Hogy, mennyi marhaságot, hordasz itt ősze Lejárt fleknire tolták ki a lét, csak fogyjon, kihelyezni való pénz. Nagyon komoly jutalékot kaptak a felhajtók. Frankó munkáltatóit szertintem a fiók vezetők se láttak, csak őtvenezres kamukat. Ember, hol éltél idáig a holdon. Mi munkád? Fő állású hülyítő. Én vettem fől hitelt, egy projektre. Elkészült. A bankosok összebunyóztak, hogy melyikőjük nyúlja le. Most ankétra járunk a Markóba, ki kapja marja.
Finoman jelzik ezzel azt, hogy annak a bizonyos bársonyszéknek a használója nem azt csinálja, amit szerintük kéne... Teljesen mindegy, hogy narancs, avagy szegfű oldalról jött.
Bizony-bizony, a birtoklási vágy durva túltengése, a takarón túl történő nyújtózkodás nevezhető kapzsiságnak édes-ékes anyanyelvünkön...
Ha valamit nem értek, nem tudok értelmezni/felfogni, akkor bizony kérdezek. És addig kérdezek, addig magyaráztatom magamnak azt az értelmezhetetlen betűhalmazt, ameddig értelem nem gyúl vele kapcsolatban az agyamban, és fel bírom fogni, hogy mit is jelent.
Ha valaki ezt nem teszi, és számolni sem számol, azt én az alacsony szellemi képessége okán tiltanám el mindenféle 2 sornál bővebb szerződés aláírásától...
A bedőlt hitel a banknak veszteség - vastagon. A rossz adósok miatti tartalékképzés (azaz értelmesen nem forgatható lekötött tőke) szintén a bukta kategória. Sem a banknak, sem az alkalmazottnak nem érdeke eleve bukott hitelt kihelyezni. A gond ott van, hogy a bankszektor csak a bemutatott papírok alapján dönthet - a félszürke magyar gazdaságban meg, ahol az apeh adott év nyaráig csak a kettővel korábbi évről tud igazolást adni, meg ahol a munkáltatói jövedelemigazolásra az esetek jelentős hányadában az kerül a hitelek esetében, amit a bank látni szeretne (nem a bank, hanem az ügyfél intézi így!) sajnos a hitelért fordulók józansága lehet az első fék az eladósodás ellen.
+10 - amikor olvastam, én is rögtön ide akartam másolni, mert az utolsó betűig ide illik. Nekem is van 156Ft/CHF árfolyamon felvett hitelem, én is besz0ptam az árfolyamkockázatot - de számítottam rá, és visszatekintve most tartok ott, hogy annyit fizetek a felvett X Ft-ra rúgó hitel után havonta, mintha anno Ft-ban vettem volna fel.
Kiváltani persze nem fogom - egyszer hopp, másszor kopp, remélem, hogy a következő tizensok évben lesz még javulás,. bár ahogy a politikai elitet nézem... No mindegy.
A valóságban a forint romlott a frankhoz képest :-(
Az esztelen osztogató álszociális jóléti politika miatt nem sokon múlott, hogy nem ennél drámaian nagyobb mértékben vált szarrá a forint. A külföldi államadósság nagy része arra ment el, hogy szociális jóléti juttatásokat fizessen a kormány, miközben a vállalkozások alól kihúzták a talajt, az államadósság visszafizetésének forrása bedugult.
A forint nem magától romlik, hanem attól, hogy a magyar munka leértékelődött a külföldi piacainkon. Nem tudunk ár/érték arányban elfogadhatót nyújtani külföldön, a bizalom irántunk a béka segge felé közelít, nincsenek devizabevételek.
Ha a társadalom lemondott volna a GDP-hez képest igen nagyvonalú jóléti kiadásokról, akkor ma nem állnánk itt, a forint sem 40 fokos lázzal küzködne hónapok, sőt évek óta.
Na ezt nem kalkulálta be a nép, amikor ragaszkodott ahhoz, hogy az állam ezt, meg azt a problémáját oldja meg, fizessen értékálló nyugdíjat, 3 éves gyes-gyedet, családtámogatást, szocpolt,...... . Sokat akar a szarka de nem bírja a farka.
