Minden történelem iránt érdeklődő ember szívesen kapcsolódik ki a szakirodalmon túl különböző kulturális, és szellemi termékkel. Megérdemelnek egy topikot a történelmi tárgyú, de nem szakirodalmi jellegű alkotások.
Oroszország, polgárháború. 1920. Az RKKA 61. hadosztályához, amely készül Perekop ostromához, véletlenül elkerül egy francia filmfelvevő gép. A parancsnokság azonnal fel akarja használni, hogy segítségével légi felvételeket készítsen a fehérek erődítéseiről. Egy volt fényképészt, jelenleg pedig a Vörös Hadseregbe besorozott Andrej Nyekraszovot nevezik ki. Melléje rendelik a közlegénnyé lefokozott Ivan Karjakint. Kalandok kezdetüket veszik.
Főszerepben: Oleg Jankovszkij, Anatolij Papanov, Roland Bikov, Vlagyimir Viszockij.
1941. júniusa. Néhány nappal a háború kitörése előtt és utána, Nyugat-Belorusszia. Nekem tetszik, bár csak a második résznél tartok 8összesen 49. Korhű ruhák, felszerelés, külön élvezet a filmben az orosz, belorusz és lengyel nyelvek keveredése.
A szél fiai (Hijos del Viento) c. spanyol-mexikói filmet látta már valaki?
Mexikó spanyol meghódítása (Conquista del México) könnyed, romantikus feldolgozásban, szerelmi szállal megspékelve.
Olyan színészóriások szerepelnek benne, mint Bud Spencer (Quintero spanyol zsoldos), Carlos Fuentes (Gonzalo zsoldos, a tulajdonképpeni főhős), José Sancho (Hernán Cortés) és Manuel Ojeda (Moctezuma II).
Ne hagyjátok ki, megéri megnézni.
Kaif és Carolus 58 uraknak meg egyenesen kötelező.-)
Én azt hiszem pont az afféle felütést hiányoltam belőle, amit te szerencsésnek tartasz, hogy elkerült a film. Nem "fújorosz" hangulatra gondolok, hanem több érzelemre, én nem vágytam "korrekt" filmre.
Ide is bemásolom, amit egy másik fórumra írtam, összességében ugyanis ezeket gondolom:
Olvasgattam előtte az elemzéseket és mindegyik azt emelte ki, hogy mennyire finoman, dokumentumfilmszerűen nyúlt Vajda a témához, kerülve a hatásvadászatnak és az érzelmek kizsigerelésének látszatát is - hát nem tudom, szerintem ez a baja a filmnek. Vajda annyira korrekt akar lenni, hogy szerintem még igazából mintha arra is figyelt volna, hogy az oroszokat se sértse meg nagyon, illetve folyamatosan beollózza, hogy a németek is ugyanilyen kutyaütők voltak, mintha valamiféle egyensúlyteremtésre törekedne. Ennek a témának én egy sokkal katartikusabb és érzelmesebb feldolgozását képzeltem el, nem ennyire racionálisat, elemezgetőt és politikailag korrektet.
A film olyannyira kiegyensúlyozott akar lenni, hogy nem is vackolódik a főszereplők bemutatásával, a filmben jellemábrázolásnak nyoma sincs, semmit nem tudunk meg azokról a férfiakról, nőkről, akikért nézőként aggódnunk kéne, átérezni sorstragédiájukat. A főszereplő párról kizárólag annyi infónk van, hogy a férfi a lengyel hadsereg kapitánya, akinek nagyon fontos a militáns értelemben vett becsület és tisztesség, a feleségéről pedig csupán annyit, hogy nagyon várja haza a férjét, minden cselekedete és mondata ennek van alárendelve. Nem tudunk meg róluk semmi pluszt, ami miatt személyesnek éreznénk katasztrófájukat, nem tudunk meg apró részleteket, melyek miatt emberinek tűnnének és értük izguljak. Az egésznek olyan iskolai történelemóra hangulata van, amelyik objektívan vázolja időrendben az eseményeket.
