Szia, köszönöm a válaszodat! Tényleg nagyon szerencsés vagy, hogy találtál egy ilyen remek szakembert, ráadásul ingyen. Én mindenképpen belevágnék egy ilyen terápiába, de Békéscsabán találni egy a témában járatos valakit jóval esélytelenebb, mint Budapesten, vagy még néhány nagyobb városban. Azért próbálkozom. Téged is szeretnélek megkérdezni, hogy mi a véleményed erről a módszerről?
Szia, olvastam a törtènetedet! Meg a kommenteket. 90%-ban nekem is kitöltötte a napom, àtèrzrm milyen rossz lehet.
Gamma kèses módszerben egyetèrtek a törölt nickel :D, az hazugsàg. Èn is olvastam róla annó. Megkèrdeztem a terapeutàm. Óva intett tőle. Azt mondta, hogy ezt nem csinàljàk gyakran, csak nagyon durva esetekben. Pèldàul, ha az ember màr nem megy ki a szobàjàból meg ilyenek. De olyankor màr nem csak szimpla szorongàsról van szó, az màr màs.
Hàt ez a betegsègektől való fèlelem az egyik legrosszabb, meg a màsok halàlàtól való fèlelem. Valaki ìrta, hogy attól fèlünk, amit nem tudunk befolyàsolni. Igen! Nagyon igazad van, ez pontosan erről szól.
Úgy veszem èszre sokmindent leìrtak màr előttem.
Az örömlànyok, a homo- ès biszexuàlisak egy olyan rizikocsoport tagjai, akiket èvente szűrnek Magyarorszàgon, szóval nem kell fèlned (bocsi, ha egyszerűen hangzik). Ha beteg lennèl màr kijött volna valami, ha meg hordozó, akàr hogy is lenne, a teszt kimutatja. De, hàt neked negatìv. :)
Elmehetsz mèg húszezer tesztre, mind negatív lesz. Hallottàl a szinkrknicitàsról? Az elvileg azt jelenzi, hogy amivel leginkàbb foglalkozik az agyadm azt làtod mindenbe bele. Ha pl. A halàltól fèl valakim mint èn voltam ìgy, akkor is a gyàszjelentèst vettem először èszre az újsàgba, mint mielőtt foglalkoztam volna vele. Úgy èrtem mielőtt szorongós lettem, ugyanúgy kinyitottam ott, de akkor nem èrdekelt, miutàn szorongós lettem meg egyből azt vettem èszre. Az ember agya csodàlatos ès egyben a legnagyobb tràgyakupac. :) Tudatosan dönteni kell ennek a kènyszeres dolognak az esetèben.
1. Meg akarok gyógyulni
2. Tudom, hogy amit gondolok, az bizonyítottan nem valós
3. Vannak dolgok, amiket az emberek nem tudnak befolyàsolni. Ezèrt felesleges engedned a kènyszereidnek, mert azzal nem jutsz sehova.
Azzal szokotg viccelődni règen a terapeutàm, hogy ha a gondolataink valóra vàlnànak, màr nem lennènek emberek a Földön. :)
4. Nem kène emelned azt a gyógyszert. Annàl nehezebb elhagyni.
5. Van egy sztorim a csalàddal kapcsolatban. Szóval a nővèrem nem beszèl velem, mióta ez kijött rajtam, ami volt 6 ève. Hiàba gyógyultam meg, furcsàn nèznek ràm a csalàdban.Mrllettem àllnak a többiek, de mègis úgy èrzem, nem igazàn.
Lassan visszavettem a helyem a csalàdban, mint az ember, akihrz lehet fordulni, bàrmi gàz van. Nrmrèg meghalt a nagymamàm. Nem hittem, hogy mèg èn leszek az, aki màsokat vìgasztal, de igen, megint erős vagyok.
Èveket vett el tőlem ez a szemètsèg, most újra egyetemre jàrok, 4,7 az àtlagom. De nem csak az èveket vette el tőlem, hanem azt a megbecsülèst, amit règen megkaptam.
