No hát a tesztfutás az új cipőben igazán jól sikerült. Teszek majd még egy próbát, csak a biztonság kedvéért, s ha az is hasonló eredménnyel zárul, hétvégén elviszem félmaratonozni.
Hétvége: Prága tűző napsütés, de a hajam tart:-) Pénteken délután 5-kor indultunk. Valamikor hajnal 1körül megérkeztünk Prágába és bejelentkezés után egy kis sört tuszkoltünk magunkba a szálló bárjában. Ettől és az út fáradtságától jót aludtunk. Másnap városnézés volt a terv. Tudtam nem kéne sokat mászkálni ha jót akarok futni. Tisztában voltam vele minden esélyem megvan egy egyéni csúcshoz.
Reggel 10körül indultunk az óvárosba bár néha beültünk egy egy helyre de ettől függetlenül este 8körül eszembe jutot nem keveset sétáltunk és indulni kéne haza a szállóba- nesze neked terv. De ne hamarkodjam el a dolgokat a szombati reggelim egy kis juice-val kezdődött ami már okozott komoly gyomorfájdalmakat úgy egy éve kétszer is. Na most mgegint.... gondoltam is többet ilyet nem teszek......
Az óvárosból déltájban értünk az expóra ahol már kezdett a fájdalmam erősödni, hamarosan könnyes szem és talán fehéres zöldes arcszínben pompáztam(én nem láttam magam), de tettek rám megjegyzést:-).
Na mindegy még volt szenvedés, fájdalom, de nem érdemel több szót. Már csak azért sem, mert tudtam, hogy másnapra nem fog fájni a hasam.
Rajt: elég szervezett volt nem találtam semmi kivetnivalót hibát....bár nem is kerestem.
A frissítőkkel sem volt semmi gondom. Vonalvezetés sem volt rossz számomra, mondjuk két dolog lehetett volna jobb is: volt két 180 fokos fordító ami nem esett olyan jól, és elég sok hupli volt aluljáró, hídfeljáró....
Az elején elterveztem, hogy 4:30/kili tempó az lassú, tehát ráálltam a 4:20 és 4:10 közötti sebességre.
Ez 21-ig nagyon jólesett és 33 kilig megvalósítható volt, de akkor jött a nagy fal. Eléheztem és elsavasodtam. 33kilinél várt egy segítőm oda tudott kihozni egy energia zselét, de már nem sokat ért.:-(
Lelassultam 5 perces kilikre és két frissítőnél is sétáltam amíg ittam. Ezek 6perces kilik lettek. 33 után már igencsak olyan gondolataim voltak, hogy kell ez nekem?... és megint tudtam ez az amit utálok, ezt az érzést, hogy szenvedek, de nem gyalogolhattam, mert menni kellett a kitűzütt cél felé, és megint de miért fáj, miért ilyen nehéz futni??, legszivesebben már lefeküdtem volna földre.... ezek a gondolatok váltották egymást a fejemben másodpercenként.
Nehezen és lassan haladtak a kilométerek ahogy közeledtem a célhoz próbáltam erőt meríteni az utolsó egyenesre, hogy vágtázzam ez volt minden vágyam, az volt, hogy ne maradjon bennem semmi. Mondjuk már 37 kilinél tudtam, hogy már hitelben vagyok az energiámmal, mert nekem már elfogyott.Smile, de azért küzdöttem, hogy rendes büszke tempóban fejezhessem be a versenyt.
Némileg megvalósult, de csak mert a cél elött úgy 400 méterrel egy hideg dobozos sört adtak a kezmbe ami tudatosította bennem ezért érdemes meghalni mert a célban elfogysztani olyan mintha a mennyben lennék:-)
A vége 3óra 10 perc lett kereken az én órám szerint. Kicsit hiányérzetem volt, hogy csak ennyit tudtam, de örülök is mert ez életem legjobb maratonja. Ugyan már elkönyveltem egy 3:10-es maratont, de az nem chippes mérés volt, és nem volt hitelesítve a táv a Magyar maraton klub rendezésében.
Szóval azért boldog vagyok mégha nem is teljesen és maradt még célom maratoni távon is.
Nekem máshogy alakult a 7vége, máshol futottam így nem csoda hogy nem találkoztunk. Már péntek délután lementem a Balatonra egész vasárnap estig ott voltam. Nem lazítós hétvége volt, hanem inkább munkás. Azért "kikönyörögtem" hogy szombat este azért talán futni is kéne egy kis időt. 18:00-kor elindultam Balatonszárszóról, próbáltam a vízhez megtalálni a legközelebbi utat, hogy néha a vízre is rá tudjak pillantani. Aztán jött Balatonföldvár, Szántód. Kimentem a Tihanyi révhez is, megcsodáltam a lemenő Napot. Ha meg tudtam volna beszélni valakivel a dolgot, akkor szuper lett volna átmenni a komppal Tihanyba és Balatonfüreden befejezni a futást, de kocsival senki nem akart értem jönn. Innen még elmentem Zamárdi központjáig majd megfordultam és irány vissza Szárszóra. Az idegen gyerekek "mennyi van még Forest ?" kérdést intézték hozzám, a külföldiek pedig "tempó ! tempó !" -val bíztattak, vagy lassúnak találtak. Este 8 körül vissza is értem a kiindulópontra, olyan 2 óra futás volt egy-egy megszakítással. Talán 22 km lehetett, majd lemérem pontosan. Jó jó ez a balatoni futás de ami nem tetszett az a rengeteg kis muslica/repülő rovarok, brrr...
Mióta elkezdtem februárban komolyabban futni igyekszem másokat is belerángatni. Szerencsére a futóbolondság ragadós. Az egyik kollégám és jó barátom annyit hallgatta, hogy mindig a futásról csevegünk, hogy egy idő utána egy meghitt pillanatban megkérdezte: "Én is tudnék futni?" A srácról azt kell tudni, hogy soha semmit nem sportolt, túlsúlya van, szóval minden a futás irányába terelte! :) Mi válaszolhattam volna? Különösen, hogy az utolsó pár napban direkt azért beszéltem neki a futásról, hogy ezt a kérdést föltegye! :)
Leírom hogyan alakultak ezután a dolgok, hátha más is használni tudja a tapasztalatokat. Elsőre a következő fantasztikus edzést/felmérést találtam ki számára: Hosszabb bemelegítés után fusson kimondottan lassú tempóban annyit, amennyi még nem okoz szenvedést (ezt furcsálotta, hiszen ő úgy tudta, hogy szenvedni kell), méreje le hény percet futott. Sétáljon 2 percig, majd mégeegyszer fusson lassan, anyit amennyi nem gond. A felmérés eredménye 4:43 és 3:51 lett, ennek holnap lesz egy hónapja. Az eredmény alapján írtam neki egy edzéstervet (és két oldalnyi jótanácsot), amely az edzésonline kezdőknek szóló edzéstervének a testreszabásávalszületett. A végcél a júniusi Szigetfutás volt, időcél nélkül, sétamentes teljesítést kitűzve. Az edzések séták és egyre hosszabb futások ismétléséből álltak (volna).
A srác elég jól haladt előre (mérleget nem nézegettünk, kilométerben és percben). A fő baja az volt, hogy nem volt hajlandó elég lassan futni. 6:40-6:50-es km-eket futott, miközben szerintem 7:20 környékén kellett volna óvatoskodnia. Érdekes, hogy ahogy fejlődött, úgy tudott egyre lassabban futni tudatosan.
Az edzéstervbe beleírtam olyan "lelkesítő programokat", miont pl. szurkolás a Vivicittán, vagy a Szigetfutás meglátogatása-terepfelmérés. A májusi Hendire éppen egy 5 x 6 perc futás - 2 perc séta jutott neki (azaz 40 perc haladás). Gondolta, ha már arra jár, akkor megkerüli a szigetet és 39 perc alatt körbe is ért. Ez volt az első botlás, ami kizökkentette gondosan kidolgozott edzéstervet.
A második probléma abból adódott, hogy a K&H váltóra a családi-haveri csapatból kiesett egy ember, azaz 5-en lettünk. Nem ragozom, a kolléga bevállalta. Mondván legfeljebb majd sétál...
Mivel a 7 km mégiscsak hosszabb, ezért picit átírtuk az edzéstervet. Beleírtam a 6É-t, mondván, hogy jó felmérés, majd megnézzük, hogy melyik megállónál száll le. (Nekem volt egy titkos gondolatom, hogy az a Széna tér után lesz az a megálló, ha elég lassú lesz a tempó, de ezt nem mondtam ki hangosan.)
Összeségében úgy vágtunk neki a népszerű viszonylat vonalán, hogy a srác eddig max. 8 percet futott megszakítás nélkül, és max. 40 percet sétával. A tempó nagyon passzentos volt, a társaság és az egész szórakoztató, és egy kedzőnek igazán motiváló. Jól ment, szóval egy idő után már nem is figyeltem rá, aztán a Vigszínháznál jelezte, hogy "Na, akkor a Jászain kiszállok" Egyértelmű volt, hogy itt már nem lehet kiszállni! :) Jött a motivációs hegyibeszéd arról, hogy mindjárt Buda, és hogy ott több a lámpa. Közben pont pechünk volt, mert a narancssárga villamosvezető hölgyek kerültek előre, akik nem igazán szokták meg a bőven 7 perecen túli kilómétereket! De mindig szívesen fékeztek! :)
Szóval a barátom végig nyomta a 8,3 km-et, ami a 8 perces eddigi leghosszabbnál annyiszor nagyobb, mint egy km egy percnél (sőt még annál is! :) És szerencsére bele se rokkant.
Az egyetlen további problémám, hogy hogyan fogjam vissza, mert nem kéne megsérülni. Ma reggel azt kérdezte, hogy hogyan tudna gyorsulni...
A végére egy "apróság" azok számára, akik kezdő futókat motiválnak: Az ő első 5 (vagy 8) km-e nagyobb öröm tud lenni, mint a saját teljesítmény. Vagy legalábbis hatalmas motiváció!
(Mi 61É-vel fejeztük be az estét. Vicces, hogy bár kényelmes tempóban nyomtuk, de így is 28 perc lett, ami a Moszkva-Móricz vonalon néha autóval is összejön. Jövő hónapban még nem, de júliusban indul a 47É is Albertfalváig. (6É+61É+47É, az már egy egész szép kis járat.))
A sapkát meg tudom erősíteni, az izoitalt nem, mert csak a kulacsot láttam. :-)
Én futottam vagy 20 percet Árnikával, komótosan, 3/4 év után kipróbálta, hogy reagál a sérült térde a futásra. Aztán mentem 2 kört az erdőben tempósan, mindkét kör PB lett, aztán hazakocogtam jó ütemben, és nem éreztem, hogy az időjárás megviselt volna. Pedig a meleget nem csípem.
Tegnap elmaradt a reggeli HHH futásom, családi program átszerveződés miatt, így délután 5 óra felé igyekeztem pótolni azt. Az árnyékos erkélyen mért 27 fok nem sok jót sejtetett, így sapkámat bevizezve, izo-itallal kezemben indultam a Farkaserdő felé. A 4 - homokos emelkedővel nehezített - Farkaserdő kör mindegyike egy-egy perccel lassabb lett, mint csütörtökön és hihetetlenül nem esett jól. Mintha az erdő nem árnyas, hanem kifejezetten fülledt lett volna. 2., 3. körömet kicsit enyhítette - a csak a Farkaserdőben őshonos - kaktusszal és Árnikával való találkozás. Hazafelé az otthonom közelében lévő egyetlen működő kút mentette meg életem, s így hazajutottam. Otthon gyermekeim szokásos kérdésére: "Milyen volt ?", tőlem szokatlan módon csak annyit tudtam felelni, hogy "Nagyon rossz".
na, tegnap volt egy általam elképzelt edzés,ami jól mutatja mit is szeretnék.
Tegnap bringa 103 km, kb. 900 szint, k. meleg.
kb 1 hónapja Horváto. ugyanez a táv, kb ugyanilyen szint, hasonló idő. De a tegnapit sikerült ugyanolyan átlaggal, és kb 10-15el alacsonyabb pulzussal teljesíteni.
Mizu? a tanúja, h Ho-ban ezen a túrán már zokogtam az utolsó emelkedőn, mert kidöglöttem. Másnap én reg edzést, pihi napot tartottam, míg a többiek tekertek.
tegnap semmi bajom nem volt. Belőttem magamnak 70%ot, és úgy voltam, ha a fene fenét is eszik, ezt fogom tartani. Ha följebb megy, visszavesztek a tempóból. ez edzés nem verseny.
Na ezt szeretném vhogy futásban is elérni, ua a táv, uaz a sebesség, alacsonyabb pulzussal.
De amúgy értem amit mondasz. És köszi.
A többiektől bocs az OFFért, meg a bringás pldért, de itt a pulzus volt a lényeg.
k.
Ismét nem túl rózsás hírek tegnapról:
"Két halálos áldozata van a negyedik alkalommal megrendezett Ruhr-Marathon nevű németországi futóversenynek.
A 46 éves görkorcsolyás és a 66 éves futó egyaránt a viadal során esett össze, és az orvosok egyikükön sem tudtak már segíteni.
Az erőpróbán több mint 22 ezren vettek részt. "
http://index.hu/sport/shirek/?main:2007.05.13.&312122
Tegnap délután 31 fokot mutatott a MAC-ál lévő hőmérő, négy körre mentek ki a szigetre, de már a harmadikban annyira mászott a pulzusom, hogy csak három lett belőle. Szokni kell még ezt a nagy meleget.
tényleg sötét oldalas voltál!
máskor tessék szólni akinek nincs láthatósági mellénye. van nálam otthon vagy 4-5 FB SE tulajdonú. viszek a készlet erejéig bárkinek. (ez Bitornak is szól!)
Terep100 listát nem láttam (biztos rossz helyen kerestem), de balázs bosszantására ideírom
Terep100:
löpe (Időterv: 16 óra 55 perc)
Múlt előtti vasárnap futottam egy kellemeset.
Csillaghegy, Pilis, Kesztölc, Gete, Mogyorósbánya, Pusztamarót, Héreg túlsó vége. Kb. 70 kili, 12 óra alatt, kellemesen, nem szétszaggatós tempóban. Ezzel együtt is PB. (Mondjuk nekem tavaly december óta minden hétvégi futásom pb, mindegyik pont egy kicsivel hosszabb, mint amennyit addigi életemben futottam egy menetben.) Szedtem medvehagymát a Gerecse oldalában, lett pár vízhólyagom (évek óta nem volt). Héreg alsó végén stoppolni kezdtem, mert nem volt busz. A 2. autó felszedett, egy srác épp orvosi ügyeletre ment Tatabányára, és egész úton fűtött. Ha nem szól miatta, észre sem veszem. Hanem amikor kiszálltam a kocsijából az állomáson (a kedvemért tett egy kitérőt), olyan hidegrázás jött rám, hogy alig találtam el a hosszúgatyámat a lábammal. Aztán nem jöttek a vonatok, mert ellopták a rézkábelt Ácsnál. De volt lángos az árus néninél, pedig este fél kilenc volt. Így medvehagymás lángossal frissítettem, (meg is sóztam, mert előre kitaláltam, hogy balázs majd írni fog a sóról és majd el is olvasom két hét múlva) míg a máv szakemberei kábeleket fektettek. Volt időm kávét is inni. Így egyszerre tettem rendbe a só-, a víz-, a koffein és a lángosháztartásomat. Ja, a srác aki felvett, tavaly megcsinálta a Gerecse 50-et. Remélem, most szombaton nem kell stoppolnom valahol Bányahegy és Szárliget közt. Azért kicsit izgulok, de balázsnak ne mondjátok meg. Azt mondta, nem tökéletes a felkészülési stratégiám. (nem pont ezekkel a szavakkal) A részleteket inkább nem írom le, mert copyright van rajta. Kicsit hasonlít a larsen-akibaci systemre, csak valamivel szélsőségesebb. Majd egy hét múlva elmesélem, ha életben leszek még.
Tatabánya. Szikrázó napsütés. És a vámpír bele még mindig lóg. Ugye, az úgy volt, hogy szombat reggel még nem tudtam azt, amit délutánra már igen. Majom barátommal, (aki nem ír ide, de máshova igen, pedig megtehetné, mert tehetséges jószág), na, szóval vele felkerekedtünk eme kellemes kis városba, amiról kiderült, hogy nagy, mert verseny volt kilátásba, én pedig becéloztam az orbitális 5 kilis távot, mert fájt is a lábam, meg a csuda akart 200 m szintkülönbséget, mikor a síkon is van elég baj. Aztán pillanatnyi elmezavar következtében mégis a 13 kilis tortúra mellett tettem le a voksot, mert nincs is kellemesebb, mint vasárnap kora délután, tűző napon, önmagunkat szadizni. Volt víz, de ingyen Xanax nem, ezért felfelé menet, ami nem volt rövid, folyamatosan azon tűnődtem, mekkora hülye, aki ilyenkor versenyt rendez, és főleg, aki el is indul rajta. Aztán lefelé menet már nem voltam ilyen szigorú, meg korábbi hatalmasnak tűnő igényeim is már csak egy papra és egy utolsó kenetre redukálódtak. És mivel néhány bevett közhelyben sokszor rejlik igazság, nevezetesen az idő mindent megszépít, ezért a célba érve le kellett vonnom ama következtetést, hogy igen jó kis verseny volt ez, főleg, hogy korosztályomban harmadik lettem a három indulóból. És Ági77- tel is megismerkedtem, szóval már megérte a sunday jogging.
Üdv Göteborgbòl!
A verseny ideje alatt kellemes,napos idô volt.Pici szèl is lengedezett. A mai ujsàgok szerint 30863-an èrtek cèlba.
Lui 1:20:54-et futott, èn 1:34-et!
Future Mester Atyec mit fussunk holnap?:))))))
Kàr hogy nem vagy itt, kicsit lassu a tempò!:))))
Amatőr, na ez egy exponenciális program, mit szólsz hozzá? :-) Azaz csak kvázi-exponenciális (ha a dátum helyett a sorszámot írjuk az x tengelyre), mert a középső túl hosszú lett.
Egyedül?? Amikor fél város Nektek tapsolt?? Nagyon megható pillanat volt, ahogy a nagylány kiugrott a kocsiból, és együtt futottatok be az utolsó métereken!! Gratulálok ezúton is!!! :-)
Hauanitával én is találkoztam ám! :)) Ezúton is köszönöm a kedves szavakat, nagyon jól estek, hirtelen nagyon egyedül voltunk ott a célkapuban...
lenkeanyu
Ma reggel már sejtettem, hogy ma nem lesz hideg, cserébe viszont nagyon meleg lesz. Próbáltam ennek megfelelően készülni, vékony póló, pántos váltófelső, de mire kiértünk, már érződött, hogy itt ma annál is melegebb van. Mindegy, mert akkor nem küzdünk. Azért melegítgettem, ittam, próbáltam bevizezni a hajam, mert okos kislány nem visz ám kendőt 28 fokban, minek is az. Közben kiderült, hogy beszerveztek egy családi csapatba, ahova kellett még egy ember. És mivel nem nyerni mentünk, hanem csak azért, hogy az a 10 év körüli kissrác ne szomorodjon el, amiért nem vehet részt a futóversenyen, mert így részt vehetett.
De előbb a "hosszú"távot indították. Már a 7 kilit. Az volt a taktika, hogy azért megyek, ahogy bírom, de nem erőlködök, hogy annál gyorsabban is menjen :) Egy szegedi ismerőssel futottam, akit más versenyekről meg régebben a ligetből a babakocsis futásai által ismertem/tünk meg. Egy darabig együtt futottunk, az első kör végefelé szakadt le. A kör végén az órámon megjelenő 14:49 kissé gyanús volt, de hát most futunk, majd utána gondolkodunk, hogy vajon megvan-e a táv. Lehet, hogy csak gyorsan kezdtem. Az volt a stratégia lényege, hogy az első kört nem futom túl gyorsan és a másodikat még ennél is lassabban teszem meg. Ez amolyan megnyugtató stratégia volt, nem tett rám terhet, más kérdés, hogy szakmailag nem túl védhető, de sebaj, most meleg van, meg ilyenek, meg én amúgysem szakmai alapon futok :) A második körben a rakpart végtelenül hosszú volt. Kb másfél kili, de most aszittem, sosenem érek rajta végig. Pedig még előztem is ám rajta. Sőt a végén felnőtt hím példányokat is láttam sétálni az árnyékban pedig én még futottam, és csak 3-szor gondoltam arra, hogy inkább úszok egyet a Tiszában, és kb. 2-szer, hogy most már akár sétálhatnék is egy kicsit. De nem. Én futottam, és futottam, meg izzadtam, és csak kicsit volt demoralizáló, hogy az első körben "csak" 23 fokot mutatott a digitális hőmérő, a másodikban meg már 25-öt. Nem baj, éljen a nyár :) Aztán jött a Kárász utca, vagy én mentem rajta, franc se tudja már, de aztán a Klauzál térnél bekanyarodtunk a párhuzamos utcába, és aztán megláttam szemben a célkaput, röpke 600 méterre, ahol az ismerőseim zöme már a hideg ásványvizet kortyolgatta, de egyszer én is beértem. Olyan 30:32 alatt. Na, mielőtt akármelyik K&H-s csapatom számolgatni kezdene, jelezném, hogy ez nem pont az a futás volt, mint a Vivicittán. Még akkor is, ha istenkirálynő formában volnék, amiről tudtam, hogy nem így van, akkor is max 31:30-at tudnék futni 7 kilin, de minden ismerősöm egybehangzóan azt állította, hogy rövidebb volt a táv. Hgabo egy 6,4-et üzent Zolinak, én 6,8-at mértem, bár én még azt is soknak érzem, így egy olyan 6,5-ös kompromisszumot ajánlok fel. És ezúton kérek elnézést mindazoktól, akik 3 éve elhitték, hogy én képes vagyok 49:11-es 10,5 kilit futni, mert akkor is ezeket a köröket futottuk, szám szerint 3-at. De sebaj. A futás után volt röpke 3/4 órám, hogy a családi váltóra összevakarjam magam.
A családi váltón az ismerősünk Kristóf nevű unokaöccse diktálta az iramot, olykor úgy kellett visszafogni. Végülis az a táv 1,8kili volt, ahogy mértem az imént a térképen, a híd (ahol visszafordultunk) valóban 0,9-re volt a rajttól. Aztán láttam csak, hogy mérföldben, de sebaj, legalább visszakaptam az 500 méteremet, meg talán többet is. Ez is hangulatos kis futás volt, annyira azért itt sem lazáztunk, egész jól bírta a kissrác. De tökjó volt látni a sok-sok igazán kisgyerekkel meg babakocsival induló családot, évről-évre egyre többen vannak!!
Kellemes délelőtt volt. Kinn volt Hgabón kívül a Szegedi Szekcióból Zoli feleségével, Anikóval, láttuk a hódmezővásárhelyi Csapatot Zilaci vezetésével, néhány Napraforgó Futóklubos ismerős arcot, meg olyan is volt, aki név szerint szurkolt nekem a cél előtt, és fogalmam sem volt ki is. Aztán a "tömegverseny" 3,5 km-én már nem maradtam/tunk, Zoliék ebédre mentek időre, én meg délután végre neki szeretnék állni legalább belenézni az érettségi dolgozatokba. Úgyhogy mászok is el a gép elől :))
Van új futócipőm. Eredetileg ilyet :) kerestem, de utamba akadt egy leértékelt asics gel 1100 w nevű példány. Amellett, hogy leértékelt volt, még olyan jó tulajdonsága is van, hogy teljesen kényelmes. Rég éreztem ilyet, talán Az Elsőnél. Szóval - annak ellenére, hogy eddig Saucony hívő voltam -, nem is tököltem sokat, megvettem. Mindez pénteken történt, azóta egy kis utazgatás miatt el voltunk választva egymástól, így már nagyon várom, hogy élesben is kipróbáljam. Egész hétvégén be voltam sózva, amikor közös pályafutásunkra gondoltam. Mindjárt indulok is. :)
Nekem is volt Lyme kórom 3 éve, tenyérnyi foltom volt már mikor rászántam magam az antibiotikum kúrára (adtam esély magamnak, hátha kigyógyulok belőle, hisz volt már ilyen). Nem emlékszem pontosan milyen antbiotikumot adtak, de nekem is lórugásszerűen 3 hétig kellett szednem. Az edzés mindvégig megmaradt, nem éreztem a kúra alatt semmilyen legyengülést. A kullancscsípés után (mikor még nem tudtam, hogy megfertőződtem) kb. 1 héttel volt egy napos gyanús magas lázam. Most már tudom miért. Én a legjobb orvoshoz mentem ebben a témában (Lakos dokotor) , aki a sportra tekintettel és a nyárra, olyan antibiotikumot írt fel, ami nem fényérzékeny. Nem tudom, hogy a Doxicilintől esetleg nem ez a bajod, hogy evvel nem lehet napra menni?
