Már vitattam Jézus tanításainak elferdítését Pál apostol megváltás elmélete bírálatába alatt. A hosszú viták során azt láttam, hogy amennyiben Pál apostolt nem sikerül Jézus elé helyezni, akkor ezt megteszik Mózes és a próféták felhasználásával, az eredmény megint csak az Isten Országáról szóló tanítás eltorzítása lesz. Ezért készítettem el Jézus vagy Mózes című tanulmányomat, amely most a közöttük húzódó szakadékot igyekszik megvilágítani, ls ezzel párhuzamosan különbséget próbáok tenni Mózes Úristene és Jézus mennyei Atyja között.
http://jezusvagymozes.andreanum.hu/
"Egyébként Jézus azt tanította, hogy osszátok szét mindeneteket...."
Meg azt is, hogy a törvényeket be kell tartani."
Akinek a tulajdonát védi a törvény, nem osztotta szét mindenét. Aki Jézus szerint, Isten országa szerint él, nincsen szüksége tulajdont védő törvényre, mert nincsen tulajdona.
Nem utópia. Ha megnézed a filmet, hallhatod benne, hogyan mondja el Randall azt, hogyan éltek egymással és a természettel harmóniában. Szükségletük szerint osztoztak a javakon, és a Földtől sem vettek el azon felül, amit ne tudna újra teremni. Hogy a javakat ki adja....teljesen lényegtelen. A lényeg az, hogyan élünk vele. Úgy, ahogyan az ősi kultúrájú ausztrál őslakosok, vagy a Bibliával érkező leigázóik, gyilkosaik.
,,már csak azt nem értem, hogy is jön ez pontosan ebbe a topikba."
A szükséglet fölött felhalmozott magántulajdont védi a törvény (Mózes törvénye is). Megsértőit bünteti. Tehát nem engedi, hogy az emberek egymással és a természettel harmóniában éljenek.
Hát így jön ez ide ebbe a topikba.
Egyébként Jézus azt tanította, hogy osszátok szét mindeneteket....tehát Mózes törvényét, ami ugye a magántulajdont védi, fölöslegesnek tartja Isten országában. Isten országa szerint élőknek nincsen felhalmozott magántulajdonuk, tehát nincsen mit törvénnyel védeniük....nem kell törvény.
Nem kérdezem.... aki gondolkodik és lát, az látja a választ is. Isten mindnyájunknak, közösen adja a javakat. Az elosztást viszont ránk, emberekre bízta. Az emberek viszont nem Isten országa szerint osztoznak. Vannak akik embertársaik rovására sokkal többet vesznek el az Isten által adott javakból, mint amennyire szüksége van....ezért van oly sok éhező, éhen haló. Erről is beszél Bob Randall a filmben...
Arról is beszél Randall, hogy mielőtt elvették volna a nyugati népek mindenüket, ők addig szeretetben éltek, harmóniában egymással és a természettel. Most viszont leigázóik, gyilkosaik a Bibliával mennek nekik, hogy szeressék egymást....ezt nevezi ő bolondságnak.
Érdekes...Őrőlt nick fórumtárs ezt hallotta a filmből, és értette is. ...
Megnéztem a videót, egy természeti kultúra találkozását és vereségét mutatja be a nyugati kultúrával szemben; már csak azt nem értem, hogy is jön ez pontosan ebbe a topikba.
A teremtéstörténet egymás után kétszer van leírva. Először részletesen, majd csak a lényegre törően. Ezt idézted:
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét.”
Tudható ma már a kijelentésből, hogy a teremtéstörténet, nem az első ember fizikális teremtésének a leírása, hanem az újjá születés bemutatása szimbólumok segítségével.
Az Ige a lényegről szól, arról, hogy miképpen formál Isten a testi emberből lelki embert, az Ő lelki értelembe vett képére, és hasonlatosságára!
A megtérés a lelki értelembe vett teremtés első fázisa, ami mindennek a kezdete. Minden olyannak, ami a hívő emberrel történni fog, ha az végig vezethető kesz a Szentlélek által. Végig vezethető azon a hét lépcsőn, vagy újjáteremtési napon, amelynek a végén mennyei polgárrá válik, és Isten megpihenhet a rajta végzett munkáján.