Ami viszont pozitív, hogy sokkal bölcsebb vagyok egy velem egykorúnàl. Megtanultam elengedni a dolgokat ès èrtèkelni azt, ami van. A nővèrem a legjobb baràtnőm is volt egyben, de soha nem fogom elfelejteni, hogy ìgy magamra hagyott. Igaz csak fèltesóm, viszont nem úgy nevelkedtünk. Amikor bajban volt, ott voltam, Ő nem. Ettől függetlenül nem zàrkózom el tőle, ha segìtsègre lenne szüksège, de màs egyebet ezen kìvül nem tehetek. Ez az èn sztorim a csalàddal kapcsolatban.
Ha vègig akarsz csinàlni egy teràpiàt, nagyon sok akaratot kell összegyűjtened ès nèha àllati nehèz lesz, de ne màsokèrt tedd meg, hanem magadèrt. Ès csak azt tudom mondani, hogy mindenkèppen próbàld meg. Ha helyre tudod magad tenni, màsok is èszreveszik idővel.
Ha van valami, amiről szeretnèl beszèlgetni, kèrdezni, akkor itt vagyok.
Szia, jaj, ezt a nèzetet osztom! Terapeutàm is azt mondta, hogy valamilyen kènyszere mindenkinek van, meg hogy az embereknek alapból nem àrtana vìselkedèsteràpia.
Nekem betegsègekkel kapcsolatos volt, olyan, hogy nekem lesz, aztàn, hogy màsnak lesz, ha nem csinàlom meg a "cselekvèseim", ès olyasmi is, hogy miattam hal meg valaki, szintèn ha nem hajtom vègre a dolgaimat.
A vègèn nekem is az lett a legnagyobb gondom, hogy èrtèkes dolgokat kidobàltam. :( Àllati rossz volt, èn lettem a csalàd fekete bàrànya, pedig előtte mindenki tökre bìrt, meg mindig hozzàm jöttek tanàcsèrt. Na de mindegy, tudom ki vagyok, ès csak az szàmìt :)
A törtènetre visszatèrve:
Elhatàroztam aztàn, hogy kognitìv teràpia kell, miutàn az Ocd.uk-n beszèltem volt kènyszeresekkel. Az egyik "terapeuta" vagy ki fene volt, azt se tudta mi az a kènyszerbetegsèg, szóval, mire talàltam egy normàlis terapeutàt, jó sokat szìvtam. Azt mondtàk az egyik legjobb szakembert sikerült kifognom, az orszàgban. Nagyon örültem! Tb-re volt, egy fityinget nem fizettem èrte. A kóklereknek előtte úgyis kellett. :/
Szóval egy jó pszichiàter hozta ide, mert sok volt a viszonylag fiatal kènyszeres ès úgy gondolta, kelleni fog teràpia. Hetente jàrtam hozzà èn is. Az első alkalommal mindenfèle tesztet töltettek ki velem, ès az egyik tök jó lett, be akartak vonni a csoportteràpiàba megfigyelőnek, de valahogy utàltam a csoportteràpiàt, szerintem semmi èrtelme, próbàltam màshol ès nem is tudom, ott nem tudsz kibontakozni, meg mindig össze vesztek a tagok stb. Nem volt jó. Úgyhogy azt passzoltam, de az egyènire eljàrtam több mint 1 èvig.
Nagyon sok hàzit kaptam, meg mindenfèle feladatot.
Először ràvezettek, hogy a valósàg, meg amit èn gondolok, mennyire nem függ össze. Grafikonon àbràzoltuk meg kiszàmoltuk a valószìnűsègèt, szóval mindenfèle módon megpróbàlta megkèrdőjelezni a valósàghoz való viszonyàt annak, amit gondolok. (Megvannak a jegyzeteim:D)
A màsodik lèpèsben az volt a dolgom, hogy próbàljak ne engedni a cselekvèseknek, ez nagyon nehèz volt. Volt egy mondóka (Romhànyi Józsefnek:a ràk haladàsa c. verse, ès azèrt ez, mert illik a kènyszerbetegsègre), ès ahànyszor gondoltam valami betegsègre, hogy "úristen", akkor azonnal el kellett mondanom, amíg nem csökkent a szorongàs ( volt, hogy egymàs utàn 20x is).