De én nem ilyent akartam látni! Én át akartam élni a filmet nézve ezt a szörnyűséget, érezni akartam, de nem adott rá alkalmat a film, kivéve az utolsó negyed óra, ami tényleg sokkoló képsor, dehát bármilyen témájú filmben az lenne, ha módszeres precizitással végrehajtott kivégzéssorozatot lát az ember. Egy ilyen film igenis legyen hatásvadász, vadásszon az érzelmekre, ne féljen attól, hogy könnyeket csal a néző szemébe, mert ha van téma, amelyik ezt megérdemli, akkor ez az.
A film számomra elfogadhatatlan módon mellőzi a drámai fokozás eszközeit, tetőpontja elvileg ugyan a legvégén van, de igazából semmi meglepő nem történik, hiszen csak annak képi megjelenítését látjuk, amiről már a film első harmadától tudjuk, hogy megtörténik, és úgysem éli túl senki. Mindenki túl patetikus ahhoz, hogy valós érzelmeket produkáljon, mintha minden szereplő tisztában lenne azzal, hogy ezek nem is egyéni tragédiák, hanem valami egyetemes esemény, ami bekerül a történelemkönyvekbe.
Szóval én így láttam a Katyn-t, és mérges vagyok kissé. Tudom, hogy sokaknak pont így tetszett, de az én igényeimet nem elégítette ki, mert én átélni szeretem a filmeket, de valahogy most nem tudtam, pedig nagyon akartam, így egyszerűen csak "láttam" a filmet.
Igen az, 1966-os lásd imdb. Meg akarom megint nézni, de kicsit félek, hogy egyátalán nem tetszik majd. Anno nagyon hitelesnek találtam ruházat, díszlet tekintetében és a történet is tetszett. Furcsa, hogy a dalok lengyelül hangzanak el a magyar szinkronnál is, de azt már nem tudom hogy volt a tévés változatban. A fáraó hangja tuti Sztankay, egy újra felvett szinkron meg ilyen árú kiadványnál... hát kétséges.
"a nomád vadászok, lovasok és szar vasűzők világszemlélete közepette" ............................... Bizony-bizony, mondom néked, nehéz mesterség a vasűzés! Nagyon kevesen vitték tökélyre, a többiek megmaradtak az amatőr szinten.:)))))))))))))DDDP
Szerajt nem egyszer raboltak ki az uskujnyikok, hanem KETSZER. Bulgart es Kazanyt haromszor. A kisebb-nagyobb tatar es orosz teöepuleseket pedig szamtalanszor - a tamadasaik evente ismetlodtek!
Ami meg Szeraj pusztulasat illeti - meg Timur utan is letezett, egeszen a XVII. szazad elejeig.
A XIV. szazadban a Tobol nem volt orosz terulet, mint ahogyan a Kaman is csak a felso folyasanal volt szlav fejedelemseg.
Mellesleg a Kama es Tobol fele vezetett hadjarata korabban volt, mint 1395, es egyaltalan nem erintett orosz teruleteket. Amely viszont igen - az 1395-ben volt. Akkor uldozve Tohtamist atkelt az Itilen (Volga), majd kovetve a Don vonalat a rjazanyi fejedelemseg foldjere lepett, Jelecnel. Viszont:
1. Rjazany a XIV. szazad vegen a Horda szovetsegese volt. Nem volt ertelme kifosztani.
2. Egyetlen feljegyzes sem marad sem orosz, sem mas korabeli feljegyzesben, hogy barmilyen osszecsapasra sor kerult volna az oroszok es Timur kozott (ha lett volna hidd el, lenne koltoi nyavajgas boven).
Az, hogy az Arany Horda komolyan beleroppant a belso hatalmi harcba, es konkretan Timurnak volt hozza koze - teny. Vita folott all.
Viszont a folyami kallozkoztarsasag 1340-1390-es evek kozott harcolt a Hordaval, teljesen meg csak a XV. szazad vegen sikerult felszamolni a ,,hlinovi koztarsasagot". Egy reszuket attelepitettek Moszkva ala, a masik reszuk meg elment a Kozep-Volgara (Volgai Volnyica; a Volgai kozaksag kozpontja), a masik reszuk meg a Donra ment, ahol megalapitottak a Doni kozaksagot.
Timur 1395-os hadjarata - az egyetlen eset, amikor atlepte a Volga-vonalat, - Tohtamis ellen erintette a del-orosz foldeket, de kizarolag az ellenfelere szoritkozott - a volt mongol birodalomban eppen hatalmi harc folyt.