-------------------------------------------------- Azok, akik kénytelenek elszenvedni a kilakoltatást többnyire saját kapzsiságuk áldozatai. -------------------------------------------------
Ez a leggerirenctelenebb és legmocskosabb érvelés a témában.
Az egyszerű proli a piacon felkínált csomagokból válogat, és az a "bankszakember" feladata hogy kiválassza neki a legmegfelelőbbet.
A proli, szegény, elhiszi, hogy most már neki is lehet lakása... a részletek meg olyan apró betűvel vannak írva és olyan nyelvezeten, hogy valószínű hogy nem is rá tartozik...
A "bankszakember" tudománya meg nagyjából abban merül ki, hogy felvegye a neki járó százalékot, ha lehet, még a tinta megszáradása előtt a szerződásen. De azt azért már előre tudja hogy a proli nem fogja tudni fizetni a részleteket, de sebaj, a kéglitől megszabadul a bank, a proli meg élete végéig fizeti a különbözetet... Mert... nehogy má a bank vállaljon kockázatot...
Nem értem, a bankok is fizetnek már bérbloggereket és topikolókat?
Néha úgy tűnik, mert megjelentek a "kenjünk mindent a hitelfelvevőre" posztolók!
Pl. a devizahitel kockázat: ha valaki 20-30% esést bekalkulált, az nem felelőtlen. Azóta 40-50%-ot romlott a svájci frank + a kapzsiság faktor, ami miatt a bankok a KAMATOT is emelték! A kettő együtt a 40-50%. Ez már sok!
Kiváló helyzetértékelés. Ez kötelezően ki kellene függeszteni minden közintézményben.
Én ezt a helyzetet röviden egy szóval foglalom össze: kapzsiság.
Azok, akik kénytelenek elszenvedni a kilakoltatást többnyire saját kapzsiságuk áldozatai. Az új, hőn áhított lakás, ház megszerzéséért csontig húzták a törlesztőrészleteiket a szerződéskori állapotukhoz viszonyítva, hogy az minél jobb helyen legyen, minél nagyobb és minél szebb legyen, ami még épp belefért a havi jövedelembe. De a saját biztonságuk érdekében elvárható óvintézkedéseket és azok addicionális kiadásait már nem akarták vállalni, nehogy fel kelljen adni a lakás tulajdonságaiból.
A Hitelkárosultak blogon lőttem, milyen igaza van!
Megpróbálok rávilágítani néhány összefüggésre, remélem, hasznos lesz.
Én eleve a blog címét sem értem: Hitelkárosultak
Magyarországon nincs egyetlen egy hitelkárosult sem, maximum súlyos lelki problémával küzdő emberek. A blogon olvasható "rémtörténetek" inkább megmosolyogtatnak egy józanul gondolkodó embert, semmint azt gondolhatná, hogy úristen, mi történik itt.
Először röviden a bankok/lízingcégek/áruhitelt kínáló finanszírozók stb. felelősségéről:
- Teljesítménykényszer: A jelen évtized elejétől 2008 nyaráig tartott a hitelezés egyik "aranykora" Magyarországon. Ebben az időszakban a külföldi tulajdonosok (az OTP kivételével minden Magyarországon jelen lévő jelentős finanszírozó külföldi tulajdonban van) a világgazdaságban tapasztalt pénzbőség miatt öntötték a pénzt Magyarországra, a bankok/lízingcégek/áruhitelt kínáló finanszírozók stb. menedzsmentje pedig a minél nagyobb kihelyezésekben volt motivált, ezért kapták a bónuszukat. Sajnos a nem megfelelő hitelezési kultúra és a külföldi tulajdonosok nemtörődömsége miatt elharapódzott a hitelezés, nagyon kockázatos konstrukciók nyertek teret a piacon.