A màsik az volt, amit ki tudok emelni: el kellett kèpzelni, hogy a gondolatok madarak, autók ès hagyni őket elmenni. Először a madarast, aztàn az autósat vàlasztottam. Az volt a lènyeg, hogy van egy út, ès el szeretnèk jutni a màsik oldalàra, ahol vàsàr van (vagy akàrmi, amit szeretnèl, hogy legyen), ès az autók a gondolatok, ès csak akkor tudsz àtmenni a túloldalra, ha hagyod az autót elmenni. Emberek, hogy èn mennyit szìvtam mire sikerült ezeket megtanulni megcsinàlni. Lehet, hogy nagyon egyszerűnek hangzik, de nem az. Aztàn voltak az attitűdmódosítàsok, amit valaki màr emlìtett lentebb. Na èn elmondom körülbelül mi az. Ez egy mèlyen a tudatban elraktàrozott negatív elkèpzelès/àltalànosìtàs a vilàggal, emberekkel kapcsolatban, ès azèrt hívjàk diszfunkcionàlisnak, mert az ember èletère nèzve nem pozitìvan hat. Fú, most leegyszerűsítettem nagyon, de valami ilyesmi. Berögződött, automatikus negatìv gondolatok/előitèletek màsokkal ès magunkkal szemben. Ez amúgy gyerekkorra nyúlik vissza ès èlmènyekhrez, szülői viselkedèshez kapcsolódik. Pl. Èn perfekcionista is voltam, mert a rokoni körben volt egy elvàràs, ès az unokatesóm szülei ezt rajtam meg a velem egy idős unokatesómon èltèk ki, folytonos versenyeztetès formàjàban. Persze nem akartak rosszat, de ezt mindketten megszívtuk. Unokatesóm mèg gimiben lett szorongàsos, ő is meggyógyult, èn meg egyetemen.
Szóval visszatèrve a tèmàhoz, ez egy olyan dolog, amit pl. ha sokszor tapasztalsz vagy hallassz "fiam/lànyom, te hülye vagy" (suliban a tanàrok előszeretettel mondogatjàk), vagy ha rossz tapasztalat utàn elkönyveled hogy "az emberek hülyèk, az emberekben nem lehet megbìzni" akkor az úgy ott marad mèlyen, ès a következő hasonló helyzetben az agyad automatikusan elő szedi ezeket.
Amikor módosìtjàtok ezrket az elkèpzelèseket, akkor a terapeuta inkàbb tőled vàrja az ötleteket, ha nem jön össze, akkor segìt megìrni a módosìtott attitűdöt. Ès kapsz kis emlèkeztető kàrtyàkat, amiket olvasgatnod kell, akàrmikor eszedbe jut pèldàul az, hogy "hàt èn hülye vagyok mert nekem mindig azt mondtàk a suliban",. Na ilyenkor előveszed ezt a kis lapot ès olvasgatod, amìg egy idő utàn bevèsődik, hogy èsszerűtlen amit magadról gondolsz ès a többi. Az összes kàrtya úgy kezdödik, hogy:
"Az a hiedelmem hogy ......... de ez a hiedelem èsdzerűtlen, mert ........ - most nincs nàlam a kàrtyatömegem, de akit èrdekel, annak megkeresem. A kipontozott rèsz az a ràd èppen vonatkozó dolog, màrmint amit gondolsz.
Ilyen attitűdökkel tele van az összes ember, nem csak a kènyszeresek. Jaj ès elfelejtettem, hogy ezt a teràpiàn egy lassú szemmozgàsos módszerrel "installàljàk" az agyba. Mìg a rosszul bevèsődött hülyesèget is aztal próbàljàk "kimosni", ilyenkor elő jön mindenfèle èrzelem, de ez normàlis.
Ès akkor ez utàn van mèg egy rèsz, amikor a kognitìv tudat legmèlyebb bugyraiba próbàlnak turkàlni.
Szerencsès vagyok, mert a terapeutàm halàli jófej volt ès baromi ügyes. Most màr nem dolgozik itt, mert költöztek.:( De ő nem szereti elveszteni a gyógyultakkal sem a kapcsolatot, sőt zavarja, ha nem ìrnak neki nèha, hogy "hè, jól vagyok!" :)
Én is járok terapeutához, 10 ezerért beszélgetünk egy órát, nagyon fajin :) Igazából ismerek jó néhány kényszerest, személyesen is. Azzal biztos nem árulok el titkot, hogy a világon mindenki kényszeres, csak más más mértékkel és mélységben. Nekem is mondta egy terapeuta, hogy "kigyógyít" hetente kétszer kellett volna mennem másfél évig kb 1 milla körül zártam volna a számlát, mondjuk ez elenyésző, ahhoz amennyit már elköltöttem tisztító és fertőtlenítő szerekre. Te kényszeres vagy?
