Majdnem ugyanez a recept, amit készíteni szoktam. Az is, hogy a margarin mellett zsír is kell hozzá.
Érdekes. Még soha nem hallottam vizet tenni bele. Beismerem, néha nehéz kigyúrni. Gondolom, annyival lágyabb a tészta. Merjek e változtatni a 40 éves szokáson. A só engedi megkelni az élesztőt, ha szárazon teszed bele?
Ezen a pihentetésen gondolkodom. Tetszene az ötlet. De vagy hűtőbe teszem, vagy a konyhában hagyom.
A mákot tejjel szoktuk felfőzni, a diót vízzel. A többi azonos.
Éjszaka hűvös helyen, de nem hűtőben kell tárolni. Ha meleg helyen van tárolva, akkor túlkel. És csak reggel szabad sütni! Akkor már nem kell újra megkenni semmivel, hanem hurkapálcikával megszurkálni több helyen középen a legaljáig a tésztának. Ez azért fontos, hogy a gőz ki tudjon belőle jönni. Légkeverős sütőben, középen, 180 fokon, 25-30 percig kell sütni.
2.5 dkg élesztő (egy csomag száraz élesztőt használtam)
2 db tojássárgája
1 dkg só
1 dl hideg tejszín
2 dl hideg víz
+ 1 tojás a lekenéshez
Mák vagy dió töltelék 6 db bejglihez :
70 dkg mák vagy dió (85 dkg is lehet)
50 dkg kristálycukor
15 dkg zsemlemorzsa
5 dl víz
mazsola,
őrölt fahéj,
sok reszelt citromhéj,
késhegynyi őrölt pirított szegfűszeg
A vizet a cukorral jól fel kell forralni, utána ráönteni a többi összekevert hozzávalókkal. Jól ki kell hűteni. Célszerű előző nap elkészíteni.
A receptből 6 db fél kilós bejgli lesz. A tésztából 6 db 27 dkg tésztának kell kijönnie. A tölteléknek ugyanannyi dkg-nak kell lennie mint a tésztának. Tehát egy 27 dkg-os tésztát 27 dkg töltelékkel kell megtölteni.
Az élesztőt a lisztbe bele kell morzsolni, nem kell keleszteni.
A tészta készítése: A lisztet, a sót, a cukrot és az élesztőt alaposan elkeverem. Elmorzsolom benne a vajat és a zsírt, majd hozzáadom a tejszínt, a tojások sárgáját és a vizet. Összegyúrom a tésztát, pihentetem.
Végül kinyújtom (kb 20*25 cm téglalap formára), megkenem a töltelékkel és feltekerem. Ezután teszem éjszakára hűvös helyre.
A tészta nyújtásánál sem a deszkát, sem a tésztát nem kell lisztezni. Délután mikor elkészül a bejgli, akkor le kell kenni tojássárgájával, hagyni kell száradni, este le kell kenni tojásfehérjével.
Tisztítás után zacskókban került a fagyóba. Amikor kivettem, szétterítettem , hogy az "izzadtságtól" megszáradjon, majd száraz, nagy csavaros tetejű befőttesüvegbe tettem, s úgy a kamrába. Mindig annyit vettem ki belőle, amire szükségem volt. Nem avasodott meg.
A pucolt diót tedd a fagyasztóba néhány napra. Ha kivetted, megszárítod az "izzadtságtól", s egy csavaros tetejű üvegben minden gond nélkül tárolhatod a kamrában nagyon hosszú ideig.
Mindkettőtöknek köszönöm a tanácsot, meg is fogadom őket. A napraforgómagot szerencsére gyorsan megeszik a madarak, úgyhogy ez nem gond, de a többinél ezt fogom tenni.
Én is a fagyasztóba szoktam tenni 1-2 napra, ami molyosodik. A madáreleséget jól záródó dobozba, pl. a tejfölös kis vödör. A molycsapda is bevált, mikor kellett. Anyósom a lisztet és rizst is kifagyasztotta. Dióval jártam már úgy, a pucolatlan diót kifagyasztottam. De, ha nem használtuk el addig, tavasszal újra bemolyosodott. Boszi tippje jobb, pucolva a hűtőben tárolni, nem sok hely kell.
Hosszan eltartandó dolgokat, beteszem a mélyhűtőbe néhány napra. Minden elpusztul és nem lesz molyos később se. Ezt azóta csinálom, mióta egyszer egy több hónapos távollét után az egész konyhaszekrény tele lett molyokkal, pedig minden lezárt dobozban volt.
Ha egyszer már volt moly, érdemes a DM-ben kapható ételmoly csapdát felragasztani a konyhaszekrény ajtajára belül. Semmi szaga nincs, de nagyon hatásos.
Úgy veszem észre, az ételmolyok nagyon el vannak pofátlanodva mostanság. Tavasszal egy befőttesüvegbe raktam egy fél zacskó natúr napraforgómagot, madáretetési célzattal vettem elő tegnap, hát egy összeragadt, szörnyen gusztustalan, pókhálós massza volt benne, üvegestül kidobtam. Vettem fél kiló pucolt diót, ezt egy barátnőm tanácsára szorosan záró edényben tartom a hütőben, remélem, beválik. Kinek milyen tapasztalata van ez ügyben?
Disznótoros. Ha kínlódtatok már vele. Kidurran, összeesik, szétsül...