Köszi. Nohát, akkor jól okosodtam, 80%, max 85, de az is csak versenyen.
Ma kimentem a szigetre, mire odaértem már rendesen esett, bem.kör 65%, aztán 2 kör 75ön. Azt egyébként +figyeltem, h edzés közben a 80%ot csak akkor tudom produkálni, ha vki fut velem. Mondjuk ma beszélgetni nem nagyon tudtam volna, mert van egy jó kis hangszálgyulladásom tegnap óta, csak suttogni tudok. Ellenszernek Árnikát szedek. Hallod Kaktusz? :-) Elbóklászatm lassan, kényelmesen 15 km-t, közben a nap is kisütött.
Egy barátom hasonló esetben csak kicsit vett vissza és így is megvolt a napi 15-20 kilcsije, de azóta nagyobb hülyeségeket is csinált;-) Szóval, nem tudom...
Az antibiotikummal való futással kapcsolatban van valakinek tapasztalata? 3 hétig szedek napi 2x1 Doxyciclin 100-at és kezd nem jól esni a futás. Doki szerint nyugodtan futhatok és más se mondta, hogy ne, de lötyögni is alig van kedvem, nemhogy rendesen edzeni. Amúgy Lyme-kórra szedem, szóval semmi bajom, csak egy foltom volt. Használ egyáltalán, ha most hajtom magam?
Még a múlt hétvégéről, amíg el nem kezdődik a mostani...
Szombaton hendikeppen futottam egy 25 perces szigetkört, majd vasárnap a hegyi félmaratonon egy nyugis 1:52-öt. Ott még azt hittem, hogy pont annyit futottam, mint tavaly, de utólag megnézve vettem csak észre, hogy 1 perccel gyorsabb voltam idén. Miután egy héttel korábban a Gerecse50-et jól elszúrtam, így legalább kaptam egy kis szépségtapaszt a T100 előtt. (Rám is fért :) Jó volt annyi FB-vel találkozni beszélgetni.
atom kiligyűjtésbe:
futás 26,4 km
még annyit szeretnék, hogy a 220-életkor és más képleteket nem kell igazán komolyan venni, mert bizony kevesekre igaz. Olyan, mintha azt mondanánk az átlag magyar férfi lába 42 méret, akkor az nekem is, neked is jó lesz.
egy sportoló LT küszöb környékén vagy kicsit fölötte tud futni bő egy órát versenykörülmények közt. Ez tudományos tény, nem érdemes vitatkozni vele.
A küszöb egy átlag sportolónál a maximumának a 85% körül van, egy elit sportolónál akár 92% is, de fölötte nem igazán.
Az is igaz, hogy fölé lehet menni ennek pulzusban, csak nem érdemes, mert bár a szív ezerrel dobog, a teljesítmény (sebesség) csökkeni fog (ilyen vagy hosszabb távon), vagy a sebesség marad és a pulzus szép lassan kúszik felfelé (cardiac drift). Ezeket mondanom sem kell, érdemes elkerülni.
Ritkán sportolóknál figyelhető meg, hogy viszonylag könnyű tempóhoz is magas pulzus tartozik. Ez ugye egyrészt az edzetlenség (kisebb szív, kiesebb verővolumen, gyengébb véroxigén szállító képesség, kisebb mitokondriumszám, gyenge koordináció- pazarló munka, stb) miatt van, és hamar anaerob környezetbe kerül a szervezet.
Nekünk állóképességi sportolóknak mivel ez az anaerob része a szervezetnek alig fejleszthető érdemes megmaradni a 85% terhelés alatt és az aerob folyamatokat megcélozni, mert azok igen jól fejleszthetők, így történhet meg, hogy viszonylag könnyű intenzitású edzések mellett inkább fejlődünk, mint a lihegős tiprásoktól. Persze egy profi munkájában mindkét edzésintenzitással találkozhatunk, de az arányok, még itt is kb 70% / 30 vagy nagyobb az aerob javára.
Oké. De azt még mindig nem tudom, hogy mérted, mérték. Mert mérni lehet laborban, meg mérheted magadnak. Illetve azt sem tudom, futással, vagy bicajjal mérted. És hogy mi lett a mérés eredményeként a max. pulzus. És hogy abból jól számoltad-e ki a %-os teljesítményt.
Tapasztalataim (hehe) szerint túledzettségnél nem tudom felvinni a pulzusom, nagyon rossz az edzés közbeni közérzetem, könnyen elkapok valami légúti betegséget. A reggeli puzus is megváltozik a normálishoz képest.
a szakavatottak tudják, h a WC az egyik legjobb hely Pesten. :-)
pl. gyönyörű a kiállítás a Dunára és budai várra.
amúgy kedves Butch, spinningeltél te már WC-ben? :-)
na hát ez az, most honnan tudjam h kimerült vok, ha nem érzem?
az idei projekt (és az elkövetkezendő évekre is ez a cél) h elkerüljem a túledzettséget (és kimerültséget) ugyanis pár éve rendszeresen beleestem ebbe hibába. nyomtam mint süket csengőt (mondjuk akkoriban nem magas pulzuson, inkább időben edzettem sokat) ha vmelyik gyerekem edzésen volt én is futócipőt húztam hegyen, pályán, mindenhol.
volt olyann tél, h egyik megfázásból a másikba estem, 2005ben viszont nyár elejére szó szerint lemerültem. addigra már megvolt 5000 km bringa aztán Fonyód után lehúzták redőnyt.
na ezt akarom most elkerülni. 6-10ó max amit edzek. lehet, h túlzottan kimélem magam, de egyszerűen nem merek többet. Pedig mennék, de azt mondtam magamnak tilos! ezért is érzem egy versenyen na akkor mehet a 80%, aztán azt a köv héten úgyis kipihenem.
szóval, honnan tudhatom, kimerültség vagy edzettség?
ébr.pulzus esetleg adhat irányt?
Köszi!
valójában ezt csináltam a télen, szép kényelmesen futogattam, aztán egyre jobb lett. Most van egy kényelmes 5,30, 5,45, 6 perc (távfüggő).
5,20 még megy70-on, az 5 perc körülieknél kezdődnek légzési nehézségek.
Olipapa, egyébként, a te tanácsod segített nagyon sokat, h testsúlyom 20%ától megszabadultam és ezt azóta is könnyedén tartom.( igaz, h lejjebb nem nagyon tudok menni.)
Lehet, h nem emlxel rám (WCben találkoztunk, jártam hozzád régebben spinre is.)
Mért pulzus, terheléssel. A %-ot meg ehhez képest számolom az átlagpulzusból. Itt lehet egy kis hiba, mert az átlagpulzushoz tartozik az átlagnál magasabb, illetve alacsonyabb pulzus is. De egy 2+ órás futásnak (idei PH-m így sikerült: 2:05:47) az átlagpulzusa ha 87,95%, akkor az nem jöhet össze sok nagyon magas és sok nagyon alacsony pulzus átlagából, hanem ott egy közel azonos szinttel mentem végig. Egyébként most kielemeztem a pulzusgörbémat az adott versenyre, és jól látható, hogy sem felfelé, sem lefelé irányban nincsenek túl nagy ugrások. Oké, az emelkedőkön följebb megy a leejtőkön meg lejebb (legalsó 81,92%, legfelső 96,98%), de inkább az átlaghoz van közelebb. Ha meg leveszem az első 10 percnyi 'bemelegítő' részt, akkor az átlag máris 88,55%. Ennyi a konkrétum, ha van még kérdés, bátra.
90%on 2 órát, azt megnézem. Valami nincs jól számolva.
Ha a 100%=220-életkor képletből indulok ki, akkor nekem a 90% 165 pulzus (egyébként 180-nál magasabb pulzus még soha nem tudtam magamból kicsiholni). 165-ön egy maratont is végigmegyek.
Üdv
József
Sokadjára meg kell állapítanom,h ez a pulzus dolog milyen érdekes. Elismerem, h a pulzust sokáig magasan tartani eléggé veszélyes dolog. De! Pár évvel ezelőtt valami oknál fogva minden mozgásomnál nagyon magas volt a pulzusom. A tatai tókört 170 és feletti pulzussal (ami nálam 90% feletti) futottam, lazán könnyedén 40 percre.Előtte évben ugyanezzel a pulzussal fogvicsorgatva, 29 percre. Mostanság kezd megint lecsökkenni. Pl sárvár első 9 óra 145, kb olyan irammal, ami tavaly év végén a 6 óráson, majd megölt. Gyógytigris barátom, aki csak olyan 7 évvel fiatalabb, folyamatosan 170-200-as pulzussal megy. Ő azt mondja, Nála ez a természetes. Ugyebár a pulzus is nagyon egyénfüggő, de azt hiszem,h ezen belül is elég nagy szórás is lehet.(egy stresszes pár nap után is mehetsz magasabb pulzussal, ugyanazt, amit előtte alacsonnyabbal teljesítetted ugyanolyan idővel)
Janimaci ... Konkrétumokat kérek, mert ezt így nem lehet értelmezni!!! ... Mi Neked a 100%? Hogyan állapítottad/állapították meg? Hogy számoltad ki a 90 %-ot? És végül: hogyan mész? Bicajjal, futva, úszva 90%-kal két órát?
a "savasodás" a szénhidrátégetés egyik terméke. Ha ki vagy hajtva, kimerültek a szénhidrátraktárak, nem fogod tudni nyomni a megszokott tempót, mert nem lesz miből, így laktát sem termelődik oly mértékben. De ez még nem túledzés, inkább kimerültség, bár a kettő igaz sokszor együtt jelentkezik.
A pulzus terhelés utáni hirtelen esése éppúgy lehet a jó forma és a túledzés jele is. egyénfüggő.
nem a sebességhez kell a pulzusod, hanem fordítva, a kívánt alacsonyabb pulzushoz a tempót megtalálni, megválasztani és azzal sokat futni így elvileg gyorsulni fogsz, illetve atempót tovább bírod, ehez hónapok, évek kellenek nem feledni, mert alapvetően az energiatakarékosságod javítod.
Nekem van egy jól bevált szintes köröm a HHH környékén. 13,5 km és 500 m szintemelkedés. Ha a környéket nem ismered, nehéz lesz elsőre megtalálni. Nézd meg térképen. Ha találunk időpontot, megmutatom.
Fenyőgyöngye-Látó hegy- Maci parkoló- Ördögárok- Nyéki hegy-Újlaki hegy-HHH-Panoráma út-Fenyőgyöngye
Kiegészítve a Vihar heggyel megvan a 15 km és közel 600 m szintemelkedés.
KANGA M 00:56:04(201) 01:24:05(177) 02:20:09(186) 00:31:49(176) 02:51:58( 20) Most azt fogod mondani, hogy csesztetlek, de azért legyünk már pontosabbak. Főként olyan versennyel kapcsolatban, ahol egyetlen gombnyomás kiadja, valójában ki mennyit ment. Edzésekkel kapcsolatban lehet vetíteni bártan. A verseny, főként egy chipes időmérésű, az azért egy kicsit más. Az 56:04-es 10 km az 5:36.4 perc/kilométeres ezer métereket takar. Mondjuk, hogy depóztál 4 teljes percet, a fennmaradó 1:20 perc a 37.3 kilométeres távon (mert ez nem 40 volt, mint az eredeti kiírásban szerepelt), az pontosan 26.64 km/órás átlagot takar. 5 kilométeren pedig a 31:49 perc, az milyen átlag is? Bár ha sokat depóztál, ez még lehetett 30 percen belüli 5 km.
az 1 ó 20 perces verseny előtt 1 órát melegítettem. 30 p bringa, 20 p futás, 10 p nyújtás. akkor beállta pulzusom egy üzemi hőmérsékletre és onnan toltam fölfele.
Amúgy a másik kettő, tényleg nem volt teljes 3 óra. csak 2 ó 52 perc és 2 és fél óra. és igazad van, a 85% csak utolsó kmeken.
a kérdésem azonban az volt, h ugyanennyi sebességhez, h tudnék alacsonyabb pulzust produkálni.
Kanga
Honnan tudod, hogy mi a 100%-od? A képletből, vagy kimérted?
Mert elég nehezen hihető, hogy 1-3 órán keresztül bírod 80-85 %-on.
A képlet és az egyéni adottságok néha egészen eltérő eredményt adnak a max. pulzusra.
ja, és mint kiderült: kedves kollégám a Tömegír-nél, néhány éve rendszeresen olvassa a topikot és fut is, és nem is akárhogy. KandHn együtt kocogunk.
Végre egy sportos aki sportol és nem füstfelhőbe burkolva ró betűt!
Remélem elöbb utóbb regisztrál. :-)
nem kifogás ez.csak az ember idővel felismeri saját korlátait, és rájön, h nem hosszútávfutásra teremtetett amikor sorban állt izmokért.
de, ettől függetlenül nem azt jelenti, h nem futok hosszút, nem készülök maratonra, akár majd egy 50re vmikor sokára, de Sárvár a meggondolandó kategóriába tartozik. 1x ott voltam, tönkre is b*sztam a lábam, igaz akkor még amolyan bowling golyó formám volt, h klasszikust is idézzek. Akkor derült ki, h harántsüllyedésem van, igaz ez azóta orvosolva (cipőbetételve) megoldva.
természetesen futok, sőt a a vasárnapi duatlonon 5:10 es ezrekre bringáztam 30as átlagot boly nélkül és a második futáson is 6 perceseken belül voltam. életemben nem indultam még sprint távon, nagyon klassz volt, annak ellenére, h a büszkeséggel eltöltött 5:10eimmel a mezőny végén voltam az első futásnál. voltak mögöttem kb 5en. De ez mondjuk cseppet sem zavart. 80%ot mutatott a pulz mérő, nem fáradtam el, másnap futottam 11 km-t, tegnap 15öt. És hétvégén 3 szigetkör vagy hegy.
---------------------------
a következő kérdést a pulzus gurukhoz intézném, tisztelettel várva a választ:
PH óta nem volt olyan futás (se verseny,. se edzés) h elsavasodtam volna, gyakorlatilag nincs izomlázam.
nem futok sokat 20 és 45 km között.
A versenyeken 80-85%on 1-3 órán át bírom ezt a tempót.
valahol,olvastam, de ez lehet h baromság, h ha nincs savasodás, túledzett vki.
Éppen ezért elkezdtem mérni edzések közben, h feltoltam 180-185re a pulzusomat, ami már 90% és néztem mennyi idő alatt áll vissza. 1 perc alatt 40et, 1,5 perc alatt 60at, 3 p altt 70et.
ha nagyon túl lennék edzve, nem hiszem ennyi idő alat megnyugodna.
ébredési pulzusom rendben.
azért érdekel, mert mostanában arra gyúrnék, h ugyanazt a tempót alacsonyabb pulzussal h tudom elérni?
mert az rendben h 3 órán át bírom a 80%os terhelést, de nem hiszem, h ez 6 illetve tizenórás versenynél nagyon kifizetődő lenne. sőt egyenlő lenne az öngyilkossággal.
thx: k.
OFF
Ennyit erről: ömlesztett sajt, az lesz minden. :(
ON
A hegyi felesről pár villanás:
-Igazán jól ki lehet használni a rajt előtti másfél-két órát, ha barátok, ismerősök veszik körbe az embert.
-Melegíteni ott volt a füves pálya, Caspival mentem kocogni, el is fáradtam egy kör alatt: a mezei futáshoz más izmok kellenek, mint a síkvidékhez...
-A hegyi feles örök dialektikája: minden lejtőt emelkedő követ...
-Az elérni vágyott, kerek időhöz való alkalmazkodás egyrészt célirányosan ösztönzi az embert, másrészt behatárolja a teljesítményt. 1:59:02 lett végül.
-Az átlagpulzus érdekes dolog: már sokadik versenyy, köztük több félmaraton ment totál azonos pulzusértékkel (166). A különbség az ehhez aktuálisan illeszkedő tempóban mutatkozik (1:50-2:02), ami meg a felkészültség, illetve a verseny nehézségének a függvénye. Amennyi Europark van a lábban előtte, annyira gyors vagy lassú az ember. Azért hosszú volt ez a félmaraton, de hát szép a környék, a panoráma, az erdő közelsége mindent feledtet.
-Remek dolog élőben is találkozni kedfves ismerősökkel, nem csak a neten létezni.
-A következő nagy terv a májusi KAC-800 méter. Kellene valami instant edzésterv, hm. Felidézem fejben Paróczai Andrást a távoli múltból, Borzát a mából. No és van a közelmúltból is FB 800-as. Mindez segíteni fog, ugye, -balazs-? :)
OFF
Igen, ezt csinálta tegnap nekem is. Két ablak van nyitva a beíráshoz, a felső "Szerkeszt"be lehet írni, de betűméretet, típust stb. nem enged állítani, az enter nem ad új sort a küldés után. Ha rákattintok a Szerkeszt vagy a Kód fülre, üres oldalt dob ki ezzel a sorral:
Fatal error: Cannot redeclare class nopage in /http/forumv3/php/termekek/index/pages/pages.php on line 16
Na, kipróbálom.
ON
6É futás.
kivételesen én is tervezem a részvételt.
Laci307! ha olvasod a fórumot, és jössz 6É-re: visszahoznád a szép narancssárga mellényemet? Én adtam kölcsön neked.
A Rudas nem is rossz ötlet...
Fenyőgyöngye -> fel a beton mellett a csúcs felé -> ~1km után jobbra szintút -> kb. 3,5 km múlva Virágosnyereg -> ott az erdő szélen a reptér felé -> Határnyereg -> akárhogy vissza Fenyőgyöngyéhez (jellemzően az Oroszlános-szikla felé a focipálya és az erdészház felé).
Saccra a szokásos HHH-kör kiegészítve a csúccsal és Solymár irányában egy kunkorral ennyi kell, hogy legyen. Utóbbin azt értem, hogy a Virágos-nyereg után tovább a vezetékig, majd a Kötők padjáig, utána valahogy le az alsó útra és a vezeték előtt vissza a hegyoldalba.
Meg a sífutásnál a siklás miatt sokkal hosszabb egy lépés, van idő felmagasságból indítani és hátul teljesen kitolni. Szárazon ez lényegesen lerövidül, oda nyilván nem kell 165 cm-es bot. Nem véletlen, hogy ezek a NW botok csak kb. 130 - 150 cm-ig húzhatók ki egyáltalán.
Az én őszi stegiezésekhez használt öreg síbotom 135 cm (én vagyok 182). Bár ez közel sem hosszas próbálgatás eredménye, hanem ilyet találtam otthon amiért nem kár. :)
Km gyűjtésbe kaktusz7 8,8 km futás, 12,1 km bicaj. Ha a hétfő 8-ig végzett tevékenységek is beleszámítanak, akkor három hányás. (Mellesleg ez utóbbi volt a legkimerítőbb.)
Sziasztok! Ma telefonon beszéltem Jánosi Elvírával. Június 17-én rendeznek Palicson egy 24 órás egyéni és váltó futóversenyt.
További infók: http://www.palicmaraton.org/
üdv: sipi
mivel az enyém állítható, több hetet próbálgattam mi a megfelelő hossz. Érdekes, hogy a 185 magsságomhoz a viszonylag rövidre állított 115-120cm volt a legkomfortosabb.
Sífutásnál használnak állígérő botokat, de ott ugye a karmunka sokkal dinamikusabb és teljesen más a mozgás biomechanikailag a normál futáshoz viszonyítva. Nekem az ilyen magas állítás egyáltalán nem működött. Normál futásnál a csuklód ugye közel sincs vállmagasságban, a hasad környékén mozgatod, na most egy ekkora nagy bottal folyamatosan váll magasan kell hadonászni, ez nagyon mozgásidegen volt nekem. Egyedül talán lefelé lehet jobb valamivel a hosszabb bot.
Szerintem ezt a botot kapta, Neki szerintem szinte mindegy
Hmm.. gondolod? Csabi ennél komolyabban vette ezt a dolgot. A hátizsákjáról levágta a hevederpántok felesleges végeit, hogy annyival is kevesebbet kelljen vinnie. Kölcsönbot volt, de akkora, amekkorát akart.
Szerintem kérdezd meg őt, hogy neki mi az elmélete a bothasználatról. Én rövidebbre állított botokat szoktam használni, de miután vele beszélgettem erről, kipróbáltam hosszabbra állítottakkal is. Arra jutottam, hogy nekem sehogy sem sikerül botokkal gyorsabban menni. :)
Igen, kölcsönbottal jött. Nagyon könnyű fix sífutó bot, alumínium szár, vídiás heggyel, hosszú, íves markolattal, így lefelé és felfelé más-más fogással eltérő hosszal lehet használni. A jól használható bot kb. hónaljig ér. Ezt persze csak hazafelé beszéltük meg, így mi olyan botokkal mentünk, amelyikkel kb. 90 fokot zárt be az al- és felkarunk használatkor.
Lehet hogy jót tesz az izmoknak a nyújtás közvetlen a meleg vizes zuhanyzás után (a kádban nem tudok nyújtani :). Mondjuk én nem csak 5 percig ülök a kádban. Az izmoknak jót tesz, a vízdíjunknak nem tesz jót, dehát valamit valamiért :)) De miért érzi valaki cikinek a nyújtást ? Ezt azért megkérdezném tőle.
Megnéztem az összes képet. Szerintem ezt a botot kapta, Neki szerintem szinte mindegy. Nem is tudtam, hogy Te is megcsináltam, mivel csak mostanában olvasok ill. írok a fórumon. Gratulálok utólag is. Jó arány 3-ból 3!!!
Én úgy tanultam, bármikor lehet, sőt kell nyújtani, de előtte mindig be kell melegíteni az adott izmot. Hideg izmot nyújtani sosem szabad!!!! Én mostanában szaunázás közben nyújtok, sokkal melegebbek az izmok (azaz jobban nyújthatók),mint bemelegítés vagy futás után. Múltkor egy "futó" mondta, hogy Ő sosem nyújt, mert az olyan ciki... Na ehhez mit szóltok? Én szerintem, a futás alatti görcsök oka is többnyire a nyújtás minőségi vagy mennyiségi hiánya. Gyakorlatból látom.
Hát azt számomra elég nehéz leolvasni. Ha megmondod ez alapján, hogy 9,8-tól 17,6-ig (második váltó tagként) mennyit mentem fölfelé, akkor nagy respekt
Az órám szerint 153m felfelé és 64m lefelé volt ezen a szakaszon.
Üdv
József
Hát, naná!! :-)) Mondjuk nem mindenkit, de akinek nincsenek fóbiái a rövidebb távokkal kapcsolatban, azt mindenképp. Szerintem ott lesz Zoli, Hgabo, én meg mindenképp :))
És mégis mindennap kinn voltam futni, és csak vasárnap fordultunk vissza eső miatt :) (és aztán nem is esett) //Amúgymeg a vasárnap délutáni brutál volt: olyan 3-tól éjszakába nyúlóan folyamatosan és intenzíven esett//
Vasárnap 61 mm csapadék esett Szegeden. Ez több mint amennyi egész márciusban és áprilisban együttvéve. Május 4 és 6 között pedig több csapadék esett mint februárban, márciusban és áprilisban együttvéve.