Gondoltam egyet. A frászt fogom berakni az egészet. Majd vagy magánúton átküldöm, vagy akit érdekel a téma - keressen utánna maga.:/ Nem rakok be többet sem forrásokat, sem saját cikkeket, sem fordításokat a fórumra.:(
Az Arany Horda gonosz szellemei. ......................................................
Batu kán inváziója után az orosz fejedelmek elismerték a Horda kánjainak hatalmát, készségesen fizették az adót, és a legelső erélyes hangvételre beletörődtek sorsukba és a nomád birodalomba utaztak, hogy viseljék tettük következményeit. A XVI. század lengyel krónikása, Michał Litwin írta: ,,Korábban a moszkóviaiak oly rabságban voltak a Volgán-túli tatároknál, hogy hercegeik, háznépükkel együtt, a tatár császár bármely küldötte, illetve a Moszkóviába évente ellátogató adó- és dézsmaszedők elé siettek, a városfalakon túlra, itt megfogták amazok lovának kantárszárát és gyalog vezették be udvarukra. A követ ült a herceg trónjára, az meg térdet hajtva hallgatta a küldötteket."/1/ A pravoszláv egyház ,,isten büntetésének" kiáltotta ki a tatárokat/2/, amit isten az orosz emberek bűneiért küldött a fejedelemségekre. Az sem véletlen, hogy éppen ezért volt rendkívül jó a kapcsolat a Horda és a pravoszláv egyház között: hiszen lehet-e küzdeni a tatárok ellen, ha azt a vallási hierarchák is isten büntetésének tartják? A pravoszláv egyház a meghagyott autonómiát azzal hálálta meg, hogy imákat mondot, és a hívőktől is megkövetelte ezt, melyek a ,,tatárok cárjának hosszú életéért, jólétéért és egészségéért" szóltak/3/. A XIV. századi Rusz klasszikus jellemzésévé váltak V.O.Kljucsevszkij történész szavai: ,,...minden orosz hétköznapokban még a fájdalomig ismerős volt annak az iszonyatnak az érzése, amit ez az össznépi csapás jelentett [mongol-tatár invázió], és amit az állandó rendszerességgel végrehajtott tatár rajtaütések megújítottak, ébren tartottak az emberekben. Ez egyike volt azoknak, az egész népet súlytó sorscsapásnak, amely nem csak gazdasági, hanem erkölcsi pusztulást okoz, hosszú időre halotti dermedtségbe taszítva az embereket. Az emberek magatehetetlenül leengedték karjukat, az elmék elveszítették minden éberségüket és rugalmasságukat, majd reménytelenül szomorú helyeztükbe mélyültek el, nem találtak, de már nem is kerestek kiutat. Ami még rosszabb, a vihart túlélt apák félelme megfertőzte a gyermekeiket is, akik viszont már a vihar után születtek. Az anyák a vad, gonosz tatárokkal ijesztgették a nyughatatlan gyerekeket; meghallva ezt a gonosz szót a felnőttek igyekeztek zavartan menekülni, de maguk sem tudták, hogy merre. A külső véletlen balsors azzal fenyegetett, hogy belső, krónikus ragállyá válik; az egyik generáció páni rettegése az egész nép bizonytalan jellemvonásává válhatott, elkorcsosíthatta a nemzeti karaktert."/4/ ...A XIV. század 60-as éveinek elején - a korabeli feljegyzések szerint /5/, - az orosz falvakban és városokban egyre gyakrabban kezdtek megjeleni őszhajú, fiatal, megtört, megfáradt stb. messziről jött emberek. Ezekben az emberek csodálkozva felismerték szomszédaikat, akiket elhajtottak a tatárok, és akiket már rég megsírattak a rokonok, illetve elbúcsúztattak a papok. Csudálatos dolgokat meséltek a vándorok, akiknek száma évről évre csak nőtt. Úgy mint, ,,...vitéz ifjak ütöttek rajta a tatárokon, a pravoszláv raboknál leverték a kalodák zárait, a fogságba esett pogányokat pedig könyörület nélkül megölték: élve temették el azokat mondván - ,,A földünket akartátok, hát egyétek!" -, vagy vízbe folytották azokat mondván - ,,A folyóink vizét akartátok, hát igyátok!" -, vagy tűzbe vetették azokat elevenen mondván - ,,A mi otthonainkra vetettetek lobot, hát melegedjetek!" /6/. Volt aki jót nevetett ezeken a meséken, de voltak olyanok, akik ,,Mihály Arkangyal mennyei seregeiről beszéltek, hisz ki más kelhetett volna birokra a tatárokkal?"