Ahogy Moricka mondana a tanitononek: "Tetszik a gondolatmenete" :)
Meg csak a korulbeluli magyarazatot tudom a latszolagos paradoxonra, de gondoltam irok, ne maradjal teljesen valasz nelkul. Szoval: a kutya ott van elasva, hogy gyorsulo - ebbe beletartozik az iranyat valtoztato - mozgas soran a bolygo kolcsonhat a sajat terevel, es az fekezo hatast fejt ki ra. Ilyenkor a test mozgasi energiaja atadodik a ter energiajanak, es gravitacios hullamok formajaban tavozik. Ez valszeg kiegyenliti, sot tul is szarnyalja az altalad leirt effektust. De ez csak egy "beta verzio", majd gondolkodom meg rajta.
"Basszus, pedig végig 5-ös voltam fizikából - 15 évvel ezelőtt - de sajnos azóta nem kellett használnom, s elfelejtődött..."
Ne bánkódj, neked legalább volt mit elfelejteni. Ma tömegével hagyják el a középiskolát olyanok, akik "végig 5-ösök" voltak fizikából, de tényleges tudásuk közelíti a semmit.
A relativitás topicról jutott eszembe ez a probléma, de mivel nem igazán oda való, ide írom le:
A kettőscsillagok között már akkorák a távolságok, hogy számolni kell a gravitáció véges terjedési sebességével. Amikor a kettőscsillag egyik tagja érzékeli a másik gravitációját, akkor a másik már nem ott van, hanem kicsit "előrébb". Vagy másképp fogalmazva: A kettőscsillag mindkét tagja egy kicsit lemaradni látja a másikat a körpályán. Ezért a gravitációt is úgy érzékeli, mint ha a másik csillag még egy korábbi helyen lenne.
Ha felrajzoljuk ezt, és az erőket, akkor az derül ki, hogy a két csillagra ható erő vonala nem esik egy egyenesbe, nem is a tömegközéppontba mutat, az általuk érzékelt erőtér nem centrális. Az erőknek lesz egy érintőleges komponense is, ami forgatónyomatékot gyakorol a rendszerre. Vagyis a csillagoknak gyorsulniuk kell. Vagy esetleg nem is zárt pályán mozognak.
Mi a valódi helyzet ezzel kapcsolatban? Tudja valaki? Egyszerű számításokat végezve azt kaptam, hogy pl egy olyan kettőscsillag esetében, ahol a két csillag távolsága egyenlő a földpálya átmérőjével, a két csillag érintőleges gyorsulása kb. 5x10^-12-szerese a sebességüknek. Ez azt jelenti, hogy 2x10^11 másodperc (6000 év) alatt a kettőscsillagok sebessége megduplázódna, ha persze végig körpályán keringenének, és ez nem vonná maga után a pályák módosulását. De akárhogy is, a pálya ilyen nagyságrendű idő alatt mindenképp szétesni látszik.
Ezen kár vitatkozni, a Cáfoljuk... topicban lingarazda, vrobee és a többiek elég részletesen leírták, hogy mit rontottál el a kiértékelésnél. Oké, a kísérleted nem "rossz". Csak éppen mérési hibán (ami ez esetben igen nagy) belül konzisztens a "tankönyvfizikával". De ha neked örömet okoz szétoffolni minden topicot, akkor csak rajta.
De nem jelenik meg benne. Mi lenne, ha nem rombolnál szét minden fizikáról szóló topicot a semmit sem bizonyító, mert rosszul elvégzett/kiértékelt kísérleted reklámozásával?
Csak az ide betévedő gyanútlan olvasók kedvéért említem meg, hogy alanti állítás iszugyi saját egyéni véleménye, egyelőre rajta kívül senki sem fogadja el.
1 Kg = 10 N; 10 N x 1 m = 10 Nm ?! Akkor biztosan ez sem igaz így... Közelitésnek nem rossz.
g ~ 9.81 m/s2, ezt szokták 10 m/s2 -nak venni, akkor igaz, amit irtál.