Èn is voltam kènyszeresm de màr nem vagyok. Ki lehet belőle gyógyulni (szebben nem tudom megfogalmazni :)). Nekem sikerült! Jöttem segíteni annak aki kèri. :D
Ja, ès èn is terapeutàhoz jàrtam, egy nagyon embersèges terapeutàhoz. A következő diplomàm pszichológiàból lesz majd, remèlem. :D
Persze, nem igazàn tudjàk mitől van, de egy jó terapeuta, van akit meg tud gyógyìtani, vagy hogy is mondjam.. visszaterelni önmagàhoz. Nekem volt nagyon dúrvàn kènyszerbeteg ismerősöm, ès most már semmi baja kb. Bàr Ő hetente jàrt terapeutàhoz egy èven keresztül. Igazàból tök jó, hogy te is idèzőjelezed a betegsèg szót, mert a dokija neki is azt mondta, hogy Ő a szorongàsos zavarokat nem neveznè betegsègnek, de ha nem úgy hìvja, nem tàmogatnà a tb a gyógyszereket stb. Ràadàsul az orvosa tb-re rendelt, csak megvontàk tőle a tàmogatàst, azèrt mert egyszem orvosèrt a körzetben, nem tartanak fenn helyet... -.-
Könyvet akàrki ìrhat akàrmiről.Mèg te is, meg èn is, :) de igazàból ha a önismeretről beszèlgetünk, akkor nekem mindig a kedvenc idèzetem jut eszembe: "Mèg egy isten sem kètelkedhet annak az embernek az erejèben, aki önmagát győzte le!" /tuti nem pontosan idèztem, na nem baj/
Egyèbkènt ez az önismerettel szerintem is èrdemes foglalkozni. Nagyon sok kènyszerbeteg szubmisszìv vìselkedèsű.
Ès ahogy ìrtad "olyan dolgoktól fèlünk, amiket nem tudunk kontrollàlni" - egyèbkènt ez tök ìgy van. Bàrmikor bàrmi törtènhet, de ha ràgjuk magunk rajta, attól semmi nem lesz jobb.A dolgok pedig soha sem úgy törtènnek velünk meg, ahogy elkèpzeltük, legyen az negatìv vagy pozitìv.
Nagyon gyerekcipőben jár még a kényszerbetegég feltérképezése, szinte semmit sem tudnak a kialakulásának okáról, akkor hogyan is tudná bárki bármivel is gyógyítani?! Én egy ezekre a betegségekre specializálódott kórházban is jártam olyan orvosoknál ,akik könyvet írtak erről a "betegség"ről. Mindenhol a viselkedés terápián is mindig ugyanazt szajkózza mindenki, jelentős eredmény nem elérve. Bár mindennapi életet megkeseríti ez a dolog ,mégis úgy vélem bár eléggé terhes mégis hasznára válik aki ebben van, ha képes lesz önmagát megfigyelőként megélni. Az emberi cselekedet nagyrésze tudattalan. Úgy vélem talán ennek a betegségnek egyik oka az lehet, hogy nem ismerjük önmagunkat és olyan dolgoktól félünk ,amiket nem tudunk kontrollálni. E között elég komoly összefüggést tudnék felvázolni. Nem véletlen van felvésve a delphi jósda falára Gnóthi szeatun - Ismerd meg Önmagad! Talán ez az egyik kifelé vezető út.
Igen, ez így van, de én nem is az árról beszéltem, hanem a szakemberekről. Sajnos nem olcsó, de akinek sikerült az biztos azt tudja mondani, hogy megérte.
Talàltam pàr embert de maszekban 10.000/60 vagy ötven perc, legalàbbis a 2. teràpia. Az első a legtöbb helyen 12.000 volt, ami jobb, mint a 40.000, de azèrt...