A megtért, de lelki értelemben még vak, azaz újjászületetlen ember állapota van leírva az első nappal:
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap."
A föld a hívő ember jelképe. A föld pora, a kietlen puszta, a tenger alatti föld, (A tenger az istentelenség egyik jelképe) mind a hívő ember azon üres lelki állapotát tükrözi, amikor nem a szentlélekre hallgat, hanem magát vezeti. Ugyan ezt jelenti a nappal/világosság/igazság , és az éjszakának/sötétségnek/hamisságnak a váltakozása.
Hogy az Isten lelke lebegett felette, azaz meg-meg vezette már kezdettől, a megtérésétől, a második teremtési leírásban így szerepel:
"és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét."
Az életnek lehellete az Isten lelke, vagyis a szentlélek, amit nékünk is vennünk kell, ha Isten szerinti életet akarunk élni. Az életnek lehelete nem az ember teremtett, őnmagában üres, élettelen, és csak fenntartott lelke!
A fentiek megerősítése ügyén lehelt Jézus a tanítványaira mondván: "vegyetek Szentlelket".
„Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.” Stb.
Ez mind butaság, tudatlanság gyümölcse. Ha Pál önmaga megismerésére csak néhány percet – nem többet - szánt volna, nem írt volna ilyen primitív gondolatokat…
A test „kívánságai” nem mások, mint maguk a biológiai szükségleteink, a létünk feltételei, mozgató rugói, a lelki életünk fizikai keretei. (Ép testben ép lélek!)
A testiség nemcsak gyilkosságból, tobzódásból, paráznaságból, stb. áll, hanem elsősorban a mindennapok megéléséből, a földi lét adta örömök, bánatok, sikerek, kudarcok, és még sok-sokmilliónyi élmény megtapasztalásából, ami bölcsességünk, lelki mivoltunk gyarapodásához vezet.
(Persze beleértve a gyilkosságot, tobzódást, paráznaságot, mindent, amit csak ember megtehet, mert ezek mind hozzátartoznak az emberi léthez, igaz annak árnyoldalához.) Könyvből nem lehet bölcsességet tanulni, aki ezt hiszi, nagyot téved. Ahhoz át kell élni a különböző élethelyzeteket, meg kell tapasztalni az élet sötét oldalát is.
Ha valaki szereti a szomszéd feleségét, a (saját) vagyonát, hatalmát, a jogait, a szabadságát, stb, akkor az a lélek gyümölcse, meg az is, ha a betörő nagy fogással sértetlenül távozik, s ennek felettébb örül, avagy ha nem derül ki a hazugsága valakinek, akkor annak örül, esetleg annak, hogy másvalaki „esett a verembe”?
Pál itt össze-vissza keveri a dolgokat, bár elismerem van benne valamiféle jószándék, csak a tudás hiányzik hozzá, Jézus tanításának az ismerete.
„Itt a "Lélek" alatt Isten lelke értendő, ami teremtetlen, örökkévaló szent lélek, vagy más néven önmagában való élet. Nem a teremtett ember lelke, mert nekünk a lelünk is teremtett,”
Ez még a Bibliából is levezethetően hibás teória: Isten csak a testet teremtette, a lelket úgy adta hozzá a sajátjából. (pontosabban annak egy részét) A lelket nem teremtette, az már készen volt, csak át kellett adni, tehát csak a sajátjából adhatott át valamennyit, mert csak az volt készen:
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét.”
„Ezért van szükség a szentlélekkeresztségre/szentlélekkel való betöltekezésre, és az ezzel járó lelki ajándékokra, mint tisztítószerekre. De ezeket kérni kell, mint ahogy a boltba is el kell menni, domesztoszért, hipóért, szappanért, dörzsiért/izsópért stb.”
Gondolom, Te sem kértél magadnak kezet, lábat, füleket, szemeket, stb. mégis megkaptad őket. Nos lélek nélkül sem lehet csak úgy leszületni, mert attól lesz élő a test. Egyébként hulla születne….
„A "test" az Igében a teremtett embert jelenti, amely az érzéki, önző istentelenség önmagában.”