(Newton II. törvénye alapján F = m*a, a Föld felszine közelében a szabadon eső test gyorsulása az ún. nehézségi gyorsulás /a fenti g/ lenne, azaz a kulcs az F = m*g nehézségi erőnek tart ellent, hogy a ráakasztott nehezék ne menjen sehova)
Azert, mert az 1kg=10N atvaltas csak durva kozelites, a pontosabb ertek 9,81 N. Ha nagyon szabatos akarok lenni, akkor nem is irok egyenloseget tomeg es ero koze, hanem azt mondom, hogy egy "m" tomegu test altal kifejtett sulyero m*g, ahol g=9,81 m/s2 a nehezsegi gyorsulas.
Na igen ám, de régen tanultam én már fizikát, s nem igazán tudom, hogy pl. 1 kg ráakasztott súly esetén, mekkora lesz a forgatónyomaték (Nm) amely a racsnis végére hat.
1kg raakasztva 1m hosszu erokarra 9.81 Nm forgatonyomatekot jelent.
Van egy fogós-ravasz kérdésem, aminek a megválaszolása mellesleg piszokul segítene rajtam! Fizikusok előnyben !!!
Tehát: adott egy - viszonylag régen gyártott - nyomatékkulcs készlet, melynek mind a gyártóját, mind a papírjait homály fedi. Namost ezen a drágán, a nyomatékot egy imbusz kulccsal lehet állítani az alján. Van neki egy skálája is 1-től 6-ig.
A kérdés: hogyan tudom kipróbálni, megállapítani, hogy a skála 1-es, 2-es, 3-as stb. jelzése mekkora nyomatékot (Nm) jelent.
(Úgy gondolom, hogy nyomaték = skálajelzés x 10 Nm, de ezt bizonyítani szeretném, ill. fizikai kísérlettel alátámasztani. :)
Valami olyanra gondolok, hogy a végét (a racsnis végét) jól befogom a satuba vízszintesen, ráhúzok egy 1 méteres csövet, mint erőkart, a végére meg rálógatok valamekkora súlyt, s akkor ez alapján fogom tudni a viszonyt, a skálajelzés (1..6) és a nyomaték (Nm) között. Na igen ám, de régen tanultam én már fizikát, s nem igazán tudom, hogy pl. 1 kg ráakasztott súly esetén, mekkora lesz a forgatónyomaték (Nm) amely a racsnis végére hat.
Ha valaki képben van a témában, az légyszi' segítsen, de szívesen veszek egyéb ötletet is!
A lentebb leírt megfogalmazást, mármint a "készenléti" tereset egy régi Kandós főiskolai jegyzetből olvastam:
Bakos István - Balczó Zoltán: Villamosságtan erősáramú üzemmérnököknek
A címből is látszik, hogy nem kifejezetten az elméleti oldalról közelít ez a könyv (és végül is én sem)
Értem is, és elfogadom is, hogy a fizika olyan modellt szeretne felállítani, amivel bizonyos mértékeben előrejelezhetőek az események. Nem is szállnék vitába ezzel, csupán néha elgondolkozom, hogy vajon létezhet e másfajta megismerési forma (az embernek), ami nem a képletes, kiszámítós formát használja, hanem valami gyökeresen mást. Mindegy, ez már nem témája e topiknak.
Most egy darabig elprüttyögök a kapott linkkel (amit köszönök), és még azzal a néhánnyal, amit találtam másütt. Buta kérdések azt hiszem később még lesznek.
A linket köszi, valóban érthető, bár sok kérdést vet fel.
Azért vakarództam a Simplytől hallott virtuális foton dolgon, mert akkor ennek valami frekijének is kellen lennie. Én műszaki vagyok, leginkább olyasmivel van dolgom, ami megfigyelhető, mérhető, stb...
És bizony semmiolyasmiről nem tudok, ami a nevezett virtuális fotonok hatás lenne, olyan értelemben, mint pl a fény, vagy az RF.
Más helyről volt olyan infóm, hogy ott nagyon, nagyon,... nagy frekik működnek, stb. Ezt főként a forrás miatt elvetettem.