- Nem megfelelő tájékoztatás: Ez sajnos egy rettenetes gumiszabály, amit nem lehet egységesen értelmezni. Mennyire kell egy ügyfél szájába rágni egy szerződés minden betűjét, hogy tudja, mit vállal? Magyarországon egyes felmérések szerint a lakosság 40%-a funkcionális analfabéta, vagyis nem képes hosszabb szöveget értelmezni, bár ismeri az ABC-t. Nyilván egy ilyen embertől elvárni, hogy elolvasson és felelősen aláírjon egy hitelszerződést, kiegészítve egy üzletszabályzattal és egy ÁSZF-el + hirdetménnyel, kondíciós listával stb. nem okos dolog. Ugyanakkor nehogy már a bankokat hibáztassa bárki is azért, mert nem nézték eléggé ostobának a kedves hitelfelvevőt és egyáltalán szóba álltak vele.
- Nem megfelelően szervezett működés: természetesen előfordul, hogy pl. egy ügyfél nem kap meg valamilyen dokumentumot vagy nem tájékoztatják pontosan valamiről, ez azonban nem minősül szerződésszegésnek. A szerződésben minden le van írva, és nem hiszem, hogy ebben az országban bárkinek jogerősen igazat adott volna egy bíróság, mert egy bank az egyébként saját maga által összeállított szerződést megszegte.
- A marketing nem a nevelést, hanem az üzletszerzést támogatja: Sajnos nem látták be a bankok, hogy a valóban gondolkodni és fizetni képes ügyfélkört ebben az országban először ki kell alakítani, ami nem kevés pénzzel jár, most persze mindenki megtanulta 1 perc alatt, hogy mi is az az árfolyam stb., csak így nem puhára estünk, hanem arccal a betonra. Mi magyarok sajnos ahhoz a világhoz képest, ahol ezek a bankok egyébként működnek (többségében német és osztrák tulajdonban vannak a magyar pénzintézetek, előfordul még egy-két olasz, francia, belga és holland) nagyon le vagyunk maradva nemhogy a pénzügyi kultúrát, de még az írás-olvasást tekintve is...
A hitelfelvevők felelőssége.
Rengeteg hibás döntés, csak címszavakban:
- Erőn felüli kötelezettségvállalás, a megfontolás teljes hiánya: amit adtak, mi elvettük és nem néztük, hogy ez mivel jár. Eladósodtunk svájci frankban, ami még a spekuláló befektetők között is "hot" eszköznek számít, vagyis rendkívüli árfolyam-ingadozásokra képes.
- Nem mértük fel, hogy nem teremtünk annyi értéket, a gazdaság reális teljesítőképessége nem engedi meg, hogy ennyire és így eladósodjunk.
- Nem fedeztük magunkat biztosításokkal arra az esetre, ha esetleg megszűnik a munkahelyünk, nagyon rosszul mértük fel a valós értékünket a munkaerőpiacon.
- Nemtörődömség, nagyképűség: senki nem vette a fáradságot, hogy tüzetesen elolvassa a szerződéseket, amiket aláír és pontosan értékelje, hogy ezzel milyen helyzetbe hozza magát.
- Egyszerűen be kell látni, hogy nem vagyunk azon a szinten, hogy ilyen tömegű hitelt kaphassunk, mint amit felvettünk az elmúlt 5-10 évben.
Én minden hitelfelvevőnek, aki bajba került és nem tud fizetni, a következő "menekülési sort" ajánlom: 1. Próbálja meg átvállaltatni a hitelét valakivel, még ha rá is kell fizetnie vagy elbukja a kezdőként befizetett pénzét. 2. Ha autóval maradt pácban, adja el ő (a behajtót megvárni=öngyilkosság), a maradék tartozásra pedig kérjen részletfizetést (ilyet szinte minden finanszírozó felajánl). 3. Ha lakással, akkor adja el, zárja le a hitelt és menjen albérletbe, mert csak így kerülheti el a KHR-t (korábban BAR).
Igen, ez rettenetesen kegyetlen, a pénz világa ilyen, most már mindenki megtanulhatta. Egy-két aláírásnak a következményei éveket vehetnek el az ember életéből, de azokért az aláírásokért csak magát hibáztathatja.
