Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Azért oldalakat tudnék írni a M.földi orosz parancsnokságon levő börzékről!Amikor a tisztek váltása következett elötte minden olyat pénzé tettek amit nem tudtak vagy nem akartam haza vinni! 70 kilós szines tv porszívó akku töltő kis hegesztő trafó kis tv stb rengeteg cucc volt csak tudni kellett az időpontról!Volt a laktanyájuk kapujában kantinjuk ahová néha beengedtek ott volt minden pacal konzerv máj meg sok minden! Üdv. Gyula b.
Igen ezt egy kézzel, mert a másikkal fogtam a gyereket aki ült az ölemben!! :-))) Igen, a második kötet! Zajza felé, ez nem a Húsgyár hanem az ÁFÉSZ Húsfeldolgozó!!
Fertődön kicsit lazább volt a helyzet szovjet sorkatona kijárás tekintetében!! A faterom egy Kapuvári húsfeldolgozóban dolgozott és hát sok volt a szállítandó hús és kellett egy kis segítség a nagy testvértől!! A húsfeldolgozó főnöke jó kapcsolatokat ápolt a laktanya parancsnokával, mert együtt jártak medvére vadászni Romániába! Kaptak is kettő Zil-t, egy tisztet meg két-két sorkatonát! Az egyik vezetett, a másik rakodott, a tiszt meg vigyázott rájuk!! Hetekig ment így a dolog!! Szinte minden nap más volt a személyzet!! Dédnagyanyámék Kapuvártól 5 km-re laktak és lévén minden hús kiszállítódott kicsit hamarabb, mint kellett volna hát a fater mondta, hogy hazafelé álljanak meg egy kis eszem-iszomra!! Lett is nagy riadalom, mert a Dédiék utcája összeszaladt a két Zil+egy kisebb fajta alakulat megjelenésére!! A Dédiék kínálták őket kajával de a sorkatonának kellett először enni belőle, a tiszt csak azután evett! ...(vajon miért?) Aztán egy kis pia a tisztnek....üdítő a sorállománynak!! Aztán teltek a hetek és egyszer csak a fater beállított otthon az Icha nevezetű tiszt és a Natasa nevezetű feleség társaságában! (Anyámék elváltak, fele cucc erre, fele arra és azóta is keresem a fényképet amin én, mint 5 éves versenyző ülök a tiszt ölében!! Ha megtalálom közzéteszem.....) Tisztán emlékszem, hogy ha tört magyarsággal is, de magyarul beszélgettek! Aztán ismét eltelt egy pár hét és anyám kapott tőlük ajándékba egy Moszkva Csillaga nevű parfümöt! (Ez nem volt büdös, mint a Krasznaja....ennek nagyon jó illata volt!) Civilben is eljöttek hozzánk csak mindig azt kérték ne nagyon beszéljünk erről senkinek! Egyszer egy mongol sorkatonára is sor került, hogy jöhet szállítani! A fater főnökének volt egy Polaroid-ja, hát gondolta lefényképezi őket! A mongol az úgy remegett a szerkezet láttán....hát még amikor kijött a képe belőle.....! Egyébként a sorkatonák közül sokan úgy tudták, hogy a Szovjetúnió egy nyugati csúcskében teljesítenek szolgálatot!! Hát röviden ennyi a történet....kicsit urban legend szagú...de én átéltem és ha nem is mindenre emlékszem 23 év távlatából, azért a fontosabb események megvannak!! Apropó amikor el kellett menniük Fertődről, előtte pár nappal eljöttek elbúcsúzni....a fater kapott egy orosz karórát emlékbe, ma is megvan és működik!!
"Az Új Magyarország Fejlesztési Terv Gazdaságfejlesztési Operatív Programjának keretében 1 milliárd forint európai uniós támogatással kezdődhet meg a szegedi ELI (Extreme Light Infrastructure) szuperlézer kutatóközpont építésének hazai előkészítő projektje. Az ELI az Európai Unió 44 kiemelkedő jelentőségű kutatási nagyberendezésének egyike. A három helyszínen (Prága, Szeged, Bukarest), európai összefogással megvalósuló projekt magyarországi fejlesztésének Szeged ad otthont, ahol 2011 második felében indulhat meg a tényleges beruházás. A komoly kihívásokat és lehetőséget rejtő projekt hatalmas lehetőség nem csak a magyar kutatótársadalomnak, hanem Magyarországnak is. A hazai beruházás előkészítését és koordinálását az ELI-HU Nonprofit Kft végzi."