Elgondolkodtál már azon, mekkora badarság ez? Hogyan lehetne Isten teremtménye istentelenség? Hogy jössz Te ahhoz, (vagy Pál, vagy Swedenborg) hogy Isten teremtményét így leócsárold?! Ki adott Neked – vagy Pálnak vagy Swedenborgnak - felhatalmazást arra, hogy Isten alkotását egyáltalán megítéljed?!
„Ebbe a miliőbe született bele Isten,”
Isten sehova nem születik bele, mert mindenütt ott van. Eredendően, mielőtt az a valami megnyilvánulna.
„Az apjától kapja a lelkét, amit az anya öltöztet fel testtel.”
Ez is egy páli sületlenség, vagy Swedenborg agymenése?
Akkor kezdjük az elején:
„Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját,”
Ez az idézet teremtéstörténetből van, s mint tudjuk az Úr, (az atya) porból teremtette a férfiút, tehát a testet ő adta neki. De a férfiú nemcsak az atyját, hanem az anyját is elhagyta!!! Ki lehetett az anyja? Nyilván az Isten női megfelelője, a női princípiuma, maga a Szentlélek. Hiszen a szentlélek az Isten női megjelenési formája. A Szentlélek ugyanis nőnemű…. A Héber evangélium szerint Jézus isteni anyja. Akkor hát kitől is kapja az ember a lelket?
Swedenborg meg jobban tette volna, ha egy kicsit utánajár a dolgoknak, mielőtt ennyi badarságot összehord…
21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.
22. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
23. Az ilyenek ellen nincs törvény.
24. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
26. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők." (Gal 5)
Hogy a fenti Ige érthető legyen, több dolgot kell tisztázni.
Itt a "Lélek" alatt Isten lelke értendő, ami teremtetlen, örökkévaló szent lélek, vagy más néven önmagában való élet. Nem a teremtett ember lelke, mert nekünk a lelünk is teremtett, tehát kezdete van az életünknek, és az csak fenntartott.
A szent azt jelenti, hogy valaki jó, és igaz, vagyis szellemi értelemben élő, azaz van.
A bűnös ennek a fordítottja, tehát gonosz és hamis, vagyis szellemi értelemben halott, azaz nincs.
A szentség egyedül Isten sajátja, ami a teremtményeiből hiányzik, tehát minden teremtménye szellemi értelemben üres, tartalom nélkül való "lelki halott". Olyan érdektelen, mint egy üres pohár. Az üres, tehát minden jóra és igazra önmagától képtelen, azaz halott lelkünk megelevenítésre szorul, amely megelevenítésnek a kezdete a megtérés:
"Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal..."(Ef 2,5)
Hogy Isten az egyedüli lelki értelemben vett pozitív tartalom/VAN, így van kifejezve:
- "13. Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14. És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok."(II.Móz 3)
Hogy a teremtett ember lelke is teremtett, és üres/NINCS, és semmi azaz önmagában halott:
- "És megesküvék Sedékiás király Jeremiásnak titkon, mondván: Él az Úr, a ki teremtette nékünk e lelket,"(Jer 38,16)
- "Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmireteremtetted te mind az embernek fiait!"(Zsolt 89,48)
- "Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja."(Ézs 40,17)
Semmi sincs bennünk Isten szentségéből, míg Isten lelke belénk nem költözik, mint templomába. A tartalomtól, ami belénk kerül, leszünk értékelhetőek.
Amint valóságos tartalommal, mint finom borral, a különben érdektelen üres pohár feltöltődik, és az érdeklődés középpontjába kerül, úgy kerül minden a helyére a teremtésben, amint Istent befogadjuk.
Ezért van szükség a szentlélekkeresztségre/szentlélekkel való betöltekezésre, és az ezzel járó lelki ajándékokra, mint tisztítószerekre. De ezeket kérni kell, mint ahogy a boltba is el kell menni, domesztoszért, hipóért, szappanért, dörzsiért/izsópért stb. Az akaratunk ellenére nem fognak az ölünkbe esni, mert az is a rendhez tartozik, hogy kérjük, és böjtöljünk érte, hogy Isten lássa, hogy tényleg igényeljük, és megbecsüljük az ajándékait:
"9. Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
10. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
11. Melyik atya pedig az közületek, a kitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki?
12. Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki?
13. Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik."(Luk 11)
(A magam részéről sokszor, több napot böjtöltem egyben. Másokkal, és egyedül is sokat imádkoztam a szentlélekkeresztségért, míg megkaptam a nyelveken szólással együtt, annak azzal a fajtájával, ami a magunk építésre való. Ma is napjában gyakorlom.)
Tehát amikor a fenti kezdő Igében a test gondolatairól és cselekedeteiről, olvasunk, akkor itt az ember testestől-lelkestől alapjaiban hamis és gonosz, azaz bűnös voltáról van szó, és nem kimondottan a testről, ami csak gondolatnélküli hús.
A "test" az Igében a teremtett embert jelenti, amely az érzéki, önző istentelenség önmagában. Egyszóval az ember sajátját jelenti.
Több jelképes neve van, attól függően melyik jellemzője van kiemelve:
-Kígyó
-Sárkány
-Régi kígyó
-Fenevad
-Hétfejű, tengerből feljövő fenevad
-Hamis próféta
-Veres fenevad
-Vér
-Tenger
-Pokol
-Sátán
-Ördög
-Ördög atya
-Pusztító utálatosság
-Puszta
-Seol
-Éva
-Parázna
-Stb.
Ebbe a miliőbe született bele Isten, Mária "jóvoltából". (Az ember az apjától, és az anyjától is örököl dolgokat. Az apjától kapja a lelkét, amit az anya öltöztet fel testtel.)
Volt tehát a testben megjelent Istennek ennél fogva un. örökletesen bűnös emberije.
És volt isteni része, a lelke, amelytől fogant is, és amely lelket a "test" vagyis az anyjától örökölt hamis és gonosz emberi hajlamok kezdetben a tudatlanság okán természetesen leuraltak, és megrontottak.
Ezért amint értelmében, így bölcsességben növekedett, összeütközésbe került benne a teremtetlen isten, a teremtett istentelenséggel, és ez harcot indukált.
Ezt a harcot jelképezi Krisztus negyven napos megkísértése a Sátántól a pusztában.
Ahol a Sátán, a puszta, és a fenevadak, az anyjától örökölt emberi bűnös indíttatások, és hajlamok megszólalása benne, aminek ellene állt az apjától, vagyis Istentől örökölt örökkévaló lelke által (Jézus lelke maga Jehova Isten volt). Mert az ember az anyjától, és az apjától is örököl, hajlamokat, és indíttatásokat.
Ebben az élethalál harcban a lelke kerekedett felül, megtisztítva élete során az emberijét. Az emberijét lassan teljesen a lelke felügyelete alá vonta, azaz a megtisztított emberijére felöltötte az istenijét. Így teljesítve be a róla megírtakat, hogy megigazíttatott lélekben, és tökéletességre jutott emberként. Ezt a folyamatot újjászületésnek nevezte, és erre az Útra hív magaután mindenkit, aki oda akar jutni, ahol ő van.
Ez az eredeti evangélium.
Mondhatnánk, hogy Jézusnak könnyű volt, mert a saját lelke, maga a láthatatlan szent Isten volt, aki segítette az újjászületésben.
Isten tudja, hogy magunktól képtelenek volnánk újjászületni, ezért elküldte segítségül a saját lelkét, vagy is a Szent lelket, amit Krisztus lelkének is nevezünk. (Lásd az ígért Szentlélek első kitöltését a tanítványokra pünkösdkor, és máskor, amikor befogadták az evangéliumot a hallgatók. Volt, hogy spontán, de volt, amikor csak könyörgésre történt a Szentlélek vétele.)
Így Őt befogadva, segíti kisöpörni és feldíszíteni a "testünket" amit az ő templomának, vagy házául készített. Hogy ezt megtehesse, ahhoz előbb fel kell ismernünk a "Pusztító utálatosságot" (az emberi eredetű, hamis és gonosz vallásos tanokat), ami elfoglalja a szent helyet (szent helynek, vagy Isten templomának szánt testünket), és szabad akaratunknál fogva segítsük Istent annak kiebrudalásában! Hogy az igaz mennyei tanok, amik Krisztust tartják egyedüli istennek, helyükre kerülhessenek, és szívből elmondhassuk, hogy "amit Isten teremtve szerzett ímé igen jó"!
