Keresés

Ilyen-olyan okból kifolyólag 1 évet volt szerencsém a nagyradai általános iskolába is járnom. Ez azért érdekes, mert onnan kb. 10 km Sármellék. Írtam, hogy néha- néha össze lehetett futni szovjet gyerekekkel, katonákkal stb. Ha valamilyen iskolai vagy kultúrális program keretében meglátogattak minket.
(Merthogy voltak a magyar iskolákkal közös programok, hiszen minden szovjet iskolának volt így vagy úgy magyar "testvére". Pl. a zalavári iskola „szocialista szerződést” kötött a sármelléki reptéren működő 144. számú szovjet iskolával.)
Szóval:
Amikor megjelentek a szovjetek, akkor hirtelen előkerültek az oroszul tudók (orosztanárok, vagy bárki )
És akkor itt megállt a tudomány, mert még az echte moszkvai tisztekkel sem értett szót senki tökéletesen... Kéz, láb, gesztusok, arcmimika.

Később már gimnáziumban (merthogy oroszos osztályba jártam) volt egy Irina nevű óraadónk. Ő nálunk Nagykanizsán kézilabdázott, és néha - néha bejött hozzánk mulatni. Szó se róla, nem sokat értett abból amit mondtunk neki, pedig négyes ötös tanulók voltunk, sokunknak nyelv vizsgája is van oroszból...
A dolgozatokat sorban javította piros tollal, volt, hogy oldalakat áthúzott. Elmagyarázta, hogy az a ragozási táblázat, amit használunk, létezik ugyan, de az orosz egy egyszerűbb változatot, "konyhanyelvet" beszél. Szerinte az, amit mi tanulunk, az egy Tolsztoj szerű irodalmi orosz, amit öregebb könyvtárosok, tanárok, irodalmárok használtak anno...

Nekem is volt gyerekkori élményem a Szovjetekkel.(kb.1974)
Veszprém város úttörőtáborában nyaraltam.Veszprém testvérvárosa Tartu,azt hiszem most Észt ország.
Mondták,hogy jönnek ebből a városból Szovjet gyerekek látogatni tehát aki oroszból jó volt az figyeljen.Jöttek is.A lányok egyforma fekete iskolaköpenyben (július!).fehér kötényben és masnival a fejükön.Ahogy közelebb jöttek feltünt,hogy még a magasabb fiúk is a vállukig értek a Szovjet lányoknak.Én legfeljebb a mellükig.Ahogy még közelebb jöttek már hallani lehetett,hogy ezek valami számunkra tök ismeretlen nyelven beszélnek ami még csak nem is hasonlít az oroszra.A balti nyelvek inkább a magyarral rokonok.Talán egy kettes fölét kaptak volna nálunk oroszból.Akkor szembesültünk azzal,hogy nem minden Szovjet orosz.Ha minket 45-ben beolvasztanak a Szovjet únióba attól még az apám meg az anyám nem oroszul mesélt volna nekem.

 

Sziasztok!

 

Győrben az Audi mögötti területen intenzíven folynak a földmunkák a gyár bővítése miatt.

 

Hogy miért téma ez itt?

 

Volt ott egy RT, amit kb. 2 éve fotóztam körbe, akkor is már a végét járta.

Így nézett ki:

 

 

 

 

 

 

 

Most már az épületeknek nyoma sincs és a műszerdombokat is szétterítik:

 

 

 

 

 

 

 

Kicsit lehangol, hogy minden nap ott megyek el mellette, és látom, hogy szép lassan nyomtalanul eltűnik.

 

Üdv!

 

Kaszi

Való igaz, nem nagyon volt lehetőségük kijárogatni, a magyar civilekkel keveredni nekik. Szigorúan megszervezett, és ritka alkalmakkor kirándulhattak (csapatostól). Kanizsán a 80-as években a Szabadságtéri Ált. iskolába jártam, ami a központi buszmegálló mellett egy kis élelmiszerbolttól nem messze volt. Gyerekként érdekesnek tűnt, hogy minden reggel a bolt előtt a járdán állt egy Uaz. A kocsi valahogy barnább árnyalatúra volt festve, mint a magyar inkább zöldesebb honvédségi terepjárók. És mindig állt mellette egy morcos, barna egyenruhába, térdig érő csizmába, nagy tányérsapkába öltözött katona, aki egy géppisztolyt szorongatott a mellén. A boltos bácsi azt mondta, hogy ezek oroszok, a tisztjeiket várják a buszról, meg a megrendelt kenyeret, kiflit viszik a boltból, és ne nagyon menjek oda hozzájuk. Én megpróbáltam egyszer, de először rám sem nézett, majd elég durván elzavart az egyik katona. Úgy állt ott, mintha az élete függne tőle, pedig a 80-as évek közepe volt már...

