Íme jelenlegi és 2020., azaz Trianon 100. évfordulóján meglévő kormányunk centenáriumi programja ezen nemzeti gyászeseményre:
http://www.atv.hu/belfold/20191207-semjen-zart-korben-trianonrol-olyan-nagy-triumfalas-nem-lesz
Tudom, van sok Trianon fórum itt az Indexen is és máshol is, de ez az évforduló egy olyan mérföldkő, ami megérdemel egy külön vitahelyet, mert ez olyan alkalom lesz, amin ha mást nem is teszünk (sajnos), de alaposabban kibeszéljük ezt a magyar sorskérdést.
Szóval ami a fenti hivatkozásra kattintva olvasható:
"Óvatosságot javasol Semjén Zsolt a trianoni békeszerződés 100. évfordulója ügyében. Egy bizonyos szintnél nem szabad, nem bölcs túlemelni a témát. Nem cél ugyanis a határon túli “utódállamokkal” való konfrontáció, sem az ottani magyarellenes sovinizmusnak az élezése - hangoztatta a részvevők elmondása szerint a miniszterelnök-helyettes egy zártkörű rendezvényen, a Kereszténydemokrata Esten".
Tiszta ballib szöveg, ugye? És ezekkel akarunk mi akárcsak tiltakozni is bármilyen sovinizmus ellen?
Miért nem jutott még túl mára a magyar politika ezen a félénk önmegtartóztatáson, főleg ha olyan nagy nemzetinek mondják magukat?
"Téged, egy hazafit, büszkeséggel töltene el, ha az az ország melyben élsz nagyobb lenne."
Nem is magyar, akit nem töltene el büszkeséggel a hazája nagysága: ha végre helyreállna az eredeti, Kárpát-medencei kiterjedése, amit eleink alapítottak, védtek és építettek, s amit néhány rosszindulatú idióta egy tollvonással szétdarabolt népünk megkérdezése és beleegyezése nélkül.
"Ennek a célnak a elérése fontosabb számodra, mint milliók szenvedése, mely az általad kívánt változás miatt történne."
Pontosan milyen szenvedések történnének a rend helyreállása esetén? Netán hogy az erdélyi románok immár újra Magyarországon belül kénytelenek élni? Ez miért okozna nekik szenvedést? Miért okozna nekik a most hazánktól elszakított magyaroknak okozottnál nagyobb szenvedést? Így is-úgy is az EU-n belül élnének, és visszamehetnének a Kárpátokon túli anyaországukba, ha akarnak.
Úgy látom, még mindig ott tartunk, hogy mindenki érdeke és szenvedése fontos, csak a magyarságé nem...
"Az általad képviselt nézet szerencsére sokakban megvan, így aztán vannak törökök, aki szeretnék visszacsatolni Magyarország egy részét a Török Birodalomhoz, és természetesen vannak Olaszok, akik szerint Olaszország, mint a Római Birodalom jogutódja jogot formálhat Magyarország területére."
Tényleg? Nem mondod...! Említsél már néhány ma élő személyt, akik ezt akarják, mert én nem tudok ilyenekről.
Azért te is egy érdekes figura vagy, hogy a magyar revíziót: a Trianon előtti, de legalább az 1941-es határállapotaink helyreállítását a Török meg a Római birodalom visszaállításához hasonlítod. Ha ennyire érdeklődsz a túlzások iránt, akkor javaslom, hogy alaposan tanulmányozd azt, mit tettek Magyarországgal a "tisztelt" nyugatiak és a szomszédaink 1920 táján.
Rekviráléskor az egyéneket is lenyúkták. Nem csak akkor.
Emlékszem.
1944 novemberében amikor az utolsó német csapatok éppen tervszerúen vonultak vissz Budapest felé. Csendes volt a község, amikor megékezett egy ezrednyi gulyáságyús magyar katona. A piactéren táboroztak le. Kinnt már sötét volt amikor az zörögtek az ajtón. Egy örmester és három baka állt ott. Szalutáltak, majd közölték, hogy a Magyar Honvédség nevében élelmiszert rekvirálni jöttek. Bementek a spejzba, leakasztották a falról a kék vejdlinot, s ami ehetöt találtak belepakolták. Majd pecsétes írást adtak, hogy xx kiló élelmiszert vételeztek fel. A háború befelyezése után a Kincstár fogja az ellenétéket kifizetni.
Elmentek.