Belegondolva, ha azt a klasszikus fotonterjedési rajzot felidézem, melyen a tér két dimenziójában az elektromos illetve a mágneses térerősség le van rajzolva, még valahogy vizualizálni is tudok egy megfelelő fázis összeállítású fotontpárt, amint hat egymásra. Bár ha jól tudom ilyen nincs.
Kinek mihez van érzéke. Ha az agyonmatekozott fizika nem tetszik, akkor nem leszel fizikus, de szerencsére sok olyan fizikus van, akik kiválóan érti az agyonmatekozott kvantumtérelméletet is, és képes olvasmányosan, szemléletetesen bemutatni az eredményeket a nagyközönségnek. Egy dolgot kell ilyenkor a nagykzözönségnek elfogadnia, mégpedig azt, hogy a szemléletes képek mindig a valóság egyszerűsítései, az egyenletek eredményeinek hétköznapi szemléletre plántált verziói. De szvsz pl az általam linkelt oldalból egy árva képlet nélkül is nagyot sokat meg lehet tudni a fizika mai állásáról.
Érdemes megszerezni Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete könyvet. Nagyon jó.
Egy ként ilyen kvantummechanikai dolgot tudok, ismerek, de ettől az agyonmatekozott hullámtermészetleírásoktól többnyire el megy a kedvem. Sajnos(hálistennek) inkább vizuális vagyok, mint értelmes....
>- Konkrétan mi közvetíti azt az erőt a két töltés között? "Konkrétan" - ezt hogy érted? Az a helyzet, hogy még senkinek nem nyilatkozott a természet, hogy az igazából úgy van, hogy szerelmesek egymásba a töltések, és a másik illatára reagálnak. Szóval bármilyen modell jó, ami visszaadja a tapasztalatainkat leíró képlelet.
Eredetileg volt a távolhatás-modell, azaz a töltések távolról is "érzik" egymást.
Aztán jött az éter-elmélet. Az éter az az elektromágneses kölcsönhatások közvetítő közege (semmi köze a kémiai éterhez), ami csak a töltésekkel lép kölcsönhatásba. (Külön probléma, hogy ezt hogyan csinálja) Két dimenzióban mondjuk képzelj el egy gumihártyát. Ha egy golyót helyzel rá, "gödör" lesz rajta. Ha még egyet, akkor a két golyó egymás mellé fog gurulni, mert a "tér ereje" mozgatja őket.
A két elmélet között statikus esetben nincs különbség, viszont ha gyors változások vannak, akkor a távolhatás-modell szerint azt azonnal érezni kellene a másik töltésnek, a térelmélet szerint viszont csak akkor, ha a "begörbülés" odaér hozzá. És a térelmélet szerint vannak a térnek rezgései is (elektomágneses hullámok). A tapsztalat az éter-elméletet igazolta vissza, ezért a tudósok ezt próbálták alaposabban kidolgozni, hogy akkor miféle is lehet ez az "éter", ami a mozgásunkat láthatólag nem akadályozza, mégis mindenütt jelen van.
Az éter-elmélet azt is jósolja, hogy meg lehet mérni az éterhez viszonyított sebességet. Például vegyük a két töltésünket ismét. Ha nem állnak, hanem párhuzamosan gurulnak, akkor csökken az egymásra kifejtett hatásuk. Ez a valóságban is így van. Vegyünk két + töltést. Ha állnak, akkor Coulomb-tv szerint taszítják egymást. Ha felénk mozognak, akkor mozgó töltés = áram. Van mágneses tere (Ha a nekünk jobboldali mezőjét nézzük, akkor az a nekünk baloldali töltésnél lefelé mutató B-t okoz) Ebben mozog a másik töltés, tehát hat rá a Lorentz-erő. Jobbkéz (FBI) szabállyal látható, hogy iránya a másik töltés felé mutat, azaz vonzó jellegű, ami csökkenti a Coulomb-taszítást. Kérdés, hogy honnan tudjuk, hogy mi áll és mi mozog, mikor Galilei relativitási elve kimondja, hogy az egyenes vonalú egyeletes mozgás és a nyugalmi helyzet nem különböztethető meg. Így nyilvánvaló, hogy csak meg kell mérni a töltések között ható erőt különféle mozgásirányokban, és annak változásaiból kiderül, hogy mozog-e a Föld adott pontja az éterhez képest, és ha igen, milyen irányban. Sajna azonban a mágneses vonzás jóval gyengébb, mint az elektromos taszítás: fénysebességgel (egy per négyzetgyök műnull szor epszilonnull, ez kijön az elektodinamika egyenleteiből...) kellene ahhoz mozogni, hogy a vonzás semlegesítse a taszítást, amit még megközelíteni is nehéz. Viszont az elmélet azt is jósolja, hogy az "éterrezgések", pl. a fény terjedési sebessége az éterhez képest állandó, azaz ha ahhoz képest mozgunk, akkor irányfüggő. Kísérletek viszont azt mutatták hogy nem az. Fél év múlva sem, mikor pont ellenkező irányba mozog a Föld.
