Megnéztem az általad beidézett WEB lapot, és az ott látott képet felnagyitottam, a mozdony elejét nézve a háttérben tehervagonok láthatóak, és a fekete szintől eléggé eltérőek (Ha a mozdony szürke lenne, akkor ez a szin különbség nem lenne ennyire érzékelhető)
Itt van egy korabeli fekete fehér kép
úgyhogy a kép készülhetett már jóval a háború után is, bár az is tény, hogy CFR cégjel nincs a mozdonyon
Mivel sosem volt a CFR állományában, nem is kell, hogy rajta legyen CFR jelőlés
Nem én állítom, a vigeo azóta már sajnos eltávozott tulajdonosa gyártott ilyen kisszériás modellt.
A mozdonyt 1930-34 között selejtezték, ekkor sajnos még nem találták fel a videot, sőt igen csak hátulgombolos bugyiban járhatott a video tulajdonosa.
A WEB lapon megnéztem az adatokat is. Az majdnem, hogy jó, csak van egy kis bibi. A mozdony sosem volt a MÁV, sem a CFR tulajdona, hanem a Kuk Hereesbahnné volt, csak a mozdony a MÁV területén tartozkodott (ezért irta a MÁV-ot oda, és mivel a román hadsereg innen vitte el Romáriába, a mozdony a CFR területére került)-ot
Ez a mozdony a mi adatbázisunkban igy szerepel
Ha jobban megnézed az adaokat, akkor a pályaszámok elött (MAV, CFR) egy csillag jel van, amelyeknek ez esetben a jelentése, az illető társaság területén van a mozdony, és nem a társaság tulajdona
A megjegyzésben az is olvasható hogy 1920-tól román ipari vég tulajdona, és a CFR-nek semmi köze sincs hozzá
Pedig egy pillanatig azt hittem, hogy valamit nagyon elolvastam... De nem. Ennyire igaz volt a mondás amit Trianon után emlegettek, hogy a magyar mozdonyok "kűfődi"(külföldi tájnyelvben) szénnel mennek, mert a rendelkezésre álló tüzelőben bőven van "kű" és "főd".(kő és föld)
Ezt a tőzegre locsolt olajszármazékot kb mikor használták? Valami olajfinomításból visszamaradt pakura rokonságnak gondolom, aminek aztán a vegyipar és műanyagipar fejlődésével testhezállóbb feladatot találtak.
Azzal kész öröm lehetett tüzelni! Fűtőértéke, mint az antracité, ezen kívül könnyű vele dolgozni, nem folytja le és jól tartja a tüzet a rostélyon és hasonló jókat lehet róla mondani. Az se volt normális, aki kitalálta a kazánban történő "újrahasznosítását".
Azaz! A durvább korom. Képződött az elején, onnan került ki. Szép munka volt az is az eleje lehúzás. Aztán a széntéren gyűjtötték, és a szénhez keverték. Az 50-es években a szénkeveréket szénfajtánként osztályzott szenekből állitották össze csille arányban. Igy adták fel a bukón a pernyét is. Nem volt préselve, természetes állapotban, kicsit belocsolva. De az eleje lehúzáshoz is belocsoltak, hogy ne kelljen a kormot nyelni, meg ne szálljon.
Hát attól aztán nem! De a pernyétől sem. Hőértéke nem sok volt, a fától is kevesebb, de appelláta nem volt, fel kellett venni! Persze nem a 424-re nemzetközi gyorsvonat továbbítása esetén. És inkább lefojtotta a tüzet, mintsem táplálta volna. De a szénport is fel kellett venni, és belocsolni, meg bedobni a kazánba. A locsolást sem lehetett könyvből megtanulni, mert abban csak annyi volt, hogy a "szén földnedves legyen." " Látod fiam! Nem?" A lapát megfogása sincs sehol leírva.
Én üzemi baleseti iratban találkoztam vele. Ha jól emlékszem a szombathelyi fűtőházban szerelt szilárd pakurát a gőzös és a fűtő leesett a szerkocsiról. Egyik barátom, aki még a gőzös világban kezdte a mozdnyvezetést mesélte azután, hogy a szilád pakura gyakorlatilag tőzegszerű állagú volt, amit valamilyen olajszármazékkel itattak át. Persze a gőzös nem igazán táltosodott meg tőle, de természetesen valamennyit ebből is kellett szerelni.