Ilyen alku nem nagyon volt. A sorállományt nem nagyon hozták ki, esetleg valami kulturális rendezvényre vagy kirándulni (na és természetesen a haza vagy visszautazás alkalmával). Őket természetesen egyenruhában, hiszen nem volt nekik más. A hivatásos állomány elő - előfordult kint, de mivel nem nagyon értettek szót az átlag magyarral, így nem nagyon igyekeztek kifelé. Az természetesen előfordult, hogy a ritkán megszerzett forintot a laktanyán kívül költötték el, de ez nem sokszor fordult elő. Bár sokat megtettünk érte, hogy legyen nekik magyar pénzük, mert lövészetek előtt elég sok forintot ott hagytunk náluk rubelért cserébe.

Székesfehérváron ott van a Képző Központ (8000 Székesfehérvár, Seregélyesi út 123.). Az egykoron az orosz iskola volt. Frissen átadva (az oroszok által...) látszott a panelben hogy ott magyarul nem tanult senki...

A bakui piacos fazon meg ha tudott magyarul, akkor ő tolmácsként volt itt alkalmazva. Az meg a KGB-vel szinte azonos volt.

Egy előttem szóló jól mondta: Tanuljunk meg mi oroszul! Ez volt a vezérelv, ez szolgálta az ő érdekeiket. Gyarmat voltunk, s a megszálló csapatoknak nem szabad érzelmileg kötődnie a megszálltakhoz. Így maradnak a csapatok bárhol és bármikor bevethetőek. A nyelv tudása az első lépés a lazuláshoz. 1956-ban (ezt csak visszaemlékezésekből tudom) a városomba bevonuló oroszok az után érdeklődtek, természetesen oroszul, hogy hány kilométer ide Kairó. Apáink, anyáink és mi még tanultunk oroszul (kötelezően választható egyetlen idegen nyelvként), s ez volt az egyik módszer az elszovjetesítéshez.
Mivel laktam orosz laktanya mellett, tudom, hogy a sorállomány szinte ki sem jöhetett a laktanyából. Nem hogy még valakivel beszélhessen. A Hivatásosok külön, elkerített, őrzött,a laktanyákhoz tartozó lakótelepeken laktak. Bent volt az iskola, a bolt. Egyszer jártam bent. A boltban szovjet rubellel lehetett szovjet árukat venni. Nem sok mindent. Más meg nem volt benne. Talán vodka. Szóval a család sem flangálhatott kint. Bár, emlékeim szerint sokkal kevesebb család volt itt, mint tiszt. Lehet hogy a többi tiszt családja otthon volt túsz? Nehogy apu Magyarországra, Magyarországról disszidáljon?

dolka tető volt a morzeallomas, ha jol tudom

Venloban-az mar reg Hollandia- is volt katonai repter, meg a masodik vilaghaboruban, de megszünt, multkor vettem eszre az autoutrol a z egykori beton iranyitotornyat

"Szentléleken volt az MN 9620, Lillafüred önálló hírzászlóalj vevőterme. "
Az a Dolka tető, vagy akkori nevén bagolyvár, a szertár feletti hegytetőn. Szenttlélek a medve 2 adóhát volt. (69-70)
Egyébként :73 L)

És be engedett az ör?

Meg sem próbáltam villogtatni odakint a Holland tudásomat.Angolul mindenki tud.Németül is valószínüleg csak akkor csúnyán néznek.A második v.h.-ban ott volt a lakosság számához képest legtöbb civil áldozat.A mai napig olyan a Holland-német barátság mint a Szovjet-Magyar... :-)
Egyébbként kifejezetten kerestük a katonai jellegü muzeumokat és nevezetességeket.Ehez viszont kell a nyelvtudás mert ezeket a múzeumokat nem könnyü megtalálni és sok helyre kapitelefonnal kell bejutni.

itt kinnt az amcsiknak is külön varosuk van, posta, bolt, templom, a hideghaboru zarvanyaikent maradtak itt, föleg Rheinland Pfalzban, Hessen tartomanyban vannak sokan, eszakon ott angolok vannak meg, de öket ki vonjak 2020-ig,a franciak es belgak mar reg leleptek innen

holland hasonlit a nemetre, ha angolul is tudsz akkor nyerö vagy Hollandiaban

a gyerek, a bolond meg a reszeg öszinte szerintem,
de itt jobb idezet, sajnos kezd igaz lenni:

Az optimista angolul tanul.
A pesszimista kínaiul tanul.
A realista loni tanul. ;-)

Itt a faluban lakik egy nyugdíjas katonai pilóta.A feleségét a Sz.u.-ból inportálta amikor ott kapta a kiképzést.A csaj beszél ugyan magyarul de nagyon oda kell figyelni,mit mond.

Sziasztok.

Ma végre eljutottam a tőlem kb. 15 kilométerre települt 105/4 aszalói lérak osztály egykori területére.
Önkormányzati tulajdon, igencsak morcos őrkutyuskával a kapuban. :)
Viszont szép kilátás van a zempléni hegyekre, a borsodi iparvidékre...
Fényképezőgép persze nyema...

Apámék a 80-as évek végén, 5 évet éltek Bakuban, apám kiment egyszer a piacra és az egyik eladóval nem tudott megegyezni, erre elengedett magyarul egy B+ a muttert -t, mire a csóka hibátlan magyarsággal visszavágott, B+ te, Szombathelyen voltam katona, aztán jó magyarsággal elbeszélgettek, majd rendszeres vásárlója lett a csókának, kis akcentussal de tisztán beszélt magyarul, és saját bevallása szerint tanították nekik.