KAC-pálya: Kispesti Atlétikai Club
Kedvenc pályám, évente egyszer (kétszer?) versenyt rendeznek amatőröknek, ahol a rövidtáv 100 méter, középtávként meg 800 méteren lehet versengeni! :)
Sziasztok! (a p'u nickemet az indafon benyelte, nem tudom, hogy valaha vissza tudom-e szerezni, amíg nem, addig ezen fórumozok)
Van szerencsém bejelenteni a topik műértő közönségének, hogy fönt van a www.futanet.hu oldalon Spuri Webrádió következő adása, amely a Hegyvidék Félmaratonon történtekről készült. Némely topikközeli személyek is felbukkannak benne:-) Jó szórakozást hozzá!
Egy érdekes dolgot figyeltem meg pár hete. Régebben amikor hazamentem a futásból az első dolog a nyújtás volt. Ezen változtattam már jó egy hónapja, és most a következő a sorrend a szokásos esti futások után: rögtön kaja, aztán fürdés, és az így eltelt legalább fél óra után (de nem több mint egy óra) kezdődik csak a nyújtás. Úgy látom hogy ez sokkal jobb mintha rögtön futás után pihenőt sem hagyva egyből ellentétes mozgássorra kényszerítenénk az izmainkat. Mi erről a véleményetek ? S ugye annak is van alapja hogy futás után 1 órán belül kell a nyújtásnak megtörténnie ?
Illetve "majdnem Lőrincen" (a Havannától csak egy köpésre, a sínek mellett) van a kispesti Gránit pálya (Amatőr tudja az új nevét is, azt hiszem) amely reggel 7-től talán este 9-ig van nyitva, tesztfutásokra kiválóan alkalmas 400-as salakos pályájával.
Eszk
En loricen lakom, es ott szoktam futni. Mivel Erzsebet telepen lakom, ezert ott van par kimert korom az utcakban, kertes ovezet, kicsi forgalom, siman az uton futok. Ha hosszabbat akarok, akkor en is lefutok a Lakatoson es a Margo Tivadaron keresztul a Peterhalmi erdobe. Esetleg boklaszok egy kicsit az Ulloi tuloldalan, a Bokay kert kornyeken az utcakban, szinten nincs nagy forgalom.
Egyszoval lorincen nincs igazan jo futoutvonal, keresni kell kisforgalmu utakat, ennyi.
Esetleg bemenni atletikai palyara, auto nincs, csak kicsit rovid a kor ugye. Pl. a Gerely palyara be lehet menni este is ha jol tudom.
Új cél felé
Tegnap elmentem egy kényelmes 140-145 pulzusos Kápmegyer körre, de 3/4 körön át sehol egy futó. Aztán szembejött egy ismerős sziluett: Alt. Nem csalódtam: egy nap regenerálódás után már futnunk kellett :-) Hazafelé aztán bekanyarodtam a Farkaserdőbe és a 2 kilis kurfli közepén megtámadtam a homokos emelkedőt. El is határoztam, hogy a Kékesig itt rendszeres vendég leszek a hétköznapokon, hétvégén meg újra megcsinálom a tavalyi Twin Peaks futásomat (Margit-kórház-Fenyőgyöngye-HHH-Fenyőgyöngye-HHH-Fenyőgyöngye-Margit-kórház) edzésképpen. Elvégre a Kékes megérdemel egy kis rákészülést :-)
Hát azt számomra elég nehéz leolvasni. Ha megmondod ez alapján, hogy 9,8-tól 17,6-ig (második váltó tagként) mennyit mentem fölfelé, akkor nagy respekt.
Gratulálok a hegyi félmaratonhoz és egyéb gyűjtött km-ekhez mindenkinek! Jó volt legalább olvasni róla, én idén nem tudtam elmenni (és kilit gyűjteni sem, már megint). Egy kis futóeseményben azért nekem is volt részem, tegnap ért ide Paksra a Drogmentes Maraton. Szerencsére észrevettem őket, előtte ui. nem tudtam, hogy most jönnek. Ma reggel tartottak előadást iskolásoknak, aztán 1km közös futás volt a városban. A gyerekek innen visszamentek, én viszont tovább kísértem a futókat. Először csak a városhatárig akartam menni, de az túl közel volt; aztán kitaláltam, hogy amíg van járda, addig megyek (visszafelé útbiztosítás nélkül veszélyes a főút); de végül ott sem bírtam megfordulni, hanem Dunakömlődig elmentem velük (kb. 4km Paks határától). Jó volt kicsit társaságban futni, beszélgettünk is, az autóból ABBA szólt, és a végén még ajándékokat is kaptam (köztük egy üveg értékes szénsavmentes ásványvizet :). Visszafelé izgultam, hogy épségben megússzam a veszélyes részt, de amúgy meg nagyon kellemes volt az erdő, majd a Duna mellett futni (csak ne jártak volna arra autók meg kamionok...). 11.2 km lett végül a mai termés, 1:15 alatt. Jó volt! :)
Kocsi, ezek aztán profi képek! Köszönet értük: amatőr :)
Km-gyűjtés: 21,1 hegyi feles
Gazdag érzésekkel teli verseny volt ez, kis beszámoló majd jön. Ha.
Ezen már én is gondolkodtam, de igazából azt hiszem, hogy nem gyorsít. Max. kímél, mint Oli írta, aminek lehet az a következménye, hogy egyáltalán képes az illető befejezni a távot, de a tempón biztos, hogy nem emel.
Már csak azért sem, mert lefelé és vizszintesen, sőt, enyhe emelkedőben igazából használni sem lehet, maradnak az erős steigek, azok meg a táv kis részét teszik ki általában.
Remélem pénteken minél többen jöttök a 6É-re! Múltkor nagyon hiányolták a Futóbolondokat. A haverommal 61É-vel szeretnénk befejezni, remélem lesz néhány narancssárga-láthatósági mellényes követőnk...
Csináltam egy kis távolságmérést az érdekesség kedvéért, hátha mást is érdekel: (A mérési metódus: Google Earth, kb. a megállók közepét nézve, kerekítve 50m-re.)
MÓRICZ ZSIGMOND KÖRTÉR VÁ. 0 m BUDAFOKI ÚT 450 m PETŐFI HÍD, BUDAI HÍDFŐ 950 m BORÁROS TÉR 1600 m MESTER UTCA 1900 m ÜLLŐI ÚT 2200 m BAROSS UTCA 2750 m RÁKÓCZI TÉR 3000 m BLAHA LUJZA TÉR 3500 m WESSELÉNYI UTCA 3900 m KIRÁLY UTCA 4300 m OKTOGON 4700 m NYUGATI PÁLYAUDVAR 5350 m JÁSZAI MARI TÉR 6000 m MARGITSZIGET 6400 m MARGIT HÍD, BUDAI HÍDFŐ 6900 m MECHWART LIGET 7600 m SZÉNA TÉR 8000 m MOSZKVA TÉR VÁ. 8300 m
Leghosszabb megállók közti távolság (MARGIT HÍD, BUDAI HÍDFŐ - MECHWART LIGET) 700 m Legrövidebb megállók közti távolság (BAROSS UTCA - RÁKÓCZI TÉR) 250 m
A Mt. Blanc-on használt, gondolom Mátrabércen nem. Én úgy érzem, hogy akkor használ, ha nem tudsz végig futni. Azt érdemes megnézni, hogy milyen hosszú az a bot. http://www.ultramarathon.hu/runners/larzen/utmb2006/gallery.php?p=0125
Szia Sipipi, már hiányoltunk. A verseny után a ruhatárnál annyira komponáltad a csapatképet, hogy nem mertelek megzavarni, nehogy a művészeted kárát lássa :-)
a bot olyan értelemben gyorsít, hogy kímél. Tehát egyenetlen talajon, sok le-föl terepen és persze hosszú távon szerintem jól jön. Saját tapasztalatom, hogy 50-60Km fölött terepen egyértelműen hasznos. Persze az sem mindegy milyen a bot. A sima túra bot szerintem nem alkalmas futásra igazán, sokkal jobbak a nordic walking botok, főleg amelyik egész picire összecsukható és könnyű.
Nekem Leki Traveller Carbon van, szentem ma ez a csúcs.
Ez meglep! Mármint, hogy a Csabi használ botot. Előttem titkolta, ill. én mindig bot nélkül látom - láttam futni. Gondolod, hogy a leggyorsabb sosem bottal nyer? Ez azért érdekes, mert nemrég hallottam, hogy a Veitsch-i versenyen nem lehet használni.
Sziasztok!
Van még kérdésem a a bottal való futással kapcsolatban. Szerintetek a bot használata hosszabb távon (20 km felett) hegyen gyorsít vagy lassít?
hát izé...
szerintem ha nem nyúzod magad, akkor nem lehet rossz.
Ma az egyik T-100 specialistával beszéltem hogy okos-e 40 feletti hegyit könnyedén csinálnom szombaton.. azt mondta még beleférhet..
így belefér...:-) bár lehet hogy szombat délután T-100 ről hallani sem akarok...
kábé 3-4 hete már csak dombokon futkározom, most elmentem egy síkot 10 kilin, 48:56,9 lett a vége, és úgy, hogy féltávnál még csak 25:18 volt, és a pulzusom hozzám meg az időjáráshoz mérve egy vicc, szóval holnap is elmegyünk egy hosszabb dombra (nálunk munkaszüneti nap van szóval helósziaszeretünk kedd), mert ha ez így megdobja a fitnessem kérem akkor nagyon szép lesz a május 19 annak ellenére hogy erősödik bennem a para, de amíg egészséges keretek között marad, hát be my guest :-)
Neked kell ismerned magadat. Választ csak akkor kaphatsz, ha elmész. Akkor kiderül. Emlékszem, az első Kinizsi előtt mit aggódtam, hogy miért odatették a túlélőversenyt egy héttel korábbra. Ma már nem zavarna.
Sziasztok Egy kérdésem lenne a profikhoz. A T100 előtti hétvégén lesz a Tési-fennsik túra. 46km, 1300m szint. Szerettem volna elmenni rá, de héhányan azt mondták, hogy nem szabad mert 1 hét kevés, hogy teljesen kipihenjem. A kérdésem az hogy mehetek szombaton vagy inkább pihenjek?
Nem, nem elírás, tényleg 40 kg... :) Najó, 39... Kicsit elfajultam az elmúlt években, azután tavaly februárban visszajöttem dolgozni, és az életmódváltással étrendet is tudtam váltani.
Nagyon örülnék a társaságnak! :) Kicsit férjfüggő a dolog, vagyis, hogy mikorra ér haza. De általában este 6 körül kint tudok már lenni.
Most, hogy mondod. Csak Réber László rajzán jelent meg a lyukas fogú orszoszlán mellett a lyukas fogú szamár:-) Hát, a lazázásban esetleg kocghatsz is. A lényeg, hogy ne akarj semmi komolyat. Ha éppen visz a lábad, fuss. Ha nem visz könnyen, gyalogolj. Érezd jól magad. Ennyi. Olyan nagy kérés ez?:-)
Ha 40 kili biztos eliras, akkor nem maradt semmi beloled.
Az erdemi reszt majd leirjak a tobbiek, pulzus , tav stb, de szerintem sokat szamit ha masokkal futsz egyutt. Nem tudom milyen az idobeosztasod de ez a 40 perces kor jelenleg nekem is nagyon jol hangzik. En szivesen futnek veled ha ossze tudjuk egyeztetni. En a flora noi futas 6.5 kilijere gyurok:-)
Azonkivul ha megy egy szigetkor biztos vagyok benne menni fog a 7 kili is. Meg emlekszem a kitartasodra es a hendis befutodra!
p'u, azért az igazság kedvéért megjegyezném, hogy végülis nem lett Szigfridből szamár... :) Pulzusmérő: nincs olyanom... Az ajánlott oldalt már átnézegettem, osztottam-szoroztam, ki is jött a 130-104-es pulzusszám (180-életkor-kezdők) A lazázás azt jelenti, hogy mondjuk sétáljam le?
Ó, egyáltalán nincsenek nagy terveim, semmi Ironman, éppencsak az egészség, meg a mozgás, meg egy kis izom a szétfolyás helyett, meg hogy kiszabaduljak másfélórára otthonról... :))
Szia! A kicsi, zöld tündéreket nem lehet elfelejteni, akik a fájós fogú oroszlánból fájós fogú szamarat varázsolnak:-) Ha mondjuk legközelebb egy Szigetkört, meg egy picit futsz, aztán még egy picivel többet, nem tűnik rossz megoldásnak. De minden harmadik futásodat lazázd el. Teljesen. Annyira, hogy magadban már szégyenkezz miatta, hogy ennek semmi sportértéke sincs. Komolyan. Mondjuk közben fotózhatsz, ha ezt szereted, vagy etetheted a kacsákat, megállhatsz kacsázni a víz partján, simogasd meg a lovakat az állatkertben. Egyáltalán, élvezd az életet. A másik két futás alkalmával éppen elég energiát használsz majd el, legyen egy "pihenőnapod". Ha van pulzusmérőd, akkor javaslom a 155-ös felső értéket. (Ha 220-at is láttál már rajta, és nem egy villamos ment el melletted, akkor legyen ez az érték 170, nagyjából.) Ha lépten-nyomon túlhaladod ezt, akkor sétálj bele, várd meg, míg esik mondjuk 10 ütést, és kezdj el kocogni. Neked nem a Karaton Háltón kell nagyot futnod, hanem egészségesnek lenned lehetőleg mindig. A gyerekeidnek nagyobb szükségük van egy egészséges, jókedvű anyára, mint egy morcos, sérült futóra:-) Ha ez nagyon megviselné a lelkedet, javaslom a www.powerhiker.fw.hu oldalon Mark Allen edzését tanulmányozásra. Ne zavarjon, hogy emberünk hatszoros Ironman-világbajnok. Az útját nézd, hogy honnan indult, és hová jutott. Bemelegítés? Hát, ha a fokozatosság elvét akarod szem előtt tartani, akkor sétálj az elején, egyre gyorsuló tempóban, aztán, ha már nem megy gyalog, kezdj el kocogni. Ha végeztél a futással, mindenképpen javasolnék néhány perc nyújtást, lehetőleg nem utánmozgásost, hanem statikusat. Ez abból áll, hogy mondjuk előrehajlításkor lehajolsz, ameddig kényelmesen megy a dolog, aztán szép lassan elkezded magad egyre lejjebb húzni, úgy 10 másodpercen keresztül. Ha végeztél, szép lassan fölemelkedsz, és keresel egy másik, nyújtásra váró izomcsoportot. Jó futást. Velkám bekk!
Biztos nem emlékeztek már rám, nagyon-nagyon-nagyon régen jártam erre. Az oka annak, hogy abbahagytam a szigetköröket annakidején a megfájdult térdem, meg két gyermek születése volt... Azóta viszont megszabadultam 40 kilótól, és újra kimerészkedtem futni, mert hát hiányzott. Na meg kolleganőm befűzött a K&H félmaratonra, váltóba. :) Éljenek a kihívások. :D Múlt héten elkezdtem tehát újra futni, tervem szerint heti háromszor, hétfő, szerda, péntek, kedden és csütörtökön pedig úszom, amíg a gyereket okítják a másik medencében.
Szeretném a segítségeteket kérni, hogyan érjem el a 7 km-t. A szigetkör megy 40 perc alatt, már nem is érzem úgy magam a végén, mint életében először felállni készülő zsiráfbébi. Hogyan, mikor növeljem meg a távot másfél körre, hogyan lehet tudni menetközben a megfelelő pulzus számot, milyen a jó bemelegítés, meg egyáltalán...
Gratulálok mindkettőtöknek!Érdekes amit írtál,hogy mennyi mindenre kell figyelni ilyenkor.Ma én terepen futottam és energiám jó részét az foglalta le,hogy nézzem hová is lépek,pedig csak magamra kellett vigyázni.
Pantelről csak annyit írnék, hogy megint térdkímélő üzemmódban kocogtam le (átlagpulzus 76% lett), különösen a leejtők viseltek meg (ahol 66%-os pulzuson szenvedtem a térdemmel). Hülyeség vagy sem, nekem ez a 'futás' most kellett, hogy bizonyos legyek az augusztus 25.-ei sikeres maratonteljesítésben (csakis a roki térdem miatt). A hangulat nagyon tetszett, de most már szeretnék megint szaggatósan futni. Hogy az mikor lesz, az még a jövő zenéje.
Hajtok az Árpád hídon Budára, a HHH csúcsa ködsipkába vész. ... Az Eötvös úti víztorony úgy bontakozik ki a ködből, mint valami szürrealista filmben. ... Banánt nyammogok a versenyközpont előtt a kocsiban, miközben SC riportját olvasom a túrafertőzésről a Mozgás magazinban. ... Tapírka szponzori táblákkal bicepszezik. Megsimogatom a 21-es táblát a szép viszontlátás reményében. ... Mosi, Leander és Amatőr adja meg a nap jó alaphangulatát. ... Lenéző tekintetek két félmaratonista spori részéről (még PanTel álruhában és Félmaratonka rajtszámban vagyok). Alt fiai: CRTl és Del melegítenek a Félmaratomkára. ... 2 könnyű 6:31-es bemelegítő kili (ennyi jólesik, ennél több, gyorsabb nem hiányzik), célcsomag, röhögés berzso-val, spetivel, janimacival. Újabb kedves futóbolodot ismerek meg krisz személyében. -blans- és -ethka- chip-et fűz cipőbe, -blans- félmaratoni terveket is sző hozzá :-) Narancsboly a focipályán, a viszontlátások öröme. Rajtboxba állok Amatőrrel és egy másik FB-vel. Üres vagyok, mint minden bemelegítő futás után, nincs terv, nem tudom mi lesz. Pulzus lassan megy felfele, el kéne érni valami tempót. qqbenko, Yoyo és Steve megfelelő iramfutók a célra. Emelkedőn feltipegünk, kanyar, rock'n roll, aztán lejtő. Balog Ádi megindul, csak az ő sárga hátát kell követnem, "Úgy indulunk, mint zúgó vihar ...", kőre, átfolyásokra kéne figyelni, de nagyon megy, bőven 5 percen belüli kilik, jó így zúzni lefelé, éles balkanyar, millen erős a centrifugális erő, az emelkedő is megy, majd újra lejtő, hurrá, elkerültük a fogaskerekűt. Leander fotóz és integet. Optimális ívek, futómű, fedélzeti computer rendben, 175..180 pulzus, jön a siratófal, pulzus emelkedik, váltás lendületes gyaloglásba (idén nem csinálok ebből presztízskérdést, mint tavaly), pulzus így is 185 körül, Alt lehagy, de tempója futva sem sokkal gyorsabb, így nem sajnálom a gyaloglást: energiatakarékos üzemmód, így is 7 percen belüli kili. Frissítés: izo, banán víz, utóbbiból ruhára is jut bőven, nem baj, jólesik. A lejtő is, meg a fordító, integetés, pacsizás a társakkal, Procaliber, Zolinyó, Edith biztatása. Libegő végállomás, innentől - a János-legyen futásokból - ismerős terep, hadd szóljon, optimális ív, minden méter számít. Ismét rock'n roll, utolsó bukkanó, át az Úttörővasúton, bele a maradékot, egy mosoly, mert Gabesz fényképez, már a táborban vagyunk, Tapírka hajlong, speti, Leander fényképez, célegyenes, sikerült, 1:48:31 172-es átlagpulzussal (tavaly 1:50:00 158-as átlagpulzussal). Nagyon boldog vagyok, szurkolás a többieknek, gravírozás, közös FB öröm a focipályán. ... Levezetés: rétesek és forró csoki a Normafánál berzsoval, east-el és spetivel.
Megint egy nagyszerű örömfutás volt és egy csodás emlék marad.
Bizony-bizony! :-) Akkor kérném 18.-án a megbeszélt szolgáltatást 1 kis SAMU-s altatóval fűszerezve. ;-D ha minden igaz pénteken délután érkezem valamikor, persze ha Nektek is jó! Előre is KÖSZI!
Egyik legkeményebb versenyem volt jó ideje. Rég nem fáradtam el ennyire.
Mint már olvastátok, Lacival futottam. Ez valójában kő kemény munka. Szinte el is felejtettem, hogy mennyire.
Ez két és fél óra tömény koncentrálás. Egy pillanatra kikapcsolok és Laci már a földön fekszik. Nem egyszerű. Olyan dolgokra kell figyelni amit amúgy talán észre se vennél. Kátyúk, kanyarok, sár, tócsa. Ráadásul két emberre. Hol az egyik oldalon a frissítő, hogy a másikon. Át kell vergődnöm a túloldalra akkor meg persze Lacit egyenesen nekiviszem az asztalnak. Remek. Közben még a motorosok is cikáznak. És jönnek a fordítók, kavicsok, stb. S néha az se baj ha eszembe jut saját magamat is megitatni, megetetni. Az életet az sem könnyítette, hogy pár napja széttört a szemüvegem s jó esetben csak a homályos foltokat láttam a világból.
De ezek a felületes dolgok. Van ennél nehezebb. Talán az, hogy hogy van Laci. Na ez volt az egymilliós kérdés. Szegény Lacit próbáltam időnként beszéltetni, hogy lássam hogy állunk de Ő egy idő után már nem nagyon akart beszélni. Vajon mert untatom? Mert szarul van? Mert harcol és van jobb dolga? Mikor érdemes forszírozni? Mikor fogjam vissza? Mennyi de mennyi kérdés.
Szóval kemény verseny volt. Köszönöm én is a bíztatást és Lacinak a bizalmat.
Na jó. :-) Ucsó előtti héten, azaz most: három hegyi kör (km/szintm: 9/175; 13/250; 22,5/510) "ing-gatyára" megfutva (azaz 170 körüli átlagra), közte 0 km-es pihinapok. Majd az ucsó héten szerdán a rövid kör megfutása 150 körüli átlaggal. Csütörtökön TP. Ennyi. Én hiszek benne :-)
Boccs, de a hátralévő 1,5 hétnek megvan a "Babonakoreográfiája", és nem merek rajta változtatni. A T100 után viszont (mármint ha kipihentük) nagyon szívesen - mindkettőn.
Erről a kész futó dologról - balazs - véleménye lenne autentikus, ha gondolja, kifejti. Különben szerintem nem reagáltam túl a dolgot, egyszerűen csak leírtam, amit erről gondolok. Igaz, nem szoktam udvariaskodni a véleményem megfogalmazásakor, de én már csak ilyen vagyok, és maradok tisztelettel:-) B
Még jó, hogy csak egy pár karaktert írtam, mert ha hosszabb lett volna a végén még írsz egy pár oldalas esszét :-) Mikor és hol írtam én olyat, hogy bárkihez is hasonlítottam volna? Mikor lesz valaki kész futó? Ez tényleg érdekel... Gratuláljunk neki! Így van, gyakorlatilag megemeltem a kalapom előtte! Nem komplikálod túl azt az 5 szót?
Egy 15 éves gyereknek távlatokat kell mutatnod. Őt ne magunkhoz - és bocsánat, hogy ezt írom, de magamat is beleértve -, "vakokhoz" hasonlítsd, mert akkor a fél szemével lesz csak király közöttünk. Hanem mutasd meg neki, mennyit futott az eleje. A legeleje. Az első. Mérje ahhoz magát, gondolkodjon el rajta, hogy mit kell tennie azért, hogy egyszer az ő nevét írják az oszlop tetejére. Neki még írhatják, neki még lehet erre sansza. Persze, segítsd minden tőled telhető eszközzel a fejlődését, és bátorítsd. De soha ne jelentsd ki, hogy már kész futó. Mert nem az. Ez a megjegyzés természetesen a kellő tálentummal megáldott 15 évesekre vonatkozik. Aki nem tud ennyi idősen röhögve 1:35-ös félmaratonit, az egy másik történet. Különben zilaci véleményét osztva én sem szívesen engedném el a sajátomat, ha majd 15 éves lesz, félmaratonit futni. De ha már kisírta a lehetőséget, és ráadásul okosan is futott, gratuláljunk neki, megérdemli!