Az Infót Swedenborg Emanuel svéd tudósnak adott mennyei kijelentések alapján írtam, aki 29-évig járhatott át a szellemvilágba, az Úr elhívásából. Azzal a céllal, hogy a földön uralkodó tudatlanságot, és azon félreértéseket, ami az Ige félreértéséből adódott, eloszlassa, a mennyei dolgokról. (http://emanuelswedenborg.tripod.com)
Azt írod: "A testnek nincs gondolata, mert az csak érzékeny idegszálakkal behálózott anyag." Ugyanakkor azt is idézed vele egyetértésben: "a testnek gondolata halál".
El kellene döntened először, hogy van-e gondolata a testnek vagy nincs, mert így önmagadat cáfolod a saját szavaiddal.
Az ellentmondás a test és a lélek között mesterséges, Pál apostol gondolkodásában az eredete a környezet hellenizmusában és gnoszticizmusában rejlik, nem Istentől származó tanítás. Ellentmondásba lehet állítani a lélekkel még sok mindent, például az ember elveit, elképzeléseit, érdekeit, szabályait, törvényeit, környezete akadályait, sőt hitét és még a maga lelkét is, konfliktusok létrehozásához bőven elegendő az adott élethelyzet meg nem értése. Ha éppenséggel szeretnéd tudni hogy mi az ember problémáinak gyökere, az bizony a megértés hiányában, tudatlanságában, érzéketlenségében és nem a kívánságainak létében rejlik.
A test kívánságait másképpen kezeli az aki megérti az élethelyzetét és meg tudja ezért oldani a konfliktusait, másképpen kezeli az, aki nem érti meg, és a kívánságai teljesítése közben ezért önmaga teremt összeütközéseket a környezetével.
Pál apostol tanításával ellentétben a test gondolata élet, ugyanúgy, mint a lélek gondolata is, sőt fordítva a lélek gondolata is lehet halál, különösen akkor, amikor másokkal vívott halálos küzdelem oka nem a kívánságokban, hanem az egyén szeretetében (barátaiért, családjáért, testvéreiért vívott harcok), hitében (vallási háborúk), elveiben gyökerezik. A keresztes háborúk gyökere nem a test kívánságaiban, hanem a hitvallás erőszakos terjesztésében rejlik éppenséggel a testieknek mondott ellenséggel szemben, a tejjel és mézzel folyó föld lakóinak kiirtását szintén nem a test kívánságaira hanem Jehova parancsainak való engedelmeskedésre vezeti vissza a Biblia, sőt a Biblia sűrűn ont vért kifejezetten isteni parancsra és nem testi kívánságokból fakadóan.
A félelem is lehet független a testtől, hiszen amikor a lélek kárhozatától félve cselekszik valaki, akkor nem a testét félti, hiszen a túlvilágon már hite szerint nem lesz félteni való teste, evilágon a halállal válik meg tőle.
Nos a test gondolata élet, Pál apostol tévtanításával szemben, hiszen csupán az öngyilkos gondol a halálra, mindenki más a test tovább élésére, túlélésére, egészséges épülésére gondol.
„Én itt kétfajta gondolatot látok megnyilvánulni, ami minden emberben megjelenik.”
Értem amit mondani szándékozol, sőt, egy szintig egyet is értek Veled! Már ami a testi és lelki gondolatokat illeti….
Úgy gondolom, hogy az előbbiek a biológiai igényeinkre irányuló, azokat kielégítő szükségleteinkre vonatkoznak, míg az utóbbi - röviden fogalmazva – a bölcsességünk, isteni mivoltunk megnyilvánulása.
Amivel nem tudok azonosulni, és logikailag sem tudom értelmezni, a következő:
- Miért kell a testi gondolatokat istenellenesnek, bűnösnek nyilvánítani?
