Szorosan a devizahitelnél marad: nekem csak egy olcsó autó hitele ketyeg. 25 volt a kezdéskor a részlet, de volt 22e is, most 31. Amikor felvettem, sokkal kedvezőbbnek tűnt, mint a forint alapú vagy fix kamattal számított hitel. A lehetőségeken belül ez volt akkor a legkedvezőbb választás. Szerintem sokan voltak így.
A probléma megoldása egyszerű, és az is volt mindig. Nem kell hitelt felvenni... Nem a bankot kell hibáztatni, a ő (és tulajdonosi körük) célját ismerjük (a profit), akkor min kell meglepődni? Az a baj, hogy az emberek olyan pénzt költenek el, amivel nem rendelkeznek, és EZ már magában hordozza a bukás esélyét. Ill. sajnos nem esély, hanem szükségszerű, mert a hitelfelvevő mindenképp hátrányos helyzetbe kerül. az apróbetűs részek miatt. Itt ugyanis nem szerződésről van szó, hanem a bank feltételeinek elfogadásáról :(( és az emberek mindent alááírnak a pénz reményében. A média felelőssége óriási, hisz az sulykolja a fejekbe, hogy hitelt mindenre, de tudjuk ugye, miért.. (én rögtön betiltanám a hitel reklámozását, mint a dohányét)
Vannak bizonyos kételyeim, hogy a bank tudta nélkül emelte fel a hitelkeretet, na de ha igaz, akkor sem kell kihasználni.
Nekem már többször felajánlottak hitelkeretet, de köszönettel lemondtam róla. Hitelt csak végső esetben veszek fel, akkor sem egy ilyen automatikus, azaz nehezen kontrollálható módon.
Ez elvben teljesen korrekt, de akik hitelt vesznek fel, nem okvetlenül rendelkeznek olyan mennyiségű tartalékkal, ami segít bedőlő valutákon átvergődni - új munkahelyet találni pedig nem keveseknek illúzió.
Elismerem, sokan erőn felül (de nem is jó dolgukban!) vesznek fel hitelt - de ha az árfolyamveszteséget nem egyedül kellene viselniük, könnyebben átvészelhetnék. A banknak a nyeresége csökken, neki az élete megy rá.
Ilyen is van, ezt is leírtam. Hogy nem szabad egy kalap alá venni az összes devizahitelest, de sajnos a nagy többség nem ilyen mint te. Én az ország legelmaradottabb vidékén élek, mégis a fiatalok egyre-másra vették az autókat szinte önrész nélkül, aztán persze jöttek a problémák. Őket te hogyan értékeled?
Fikció: Nettó jövedelmem 240e Ft, páromé 120e. Felveszek hitelt, havi részlet 160e. Felelőtlenség? A maradék bérem is magasabb, mint sok ember teljes fizetése. Tíz évig fizetem. Tíz év alatt bármi lehet igaz, de tíz év előtakarékossággal sem lenne módom saját lakásba költözni, s lehet tíz év múlva, már nem is lesz több szükségem 2 négyzetméternél. Aztán a 160-ból lesz 180, 170,180, 200, 250, aztán egyszer csak kifekszik a cég, a 240e nullára apad. De ez utóbbi már más történet
Tudod máris látszik, hogy az ilyenekt lehet megetetni a dumával. A CHF nagyon stabil. Pont ez okozta a problémát. Ha a frank stabil, akkor a HUF nyilván csak gyengülhet hozzá képest, így növelve a törlesztő részleteket. Ha a CHF nem lenne stabil, akkor lenne érdemes belőle hitelt venni, csakhát nem véletlen, hogy az olyan valutákra nem lehet. A HUF gyengülését pedig néhányakat kivéve nem sokan láthatták, de a kockázat ismert volt. Aki kockáztatott, az bukott, aki nem, az nem. Néha ilyen is van. Nem cska aki mer, az nyer.
No no. Jómagam pl. pár éve nem azért nem vettem fel devizahitelt lakásvásárlásra mert átláttam a kockázatait. Amikor a hitelügyintézővel beszéltem, egy szó sem esett az árfolyamkockázatról és mivel devizaügyletekben járatlan vagyok, nem is kérdeztem rá. Ha svájci frank hát svájci frank. A bank biztos tudja miért nem forint. A törlesztőrészletek is elviselhetőnek tűntek. Csak azért nem vettem fel, mert idegesített az ügyintéző rámenőssége és gyanúsnak találtam. Utólag könnyű okosnak lenni és osztani az észt.
Ha tudjuk becsapjuk a bankot, fontos (ránk nézve hátrányos) tényeket elhallgatunk előle, majd még a felelősséget is ráhárítjuk, könnyelműen adtak hitelt.
Az, hogy a bankok bizonyos (talán túl nagy) kockázatot felvállalnak, nem csökkenti a hitelt kérő felelősségét.
De ezért nem a bank a hibás. Tudni kell nemet mondani.
Azt hiszem a hitelkárosult blogon volt egy levélíró, aki azzal sajnáltatta magát, hogy volt 200 ezer ft hitelkerete és a bank a tudta nélkül felemelte 500 ezerre, emberünk persze felhasználta a pénzt, aztán melóhely megszűnt és most nem tud fizetni, nagy a baj. Na ki a hülye ilyenkor?
Kétségtelen, hogy a bankok és a mindenkori kormányok is hibásak voltak ezért, de csak azokat lehetett így betolni, akik hagyták magukat. Aki hülye, haljon meg!