Ne hülyéskedj már Kanga!! Nézz meg engem, szerinted nekem kifejezetten ultrafutó alkatom van? :-)) Ùgy nézek ki mint egy fejre állított Cornetto fagyi! :-)) Az én mozgásomnak még csak futó látszatja sincs. Csoszogok mint nagyanyám.:-))
Tehát ne keress kifogásokat!! Jövöre futsz velünk Sárváron!:-)
Az eredménylistát nézegetve külön örömmel tölt el, hogy ha lett volna korosztályozás, akkor megnyertem volna. A legközelebbi születési év, aki előttem végzett: 1960. 1 fő. Ami ugyebár azt jelenti, hogy 8 évvel fiatalabb.
Egy német kollegával futottunk ki ebédidőben, kb. 4:40-es tempóban, majdnem a határaimon. Néhány száz métert kellett megtennünk a főút mellett, majd a síneken keresztül elértük a tengerpartot. Igénytelen nyaralók, bűzlő szennyvízcsatorna következett, majd dűnék, többnyire még jól futható utakkal. Elértük az urbanovai strandot, ahol még kevesen voltak, többségében nők; jól jött egy kis optikai dopping. A homok még a szigeti pudingnál is jobban nyeli el az energiát, mintha minden lépésnél újra kellene kezdeni a futást, nincs lendület és folyamatosság, csak ugrálás egyik lábról a másikra. Egy mászókánál erősítettünk, majd vissza, megint kellemetlen tempó, vigasztaltam magam, hogy milyen jó azért ez, hogy megedz, magamtól sosem futnék ilyen gyorsan. Visszaérve csodálatos langyos zuhany, nagy ebéd és pörgős munka.
Ember is még piheni. :-)azóta egyszer kocogott velem, komoly 4 km-t.
Múlt héten itt nagy lelkesen Emeber és többiek sikerén felbuzdulva írtam, h jövőre irány Sárvár, de rájöttem, h se futóalkat nem vok, hosszútávfutó alkat meg pláne.
erre most eszméltem pár év után, most h leadtam a zsírraktáraimat és már van valamiféle futás látszatja a mozgásomnak. Meg h most már kimondottan szeretek futni.
Az előzmények nem voltak túl rózsásak. Egész áprilisban mindössze 90 km futottam, abból is április 1-én 30-at, április 9-től 29-ig egy métert sem edzettem. Múlt héten hétfőn - mivel be kellett mennem dolgozni- futva mentem át és vissza. Pénteken futottam 13 km-t, egyrészt, hogy bekalibráljam a footpodomat, másrészt mégsem teljesen mozgás nélkül induljak el vasárnap. Sajnos, a Velencei-tókerülésen összeszedett sérülés sem gyógyult meg, így péntek-szombat jég+Voltaren krém kombóval próbáltam magam kikúrálni.
Vasárnap reggel busszal mentem ki a Normafához, szerencsém volt, hogy sikerült ülőhelyet találnom, mert a később jövőknek igen kellemetlen lehetett végigállni az utat a tumultusban. Rövid beszélgetés DieM-mel és SC-vel, öltözködés után óvatosan elkezdtem melegíteni, nagyon éreztem még a húzódást a bal lábamban. Legvégül jó sok Bengayt masszíroztam bele, ez valamennyire segített.
Az előzmények miatt nagy elvárásaim nem voltak ezzel a versennyel. Elterveztem, hogy a rajt után 5 percesekben kezdem a futást, ez így is sikerült, az első 3 km idői: 4:57/4:53/4:42 (14:32). Nagyon élveztem, hogy Polar végre jól mutatja pillanatnyi sebességemet.
A következő 3 km első kilométere már egy jó emelkedőt tartalmazott , utána elkezdődött a száguldás lefelé: 5:00/4:18/4:19 (13:37). Az első frissítőállomáson átszáguldottam, mivel nem éreztem magam szomjasnak, edzéseken is csak 10km után kezdek inni, ez egy kisebb hiba volt.
A következő 2 kilométeren még jól ment a lefelé futás, a gyors tempó mellett a pulzusom is szépen ment lefelé. A 9. kilométernél volt a leghúzósabb emelkedő. Sajnos, itt nemcsak, hogy a hiányos felkészülés miatt egekbe szökött a pulzusom, hanem már nagyom szomjasnak éreztem magam. A párás levegőn jelentősen izzadtam. Így itt már bele is kellett sétálni a futásba, és ki kellett facsarni a fejpántomat. Időim: 4:26/4:12/7:10 (15:46).
A következő kili már jobb volt, épp a 10km tábla előtt volt a következő frissítőállomást, itt két pohár vizet mindjárt betoltam. Utána kezdtem egy kicsit jobban lenni, ami az időmön is már meglátszott, a 12. km már ismét lejtő volt, így egy kicsit javítottam az eredményen. Részidők:5:51/5:04/4:28 (15:23).
A következő 3 km eleje kellemes lefelé volt továbbra is, majd a 13km tábla után jött a fordító innen most már jó sokáig felvelé ment az út. 14km előtt ismét alaposan frissítettem, 15. kmben pedig kezdtem ismét megzuhanni, a pulzus már régen meghaladta a 170-et. Idő:4:37/5:20/6:07 (16:04).
16. kmnél már nagyon vártam a végét. Tavalyról nem emlékeztem pontosan, hogy a 17-ig, vagy 19-ig kell felfelé menni. Miután FUTURE-től azt az infót kaptam, hogy 17-ig, hozzá kezdtem a lehetőségeken belül tolni fölfelé. A pulzus már régen elhagyta a 175-öt, stabilan 178 körül ingadozott. A 17-es tábla után továbbra is emelkedett az út, rendesen be is pánikoltam, hogy mégiscsak 19-re emlékeztem jól, de jött egy frissítőállomás és szépen elindult az út lefelé. Idők: 5:39/5:16/5:31 (16:26).
Az utolsó 3 km már eléggé kivoltam, így hiába jött nagyrészben lefelé annyira magas volt a pulzusom, hogy már lefelé futástól sem ment le. 4:43/4:58/4:59 (14:40) és az utolsó nyúlfarknyi rész 0:23-ra sikerült.
Végülis a sokkal jobban sikerült a futás, mint ahogyan számítottam 1:46:53 lett végül 168 átlagpulzussal, 325m szinttel (az órám szerint). Tavalyhoz képest ez így is 8 perces javítás. Ráadásul ez második legjobb igazi félmaratoni versenyeredményem, igaz, ettől sík maratonon mindig jobbat futottam az első felén. Ami a legjobb, valószínűleg a gyors futástól az egyik fájdalmas gócpont megszűnt, helyette jó kis izomláz költözött a combomba és a fenekembe. Két saját rekordot is megdöntöttem: egyik lejtőn a pillanatnyi tempóm 3:33 volt, a pulzusom pedig eddig soha nem érte el a 180-at. Most már vissza kell állni rendes edzésbe, hiszen másfél hónap múlva jön a Bükki hegyimaraton, ahol a rajtszámom igen baljósra sikerült (13) :))
szombat - kerékpár: 51 km, 1:41, vasárnap a szokásos térdfájás.
Hétvégén már futni szerettem volna. De...úgy terveztem, ha törik, ha szakad május 1-töl elkezdek edzeni. Sajnos a sárvári 12 órás álldogálás nagyon hazavágta a térdeimet. Pedig vittem magammal kempingágyat is. De a besózott popsimmal nem tudok egyhelyben ülni. Csütörtökön máj. 3-án lementem futni. Semmit nem terveztem. Egyszerüen 2 hónap után élvezni akartam a futást. Ez annyira jól sikerült, hogy az elsö km-t 4 perc alatt futottam. Igyekeztem visszafogni magam (olyan voltam mint a 15 éves szüz gyerek, fogná vissza, de nem megy). Persze 3 km után beálltam a kényelmes 5:10 perces tempóra. A végén futottam 10 km-t 52 percre, de a 6. km-töl már megint fájt a térdem. Most megint várok egy hetet. Jövö héten jó lenne már fájás nélkül futni.
Az asszony meg lustálkodott. Azt mondta: Kipiheni Sárvárt. Csak tudnám mit:-))
Egy napot késtél a kérdéssel! http://ttt.tr.hu/naptar/tura.php?id=1107 Szóval most nem néztem térképet, milyen messze van a Szarvas csárda tér, de a Halmi-erdő tele van ideális futóútvonalakkal.
A 15 éves fiam hetekig esdekelt, hogy "- Apuuuu, ugye elmehetek a hegyi Félmaratonraaa???" Beadtam a derekam, mondtam, hogy jó, de csak lazán, könnyedén, tilos versenyezni.
Tegnap hazajött, 1:35-ös idővel, mondván, tök jó volt, semmi gond, evett, ivott.
Egy jó barátomat, egy nagyon kezdő futót, "instruálok" mostanában. A kb. 4 perc folyamatos futástól kevesebb mint egy hónap alatt eljutott a sétákkal tarkított 39 perces Szigetkörig.
Viszont Pestszentlőrincen lakik (Szarvas Csárda térnél), ezért a Szigetre járni nem lenne annyira kényelmes neki. :) (Bár már Kelenvölgybe is át csábítottam már. :)
Tudtok jó futóútvonalakat 2-6 km között Szentlörincen, elérhető közelségben? Köszi!
Grats. Engem meggyőztél, télen lassúzni fogok ezerrel. :) Igazából már a YT után elültetted a bogarat, most kinőlt elhatároztam. Köszönöm, hogy beszámoltál róluk. További sok sikert.
Tegnap éjjel végignéztem a képeket (phű, kemény munka vót; de tényleg: régen örült az ember, ha látott néhányat, most meg már válogatnia kell, ha nem akar beleőzülni). Láttam kigyelmedet, amint éppen tápolja a kegyelmeséktől kis láboskákban hozottakat (mongyuk nem is árt, mer az orczája mán Gandiéhoz közd hasonlatos lönni (az éhségsztrájkját követően), hogy eleinte nem is mertem meg;-) A sok említésre méltó közül talán csak egy talptól lepődtem meg igazán, mijjen kimunkált harántya van; hely, ha nekem is ojjan lehetne... nem ugrálnék szöcske módjára...
Tulajdonképpen régebb óta érett a dolog, a Szigeten többször futottam 21-22 km-eket, de sose jött el a "célverseny" (a Nike időpontjában többször nem voltunk itthon). Nekifutottam tavaly egy filá-nak is, de az minden volt, csak félmaraton nem. Meg hát jó nagy nyúl is vagyok, nem akarózott belevágni egy "igaziba".
Idén a Hegyvidékin a második két váltótávot szerettem volna lefutni, de elszerveztük a nevezést, és a végén már egyszerűbbnek tűnt, ha inkább lekocogom valahogy a teljes távot. Nem voltam formában sem, és nem is készültem kifejezetten erre, úgyhogy nem voltam biztos benne, hogy végigérek-e (így még nem vágtam neki egy versenynek se...) Egy sík félmaratonon biztosabb lettem volna magamban, de az emelkedők rosszul szoktak menni, a tervek ellenére nem is tudtam kifejezetten edzeni rájük (eü. problémák is közbeszóltak). Ezért nem is mondtam előre senkinek, csak berzso tudta. Gondoltam, ha égés lesz belőle, majd elbújok az erdőben, és letagadom, hogy ott voltam. ;)
De aztán jól megfontolt biztonsági játékkal (végig "kellemes beszélgetős" tempót tartva -- cél a célba érés) sikerült befutni úgy, hogy belesétálni csak egyszer kellett, a 9 km-nél levő hírhedt emelkedőn, a többi ment futva, és még holtpontom se volt (nem is vagyok igazi futó ;)).
A tempóválasztásért és annak következetes betarttatásáért a türelmes -ethká-t illeti dicséret és hála. (Beismerem, hogy néha tényleg nem könnyű velem. :)
A célban mindenesetre nagyon csodálkoztam, hogy sikerült. :DDD Még amikor Baloo odajött, akkor is ott tartottam magamban, hogy "izé, akkor most itt vagyok, vagy mi van?" ;)
Éppen most töltöm az adóbevallásom és ..... nem, nem a Futóbolondok adószámát szeretném tudni, azt megtalálom egyedül is, de az érdekelne, hogy az eddigi években mennyi adót kapott vissza az egyesület (és akár azt is, hogy mire ment el mindez). Tudom, hogy az egyesületi tagság sokkal szűkebb kör, mint a topik olvasói, de nem tudom, hol tegyem fel a kérdést, körlevelet azért csak nem írok ebben a témában. A közgyűlésen én vártam ezt a napirendi pontot, de nem volt...
Ha már nem mentem a hegyi felesre, legalább fussak egy hosszút felkiáltással, beszervezvén 2 volt gimnáziumi osztálytársamat, futottunk egy jót a verseny idején.
Bia - Herceghalom - Botpuszta - Etyek - Föl Alcsút felé 3 km - vissza Etyek - Bia - Herceghalom. Isteni volt, de azért érzem az idei hosszúk hiányát.
Köszi, de a Te érdemed is. A táv középső részében eléggé egyedül éreztem volna magam, volt hogy rajtad kívül senkit nem láttam magam előtt. (hátra meg soha nem nézek, tehát nem tudtam, hogy hol vannak mögöttem). Így viszont -bár elmentél a lejtőkön, de tudtam, hogy azt behozom majd- tökéletes tempót diktáltál.:) köszi.
Köszönöm. Sokat gondolkoztam, hogy a hegyi feles előtt menjek-e a hendire, de végül győzött a "józan ész" és elmentem:) Nem bántam meg, hisz sikerült 3:35-ös átlagban 19:11-re módosítanom a csúcsomat.:) Ez már biztosította a heti (futó) sikerélményemet és a hegyi kissé háttérbe szorult. Persze szerettem volna itt is egyéni csúcsot futni, mert mint tudjuk, az nagyon dolog!:) A rajt után igyekeztem egy normális -4 perc körüli- tempót felvenni, amivel úgy gondoltam, hogy 8 km-ig megyek. Onnan már lassulhatok majd, és a végén az utolsó 3 km-t majd megnyomom. (szokásomhoz híven most is 3 km-es szakaszokra osztottam a távot) Nagyjából sikerült tartanom a tervet. magam előtt láttam Mizu?-t és Szeszabit. kb a 4. km után mentem Mizu? mellé és mentünk pár km-en keresztül. Nagyon kellemes "felvezetőnk" volt a női 2. helyezett személyében:) Mikor a lejtőhöz értünk, Szeszabi (meg a lány is) állva hagyott minket, elhúztak tőlünk, mint a vadlibák. Az emelkedős szakaszon újra megláttam Szeszabit. Közben valahol elmaradt Mizu?. Sikerült Szeszabit megközelítenem, de akkor megint jött egy lejtő és megint elhúzott. Tulajdonképpen ezt játszottuk a 19. km-ig. Közben különböző trükküket vetett be leszakításomra!:)) Benyúlt a zsebébe, a szájába tett valamit és papirakadályokat dobált elém!:) De nem sikerült neki a furmányos csel!:) A 19. km-nél újra megláttam a lányt akit még a 20. km előtt beértem, majd a 20. nál gondoltam megmutatom Szeszabinak, milyen érzés mikor az embert csak úgy ott hagyják:) A 3. km-es idők: 11:?59, 12:12, 13:23, 13:32, 13:34, 14:07 és 12:24 a plusz 92 méterrel. Sajnos a lejtő -hiába "pihentem rajtuk- megfogja a combjaimat. Elég bemerevedtek, elég nehézkes volt utána a futás. Végig éreztem és csak a 19. km után kezdett lazulni. Összességében jó hétvége volt! Volt két futás, két egyéni csúcs!:) Ami jó dolog:)
Atom, kiligyűjtésbe: Ctrl_: 2 km Del_: 2 km én: 21.1 km
Én hülye, arról meg nem is írtam hogy a gyerekek is futottak 2-2 km-t a félmaratonkán. A kisebbik nemrég jött ki a kórházból, nem voltam biztos hogy jól lesz mára, de nem volt semmi gond, 6 perces km-ekkel teljesítették a 2 kilit, és utána jött a legnagyobb veszély: mentek az ugrálóvárhoz: szerencsére ezt is megúszták, huhhhh.
Hegyvidék félmarcsi, avagy az első hivatalos félmaratonom: Előszőr is mindenkinek köszi a drukkolást, enélkül biztos nem így ment volna. Szóval úgy voltam vele hogy terveztem egy 1:50-es félmarcsit. S mivel emelkedős-lejtős terepen nem szoktam futni itt nem is igazán tudtam mire számítsak. Gondoltam hogy beállok egy jó kis 5:15-ös tempóra, azzal meg is lesz az időm amivel elégedett lehetek. Nyomkodtam ám minden km-nél az órámat, a verseny valahogy így alakult, ilyen gondolatok forogtak a fejemben:
1.km 5:09 - ezt tökéletesnek éreztem, csak így tovább fő a terv végrehajtása :) 2.km 4:58 - nana, miért is gyorsultunk ??? 3.km 4:45 - héé nem ez volt megbeszélve, miért nem tudom magam visszafogni ? 4.km 5:05 - ez már normálisabb, talán még tartom a tervet... 5.km 4:12 - úristen ez a lejtő 6.km 4:17 - még mindig lefelé, mi lesz ebből ??? 7.km 4:23 - detto 8.km 4:02 - ajajj ebből nagy baj lesz !!! 9.km 6:26 - na végre, ez már normális, főleg az emelkedőn, tuti spórolok az energiámmal 10.km 5:32 - emelkedő vége, picit gyorsulhatok... Lehet hogy 5 perceseken belül leszek a végén ? 11.km 4:49 - nono, azért még sok van hátra, csak nyugi 12.km 4:24 - nem lesz ez gyors ? 13.km 4:27 - detto 14.km 5:15 - tökéletes, tervszerű 15.km 5:15 - tökéletes, tervszerű 16.km 5:16 - most mi történt, leragadtam egy tempónál ? 17.km 5:02 - már nincs sok hátra, gyerünk előre, meglehet az 1:45 is csak nyugi, tartalék üzemmód ! 18.km 5:10 - detto 19.km 4:25 - ismét lejtő innen végig, talán 1:43 - 1:44 lehet a vége 20.km 4:41 - közeleg a vége, 1:43 ??? 21.km 4:37 - mennyi lesz ???????????? Célkapu: 1:42:41 (saját órám szerint), 1:42:39 (BSI szerint) km-átlag: 4:51 Hurrrá, győztem, szuper, tök jó, gyerünk szurkolni a többieknek az utolsó 20 méterre. Szóval abból kiindulva hogy januárban a Yours Truly-n 1:42:28-cal futottam a félmaratont, ez a hegyvidék pontosan 13 másodpercet tett rá. Lehet hogy bármely terepen mindig ugyanezt az időt fogom futni ? :)
Szóval: szép volt jó volt, ismét együtt a Futóbolondok. Az időjárást én kedvezőnek ítéltem meg, nem volt semmi problémám. Csak annyi hogy a meredek emelkedő után féltávnál már éreztem a bal vádlim. Ettől tartottam mindvégig, ha görcsölt volna akkor lehet hogy nem így alakul a mai nap számomra. Nektek gratula, jó pihenést/regenerálódást kívánok !
Pantel Félmaraton 2007. május 6.
Tavaly is neveztem, de jól ki is hagytam a Sárvár után hóropogós lábszáraimmal. Hát, az ilyesmin át kellett esnem, úláccik. Időtervem nem volt, mert az idei döntés hirtelen született, mindenesetre nagyon örültem volna, ha behúzom 2 órán belül.
Berzso jól beijesztett a reggeli forgalommal, így már 9-kor megérkeztem a víztorony utáni parkolóba. :))) Legalább volt idő kényelmesen. Klappolt minden, pinkód Gabi még tüsténkedés mellett is odajött beszélgetni, DieM-mel társalogtunk, majd József csatlakozott és ellátott koksszal. Na most nem lesz hasmenés, tuti, gondoltam. Nem is lett. :)) Hipp-hopp eltelt az idő ja, bécsis zsemlével frissítettem útközben- lesétáltunk a ruhatárba, majd a zöld gyep narancsszínű foltjához. Gratulálhattam Lupusnak személyesen, végre láttam spetit is, majd Chino pingált egy FB fiút a vádlimra - köszik!- aztán beálltam az 1:50-2:00 zóna elejére, hogy ezt becsülettel megpróbálom ma.
Az fura volt, hogy DieM, east és Lupus állt mellém, de ennyi önbizalom kell- asszem. :)) Kis időnek el kellett telnie, hogy a start után elérjük a rajtvonalat, de addig is jót csevegtünk. Majd elindultunk és én nem akartam elrohanni. De tényleg nem. Valahogy mégis kvázi együtt utaztunk. A kapunk kívül volt egy kisebb emelkedő. Előre nézve olyan szép volt látni a sok futót, kocogót. Mintha egy színesruhás gnú csorda dübörögne fel a folyóparton. DieM időközben elmesélte, hogy szintszakmailag mi várható. Erős lejtő, majd egy rövid, de meredek emelkedő, amin sokan belegyalogolnak. Időközben elsuhant az első killer (5:12),
majd 3 másik (5:07, 4:58, 5:09) és el kellett döntenem, hogy visszaveszek-e, vagy megpróbálom. Asszem qqbenkó adta meg a választ. Mikor a második gnú-szerű felfelén utolértem, kedvesen utánam szólt, hogy ilyen nyárvégi céllal nyomni kell! :)))) Upsz, elfelejtettem említeni a szurkolóinkat. Volt ott kereplő, taps és egy komplett boogie zenekar a síháznál. Itt utolértem east-et és kicsit bohóckodtunk a szurkolóknak. Aztán Ő ellépett.
A térdem bírta, tehát nem vettem vissza a lejtőn se (4:36, 4:39), majd a Költő utcánál elkezdett emelkedni. Na, én ezen tuti felfutok, itt van hát az emelkedő! Fel is értem és konstatáltam, hogy jól megcsináltam, ham-ham (5:09). Aztán folytatódott a zuhanás és logikailag nem volt oké, hogy az imént túljutottam az emelkedőn (4:41). Egy balkanyar megadta a választ. Nagyon is. Hát, átkapcsoltam robotba, rövid totyogás szerű lépések, de a pulzus azért kúszik felfelé. Mikor elérte a 190-et (202 a maxom), belesétáltam. Itt előzött vissza DieM, 9 killernél (6:39). Kb. 50 métert gyalogoltam és felértem. Már nem kellett volna sok. :((( Aztán enyhébb lett az emelkedés, ismét döcögés (6:24, 5:47), közben helyreáll a világ rendje, Lupus is megelőz. Majd lejtő, amit kihasználtam a pulzus csökkentésére (5:08, 5:12), közben nézem a szembejövőket, elsuhant papamaci67, alt és mikor DieM-met meglátom, akkor már tudom, mindjárt én is fordulok.
Már vártam a visszaérkezést, ott várt ugyanis a frissítőpont. Ittam és mint az összes többin, egy pohár vizet a fejemre öntöttem (6:13). És elkezdődött a hosszú emelkedő. Viszonylag jól ment, nem kellett belesétálnom (6:02, 5:42, 5:41).Itt értem be kymikát(?). A libegőtől már ismertem a szakaszt, tudtam, hogy lejt. Tehát a 19. killeren elengedtem a lábaimat (4:51). A tábla előtt 100 méterre megpillantottam east hátát, amin meglepődtem. Akkor mégse megy olyan rosszul, gondoltam. A síháznál beértem, mondtam neki, hogy itt a boogie megint! :)) Kicsit együtt döcögtünk, aztán a lejtőn kiengedtem a kéziféket (4:51). Így gyakorlatilag a véghajrát 4 killeren produkáltam.
Már vártam a tábor kapuját, de lassan közeledett, így elkezdtem még jólesően előzgetni. Tapírka szólt rám, hogy itt a vége, ideje hajrázni is, így találtam még egy fokozatot. Köszi a bíztatást! Papamaci serkent még a kanyarban, kinyúlik és repül a láb. A nevemet hallom a szpíkertől, és stopper áll (4:59 az 1,1-re). 1:53 és egy kicsi, kúl. Javítottam 3 mp-et a februárban megfutott félmaratoni PB-men, amit a Szigeten hoztam össze. Elégedett vagyok, nagyon. Alakulgat.