- Éppen a test az, amit Isten teremtett, következésképp pont az helyezkedik szembe Istennel, aki ócsárolja (bűnösnek, rossznak, selejtesnek tartja) Isten teremtményét a testet. A lélek (az isteni princípium) pontosan a test által tudja a fizikai lét minden szépségét és visszásságát megélni, ezáltal tud bölcsességben gazdagodni. Szerintem ez lehet földi életünk célja.
Ha ezt elfogadod, a megváltás teljes mértékben értelmetlenné válik, nem lesz semmi, amit meg kelljen váltani.
A Bibliából az olvasható ki, hogy tulajdonképpen maga Isten az elsőszámú bűnös, a főbűnös, aki öl ha kell, ha nem, ártatlan életeket olt ki, s erre bujtogat. Önmaga parancsaival kerül ellentmondásba. Még jézusinak tulajdonított s felrajzolt istenkép is több helyen önző, igazságtalan, hatalomelvű az ószövetségi megfeleltetések okán, melyeket hasztalan próbál az egyház a legelképesztőbb magyarázatokkal feloldani.
Valójában bűn sincsen, maximum helytelen viselkedés, helytelen, vagy hibás döntés létezik. A cselekedetek megítélése ugyanis viszonylagos, s még egy jószándékú tett is lehet ártó, sértő, a szenvedő alany szempontjából akár bűnösnek is mondható.
A bűn fogalma emberi kitaláció, ahogy erre Jézus maga világít rá:
„A Megváltó így szólt: Nem létezik bűn, azonban ti vagytok azok, akik a bűnt megteremtik, amikor olyan dolgokat tesztek, mint a házasságtörés, melyet bűnnek neveznek.” (Mária Magdolna Ev. 4.26.)
Pál nem ismerte Jézust, sem tanításait és nem is értette. Vagy nem akarta érteni... Pál az Ószövetségből emelt át réges-rég idejétmúlt gondolatokat, s azokat Jézus tanításaként adta elő. Ez látszik az idézetekből is: Rm.8:6-7
„Jézusnak a saját tulajdon lelke volt az, akitől fogant, és akit ezért Atyjának is hívott.”
Ahány írás, annyiféle elképzelés….
Szerintem mindenki a „saját” lelkétől fogan. Én úgy tartom, hogy a lélek időtlen, s egymást követően több testben is „megszülethet.”
Jézussal kapcsolatban Te is pontosan ezt mondod, ha nem is szó szerint, mert nem utalsz a többszöri megszületésre, pedig a Bibliában erről is esik szó. Amiből az is következik, hogy Jézus lényegében nem különbözött más földi halandótól. – Csak jóval magasabb szinten állhatott.
„A testnek nincs gondolata, mert az csak érzékeny idegszálakkal behálózott anyag. Az érzékelések, pedig hatnak a gondolatokra.”
Minden emberi (de bármely élőlény is) valamilyen szinten isteni princípium, isteni megnyilvánulás. Tehát a legkisebb sejtek is! Ezzel együtt természetesen a test is, mint az élő sejtek összessége.
" Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét.”
Milyen összefüggés van az újjászületés és Izrael tizenkét nemzetségének megítélése között?
Ez egy mézesmadzag Péter kérdésére, de nagy valószínűséggel nem Jézustól.
„Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát (azt az énjét/ó emberét, amely a bűnnek kedvezne, vagyis a "test gondolatait".) és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem."
Ilyen badarságot megintcsak nem mondhatott Jézus, mert nyilvánvalóan teljesíthetetlen és egyben értelmetlen is. Egyrészt fentebb kifejtettem, hogy miért. Másrészt Jézus nemhogy önmagunk megtagadására szólított fel, hanem egyenesen önmagunk vizsgálatára, megismerésére tanított!
„… a hatalmas […] feltámadás […], meg kell ismernie az Emberfiát, azaz eljönni és megismerni önmagát. Ez a tökéletes élet, hogy az ember megismerje önmagát, a Mindenség útján.
Ne várjatok ezért testi feltámadást, ami megsemmisülés; és nincsenek megfosztva tőle (a testtől), akik tévesen várják a feltámadást, ami üres.” (Hitvallás az igazságról)