Hàt, ez a baj ezzel az orszàggal, hogy alig van tènyleg jó terapeuta, vagy ha lenne, akkor sem tàmogatjàk a munkàjàt! Èn ismerek egyet, de ő Zalai, mèg tanìtott az egyetemen is, de màr sajnos nem. Ha elèrem, megkèrdezem, tud -e valakit. :) Egyèbkènt nincs mit! :)
Nagyon köszönöm a válaszodat, sok érdekes dolgot írtál! Nem titok, hogy Békéscsabán élek, itt próbálok találni valakit, ha van egyáltalán, nyilván Budapesten ezerszer több szakember van.
Na, hát ez nem túl jó hír, ha gondolod megkérdezek ismerőst, aki esetleg tud még terapeutát. Pontosan amúgy mi a baj? Mármint mi a kényszer, szorongás stb?
Szia! Bocsi, hogy bemásolom, de úgy szeretnék válaszolni, hogy ne felejtsek ki semmit, ha lehet:
"Majd én felpörgetem! Sziasztok! Középkorú kényszerbeteg férfi vagyok. Korábban már leírtam itt a "rémtörténetemet", most újra megteszem, mivel szükségem lenne a véleményetekre, tanácsotokra. Elnézést, de ezt csak egy kicsit hosszabban tudom megtenni. Kb. 20 éve kezdődött a betegségem, amit a "szokásos" tünetek jellemeztek sokáig: ellenőrzési kényszerek, és gondolatok, amelyek elsősorban a munkahelyem elvesztéséhez kapcsolódtak. Mikor már nagyon elegem volt, pszichiáterhez fordultam, aki elkezdte a gyógyszerezésemet. Én sem akartam magamat soha ezekkel mérgezni, és tisztában voltam az antidepresszánsok elleni kirohanások ellen, de tény, hogy az állapotomon sokat segített. Az elég kellemetlen mellékhatások( főleg szexuális, és vizelési gondok) miatt több év után abbahagytam, majd amikor megint rossz lett a helyzet, újrakezdtem. Észrevettem, hogy számomra az igazán kritikus időszak tavasztól őszig tart. Sajnos ez az állapot "desszert" volt ahhoz képest, ami 3 és fél évvel ezelőtt kezdődött. Ehhez tudni kell, hogy az intim együttléteink a feleségemmel megromlottak, de azt nem gondoltam volna, hogy egyik nap kijelenti, hogy nem akar többet így együtt lenni velem. Fél évig a falat kapartam kínomban, majd elkövettem életem legnagyobb hibáját, amire soha nem gondoltam volna, ha nincs ez a helyzet, a mentalitásom sem olyan. Elmentem egy “örömlányhoz”. Bár tört volna el aznap reggel a lábam. [1] A "kaland" szörnyű volt, ráadásul néhány nap múlva elkezdődött a rettenet: olvastam egy cikket a HIV-fertőzésről, és a fejembe vettem, hogy biztosan én is elkaptam. Attól kezdve pokol az életem. A mai napig kb. 9-10 negatív HIV- szűrési eredményem van laboratóriumokból, valamint véradó is lettem, mivel ott is komoly HIV-szűrés van. Tudni kell, hogy a mai tesztek már 4 hét után szinte teljes biztonsággal kimutatják a fertőzést, de nekem nem elég az eset után 3 évvel született negatív eredmény sem. Ha pedig szűrésre megyek, akkor azt veszem a fejembe, hogy biztos ott is elkaptam a betegséget, ördögi kör ez. Rögtön a ballépésem után felhívtam az ország legismertebb orvosát ebben a témában, aki azt mondta, hogy felejtsem el a szűrést, mert Magyarországon szinte kizárólag a melegek betegsége a HIV. Nekem ez sem elég. [2] A nap 90%-ban ezek között a gyötrő gondolatok között őrlődom, ráadásul folyamatosan mosom a kezeimet, bármihez hozzáérek, abban a fertőzést látom, cserélgetem, állandóan öblögetem, törölgetem az evőeszközöket, képes vagyok több ezer forint értékű dolgokat kidobni, mert úgy gondolom, hogy azoktól is elkaphatom a betegséget, ugyanez van sokszor a boltban vásárolt élelmiszerekkel is. Tavaly elmentem egy viselkedésterapeutához, jónak tűnt a dolog, de abbahagytam, mert bár nem vagyok szegény, de