Jól éreztem magam, kifejezetten jólesett a mozgás. Az időjárás nekem perfekt volt. Megúsztam görcs és hasmenés nélkül is, pedig toltam. Józseffel együtt nevettünk, hogy jól sikerült a kokszolásunk. Kis dumcsizás és hevenyészett nyújtás tette teljessé a futóélményt. Köszi mindenkinek, különösen a szervezőknek. Gratula a futóknak. Ahoj.
SC
Egy hónapig pihetettem a combizom- vagy ínszalag- vagy fene-tudja-micsoda húzódást, úgy tűnik, hogy végre megjavult... Viszont már jóformán nem is emlékszem, hogyan kell futni :(
A kerékpározást arra használtam, hogy GPS-szel lemérjem a Wink Marathon útvonalát (olvasván a debreceni beszámolókat). No nem mintha a jelenlegi "edzettségemmel" bármelyik távon is érdemes lenne elindulnom.
Ha tényleg ez lesz az útvonal, ami a térképeken látszik, akkor a távok a következőképpen alakulnak (mindkét távon 3-3 kört mentem, zárójelben a körönként mért GPS úthosszak)
hát, jó.. úgyis mindig mindenkinek elkell mesélni: egyik vasárnap, különösebb előzmény nélkül épp egy versenyre igyekezet (gyalog), azt vettem észre, hogy fáj a lábfejem és a lábszáram csatlakozásánál. nagyon nem fájt és korábban még sose volt ott semmilyen problémám, tehát nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Elindultam a Vivin, nagyon jól ment, éreztem, hogy ebből nagy-nagy pb lesz.. aztán 6 kilinél megfájdult, 7-nél gondolkoztam, hogy kiálljak-e, de nagyon messze volt a cél és a gyaloglást se éreztem volna könnyebnek. "Visszavettem" 4.20-ra a tempót és ebben letoltam a maradék 5 kilit kicsit szenvedősen. Délután sántikáltam, másnap bedagadt a bokám. Okok? Nincs egyértelmű ok, inkább nagyon sok apró, aminek az együttese hozta ki a sérülést: bemelegítés és nyújtás komolytalansága (1-2 perc), nem megfelelelő ruházat: 1000 kilis cipőt már éreztem és előző nap rossz zokniban futottam (érszorító szűk), túlzott koffein fogyasztás (vizhajtó), Vivi előtt nagyon kevés idő jutott bemelegítésre (későn mentem ki), sok futás (kevés másfajta mozgás), .. 1 hetet pihentem a Vivi után, de Sárváron a tervezett 39 kili helyett csak 20 jött össze, nem is erőltettem tovább. Most több pihenőt adok a szervezetnek.. A dolog nem tűnik vészesnek, csak bírjam ki, hogy egy darabig nem futok!
Szuper volt a mai félmaraton. Mi váltóban futottunk. A legjobb a pálya volt, nagy tiszteletem a teljes távotot teljesítőknek!
A haverom kis derékbaj után egy magának szenzációsat ment az első szakaszon, majdnem kész sem voltam mire jött. A barátnőm volt a befutó és nagyon mérgelődött, hogy túl rövid volt.
Én a Vivicittás buta futásom alapján elhatároztam, hogy a lejtőn nagyon, a síkon (ilyen nem volt :) kicsit visszafogom magam, viszont az emelkedőn tolom, ahogy birom. A lejtős szakaszon 5:20-as ezreket futottam. Viszont az emelkedőn mentem, mint a gőzgép, és még élveztem is. (Sorra előztem vissza az embereket.) A vége 43 perc lett a 7,8 km-re, ami azt jelenti, hogy az emelkedő tényleg jó lett. :)
A vége 1:57:08 lett, a kitűzött 2 órán belül.
Jövőre nagyon kéne menni a teljes távot! Igazán szép célnak látszik! ---
Vannak valakinek adatai, ami alapján váltószakaszonként meg lehetne tudni a szintkülönbséget? (Jó lenne úgy beírni az edzésnaplóba.)
--- Kiligyűjtésbe: macmelon: 5,3 + 7,8 = 13,1 OT barátnőm (macmelon): 3,5 (plusz a hendi alatt főzött és takarított :) OT haverom (macmelon): 9,8 (plusz a hendi alatt nyelvvizsgázott :)
Szombat: 107 km kerékpár (ebből 53 km teljesítménytúra) Vasárnap: 20,5 km futás (Dolina 20) + 12,3 km gyaloglás némi belefutással és egy fél erdei tornapályával (Halmi-dűlő). Végül is az erdei tornapálya is megfelel a kiírásnak, csak nem mértem külön a ráfordított időt!
Hát jó sz@r időt (1:31:32) mentem ma ,de nem vagyok elkeseredve,mert asszem valami(pára?) volt a levegőben hiszen tavaly hasonló számú indulónál 1:29:49-es idővel 65. voltam az idén meg kerek 50. lettem... Mindenki akivel beszéltem panaszkodott hogy valamiért nem ment, nem volt az igazi. Hát mondjuk ha leadnám azt a 3-4 kilót lehet befértem volna az 1:30 alá... Nem baj, nagyon jól éreztem magam,jó volt újra köztetek,mindenkinek GRATULA!!!
De akit mindenképp külön ki kell hogy emeljek az sneci :-O Hát nem semmi amit művel mostanában!!! Minden elismerésem az övé,hatalmas csatát vívtunk szinte az elejétől. sneci! : G R A T U L A ! ! !
Atom: a km gyűjtésbe beadnám a mai hegyi felest (1:51:22).
Nagyon jól éreztem magam, jó volt a rajt előtti nyüzsgés, az idő is kegyes volt hozzánk. Időtervem nem volt, érzésre futottam, formás női hátsókkal doppingoltam. Az első nagy emelkedőt kevésbé, a másodikat viszont kifejezetten élveztem. A Normafa kanyarja után mellémszegődött egy ismeretlen srác, innét a hajrát együtt nyomtuk, ha olvassa ezúton is köszönöm, jó móka volt!
És persze a szurkolók ismét félelmetesen jók voltak, köszönet mindenkinek!
A nap abszurdja számomra: a 4. km magasságában ahogy a szemmel láthatóan, füllel hallhatóan vidám tömeg megindul lefelé, a járda szélén egy joviális családapa magyarázza 6-7 év körüli csemetéjének, hogy mennyire egészségtelen, amit ez a sok ember itt most csinál... Szegény... :-)
Volt egy jó napom, köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult!
Hát aki teheti, hogy már-már esőmentes fokozót fut :)) Én reggel fél 6-os indulással léptem ki az ajtón, akkor kezdett pont esni. 21 kili lett végig szakadó esőben, király volt na. Ja és amikor hazaértem elállt. Lehet, hogy nick-et kellene váltanom "kenyai esőember"-re.
Hát, negyed 8-ig filóztam, nézegettem a met.hu-t és az ablakból a nyugati horizontot, de egyik sem kecsegtetett túl jóval, így betermeltem a vacsit... Majd a jövő hetet ptóbálom meghúzni egy kicsit... Ha nem esik, kezdés holnap hajnalban :-))
133-an vettünk részt a kilométergyűjtésben, ebből 8 újonc. Összes megtett táv: 3.427 km, ebből:
futás, gyaloglás, túrázás: 2.948 km kerékpározás: 459 km úszás: 17 km görkori: 2 km evezés: 2 km kerékpározás: 6 óra foci: 4 óra tenisz: 6 óra korcsolyázás: 4 óra aikido: 1 óra torna: 1 óra squash: 1 óra spinning: 2 óra konditerem: 1 óra
A földkerüléshez ebben a hónapban 2.950 km-rel járultunk hozzá. Az idén összesen 10.797 km-nél tartunk.
Gratulálok mindenkinek!
Akik részt vettek a mostani gyűjtésben (dőlt betűbel az újoncok :-)):
FF adi futás 42,5 km FB Ági-77 futás 28 km FB Ági-77 kerékpározás 15 km FB Ági-77 úszás 1 km FB Ainariel futás 6 km FB ajanó futás 43 km FF ajax futás 16 km FB akibacsi futás 35 km Benne: Normafa 20 FB Akire1 úszás 2 km FF ala futás 65 km FF Alamuszi futás 15,2 km FB alt_ futás 18,5 km FB alt_ gyaloglás 20,5 km FB amat futás 51,2 km FB amatőr futás 25 km szombati hendivel, vasárnapi brutálhosszúval :) OT Ariel (kaktusz7) görkori 2 km OT Ariel (kaktusz7) tenisz 1:00 OT Árnika (kaktusz7) kerékpározás 24,66 km FB asciimo futás 20,5 km Normafa 20 FB asciimo gyaloglás 11 km FF atom futás 5,3 km FB awolf futás 17 km FB awolf kerékpározás 60 km FF bajai futás 45 km FF Balázs futás 16 km FB -balazs- futás 41 km FB bano.k futás 8,5 km éjszakai erdőkerülés Kápon OT barátnő (macmelon) futás 5,3 km FB Bitor kerékpározás 40 km FF Bocsi futás 20,5 km Normafa 20 FF Boribon futás 45 km FF Brekasz futás 0 km FF bükki farkas futás 52 km FB CanisLupus futás 20,8 km 1:51 FB Chino-San futás 20 km Normafa 20 OT ctrl_ (alt_) gyaloglás 20,5 km FF Cucu futás 14 km FF daytime futás 2,5 km OT del_ (alt_) gyaloglás 20,5 km FB DIÓ futás 48 km 36 Km // 3:06:08 // Szeged-Algyő, és csatolt részeiken + 12 Km //0:56:08 -- ugyanott FB DJ_RushBoy futás 42,8 km 5:36 Bükki Kilátások OT dóribóri (papamaci67) korcsolyázás 2:00 FB drakulady futás 23 km FB east úszás 4 km FF edith futás 15 km FF Elek futás 10 km FF Elek úszás 1,7 km FB Elm futás 14 km FB -ethka- futás 26 km Benne: Normafa 20 FF ferilka evezés 1,5 km FF ferilka futás 8,55 km FF fussanyi futás 14 km FF fussanyi kerékpározás 21 km FB FutIca (Sipipi) futás 5,35 km FB FutIca (Sipipi) úszás 1,5 km FF futnikék futás 25 km FF Gabesz72 futás 31 km FF gandi futás 43 km FB ganki futás 20,5 km Normafa 20 FF Gergely futás 20,9 km FB gethe gyaloglás 43 km FF gyaloggalopp futás 0 km FB harzol futás 32 km FB Hauanita futás 30 km OT haver (macmelon) futás 5,3 km FB Hgabo futás 30 km 2:31:17 Szőreg - Szeged körbe Fonógyári úttal együtt - Szőreg FB hiriferi futás 31,2 km FF hyatt futás 43 km FF Ildus futás 22 km OT Incelka (alt_) gyaloglás 20,5 km FB István, a dombfutó futás 30 km 16 km + 13 km :-) FB J.K.F. futás 25 km FB J.K.F. kerékpározás 54 km OT Jani (Ági-77) kerékpározás 15 km OT Jani (Ági-77) úszás 3 km OT Jimmy kutya (riki15) futás 36 km FB Jozsef futás 30 km FF Judit futás 1 km FF Judit úszás 0,1 km FB K1rk futás 20,5 km Normafa 20 FF KáÁ futás 18 km FB kaktusz7 futás 9,76 km FB kaktusz7 kerékpározás 15,5 km FB Kanga M. egyéb 1:00 konditerem FB Kanga M. futás 22,5 km 2:44 22-23 km sárdagasztás FB Kanga M. squash 1:00 FB kazuár futás 40 km FF Kevin futás 29 km FF kolezoli futás 48 km FF krisz28 futás 30 km szombaton 20 km 1:30 alatt, vasárnap 10 km 49 perc alatt, úgy látszik a hosszabb futás jobban megy! OT Laci (Ildus) futás 7 km FF lenkeanyu futás 26,9 km FF lenkeanyu úszás 0,5 km OT lenkeapu (lenkeanyu) futás 4,1 km OT lenkeapu (lenkeanyu) úszás 0,8 km FF Leo futás 24 km FF Lezo futás 12 km FF Limonade Joe futás 22 km 2:12:13 FF Littleyu futás 0 km FB lutak gyaloglás 45 km Benne: 43 km túra FB macmelon futás 5,3 km OT Madárpók (kaktusz7) kerékpározás 15,5 km OT Madárpók (kaktusz7) tenisz 1:00 FB manager69 futás 23 km FF mano futás 5 km FF Mariann futás 10,5 km 0:53 FF márti futás 21 km túrafutás FF márti torna 1:00 FB maydayray futás 30 km FF MOMTeB1 futás 24 km szombat 10K Oldalvölgy - Völgyfőház, vasárnap 14K Rákosmenti MGTSZ FB nada(m) futás 17 km FF Ncsike futás 0 km OT Nelli_1977(R6gufi) futás 28,5 km teljesítmény túra eltévedéssel FF nicol futás 20,5 km Normafa 20 FF pák futás 9,2 km FF panferik futás 21 km Normafa 20 a végén túlfutva Fruzsival és Mártival FB papamaci67 futás 11 km FB papamaci67 korcsolyázás 2:00 FF pecsenye futás 14 km FB petami futás 20,5 km Normafa 20 FB petami gyaloglás 62 km FF Piri futás 10 km FB p'u futás 8 km FB p'u futás 32 km FB pudingman kerékpározás 156 km 5:05 Gardató kerülés FB pumchi csapatsport 1:00 foci FB pumchi futás 26 km FB R6gufi futás 33,5 km benne: 28,5 km teljesítmény túra eltévedéssel FF rajongo futás 26 km FB riki15 futás 36 km szom:18 km futás idö: 1:59, vas. 18 km futás idö: 2:01 FB ROHAN_ó futás 4 km FB ROHAN_ó kerékpározás 1:00 görgőzés FB RSS75 futás 34 km FB Sánta Kutya futás 45 km túra (futás-gyaloglás) FB Sipipi futás 15 km szombaton a szigeten FB speti2 futás 20 km FF Steve futás 25,25 km szombat 7,9 km (lényegében a Hendi), vasárnap 17,35 km FB Summer Comfort spinning 2:00 FF suszi futás 8 km FF suszi kerékpározás 18 km FF szasza futás 26 km FB Szeszabi futás 9 km FB szilvi-019 futás 19 km FF tandi futás 20,5 km Normafa 20 FF tibyke futás 56 km szombat 31k konnyu, vasarnap 25k nem annyira konnyu :-) FF tkria futás 17 km FB tomator futás 41 km 2 db Normafa20 kör OT Törpekaktusz (kaktusz7) gyaloglás 5 km OT Törpekaktusz (kaktusz7) kerékpározás 24,66 km OT Törpekaktusz (kaktusz7) tenisz 4:00 FF tpr futás 8 km FF tpr úszás 2,2 km FB V.Péter futás 28 km FF Viktor futás 45,9 km FF vinca7 futás 20 km ... és 14 óra német-film-szinkrontolmácsolás (9 film) FB walkingman futás 41 km FF whiterabbit aikido 1:00 FF whiterabbit futás 12,5 km FF yoyoo futás 35 km "Normafa 35" :-) FB zakka futás 15,5 km FF zarije csapatsport 3:00 teremfoci FF zarije futás 16 km FB zilaci futás 56 km
A következő kilométergyűjtés április 7-8.-án volt, az összesítés folyamatban!
Erre a mai naptól kezdve nem hivatkozhatsz! ;-) Fogd a kezedbe az érmet tárgyi bizonyítékként és mormold magad elé: "Tudok 21 km-t futni. Tudok 21 km-t futni. ..." :-))
Időtervet szándékosan nem csináltam, eddig, amikor csináltam, mindig közbejött valami fatális, vagy kevésbé fatális, ami miatt az egészet tehettem a vágyak múzeumába :-(. Meg akartam nézni, mit tudok, használt-e az ez évben szintes terepen eltöltött jópár km. Csak annyit mondtam, hogy a lejtőkön bátrabban és gyorsabban szeretnék futni, mint tavaly, a többit meg legalább ugyanúgy, és akkor majd meglássuk, mire esz ez elég. A nap "prímán" kezdődött: minden metró elment az orrom előtt, a fogas beragadt, a chipletétet hányaveti módon csak félig raktam össze ... 10:50-re már rajtszámom is volt. Beálltunk a végére igen népes és hangulatos FB-mezőnybe (Mosi, Berzso ...), és úgy elszociálódtunk, hogy még a visszaszámlálást sem hallottam. Csak Balázs mondja, hogy induljunk, mert ellőtték a rajtot. Mondtam, hogy ne mondja má'. Pedig tényleg. Már az első km-eken éreztem, hogy egész máshogy megy, mint tavaly: sokkal jobban. Emelkedős km 5:40-ban, a lejtősök rendre 5:2x-ben. Km-enként 30-60 mp olvadt le a tavalyiból. Pszt, még nagyon sok van. P'u-nak üzenem, hogy a sár nem zavart, kicsit több bajom volt a pályára mosott kövekkel, az egyiktől el is estem, de cseppet sem fájt, és az a km-em is 5:20 lett, akkor meg mi baj lenne? Balázs hiperprofi munkát végzett a nem kis számú és igen változatos ívű kanyarok és egyéb "szopóbódék" jelzésében. Innen is köszönöm, Balázs! Óriási biztonságban éreztem magam, és mivel nekem is jól ment, ez garancia volt egy jó versenyre. A "gonosz utcában" (by Berzso) féltávig futottam becsülettel, majd igen tempósan belegyalogolgattam. Nem azért, mert kipurcantam, hanem már előre gondolkoztam: a végső lejtőkre tartalékoltam, ahol már tavaly semmi erőm nem maradt. Nézzük meg, ez így mennyivel lassabb! Kiderült, hogy semmivel sem (8:52 most, 8:49 tavaly), a következő km-en meg 40 mp-s gyorsulás a gyorsabb regenerálódás miatt. Kész az új stratégia: durva emelkedőkön futás-gyaloglás kombó, a végén zúzás. Látványosan jobban mozogtam a pálya legmagasabb pontján mint tavaly, amikor már csak arra volt erőm, hogy azzal szekáljam Balázst: "Ááálljunk meg nyúj-ta-ni!". Most mosolyogni is volt kedvem, meg kart emelni, meg sok köszönömöt mondani a sok lelkes szurkolónak, akik síppal, dobbal, nádihegedűvel buzdítottak az utolsó méterekig. Köszönöm mindenkinek! Itt majdnem egy tizessell jobban álltam mint tavaly, jöhetett a gurulás lefelé. Ám ez az egy nem llett felhőtlen. A Normafáig minden optimális volt, utána meg bár éhségen kívül semmi bajom nem volt, Balázs órája csak nem akart hét percnél kevesebbet mutatni kilométerenként. Ez egy ideig bosszantott, az utolsó km-en meg már úgy voltam, hogy úúgyis tetemeset faragtam a tavalyiból, jobb mosolyogni utána és beszélgetni, mint a fűben feküdni, mint tavaly. 2:23, vagy 24 nemtudommennyikor a nyakamba került a befutóérem, ami nagyon tetszik. Jó hét percet javítottam, teljesen fájdalommentesen. 2:18-at ki tudtam volna magamból csavarni, de boldogabb akkor sem lennék. Ez a nap a legszebb futóélményeim közé kerül a tavalyi éjszakai mellé. -Blans- sikere mellett a 24 órás Eb-ről érkező hírek, Gaandi és Ursi számomra teljesen felfoghatatlan futása adot még sok örömöt, doppingolt közben, olyannyira, hogy a János-hegy oldalában, mikor megüzenték a legfrisebb híreket, azt ordítottam, hogy "Nekem most mennem kell!" és toltaam neki ... 500 méterig, mikor ész bekapcs, most ez az én versenyem, és ezt így nem sokáig fogom bírni ...
Ámultam és bámultam, hogy milyen jó eredmények születtek (és még sokról nem is tudok), gratulálok mindenkinek!
A szép erdőben "talált" 21 km-emet a gyűjtésbe ajánlom, meg a Balázsét is, ha nem írja be külön.
Reggel kerékpárral indultam el Futurenek adva a biciklis kíséretet. Mentünk felfelé kisebb kerölőutakon. Kicsit bizonytalankodtunk és megkérdeztük, hogy merre kell menni.. hát erre is lehet, de itt nem lehet felmenni bicajjal. Már négy éve itt lakik és erre teker az "öreg", de még sohsem sikerült neki. Na jó, akkor majd a futók megmutatják.. szóval nehéz volt, .. eszembe jutott Zilaci története, aztán még jobban nyomtam a pedált, míg már csak hangosan zihálni bírtam, aztán Future elvette tőlem és Ő tolta tovább futva...
Az előzményekről röviden: az előző 4 napos hétvégén sikerült minden nap bringáznom (50-100-60-40 km-t), a tekeréseket pedig futással vagy úszással vezettem le. Futni csak annyit voltam, hogy éppen ne felejtsem el a futást. Hétközben természetesen nem pihentem rá, kicsit azért futottam és legnagyobb meglepetésemre még jól is ment. Szombat reggel úszással fárasztottam tovább magamat, ahol sikerült minden feladatot végig maxra úszni, szóval jól elfáradtam. A délutáni biciklizéstől az időjárás mentett csak meg, mert úgy lógott az eső lába, hogy nem mertem volna elindulni, meghátazért jólesett kicsit pihengetni és házimunkázni. :))
A mai napon a megérkezés után újra ismerős arcok, köszönések, és végre megismertem papamaci67-et.
Idén - a tavalyival ellentétben - sikerült időben érkezni, így beállva a rajtsorba, még beszélgetni is maradt idő. Így a bemelegítő nyújtások megint elmaradtak... :)) Most az osztályvezetőmmel váltottam pár szót (megj.: Bp-en végre olyan munkahelyem van, ahol rajtam kívül több kollega és kollegina is fut, az osztályvezetőm is, aki ráadásul még azok közé tartozik, akik teljesítették az eddigi összes hegyi felest), közben még Chino köszöntött.
Aztán eldördült a rajt, és lassanként elindultunk. Az elején nem tudtam, milyen tempót is fussak, mivel ezen a versenyen teljes távot most futottam 2-szor és hát nem edzettem hegyi versenyre. Ezért azt sem tudtam, hogy az emelkedőket mennyire fogom bírni, azt viszont tudtam, hogy 13 km után még lesz egy hosszú emelkedő, amin 2 éve kicsit kipurcantam.
Az elején beálltam Chino mellé, váltottunk pár szót, és a lejtőn elindultam. A hosszú lejtőkön nem akartam gyorsan futni, csak arra próbáltam figyelni, hogy minél lazábban fussak. Ez viszont nem sikerült, mert olyan kötött volt az egész lábom, hogy nem engedett gyorsulni, a lábaim nem akartak pörögni, így lefele a leggyorsabb km is csak 4:50 körüli lett. Aztán elkezdett emelkedni a pálya, amin úgy jutottam csak fel, hogy azt képzeltem biciklin ülök és most pörgetek. Így sok apró lépéssel szépen fölértem. Váltópont, frissítő, aztán tovább.
Végre kis lejtősebb-síkabb rész következett, ahol kicsit megint belendültem.
A fordítónál sok ismerőssel pacsiztam, köszöntöttük és bíztattuk egymást. Aztán elindult a frissítő után az a sunyi hosszú emelkedő. Egész jól haladtam, de már nagyon vártam az újabb váltópontot, ahonnan újra lejtős rész jön. Közben a 16. km-nél kezdtem számolni az időt: még 30 percem van a 2 órához és 5 km, azaz a 2 órán belüli teljesítéshez 6 perces ezreket kell futnom, ami akár meg is lehet, mivel most már zömében lefele menet lesz.
Végül 1:57:41-gyel értem célba, amit Péter Attila ismét nagyon remekül konferált. Hiába, akinek ilyen jó súgója van! :)) Köszönet érte Gabinak! :))
A következtetéseim: verseny közben azért éreztem, hogy nem futottam hegyen. Ha otthon (Kaposváron) futok, a Somogyi dombság enyhe lejtőit még szeretem is, de azok teljesen mások, mint itt volt.