Kerestem a neten. Hibátlan. Vagyis egyszer kidurrant a véreshurka, de az a hurka hibája volt.
Bíró Lajostól az ötlet. A hurkát fél órára vízben áztatom. A kolbásszal egyidejűleg mehet a tepsibe. Kicsit megszurkálom. Fél óra sütés 140-150°-on. Jó és szép is.
Ma a paprikás csirkéhez csináltam nokedlit. Hirtelen eszembe jutott, hogy anyám ilyenkor a nokedlit tejfőlbe szedte ki, rögtön ki is próbáltam, siker volt. Csinálja ezt más is, vagy csak anyám kreativ ötlete volt?
Ne várd a csodát, jönnek majd az unokák. Dumál az utódod-szüle: így Bio-úgy gasztro..., óbégatnak a kölkök, miközben minden ilyen-olyan érzékenységre legyintve kétmarokkal tömik magukba a hűtő aljáról kicsent, sima lisztből-tojásból-tejből-élesztős-cukorral édesített, daráltdiós Édes-féle aranygaluskát, amit még Nagyitól tanult ő is, mi örököltük a mit-miből-hogyanját.
Mióta megszülettek a Kölkek, napi szinten főztem a családnak meló után, minden egyes nap. A "mitfőzzek" c. társasjáték nálunk is ment. Onnantól vált igazán komollyá, mikor elváltként egy nagykamasz fiú és a 3 évvel fiatalabb huga felnőtt, és nem értettek teljesen egyet abban, hogy mit szeretnek. Az is nehezítés volt, hogy az egyiknek ilyen allergiája lett, a másiknak meg amolyan (tejfehérje, tejcukor, tojás...) Nos, nem volt könnyű.
Mára már mindketten kirepültek, és már amikor a Fiam elköltözött, már éreztem a könnyebbséget, hogy nem kell minden nap főznöm hihetetlen nagy adagokat, mert a Leány feltalálta magát, egyre ügyesebben sürgött a konyhában a saját ételei elkészítése terén.
A Kiscsaj elköltözése után már csak inkább hétvégén van főzés. Beleuntam már:(
No, megvan a hétvége: Marhahúsleves, rémespalacsinta. Halovány a remény, hogy nekem is jut, de kész a bosszú: tejfölöstúrós csusza pörccel. Látnátok az orrokat! :o)
Most hirtelen kiszámítotam, hogy 55 éve főzök napi rendszerességgel. Menza, kínai stb. soha nem volt opció, pedig közben egész napos munkahelyem volt. Megszoktam. Manapság csak a kitalálni, hogy mit, a nehéz, de azért mindig akad valami.
férj home-officeban, hetente egyszer kínaiból hozunk ebédet-vacsorát, és néha előfordul készétel (Spar, tesco, Penny, Lidl - dobozos készételek, melegíteni kell csak, kb. az elviteles menza ára és mennyisége - és egész ehető némelyikük)
gyermek két hétig beteg volt (nem covid, "csak" torokfájás, amivel máskor simán mehetett volna a gimibe)- eléggé meguntam, hogy figyelni kell arra, hogy legyen ebédjük
én pár hónapja munkahelyi menzát eszem, de most azt is dobozban kapjuk, mert a kis ebédlő helyisége másra kellett átmenetileg
Hááát? Kezdem unni ezt a járványt. Minden 7végén kívánság-konyhapancs, mindenki mást akar, min. 2-3 féle kaját kell kotyvasztani... Még jó, hogy havonta 1* el lehet sütni a marhapörköltöt, és 2* a palacsintát. :o/
A 7végén marhulunk 1et a kilónyi lapickából kettőnkre.
Még álmodozok, de valszeg ír marhagulyás, és sült vadmarha rumlinudlival lesz.
Még le sem írtam, már beledumáltak, hogy akkor rumlisfánk (olajban sült krumplispogácsa) is legyen, arra pedig a csődület is átjön. No, röpült a nyugodt 7vége!
Az ilyen receptek bosszantanak, még ha a gugli fordítja is:
"Naan kenyér joghurttal: a recept, hogy kipróbálhassa közzétették: 2020. március 20., 11:14 Hozzávalók:375 gr liszt, 1 teáskanál sütőpor, 1 teáskanál só, 2 evőkanál olaj, 1 csésze sima joghurt, Feltét: 1 evőkanál fokhagyma, 1 evőkanál petrezselyem, 3 evőkanál olívaolaj, só Készítés:Egy tálban keverjük össze a lisztet, az élesztőt, a sót, az olajat és a joghurtot. Készítsen homogén tésztát és gyúrja 5 percig. Osszuk a tésztát 12 részre és formálunk kenyeret. Nyújtsa ki őket, és ecsettel kenje rájuk a feltöltő keveréket. Süsse egy tapadásmentes grillen. "
Kissé magyarítva, de az összetevők nem jók!!! Nagyon nem mind1!
Amikor el kezd pöszörögni, tedd takarékra, ne várd meg, míg vadul fütyül, akkor már túl forró! A kukták alja vastag! Akár le is lehet venni a lángról-főzőlapról.
Nem vagyok egy hagyma rajongó, főleg a belsőségeim nem szeretik, de azért amibe kell abba berakom, feltehetően a normálishoz képest kisebb mennyiségben. Még fokhagyma porom is van itthon, mert van amibe kötelező.