Einstein számára olyan volt ez a kis "anomália" a fizikában, mint a "Neo, wake up!": eljátszott a gondolattal, hogy mi van, ha igaz a relativitási elv és igaz a fénysebesség állandósága, akkor mi következik ezekből logikailag. Az, hogy az egymáshoz képest mozgó vonatkoztatási rendszerekben az idő és a hosszúság relatív: mindegyik a hozzá képest mozgó rendszer óráit lassabban járónak, a távolságait meg rövidebbnek "látja". Hogy jön ez ide: hát ha a két töltés áll hozzánk képest, akkor hat köztük a Coulomb-erő, ennek megfelelően kezdenek el mozogni. Ha mozog, akkor a mozgásukat lassabbnak látom -hagyományosan azért, mert "mágneses tér" gyengíti az elektromos tér hatását, így nem taszítja őket szét akkora erő -de legújabb modellünket használva azt is mondhatjuk, hogy azért, mert lassabban telik számukra az idő, így ugyanakkora erőtől kevesebb idő alatt kevésbé távolodnak. Azaz a mágnesség nem más, mint az elektromosság relativisztikus effektusa. Sajnos azonban a legritkább esetben lehet csak olyan vonatkoztatási rendszert találni, amikor a hatások csak tisztán elektromos vagy csak tisztán mágneses mezővel leírhatók lennének. Helyette van egy "elektromágneses tértenzorunk". A tenzor olyan mint a vektor, csak + 1 dimenzióval, azaz Mátrix :-)))) Meg vannak szép differenciálegyenleteink, amit még Maxwell bácsi alkotott, de éter nélkül is működnek. Vizuálisan elképzelni ugyan nem lehet őket (mint az erővonalakat), de jósolni lehet velük, és egy modellnek ez a lényege.
Ja, igen ezután jött még a kvantummechanika, úgyhogy már fotonunk is van...
- Tulajnonképp mi az, hogy pozitív és negatív töltés? Minek a tulajdonsága ez végülis? Mitől taszítják, illetve vonzzák egymást ezek a töltések (azon túl, hogy a tér készenléti állapota...)
A tudomány az nem hasonlít a földrajzi felfedezésekhez, hogy elmennek emberek messzire, visszajönnek és aztán elmondják hogy "a bölény az olyan mint a szürkemarha, csak kigyúrtabbak a mellső lábai meg mélyebben van a feje + barna bundás". Néha vannak csak hasonlító dolgok (mint a gumihártya az éterre) de azok is erőltetettek. Inkább olyan, mintha a visszatérő felfedező elfelejtene magyarul, legalábbis a felfedezései tekintetében. Szóval a szemléletet kell megváltoztatni, új világképet kialakítani, és ez nem megy pár perc alatt: a természettudomány a legigazibb ezotéria. (ezoterikus = csak a beavatottak számára érthető) Pl. mit értesz az alatt, hogy "mitől taszítják egymást"? Nincs rá olyan típusú magyarázat, hogy van bennük egy kis rugó, és azért. "Csak" egy nem szemléletes modell van.