azért a havi 40 ezer kicsit sok a tartozások mellett, bár tudom, hogy a gyógyulás mindent megérne. Most megint elkezdődött a kritikus időszak, szörnyű állapotban vagyok, valamit tennem kell. Sokat olvastam az 5 HTP nevű készítményről, pro és kontra, van aki csodaszernek tartja, van akinek semmit nem ér. Mindenesetre elég nehéz elképzelni, hogy az én súlyos állapotomon ez segíteni tudna. [3] Legszívesebben megműttetném magam, a gamma kés műtéttel külföldön elég jó eredményeket értek el, de nálunk ez még nem lehetséges, bár Debrecenben a technikai feltételek adottak lennének. Egyre inkább úgy tűnik, hogy marad a gyógyszer, és esetleg a viselkedésterápia. Sajnos a feleségem(akivel a történtek ellenére együtt vagyunk) támogatására nem számíthatok, a viselkedésterapeuta javasolta, hogy a fiamat avassam be, de hogy lehet egy gyermekre(még ha felnőtt is) ilyen terhet rázúdítani. Hát ez van, élhetnék boldogan, van egy tündéri unokám, akit imádok, de ez az egyik legalattomosabb mentális betegség, néha már félek, hogy megőrülök. Köszönöm, aki elolvasta, és szívesen venném az építő véleményeteket!"
-----
Részenként szólnék hozzá a dologhoz, mert úgy egyszerűbb, szóval bejelölgettem őket számokkal.
[1] Tudom, hogy neked ez most így akkor se megnyugtató, ha igaz, de 1000%, hogy nem vagy HIV fertőzött! Ha hordozó lennél a teszt azt is kimutatta volna. Ha pedig az orvos azt mondta, szinte csak a melegek betegsége ebben az országban, (ahol szerencsére még nem annyira gyakori ez a betegség) biztos igaza van, ebben szerencsére nem vagyok kompetens, ahogy az "örömlányos" dologban sem. Azt viszont tudom, hogy azokon a bizonyos nőkön évente végeznek szűrést (ellenben az átlag emberekkel), a "munkájukból" fakadóan. Nem hiszem, hogy egy olyan nő megengedheti magának, hogy beteg legyen, és azt sem hiszem, hogy a "főnöke" jó szemmel nézné ezt ugye bár. Meg hát egyesületük is van, amint hallottam stb.
"A kórokozó kimutatása a vérből történik. Több módszerrel megvizsgált, és több időpontban is levett vérminta pozitivitása esetén mondható ki a fertőzés. Mivel a kórokozó kimutatása az ellene termelt ellenanyagok kimutatásán alapul, és ezek még a legérzékenyebb tesztekkel is csak 3-4 hét után válnak pozitívvá, számolni kell az ún. "ablak periódussal", azzal az idővel, amíg hamis negatív eredményt adnak a tesztek. 1986 óta kötelezően szűrik HIV-re az összes véradót és szervdonort, az egyéb nemi betegségben szenvedőket és azokat is, akik önként jelentkeznek a vizsgálatra, ezenkívül azokat, akik valamely rizikócsoportba tartoznak (prostituálta, homoszexuálisak, biszexuálisak)."
Nem tudom, mennyire nyugtatna meg, ha esetleg kicsikarnál tőle egy tesztet. Valószínűsítem csak ideig-óráig tartana a "stressz mentes" állapot. Mert ugye itt igazából arról van szó, hogy eleve a betegségektől félsz, és mivel a HIV-ről olvastál, ez lett a kényszered, de ha más nemi betegségről olvastál volna, akkor meg az lenne. Ezt kellene a helyére tenni, és ezzel kapcsolatban megpróbálok majd segíteni.
[2]
Nos, legelőször azt kellene megpróbálnod, hogy megkérdőjelezed a gondolataid realitástartalmát.
A következőket olvasva azonban az egészben van némi mágikus gondolkodás is. Ez azt jelenti (bár biztos mondták már), hogy a gondolat és a cselekvés között nincs racionális, csak bele képzelt összefüggés, és hogy azt gondolod a cselekvéssel megoldod a problémát (mondjuk ez a legtöbb kényszerbetegnél jelen van, valami más mellett).