A félmaratoni távot szinte bármikor le tudom futni, ma sikerült holtpont nélkül, végig éreztem, hogy van bennem még erő. A célbaérés után viszont éreztem, hogy ma nagyon elfáradtam.
Köszönet mindenkinek a szurkolásért, a legjobb helyeken voltatok!!
2 hét múlva szombaton Siófokon futok egy félmaratont. Teljesen sík lesz a terep, olyan, amilyennek én szeretem. :)) Akár lehetne egy jót is futni... :))
Siófok után már nem tervezek 20 km-t vagy felettit futni. Azt majd július 8-án, Fonyódon. Jó lenne ott legalább annyi dőt futni, mint ma...
Gratulálok tehát minden mai hegyenfutónak. Sajgó szívvel álltam a pálya szélén, de most nem voltam ilyen távra kalibrálva, úgyhogy maradt a szurkolás és a fényképezés. A képek szokás szerint a www.kivisite.hu címen vannak. Aki FB, de nem narancsban futott, és nem ismerjük még egymást, az sajnos jó eséllyel nincs a képeken. Ha esetleg valaki nagyobb méretben is szeretné megkapni valamelyik képet, az szóljon, eredetileg 4-szer nagyobbak.
Ja, a beszámolómból egy - számomra legalábbis fontos - adat kimaradt. Az egész futás átlagpulzusa 165 lett, egy ütéssel a savküszöböm alatt. Ilyen magas pulzussal még a Vivicittán sem nyomtam, pedig az egy kicsit rövidebb volt...
Hihetetlen dolgokat művelsz, mindig lenyűgöz a teljesítményed! Gratulálok. Valami - egy oldalnál persze nem hoszabb - beszámolót majd összeüthetnél, ha az időd engedi.
Nekem is eszembe jutott Zilaci meséje azon a gonosz utcán, ami nem érdemli meg, hogy megjegyezzem a nevét. :) Ott kérdeztem meg -balázs-tól, hogy ez tavaly is itt volt? Lett is nagy felháborodás: "Nem hiszem el, hogy ezt pont egy teljesítménytúrázó kérdezi!" :-)) Végigfutottam...
Jók a képek, és kösz a szurkolást! Mindenkinek. Sokan voltatok, sok helyen, és bár nem nagyon volt erőm visszajelezni, azért fogtam a buzdítást mindenhol. Nem voltak különösebb terveim a mai versenyt illetően. Azt tudtam, hogy ha el nem törik menet közben a lábam, akkor PB lesz belőle. Nem Hegyi Feles, hanem abszolút értékben PB, amely 1:35:10 volt eddig. De fogalmam sem volt róla, hogyan is kell futni ezt a versenyt. Lévén, soha nem indultam rajta korábban. Az utóbbi időben egyre több szintes futásom volt (11-15 kilik, kb 220-250 m szinttel), tehát nem volt teljesen homály a dolog. Meg a pálya egyes szakaszait is futottam már, de magamhoz képest gyorsan soha. Gondoltam, egy megfontolt kezdésből nagy baj nem lehet. Erre becsűrtem a 4:10-es első kilit. Mondjuk a pulzusom szerint, meg érzésre sem volt drámai a dolog (159-es max érték). A második 4:15 lett, némi emelkedővel. Közben szorgalmasan készítettem a Spuri Webrádió számára az interjúkat. Gondoltam, amíg beszél(tet)ni tudok futótársakat, nagy baj nem lehet:-) A harmadik kilométeren sem lassultam, és a negyedik, már igazán emelkedősön is toltam 4:36-ot, és még mindig nem volt 173 fölötti érték az órámon. Lefelé viszont gyorsabb futásra számítottam. Talán elóvatoskodtam, nem tudom. Pedig lefelé folyamatosan előztem. Hiába, 80 kilóval lényegesen könnyebb lefelé gurulni, mint ennél sokkal könnyebben. (3:52, 3:56, 4:04). A 8. kilin aztán tényleg elengedtem a lábaimat az előzőekhez képest: 3:36. Aztán jött a fincsi rész. Azt gondoltam, ha 6 percesben fölérek, már jó leszek. Ehhez képest 5:35 lett, és ettől nem szomorodtam el nagyon:-) A pulzusom stabilan állt 178-on, amikor az órámra pislogtam. Még jó, hogy az elmúlt egy év abszolút pulzusrekordjának számító 180-nál épp mással voltam elfoglalva. Csakhogy volt még némi mászás az első komolyabb adagból. Vizsont a már nem olyan brutál emelkedőkön visszahúztam a tempót 5 perc alá (4:54). Aztán, amikor átbillentünk a lefelébe, kicsit lazáztam. Persze, akkor nem úgy tűnt, de a 4:32-es ezer kissé elmulatottnak tűnik így utólag. Aztán jött egy 4:01, egy 4:13, és egy nagy levegőt véve megkezdtem az utolsó nagy mászást. Zilaci meséje sokat segített, előtte számtalanszor elgondoltam magam, amint a kezemben a gyűrött papírral igyekszem fölfelé. Föl kellett jutnom. Tudtam, hogy a távlati céljaim elérése érdekében most megalkuvás nélkül kell futnom, mert a versenynél nincs jobb edzés. Többé-kevésbé sikerült is. A fordító előtt láttam Snecit és szeszabit. Nem voltak messze, de behozhatatlannak ítéltem az előnyüket. Amikor nekikezdtünk az emelkedőnek, TBFB Robi ment el mellettem. Ezt a kesztyűt nem vettem fel, 4:47 lett az első emelkedős kili. Aztán 5:19. Itt ért utol - még mellém sem ért, már a nevén szólítottam: megismertem a lihegéséről:-) -, sőt hagyott le Farkas Ágota, akivel az elején nagyon jót dumáltunk a lejtős részeken. Ez fölpiszkált. Egy nő ellen futni, még ha korábban nagyon jó futó is volt az illető, nekem mindig kihívás küzdeni. Mivel az igazán gyorslábúakkal esélyem sincs fölvenni a versenyt, ilyen szánalmas részcélokkal igyekszem magam ösztönözni:-) De működik a dolog, mert visszahúztam az iramot 4:54-re, sőt a 17. kili 4:40 lett. Itt értem utol Ágotát, aki nagyon kapaszkodott. Egyértelmű volt, hogy innen egymással versenyzünk. Mivel a legritkább esetben szoktam futó-, vagy triatlonversenyen egy másik ember ellen futni, ez feldobott. Már amennyire 170-es pulzussal az ember feldobva érzi magát... A lejtős 19. kili 4:05 lett, és tudtam, ha az emelkedő tetejéig nem tud megszakítani, lefelé már nincs az a földi hatalom, ami elém terelné. A 20., számomra előzetesen lejtősnek várt, ám ugyancsak emlekedőkkel tarkított kili is 4:05 lett. Reméltem, hogy most már tényleg csak lejtők vannak vissza, de meglepetésemre nem így volt. Az utolsó kili 4:10 lett, és a maradék 97.5 métert elmulattam, így egy kolléga elsuhant mellettem, de nem Ágota, akire 9 másodpercet vertem, és mint a célban Péter Attilától megtudhattam, harmadik lett a női mezőnyben. Én meg a 61. a férfiak között 1:33:00-val. Legalábbis a verseny végén egy táblára kilógatott eredménysorból ezt olvastam le. Az elmúlt években ez az idő a 88-96. helyre lett volna jó. Ezt nem egészen értem, ugyanis némi párát leszámítva szinte ideális volt az idő. A várt hatalmas sár engem nem zavart (Laci307-nek erről nyilván teljesen más a véleménye). Utána szokás szerint jött egy elég pocsék hidegrázás, meg az ennél is megrázóbb hír: csak jéghideg víz van a tusolóban. Megtörölköztem, és fürdés nélkül öltöztem át a váltós sportcuccomba. Nagy ügy, majd ez is megy este a mosásba. Aztán nekiláttam a rizses lazacomnak, ugyancsak nagy feltűnést keltve ezzel köztetek. Mivel jobb napjaiman (döntően ezekből van több) kilométerekre elkerülöm a csokikat, és a cukros üdítőket (pláne amelyek aszpartammal vannak tele), számomra a befutócsomag nem sok fogyasztásra alkalmasnak ítélt dolgot tartalmazott. Ezt megelőzendő készítettem magamnak saját "befutócsomagot". És mivel Olipapa, és a szakirodalom más nagyjai szerint egy komoly terhelés után fél órával még nyitva a "glikogénablak", hát toltam bele a cuccost. Gabesz72 nyilván remek képeket készített az akcióról. Aztán még készült néhány riport, és végül a csendes hazaballagás. Eufória nincs, főként mert a bal talpamon összeszedtem egy vízhólyagot, és mert a bal térdhajlótómat igen rendesen megtépte ez a futás. Hát, meglátjuk, hogyan tovább. De az biztos, hogy egyéni csúcsot futni jó dolog:-)))
Kiligyűjtésbe bedobnám a hétvége termésést: 20 km.
A Drogmentes Magyarországért Maraton ma érkezett Pécsre. OT Andival elhatároztuk, hogy lefutjuk velük a kb. 10 km-es távot. A Pécsi Futó Klub 6 futója, a pécsi főszervező, OT Andi, egy futó pár és én vártuk a maraton soros futóját a Pécs táblánál. Azaz nem volt tolongás. Előttünk és mögöttünk autó biztosított minket, így elég jól haladtunk a kipuffogógáztól bűzös levegőben. Pozitív volt viszont, hogy az autósok nem mérgelődtek, sőt, nagyon sokan dudáltak és integettek. 1:15 alatt értünk a Pécs Plázához.
A visszafordulás ma nekem is megvolt, mondjuk nem a frissítés miatt. Illetve a fentről érkező extra frissítés miatt.
Tegnap érdeklődtem V42-től, hogy nem-e akar-e futni emberi időben úgy 18 kilit. Nem erőlködött, de aztán reggel rám küldött egy SMS-t fél 10-kor, hogy egy óra múlva OK-e. Már épp ébren voltam ezen a hajnali órán, így beadtam a derekam. Kitaláltuk, hogy kimegyünk töltésre, de ott pillanatok alatt több centi sár lett a cipőmön a tegnap éjjeli eső hatására. Nem baj, irány le a MOL-útra. Futunk, futunk nagy békésen, egész formában voltam, olyan 5:20-ig bírtam belassítani V42-t, de az nekem is jól esett. Aztán rákezdett az eső, és a tegnap éjszakai után nem akartam kockáztatni, menekülő útvonalat javasoltam. Ekkor jártunk 6 kilinél, és hogyha már nem lesz túl hosszú, legalább gyorsabbacska legyen, így azt javallottam, fokozóra nyomjuk meg a végét. Tökjó volt, a szél feltámadt, szétfújta kissé a párát, meg lehűtötte a levegőt, de az eső meg aztán elállt. Na, mindegy, mert aztán 5 percesben, meg kicsit alámenve a végén 1:02:35-re futottuk a 12 kilit.
Igazából eleve nem bántam, hogy V42 kirángatott reggel, de most, hogy épp szakad az eső, külön örülök :-)
Én a fizetős verseny helyett az olcsóbb megoldás mellett döntöttem. futottam 1,5 órát, hátizsákkal A Kolosy tértől Ürömig a HHH-n a Csúcs-hegyen keresztül, majd a kéken. A tervem az volt, hogy eljutok a T100 útvonalára, monjuk a Kevély-nyeregig, hogy beleszagoljak az útvonalba. De aztán közben változtattam. A délutánra való tekintettel nem akartam széjjelamortizálni magam. A megfutamodás kicsit elkedvetlenített, de a 1,5 óra nagyon jól esett.
El akartam menni sokat futni dimben meg dombon... 2 órát terveztem, mondván hogy enni nem tudok, max inni, szóval ne erőltessük... nemtom mi a halál keveredett a vizes lufimba, de mintha savat ittam volna... illetve jobban mondva: egyszer beleittam (20 perc után), aztán majdnem kihánytam... szóval nem 2 órát futottam, csak 1-et, azt is ivás nélkül... viszont dühből megnyomtam (ugyanezt mentem tegnap is), és javítottam 6:12-t :) 1:07:12 helyett 1:01:00 :)
Az FB póló valóban feltűnő volt. Ha a mezőnyben egyedül csak rajtad volt FB póló, akkor téged láttalak. Nagyjából egy időben sétáltunk ki az iskolától a rajthelyre. Nem voltam elég bátor, hogy megszólítsalak. Majd jövőre.
Sok sikert a Hegyvidék Félmaratonhoz. Látom, jó kis topikos csapat jött össze, mindenkinek nagy hajrá! (Ez már egy későn jött bíztatás, hiszen nemsokára indul a rajt.)
Virágok, lufik közepette az élet nagy dolgairól szóltam a jelenlévőkhöz, miközben sneci villámlátogatást tett a sziget körül. :) Így a mai délelőtt sajnos megszakadt a hendi szép sorozata, délután-este meg nem volt erőm kimenni átmozgatni, helyette a szinttérképeket tanulmányoztam bőszen. Kettő az egyben: rápihenés és összpontosítás egy kemény verseny előtt! :)
A Normafánál elindulsz lefelé a sípályán, és amit elérsz az első aszfaltúthoz, az a Mátyás király út. Ott lesz a váltás. A második pedig a Libegő felső végénél, amit a Normafától 15 perc sétával érhetsz el, a táv kb. 2 km.
Táv: Vértesi félmaraton 21 km Gánt-Csákvár országúti 8 km
Rendező: Csákvári Torna Club Fejér Megyei Szabadidősport Szövetség
Helyszín: Gánt és Csákvárt összekötő országút, a Vértes hegységen keresztül, illetve a félmaraton a Gánt és Csákvár körzetében lévő országutak
Versenyközpont és cél: Csákvár, Vöröskapu út 14. Sportközpont
Rajt: Gánt Vértes vendéglő
Korcsoportok: Gánt-Csákvár országúti verseny Serdülő fiú, lány: 1993 és később születettek Ifjúsági fiú, lány 1989 1992 születettek Felnőtt férfi, női 1968 1988 születettek Szenior férfi, női: 1967 és korábban születettek Vértesi félmaraton Felnőtt férfi, női 1968 és később születettek Szenior férfi, női: 1967 és korábban születettek
Helyszíni nevezés: Csákváron a sporttelepen, a verseny napján 15.00-16.30 között.
Díjazás: A korcsoportok 1-3 helyezettjei nemenként tiszteletdíjban részesülnek, a résztvevők között ajándéktárgyakat sorsolunk ki.
Lebonyolítás: A versenyközpontból a résztvevőket autóbusszal szállítjuk a gánti rajtba. A rajtoltatás tömegrajttal történik. A útvonal mentén több helyen frissítőállomás működik.
Nem tudja valaki, hogy lesz-e és mikor az a cuki vértesi hegyi félmaraton Csákváron, ami két éve júniusban volt? Talán tavaly is volt, csak lemaradtam.
Lúdtalp, akkor majdnem találkoztunk! Én is arrafelé akartam menni a mai nap folyamán, de nekem a gatyarohasztó melegre kéne gyúrnom, a mai időjárás túl komfortos lett volna. Másfél-két hónapja voltam a Dorog-Szárligeten és a 9 órából 7-et zuhogó esőben. Elképesztő-anyaszomorító módon néztem ki! A helyi vaddisznó-populáció be is fogadott volna, ha ijedtemben nem futok el :) Biztos vagyunk így néhányan, hogy hűvös-nedves időjárást jobban bírjuk, mint a ragyogó napsütést. Félek egy picit, hogy hamarosan elvonul ez a hidegfront és beüt a meleg, hogy kiüssön :) A másik betojás a sötétben való futást övezi, bevallom, hamisítatlan nyúl vagyok: félek a sötétben egyedül... :s ezért gondoltam, hogy kutyaharapást szőrivel: el kellene menni Bányahegytől Szárligetig, kb 18 órai indulással. És igazából ezt minden kedves T100-ra készülőtől megkérdezném, hogy van vkinek kedve egy ilyen esti bejáráshoz? Autót tudnék szervezni a célhoz, hogy hamar hazajussunk Bp-re.
a magam esetlen módján szeretnék egy történettel jó szórakozást kívánni mindenkinek a Hegyi Feleshez... :)
A kisfiú álmélkodva állt meg az aprócska tó partján. A tükörsima, mozdulatlan vízfelszín szikrázva verte vissza a napsugarakat, aranysárga csillogásba öltöztetve a völgyet. Soha nem járt még erre. Felnézett a szemközt magasodó hegyoldalra, és megborzongott a hatalmas fák láttán. Vonzotta a hegy. Az otthoni puszták, a brekegéstől hangos nádasok, a vibráló, soha el nem érhető látóhatár után a fölémagasodó, égbenyúló emelkedők láttán különös vágyat érzett a futásra. Futni akart, rohanni, fel a sziklák között kanyargó ösvényen, feljutni az ismeretlen magasságokba. Belemártotta a tenyerét a tó vizébe és benedvesítette az arcát. Felnézett a hegyre, nagyokat lélegezve próbálta lecsillapítani a mellkasában doboló feszült várakozást és elindult. Lankás, széles ösvényen futott, gyorsan haladt az enyhe kaptatón. Nem is olyan nehéz gondolta megnyugodva, amint a szíve és a tüdeje engedelmesen dolgozott. Lassan, észrevétlenül kezdett emelkedni az út. A fiú futott tovább, de egyre hangosabban fújta ki a levegőt. Eltűntek a gondolatai, csak a szűkülő ösvényre figyelt és a kézfejeire, amelyek mind görcsösebben szorultak ökölbe. Átugrott egy kiszáradt vízmosást és felnézett a hirtelen elkanyarodó csapásra. Meredek, simára csiszolt hegyoldal állt előtte, melyen alattomos, láb alól kigördülő kövek várták. Nagyot nyögött. Fájtak a combjai, égető, nehéz érzés feszítette őket, az alkarja zsibbadni kezdett és apró fénykarikák villantak fel a szeme előtt... De még futott. Lehajtott fejjel, egyre lassuló lépésekkel. Nem látta, inkább csak érezte, hogy elszalad valaki mellett, hallott néhány szófoszlányt - de már erőtlen volt visszapillantani. Már tudta, hogy elbánik vele a hegy, de még... Egy útra dőlt fát aztán már nem bírt átlépni. Megállt, nekitámaszkodott, és felnézett az elérhetetlennek tűnő hegycsúcs felé. Még nem látta az ösvény végét, az eltűnt valahol a ráboruló lombok takarásában. A fiúcska bosszúsan csapott a sajgó combjára. Futva akart feljutni. Kocogni kezdett lefelé, otthagyva az átkozott hegyet, dühösen, a könnyeivel küszködve. Meglepve vette észre a cserzett arcú erdészt az egyik farakás tövében. - Föl akartál futni? kérdezte az öreg a hegycsúcs felé biccentve. Nem adja olyan könnyen magát, mi? - Fel tudok futni mondta a fiú dacosan. Fel fogok.
És másnap újra megpróbálta. Fájtak a lábai, alig bírt leguggolni, de elindult. Féltávig sem jutott, hiszen fáradt volt a tegnapitól. Visszafordult, keskenyre szorított szájjal kocogott vissza a tóhoz.
Naponta nekiveselkedett. Futva akart felérni, térdre roskadni a tisztáson, kitárt karral üvölteni világgá: Itt vagyok, megtettem, enyém a hegy! Újra és újra makacs lendülettel ugrott az emelkedőnek, futott, ökölbe szorított kézzel, amíg az ájulás nem kerülgette mert az utolsó nagy emelkedőn nem tudott feljutni. Tomboló dühvel gondolt a hegyre, amely nem engedi magához, ami napról-napra egyre meredekebb. Időnként, egy villanásra látta az öreg erdészt, aki elgondolkodva babrálta az őszülő szakállát.
Aztán egy napon ködös, párás levegő ülte meg a völgyet. A fiú mint eddig minden reggel lesétált a tóhoz. Szomorú volt, hogy holnap vége a nyaralásnak, és haza kell utaznia. Pedig annyira szeretett volna feljutni ODA. De most biztosan. Nagyon akarta. Vadul csillogott a szeme, keményre feszültek az arcán az izmok. Már nem az a kisfiú volt, aki néhány napja. Teleszívta a tüdejét levegővel és hangos fújtatással, riadtan engedte ki, amint megérintette valaki a vállát. Az öregember állt mellette. - Bocsánat, ha megijesztettelek mondta az öreg szégyenlős mosollyal. Látom, nagyon készülsz a mai futásra. - Holnap hazamegyek bólogatott a fiú. Az öreg lassan előhúzott a zsebéből egy gyűrött papírt, összehajtotta és a fiú tenyerébe nyomta. - Én már soha nem jutok fel. Megtennéd, hogy... felviszed oda? A fiú zavartan forgatta a papírt, aztán bólintott, és elindult.
Futott. Átért a vízmosáson. Nem nézett előre. A földre szegezte a tekintetét és szorította a gyűrött papírt. Átlépte a kidőlt fát. Riadtan érezte, ahogy lassan beszivárog a fájdalom a vékony combjaiba, egyre apróbbakat lépett de futott. Elhagyta a köveket. Ritkulni kezdett az erdő, és lassan kiért a völgyet megülő ködfelhőből. Itt már volt árnyéka a fáknak. Soha nem jutott még el idáig. Csak el ne szórja az öreg papírját. Szaladt tovább a fiú, sípolva tört ki belőle minden lépésnél a levegő. Már nem érzett fájdalmat, nem érezte a fáradtságot, a térdeit látta, ahogy dolgoznak fel-le-fel-le, egyenként hagyta maga mögött az ösvény melletti fákat, még egy és még egy lépés...
Szinte kirobbant a csúcsra. Apró tisztáson találta magát, hófehér kövek verték vissza a napsugarakat. Négykézlábra ereszkedve állt, fejét lelógatva, a tüdeje fájón kapkodott a hiányzó levegőért és nevetni kezdett. Olyan hangosan, gyöngyözően, gyermeki kacajjal, hogy szúrni kezdett az oldala, és hanyatt kellett feküdnie, de nevetett tovább, fájón köhögve, de határtalan boldogsággal. Lassan megnyugodott, aprókat kuncogva felállt, és körülnézett. A napsütötte kis hegyormot körülvette a mélységet megülő szürke köd, amelyből csak a szomszédos csúcson lévő sziklatorony látszott ki. Leguggolt, kisimította az öreg gyűrött papirosát. Csak most látta, hogy a verejtékétől elmosódtak a betűk. Egy megfakult, szürkére kopott, kivehetetlen ceruzapacát tartott a kezében. Lágyan összehajtotta, és betette a papírt egy kő alá. Felállt, aztán óvatos, apró lépésekkel elindult vissza a völgybe. Soha nem tudta meg, mi volt valójában az az írás.
Kipurcantam, megborultam, kimerültem, bedobtam a törülközőt. Na ez mind igaz a mai teljesítményemre. Úgy tűnik megint sikerült elérni az edzésterhelhetőségem határát. Január óta 1340 km futás, az utolsó 7 nap 130 km, március vége óta kb 6 kg fogyás. Egy tőlem telhetően erősre megfutott maraton után egy nap pihi, majd az azt követő napokban csökkenő erővel (táv.km/szint.m): 20/ 735; 19/500; 9/175, 20/500, 20/570 edzések. Eddig ok is, de a mait másképp terveztem. Úgy gondoltam, döcögök egy nagyon lájtos Dorog-Szárligetet (62 km) - hehehe :-))) Reméltem, hogy menni fog - de éreztem, hogy nem fog. Nem is ment. :-) A Getére még szépen felslattyogtam 36 pec alatt 140 körüli átlaggal, aztán onnan lefelé már nem volt az igazi... Csúszott, vizesek voltak a bokrok, átáztam, fáztam. A Horgásztó kaptatója idén annyira meredek lett, hogy tuti valaki mélyebbre ásta az árkot az alján :-) Mogyin bevásároltam szendvicsnek valót, gondosan elkészítettem a parizeres, sajtkrémes kalóriabombákat, majd magamba tömve vártam a hatást. Nem történt semmi. :-) Végigpörgettem magamban az útvonalat Szárligetig, benne a kiszállási lehetőségekkel... Aztán sarkon fordultam, s elkocogtam majdnem Dorogig az országúton és hazabuszoztam. :-)
Nekem olyan x lábam van, hogy nyári éjszakai túrák során csiszolóvásznat teszek a térdeimre és ahol összeérnek ott szikrázik. Nem is kell lámpát vinnem magammal.....