És hogy mik az összefüggések: a bankok a fenti, meggondolatlan döntéseik miatt megérdemlik, ha buknak egy nagy rakás pénzt a magyar piacon, mi pedig megérdemeljük, ha ezt a szerződések adta lehetőségeken belül megpróbálják bevasalni rajtunk. Szerintem a hitelfelvevőkre csakúgy, mint az egész országra, nagyon ráférne, hogy mindenki magába nézzen végre és elkezdje bent keresni a hibákat ahelyett, hogy állandóan másokat hibáztatunk (ez a kollektív, rendkívül súlyos lelki problémánk...).
A bankoknak meg csak hálásak lehetünk, hogy úgy adtak nekünk hiteleket, hogy nem volt mögötte gazdasági teljesítmény (igen, ez a kemény munka más szóval), de élvezhettük az új lakást, kocsit stb., még akkor is, ha ez csak néhány évig tartott... Mert ugye mindennek megvan a böjtje.
Persze, a bank majd eladja ocsó ért azért veszi el. De előbb egy kicsit leverik a piacot. Egyébkén Perez már megmondta a tutit. Már te is nagyot buktál álló eszköz értékben. (Ha van min) Érdekes, hogy itt a neten is mükődik az irányított hülyének nézés.
Nem egy malomban őrlünk. A külföldi diák szokott bérelni, a bevándorló nem. Az betelepül. Nem tudom kik olvasnak még itt topikot, óvatosan a kéglikkel.
Köszönöm szépen, de az én kéglim nem dől/dőlt be (egyik sem) - egyébként meg ha jön, hát jöjjön: mondok egy szép kerek összeget €-ban per hó, aztán bérelheti.
Jöjjön a te bedőlt kéglidbe féláron de ne az enyémbe. Ha ide jött volna korrekten megveszi az más. De száz ezer kéglit elválságozni, szarért- hu..ért kiárulni, .... Ha már ökölben van a kéz, és itt lesznek, jól fognak járni.
Aki '56-ban vagy a büntetés elől, vagy a börtönből szökés miatt, vagy más okból nyugatra szökött, az mostanság már erősen a nyugdíjas korosztály. Szerinted az ottani nyugdíjából (meg az '56 előtti hazai munkaviszonyával itthon járó ellátással) mennyire gond itt megélnie? És mennyire gondolja azt, hogy a kinti, bár keményen piaci/biztosítás alapú egészségügyet, gondoskodást érdemes felváltani az itteni, mondjuk úgy, szocializmusból örökölt, valahol a kettő között megrekedtre?
Ha jön, jöjjön, érkezzen ide a kinti nyugdíja, fogyasszon, adózzon itthon.
Amire te gondolsz az kb a 60-as évekig tartott. Meg álla ház előtt a Pobeda kiszálnak a férgek elveszik mindened és meghurcolnak. Ma már minden másképp van. Meg áll a ház előtta Merci kiszállnak a férgek, elveszik mindened és meghúrcolnak. Csak ma végrehajtó az ÁVH-ás neve. Mert a pénzed két év alatt csak a felét éri. Na nem mindenhol a világon, csak Svájcban. Az sem tudom hol van Svájc. Hogy nézki egy svájci Frank? Én csak forintot láttam. Mintha kicsit átbasztak volna. Valahogy kezd összeállni a kép. Gyors állampolgárság minden külföldi magyarnak. Kétszáz ezer magyar származású van valami szar helyen. Százezer bedőlt lakás hitel. Volt egy öreg bunyós edzőm, az monda tizenöt éve, hogy azok egyszer vissza jönnek ide. Gondoltam is, szegénynek agyára ment az utolsó tiz meccs. Viszek virágot a sírjára. Nekem most szorul ökölbe a kezem. De lehet, hogy ez csak paranoia.
de én azért általában éreztem valamit, amit kb. az Egy mondat a zsarnokságról című vers ad vissza.
igaz, nekem már jobbára a puha diktatúrából jutott, de mégis ...
hosszan tudnám sorolni, mikor azzal kellett szembesülnöm, és nehezen viseltem.
én nem haragszom azokra az emberekre, akik csak nyugodtan akartak élni, esetleg emiatt belekényszerültek a párttagságba is, csak azokat utálom, akik a szálakat mozgatták.
bocs, ez itt most valami iszonyúan szarul megfogalmazott valami lett, de sietek valahová, ennek ellenére el akartam küldeni a választ.