Van az a dolog, amikor azt mondják, hogy "Ne gondolj egy rózsaszín elefántra", mire fogsz gondolni? Hát arra. Mondok egy példát, legyen az, ami az ismerősömnek volt. Ő attól félt, hogy mások lesznek miatta betegek, HA betegségre gondol, pl. rákra, szembetegségre, szívrohamra. Neki is volt ez a "ha nem nyúlok hozzá 120-szor a szekrényhez, akkor rákos lesz a tesóm/anyám/barátom, vagy ha nem dob ki egy bizonyos dolgot, illetve ha nem lép vissza ugyanarra a helyre mondjuk 5x, nem érint meg valamit.
Aztán persze ez fokozódott, és már órákat szánt ezekre, értékes dolgokat dobált ki stb, és mind e közben a "Gondolat ellen próbált gondolkodni", mellette meg voltak a leírt dolgai.
Ezt most megpróbálom érthetőbben elmagyarázni; tehát, ha az jutott eszébe "X ember pl. rákos lesz", egyből el kellett mondania magában, nem tudom már hányszor, hogy "X ember nem lesz rákos" stb. Nem tudom, te hogy vagy vele? Ez nála nyugtató mechanizmus volt, ami alattomosan gerjesztette a kényszergondolatokat (mivel a kényszercselekvéseknek való engedés pont ezt teszi). Ezért szokták a viselkedés terápiában azt mondani, hogy NEM szabad a gondolat "ellen" cselekedni, hanem valami teljesen mással kell elterelned a figyelmedet. Egy más gondolattal. Persze ez baromi nehéz egy ilyen embernek, és nagyobb kihívás, mit megmozdítani egy 50 kilós cementes zsákot.
Az ember agyában az elméletek szerint egyszerre csak 1 gondolat lehet jelen, amivel az agy foglalkozik, és ha ez most kényszergondolat, akkor azonnal, amikor észre veszed, hogy jön, vagy már beugrott, ki kell ütni egy másikkal. Az említett személy pl. egy olyan feladatot kapott a terapeutától, hogy válasszon egy kedvenc verset, és mondogassa azt, amíg nem csökken a szorongás mértéke. Volt, hogy elsírta magát a terápián, de, megérte, mert most már kb. semmi baja. Becsülöm az akaratát, mert ehhez nagyon nagy elhatározás kell.
A családban, a távolabbi rokonságomban van pánikbeteg, és a baráti körömben is vannak szorongásosak szóval eléggé meg tudom értei, hogy milyen ez az egész, valakinél rá ment a család, stb.
Tehát ilyen egyszerű feladatokkal kezdődik egy viselkedésterápia, és egyre nehezebb lesz míg a végére nem érsz. De szerintem megéri kipróbálni, bár 40.000 azért baromi sok érte. Nem tudom merre laksz, a Semmelweis Egyetem oktatókorházában tb-re kezelték az ilyesmit még pár éve. A magán rendelésük árairól nem tudok érdemben semmit sem mondani, hogy őszinte legyek.
A gamma késes módszerről való áradozások nagy része kamu. Ismerek olyat, aki felhozta ezt a dolgot, és angolul tudó révén megkérdeztem neki külföldi orvosokat is. Ők azt írták, csak akkor csinálnak ilyesmit, ha a "beteg" állapota olyan súlyos, hogy már ki se kel az ágyból, nem látja el magát stb. E mellett a kockázat is olyan nagy, hogy ha nem a terv szerint alakul valami, vegetálni fogsz, mint egy növény. Nem tudom kik azok, akik cikkekben erről a módszerről mosolyogva "áradoznak", de szkeptikus lennék velük szemben.
Ami a gyógyszert illeti: Magadtól e hagyd abba, ha már szeded, mert a mellékhatások utána sem jobbak, mint előtte, viszont ha elmész egy jó terapeutához, Ő fokozatosan leszoktathat róla, amint haladtok előre, fázisokként.
Ja, még a linkelt neuro-terápiáról: Igazából amikor nekem koncentrációs/alvászavaraim voltak( igen, volt egy szorongásos időszakom, ami kullancsfertőzéssel függ össze, de ez egy más történet), a terapeutám alfa hullámokat javasolt, koncentráció javítására, majd később egy más típusút alvásra. Nagyon-nagyon be vállt, bár volt hozzá feladat és nem volt olyan egyszerű, mint az a bemutatott videóban, és a leírásokban tűnik.