Meg az "élenjáró munkamódszerek" széles körben történő elterjesztését. Példaként felhozva az elvtársak által elért eredményeket. :-( Forgalmi vonatkozásu kiadványom van ilyen, de sajnos vontatás., gépészeti i vonatkozásu nincs. Bár olvastam a pernye tüzelés előnyeiről.
1932.VI.28.-án Gyulán a Kossuth téren található Szentháromság kápolnának a mellette elhaladó gőzmozdonytól (Gyulavidéki HÉV, 760 mm) kigyulladt és leégett a zsindelyteteje. Az új tető költségeit a biztosító fizette.
Azaz, a nyílt téri égetést írják illetve büntetik. Látjátok, a kertben már nem égetheted a gallyat, de még grillezhetsz, vagy süthetsz a külső kemencében...ennyi erővel a gőzmozdony is használható...
Eleve annó csépléskor tüzesgépet használtak, azaz egy közúti gőzmozdonyt állítottak be az asztagok közzé, a cséplőgépből meg szállt a szalmatörekkel kevert por. Nesze neked robbanásveszély. Mondjuk a korai traktorok izzófejes motorjai,(a kilógó gyújtó kanóccal) mindenféle különösebb betét nélküli kipufogói illetve az indításkor használt jókora benzinlámpával történő félóra játszadozás is bőven kimerítik a tűzveszélyes tevékenység fogalmát. Plusz a cséplőbrigád a vaskonyhában/kemencében készítette az ebédet...
Egyszerűen vizet/szerszámokat tartottak készenlétben, megfelelő szélirányt próbáltak kinézni a gép felállításakor(ha lehetett). A védőszántást meg nem a már lábon álló gabonában végezték, hanem év közben folyamatosan tartották fenn a tűzsávokat...Persze, akadt jócskán munka a templomtornyokban álló tűzfigyelőknek így is...
Általában tilos szabadtéren égetni, kivéve ott, ahol azt jogszabállyal, külön meghatározott esetekben és feltételekkel megengedik;
Belterületen csak abban az esetben lehet növényi hulladékot égetni, ha azt önkormányzati rendelet megengedi;
Előzetesen engedélyeztetni kell a tűzvédelmi hatósággal a külterületen lévő, lábon álló növényzet, tarló, illetve a növénytermesztéssel összefüggésben keletkezett hulladék szabadtéri égetését;
Továbbra is megengedett a kerti grillezés és a tűzön történő sütés-főzés a tűz állandó felügyelete mellett;
Ehhez bírságok:
Bármely anyag a jogszabályi előírásokat megszegve, illetve engedély nélkül a nyílt téren történő égetése: 100 000 Ft
Vonalas létesítmény mentén növényzet, lábon álló növényzet, tarló, vagy növénytermesztéssel összefüggésben keletkezett hulladék égetése: 500 000 Ft
Nem gazdasági tevékenység keretében végzett, lakosságot zavaró bűzhatást okozó tevékenység folytatása, technológia berendezés üzemeltetése: 50 000 Ft
A Vezérfonal kiadása egyáltalán nem német nyomásra történt. Ehhez semmi köze nem volt a politikai dolgoknak. A háborús helyzetben természetesen emelni kellett az alkalmazottak létszámát, különösképpen azokban a szolgálati ágakban amelyek közvetlenül összefüggtek a forgalom lebonyolitásával. A vontatási, illetve a mozdonyszolgálat a vasút egyik legfontosabb szolgálati ágazata. Különösen a háborús nagy arányú forgalom emelkedés miatt szükség volt nagyobb létszámú, jól képzett mozdonyszemélyzetre. A Vezérfonal mind az öt kötete ennek szellemében íródott. A mű oly annyira jó volt, hogy még magam is a 80-as évek közepén mint mozdonyvezető gyakornok (mozdonyvezető tanonc) kitünő hasznát vettem ennek a nagyszerű munkának.
A Vezérfonal újra kiadását igen is tervezték 1950-51-ben. Ekkortól beszélhetünk arról, hogy politikai irányelvek szerint szerették volna kiadni a Vezérfonalat, azonban a müszaki tartalmán csak minimális kiegészítéseket akartak változtatni. Erről egy 1950-es jelentés is tanúskodik, amelyet itt most bemutatok.
Köszönöm! Érdekes és tanulságos az előszava! Elismerték, hogy lehetnek hibák, de még a 60-as években is közkézen forgott. Hogy miért nem készült belőle utánnyomás, átdolgozás, az rejtély! Pedig a vas nem ismeri a politikát. (Szerencsére.)