Kb. egy óra mulva az egyik baka újra kopogtatott. Elmondta, hogy valami civil ruha féle kellene, mert ö nem megy tovább. A szomszéd községben lakik, neki elege volt a háborúból. Kapott egy inget, egy nadrágot, egy öreg télikabátot, sálat, sapkát, kesztyüt.
Elment.
Kb. 1945 májusban egy biciklis ember állt meg a kapunknál. Egy kosár és egy alaktalan csomag volt nála. A csomagban köszönettel visszahozta a kapott ruhákat, a kosár pedig tele volt vajjal, kolbásszal, sonkával, túróval.
A legjobbkor.
A Kincstári bizonylatot annyám bekeretezte. Aztán költözéskor kidobta. 1953-ban.
a tantusz akkor esett le náluk, amikor Kunbéci Clemenceau ígérgetéseire (részt vehetnek a tárgyalásokon) minden garancia nélkül visszaparancsolta Stromfeldet a sikeres felvidéki hadjáratról
A tantusz már előbb leesett: Kassa bevételekor.
Ugyanis a nemzeti trikolor zászlókat leszedették és csak vörös zászlókat engedtek kitűzni Kassán.
Tovább borzolta a kedélyeket, hogy "proletár internacionalizmus" címszó alatt rekvirálások kezdődtek, ami gyakorlatilag a boltok és raktárak kifosztását jelentette.
Értem, tehát összefoglalhatjuk az álláspontodat a következőképp:
Téged, egy hazafit, büszkeséggel töltene el, ha az az ország melyben élsz nagyobb lenne. Ennek a célnak a elérése fontosabb számodra, mint milliók szenvedése, mely az általad kívánt változás miatt történne.
Az általad képviselt nézet szerencsére sokakban megvan, így aztán vannak törökök, aki szeretnék visszacsatolni Magyarország egy részét a Török Birodalomhoz, és természetesen vannak Olaszok, akik szerint Olaszország, mint a Római Birodalom jogutódja jogot formálhat Magyarország területére.
És ők mind hazafiak a saját országukban, és számukra mindenki hazaáruló, aki ne értene egyet velük.
Még mindig lett volna katonai erő, ha a komcsik honvédő háborút vezettek volna a területrablók ellen.
A vörös hadsereg legénysége és tisztjei ugyanis nem az eszméért harcoltak, hanem a hazájukért. a tantusz akkor esett le náluk, amikor Kunbéci Clemenceau ígérgetéseire (részt vehetnek a tárgyalásokon) minden garancia nélkül visszaparancsolta Stromfeldet a sikeres felvidéki hadjáratról (Stromfeld egyébként éppen emiatt mondott le). Ekkor jöttek rá, hogy a Tk. vezetőinek nem a haza és a nemzet sorsa a fontos, hanem a hatalmuk megtartása. Ez akkora csalódást okozott a legénység és a tisztikar között, hogy megkezdődtek a csoportos lemondások, dezertálások. Tulajdonképpen ekkor kezdődött el a vörös hadsereg lezüllése, ami már tényleg nem volt alkalmas a haza megvédésére...
Stromfeldet a Horthy-rendszerben valóban elítélték három évre, de a történethez az is hozzátartozik, hogy egy év múlva szabadon engedték, és 1930-ban rehabilitálták. Gömbös Gyula honvédelmi miniszter előterjesztésére Stromfeld özvegyének Horthy a mindenkori ezredesi nyugdíjnak megfelelő kegydíjat adományozott.
"A balosok Kun vezetésével háborúba léptek a területrabló kis-Antant-al!"
Igen, ez a lassan már 71 éve szajkózott kommunista hazugság.
Az igazság ezzel szemben az, hogy a Kunbéci-féle kommcsi bandát a haza sorsa érdekelte a legkevésbé. Őket csak a hatalmuk megtartása érdekelte. Kun Béla pl. többször is kijelentette, hogy nem érdekli sem a nemzet, sem hazánk területi egyége. Tessék, tájékozódj egy kicsit:
Kun Béla nyilatkozatai: "szempontjaik sohasem voltak magyar szempontok, hanem mindenkor a nemzetközi proletárforradalom szempontjai".
„… Kun Béla már március 29-én kijelenti, hogy a proletárdiktatúra nem áll a területi integritás alapján. Ezt később is sűrűn ismétli, hangoztatva hogy nem tartja nagyfontosságúnak a határok kérdését. Egyenesen hazugságnak mondja, hogy őt és társait nemzeti szempontok vezették volna, amikor „az antant falánkságára a proletárdiktatúrával feleltek”.