Amiért nem offtopic, az az, hogy az egykori szovjet laktanya területén fogják megépíteni.
Sármelléken elég jó ( néha kissé nem) kapcsolat volt az "oroszok" és a falubeliek közt. Autóba szerelhető minitévét, rádiót, esetenként tőrt, játékokat, szerszámot, csizmát (egyesek szerint fegyvert is) cserélhettek a szerencsések, és olcsón tankolhatott az, akinek autója és vállalkozókedve volt. Mi is (agrármérnök édesapám kalandvágyából kifolyólag) így tettünk szert ilyen picike televízióra, amit nem sokáig használtunk... Egy járási küldöttség résztvevőjeként vendégeskedtek a repülőtéren, és egy két tiszttel beszélgettek erről, arról. Megdöbbentek azon, hogy mennyire meg volt kötve mit tehetnek, mennyire kis szabadsággal és vagyonnal rendelkeztek Ők itt. Szóba került pár dolog, amire nekik szükségük lett volna, és cserealapként jött szóba a Tv. A cserére este került sor, délről átjutva a reptér egy hiányzó kerítéselemén, az "őrség" megfelelő előre tájékoztatása után. Tankolni napközben szinte bármikor lehetett, amikor repültek. Nyugati oldalon földúton tartálykocsi, benzinkannák sorba a földön, a tankoló pisztollyal végighúzott a kannák felett a tovaris, a kannák megteltek, benzinesek /kerozinosok lettek, 2/3-a meg mellé a földre. Aki nem vette ki a csomagtartóból a kannákat, az rosszul járt. Aztán volt, hogy hirtelen beugráltak a tartálykocsiba, elporoztak, és miután jó pár gép leszállt, hamarosan visszatértek "tankolni". Fizetni meg összegöngyölt tíz, húsz, ötven, száz forinttal lehetett, sosem számolták meg. Lehet, hogy vastagságra, mennyiségre számolták. Sokat "horgásztak" a Kisbalatonban. Ezt szintén teherautóstól sokemberestől végezték alkalomadtán. Csak ők nem pecabottal, hanem merítőhálóval csinálták... Na, ez utóbbi nem igazán tetszett a népeknek. Bár ott nagy hagyománya volt, van a "rabsickodásnak". Évente van orvhorgászbál.
Az orosz nyelv tanításáról. Természetesen alapból nem tanították minden szovjet állampolgárnak, aki ide került, pláne nem a gyerekeknek. Náluk általában az angol volt a második nyelv, de nagyon gyatrák voltak belőle (tudom, kipróbáltam). A tisztek, tiszthelyettesek és sorkatonák is előbb-utóbb megtanultak pár szót, ami elengedhetetlen volt. A kiskatonákat egy ideig kiengedték eltávra a laktanyákból,d e volt pár balhé, s akkor ezt megszigorították. A tisztek és családjaik engedéllyel minden gond nélkül kimehettek. Kunmadarason az egész falu ebből élt. A magasabb beosztásúakat a sofőr hozta be UAZ-on, a többiek gyalogoltak a jó 2-3 km-re lévő laktanyából. Akinek sikerült jó barátokat szereznie, előbb-utóbb elég jól megtanulta a magyar konyhanyelvet (jobban mint sok magyar az oroszt). Mivel elég jól beszélem a beszélt oroszt és a katonai szaknyelvet, valóban igaz, hogy amit tanítottak, messze állt a valóságtól, de érthető volt. Ugyanakkor pl. én is a beszélt nyelvjárást használom - s az messze van az "orosztanár-nyelvjárástól" (tisztelet a kivételnek). Nekem gimnáziumban anyanyelvi orosz tanárom volt, s mi a magyar könyv szerint mentünk, s hogy ne zavarjon össze, megtanultuk, amit kellett, s aztán örült, ha beszélgettünk:)
Hazánkban kb. 30-40 különféle népcsoport szolgált szovjet katonaként, tehát mindenkit orosznak nevezni valóban tévedés. A pilóta-barátaim között is elég vegyes a kép, ha arányt kellene mondani kb. 40% orosz, 30% ukrán, 15% fehérorosz, 15% egyéb (sokan, akik ma is Oroszországban laknak, nem orosz nemzetiségűek a passzportjuk szerint).