Nagyon remélem, hogy valamennyit segítettem és agyon-nagyon ajánlom terapeuta felkeresését. Ez lenne a legésszerűbb és leghatékonyabb módszer is, amivel kijöhetsz ebből. Mivel 20 éve szenvedsz tőle, valószínű, nem 100%-os gyógyulás várható, bár mi 100%-os az életben? Maximum egy matek teszt. :) Ha 70%-ot javulsz, már akkor is tudni fogod, hogy kezeld az egészet!
Mindenkinek bocsi, hogy ennyit írtam, ha valaki szeretne kérdezni, és tudok is segíteni, akkor szívesen.
Szia! Asentrát szedek, most 100 mg-ot, a pszichiáter azt mondta, hogy 150-re kellene felmenni. Nagyon nem szívesen szedem, de tényleg siralmas állapotban vagyok, a napom 90 %-ban erről szól. Egyrészt jönnek a gondolatok, hogy a sok negatív teszt ellenére biztosan fertőzött vagyok, ilyenkor azzal próbálom magam "vigasztalni", hogy majd elmegyek egy újabb szűrésre. Másrészt ha bizonyos dolgokhoz hozzáérek(szemetes, telefon, távirányító, kézfogás stb.) rohanok kezet mosni, hogy lemossam az esetleges vírust. Az étkezés is egy tortúra, állandóan arra figyelek, hogy mi mihez ér hozzá, vagy mi van az ételben, ami nekem "gyanús". Szinte mindenben potenciális veszélyt látok itthon is, de az otthonomon kívül különösen. Szörnyű egy alattomos betegség ez. Próbálok magatartásterapeutát keresni, de még nem találtam, ráadásul ilyenkor rengetegen szabadságon vannak. Köszönöm, hogy foglalkozol az "őrületemmel"!
Az a helyzet, ha tuti eredményes lenne, akkor persze nem lenne sok a 12e Ft, de mikor már a a pszichológus részéről is felmerül az "elakadtunk" kommunikáció... A szülők viszont nyilván lelkiismereti kérdések miatt is viszik tovább oda, pedig, semmi változás. Sajnos a TB rendszer nem működik egyáltalán, azt már próbálták. Egy csoport terápia lenne az ideális...
Úgy tudom a Semmelweis Egyetem oktatókórházában vannak jó terapeuták. Legalábbis két éve még azt ajánlottam az egyik ismerősömnek. Elméletileg nem is kell érte fizetni, mert támogatja a tb. Nem tudom, hogy így van -e még. Hogy kamaszokkal foglalkoznak -e, felnőttekkel, fiatalokkal igen, ezért szerintem érdemes lenne megkérdezni telefonon.
Illetve igen, ezek a 10.000 feletti árak azért elég durvák, főleg, hogy a legtöbb orvos "nem ér meg" annyit, persze tisztelet a kivételnek, aki tényleg nem a pénzért lesz orvos... meg, hát a képzés költsége sem egy álom, de akkor is...
Szia! Elolvastam, megnèztem a linket is ès vàlaszoltam rà, mire az oldal lefagyott. Ha laptop közelben leszek, megint leìrom! Addig az lenne a kèrdèsem mifèle gyógyszert szedsz?
Mennyi időt foglalkozol naponta az ominózus gondolattal, ès hogy le tudnàd e ìrni a gondolatot szavakkal, ha nem baj? Hogy szó szerint hogy jelenik meg?
Szia! A történetemet(ha érdekel) a 3. oldalon 2016.05.06. dátummal johny121 név alatt olvashatod. Még annyit ehhez, hogy azóta elkezdtem a gyógyszert szedni, annyira rossz állapotban voltam, de minden nap egy hajszál választ el attól, hogy abbahagyjam, a mellékhatások miatt. Vidéki városban élek, ehhez képest viszonylag sok pszicháter, pszichológus van itt, de még nem tudom, hogy foglalkozik-e valaki viselkedésterápiával, illetve egy klinikai szakpszichológus írta a honlapján, hogy kognitív terápiát is végez. Persze most a nyári szabadságolások idején nem egyszerű bárkit is találni. Kíváncsi lennék a véleményedre egyébként is, meg a küldött linkkel kapcsolatban is.