"Kunfi szerint is a proletárdiktatúrának csak a forradalmi állapot fenntartása, a proletariátus diktatúrájának minél nagyobb elterjedése fekszik a szívén. „Ha nekem választanom kell, mondta Kunfi június 19-én, hogy a szovjethatalom megmaradjon-e Budapesten, egy szűkebb területen és ha ennek az az ára, hogy a most felszabadított területeknek egy részét visszaadjuk, nem habozom és az utóbbit választom, mert ennek a forradalomnak szíve Budapest és a budapesti proletariátus.Ha területeket kell feladni, ám ezt az árat sem tartom nagy árnak azért, hogy itt megmenthessük a proletárforradalmat”.”
"A hadtestparancsnokok olyan javaslatot tettek... hogy a tisztikar nemzeti érzéseinek kielégítésére, a tisztek megnyerése céljából a vörös zászlót nemzetiszínű szegéllyel vonjuk körül. Amikor ez ellen többször élesen felszólaltam, csaknem kisebbségben maradtam..."
"azért is a visszavonulás (mármint a Felvidéki területek kiürítése) mellett foglaltam állást, mert a Vörös Hadsereg mindinkább a tisztek kezébe került... a hedseregben felütötte fejét a nemzetiszin mozgalom..."
"Magyarországot két vesztes háborúba vitte a jobber kormány."
Tényleg?
Szerintem meg az elsőbe a Monarchia vitte bele, mivel akkor még hazánk nem volt teljesen független, így nem volt döntési lehetősége sem. A vezető hatalom ugyanis Ausztria volt, ha még mindig nem lenne világos. De még így is, éppen hazánk volt az, aki a legvégsőkig ellenezte a háborút, ennél többet sajnos nem tehetett...
Amúgy az megvan, hogy a hazaárulóvá züllött, balhibbant Károlyi Miska éppen akkor szereltette le a magyar hadsereget (amely egyébként simán megvédhette volna hazánkat a betolakodó területrablóktól), amikor "csak" három felől támadták meg az országunkat?...
hat igen jatszunk Stromfeld nem lemond hanem ugy dont hogy o lesz a magyar Ataturk amikor kunek visszarendelik nem engedelmeskedik hanem letartoztatja a kun csurhe maffiajat es katonai diktator lesz ........... jatszatok ti is .......
"A balosok Kun vezetésével háborúba léptek a területrabló kis-Antant-al!"
Egy frászt! Kunék kijelentették, hogy nem állnak ki az ország területi integritása mellett.
A Felvidéket is egy "Szlovák Tanácsköztársaság" létrehozása erejéig foglalták vissza, aztán egy puskalövés nélkül feladták, odadobva a cseheknek.
Stromfeldék becsülettel harcoltak volna, de Kunék mindig csak gáncsolták az erőfeszítéseit. Le is mondott végül vezérkari főnöki tisztségéről és otthagyta a szemét bolsevik bandát.
Gondolod, hogy a kisebbségnek köszönhető minden szemétmennyiség ott?
A csóró Ukrajnára általánosan jellemző a hulladékkezelés hiánya. Érdekes és elszomorító cikkeket olvashatsz, ha beírod a Google-be a "Tisza", "ukrán" és "szemét" kulcsszavakat.
A balosok meg Károlyi és Kun vezetésével Trianonig mélyítették a válságot, majd 1945 után Rákosi és Kádár rendszere újabb erkölcsi és gazdasági válságba taszította azt.
A magyaroknak sem volt leányálom az 1920-as és 1947-es elszakítás, úgyhogy a románoknak sem kéne picsogni, ha vissza kell szolgáltatniuk a rablott országrészeket.
Ami meg minket illet: ha annakidején a "hárommillió koldus országa" vissza tudta integrálni 1938-41 között a hazatért országrészeket, akkor ma is tudnánk, hiszen állítólag pörög a gazdaság, sok pénzünk van és EU-s forrásokhoz is juthatunk.
És nem mellesleg magának az infrastruktúrának a hazaiba való integrálása is munkahelyeket teremtene, hogy az erdőkről, termőföldekről, magashegyvidéki területekről, folyókról ne is beszéljek, amik mezőgazdaságunkra és turizmusunkra hatnának pezsdítően.
plusz erdelyt csak haboruval lehet vissza szerezni keptelenek felfogni hogy egyetlen negyzetmeter szikes anyafoldet se lehet szerezni meg budapesten se
