Illetve a feluleten is a gravitációs potenciál szintfelületét követi a folyadék.
Pontosan. De az ekvipotenciális felület nam azonos az "ekvigravitációs"-sal. Attól, hogy a potenciál ugyanaz, a gravitációs gyorsulás értéke még lehet más.
Hidrosztatikai nyomás. A felszínen nulla. A Föld belsejében pedig a nyomás szintfelületei megegyeznek a gravitációs potenciál szintfelületeivel, ezt bizonyítja a Te érvelésed, és nem azt, hogy a gravitációs gyorsulás azonos a felszínen.
A körtealakkal meg óvatosnak kell lenni. Igaz, hogy a Föld a Déli sark körül picit be van lapulva, az Eszaki sark körül meg kiemelkedik, a belapulás 29 m, a kiemelkedés pedig 14 m nagyságú. Ezek az értékek azonban 3 nagyságrenddel kisebbek, mint a Föld forgásából származó deformáció: az egyenlítő 21385 m-rel van távolabb a Föld középpontjától, mint a sarkok. A Föld tehát 1 ezrelék pontossággal egy forgási ellipszoid.
A Föld a kettő között van, kicsit deformálodott, de szilárd.
Én úgy tudom, a Föld lényegében folyadékcseppnek tekinthető. A szilárd földkéreg az egész Födhöz képest nagyon vékony, a Föld alakját nagyon kevésé befolyásolja.
A szintfelületekkel kapcslatos érvelésed szerintem pedig nem a gravitációs gyorsulásra, hanem a nyomásra igaz.
Gondolom, a kérdésedben gravitációs gyorsulás alatt nem a gravitáció és a centrifugális erő eredőjéből adódó gyorsulást érted, hanem csak azt, ami a gravitációból adódk. Tehát egy olyan próbatest gyorsulását, amit épp olyan sebességgel lövünk ki vízszintes irányban a földfelszínhez képest Nyugat felé, amekkora a Föd kerületi sebessége (Kelet felé).
A kérdésed nem annyira triviális, mint ahogy Gézoo beállítja, (és ahogy az iskolákban tanítják), hiszen bár az egyenlítőn valóban messzebb vagyunk a Föld tömegközéppontjától, ellenben nagyobb tömeg is van alattunk, mint amikor valamelyik sarkon vagyunk. Iletve inkább alattunk van, és nem oldalt. Én speciel nem tudom rá a választ, meg kellene nézni egy okos könyvben, vagy pedig szorgalmasan integrálni. Vagy várni egy nálunk tájékozottabb olvtárs válaszára.
"ha sok különböző irányú grav. kvantum (hullám) ér egy testet"
1 db homogén folyadék gömbről van szó (pl. víz).
Az álló gömb felszinének egyenletes gravitációjában még egyet értünk?
"vagyis, a tömeg középpontjában 3D-ben egyaránt minden irányú és azonos nagyságú, így mérhető (tapasztalható) hatása alapján nulla, a felszínen két, a középponttól különböző távolságra lévő pontok közűl a középponttól nagyobb távolságra lévő ponton alacsonyabb a grav.potenciál."
Ha a felszinen különböző a gravitációs potenciál, akkor a folyadék felveszi azt az alakot ahol egyensúlyban van vele, tehát végül a folyadék felszinén egyenletes lessz a gravitációs gyorsulás.
Mi akadályozza meg, hogy ne így legyen?
Tehát ha forgatsz egy szilárd gömböt, akkor neked van igazad. A folyadéknál nem, mert deformálódik, felveszi az ideális forgási elipszoidot.
A Föld a kettő között van, kicsit deformálodott, de szilárd.
"... a Hamilton-elv alapvetõ és a fizika m i n d e n "reverzibilis diszciplinájában" alkalmazható variációs elv. " A gravitációval, mint 'reverzibilis diszciplinával', kapcsolatban megjegyezném, hogy sikerült nekem a gravitáció Hamilton elvét felállítani, ahol a gravitációs mezö egyenlete a variációs elv Lagrange függvénye. Egy alábbi megjegyzéseddel kapcsolatban, amiben egy matematikusról van szó, ezt írod. " ... ha e g y e t l e n kifejezést emlékezetében tartott: a kérdéses diszciplina variációs elvének Lagrange-függvényét." Gondold végig mit jelent a gravitációs mezö mint Lagrange függvény!
ld. még E. Tonti, Variational formulation for every nonlinear formalism, International Journal of Engineering Science 22 (1984), 1343–1371, ill. M. M. Vainberg, Variational methods for the study of nonlinear operators, Holden-Day, San Francisco, California, 1964.
A mechanikában bizonyos problémák vizsgálatára a Lagrange-féle, vagy Hamilton-féle mechanika alkalmasabb, mint a Newton-féle. A Gyarmati-féle formalizmus ilyesféle alkalmazásaira gondoltam.
Einstein egyébként fizikai Nobel-díjat kapott, fizikai témájú eredményért (a fotoelektromos hatás magyarázatáért).
Kivéve az olyan diszciplínákat, amelyek nem olyanok, hogy az egyenleteik valami konkrét Lagrange-függvényből levezethetők. Például a termodinamika ilyen.