Apropó: tegnap megjelent a Légierő társbérletben II. kötete, már mindenhol kapható. Lesz több bemutató is, a fő esemény november 25., este 7. a Károly körúti Alexandra pódiumon.
Ilyen-olyan okból kifolyólag 1 évet volt szerencsém a nagyradai általános iskolába is járnom. Ez azért érdekes, mert onnan kb. 10 km Sármellék. Írtam, hogy néha- néha össze lehetett futni szovjet gyerekekkel, katonákkal stb. Ha valamilyen iskolai vagy kultúrális program keretében meglátogattak minket. (Merthogy voltak a magyar iskolákkal közös programok, hiszen minden szovjet iskolának volt így vagy úgy magyar "testvére". Pl. a zalavári iskola „szocialista szerződést” kötött a sármelléki reptéren működő 144. számú szovjet iskolával.) Szóval: Amikor megjelentek a szovjetek, akkor hirtelen előkerültek az oroszul tudók (orosztanárok, vagy bárki ) És akkor itt megállt a tudomány, mert még az echte moszkvai tisztekkel sem értett szót senki tökéletesen... Kéz, láb, gesztusok, arcmimika.
Később már gimnáziumban (merthogy oroszos osztályba jártam) volt egy Irina nevű óraadónk. Ő nálunk Nagykanizsán kézilabdázott, és néha - néha bejött hozzánk mulatni. Szó se róla, nem sokat értett abból amit mondtunk neki, pedig négyes ötös tanulók voltunk, sokunknak nyelv vizsgája is van oroszból... A dolgozatokat sorban javította piros tollal, volt, hogy oldalakat áthúzott. Elmagyarázta, hogy az a ragozási táblázat, amit használunk, létezik ugyan, de az orosz egy egyszerűbb változatot, "konyhanyelvet" beszél. Szerinte az, amit mi tanulunk, az egy Tolsztoj szerű irodalmi orosz, amit öregebb könyvtárosok, tanárok, irodalmárok használtak anno...
Nekem is volt gyerekkori élményem a Szovjetekkel.(kb.1974) Veszprém város úttörőtáborában nyaraltam.Veszprém testvérvárosa Tartu,azt hiszem most Észt ország. Mondták,hogy jönnek ebből a városból Szovjet gyerekek látogatni tehát aki oroszból jó volt az figyeljen.Jöttek is.A lányok egyforma fekete iskolaköpenyben (július!).fehér kötényben és masnival a fejükön.Ahogy közelebb jöttek feltünt,hogy még a magasabb fiúk is a vállukig értek a Szovjet lányoknak.Én legfeljebb a mellükig.Ahogy még közelebb jöttek már hallani lehetett,hogy ezek valami számunkra tök ismeretlen nyelven beszélnek ami még csak nem is hasonlít az oroszra.A balti nyelvek inkább a magyarral rokonok.Talán egy kettes fölét kaptak volna nálunk oroszból.Akkor szembesültünk azzal,hogy nem minden Szovjet orosz.Ha minket 45-ben beolvasztanak a Szovjet únióba attól még az apám meg az anyám nem oroszul mesélt volna nekem.
Való igaz, nem nagyon volt lehetőségük kijárogatni, a magyar civilekkel keveredni nekik. Szigorúan megszervezett, és ritka alkalmakkor kirándulhattak (csapatostól). Kanizsán a 80-as években a Szabadságtéri Ált. iskolába jártam, ami a központi buszmegálló mellett egy kis élelmiszerbolttól nem messze volt. Gyerekként érdekesnek tűnt, hogy minden reggel a bolt előtt a járdán állt egy Uaz. A kocsi valahogy barnább árnyalatúra volt festve, mint a magyar inkább zöldesebb honvédségi terepjárók. És mindig állt mellette egy morcos, barna egyenruhába, térdig érő csizmába, nagy tányérsapkába öltözött katona, aki egy géppisztolyt szorongatott a mellén. A boltos bácsi azt mondta, hogy ezek oroszok, a tisztjeiket várják a buszról, meg a megrendelt kenyeret, kiflit viszik a boltból, és ne nagyon menjek oda hozzájuk. Én megpróbáltam egyszer, de először rám sem nézett, majd elég durván elzavart az egyik katona. Úgy állt ott, mintha az élete függne tőle, pedig a 80-as évek közepe volt már...