Amikor reggel felébredsz kijózanodva egyközepesen csúnya kiszes csaj mellett, az első gondolatod nem az, hogy fegyver kéne fogni a rendszer ellen, hanem, hogy hogyan lépjél le.
Bocs hogy 14 16 évesen nem voltam ellenálló. Én már csak a gulyás kommunizmusra emlékezhetek. Tudod: amikor orosz katonák bicikliről árulták a dobtáras színes tv-t 3000ért. Ha ez jelent valamit neked: sok Beatricse, HVK, Control, koncerten azért én is kiabáltam hogy „nem kell” Nekem az építő táborok kiszes muffjai, a Balatoni szot üdülő NDK-ás mindenre kapható csajai jelentik a Szocializmust. ( sajnos csak kettő volt, és nem egyszerre) Persze akkor is voltak biztos Budaházyk. Csak az nem jutott el a tudatunkig. Öten laktunk két szobában, kaptunk egy négy szobásat pedig fatert még a kiszből is kirúgták. Középszinten sportoltam, ruha pénz, kalória pénz, kikérők a suliból. Ingyenes versenyzés. Ma vidd el a gyereket sportolni. Minden hétvégén a SOTE-n 50ft ból csajoztunk. Szóval kemény volt akkor az élet.
fölhívom a szíves figyelmét a "nosztalgiázóknak", hogy a zemberek 95%-a, legalább is azok, akik nem húztak közvetlen hasznot a rendszerből, akkor is utálták, hogy diktatúrában kell élniük, ennek jelét is adták a kádári kort követő első szabad választáson.
az a "pár év múlva jött a papír, hogy lehet menni nagyobb lakásba" kicsit vicces.
én arra emlékszem, mikor le akarták szerelni a bojlerünket(végig kellett hallgatnom, hogy könyörög anyám valami tanácsi geciek ez ügyben telefonon, aztán el is magyaráztattam magamnak a szitut, mert még elég kicsi voltam ahhoz, hogy magamtól mindent értsek), mert egy jó elvtársnak lett volna rá szüksége, igaz, csak hatan laktunk együtt, abból három gyerek.
mikor aztán felnőttként meg én szerettem volna saját telefont, úgy 10 évet saccoltak a megvalósulásig.
és valahogy mindig a keletieket kellett szöges drót mögött tartani, hogy el ne szökdössenek a létező szocializmus örömei elöl :)
oké, ez off volt, de sosem tudom magamban tartani, mikor valaki azt a rendszert dícséri. ha volt akkoriban valami jó, az nem a diktatúrának volt köszönhető, hanem annak ellenére jött létre.
azért élünk most ebben a szarban, mert az elvtársak eldőzsöltek néhány évtizedet a kárunkra.
sittre kellett volna baszni a legtöbbjét rendszerváltáskor, mára tutira tisztább lenne a helyzet. legalább a dúsgazdag "kommunisták" hiányoznának játéktérről.
Egyik híradó mondta, hogy van , akinek 17 kölcsöne fut egyszerre. Az most minek nyivákol ? Amikor felvette, nem gondolt arra, hogy azokat törleszteni is kell ? Karácsonyra megszűntek az apró ajándékok, figyelmességek. Helyette bejöttek az asztallap méretű plazma tévék, na és persze hitelre.Aztán csodálkoznak, hogy hány embernek becsődöl a bukszája.Külföldön más a helyzet, ott 2-3 % kamat kulcsok vannak,nem mint itthon.
Bizony, keleten éveket kellett várni az autókra - addig legalább össze lehetett rakni az árát - nyugaton meg nem kellett várni, viszont utólag kellett fizetni a hitelt.
Az infláció lenullázza a megtakarításokat (az enyémet is nullázza rendesen, hogy dögölne meg). Ha tényleg begerjed, akkor a belföldi valutában mért adósságokat is ('46 pl.) És most gondolj pl. Sorosra, aki nyilván nem 100 nettóból vegetál sokmilliós hitellel a nyakán.
