Nekem acéltartályom van, ha nektek is, azt semmikép ne vakarjátok, mert ahol a legkisebb mértékben is megkarcolódik az acél felülete, ott tapad meg a legjobban a borkő.
Egyébként a meleg víz, a hőmérséklet különbség miatt (mármint a tartály falához képest) viszonylag könnyen leviszi a borkövet. Mindössze egyszer próbálkoztam trisóval, de fölöslegesnek tartom.
Én csak jól kimostam vízzel, majd kicsepegett fejjel lefelé, egy éjszaka alatt. De ez nem biztos hogy jó is volt így, majd kijavít valaki gyakorlottabb, ha másképp kellett volna.
Mivel nincs nagy tolongás leírom az én véleményemet.
Miután a bor kikerült a hordókból mosd ki hideg vízzel, amíg nem lesz tiszta a víz, majd kb. 2 napig az akonanyílással lefelé csorgasd ki, természetesen a fenékdugót is vedd ki. Ezután a hordót az akonanyílással fordítsd felfelé és bedugózva égess el benne kénlapot. A hordó űrtartalmának megfelelően ez esetben 1/2 kénlapot és hagyd őket bedugózva.
Eddig gondolom ugyanezt csináltad.
Ezt követően elég 2 havonta is kénezni, legalább is én így csinálom. Az én hordóim is összeszáradnak, ami azt is jelenti, hogy egyben a belseje is kiszárad.
Ne hurcold a hordóidat sehová. A fent leírt eljárást követve a hordóimnak semmi baja. Még a több évtizedes, használaton kívüli hordóimnak sem. Nem penészednek és nem ecetesednek.
A használatban lévőkön kívül van két 1 hektós és két 60 l körüli hordóm és a fent leírt eljárást folytatva még mindig használhatóak lennének, de mivel tölgyfatannint már aligha adnának a bornak, nem használom őket, pedig a kisebbeket fel is újíttattam, csak tudnám minek. Mindezek ellenére nincs szívem sorsukra hagyni őket.
Én kaptam hozzá egy sablont, és lyukasztóval kiütöm a papíron a lyukakat. Ezeken a képeken nem látszik hogy alakul ki a szűrés, sima 20x20as papír való hozzá. Nekem van alá egy tálca, ami az esetleges csurgalék felfogására szolgál, de nálam nincs.meg hozzá a képen látható zöld keret, lehet az már valami saját célt szolgál.
Elég érdekes darab. Itt az az érdekes, hogy hogy alakul ki a "cső" a keretek összeszorítása után. Mert a hagyományos esetben a gumik tömítenek, de itt ilyen nincs, ha beszivárog a szűretlen is, akkor nem jó semmire.
Hallottatok már olyan lapszüröröl aminek nincsen oldalt ‘menete’ (amibe a tömítögyürük mennek), hanem a lapokon kell lyukakat vágni? Ez mennyire lehet problèma?
A derítés alapfeltételei megvannak: ki lett választva a célnak megfelelő szer és szükséges mennyisége? A környezeti hőmérséklet alkalmas derítésre? Ha a válaszok igen, akár csinálhatod is.
Fahordó kezeléssel kapcsolatos kérdésem (erjedt benne must, ill. érleltem benne bort):
A klasszikus eljárás szerint kiürítés, kimosás után hagyjuk kicsepegni, és havonta kénezzük. Várhatóan csak a következő szezonban venném újra elő, a pincében szerintem előbb-utóbb összeszárad, elszökik a kén, fennáll a romlás veszélye, mert nem fog kiszáradni.
Lehetne-e ezt a folyamatot meggyorsítva, kivett dugókkal szándékosan meggyorsítani, felhozni szellős, de árnyékos helyre, tető alá. Akkor a belseje is kiszáradna, és nem tudna ecetesedni, penészedni. Használatbavétel előtt úgyis be kell dagasztani, abroncsot húzni.