Egyéb ként meg, kicsit el van varázsolva az Ironman felkészüléssel, nekem nattyon színpatikusan:-) Én meg tegnap tőle voltam elvarázsolva, mikor bringált;-)
Mit mongyak, a kérdésedből nekem se világos, hogy azt nem tudta, hogy Te indulsz-e valamin, vagy hogy rendeznek-e valamilyen futóversenyt a hétvégén... :-D
Este beszélgetek Chinoval s azt kérdi van e bármiféle futóverseny a hétvégén. Kérdem, hogy ez most beugratós kérdés e. Mondja, hogy nem. :-) Na ennyit a listavezetésről. :-D
Nem akartam magamat példának... Mióta lassú hosszúkat futok, fogytam vagy 6 kilot. Így kb. a versenysúlyomnál vagyok. Ami meglátszik az eredményemen is.
Amióta futok hízok. Amióta kicsit hosszabbakat, azóta még jobban. Három éve 60 kiló voltam (csakúgy mint az azt megelőző 10 évben...) Most 66 vagyok. Azzal nyugtatom magam, hogy ez biztos mind izom:-)
Amúgy ma voltam a szigeten és futottam egy csodálatos 21 kilométert. Soha még ilyen jól nem voltam utána... Mintha nem is csináltam volna semmit. Szüper volt.
Pedig ékes példa a futással való lefogyásra TZ. Ismerem jó pár éve. Mikor elkezdett ultrára edzeni, nem találkoztunk pár hónapig. Mikor találkoztunk, alig ismertem meg. Majd megkérdem tőle, mennyit adott le. (a már említetet K. Kriszta is mikor komolyan kezdett el edzeni, úgy csontsoványodott. És nem koplalással.
Teljesen igazad van! De miért van az, hogy 10-ből 9 nő az edzés elején avval kezdi, hogy csak futni ne kelljen. Személyi edzőként dolgozom, gyakorlatból tudom.
Valamit nagyon félreértettél. Én azt gondolom, hogy általánosságban csont sovánnyá lefogyni lehetetlen futással, mert előbb vagy utóbb nem lesz energiád semmihez. Az anorexiások sem futással érik el 20-30 kg közötti súlyukat, hanem koplalással. Egyébként én 20 éve futok kizárólag terepen, az utóbbi 5 évben 50-80 km hetente és fél éve 100-120 km-et. Ami érdekes, hogy hiába emeltem fel kb. a duplájára a km-eket (természetes nem a fogyás, hanem a Trans Alpinra való készülés miatt) a súlyom nem változik. Igaz zabálok, napi 3500-4000 Kcal-t eszem, ezt azért tudom íly pontosan, mert dietetikus is lennék. MOst 58-59 kg vagyok a 173 cm-hez, az átlagember szerint sovány, a zsírszázelék-mérő szerint (12-13 %), még mindig nem vagyok igazi hosszútávos. A hosszútávosok zsírszázaléka általában 5-10 % között van. A versenysúlyom 56 kg, ami azért fontos, mert lényegesen jobban megy a hosszú táv.
amatőr > Hogy érzed magad a hegyi előtt? Mivel készülsz? Jól, egyre kevesebb és könnyű futással (kedd 9, csüti 5 kili) és sok-sok pihenéssel (Alt mester módszertana az utolsó hétre :-)). Meg ma utolsó pillanatban szerveztünk egy K&H váltót, igaz még csak 2/3-os :-)
> Én -biztos, ami biztos- tegnap este nyomtam egy Europarkot 26 perc környékén, > bele-beleerősítve, hegyóriásokat odaképzelve. :) Ez hozzád illő intellektuális megoldás !
Hú, ezt szeretem, bár sosem tartozott az erősségeim közé... :)
Q szögnek hívják a "térd-csípő" szöget. Nagyon leegyszerűsítve x vagy o láb.
Megpróbálom jól leírni... :) A combcsont tengelye (a csípőizülettől a térdizületig) - és a térdkalács középpontja, valamint a sípcsont felső részén található kiemelkedés által meghatározott egyenes egy szöget alkot. Néhányan erre vezetik vissza a térdfájdalmak egy részét, minél nagyobb ez az érték, annál esélyesebb. Elvileg a nők szélesebb csípője miatt ez gyakrabban előfordul.
Hm. Kriszta, kb 20 éve a barátnőm. Sok mindenben nem értek vele egyet, de azt tudom, h nem koplal. Időnként együtt kajálunk, komolyan mondom a dupláját +eszi amit én, és leküld utána egy kis édességget.
-----------------
Sztem az alkat döntő ebben a témában. 1 év óta leadtam a testsúlyom közel 20 %-t és most se vagyok sovány. pedig nagy része zsírból ment le, és épült azért izom is.
pedig kajáltam (normálisan).
3 hónapja azonban beálltam a mostani súlyomra és se hosszú, se rövid futással, se úszással, se bringás edzőtáborral semmivel nem tudom kimozdítani. (20 évesen voltam 48 kilós de az alkatom akkor is ilyen volt és gyerekkoromban kimondottan nyeszlett kislány voltam. aztán kamaszlányként kezdtek a nőies idomok előtérbe kerülni)
hozzáteszem nekem ez a mostani a normál súlyom, tehát nem úgy vagyok vele, h az egyszeri kövér ember rácsodálkozik a világra, jé milyen normális súllyal élni.
középiskola, 1.és 2. gyerek után is ennyi voltam. (mondjuk nem ennyi izommal.)
Biztos egy drasztikus fogyokúra engem is csontsoványá aszalna, de nem biztos h jobb futó lennék. Sőt. Még szeretnék pár kilót ledobni, mert azért látom a kis zsírpárnácskákat de egyelőre nem erőltetetem.
Amúgy meg semmi különöset nem tettem azért, h jobban menjen a futás, egész egyszerűen télen futogattam a 7 percesben hosszabb távokat (gondoltam veszteni valóm nincs), aztán tavaszra
meglepetten vettem észre, h jobban megy. 5 km éppen 5 percen belüli (igaz nyúllal)
30 kili körül a 6 perces. másnak ez bemelegítő tempó, de nekem ezek erdemények, de tudom, h futóalkat soha nem leszek. úgy igazán január február óta élvezem a futást.
Bocs a szómenésért,
összegezve: Fussatok lányok, asszonyok!
üdv: k.
(A téma inkább enegem a térd csipő szög miatt érdekelt, ezt azóta se vágom.)
amatőr, tőled függetlenül most készült el, de kérdésedre örömmel válaszolva:
Albertirsa, Tessedik Félmaraton
Barátságos, családias hangulat várt minket Albertirsán. Dóri lányommal a temérdek orgonát csodálva, szagolva szaladtuk le a 2.5 kilis rövidtávot mintegy 17 perc alatt, számomra bemelegítésül. A hosszútáv már a vasút túloldaláról indult, és a hatvanegynehány fős tömeg nekilódult. Mivel Orbital mégsem jött el, tar-patak-ot meg én nem ismertem (meg ő sem engem, pedig elég feltűnő FB pólóban futottam), így egy Horányi ismerős mellé szegődtem, aki jellegzetes copfmozgatásáról ismeretes. A gyereknevelés és a futás kérdéseit áttekintve aztán hagytam előremenni, mert edzésként váltakozó iramban futotta a távot. A Mikebuda felé vezető erdős út a napsÜtésben gyönyörű volt, csacsi, lovak és tehenek is élénkítették a tájat. A km felfestések, a családias frissítések (ásványvíz bubis/bubitlan, üdítő) és a pontos távkimérés egy profi futó szervezőmunkáját dícsérték. A fordító és a frissítő után egy helybéli lakos locsolócsövéből kaptunk kérésre frissítőkaput. 17 kilinél lehagytam copfos futótársamat (aki a női 3. helyezett lett), majd az eső is szemerkélni kezdett frissítésül egy 2 kiliméter erejéig. 20 körül megelőztem a Gerecse 50 levezetéséül futó Toma Beát (női 2. helyezett), majd a kis emelekedésű aluljárón át megkezdtem az utolsó kilit. A célba 1:50:32 alatt értem, 162-es átlagpulzussal, amivel Hegyi-Feles előtti utolsó hosszú edzésként nagyon meg voltam elégedve. Az már nem a szervezőkön múlott, hogy a gyurgyalagok még nem érkeztek meg Gyurgyalagosba, csak a rigók és verebek tartották a frontot.
Az előttem szólókkal egyetértve én is nagyon tudom ajánlani ezt a családias, de nagyon profin szervezett versenyt. I'll be back :-)
XXIV. Nagy Kilométergyűjtő 7vége! 2007. május 5-6. (III. évfolyam, 5. szám)
Mutassuk meg együtt, mi fér egy hétvégébe!
1) Szombaton 0:00 és vasárnap éjfél között végezz annyi mozgást, amennyi jólesik! Az időszak kezdetén ill. végén éppen folytatott tevékenység teljes egészében beleszámít a gyűjtésbe! 2) Hívd magaddal barátaidat, családtagjaidat is! 3) Kedd estig írd be a Futanet Futófórumra vagy az index FUTO bolondok topicra, hogy mit végeztél/végeztetek! 4) A beírt adatokat összesítjük, és pár nap múlva Te is olvashatod mindkét helyen, minek is voltál a részese!
Hajrá!
A kilométergyűjtő hétvégékkel kapcsolatos bővebb információt a
januári kiírásban találsz! Az elmaradt kilométerek számbavétele pedig előrehaladtatott, rövidest kihirdettetik!
Ezzel a kijelentéssel vitába szállok. Az engem másfél évtizede is ismerők elszörnyülködve nézik mostani valómat. Akkor sem voltam kövér (191 cm/83-85 kg). Most viszont alulról súrolom a 80-at. Semmi más nem történt, csak elkezdtem négy éve hosszabbakat úszni, bringázni és futni. Ha nem hetekben, és hónapokban gondolkodsz, hanem minimum egy éves távlatban, akkor a sportolás célra vezetőbb megoldásnak látszik, mint a koplalás. Főként, hogy én most is egy hatalmas tál rizses pisztráng mellett üldögélek, és időnként annyit zabálok, hogy te valószínűleg attól egy hétig rosszul lennél:-) De ha gondolod, jó koplalást:-)
Visszalépések miatt kiadó pár hely a Terep Százason. Aki szeretne elindulni a versenyen de korábban nem volt lehetősége jelentkezni, a terep100@index.hu email címen nevezthet. A jelentkezőktől születési adatokat és egy elérhetőséget kérünk.
Elolvastam én is. Szerintem ez olyan gyenge, hogy magától összeesik. Meg azt sem értem, miért a nőket pécézte ki, ami igaz benne, az ugyanúgy áll a nem atlétikus alkatú férfiakra is.
Nekem ez inkább önigazolásnak tűnik azok számára, akik lusták futni, inkább tekergetnek valami gépet jó pénzért egy teremben...
Hála a szervezőinknek meg a BSI-nek, úgy tűnik, ki tudok menni a hegyi félmaratonra legalább szurkolni. Ha előre tudom, hogy kora reggel van jelenésünk a Hűvösvölgyben, meg nem 10kor van a rajt, akkor még bevállalhattam volna futva is...
Én nem szoktam állítgatni. Mondjuk hosszabbra nem is igen tudnám :-) mert nekem az én botom (Petzl Galaxy) a maximura kihúzva jó felfelé és vízszintes haladáshoz.
Nekem rendesen megnyitja az oldalt. Ha a linket sikerült kinyitni, már csak lefelé kell "lapoznod" az oldalon és valahol majdnem az alján a jobb oldalon vannak az emlitett botok.
nem kaptam tőled mailt az adatokkal. különösen a spuri kártya számod kellene. a többi lehet, hogy megvan valahol. lécci sos írd meg, mert ma van a nevezési h.i. keresztanyánk délután menne a BSI-be.
ha esetleg valakinek megvan East telszáma, akkor küldje már át nekem. thx!
A cikket olvastam és szerintem van némi alapja, ha nem is tudományos magyarázata. Én nem láttam még igazán nőies nőt (széles csípő, darázs derék, Keskeny váll, nagy mell) komoly eredményt elérni, persze a futásban. Én is tipikus atlétikus alkat vagyok , már leány koromban is jól ment a futás, a kezdeti sikerek inspiráltak, ma már van mivel büszkélkednem. Van is egy viccem, amit a futó nőkről született. Mi a különbség a futó férfi és nő között? Az időeredményekben nagy, a külsőben semmi!
Éppen most akartam jelentkezni eme listára de már látom hogy rá is kerültem!:-) hát KÖSZI SZÉPEN!!! Akkor találkozunk vasárnap! :-) Gabesz szurkol? Mi van Veled?:-/ Remélem semmi komoly... Ja!: Így legalább lesz FOTO bőven! ;-)
Ha izgulsz az jó! Kell egy kis adrenalin a végén a sprinthez SC-vel. :-)
A T100 annyira hosszú, és nehéz, hogy mindenkinek lutri. Ez benne az izgi. A számítgatások tényleg veszélyesek. Az is elszámolhatja magát 1-2 órával, aki 9:30-ra képes, és az is, akiben 16:59 van benne. Messze nem elég az önismeret és tapasztalat. Kell egy rakás szerencse, hogy működjön - nincs garancia. Minden számítás addig ok, amíg valami be nem üt: legyen az egy elhibázott vacsora, nehéz hét, gyors kezdés, lassú kezdés, hirtelen meleg, húzódás, sérülés, sóhiány, hasmenés, gyomorgörcs, izomgörcs, napszúrás, hőguta, kidörzsölés, vízhólyag, stb... :-)
A topiclakók között óriási a szórás futásmennyiségben. Van aki rendszeresen, van aki sokat, van aki baromi sokat fut, és vannak az 5000 felettiek. :-) Mindenki aszerint, hogy mi a célja, mit bír a fizikuma, mennyi futóév van mögötte, milyen célokat tűzött ki maga elé, milyen prioritása van a futásnak. Ami közös, hogy szeretünk futni. Aki pedig rendszeresen fut, és topiclakó, az futó és pont. Szerintem :-)
Nagyon szorítok, jó olvasni az írásaidat, annyira átjön a lelkesedés.
Én is félek a T100 szintidőtöl még igy a magamhozképest jólsikerült Gerecse után is. Azért jó pesszimistának lenni mert csak kellemesen tudsz csalódni :)
Az az igazság, hogy nemhiába számoltál. De kicsit izgulok, és hihetetlennek tűnik, hogy én ilyen gyorsan megcsinálhatom. Ezért nem mertem még modositani az amat-féle listán. Nem akarok nyirmogni, rendesen készülök, jól érzem magam, csak olyan hihetetlen, mert nem érzem magam futónak, bár páran a környezetemben azt hiszik rólam, hogy én milyen sokat futok, meg milyen gyorsan. Csak ők nem ismerik az itteni topikosokat....
Na, szerencsére továbbolvasva láttam nemcsak a bokrozást lested el tőlem! :)) Tovább is fejlesztetted a technikát a szimpatizáló előbeszélgetéssel. Hihi.
Igen, az a baj, hogy fitalabb korábban szinte minden magyar nő fut 20-30 évig rendszeresen, hetente többször, és ezért is ilyen gyakori később az inkontinencia.
És a nem futás mit okoz? Mondjuk 5 évvel korábbi halált? Ugyan olyan életkorban kétszer kevesebb energiát?
(Jelenleg két futni korábban nem képes haveromat mozgatom a Szigetkör irányába, az egyik júniusra célba fog érni, és nagyon nagy örömmel csinálja. A doktornőt is szívesen vállalom, ha kell neki kezdő edzésterv :)
(Gondolom nem mindenkinek annyira érdekesek a személyes preferencáim, szóval nyugodtan jöhet a PageUp :)
Hát, jó kérdés, köszönöm! :) Remélem nem lesz unalmas, de a következők motiválnak a futás "mellőzésére", és az úszásra koncentrálásra:
1. A legfontosabb: A barátnőm felkért (felszólított?), hogy a hamarosan - június végén - eljövendő nagy napra hozzam a legjobb formámat. (Legyek szép???) Igazából, ha 1 hónapig komolyabban úszok, annak elégé meg tud látszani a hatása, ez már kiderült a múlt nyáron. És ezt a kérését elég nagy örömmel teljesítem. :)
2. Imádok úszni. Imádok futni is. Ha verseny lenne, akkor nem tudom melyik nyerne. Egy biztos: télen nem szeretek úszni annyira, nyáron, amikor egy csomót lehet heverni, olvasgatni a napon, és közben soakt lehet úszni, akkor imádok. Szóval májustól szeptemberig úszni a legjobb, a többi 8 hónapban futni.
3. Egészséges is az úszás, kell is stb.
4. Az a helyzet, hogy a Vivicittára készülve elég keményen edzettem. Ez alatt nem a mennyiséget, nem is az elvégzett munkát értem (bár ezek a magam szintjén egészen jók voltak) hanem arra gondolok, hogy bármi volt, rossz időjárás elfoglaltság, fáradtság, akármi: mentem futni. És nagyon élveztem, sőt egyre jobban. Aztán pont a végére azt éreztem, hogy "na, egy picit elég". Ezért is jó ez a váltás. Ráadásul november közepén félmaratont akarok futni. Ehhez jó pár hét (11-13 hetet szánok rá) komoly felkészülést fogok végigcsinálni. Jó, ha ennek úgy vágok neki, hogy már alig várom a futást! És sokkal jobb, ha nem láblógatást választok (agy)pihentetőnek, hanem mondjuk egy hasonlóan jó sportot! :)
5. Kéne triatlonozni. Majd.
6. Amikor rossz idő lesz, és nem lehet napozni, akkor fel a futócipő és irány a Kamaraerdő. Természetesen!
7. Át akarom úszni a Balatont. Bár igazából ez csak utólag jött, amikor rájöttem, hogy végig fogom úszni a nyarat, de jó cél.
8. A Kékesig azért futogatni is fogok. A Vivicittától a Kékesig összraktam magamanak egy "edzéstervet". Ebben 8 hét alatt van 1 túra, 4 foci, 15 futás, 12 úszás, 24 pihenőnap. Szóval azért futok is. De a Kékes után tényleg szinte szögre akasztom a csukát 2,5 - 3 hónapra.
Most voltam harmadjára. Az elsőn 10 óra alatt értem a célba, tavaly 8 óra alatt. A mostanit elsősorban erőfelmérésnek tekintettem a Terep100-asra. Ha sikerül 7 órán belül, akkor van esélyem a T100-on is szintidőn belül beérni. Gyártottam időtervet, elvonatkoztatva a vágyaktól, reálisan számolgatva. Igy lett a terv 6:50.
Balázs reggel 5:15 után érkezett a Moszkva térre, Csermanek-kel már nagyon vártuk. Az odaut nagyon kellemesen telt, jókat beszélgettünk, annyira, hogy Balázs majdnem az M7-esre hajtott M1 helyett :) Megérkezve Tatabányára keveregtünk egy kicsit, majd találkoztam Ujfiuval. Beneveztünk, majd elmentünk a kocsihoz öltözni, meg tollászkodni. Gondoltam kipróbálom a Richtofit sportkrémet, mert egy ismerősöm nálam hagyott egy fél tubussal. Ahogy elindultunk, Ujfiu rögtön gyorsnak találta a tempót, azt mondta, hogy biztos a Richtofit miatt vagyok gyors. Az elején volt jó sok ember rengeteg fiatal. Ennek ellenére jól haladtunk tudtunk előzgetni gond nélkül, egyedül a kerítés mellett akadtunk el egy dugóban. Utána az emelkedőn Ujfiu lemaradt, de állítólag csak pár lépéssel, végig látott. Ahol kettéválik az 50-es meg a 20-as, onnan megláttam Snippert, váltottunk pár szót, és megüzentem Ujfiunak hogy "szedje össze magát" :) . A murvás úton egyre kevesebb embert láttam, köztük volt OT PZ is, akit a rádiós polójáról ismertem meg. "Odafent" bevártam Ujfiut, indult a lejtő, majd a Baji vh előtt kis emelkedő, itt Ujfiu megint lemaradt. Innen jól lehetett menni, és mivel a vadászháznál kidobtam a palackomat, a kezembe se volt semmi. Kiértem a műutra, ahol nekiálltam keresni az Ujfiu által elhelyezett depót. De nem találtam meg az Istennek se, megint megvártam. Lefele menet közben frissítettünk,
Tardoson pecsét, nyomultunk tovább. Az emelkedőt a Sandl-hársig megint egy olyan 50 méteres különbséggel abszolváltuk. Tardostól Pusztamarótig egy párost előztünk meg, és egy bringás kisérettel futó srác előzött meg minket, szóval sok emberrel nem találkoztunk.. Pusztamaróton nem vettem a büfében semmit, mondván majd Héregen lesz úgyis büfé. Száz méter múlva ért utól B-feri,aki elmondta, hogy Héregen nem lesz büfé, csak Koldusszálláson, upsz. A hosszú elnyúló emelkedőn gyalogoltunk, lefelé pedig szuperül ment a kocogás. Josh azt mondta, hogy dőljek előre futás közben, mert hátulról ugy nézek ki, mint egy járáshibás zombi gyalogló. Ahhoz képest azért jól haladtam... Sajnos volt egy kis hascsikarásom, meg megint nyomta valami a hasfalamat. De övtáskám nem volt, tehát csak a nadrág lehetett. Héregre szuper volt megérkezni, épp akkor indult B-feri tovább. Mi is bementünk a temetőbe vízért, majd nekiálltunk Az Emelkedőnek. Tavaly itt kivoltam, ugyhogy szuper érzés volt egyenletes tempóval haladni felfelé. Előttem egy faszi (mint később kiderült 16szoros résztvevő) folyton tekintgetett hátra, a távolság egyre csökkent. Őt még pont befogtam az ellenörzőpontig, de az előtte haladó hosszú hajú csajszi meglépett. A ponttól futva indultam tovább, láttam, hogy Ujfiu előtt megint van egy kis előnyöm. Lehagytam pár embert, meg a csajt is, amikor aztán megint elővett egy kis hasfájás, és éreztem, hogy ezzel már nem huzom ki a célig, bevonultam a bokrokba. Mindenki visszaelőzött :)
Az első létrán nem kellett mászni, kapu nyitva. A Második létránál az előttünk haladó három fő (fő ismertetőjelük a fekete fejkendő homlokra tekerve mint Axl Rose) jobbra a kerítés mellett kispistázni kezdett. Mi átmásztunk, és a pár hete általunk tisztitott szakaszon futva beértük őket. Átkiabáltam a kerítésen, miközben ott bukdácsoltak, azzal indokolták tettüket, hogy arra ment a régi kék. Nevetséges. Az utolsó létránál "természetesen" egyenesen mentek a mezőn. Balra fordulva egy copfos fiút, meg a hosszú hajú lányt követtük, a lányt a műuton utólértük, mint kiderült, Ő Jmte. A srácot a ponton értük utol, Ő volt K1rk, de akkor ezt még nem tudtam. 1db Zsiroskenyér után elindultunk. A fiatalos erdőben haladva elmeséltem Ujfiunak, hogy a legutolso bejáráson, itt volt az ahol Csanya és SC rákapcsoltak, és otthagytak. Ettől belassul az ember, mintha már nem lenne ereje. Ujfiu egyetértett ezzel, hogy nagyon rossz mentálisan, ha a mellette haladó csak úgy rákapcsol, és otthagyja az embert. Elértük az erdőt, ahol aztán rákapcsoltam és otthagytam Ujfiút :)
Először a 3 fejkendős kispistázót hagytam ott, majd egy öregebb csókát, a copfos srácot üldöztem. Egy srác lazán elfutott mellettem, majd jött a K+ balról, a copfos sráchoz egyre közelebb jutottam. Lefele futás, a srác egyre lassul. Vagy én gyorsulok? Elérjük a vadrácsot, a srác sétálni kezd. Melléérek, biztatom, elmondom hogy mennyi van hátra, és jöjjön mert Kolduson ráér pihenni. Csatlakozik, beérünk Koldusra. 1 Balaton szelet, 1 Ice tea. Borzaszto az ize. A Sárga jelzésen sétálva ettem-ittam, de a futás nem ment jól, K1rk le is hagyott. Jött szembe egy fekete ruhás Camelbak-es srác, akinek már megvolt a kisréti vh-tól a pecsétje, valahol nagyon elkavarhatott. Nem tudtam több időt szánni a meggyőzésére, hogy teljesen rossz uton halad. Felfelé K1rk elhuzott, majd jött ujra az optikai motiváció, hiszen becsatlakoztak a 20-asok, köztük nem rossz nőnemű humanoidok :) Előzgetni kezdtem, a Kisréti vh-nál gratulált a pontőr néni, hogy nagyon jó az időm. Én nem így éreztem akkor és ott :) Innen kocogtam, és utólért az a csóka, akit a Bányahegyi emelkedőn hagytam le, és aztán Vértestolnán átvágott a mezőn. Amikor ezt elmondtam neki, azt válaszolta, hogy Ő már 16-odjára van itt. Mondtam, akkor egyszer végre igazán teljesíthetné is a túrát. Azt mondta, hogy ő ezt nem tekinti csalásnak. Lelke rajta. Az Autopályához érve pár futó megelőzött, sajnos itt nem tudtam már inni semmit, pedig ugy emlékeztem, hogy van itt valami kut, vagy lehet venni valamit. Felfelé a Turulra néha kocogni próbáltam, mögöttem Jmte közeledett, igyekeztem előtte maradni, majd utólért, akkor igyekeztem vele lépdelni, de nem sokáig ment. Turulhoz érve 50 métert rámvert. Én viszont a bélyegzés után visszamentem még inni a kúthoz, mert teljesen kiszáradtam. Lefelé a lépcsőkön szaladtam, páran szörnyűlködve néztek. A lépcső alján láttam olyanokat akiket a Kisréti vh. előtt előztem meg, és nagyon csodálkoztam. Nem tudtam, hogy a 20-asoknak nem kell lemenni a Turul előtt az autopályához. A városban baromira szomjas voltam, szerencsére pont szembe sétált velem a menyasszonyom, meg a (leendő) anyósom, aki kezembe nyomott egy kólát. 12:50-re értem a célba, 6:25-ös összidővel. Itt aztán már B-feri üldögélt, arcán kb. 10 deka saját termelésű sóval. 10 perc múlva érkezett Josh, majd jó sokat pihenve, beszélgetve ütöttem el az időt, ugyanis apósomat rávettem a túrázásra, és a 20-as távot csinálta meg. Ezután levezetésképp átautóztunk Tatára, ahol a tóparton egy remek pizzát ettünk, és aztán hazaindultunk.
