottam... :-)
Nálam kb. fél órája megkezdődött a vasárnapi versenyre való felkészülés utolsó, szinte felbecsülhetetlen fontosságú szakasza. Abból állt eddig ez a szakasz, hogy mákosguba és nutellás palacsinta. Ugye jól csinálom?
Nem csak a T100 létezik azért, de természetesen én is nagyon sokat fogok rájuk gondolni és szurkolni!! :)
A Szegedi Szekció néhány tagja pl. a szegedi olimpiai 5próba futáson fog holnap helytállni 12-24 km-en. Beosztottuk: a srácoké a hosszabb táv, nekem most elég a 12. :)
Tévedés ! Pontosan 1 km-re parkol. Vigyázz oda-vissza kell futnia ! Viszont megmondom nektek őszintén én nem szeretnék bűnrészes lenni egy banrablásban azzal hogy futótanácsot adok neki. Kéretik a moderátort kiszedni innen a xarai-nak szóló tanácsokat, még mielőtt bajba kerülnénk.