Ilyen alku nem nagyon volt. A sorállományt nem nagyon hozták ki, esetleg valami kulturális rendezvényre vagy kirándulni (na és természetesen a haza vagy visszautazás alkalmával). Őket természetesen egyenruhában, hiszen nem volt nekik más. A hivatásos állomány elő - előfordult kint, de mivel nem nagyon értettek szót az átlag magyarral, így nem nagyon igyekeztek kifelé. Az természetesen előfordult, hogy a ritkán megszerzett forintot a laktanyán kívül költötték el, de ez nem sokszor fordult elő. Bár sokat megtettünk érte, hogy legyen nekik magyar pénzük, mert lövészetek előtt elég sok forintot ott hagytunk náluk rubelért cserébe.
Székesfehérváron ott van a Képző Központ (8000 Székesfehérvár, Seregélyesi út 123.). Az egykoron az orosz iskola volt. Frissen átadva (az oroszok által...) látszott a panelben hogy ott magyarul nem tanult senki...
A bakui piacos fazon meg ha tudott magyarul, akkor ő tolmácsként volt itt alkalmazva. Az meg a KGB-vel szinte azonos volt.
Egy előttem szóló jól mondta: Tanuljunk meg mi oroszul! Ez volt a vezérelv, ez szolgálta az ő érdekeiket. Gyarmat voltunk, s a megszálló csapatoknak nem szabad érzelmileg kötődnie a megszálltakhoz. Így maradnak a csapatok bárhol és bármikor bevethetőek. A nyelv tudása az első lépés a lazuláshoz. 1956-ban (ezt csak visszaemlékezésekből tudom) a városomba bevonuló oroszok az után érdeklődtek, természetesen oroszul, hogy hány kilométer ide Kairó. Apáink, anyáink és mi még tanultunk oroszul (kötelezően választható egyetlen idegen nyelvként), s ez volt az egyik módszer az elszovjetesítéshez. Mivel laktam orosz laktanya mellett, tudom, hogy a sorállomány szinte ki sem jöhetett a laktanyából. Nem hogy még valakivel beszélhessen. A Hivatásosok külön, elkerített, őrzött,a laktanyákhoz tartozó lakótelepeken laktak. Bent volt az iskola, a bolt. Egyszer jártam bent. A boltban szovjet rubellel lehetett szovjet árukat venni. Nem sok mindent. Más meg nem volt benne. Talán vodka. Szóval a család sem flangálhatott kint. Bár, emlékeim szerint sokkal kevesebb család volt itt, mint tiszt. Lehet hogy a többi tiszt családja otthon volt túsz? Nehogy apu Magyarországra, Magyarországról disszidáljon?
Venloban-az mar reg Hollandia- is volt katonai repter, meg a masodik vilaghaboruban, de megszünt, multkor vettem eszre az autoutrol a z egykori beton iranyitotornyat
"Szentléleken volt az MN 9620, Lillafüred önálló hírzászlóalj vevőterme. " Az a Dolka tető, vagy akkori nevén bagolyvár, a szertár feletti hegytetőn. Szenttlélek a medve 2 adóhát volt. (69-70) Egyébként :73 L)
Meg sem próbáltam villogtatni odakint a Holland tudásomat.Angolul mindenki tud.Németül is valószínüleg csak akkor csúnyán néznek.A második v.h.-ban ott volt a lakosság számához képest legtöbb civil áldozat.A mai napig olyan a Holland-német barátság mint a Szovjet-Magyar... :-) Egyébbként kifejezetten kerestük a katonai jellegü muzeumokat és nevezetességeket.Ehez viszont kell a nyelvtudás mert ezeket a múzeumokat nem könnyü megtalálni és sok helyre kapitelefonnal kell bejutni.
itt kinnt az amcsiknak is külön varosuk van, posta, bolt, templom, a hideghaboru zarvanyaikent maradtak itt, föleg Rheinland Pfalzban, Hessen tartomanyban vannak sokan, eszakon ott angolok vannak meg, de öket ki vonjak 2020-ig,a franciak es belgak mar reg leleptek innen
Itt a faluban lakik egy nyugdíjas katonai pilóta.A feleségét a Sz.u.-ból inportálta amikor ott kapta a kiképzést.A csaj beszél ugyan magyarul de nagyon oda kell figyelni,mit mond.