/7/. Viszon egyre gyakrabban és egyre több helyen kezdtek megjelenni ,,ifjú deli legények", akik pár évvel korábban elmentek északra a novgorodiakkal, távoli útra, vagy elmenekültek a tatárok rajtaütésétől az erdőkbe, esetleg eltemetve rokonaikat világgá mentek. Most viszon szép lovakon jöttek titkon haza, perzsa páncélban, damaszkuszi és ,,normann" kardokkal oldalukon, díszes sztyeppei fegyverekkel, és vastag erszényekkel, melyek színültig voltak dirhemekkel. Néha keleti kifestett lányokat is hoztak magukkal, vékony, paraszti munkához nem szokott ujjakkal. A muzsikok ezeket megbámulták, az asszonyok meg szidták a pogány, ,,baszurmán" menyecskéket, ahogy csak a torkukon kifért. ,,Honnan ez a sok jó? - kérdezték a délceg legényeket. - Tán sok prémre tettetek szert az Éjféli Tájon (északi vidéken)? - Ugyan nem, - nevettek a legények, - mi a tatárokat verjük. - Hogyhogy a tatárokat? Hiszen ők Isten büntetése! - Ugyan, bácsik, nincs benne ördöngőség. Van aki mókust lő, van aki cobolyt, mi meg, uskujnyikok, tatárt verünk. Értsétek meg, bácsik, ez a mi szakmánk."/8/ (A párbeszédnek létezik egy másik verziója is, az egyik volhovi, XVI. századdal datált népdalban /9/. Valóban, az uskujnyikok vad szabadcsapatai hamarosan egyik csapást a másik után mérték a Hordára.
Folyt.köv. (Ha kell majd hivatkozás-jegyzék, mellékelem.)
A film nekem annyiban volt hasznos, hogy megemlít jónéhány olyan forrást (hansa, svéd), amit eddig nem ismertem. Jópár éve rakosgatom össze a könyvemet a kozákság történelméről, és a kozákság ,,intézményének" előfutárai között végeztem kutatást az ,,uskujnyikokról" (,,hlinoviakról"). Ha kikeresem az idevonatkozó fejezet-vázlatot (külön cikk-ként pár éve feltettem már az orosz történelmi fórumra) berakom az éjszaka folyamán, úgy sincs mit csinálnom. Ha persze nem Budapesten hagytam a kéziratot.
Valószínűleg soha sem hallottál - mint Magyarországon mások sem nagyon - egy olyan szót, hogy ,,uskujnyiki", egyes számban ,,uskujnyik" (ушкуйники). Vagy ismert még egy elnevezésük ,,hlinovci".
Folyami kallózok az Észak-Orosz folyókon, és a kallóz ,,köztársaságuk" - Hlinov városa. Végigpusztították az Arany Horda és az orosz fejedelemségek összes, Káma, Volga, Volhov folyók menti városokat. Fél évszázadon kersztül az egyetlen olyan erő voltak, amely ujjat mert húzni az Arany Hordával, még az olyan városokat is kifosztották, mint Kazany és Szeraj (Szeraj Batu).
Nyomuk megmaradt a XIV. századi (és Novgorod kapcsán még korábbi) orosz, svéd, hansa, arab és perzsa krónikákban. Gyakorlatilag mostanában kezdték el újra felfedezni ezt a jelenséget a régészek.
Uskujnyikok elpusztítanak egy várost.
Ha valamiről nem hallottál még nem jelenti, hogy nincs.:)))
Én ajánlanám, szerintem jó film. Tartottam tőle, hogy túl szélsőséges lesz, de a rendező szerintem végig korrekt maradt, a filmnek nincs túlzott 'fújoroszok' hangulata, de rendesen átjön a mondanivaló.