Azért a problémák oka nagyrészt az erőn felüli életszínvonal hajszolása. Ez megjelenik a lakás, az autó, a lakberendezési tárgyak, de még a ruhák kiválasztásában is.
Én a 90-es években voltam középiskolás. Az osztályfényképeket előszedve csupa kínai (esetleg akkor még: lengyel) piacról öltözködő fiút és lányt látok. Az osztályunkba amúgy olyanok jártak, akiknek a szülei értelmiségiek vagy vállalkozók voltak, tehát nem hátrányos helyzetűek, inkább ellenkezőleg.
1995 óta nem nőtt annyit a magyar lakosság vásárlóereje, amekkorát az igények nőttek. És ezeket az igényeket erőn felül is megpróbálják kielégíteni. Ma a tizenéveseken csak márkás cuccot látsz. Nem egy-két márkás holmijuk van a sok olcsó mellett, hanem _kizárólag_ prémium szintű ruhákban járnak. A nettó százezret kereső szüleik nem adnak nekik két pofont mikor követelőznek, hanem megvesznek mindent, miközben maguk pedig nyögik az Astra törlesztőjét, ami helyett egyébként a reprezentációt kivéve a célnak bőven megfelelne egy tíz évesen négyszázezerért elvihető használt szuzuki. Naponta látok példát arra is, hogy nagyon hátrányos helyzetű emberek hitelt vesznek fel arra, hogy olyan szintre újítsanak fel lakóingatlant, ami kb. egy jobban kereső nyugat-európai egyedülálló yuppie-nak is megfelelne.
Mindenkinek magánügye lenne, hogyan kerül adósságcsapdába, ha nem lenne egy olyan probléma, hogy így nem lehet polgárosodni. Ennek az országnak a lakossága külföldi vállalatok pár év alatt leamortizálódó termékeire pazarolja el az erőforrásait, sőt hitelt vesz fel azok megszerzése érdekében. Úgy akarnak élni, mint ma Nyugat-Európa. Csakhogy a nyugatiaknál kb. 400 éve van kapitalizmus, és az első 350 év ebből a szegénységről, a puritán életmódról, és ezzel a felhalmozás lehetőségéről szólt. A fogyasztás csak utána jött. Nekünk még felhalmoznunk kéne: takarékoskodni, ócska autókkal járni, gagyi ruhákba öltözni.
Eldöntöd, hogy félpénzen is érdemes-e ott dolgozni, vagy félpénzen dolgozol, de mellette ASAP új munkahely után nézel, vagy prompt felmondod a munkaviszonyodat, és úgy jársz új munkahely után. Közben pedig előszeded a vésztartalékot, és azzal kihúzod addig, ameddig nem lesz újra teljes a jövedelmed.
Magyarországon az átlagember nem elég rutinos, nem elég tájékozott a pénzügyeknek ezen a terén. Tudja, mit szeretne, s mire van lehetősége. Nem sok mindenre. És mit lát maga körül? Másoknak telik. A nyugati embertársainak telik, itt is épülnek a luxulakások ezerrel, luxusautók dögivel. A tévéből mi ömlik rá? Ha nincs paoltányi lakásod, ha nem vagy bomba nő, ha nem vagy jó kiállású csávó, ha lúzer vagy, nem is létezel. Hát ő meg szeretne létezni. És akkor ott a kecsegtető ajánlat! Segít a bank. Annyi pénzt ad, amennyi tetszik. Autót akarsz? Viheted máris, majd fizetsz később. Lakás kell? Beugrót sem kell fizetneid, s költözhetsz azonnal. És így tovább. Fedezet is van, meg biztosnak látszó, jól fizető állás. Előbb egyiket veszti el, aztán a másikat, csak az adósság marad. Dehogy marad! Minél többet fizet vissza, annál több lesz a maradék.
A bedőlésnek az egyénnél is vannak előjelei - csak azt észre kellene venni, oda kéne rá figyelni, és nem az utolsó utáni pillanatban sírni, hogy viszi a hitelező a lakást...
"A bankok az ő szempontjukból nem adtak felelőtlenül hitelt."
Persze hogy nem, hiszen az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége véletlenül épp az övék. De ez nem jelenti azt (illetve de ... csak nem kéne hogy azt jelentse), hogy minden felelősséget a hitelfelvevőnek kell vállalnia.
Ha holnap azt mondják a munkahelyeden, hogy a fizetésedet a felére csökkentik (vagy ha nem tetszik, akkor ki vagy rúgva), mert bedőlt a piréziai peták, akkor mit csinálsz? Magadba szállsz és megállapítod, hogy bizony jobban kellett volna spórolnod, mert most nem tudod miből fenntartani a családod? Fenéket.
nincs olyan hogy felelőtlen hitelfelvétel, csak felelőtlen hitelkihelyezés
Nem értek egyet. A hitelképességet elsősorban mindenkinek saját magának kellene vizsgálni. Már csak azért is mert saját helyzetét mindenki jobban ismeri.
Egyébként is, a hitelek bedőlése a banknak csak statisztikai adat, az egyénnek tragédia.
+1. De ugyebár adatvédelmi ombucpapinak nem tetszett a pozitív adóslista... A hitelkártyás ügyfeleket igen alaposan osztályozzák a bankok - ha a hiteleseket is tudnák így, rendszeresen minősíteni, az tényleg jól jönne... (nem esik késedelembe, van a banknál megtakarítása, az oda érkező jövedelme merre és hogyan változik stb.)