Nagyon jól sikerült végtére is a túra, ha jövőre is edzett leszek, célba lehetne venni a szintidőfelezést.
Három hete kezdtem el újra futni, túrázni, de heti két futásnál, és egy túránál nem jött össze több egyik héten sem. Átlagpulzus 15-el magasabb, mint kéne, a tempó lassú, de nem is vártam jobbat 10 hét kihagyás után.
A G50 már tavaly is tetszett, gondoltam, ez lesz a felmérő a T100-ra. Most úgy döntöttem, hogy nem hajtom szét magam már az elején. Qvic-el együtt indultunk, és tökéletes partner volt egy normális tempójú futáshoz. A pulzus minenképp aerob tartományban akartam tartani, ezért minden keményebb emelkedőn sétáltunk. 7-kor indultunk, és bár tömeg volt, a második pontra normálisan futhatóvá váltak az utak.
Fél liter vízzel indultam, Héregen töltöttem újra a kis kulacsaimat. Sajnos magamon hagytam reggel a hosszúújjút, így kezdtem többet izzadni a kelleténél. Tavaly Bányahegy után, kb. 33-35km-nél hagytam abba a futást, annyira beálltak a combjaim, hogy onnantól csak sétáltam. Idén Bányhegyig 10 perccel lassabb voltam a tavalyi időmnél, ellenben tudtam futni. A 38. km-ig be is hoztam azt a 10 percet, majd a maradék 10 kilin már végig gyorsabb voltam, mint tavaly. A Turulra felfele elszomjaztam, mert most hiányzott a panoráma úti pontnál a tavalyi szörpös frissítés, amivel terveztem. Szerencsére feleségem már várt fent, és megmentett egy kis ásványvízzel. Ő nem mellesleg a 20-as távot kocogta-túrázta végig, majd utána jött vissza elém. A Turulról legurulni nem esett olyan jól, de csak be kellett érni vhogy. Végül 6:15-ös idővel csaptam célba, 10 percet javítva a tavalyi eredményemen. Ezzel nagyon elégedett vagyok, nem is igazán számítottam javításra.
Ebből következhet a 14:30-as tervezett idő a T100-ra, de most éreztem, hogy egy-két hasonlóan hosszú futás hiányzik a tavaszi "felkészülésemből". Az emelkedőkön kell spórolnom az erőmmel, és akkor nem lesz baj. :)
Én leszek a szerencsétlen ügyintéző, aki pénteken délután benevez benneteket. Ezzel megkaptam a keresztanyai jogokat is, ugye? :))
A Spuri-kártya az jó, de nem tudom, elég-e, ha bediktáljátok a számát vagy tényleg magammal kéne vinni. Zsét mielőbb, sokat, nekem. Meg palacsintát is. :)
Én azon veszem észre magam, hogy felfelé jellemzően páros karral is dolgozom egyszerre, iciri-picirit féloldalasan, mintha sífutnék -azért mintha, mert olyat soha nem csináltam. :)
Síkon, csak járáskor használom olykor, főként, mert ritmust ad. Ha nem, akkor egy kézbe középen összefogom és van egy szabad kezem.
Lefelé, csodálatosan csökkenti a térd terhelését. Nagy sebességnél -amit én nem tudok- vélem, nem alkalmazható, hanem csak meredek "lépcsőzéseknél".
Még egy előnye van gyaloglásnál. Ha saras az út, pl. avar alatt, vagy sötét van, magam elé szurkálva érződik, hogy mibe lépnék bele.
Olykor a kocsiban felejtem a botokat és hiányoznak is.
na ettől látod nem félek. mmint h annyira leszálkásodok. :-)
zilaci, igen mintha vmi konditermi újságban lett volna.
pedig, emlékeim szerint az erőteljes futást ellenzi.
ennek a csípő- térd szögnek amúgy nem igazán fogom az értelmét.
maydayray, egyébként kösz a bokaerősítő tippeket. Nálam is rendszeresen visszatérő probléma. Legutóbb egy éve , most pedig vas a duatlonon.
asszem ráállok az erősítésére és bemelegítésére. Már azt hittem megszűnt, de úgy tűnik elég egy rossz lépés...
meg az igazi oka szvsz, amikor az ember kapkod és túlpörög, nem igazán figyel hova lép. Mondjuk az adrenalin vitt tovább a versenyen, de utána piszkosul fájt. 2 nap pihi, már sokkal jobb, de azért nem szaggatom.
ami fura, h úszásnál jobban érzem mint fut közben. bringán semmi. gondolom a terhelés miatt.
A zsírraktárak elvesztése valóban nem egészséges nőknél, bezavar a hormonháztartásba, elmarad, vagy rendszertelenné válik a menstruáció, nem fogan gyermek, stb. De ehhez azért eléggé le kell szálkásodni...
Valószínűleg a Michael Boyle cikkre gondolsz, ami főleg testépítő körökben terjed. Az elmélete szerint a futás nem való a nőknek, sőt, sérülésveszélyes a szélesebb csípő és a térdszög miatt, továbbá szerinte a nőies nők nem lesznek soha jó futók.
Ha jól emlékszem - nem, akkor sem olvasom el újra, mert ideges leszek... :) - nem tesz különbséget az iram szerint. Kijelenti, hogy a legtöbb nőnek nem szabad futni.
Szeretem, mikor elméleti szakemberek ilyen markánsan megfogalmazzák a véleményüket valamiről. Biztosan van számos olyan mozgás, ami óvatosabb, kímélőbb... nem tudom, talán még nőiesebb is..., mint a versenyszerű futás. Soroljam a közhelyeket, hogy mégis miért ezt választják?
Még nem találkoztam olyan nővel, akinek a futás ne segített volna valamiben.
Én tudok egyet s mást a botokról, de hosszú téma, nem biztos, hogy itt kell kielemezni. Azért röviden megpróbálom. :)
A felső vége lasszó vagy bebújós. Utóbbi sokkal kényelmesebb, nem töri annyira a kezet, jobb a terheléselosztása, de drágább és értelemszerűen nehezebb fel- és levenni. Ezen különböző gyorskapcsolódási rendszerekkel igyekeznek segíteni (ami tovább növeli az árat :)).
Maga a bot anyaga alu vagy karbon (composite). Előbbi tuti strapabíró, de kicsit nehéz. Utóbbi jó könnyű, de van egy csomó baja: könnyen törik, nem lehet javítani, ha rossz anyag, akkor terhelésre hajlik is. Meg persze drága. Igazából az alu edzésre bőven elég, a karbont meg lehet hagyni a sífutó versenyzőknek.
Az alsó végekhez nem igazán tudok hozzászólni, de az külön is cserélhető: különböző végek vannak terepre illetve aszfaltra. Ha fém van benne, az vídia (hartmetal) legyen, különben aszfalton/kövön pár km alatt csontra lekopik!
A katalógusban látottak közül a Leki és az Exel a nagy márkák. Persze, ez látszik az árukon is. :)
Még a múlt héten, olvastam egy cikket, egy cikket, h a női szervezet valójában nem való futásra. sajna nem tudom, se a szerzőt, se az újságot, csak vhol kezembe akadt.
nem a kocogásra, meg az 5-6-7 perces ezrekre gondol a szerző, hanem a kőkemény ffias stílusra. A csípő térd hajlásszöggel, ill. a zsírraktárak elvesztésével érvel.
Mi erről a véleményetek?
Ennek ellenére, a vasárnapi verseny óta, tegnap sikerült 5 egész kilométert legyűrnöm, ebből 2,5 felet segítséggel :-)
Amúgy nem volt topikfutás? mert igazából azért mentem ki as zigetre...
Itt ha akarod meg is tudod nézni a Nordic Walking botokat . Most két fajta is van 30.- árban. Sajnos nem tudom megmondani, hogy milyen minöség, mert ismerem ki magam a botoknál.
Gondoltam, hogy Ausztriában minden van. Sítúra felszerelést is csak ott tudtunk venni. Merthogy ott van választék. Sőt! Nem tudom hallottátok-e, hogy egyszer kipróbált cipőt visszavesznek teljes áron (ha nem vált be), természetesen másikat kell helyette választanod. Amit visszavittél ,pedig kiteszik féláron. Nekik így is megéri! Van mit tanulnunk!!
Használom felfelé és lefelé is, és minél hosszabb és szintesebb a futás, annál inkább :-) Megpróbálom leírni, hogyan, de nem biztos, hogy sikerülni fog, mutatni egyszerűbb lenne :-)
Felfelé haladásnál a kéz és a láb váltottan lendül előre, tehát jobb láb-bal kéz és fordítva (mint egyébként is), az előrelendülő kezedben fogott botot mindig a sarkad mögött szúrod le és úgy tolod hátra. Minnél meredekebb az emelkedő, annál inkább olyan jellege lesz az egésznek, mintha pl. az út menti fákba kapaszkodnál :-)
Lefelé magad mellett, vagy inkább kissé előrébb szúrsz le, és ahogy előrelépsz, rátámaszkodsz.
Ha botot viszek, mindig a kezemben van. Sík úton, ha éppen nem használom, középen, a súlypontjában fogom mindkét kezemben. Engem nem zavar, gyakorlatilag majdnem ugyanúgy futok vele, mint nélküle. De használom síkon is ha egyenetlen, vagy nagyon köves, gyökeres a terep: ahogy adódik, úgy szúrom le és támaszkodok rá egyik-másik oldalon, de ezt végképp nem tudom leírni :-) Jól használható patakokon átkelésnél is: magam előtt, akár a vízben is, leszúrom mindkettőt és rátámaszkodva átlendülök.
Igazából próbálgatni kell, amíg rá nem érzel, szerintem nem nagy ördöngösség.
Hogy kell jól és hatékonyan használni? Te felfelé is használod vagy csak felfelé?Hosszú, több órás futásoknál rögzíted a hátizsákhoz, ha nincs rá szükséged?
Nem mondod, hogy 4-6 hétig eltart a gyógyulás? Én 1-2 hétre gondoltam, majd a futás elkezdésekor bot használatát . Én most kerékpárral edzek, ez nem terheli a bokámat. Amit a vízi edzésekről írtál hasznos, de körülményes. Fent lakom a hegyen, így a kerékpározással tudom legjobban kihasználni a szabadidőmet. Esténként pedig végzem a boka gyógytornáját. Nehéz leálllni a futással, ha 20 éve napi szinten űzöd. Valahol azt olvastam, hogy kevés futó van, aki évtizdek óta , heti 100 km felett fut és ne lenne valamilyen krónikus izület vagy izom problémája. Futnak is vele...
Spéci futóbotról nem tudok, én könnyű túrabotot használok. Nekem csak hazai tapasztalatom van vele, nagyon sokat segít az ízületek tehermentesítésében, főleg lefelé. Ha az Alpokba készülsz, szerintem mindenképpen szerezz be egyet, és tanuld meg használni. De csak miután rendbejöttél.
Azért az állóképességed megőrzése és keringésed-izomzatod karbahelyezése érdekében jó kis terheléses edzéseket csinálhatsz, ha van hozzáférésed hideg- és mélyvizű medencéhez. Függőlegesen "állsz" a vízben (csak a kezeddel játszol helikopterest, hogy a víz színén maradj:-), a lábaddal meg azt csinálsz, amit akarsz;-) Szóval, bringás módra tekerhetsz, flip-flopozhatsz, azmi therpesz-zár, oldalirányban, vagy előre-hátra, gyalogolhatsz, kreatívno). Belerakhatsz 1-2 perces intervallum-sorozatokat vagy bármi mást ugyanúgy, ahogy a futóedzéseken, csak most vízben. Amit nem tanácsolok, az az, hogy a futást idő előtt kezd el próbálgatni: ha a test még nem jött eléggé rendbe, akkor többet árt, mint használ. Legyen türelmed kiböjtölni azt a hónapot, 6 hetet, stb. amit kiterveltél:-)
Már a saját nevemben tudok reagálni a javasolt gyakorlatokra. Próbáltam már én is boka erősítő gyakorlatokat kis ellenállással, de van olyan pozíció aminél fájdalmat érzek. Milyen gyakran érdemes végezni ezeket a gyakorlatokat? Akár naponta?
Ma egy hete , hogy nem futok, már érzem a javulást... Köszönöm a segítségedet!
Most már személyesen én tudok válaszolni, hogy miért tűnhet furának. Szerintem már az is fura, ha valaki 120 km-et fut hetente és komoly nevezési díjat fizet, hogy elindulhasson a Trans Alp Maratonon. Nos én erre készülök, ezért nem akartam leállni a futással. Korábban a másik bokám fájt fél évig és mégis renbejött futás mellett. Azóta igaz öregedtem...Most már 1 hete tényleg nem futok, mivel nem javul, sőt a fájdalom már a mindennapi életben is jelen van (még éjszaka nem!). A felkészülést most kerékpározással pótolom, de ez időben kb. kétszer annyi edzést jelent. A regenerálódást szeretném felgyorsítani kipróbált praktikákkal. Gondoltam, hogy bottal kezdek el újra futni, de van-e a futáshoz spéci bot? Kapható-e magasszárú terep futócipő? Előre is köszönök minden okos ötletet!
Butch Cassidy és a Sundance kölyök egy vonat tetején ügyködik a legendás filmben. - Én most lemegyek, te meg cmaradj itt fönn, és csinálj úgy, mintha sokan lennétek! - Jó, jó, de mégis milyen sokan? :-)))
Kár, hogy nem lehet illatot küldeni az üzenethez, mert szétteríteném a topikon a tavasz illatát. Futottam ma Malomvölgyben, és közben eszembe jutott, hogy egyesek szerint igazi futó nem fut fülessel. Nekem annyira a madárcsicsergés nem hiányzik, így ha egyedül futok, szeretek zenét hallgatni. De az illat!!! Ma különösen jó volt. A tavak vize sima volt, kevesen voltunk kint és a bodzabokrok, jázminbokrok, nem-tudom-milyen bokrok, vadvirágok illatoztak... Fenséges volt. Le is lassított rendesen, mert mindenfelé csak szaglásztam.
Baloo, procaliber, zakka, ha benne vagytok a Team Kiviben idén is, márpedig remélem hogy benne, akkor holnap estig küldjétek el a törzsfutószámotokat nekem levélben vagy sms-ben. Ha nem külditek, akkor ti sajnos kicsit többet fogtok fizetni. :-) Péntek reggel már késő lesz...
(Folytatom az évelején megkezdett nyilvános fogadalomtételt)
Január legvégén kezdtem 30 perc körüli Szigetkörös tudással. Heti 2-3 futás a célom (ez inkább 4 lett). Havonta futok egy 2 km-es tesztet. Az első teszt januárban 10:10 lett.
Februárban és márciusban gyűltek a kilométerek. Áprilisban megvolt az aktuális nagy cél: egy sikeres Vivicittá.
Íme a havi adatok: Először a hónap végi 2km-es felmérés, utána zárójelben az előző felmérés óta futott km, és az éves össz km.
Január vége: 10:10 (0 km; 0 km) Február vége: 9:15 (31 km; 31 km) Március vége: 8:22 (122,5 km; 154,5 km) Április vége: 8:58 (66,3 km; 219,8 km)
Ezt írtam múlt hónapban az iromány végére "Április végén új beszámoló, de akkora nem várok ilyen javulást, mert a Vivicittá közeledtével csökkentem a távokat."
Hát igazam lett. :) A Vivicittá előtt csökkentettem az edzésmennyiséget, és utána egy hét pihenőt adtam magamnak (a pihenőhéten két úszással elkezdve az idei másik kilométergyűrést, és végre a hétvégén focizni is elmente - egy körmöm bánta). Emiatt a megtett km is sokkal kevesebb. (Pláne kevesebb azért, mert ez most 29 napos hónap lett, míg az előző 35 napos volt.)
Szóval a Vivi óta most futottam először. (Esett már jobban).
A másik nagy hátrány, hogy most egyedűl futottam és nem a nálam kb. 0-10 mp-cel gyorsabb haverommal. Ez nagyon sokat számított.
Kiváncsi vagyok a következő felmérésre, felmérésekre, mert most szinte abbahagyom a futást, és ráállok szeptemberig az úszásra. (Akkor pedig elkezdek készülni a Balaton Félmaratonra.) Azért a Kékest asszem beiktatom a programba, meglátjuk, hogy mennyire hasonlít a felfelé futás a gyorsúszásra (semennyire:)!
(Persze a Kékes mellett azért a Hegyvidék váltót, Szigetfutásokat, K&H-t, 6É-61É-ket nem hagyom ki, sőt mivel végre megkaptam az agyvelőgyulladás-oltást megyek a Kamaraerdőbe is futni: azaz így szünetelteti a futást egy futóbolond :)
Gratulálok minden hétvégi futónak, főképpen a Sárváriaknak, Gerecséseknek, Albertirsaiaknak, meg egyáltalán.
Hát, nekem Albertirsa nem jött össze, a hosszú hétvégén a kertben dolgoztam teraszt építvén, aztán nem volt pofám a segítőknek azt mondani, hogy ők csak folytassák, nekem mozgáshiányom van, inkább futnék egy félmarcsit.
De sebaj. Sőt. Lehet, hogy a Pantel-re sem menek, mert úgy tűnik, nem illenék bele a május közepi siófoki maratonra való készülődésembe. Inkább futok itthon egy lassút, de hosszan. Na nem mintha a maraton most célverseny lenne, de hogy egyáltalán le bírjam futni különösebb behalás nélkül 30 után, szükségem van egy hosszúra.
Amúgy a hörghurutom elmúlt, tulajdonképpen futkározok is rendesen.
Még egy kis Sárvár. Köszönet az együtt futásokért, szurkolásokért, jó volt veletek együtt lenni. Beszámoló most nem jött ki belőlem, de elmélkedtem egyet a futenetes társtopikba.
azzal, amit itt leírtam, lábujjhegy, előredől megtámaszkodik és nekiáll taposni, 2x30 alatt soha nem állok meg, utána néha még ugyanebben a testhelyzetben csinálok bokakörzéseket is, oszt már futok is
(első két gyakorlat volt anno nekem is, harmadik helyett nekem azt mondta kedvenc dokim, hogy 45 fokban támaszkodjak meg a konyhaasztalnál mondjuk, lábujjhegyre állva finoman kezdjek el taposni, 20-30 ismétléssel, legalább 3 sorozat, na azt csinálom a mai napig, mert jó)
Nekem volt. Sokszoros rándulács, bicsaklás, ficam vezetett idáig. A fájás egy csontkinövés miatt állandósult. A megoldás a pihenés volt. Pár doki látta. Azok mind műteni akarták. 5-6 hónap futás nélkül elég volt ahhoz, hogy a csontkinövés visszafejlődjön.
A tejes pihenés persze kevés embernek opció. A másik megoldás az lehet, hogy egy ideig nem fut terepen csak síkon és egy kicsit erősíti a bokáját. Erre nekem három kedvenc gyakorlatom van:
1. Köss egy pár kilós súlyt a lábfejedre és lógatod a lábad úgy, hogy se a lábad se a súly ne érjen földet. Ülj kényelmesen és emelgesd a lábfejed. Csinálj több, mondjuk 3 sorozatot és legalább 15-20 ismétlést sorozatonként.
2. Lógasd a lábfejed mint az előző gyakorlatnál csak súly nélkül. A lábfejeddel (egyszerre csak az egyikkel) írd le az ábécé betűit. Csináld meg legalább háromszor lábfejentként.
3. Fogj egy törölközőt és terítsd ki a padlón. Tedd a lábujjaidat a törölköző szélére és csak a lábujjaidat használva gyűrd be a törölközőt a talpad alá.
rendszeres bicsaklás? nekem középsuliban volt, egy-két bicsak után ellazultak a szalagok, specialistához jártam vele (ortopéd sebész vagy mi volt az ürge Várpalotán), 6-8 hét alatt tudta rendberakni és azóta is az egyetlen testrészem, amire külön melegítek minden áldott futás előtt, fájó bokát már ne haragudj, de miért terheli bármivel is??? pihenés és orvos, nem?? reggelre javulás az normális szerintem, mert éjszaka ugye pihen. futás közben végig nyilal, akkor mi a fenének fut, már ne haragudj??? volt achilles-gondom is, szóval tudok egy-két praktikát, de ez itt nagyon furi, ami le van írva...
Farkasdi Edinának öt hónapja fáj a bokája, korábban rendszeresen volt bokarándulása, bicsaklása. Régebben pár nap után elmúlt a fájdalom. November óta kibicsaklás nélkül fáj folyamatosan. Egy hónapig meg volt duzzadva, azóta nics megdagadva. Folyamatos terhelés mellett rapszódikusan fáj. Volt olyan hét, amikor nem fájt, úgy néz ki, hogy nem a terhelés a döntő befolyásoló tényező. A fájdalom Hanák Kolos óta egyre erősebb . Futás elejétől a véégig belenyilalló, éles.
Ez a nap hátralévő részében is megmarad. Reggelre javul, majd kezdődik minden elölről.
Szeretnénk, ha valakinek volt hasonló problémája és úrrá tudott rajta lenni, segítene.