Na a holland a másik nyelv, amihez tök hülye vagyok. Van még. Soroljam?

Ne búsulj,én úgy vagyok a nyelvtanulással mint a cigány a hegedüléssel mégis többet tudok hollandul mint oroszul. :-))

Van benne igazság, de akkor mivel magyarázod a zárt laktanyát, kizárólag orosz iskolában talált magyar nyelvű könyveket? És a falra rajzolt Lúdas matyi, 2/a osztály képet. Ők bizony tanultak magyarul.

Ja, és még egy. Való igaz, hogy ők nem 1989-90-ig terveztek itt maradni, de az egyes ember akkor is csak néhány évet töltött itt. Arra a kis időre meg minek megtanulni a nyelvünket? Bár némi fehér asztal és rajta különféle poharak csodát tudtak művelni.

 

Mindenképpen külön iskolájuk volt. Hogy magyarul tanulni? Úgy voltak vele, hogy tanuljunk meg oroszul. Csináltuk is. Bár mivel én vagyok köztudottan mindenféle nyelvoktatás csődje, ezért engem inkább csak tanítottak.

Annyi biztos hogy Nagyvázsonyból Hajmáskérre mentek iskolába.
Hogy külön iskolájuk volt, vagy magyarokkal együtt volt azt nem tudom, de sejtésem szerint igen. Mivel így jobban tudták tanulni a magyar nyelvet elvégre, nem 1989ig terveztek itt lenni. '80as évek elején még egy egész nagy panelt felhúztak a többi mögé.
A másik meg hogy Szentkirályszabadján, az orosz laktanyába elég sok magyal felirat, szöveg is látható volt, ami arra enged következtetni hogy elég intenzíven tanították a magyar nyelvet.
Ha akarod, tudok mutatni olyan könyveket amiket a volt általános iskolába találtam pl:
Első oroszkönyvem, orosz-magyar énekkönyv stb.
És kapcsolatban állok nem egy orosz, ukrán emberrel akik itt szolgáltak a '80as években.
Még az is lehet hogy ismeritek egymást.:)

Hiába, a gyerek általában őszinte.

Annakidején (Kanizsai lévén) néhányszor fociztam együtt a sármelléki gyerekekkel. Valahogz mindig éreztették velünk, hogy alájuk tartozunk társadalmilag. (szüleikkel, tanáraikkal ellentéttben) Magyarul nem sokat tudtak, de minden második szavuk az volt, hogy: Kurv@ mágyár.

Cserébe sokat estek, buktak...

 

Az anyukák, apukák (tisztek) viszont mindig tisztelettudóak, elõzékenzek, kedvesek voltak...

Egyedül különbejáratú Lenin mauzóleumuk nem volt nekik, de minden más igen.

De nem magyar iskolába. Szinte minden tekintetben önellátóak voltak az elvtársak.

A szentkirályszabadjai gyerekek helyben jártak óvodába/iskolába a laktanyán belül. A nagyvázsonyi óvodások szintén helyben jártak óvodába, az iskolásokat pedig (iskola híján) busz vitte minden nap Hajmáskérre.

A hidegháború közepén ezek a ruszkik nem nagyon keveredtek a magyar néppel.Én életemben egyszer érintkeztem élő orosszal.(1974)A barátommal Balatonfüreden nyaraltunk és egy szórakozóhelyen lányokra vadásztunk.Egyszer csak odakéredzkedett az asztalunkhoz egy olyan huszonéves forma krapek.Orosz volt,legalább is csak oroszul volt hajlandó beszélni.Eleinte oroszul se,mert ha szóltunk hozzá akkor csak hümmögött.Egyszer csak felállt és odament egy,a kerthalység szélén álló alakhoz.Beszélt vele valamit aztán visszajött és valamivel beszédesebbé vált.Oroszul ugyan nem nagyon tudtunk de kérdeztük tőle,hogy katona?ÁÁÁÁÁ nyet -mondta.Hát akkor mi vagy?Munkás.Hol dolgozol?Gyárban.Mit gyártotok?Gépet.Hol laksz?A Sz.u.-ban.Pontosabban?Városban.Melyikben?Nagy városban.Látszott rajta,hogy kellemetlen neki a kérdezősködés így nem kínoztuk.Főleg,hogy az a másik egyfolytában lesett.Nem tudom így utólag,mit akarhatott de valami nagy jót tehetett a hadseregnek ha kiengedték a városba.Persze az is lehet,hogy KGB-s volt bár így eléggé feltünt.
Később a veszprémi laktanyában voltam egy pár hétig ami szomszédos volt a ruszkikkal.Egyszer kellett egy csőszájfék mert elhagyta valaki.Átszóltunk a kerítésen egy Szásának,hogy van pálinka,hozzon egyet.Hozott is papírba csomagolva egy egész gépkarabélyt.A hajunk szála az égnek állt,nem győztük a felesleges darabokat szétdobálni a laktanyában.

Érdeklődve. :)